Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-03 / 51. szám, hétfő

Mindentudás egyeteme ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 3. A világ lakosságának több mint a fele ma is egzisztenciálisan függ a mezőgazdaságtól - Magyarország nem üres kézzel lép az Európai Unióba A magyar agrárgazdaság a csatlakozás előtt Az Európai Unió az agrárgaz­daságtól a lakosság bőséges, biztonságos és változatos élelmiszer-ellátása mellett elvárja, hogy a tevékenység kímélje a környezetet, őrizze meg az élővilág sokszínűsé­gét, a vidék lakosságmegtar­tó erejét, segítse elő a jöve­delmek versenyképességét más ágazatokkal, biztosítsa a vidék kulturált tájjellegét. Ehhez a sok célt egyidejűleg teljesítő multifunkcionális agrárgazdasági filozófiához és stratégiához történelmi adottságai miatt is érdemes csatlakoznia Magyarország­nak - mondta Horn Péter a Mindentudás Egyetemén. Az EU agrártámogatásainak országok közötti megoszlása Lengyelország *~jMagyarország Csehország [ Szlovákia Litvánia Szlovénia ; Észtország ^Lettország i ICiprus (Varga Gy. számításai Pete N. nyomán, 2003} HORN PÉTER ELŐADÁSA AZ UNIÓ A GLOBÁLIS MEZŐGAZDASÁGI VERSENYBEN Az Élelmezésügyi Világszervezet (FAO) szerint 2001-ben 2,6-2,7 mil­liárd ember léte kizárólagosan a mezőgazdaságtól függött, ők szinte teljes jövedelmüket szűkös élelmi­szer-ellátásuk biztosítására fordít­ják. A háztartási statisztikák azt mu­tatják, hogy a leggazdagabb orszá­gokban az összes kiadás 12-16%-át, a közepesen gazdagokban egyne­gyedét, egyharmadát költik élelmi­szerekre, hazánkban ez 27-28% át­lagosan. Ötven éve 2,5 milliárd em­ber élt a Földön, ma több mint 6 mil­liárd. Fél évszázada az emberiség 16%-a éhezett - 400 millió -, ma csupán 13%-a, de ez 800 milliós né­pességet jelent. Ma 3,5 milliárd em­ber élelmiszerekkel sokkal jobban ellátott, mint ötven éve, a nem éhező 2 milliárd. Ezt a hallatlan fejlődést új nagyteljesítményű nö­vény- és állatfajták, új termelési eljá­rások tették lehetővé. A mezőgazda­ság ma szinte minden tudományág eredményét hasznosítja. A mezőgazdaság termelékenysége a fejlett országokban rohamosan nőtt, de alig vagy egyáltalán nem változott az alacsonyan fejlett régi­ókban. Emiatt hihetetlen mérték­ben tágult, 2000-szeresére növeke­dett a világ legfejlettebb agrárter­melői (2%) és a legelmaradottab­bak - több mint 500 milliónyian tar­toznak ide - közötti termelékenysé­gi különbség (pl. 2000 tonna gabo- na/év/dolgozó, szemben 1 ton- na/év/dolgozó). A nagy nép­sűrűségű, erőforrásokban szegény, fejletlen infrastruktúrájú fejlődő or­szágok döntő többségében (pl. Afri­ka legtöbb országa, számos ázsiai ország) a mezőgazdasággal szem­ben támasztott egyetlen igény az életfenntartáshoz szükséges táplá­lék előállítása, szinte mindenáron. Az EU az adófizetők pénzéből kü­lönböző jogcímeken jelentős támo­gatásokat nyújt a mezőgazdaság­nak. Az Unió nagy agrártermelő, la­kossága összességében jól és biz­tonságosan ellátott élelmiszerekkel, így az Európai Unió a legtöbb ág­azatban nem érdekelt a termelés to­vábbi növelésében. Számos fejlett mezőgazdasággal rendelkező or­szág (az USA, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland) mezőgazdaságának fej­lesztése során arra törekszik, hogy világkereskedelmi versenyelőnyét tovább növelje. Ők a multifunkcio­nális agrárgazdaság EU-s filozófiá­ját nem tekintik követendőnek, mert az gátja lehet a hatékony ter­mék-előállításnak. Nem véletlen, hogy az EU különböző eszközökkel védi belső piacait, s az sem, hogy az agrárkereskedelem további liberali­zálásáért küzdő országok - fejlődők és fejlettek is - ezért folyamatosan támadják. A magyar mezőgazdaság történetéből számos olyan tanulság adódik, amely határozottan a csat­lakozás sikerét ígéri - az agráraim­ban is. A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG FELLENDÜLÉSEI Például az Osztrák-Magyar Monar­chia gazdasági-politikai struktúrája a kiegyezés után (1867) sok vonásá­ban előfutára volt az Európai Unió­nak. A nemzeti szuverenitás részle­ges korlátozása a regionalizmus, a szabad tőke és árucsere, a vámkorlá­tok lebontása, a védővámok alkal­mazása mind ismerős fogalmak, és a gazdasági-politikai eszköztár is sok hasonlóságot mutat a mai EU-val. Az Osztrák-Magyar Monarchia ki­egyezés utáni időszakában a ma­gyar mezőgazdaság intenzív irányú fejlesztése gyors ütemű és töretlen volt, különösen az 1880-as évektől kezdve az I. világháborúig. A nem­zetgazdaságon belül a mezőgazda­ság a nemzeti jövedelem 54-61 %-át adta, az exportnak pedig 60%-át. 1918 előtt a magyar mezőgazdaság a Monarchia egész piacára termelt. A kialakult munkamegosztásban a fejlettebb osztrák és cseh iparvidé­keket Magyarország látta el élelmi­szerekkel, mezőgazdasági eredetű ipari nyersanyagokkal. A magyar agrártermékek a belső 52 milliós pi­acra kerültek, ahol az árak a világpi­acinál magasabbak voltak. így az 1910-es években már a magyar ag­rárkivitel zöme, így a marha 93, a sertés 100, a zsír 93, a gabona és liszt 94%-a a Monarchián belül ta­lált gazdára. A siker szellemi hátterét a szakem­berképzés erőteljes fejlesztése jelen­tette (kutatóintézetek, a Mosonma­gyaróvári Gazdasági Akadémia, Ál­latorvosi Főiskola megerősítése és ki­építése, erdészképzés Selmecbá­nyán, Debrecen, Kolozsvár és Kassa agrárképzési centrumainak létreho­zása és szakiskolák alapítása), főként Darányi Ignác 12 évig tartó mezőgaz­dasági minisztersége idején. Az egy hektárra jutó átlagos jövedelem az EU-ban és hazánkban euró/hektár 2314 Magyarország 2801, Eü-országok 1989. és 2000. évi adatok (Udovecz G. 2003} 1910 körül a nagyüzemekben a búza és a kukorica hozamai elérték a fej­lett nyugat-európai országok szint­jét. A takarmánytermesztés területe 0,4 millió kh-ról 2,1 millióra kh-ra nőtt. Elterjedt az istállózó állatte­nyésztés és a gépesítés (szántás gőzekével, cséplés). Forradalmi faj­taváltás zajlott le az állattenyésztés­ben. 1880-ban még 80% volt, de 1911-re 28%-ra csökkent a magyar­szürke (igás és húshasznú) fajta ará­nya, helyette a tej- és húshasznosítá­sú vöröstarka és borzderes fajták terjedtek el. Létrejöttek a tejszövet­kezetek. A lótenyésztés gyorsan fejlődött, az export 1911-ben meg­haladta az évi 60 ezer darabot. A19. század második felétől, a világhírű zsírsertést, a mangalicát részben fel­váltották az angliai eredetű hústípu­sú sertések. A Monarchia idején ala­kul ki a magyar élelmiszeripar és vá­lik a világon a legmagasabb színvo­nalúvá a malomipar. Az integráció másik fontos idősza­kában: az 1960-as évek elejétől fo­kozatosan vált működőképessé az állami gazdaságokra és mezőgaz­dasági szövetkezetekre alapozódó, nagyüzemi mezőgazdasági szerke­zet - sok megpróbáltatás és egyéni tragédia után. Az 1968-as gazdasá­gi reform újabb lökést adott a folya­matnak. Nem véletlen, hogy a ha­zai agrárpolitika folyamatosan po­litikai támadások kereszttüzében állt három évtizeden át nemcsak a volt szocialista országok, a KGST részéről, de időnként a belpolitiká­ban is. A ’60-as évektől gyors ütemben nőnek a növénytermesztési és ker­tészeti kultúrák hozamai az új faj­ták, a gépesítés, a műtrágyázás és az emelkedő általános szakmai- technológiai színvonal eredménye­képpen. Megteremtődik az állatte­nyésztés gyors fejlesztésének döntő előfeltétele is: a hazai takarmány­készlet növekedése. Az állatállo­mány - elsődlegesen az abrakfo­gyasztók, a sertés és baromfi - je­lentősen nő, az új fajták, hibridek gyorsan terjednek, a termelési szint emelkedik, az állatitermék-előállí- tás hatékonysága javul. Történelmünk során először irá­nyult a kivitel nagy része Kelet-Eu- rópa felé, elsődlegesen a Szovjetuni­óba. Mindemellett számottevő és szinte létfontosságú volt folyamato­san a nyugat-európai és más irányú exportunk is (kb. 30%). A hazai élel­miszeripar jelentős fejlesztése nagy­ban hozzájárult ehhez, számos üzem szerzett közös piaci és USA akkreditációt is. A folyamatosan de­vizahiányos külkereskedelmi mérle­günk javításában az agrárexport többlete volt a legnagyobb tétel. A nemzetközi agrárszakmai turizmus virágkorát élte. Magyarország út­törő volt a hibridkukorica-vetőmag előállításban, a sertéshibridek előál­lításában, a szarvasmarha-tenyész­tés specializált tej irányú szakosítá­sában, az egész országra kiterjedő részletes talajtérképek elkészítésé­vel, magas technikai szintet képvi­selő nagyteljesítményű géprendsze­rek optimális területre kiterjedő in­tegrált működtetésében. A szakkép­zettség dinamikus növelését az ag­rárszakoktatás és a kutatás minden területen nagyszabású fejlesztései segítették, viszonylag nagy szabad­ságot biztosítva a fejlett országokkal való együttműködésre. Az 1965-1989-es időszak a közös pi­HORN PÉTER állatgenetikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja 1942-ben született. Nős, két gyermek apja. Agrármérnök, a Kapos­vári Egyetem rektora, intézetigazgató egyetemi tanár. Fő kutatási te­rülete az alkalmazott állatgenetika, háziállatok nemesítése, kiemel­ten a baromfi, a sertés, a hal és a gímszarvas fajokban. A kutatás és az oktatás mellett több országban dolgozott szakértőként, többek között Indiában, Finnországban, az USA-ban, Új-Zélandon és az Élelmezésügyi Világszervezetnél (FAO). Magyar és idegen nyelven 8 könyv, 29 könyvfejezet szerzője, társszerzője, illetve szerkesztője, tudományos közleményeinek száma meghaladja a 200-at, ennek több mint a fele angol nyelvű. A világ öt kontinensén nemzetközi konferenciákon tartott előadásainak száma meghaladja a százat. aci filozófia értelmében is sok sikert hozott, a nagy különbség hazánk és a Közös Piac között az volt, hogy ná­lunk a teherviselők nagyrészt a mezőgazdasági üzemek voltak, a Közös Piac pedig hasonló célok ér­dekében nagyon jelentős központi (adófizetői) támogatásokat adott. BIZONYTALAN KÜLSŐ FELTÉTELEK A Monarchia szétesésével viszont a vámközösség felbomlott, a magyar mezőgazdaság fejlődése szempont­jából kedvező helyzet megszűnt. A magyar kivitel a világpiaci árak já­tékszerévé vált. Egészen a II. Világ­háborút megelőző konjunktúráig ez a helyzet lefékezte a hazai mezőgazdaság fejlődését. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az utódállamokban erőteljesen töre­kedtek a teljes gazdasági önállóság­ra, erős állami támogatásban része­sítve a Monarchián belül gyengén fejlett agrárgazdaságokat. A közeli piacok beszűkültek. Összességében azt kell megállapítanunk, hogy az 1920-1938-as időszakban a ma­gyar agrárgazdaság újból leszakadt a fejlett nyugat-európai országok színvonalától, és erősen csökkent előnye a kelet-európai és balkáni országokhoz képest is. A hasonló gondokkal terhes időszakban: a rendszerváltás ide­jén, a KGST megszűnésével je­lentős kelet- és közép-európai ex­portpiacainkat elvesztettük, a la­kosság vásárlóerejének csökkenése elsősorban a hús- és tejtermékfo­gyasztás visszaesésével járt együtt. A hazai nagyüzemi birtokszerkezet alapvetően megváltozott. Az állami gazdaságok összesen 900 ezer ha- os területének felét a kárpótlás cél­jaira vették igénybe. 2002-re mind­össze 12 állami tulajdonú gazdaság maradt állami tulajdonban, a többi magánszemélyek, illetve vállala­tok, Kft.-k, Rt.-k tulajdona. A ter­melőszövetkezetek földterülete az 1990-es év 72%-áról mindössze 22%-ra csökkent a kárpótlás befe- jeztéig. Az ezredfordulón az egyé­ni gazdaságok száma 960 ezer, ezek 90%-a 5 ha-nál kevesebb földdel rendelkező törpebirtokos, 5-10 ha földdel 12%, 1-50 ha terü­lettel 4,5% és csupán 0,7% azok­nak az aránya, akik 50 ha-nál na­gyobb földön gazdálkodnak. Az egyéni gazdálkodók mintegy 70%- a önellátásra termel, 30%-a áru­termelő. A kisméretű gazdaságok döntő többségében hiányzik a tőke és a szaktudás is. A rendszerváltást követő agrárpoli­tikai koncepcióhiány és túlpolitizált­ság sok feszültség forrása lett, a ma­gyar agrárgazdaság versenyképes­ségét is csökkentve. Nagy szakmai hiba volt a mezőgazdaság szükséges struktúraváltását összekapcsolni időben is a kárpótlással. Káros mér­tékben aprózódott fel a földtulaj­don, sokan vásároltak olcsón földet olyanok is, akik nem is kívánták azt művelni, vagyis tere nyílt a spekulá­ciós földvásárlásoknak is. A növénytermesztés hozamai általá­ban visszaestek a csökkenő minősé­gi vetőmag-felhasználás, a táp­anyag-utánpótlás, különösen a műtrágya-felhasználás drasztikus visszaesése, a romló növényvédelmi helyzet következtében. Talajjavítás 2001-ben egyetlen ha-on sem tör­tént. Az elmúlt évtizedben a magyar talajok újból tápanyaghiányossá vál­tak, az erős gyomfertőzöttség már aggasztó mértékű allergiát okozó té­nyező, a népesség többszázezres há­nyadának okozza életminőségének komoly romlását (pl. parlagfű). Az állatállomány történelmi mélypont­ra süllyedt, egészségtelenül csök­kentve az állattenyésztés részesedé­sét a GDP-ből. ERŐSSÉGEINK ÉS ESÉLYEINK AZ EU-CSATLAKOZÁS KÜSZÖBÉN A magyar agrárgazdaságnak min­den hányattatása ellenére is erőssé­ge maradt a csatlakozás előtt, hogy országunk területének kiemel­kedően nagy része alkalmas mezőgazdasági hasznosításra, két­harmadának kedvezőek az ökológi­ai és termőhelyi adottságai. Agrár- gazdaságunk sokoldalú, az ágaza­tok többségében versenyképes nö­vény- és állatfajták állnak rendelke­zésünkre, sokféle termelési eljárást alkalmazunk. A környezetet érő ter­helés a fejlett nyugat-európai orszá­gokhoz képest alacsony, a fejlesztés­nek még tág tere nyílhat. A mezőgazdaságban dolgozó felsőfo­kú végzettségű szakemberek kép­zettsége jó, az alapanyag-termelés­sel többnyire jól összehangolt a fel­dolgozóipar, exportpiaci részesedé­sünk jelentős. A magas szintű hazai élelmiszer-ellátást mezőgazdasá­gunk eddig úgy tudta biztosítani, hogy közben exportra is jelentős mennyiséget termelt. Az exportpia­cok zöme a fejlett - 2/3 részben EU - régiókba helyeződött át. Ha Magyarország kimaradna az EU-ból, agrárgazdaságunk minden védelmi ernyő nélkül lenne kiszol­gáltatva a globalizációs versenyha­tásoknak. De a mai helyzet sokkal súlyosabb lenne, mert a szomszéd országok fejlettebbik része most, a többi pedig néhány év múlva taggá válik, s a mi exportunknak a 2/3-a már most az EU-országokba irá­nyul, mégpedig vámkorlátok nél­kül! Az EU megkövetelte fejlesztése­ket az áru nyomon követése, a sta­tisztikai számbavétel megbízható­sága és folyamatossága, az állatjólé­ti, állatvédelmi előírások érvényesí­tése terén, az élelmiszer-biztonsági, a környezetvédelmi, a vidékfejlesz­tési, a birtokstruktúra korszerűsíté­sét, az intézmény- és humán erőfor­rás-fejlesztést, infrastruktúra javítá­sát célzó programokat az EU-csatla- kozástól függetlenül is meg kellene valósítanunk, anélkül azonban, hogy ehhez külső EU-s forrásokat is igénybe vehetnénk. A csatlakozás végre több évre előre kiszámítható­vá teszi azokat a gazdasági és politi­kai feltételeket, amelyek alapján a gazdálkodók képesek lesznek stra­tégiai tervezésre. Az EU-ban olyan pozíciót foglalhatunk majd el, amely sokban hasonló lesz az USA olyan szövetségi államaihoz, ame­lyek a kukorica övezetbe tartoznak. Magyarország ugyanis Franciaor­szággal együtt Európa kukorica övezetébe tartozik. Az USA-ban ezekben az államokban a leggyor­sabb ma a mezőgazdaság fejlődése. Ha így alakul, akkor Magyarország, belátható időn belül, Európa egyik erős agrárgazdasággal rendelkező országa lesz, aminek vannak bizta­tó történelmi előzményei. S végül szögezzük le: Magyaror­szág egyáltalán nem rossz induló, majd fokozatosan javuló támogatá­si feltételekkel számolhat. Az EU agrárpolitikájának minden változ­tatása, minden új lépés az újonnan csatlakozók felzárkózását, az egyenlő bánásmód megerősödését szolgálja. E döntések meghozatalá­ban pedig már a 10 új tagország is részt vesz majd. Készítette az M8iH Communicati­ons szabad felhasználásra, a szerzői jogok korlátozása nélkül. kUSittMlftMvl ÉV l Az állatsürüség alakulása Magyarországon 100 ha mezőgazdasági területre Szarvasmarha Sertés Ló Juh Számosállat 1911 27.7 42,6 11.8 42,4 39,5 1935 25,3 61,8 11.7 19,2 38,0 1985 27,0 126,6 1,5 37,7 39,9 1990 24,3 123,6 1,2 28,8 36,5 1995 15,0 81,4 1.1 15,8 23,3 2000 14,0 108,4 1.2 27,7 26,4 (lacrka és mtsai nyomán, kiegészítve. 1998}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents