Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-13 / 60. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 13. KOMMENTÁR Rossz és rosszabb MALINÁK ISTVÁN Miközben az avatatlanok számára teljesen áttekinthetetlenné váltak az iraki válság kapcsán folyó nemzetközi diplomáciai-poli­tikai csatározások, hangsúlyozni kell, hogy a mára kialakult hely­zetben igazán jó megoldás nem létezik. Választani csak a rossz és a rosszabb között lehet. Az eddigi tapasztalatok pedig azt mutat­ják, ha a politikai döntéseket a kisebbik rossz kényszere szülte, például a gyors béketeremtés érdekében, a konfliktusforrásokat ezzel párhuzamosan akarva-akaratlanul is hosszú időre bebeto­nozták. Az iraki válság mintha osztódással szaporodna, oldalvi­zén több kisebb-nagyobb válság is keletkezett. A legszembetűnőbbek: a konfliktuskezelés eddigi mechanizmu­sainak válsága, Európa megosztottsága, a francia-német-orosz tengely és Amerika szembenállása. Ez utóbbi hosszabb távon sok­kal nagyobb hatással lehet a nemzetközi politikára, mint az iraki háború kérdése. Pillanatnyilag leküzdhetetlennek tűnik a Bizton­sági Tanácsban kialakult megosztottság. Párizs és Moszkva az utóbbi napokban annyira belelovalta magát a vétóba, hogy hatal­mas presztízsveszteség nélkül már aligha táncolhatnak vissza. Ez főleg a franciákra érvényes, az oroszok sokkal pragmatikusab- bak, a gazdasági pecsenyéjüket sütögetik, Chirac viszont Francia- ország nagyhatalmi státusának visszaszerzése érdekében indított nagyon kétes kimenetelűnek látszó politikai játszmát. Amerika pedig a háború mellett kötelezte el magát olyan messzemenően, hogy már szintén nem táncolhat vissza. E látszólagos patthelyzetből logikusan az következne, hogy a vár­ható vétó miatt az amerikaiak ENSZ-felhatalmazás nélkül, rövid időn belül megindítják az inváziót - egyes katonai szakértők sze­rint talán már a jövő hét elején. A hat bizonytalan, nem állandó BT-tag kedd esti javaslata, amely április végéig tolná ki Szaddáül számára a határidőt, politikai és főleg katonai szempontból az USA számára elfogadhatatlan. Abból kell kiindulni, hogy Was­hington mindenképpen meg fogja dönteni a Szaddám-rezsimet, tehát az erő alkalmazása biztos. Az említett patthelyzet pedig azért látszólagos, mert elméletileg van kompromisszumos megol­dás. Az a brit javaslat, amely a jövő hétfő, tehát március 17-e he­lyett maximum a hónap végéig tolná ki a határidőt az iraki re­zsim számára. S mivel eddig Moszkva és Párizs is azt hangoztat­ta, hogy Szaddámnak maradéktalanul teljesítenie kell az 1441-es határozatot, arcuk elvesztése nélkül mondhatnának le a vétó al­kalmazásáról. Azt senki sem várná el tőlük, hogy megszavazzák a módosított amerikai-brit-spanyol tervezetet, elég lenne tartózkodni és nem vétózni. Ehhez a jövő hét elejére beígért újabb Blix-jelentés is szolgálhatna nekik politikai munícióval - a mankó csúnya kifeje­zés. Persze mindennek van egy alapvető feltétele: el kellene dön­teni, hogy az iraki válság megoldási lehetőségeit tekintve melyik a kisebbik rossz. JEGYZET Si Mindig vesztes TALLÓSI BÉLA A lehető legrosszabb nemze­dék tagjaként születtem. Vol­tam szikrácska, viseltem a pio­nírkendőt és -egyenruhát, szenvedtem a kényszert SZISZ- tagként. A fiatalabbak kedvé­ért jegyzem meg, hogy ezek voltak a párt polipcsápként meghosszabbított ifjúsági szer­vezetei, amelyek központilag kidolgozott terv szerint a veze­tő ideológiára, a marxista-leni­nista eszmékre nevelték az if­júságot. Megéltem a kötelező kétéves katonai szolgálatot: kényszerítve voltam fegyverrel a kezemben minden pillanat­ban kész lenni a szocialista ha­za védelmére, mert nem volt lehetőségem arra, hogy a civil szolgálatot válasszam. S ami­kor munkába álltam, szigorú ranglétrán kellett elindulnom. Ami egyebek között azt jelen­tette, hogy előbb gyakornok­ként a tarifa szerinti legalacso­nyabb összegű fizetést kaptam, amellyel aztán soha nem lép­hettem feljebb a fizetési lépcső­fokokon, mert mikorra esélyes lettem volna az első béremelés­re, bekracholt a szocializmus. A rendszerváltás után viszont - amikor ledolgozott éveim szá­ma már pozitívan befolyásol­hatta volna teljesítményem anyagi elismerését - a bérezés­ben megszűnt az életkor sze­rinti megkülönböztetés. Olyan hirtelen elkezdődött a munka­helyi fiatalítás tendenciája, mint a Sörgyári capriccio sze­rint a monarchiabeli időkben a rövidítés: ezért fűrészeli le Pe­pin bácsi és Mariska az asztal­lábat, s ezért vágatja rövidre gyönyörű, lobogó hajkoronáját Mariska. Évek óta figyelem a munkahelyi közösségeket, és csak töprengek, miért ritkult meg annyira a nyugdíjkorhoz közelítő nemzedék. Hosszú ideje kizárólag ifjú fodrászok alakítják a frizurámat, ifjú felszolgálók teszik elém a meg­rendelt kávét, kicsinosított fia­tal elárusítónők állnak a szu­permarketek pultjai mögött, villamoson, buszon, trolin ifjú revizorok ellenőrzik, van-e ér­vényes vonaljegyem. Az idős nézőtéri figyelők helyett fiatal legénykék, leánykák hostes- kednek színházakban, mozik­ban. Látva őket van bennem egy kis félsz: esetleg lehet okunk az életkor szerinti hátrá­nyos megkülönböztetés, vagyis amiatt izgulnunk, hogy mun­kahelyi létszámcsökkentések­nél az őszülő halánték és az ősz hajszín meghatározó, prio­ritásként kezelt elem a rostán való kieséshez. így aztán stresszkeltő hatású számomra a hír, hogy mire oda jutok, nem hatvan, hanem hatvankét év lesz a nyugdíjkorhatár. Ebben ugyanis sokkal inkább a mun­kanélküli helyzetem, mintsem a határozott idejű munkaviszo­nyom meghosszabbodását sej­tem. Megint a vesztes nemze­dék vagyok, hiszen a nyugdíj- korhatárnak az elmúlás felé va­ló kitolása miatt én az előző nemzedékekkel szemben rövi- debb ideig élvezhetem majd a megérdemelt öregkort. Bár le­het, hogy élvezetről nem is kel­lene álmodoznom. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy az időskorom javítására bevetett nyugdíjreform - mifelénk nem szoktak egyetlen nekifutásra sikerülni a dolgok - következ­tében se nyugdíjam, se életjá­radékom, azaz semmiféle meg­élhetésem nem lesz. Ha pesszi­mista lennék, azt mondanám: igen, rajtam már csak egy do­log segít. Gregory Stocknak, a génterápia „pápájának” az ígé­rete, hogy közel az örök ifjú­ság. Ő ugyanis azt vallja, hogy genetikai és biokémiai trük­kökkel befolyásolni lehet az öregedést, sőt akár vissza is le­het fordítani. Reménykedjem, hogy a balszerencsés születés és a peches esztendők után egyetlenegyszer nekem is lehet szerencsém?- Elválok, haver, mert az asszony már sokkal durvábban beszél velem, mint a koalíciós partnerek egymással! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Michal Serbin a ruzinovi kórház pszichiátriai osztályán fekszik. A po­zsonyi kerületi ügyészség munka­társa az Ivan Lexával kapcsolatos ügyekkel foglalkozott, s való­színűleg nem bírta már a stresszt. Az ügyészt már pár hónapja éjjel­nappal testőrök védték, mivel több­ször halálosan megfenyegették. A lap annak is utánajárt, hogy Serbint nem most kezelik először, hasonló tünetekkel már 1982-ben és 1983- ban is volt kórházban, sőt a bazini elmegyógyintézetben is. Eddig úgy tűnt, ó a legesélyesebb várományo­sa a speciális ügyészi posztnak, de betegsége miatt csökkentek esélyei. Ezt a posztot betöltő személy ko­moly hatalommal rendelkezik majd, hiszen a legkomolyabb gaz­dasági ügyekkel fog foglalkozni, melyek szálai gyakran a legfelsőbb politikai körökhöz is elérnek. A főügyészség már elvette Serbintől az összes Lexával kapcsolatos ügyet. A ruzinovi kórház pszichiátriai osz­tályán egyelőre nem kívánnak nyi­latkozni Serbin állapotáról. A távozó SIS-igazgató tevékenységét nem lehet egyértelműen pozitívan vagy negatívan értékelni A lemondások nagymestere Vladimír Mitro már másod­szor állt fel a titkosszolgálat (SIS) igazgatói székéből - soha nem várja meg, hogy útilaput kössenek talpára. Mindkétszer pártpolitikai harcok áldozata lett a füg­getlen szakember. Persze, mint rendes titkosszolgá­nak, neki is megvoltak a maga skrupulusai, tevé­kenységét nem lehet egyér­telműen pozitívan vagy ne­gatívan értékelni. ÚJ SZÓ-HÁTTÉR Először 1993-ban, Jozef Moravcík miniszterelnök rövid regnálása ide­jén nevezte ki Michal Kovác államfő a SIS igazgatójává. Nem egészen két évre rá, Vladimír Meciar kormány­zása idején pedig maga kérte levál­tását, de akkor már a verebek is azt csiripelték, hogy Meciar legfőbb bi­zalmasa, a minden hájjal megkent Ivan Lexa lesz a SIS-főnök. Amikor aztán 1998 novemberében a Dzurinda-kabinet jóvoltából ismét a SIS élére került, Mitro szinte az igazgatói asztalán találta az elődje, Ivan Lexa ténykedése idején felhal­mozott jelentéseket. Névtelenséget kérő informátorunk szerint a vas­kos iratkupacban bizony fel-felbuk­kantak információk a miniszterel­nök SDK-jához legalábbis közel álló személyek gyanús gazdasági ma­chinációiról. A közhiedelemmel el­lentétben Mitróék nem figyeltették a parlamenti vagy ellenzéki párto­kat, tehát az SDKÚ-ról és a HZDS- ről sem gyűjtöttek adatokat. (Egy újságírói felvetésre egyszer azt vála­szolta Mitro, öngyilkossági kísérlet lenne egy ügynöktől, ha ráállna Vladimír Meciarra.) Azonban nem csak az talál, aki keres: forrásunk megerősítette, az európai uniós tá­mogatások körüli vizsgálódás során a SIS emberei eljutottak az SDKÚ politikusaihoz is. Nem csoda tehát, hogy különlege­sen jó kapcsolat alakult ki Mitro és Dzurinda között. „Mitro nem kötő­dik semmilyen párthoz, csak Miku­lás Dzurindához” - sommázta la­punknak jól értesült informáto­runk. Egy másik forrásból úgy tud­juk, a titkosszolgálat igazgatója időnként „súgott” is a kormány­főnek. Ezekért az információkért és főként hallgatásáért Mitrót Dzurin­da addig tartotta, amíg csak lehet­séges volt, a 2002-es parlamenti vá­lasztások után is kiállt mellette. Ar­ról, hogy Mitro bizonyos informáci­ók birtokában, a markában tartja Dzurindát, már a Jane’s Intelligen­ce Digest (JID) is cikkezett, márpe­dig ennek a brit lapnak megle­hetősen jó információi vannak, hi­szen a JID európai titkosszolgálatok belső munkacsoportjának tekint­hető. Az, hogy a legfelsőbb nemzet­közi politikai szinteken is hivatkoz­nak rá, bizonyítja, milyen súlya van a JID-nek és az általa megszellőzte­tett értesüléseknek. Mitro keddi távozásának már csak egy utolsó lökést adott a Peter Tóth- ügy, föltette az i-re a pontot, vagy ha úgy tetszik, megkerült a szög, ame­lyikre föl lehetett akasztani a SIS- igazgató elmozdítását. A volt újság­író korábban szoros kapcsolatokat ápolt a Kereszténydemokrata Moz­galommal (KDH), egyesek állítot­ták, helyenként megrendelésre írt Vladimír Mitro menesz­tése már hónapok óta a levegőben lógott. KDH-t dicsérő kommentárokat. Tóth édesanyja évekig a KDH aktuá­lis elnökének irodavezetője volt. Mi­után azonban menesztették őt a Sme napilaptól, a Národná obrodá- ban kötött ki, amelyben Pavol Rusko ANO-elnök érdekelt. KDH-s újság­íróból egy csapásra ANO-s lett. Azt csak találgatni lehet, milyen körül­mények között vált meg Peter Tóth a kereszténydemokratáktól (vagy for­é dítva). A lehallgatási botrányok ki­robbanása elején azonban azzal gyanúsították őt, hogy névtelenül feljelentette Vladimír Palkó belügy­minisztert, hogy utasítást adott a le­hallgatónak névsorának manipulá­lására. Tóth persze tagadja ezt az ál­lítást, ám Palkó viszontfeljelentést tett, a volt újságíró ellen eljárás in­dult, a KDH pedig Mitro fejét köve­telte, mert olyan személyt nevezett ki a titkosszolgálat belső elhárításá­nak élére, aki ellen eljárás folyik. Mitro hiába érvelt, hogy március el­sején nevezte ki Tóthot, az eljárás pedig csak harmadikán indult meg ellene. Tóth kinevezése egyébként logikus volt a SIS-igazgató részéről: ki akarta fogni a szelet az ANO vitor­lájából, az ugyanis erősen támadta a belügyminisztert és a titkosszolgála­tot is pártelnökük lehallgatása mi­att. Ám egyben ez lett a veszte, mert az ANO vitorlája nem a KDH-é. A pártpolitikailag semleges szakem­ber, Vladimír Mitro menesztése kü­lönben is már hónapok óta a le­vegőben lógott. Hiába veregették meg annak idején a szlovák SIS-esek vállát a brit kollégák, amikor becser­készték az évekig Pozsonyban buj­káló moszlim terroristát, Rabah Kadrit, George Robertson NATO- főtitkár bírálata után már Dzurinda sem tehetett mást, rá kellett bólinta­nia Mitro távozására, (jéel, mono) Több politikus két-három merényletet is túlélt, Zoran Djindjicsnek, a szerb kormányfőnek nem volt ilyen szerencséje Állam- és kormányfők elleni merényletek MTI-HÁTTÉR Tegnap a szerbiai kormány épületé­nél lelőtték Zoran Djindjics kor­mányfőt. Összeállításunk a közel­múltban állam-, illetve kormányfők elleni merényleteket és kísérleteket tartalmazza. 1986. február 28. Stockholmban lelőtték Olof Palme svéd miniszte­relnököt. 1992. szeptember 2. Varsói házá­ban feleségével együtt megölték Pjotr Jaroszewiczet, aki 1970 és 1980 közt volt lengyel kormányfő. 1993. május 1. Colömbóban egy tamil fanatikus - élő bombának használva magát - meggyilkolta Ranaszinghe Premadasza Sri Lan- ka-i elnököt. 1995. augusztus 29. Robbantásos merényletet hajtottak végre a grúz parlament ellen, Eduard Sevardna- dze államfő könnyebben megsérült. 1995. október 3. Merényletet kísé­reltek meg Szkopjében Kiró Gligo- rov macedón elnök ellen. 1995. november 4. Tel Avivban egy több tízezres békenagygyűlésen lelőtték Jichak Rabin izraeli minisz­terelnököt. 1996. május 18. A Márvány-ten­ger partján lévő Izmitben sikerte­len merényletet hajtottak végre Sü- leyman Demirel török elnök ellen. 1996. október 2. Szófiai háza előtt meggyilkolták Andrej Lukanov volt bolgár miniszterelnököt. 1997. június 4. Egy Tiranán kívüli választási gyűlésen gránátot hajítot­tak Sáli Berisha albán elnökre, de egyik testőre elkapta azt, így a grá­nát nem robbant fel. 1998. február 9. Merényletet kísé­reltek meg Tbilisziben Eduard Se- vardnadze grúz államfő ellen. Az el­nököt testőrei kimenekítették a Tbi­liszi egyik terénél feltartóztatott gépkocsikonvojból. A lövöldözésben egy testőr életét vesztette. 1998. július 23. Groznijban me­rényletet kíséreltek meg Aszlan Maszhadov csecsen elnök ellen. Maszhadov életben maradt, egy testőre azonban életét vesztette, né­gyen pedig súlyosan megsebesültek. 1999. március 21. Groznij központ­jában, Aszlan Maszhadov csecsen el­nök rezidenciája közelében nagy erejű pokolgép robbant. A merény­let során az elnöknek nem esett bán- tódása, de többen megsérültek. 1999. szeptember 6. Hoszni Muba­rak egyiptomi elnököt egy férfi kés­sel könnyebben megsebesítette a ke­zén, az államfő Port-Szaídban tett látogatása idején. A tettest az elnök testőrei lelőtték. 1999. október 27. Örményország­ban egy parlamenti lövöldözés so­rán ismeretlen fegyveresek megöl­ték Vazgen Szárkiszján kormányfőt, Karen Demircsjánt, a Nemzetgyűlés elnökét, helyettesét, Juri Bahsjánt, Leonard Petroszjánt, az operatív ügyek miniszterét, s több más tör­vényhozót is. 1999. december 18. Egy Colombó- ban tartott választási nagygyűlésen pokolgép robbant, melynek követ­keztében Csandrika Bandaranaike Kumaratunga elnök szemsérülést szenvedett. A robbanásban megse­besült a pénzügyminiszter és a köz­lekedési miniszter, tizenegyen meg­haltak és száztízen megsebesültek. 2000. január 5. Szirimavo Banda­ranaike Sri Lanka-i miniszterelnök asszony colombói irodája ellen ön­gyilkos merényletet követett el a Ta­mil Eelam Felszabadító Tigrisei nevű fegyveres szeparatista szerve­zet. Az akció során 13 ember vesz­tette életét. 2001. január 16. Kinshasában puccskísérletben megölték Laurent- Désiré Kabila kongói elnököt. 2001. március 22. Szomália fővá­rosában, Mogadishuban fegyveres támadás érte azt a szállodát, ahol Ali Halif Galajd miniszterelnök lakott. Három polgári személy meghalt, de a kormányfő sértetlen maradt. 2001. június 1. Nepálban, a kat- mandui királyi palotában a trónörö­kös Dipendra herceg lelőtte apját, Bir Bikram Sah Dev Birendra királyt, a királynét, öccsét, Nirazsan herce­get, nővérét, Sruti hercegnőt, majd magával is végzett. 2002. július 14. Párizsban a Francia- ország nemzeti ünnepén rendezett díszszemlén merényletet kíséreltek meg Jacques Chirac elnök ellen. A támadót a közönség megakadályoz­ta tette végrehajtásában, s a rendőr­ség elfogta a GUD nevű neonáci szer­vezethez tartozó fegyverest. 2002. szeptember 5. Kandahár városában merényletet kíséreltek meg Hamid Karzai afgán elnök el­len, akit a gépkocsijára leadott lö­vésekkel akart meggyilkolni egy biztonsági őr. 2002. november 25. Asgabat (As- habád) központjában merényletet kíséreltek meg Saparmurat Niya- zov türkmén elnök ellen, amikor az őt szállító gépkocsioszlopra tü­zet nyitottak. Az államfő sértetlen maradt. 2003. február 21. Zoran Djindjics szerb miniszterelnök és kíséretének gépkocsioszlopába a belgrádi re­pülőtér felé vezető úton belerohant egy osztrák rendszámú teherautó. Djindjics gépkocsija, a vezetőjének köszönhetően nem ütközött össze a teherautóval. A rendőrség elfogta a teherautós támadót.

Next

/
Thumbnails
Contents