Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-11 / 58. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 11. KOMMENTÁR Valletta választása JUHÁSZ LÁSZLÓ Málta, a legkisebb, ám leggazdagabb EU-tagjelölt állam alig 290 ezer választásra jogosult polgára szombaton kinyilvánította akaratát: az öt szigetből álló köztársaság lakosainak többsége az uniós csatlakozás mellett tette le voksát. Európa feszülten figyelte a referendumot, amely az első fecske a tagságról szóló szavazások sorában. Az senkit sem lepett meg, mi több, várható volt, hogy az - egyébként csak informatívjelentőségű - uniós referendumon igennel szavazók túlsúlya nagyon csekélynek bizonyult. A szavazás kimenetelének bizonytalansága a felváltva kormányzó két párt, a Nacionalista Párt és a Máltai Munkáspárt nagyjából azonos támogatottságában keresendő. A jelenlegi kormánypárt még 1990-ben kérte az ország felvételét az EU-ba, amit a hat évvel később ismét uralomra jutott munkáspártiak - az Európai Unió történetében mindaddig példátlan módon - visszavontak. Most úgy tűnik, 1996-ban csak csatát nyertek. A kormányzó erő csak nevében nacionalista: a konzervatív kereszténydemokrata kormányzat nem ijedt meg a globalizációtól, hanem felfogta az integráció szükség- szerű gazdaságpolitikai hozadékát. A már ma is hamisítatlanul európai Valletta a halászaton és a mezőgazdaságon kívül szinte csak a turizmusra építhet, az idegenforgalmat pedig csak erősítheti a szabad áru- és lakosságmozgást is eredményező uniós csatlakozás. A Máltai Munkáspárt továbbra is köti az ebet a karóhoz: az uniós csatlakozásról szóló referendum dacára ők csak a közelgő parlamenti választások eredményeként felálló kormány uniópolitikáját hajlandók respektálni. Ám legyen, gondolta Edward Fenech Adami miniszterelnök, aki tegnap már szorgalmazta is a máltai államfőnél, hogy egy hónap múlva előrehozott választásokon erősítsék meg az ország uniós irányultságát. Április 12-én, vagyis négy nappal a csatlakozási szerződés athéni aláírása előtt tehát elméletileg még egyszer dönthet a mediterrán szigetország, Európa felé veszi-e az irányt, vagy elszigeteli a szigetországot. Szinte biztosra vehető, hogy az euroszkeptikus máltai ellenzék ezzel a kezdeményezésével saját sírját ássa, és nem folytatódik a 65 tagú Vallettái törvényhozásban az utóbbi évtizedek váltógazdálkodása. Apa már nem jön SZÁSZI ZOLTÁN Azt ígérte, hogy szombat reggel hazaér. Azt is megígérte, hogy Pozsonyban vesz nekem egy plüssnyuszit, olyat, amilyen neki hintázik mindig a visszapülantó tükrén. Aztán nem jött. Se reggel, se délelőtt, se délután. Már hétfő van. Szombatból csak annyira emlékszem, hogy reggel anya sírt, aztán a nagyiékhoz kellett mennem, de csak a nagymama maradt otthon velem, mert nagyapának mennie kellett anyával valahová. Most mindenki szomorú, közben mindenki megpróbál mosolyogni, mikor hozzám beszél, de én látom, tudom, hogy valamit titkolnak. Hogy hazudnak nekem. Azt mondják, apa azért nem jött haza, mert nagyon hosszú útra kellett mennie megint és a nyuszit majd megkapom nagyapától húsvétkor. De én apától kértem nyuszit. Nekem ne hazudjanak, úgyis tudom, hogy valami baj van, mert anya olyan sápadt, mint a fal. Apa nem szokott úgy elmenni hosszú útra, hogy előtte ne adjon puszit, és ne ígér- tesse meg velem, hogy szót fogadok anyának, meg rendes leszek az oviban. Apa nem olyan! Apa ha valamit megígér, akkor azt bei tartja. Most mindenki szidja az utakat. Én is kimentem az utcára, néztem, figyeltem, miért szidják. Olyan, mint máskor. Ugyanúgy sáros, mint egy hete, a félretolt hóból már csak egészen kis kupacok maradtak meg a járda mellett. Szürke és hideg. Megfogtam, megtapogattam, miért szidják? Aztán gyorsan kiszaladtak értem, mert nem tudták, hogy hová tűntem. Ma is, tegnap is egész nap csöng a telefon, mindenki fel-le járkál a házban, rengeteg ismerős és ismeretlen néni meg bácsijön hozzánk, valamit mondanak anyának, amitől anya megint sírni kezd. Legszívesebben bokán rúgnám valamennyit, minek rí- katják meg?! De most nem szabad rossznak lennem, a nagyapa azt mondta, hogy ezt apu üzeni nekem. Csak azt nem értem, miért üzen, miért nem mondja ő maga? Nagymama valamilyen minisztert szid, hogy miért nem építtet rendes utakat. Ezt se értem. Hát nincs mindenütt rendes utca, úgy mint nálunk? Elképzelem, ahogy a miniszter bácsi hordja a homokot kis teherautóval, meg aztán a műanyag lapátjával egyengeti, hogy ne akadjon bele a homokba a kerék. Úgy, mint én is szoktam nyaranta. Apa, gyere haza, ha hosszú útra is mentél, és ne feledd el a plüssnyuszit! Addig igyekszem jónak lenni, pedig igazán nem is szoktam rossz lenni soha. JEGYZET GLOSSZA Mobilrapszódia HOLOP ZSOLT Ugyanaz az önmagában egyébként teljesen semleges dolog szülhet váratlan komikus helyzetet és jelezhet szívszorító tragédiát is. Ajegyek lyukasztgatása közben megcsörrent a kalauz mobiltelefonja. Egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, az utasok szája pedig a fülükig csúszott. A helyzet azért lett igazán mulatságos, mert a kalauz zavarba jött. Talán a felesége hívta, mi legyen ebédre, de hívhatta más is, rövid, ideges vakkantásaiból kideríthetetlen volt, kivel beszél. Pedig az egész vasúti kocsi ezen gondolkodott. Aztán zavarában a mobillal akart tovább jegykezelni, újra elkérte a már kilyukasztott papírcetliket, és talán azon gondolkodott, leszálljon-e a következő állomáson. Amikor a tűzoltók kiszabadították az utolsó túlélőt is a roncsok közül, amikor már elszállították az összes holttestet és a sebesülteket, a rendőrök megkezdték a helyszínelést, akkor megszólalt az első mobiltelefon. Majd idegesen elkezdett csörögni az összes, kitartóan és reménytelenül. A busz alól, a föld alól, a sárból, ahova a tűzoltók, a mentősök, a rendőrök taposták be a készülékeket. A cseh turistabusznak már meg kellett volna érkeznie. Szülők, gyerekek, hozzátartozók hívtak aggódva, néhányan már tudták a hírt, bemondta a tévé, a rádió, istenem, csak ne az enyém haljon meg, haljon meg akárkié, mert valakiknek már biztos temetniük kell, tizenhét utas szörnyethalt. A rendőrök, a tűzoltók álltak a mezőn, hallották a sokféle gépciripelést, a zenét, az egyik élőért, a másik halottért szólt. Hagyj üzenetet, visszahívlak! - ismételgették az üzenetrögzítők. Talán volt készülék, amely minden híváskor az Örömódával hirdette a vak és fagyos éjszakában, hogy szép az élet. TALLÓZÓ KRÓNIKA Ma Erdélyben nem az ideológia, hanem a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez való viszonyulás a kérdés - állapította meg a Krónika c. napilap, az RMDSZ belső ellenzékének tekintett Reform Tömörülés (RT) feloszlatását és mozgalommá történt átalakulását kommentálva. A lap szerint az RT saját szakadását előzte meg azzal, hogy „felszámolta, majd mozgalomba csomagolta önmagát”, s nem próbálja megválaszolni, hogy az RMDSZ-en kívül vagy belül kívánja folytatni tevékenységét. „Erre a kérdésre más válasz kínálkozik Székelyföldön és más a szórványvidéken, mert a tömbmagyarságban a régi időket idézi a szövetség egypárt- rendszere, ugyanakkor a kisebbségi élethelyzetben mindenki számára világos: csak egységes képviselettel lehet valamit is elérni - hangsúlyozta a kommentár. A döntés a figyelem elterelését szolgálja, és aligha nyújthat tartós megoldást a romániai ma- - Szörnyű országban élünk. Idebent az influenza tombol, odakint meg a drágaság... (Peter Gossányi rajza) gyarság belső ellentéteire. A 200 tagú prágai testületben a korrryinykoalíciónak csak 101 tagja van, ami a lehető legkisebb többség Megbukik a Spidla-kormány? Erre a kérdésre ma délután tudjuk meg a választ, miután Prágában összejön a cseh parlament alsóháza, a képviselőház, s annak 200 tagja megválaszolja a Vladimír Spidla kormányfő által feltett kérdést. KOKES JÁNOS A bizalmi szavazást maga a kormány kérte, hogy a számára balul sikerült államfőválasztás után - amelyben nem sikerült biztosítania saját jelöltje győzelmét az ellenzéki jelölttel szemben - leellenőrizze, meg van-e még a képviselők között a többségi támogatása. A 200 tagú testületben a kormánykoalíció-ellenzék arány igencsak törékeny. A három párti kormány- koalíciónak ugyanis összesen csak 101 képviselője van, ami tehát a lehető legkisebb többség. Az ellenzék táborában a Polgári Demokratikus Párt (ODS) már jelezte, hogy a bizalmi szavazáson nemet mond. Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja szintén nem áll a kormány mellé, de ugyanakkor jelezték: meneszteni sem kívánják Spidláékat. A koalíció összes képviselője ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy támogatni fogja a kormányt. Ebből tehát az következhet, hogy a Spid- la-kabinet valószínűleg marad. Elég azonban felidézni az elmúlt hetek széthúzásait (főleg a szociáldemokrácián belül), s ehhez figyelembe venni az említett törékeny többség tényét, s máris láthatjuk, hogy a siker, tehát a jelenlegi kormány talpon maradása nem is olyan egyszerű. Elég lenne, ha mindössze egy-két kormánypárti képviselő gondolná másképpen. Vladimír Spidla kormánya tehát újabb komoly próbának lesz kitéve. A tavaly júniusi választás után hivatalba lépett kabinet számára nem ez lesz az első nehéz szavazás. Az elnökválasztást megelőzően ilyen volt a tavaly augusztusi tragikus árvíz utáni adótörvény-csomagról, illetve az idei költségvetésről szóló döntés is. Mindkét esetben csak komoly parlamenti és belső koalíciós viták után, s akkor is csak egy hajszállal ment át a kormány terve. Az államfőválasztáson viszont már az ellenzék győzött, ami komolyan megtépázta a koalíció és különösen Vladimír Spidla kormányfő babérjait, s gyengítette pozícióit. Spidla elsősorban pártjában, a Cseh Szociáldemokrata Pártban (CSSD) van hatalmas nyomás alatt, ahol a jelek szerint igen erős Milos Zeman volt miniszterelnök és pártelnök híveinek a tábora. Ma már az is egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy Zeman tavaly nyáron csak taktikai megfontolások alapján vonult ki nagy csinnadrattával a magas politikából. Valószínűleg azzal számolt, hogy köz- társasági elnökként tér majd vissza. Elszámította magát, államfő nem lett, s nagyot esett, amit szemmel láthatóan nehezen visel el. A vérig sértett Zeman most Meciar-féle „barlangjából” egyre- másra küldözgeti a sajtón át üzeneteit Spidlának, Stanislav Gross- nak, a párt második emberének és másoknak, hogy mondjanak le, mert felelősek a párton belüli széthúzásért. Saját felelősségét azonban még véletlenül sem említi. A szociáldemokraták a hónap végén tisztújító kongresszust tartanak, s a mai helyzetben bizonyos, hogy a tanácskozás nem lesz unalmas. Spidlának minden erejét össze fog kelleni szednie, hogy megtartsa befolyását, megőrizze pozícióját. Valószínű, hogy ez is közrejátszott abban, hogy bizalmi szavazást kezdeményezett kormánya ellen. Ha ugyanis a kabinet megkapja a parlamenttől a bizalmat, akkor azt Spidla személyes sikernek is elkönyvelheti, ami megerősíti helyzetét a kongresszus előtt, s ott egyszerűbb lesz a dolga. Megfigyelők szerint Spidlának most talán könnyebb a parlamenttől megszereznie a bizalmat, mint a szociáldemokratáktól. Bár az is igaz, hogy a kongresszus előkészítése folyamán eddig a szociáldemokrata regionális szervezetek döntő többsége is támogatásáról biztosította Spidlát. Megfigyelők szerint várható, hogyha a Spidla-kormány megkapja a bizalmat a parlamenttől és a kormányfőnek a szociáldemokrata kongresszuson is sikerül megőriznie pozícióit, akkor személycserékre kerülhet sor a cseh kormányban. A sajtó úgy véli Spidla meneszthet- né azokat, akik az államfőválasztás során nem voltak hajlandóak felsorakozni meHé. Elsősorban Zdenek Skromach munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Jiíí Rusnok, ipari és kereskedelmi miniszter neve merült fel. Nyilvánvalóan nem lehet kizárni azt sem, hogy a kormány nem kapSpidlára főként saját pártja, pontosabban Zeman tábora gyakorol nyomást. ja meg a szükséges többséget. Ebben az esetben komoly belpolitikai válsággal kell számolni, mert életképes alternatíva nem igen van. Az első zavaró tényező, a Cseh Szociáldemokrata Párt belső megosztottsága, ami nagyon megnehezíti a koalíciós partnerek megszerzését. A jelenlegi koalíción kívül a szociáldemokrácia reálisan csak a kommunistákkal, vagy a polgári demokratákkal tudna életképes koalíciót alkotni. Nyílt koalíció azonban az egyikkel sem igen elképzelhető a jelenlegi helyzetben, s különösen nem Spidlával az élén. Szóba került még az úgynevezett széles koalíció, amelyben a kommunistákat kivéve minden parlamenti párt képviselve lenne. Ilyen megoldás mellett tette le a voksát például Stanislav Gross belügyminiszter, valamint Pavel Rychetsky kormányfőhelyettes és igazságügyminiszter is. Ezt a változatot a polgári demokraták elutasítják. „Nincs felhatalmazásunk a kormányba lépésre” -jelentette ki Petr Necas pártelnökhelyettes. Miroslav Grebenícek, kommunista pártelnök pedig úgy fogalmazott: támogatni tudnának kívülről egy szociáldemokrata-néppárti kisebbségi kormányt is. Egy kisebbségi kormány megalakítását a szociáldemokrácián belül a Ze- man-pártiak többsége támogatja csak. Az előbbiekből az is kitűnik, hogy a pártok többsége jelen pillanatban még fenntartaná a kormányt, s általa a koalíciót, s megvárná a további fejleményeket, különösen a szociáldemokrata kongresszust. Rendkívüli, előrehozott parlamenti választásról még senki sem beszél, mert általános a vélemény, hogy pillanatnyilag ez nem igen változtatna az erőviszonyokon. Az viszont szinte biztos, hogy a legkisebb parlamenti és koalíciós párt, a Szabadság Unió-Demokratikus Unió (ÚS-DEU) a jelenlegi helyzetben nem kerülne be a törvényhozásba. Nekik is tehát érdekük a kormány sikere. A mai kormánykoalíció törékeny helyzetén azonban még a bizalom kifejezése sem változtat semmit. Ami a lakosságot illeti a januárifebruári felmérések azt mutatták, hogy a kormány bizalmi mutatója aránylag jó, jobb mint amilyen a hasonló kormányzási időszak elteltével a Zeman kormányé volt. Persze a döntés nem a lakosság, hanem a képviselők kezében van. Csehországban egyébként olyan ritka a kormány iránti bizalmi szavazás mint a fehér holló. Ha a választások utáni új kormányok iránti természetes és szükséges bizalmi szavazásokat nem számítjuk, akkor az ország fennállásának tíz éve alatt ez a mai lesz a második. Eddig csak Václav Klaus fordult a parlamenthez ilyen kéréssel, mégpedig 1997 tavaszán, amikor az általa vezetett kabinetben a korona árfolyamának esése és az elfogadott szigorú gazdasági intézkedések következtében rendült meg a bizalom. Klausék a bizalmi szavazást túlélték, mert besegített nekik két, a szociáldemokrata pártból korábban kizárt képviselő. A Spidla-ka- binet akkor maradhat továbbra is hivatalban, ha a parlamentben jelen lévő képviselők egyszerű többsége szavaz nekik bizalmat. LEVÉLBONTÁS Le kell szállni a határon Pozsonyi nyugdíjas vagyok. Többször utazom Pozsonyból Budapestre a magyarigazolványommal. Sajnos, Rajkánál le kell száll- nom a Pozsonyból induló vonatról, vagy pénzbírságot kell fizetnem a magyar jegykezelőnek. Mert a magyarigazolvány ugyanazon a vonaton nem érvényes, csak ha megszakítom utazásomat és várok a határátkelőn (néha több órát is) a következő vonatra. Rokkant nyugdíjasként így akkora nehézségekbe ütközik az utazásom, hogy a magyarigazolvány birtokában sem élvezhetem a vele járó kedvezményeket. Kérem a Magyarok Vüágszövetsége elnökének segítségét ennek a problémámnak a megoldására, mert az anyaországban nincs hely, ahová fordulhatnék panaszommal. A MÁV illetékeseitől ezt megelőzőleg teljesen értelmetlen választ kaptam. Meg kell jegyeznem, hogy a határátkelőig mindig Pozsonyban megváltott érvényes jeggyel utazom. Geleta Teréz Pozsony Egy lehetőség a déli vonalon 1927. május 7. és 8-án rendezték a kettes fogatok versenyét Tornaija és Kassa között. A rendezőség a győztes számára 3000 csehszlovák korona jutalmat írt ki. Kilenc fogat vágott neki a mintegy 100 kilométeres útnak, amely Magyarországon keresztül vezetett. A versenyzők az ún. Kassai úton haladva Ággteleknél átlépték a határt, majd Tornánál visszatértek Csehszlovákia területére. Napjainkban úgy a szak- mint a laikus közönséget fokozottan érdekű a déli autópálya ügye. Nem kérdéses, hogy a déli autópálya (esetleg gyorsforgalmi út) megépítése 30 milliárddal olcsóbb és gyorsítaná az építést, hogy csak 1 alagutat kell fúrni, Szoroskő alatt. Es meg is lehetne kerülni Szoroskőt. Még ma is létezik - ha elhanyagolt állapotban is - a fent említett „Kassai út”! Ha 1927-ben nem okozott bonyodalmat a kétszeres határátlépés, miért jelentene napjainkban, amikor mind a két ország az EU- ba készül? Gaál Imre Tornaija
