Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-20 / 66. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 20. Bizarr portréfestő a Löffler Múzeumban Kassa. Dorian Gray arcképének megfestésére tesz ma kísérletet Milos Ropták a Löffler Múzeumban, a kortárs képzőművészet kas­sai fellegvárában. A tárlat összeállítója Peter Tajkov, a megnyitó időpontja ma délután 5 óra, a kiállítás április 27-ig tekinthető meg a múzeum földszinti termeiben, (juk) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ka­kukkfészek 19 KIS SZÍNPAD: A játék vége 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Helver éjszakája 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: (Szentivánéji) Álom 14 MOZI POZSONY HVIEZDA: 8 nő (ff.) 18,20.30 MLADOST: Naqoyqatsi (am.) 15.30,20 A múlt nélküli ember (finn) 18 MÚZEUM: Selejt (cseh) 17.30,20 TAT­RA: Charlotte Gray (ang.) 16.30,18.30, 20.30 PALACE - AU PARK- 8 mérföld (am.) 14.20,15.40, 16.40,18,19, 20.20, 21.20 Kótyagos sze­relem (am.) 14.25, 16.30 Charlotte Gray (ang.) 18.35, 20.45 A dzsun­gel könyve 2 (am.) 14.05,15.55,17.45,19.35 Atomcsapda (am.) 21.30 Rohadékok (cseh) 16.15, 18.20 Pornográf kapcsolatok (ff.) 14.10, 20.25,22.30 A kör (am.) 14.50,17.10,19.30,21.50 Félholt (am.-ném.) 15.45, 17.55, 20.05, 22.15 A szellemhajó (am.-auszt.) 19.25, 21.25 Csajok a csúcson (ném.) 14.20, 16.20, 18.20, 20.20 Két hét múlva örökké (am.) 15, 20.40, 22.45 Kapj el, ha tudsz (am.) 15.45, 18.30, 21.15 Még egy kis pánik (am.) 14.05, 20.15 Naqoyqatsi (am.) 16.15, 18.15, 22.25 PÓLUS - STER CENTURY: A dzsungel könyve 2. (ameri­kai) 14.35,15.35,16.25,17.45 8 mérföld (am.) 15.20,17.40,20,22.25 Félholt (am.-ném.) 17.20, 19.30, 21.40 A szellemhajó (am.-auszt.) 14.55, 16.50, 18.50, 20.50, 22.40 Az arany markában (am.-kan.) 20.10, 22.30 Kapj el, ha tudsz (am.) 14.20,17,19.40, 22.20 Csajok a csúcson (ném.) 14,16,18.05 Két hét múlva örökké (am.) 14.15,16.20, 18.30, 20.40 A kör (am.) 18.10,20.30,22.45 Atomcsapda (am.) 21.55 KASSA TATRA: Én, a kém (am.) 16,18 Charlotte Gray (ang.) 20 CAPITOL: A dzsungel könyve 2. (am.) 15.30, 17 Félholt (am.-ném.) 18.30, 20.15 ÚSMEV: A dzsungel könyve 2. (am.) 16, 18 8 mérföld (am.) 20 IMPULZ: Tangled (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY- LUX: A Gyűrűk Ura - A két torony (új-zél.-am.) 16.30,19.30 KOMÁROM-TATRA: Kapj el, ha tudsz (am.) 18 ÉRSEK­ÚJVÁR - MIER: A kör (am.) 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Rohadékok (cseh) 16.30 IPOLYSÁG - IPOLY: Szívtiprók (am.) 19 ROZSNYÓ - PA­NORÁMA: Jégkorszak (am.) 16.30 Halj meg máskor! (ang.-am.) 19 GYŐR PLAZA: Álmomban már láttalak (am.) 18,20.15 Bazi nagy görög lag- zi (am.) 17.45, 19.45 Chicago (am.-kan.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Chihiro Szellemországban (jap.) 13.20, 15.40 A dzsungel könyve 2 (am.) 13,14.45,16.30 Félholt (am.-ném.) 13.45,15.45,17.45,19.45 A kör (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Még egy kis pánik (am.) 18.15, 20.15 A muskétás (ném.-am.i-lux.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Nemzet- biztonság Bt. (am.) 16.15, 18.15 Az órák (am.) 13.45, 16, 18.15, 20.30 Solaris (am.) 13.45, 20.15 Taxi 3 (fr.) 14,16,18,20 A Tábortűz márciusi számának tartalmából Vigyázz! Veszélyes! tAPAJÁNLÓ Gazdag, színes tartalommal jelent meg a Tábortűz márciusi száma. Az 1848/49-es magyar szabadságharc 155. évfordulója alkalmából rövid írás mutatja be a pesti Pilvax kávé­házat, ahonnan a forradalom indult. Az Emlékeztető rovatban Bajza Jó­zsef, Antonio Vivaldi és Gabriel García Márquez tömör életrajzát közlik születésük, illetve haláluk év­fordulója kapcsán. Két-két oldalon a gyerekek levelei, beszámolói, tudó­sításai, valamint a könnyűzene leg­újabb hírei kaptak helyet. A lap ezút­tal a Felsőszeli Alapiskolából közöl egész oldalas riportot, a Vüágcsavar- gó rovat riportere pedig a Földközi­tenger utolsó paradicsomát, a pará­nyi Formentera szigetét mutatja be. A Látogatóban rovat beszámol a csú- zi Csúzy-kastély felújításáról, annak újkori hasznosulásáról, azokról a kulturális rendezvényekről, ame­lyek az újjászületett kastély falai kö­zött megvalósultak. Egész oldal fog­lalkozik a gyerekekre és fiatalokra leselkedő veszélyekkel, a dohány­zás, az alkohol, a kábítószer káros hatásaival. A sportoldalon Risztov Évát, a sikeres úszónőt mutatják be, a poszteren pedig a népszerű ma­gyar együttes, az Ámokfutók látha­tó. A18. oldalon az olvasók, a gyere­kek ügyes versikéi és szép rajzai kap­tak helyet. Az Ajánló rovatban töb bek között a Mária Terézia magán­életéről szóló könyvet, Giuseppe Verdi Attila című operáját és az Eminem főszereplésével készült 8 mérföld című filmet ismertetik. Szí­nes, sok új ismeretet tartalmazó írás foglalkozik a teknősök életével, rész­letet olvashatunk Petőfi Sándor nap­lójából, és elolvashatjuk Wass Albert versét, amelynek címe Emlékezés egy régi márciusra. Viccek, játékok, rejtvények, fejtörők és A Gyűrűk ura című fűm főszereplőjének, a Zsákos Frodó szerepében kitűnőt alakító Elijah Woodnak bemutatása zárja a Tábortűz márciusi számát. (b) Igaz, a művészet - esetünkben a színház - nem „élet-halál kérdése", mint a betegség, de mégis... Sóhaj a szakmaiságért (Dömötör Ede felvétele) A művészi, esztétikai érték nem objektivizálható, meny- nyiség(tan)i mutatókkal nem kifejezhető fogalom, ezért a róla folytatott viták sokszor eldönthetetlennek látszanak. A művészetnek, az esztétiká­nak mégis vannak tudomá­nyos alapokon nyugvó szabá­lyai, melyeknek ismerete le­hetővé teszi a szakmai érté­keléseket, elemzéseket, vitá­kat is. HIZSNYAN GÉZA A szakmai szempontok figyelmen kívül hagyása (esetíeg ismereteik hi­ánya) lehetetlenné teszi a művészi alkotótevékenységről folytatott ér­demi vitát, ezek nélkül csupán szub­jektív benyomások ütköztetése jöhet létre, általában erős érzelmi-indula­ti töltésekkel, ami bármilyen konst­ruktív konszenzus létrejöttének le­hetőségét a minimálisra csökkenti. Az ilyen „viták” borozgatással, evés- sel-ivással egybekötött társasági összejövetelek üde színfoltjai lehet­nek, de gondolkodó ember aligha kívánhatja, hogy üyen szintű véle­ménycserék alapján szülessenek döntések alkotóműhelyek, művé­szek sorsáról. Mert kinek is jutna például eszébe, hogy a családban, környezetünkben előforduló beteg­ségek laikusok közötti „megbeszélé­se” dönthetne a további vizsgálatok­ról vagy a gyógykezelés mikéntjéről, tehát a beteg sorsáról. Igaz, a művé­szet - esetünkben a színház - nem „élet-halál kérdése”, mint a beteg­ség, de mégis... Igaz, vannak társa­dalmi-politikai viszonyok - mint azt egykoron tájainkon is tapasztalhat­tuk -, melyek a művészetben művé­szeten kívüli szempontokat kíván­nak - sokszor az erőszakos beavat­kozástól sem visszariadva - érvé­nyesíteni. Minden művész és művé­szetbarát jogos reménye, hogy en- nek.nálunk egyszer s mindenkorra vége. A komáromi Jókai Színházban kialakult konfliktust azért is szem­léltem eddig nyugodt kívülállóként, mert meg voltam győződve arról, hogy a történetének legnagyobb művészi fellendülését élő, fennállá­sa öt évtizede alatt soha nem látott szakmai elismerést szerző színház­ban a szemben álló felek előbb­A komáromi Jókai Színház utóbb megegyezésre jutnak. Beval­lom, kissé mosolyogtató anakroniz­musnak véltem, hogy az egyik fél igazának keresése közben a politi­kusokhoz fordult. Megnyugtatónak tartottam az egybehangzó politikusi nyüatkozatokat, hogy nem kíván­nak szakmai vitákat eldönteni. Be­vallom, talán némi cinizmussal az is megfordult a fejemben, hogy a szín­háznak nem is olyan rossz reklám, ha „van egy kis felhajtás” körülötte. A pro és kontra olvasói leveleket, a laikusok „kiállásait”, véleménynyü- vánításait a színház iránti szeretet megnyilvánulásainak - s mint üye- neket igen helyénvalónak - tartot­tam. Annak ellenére, hogy Komá­romban Szlovákia egyik legerősebb- a szlovák szakmabeliek által is iri­gyelt - társulata jött létre, nyüván komoly hibák is történtek ott, ha a társulat egy része rosszul érzi ma­gát, elégedetlen a helyzetével. Mivel a társulat az elmúlt három évadban olyan szakmai sikereket ért el, olyan- mind a magyar, mind pedig a szlo­vákiai színházi életben igen magas­ra értékelt - produkciókat hozott létre, melyek szakmai szempontból megkérdőjelezhetetlenné tették a választott út helyességét, meg sem fordult a fejemben, hogy ennek az útnak a folytatása veszélybe kerül­het. Nyilvánvaló azonban, hogy a létrejött konfliktust meg kell oldani. Nem úgy, hogy az egyik fél ultimátu­mokat ad, nem úgy, hogy a másik fél semmibe veszi egyes művészek elé­gedetlenségét, „rossz érzéseit”, ha­nem olyan kompromisszum keresé­sével, melyben a szakmai színvonal és irányultság nem kerül veszélybe, mégis minden művész számára megtalálják a tehetsége, ereje, alko­tó energiái által számára meghatá­rozott helyet. A konszenzus keresése helyett azonban külföldről hazatér­ve az a megdöbbentő hír fogadott, hogy a színház igazgatója egészség- ügyi okokból lemondott. A megdöb­bentő nem a lemondás ténye, nem is az, hogy szegény Kiss Péntek József­nek egészségügyi gondjai adódtak, még csak nem is az - az egyébként számomra meglepő, és bevallom, „kissé gyanús”- tény, hogy a lemon­dás hírének közzétételével egy idő­ben már a majdani pályázatot elbí­ráló bizottság összetételét is közöl­ték, hanem az a számomra teljesen érthetetlen, semmivel nem magya­rázható és teljességgel elfogadhatat­lan helyzet, hogy a bírálóbizottság­ba még véletlenül, a látszat megőr­zésének kedvéért sem került a szín­házi szakma egyetlen független kép­viselője sem. (Ellenvetések megelő­zésére: Kolár Péter színházigazgató­ként szervező és gazdasági, saját be­vallása szerint sem színház-szakmai ember.) Miközben Szlovákiában itt a színházi szakembereket képző po­zsonyi Művészeti Főiskola, a kritiku­sokat és elméleti szakembereket tö­mörítő Szlovák Színikritikusok és Teoretikusok Egyesülete és a Szín­házi Intézet, Magyarországon a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Színikritikusok Céhe, a Színház- művészeti Szövetség, a Magyar Színházi Intézet, a majdani pályá­zók esélyt sem kapnak, hogy a bírá­lóbizottságban valaki szakmai szempontból is állást foglaljon a pá­lyázatukkal kapcsolatban. Nagyon bízom benne, hogy az illetékesek még átgondolják és fölülbírálják ezt a döntésüket, különben bármilyen döntés szakmailag hiteltelen, a fenntartó szerv és a politikai képvi­selet súlyos szereptévesztésének kí­nos történelmi mementója marad. Egy vérmes vérszipoly visszaemlékezései, és mese egy a világ történései mögött meglapuló titkos társaságról Tollnokok a titoknok szerepében RÁCZ VINCE Nem csináltak titkot a Magyar Köz­társaság Kulturális Intézete pozso­nyi székházának műsorszervezői abból, hogy az intézet nemrégiben indított, de rövid idő alatt nagy népszerűséget szerzett Irodalom és... rendezvénysorozatának kedd esti, soron következő darabja a titok­ról, az irodalom és a titok kapcsola­táról kíván szólni. A kulturális inté­zet felkérésére a rendezvény házi­gazdájának szerepét elvállaló Benyovszky Krisztián irodalomtör­ténész és kritikus, valamint műsor­vezető társa, Forgács Miklós rende­ző ez alkalommal két magyarorszá­gi írót láttak vendégül, az elsőköte­tes Szécsi Noémit és a szépíróként közelmúltban bemutatkozott, ko­rábban kritikusként és szerkesztő­ként megismert Jenei Lászlót. Az irodalmi előadás apropójául a két szerző egy-egy kötete szolgált. Szécsi Noémi Finnugor vámpír és Jenei László Ikerszobrok című regé­nye szinte egy időben, a tavalyi könyvhétre jelent meg a József Atti­la Kör kiadásában. Mindkettejük művét, bár más-más módon, a titok­zatosság légköre hatja át. Míg Szécsi Noémi könyvéből, melyet a szerző mindössze huszonnégy évesen, ösz­töndíjas egyetemistaként Finnor­szágban vetett papírra, az olvasó számára egy különös hagyomá­nyokkal és sajátos vérvonallal bíró család középpontjában álló, mint­egy kétszáz éve halott nagymama ti­tokzatos alakja bontakozik ki, Jenei László művében, melyet a szerző egy majdan elkészülő trilógia else darabjának szánt, egy kiváló szerve­zettségű, az események hátterében meghúzódó, láthatatlanságba bur­kolózó, ördögi vonásokat felvillantó titkos társaság praktikáival ismer­kedhet meg az olvasó. „Szécsi Noé­mi regényét a rafinált egyszerűség jellemzi - ismertette a kötetet Benyovszky Krisztián -, ugyanis vi­szonylag szimpla szerkezete olyan utalásokat rejt, melyek megengedik, hogy a művet a mese, a napló és a metaregény műfaji hagyománya fe­lől olvassuk.” Az irodalomtörténész szerint a szöveg fondorlatos módon bizonytalamtja el az olvasót a beje­lentett történet természetét és hihe­A szöveg fondorlatos módon bizonytalamtja el az olvasót... tőségét illetően. „Az elbeszélő, elég fura neve van, Voltamper Jerne rá­adásul meseíró, aki már élőhalott vámpírként emlékezik vissza saját halálának pillanatára. ... A cselek­mény a különböző intertextuális utalások révén beágyazódik a vám­pírtörténetek gazdag és szerteágazó hagyományába. Ez a beleíródás nem minden ponton igazodik a tra­dícióhoz, a legalapvetőbb motívu­mokat akceptálja ugyan, néhány esetben viszont egy ironikus gesztus kíséretében hatástalanít, kiiktat bi­zonyos műfajképző hagyományele­meket: például a vámpírok látsza­nak a tükörben, fedőtevékenységet folytatnak, nem laknak vadregényes és különös táj övezte gótikus várak ban” - így a kritikus. Jenei könyvé­vel kapcsolatban Benyovszky egye­bek közt elmondta: „A XV. és XVI. század fordulójának Rábájában ala­kult, diplomáciai manőverek és gaz­dasági manipulációk révén hatal­mas vagyonra és félelmetes hata­lomra szert tett titkos társaság működése áll az Ikerszobrok című regény középpontjában.... Mi, olva­sók ismerjük a társaság tagjait, kilé­tük és tetteik mégis szolgálnak meg­lepetéssel. Nem véletlenül, hiszen a szereplők származását övező ho­mály, azonosságtudatukat illető bi­zonytalanság válik az olvasás fő hú­zóerejévé. ... Jenei László könyve műfajilag leginkább a történelmi tárgyú titokregénynek fogható fel. ... A szöveget az elrejtett, az elbeszé­lő által elhallgatott információk, a különböző titkok felfedezésére irá­nyuló kíváncsi vágy olvastatja. A re­cepció folyamata pedig a beavatás egymást követő fokozatainak felel­tethető meg.” „Regényem kineveti a titkokat, le­számol a titok misztifikálásával. A könyv borítója is, mely horro- risztikus élményt ígér, tulajdonkép­pen egy ironikus gesztus részemről, a kötet már a címében is provokál” - vallott művéről Szécsi Noémi. A szerzőnővel ellentétben Jenei mű­vében igyekszik megőrizni a titokza­tosságot, nem kioltani a titkot, saját bevallása szerint imádja a titkokat, a másik ember is főként a titokzatos­sága miatt lehet vonzó számára. „A titok amellett, hogy ismerethiány­nak és kommunikációképtelenség­nek is felfogható, mindenekelőtt ha­talom, a titok megemeli a birtokosa értékét” - osztotta meg az est hallga­tóságával gondolatait Jenei László. A titok természetéről bárhogy is vé­lekedjünk, egy kicsit mindig is titok­zatosság övezi. Megtudhatunk azonban róla egyet s mást, ha felso­roljuk a hozzákapcsolódó jelzőket, illetve felidézzük felbukkanásnak körülményeit. A titok lehet sötét, nyílt és örök, lehet a tiéd, az enyém és a kettőnké, ez a legédesebb, lehet kicsi és nagy, régi és új. Vannak tit­kok, melyeket senki se tud, olyanok is, melyeket mindenki. Titka van a régmúltnak, de a távoli jövőnek is, van az eleveneknek és van a holtak­nak, van a szerelmeseknek és a hal­hatatlanságnak, a férjnek, a feleség­nek, a piramisoknak és a jógiknak, a tengermélynek és a szomszédnak, a hálószobának és a gyóntatószéknek. Ha már két ember tudja, mondják, többé nem titok. A titok olyannyira fontos, hogy országonként még mi­nisztériuma is van, nem is beszélve arról: a föld minden egyes miniszté­riumának van titka, lásd! pénzügy- misztérium és egyebek. A titok ott lapul a hallgatásban, de áthatja a be­szédet is. A titokzatos egyszersmind félelmet keltő is, a titok közelében minden alkalommal megborzong az ember, az irodalom is részben így tart rokonságot a titokkal. Az igazán jelentős műveket mindig belengi va­lamiféle titokzatosság. Ebből a szempontból mindkét bemutatott szerző mestere választott hivatásá­nak. És hogy az említett szerzők éle­tük első kötetében hogyan voltak ké­pesek erre a bámulatos bravúrra, maradjon az ő titkuk. Úgysem árul­nák el senkinek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents