Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-01 / 50. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 1. MINDENNAPI KENYERÜNK Velünk az Isten Autista vagy Asperger-szindrómás? Ki is volt Bartók Béla? ÉDES ÁRPÁD Ige: „Ezután így szólt az Úr Áházhoz: Kérj jelt Istenedtől, az Úrtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból! De Áház így válaszolt: Nem kérek, nem kísértem az Urat! Akkor ezt mondta Ézsai- ás:... maga az Úr fog nektek jelt adni: íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.” (Ézsaiás könyve 7.10-14) Még abban az időben, amikor a bírák bíráskodtak Izraelben, több évszázaddal Áház uralkodása előtt történt egy-egy tanulságos eset Gedeon és Jefte bírá- val. Gedeon sereget gyűjtött a portyázó midiáni csapatok ellen. Ám hogy Isten nyilvánvalóvá tegye, hogy Ő harcol Izraelért, Gedeon csapatából minden száz emberből 99-et hazaküldött, és azzal a maradék egy százalékkal győzte le a midiániakat. A bizonytalankodó, félelmekkel küszködő Gedeonnak pedig csodás jeleket adott a Gedeon által választott gyap- júköteggel. És amikor ez is kevés volt, még álom által is szólt hozzá az Úr, hogy minden kételyét eloszlassa. (Bírák könyve 6-7. fejezet) A csodás jelek után pedig csodás győzelenl következett. (Csak időszerűsége kapcsán jegyzem meg, hogy mi is milyen gyakran kétségeskedünk, hogy a mi adónkból felajánlható 1%-unk valahol segíteni tudna, pedig Isten az ilyen 1%-os seregekkel is diadalmaskodni tud!) A második eset Jefte tórával esett. Öt Ammon ellen küldi szabadítóul az Isten. Jefte azonban, hogy győzelmét biztosítsa, fogadkozni kezd, és olyan ígéretet tesz, amit az Úr nem kívánt tőle. Azt fogadta, hogy ha valóban győz az ammóniák fölött, akkor bármi jön ki elé háza ajtaján, az Úré lesz, és feláldozza égőáldozatul. (Bírák k. 11.) Ám az egyetlen leánya jött elé dobolva és táncolva, hogy győztesként fogadja. így vált az Isten által adott győzelem az emberi kishitűség és okoskodás által gyásszá Jefte számára. Alig van különbség a két eset között. De mert a majdnem igazság a legrafináltabb hazugság, tegyük ezért tisztába kettejükviszonyát. Míg Gedeon bizonyosságot keresett és talált, hogy az Úr harcát az Úr eszközeivel harcolja, Jefte a maga győzelmét, és népe közti bizonytalan pozíciójának megszilárdítását igyekezett kicsikarni az Úrtól. Isten szabadító terve ugyan megvalósult, de Jefte számítása rosszul sült el. Egy ezekhez hasonló, nagyon összetett helyzetben kínál Isten jelt Áház királynak. Egy olyan háborús fenyegetettség idején, amikor csak két rossz közül választhatna emberileg, Isten egy harmadik lehetőséget kínál. Amikor az északi szomszédjai keresnek szövetségest a fenyegető asszír támadással szemben, és ezt a szövetséget akár erőszakkal is rá akarják kényszeríteni Áház királyra, az Isten akkor küldi hozzá Ézsaiás prófétát. A próféta pedig azt mondja neki, hogy ne féljen tőlük. Üszkös fadaraboknak nevezi Efraim és Arám királyát, ami már csak füstöl, de tüze nincs. Ahogy a 37. zsoltár 5. versében olvastuk: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” Maga az Úr kínálja föl a királynak, hogy kérhet jelt; akár földit, akár mennyeit. De a király már belelovalta jjia- gát a háborús készülődésbe, és egy „álkegyes” kijelentéssel azt mondja, hogy inkább nem kísérti az Istent. És ez az álkegyesség a legrosszabb, amit tehet. Becsapja Istent és önmagát is, egyenesen az asszír király karjaiba rohan, és a legszörnyűbb bálványimádásba. Aki az Isten gyermeke lehetne, azt mondja az asszír királynak: „Szolgád és fiad vagyok, szabadíts meg!” (2Kir 16, 7) Isten helyett embert szolgál, majd lemásoltatja a damaszkuszi oltárt, és ezért félre teteti az Úr oltárát. Hány és hány analógia a mai kor számára: üres kegyesség, formális keresztyénség, emberi érdekek, alárendelések, majd kiszolgáltatottságok, hamis istenek, bálványok és vallások. De a próféta szól Áház királyhoz és hozzánk is: „Ezért ád jelt az Úr: ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.” (Károli fordítás) Ez a név pedig azt jelenti, hogy velünk az Isten. Vannak magyarázók, akik már a következő királyban, a kegyes Ezékiásban beteljesedve látják ezt az üzenetet, és részben igazuk is van. Ám teljességében mégis akkor valósult meg, amikor az angyal Máriának mondta: „fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lukács 1. 31) A sok kishitűség, álkegyesség, megalkuvás és önteltség helyett nem lenne jobb, ha ezt a Jelt fogadnánk el és követnénk?! A szerző református lelkész ESŐEMBER artók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson. Halsey Stevens írja le a következő történetet remek Bartók-életraj- zában. Másfél éves korában feszülten figyelt egy zongoradarabra, amelyet édesanyja játszott. Másnap odavezette anyját a zongorához, és egészen addig csak rázta a fejét, míg anyja el nem játszotta az előző napon hallott darabot. Elmúlt kétéves, amikor beszélni kezdett. Hároméves korában egy dobot kapott, amelyet ütögetett, míg anyja zongorázott, és amikor valami miatt megváltozott a zongoradarab ritmusa, ő azonnal megállt a dobolásban, és újra kezdte, az új ritmusnak megfelelően. Négyéves korában már mintegy negyven dalt játszott fejből. Félénk és csendes volt, nem játszott a többi gyerekkel. Gyenge volt az iskolai előmenetele, és nem szerették a tanárai. A kölcsönös szociális interakciók károsodásának jó néhány jelét mutatta, nagyon nehezen kötött baráti kapcsolatokat, és nem szerette a gyerekjátékokat. A zeneiskolában teljesen magába zárkózott, rosszindulattal sem lehetett őt körmönfontnak vagy áskálódónak tartani. Egy másik életrajzírója, Kenith Chalmers idéz Bartók egy barátjától, Agatha Fassett-től, aki feljegyezte a zeneszerző anyagi ügyek iránti puritánságát, valamint azt, hogy szociális kapcsolatok terén egészen a durvaságig tartózkodó, visszahúzódó Az éhező agyú gyermekek a címe annak a könyvnek, melyet kétség- beesetten kerestem, de nem találtam 1996-ban, amikor unokám autizmusáról értesültem. Azok a kiadványok, amelyekkel találkoztam, nagyrészt a fejlesztők és pszichológusok viselkedéstudományi megközelítéseit képviselték, vagy rég idejétmúlt pszichiátriai szövegek voltak. Mint nagymamát és pszichiátert, türelmetlenné tett a pszichiátria és az orvosi viselkedéstudomány struccpolitikája, amely szerint az autizmus feltétlenül genetikai eredetű, és ezért gyógyíthatatlan és kezelhetetlen az igen korai fejlesztés és a viselkedésmódosító gyógyszerek alkalmazásának kivételével. Autizmuskezelő praxisom korai napjaiban számos igen fájdalmas tapasztalatot nyertem olyan orvosoktól, akik visszautasították az együttműködést, amikor olyan szülők, akik egyébként pácienseik volt. Még azoktól az emberektől is igyekezett elszigetelni magát, akik pályafütását mozdíthatták volna elő, és ez tipikus a jól funkcionáló vagy aspergeri autisták esetében. Rendkívüli módon érdeklődött a zene és a néprajzi kutatás iránt. Gyűjtőszenvedélye a rovarokra és a népdalokra terjedt ki. Szenvedélyes személyiség volt, és volt valami sámánisztikus benne. Szentül hitte, hogy kenyér csak hajnalhasadtával, fából készült szakajtóban, asszonyi voltak, felkerestek, hogy gyermekük problémáinak orvosi okait kutassuk. Kollégáim nemcsak visszautasították, hogy megvizsgáltassák az immunrendszer funkcionalitását, a vírusfertőzést, a nehézfém-felhalmozódást, vagy az anyagcserezavarokat, hanem jó néhányan utaltak rá, vagy egyenesen azt mondták a szülőknek, hogy e kezelési módok általam történő használata „alternatív”, „megalapozatlan”, „tudománytalan” vagy még rosszabb. Számos orvos nyugodtan azt javasolja a szülőknek, hogy ne háborgassák magukat speciális diétákkal vagy vitaminokkal és ásványi anyagokkal, még akkor se, ha a gyermek szinte alig eszik néhány nem tápláló ételen kívül mást. Egy orvos ragaszkodott ahhoz, ha nincs bizonyíték a higanyra a vértesztben, akkor nincs ok folytatni a nehézfémek témáját, nem véve tudomásul vagy nem érdekelvén a tény, hogy kézzel dagasztva jó. Nagyon szigorú volt tanítványaival. Irgalmatlan tudott lenni, fanatikus akaratú, teljesen megközelíthetetlen. Nem volt rokonszenves a megjelenése, ráadásul nagyon félénk is volt. A pódiumon félszegen és esetlenül viselkedett. Roppant nehézséget jelentett számára a közönséggel való kapcsolat. Kézenfekvő tehát a következtetés: esetében felállítható a pervazív fejlődési zavar, így a jól funkcionáló a higany jelenléte, kivéve ha nagyon friss a hatás, nem mutatható ki egy általános vérvizsgálattal. Hiába mutattam rá azokban a korai napokban, hogy azoknak az orvosoknak és kutatóknak a legtöbbje, aki az „új” módszereket alkalmazza, autista gyermek szülője vagy nagyszülője, és nem próbálná ki a metodikát saját gyer- mekén/unokáján, ha nem gondolná biztonságosnak és hatékonynak. Valóban, nagyon sokunk megváltoztatta a kutatási vagy munkaterületét és életét, hogy ezeknek a hihetetlenül összetett és érdekes gyermekeknek a kezelésére összpontosíthasson. A mélyen gyökerező elképzelések nem változnak könnyen, de az utóbbi években teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy egy teljes mértékben kifejlődött autizmusjárvánnyal állunk szemben. Ez a tény csak a tisztán genetikai eredet legkonzervatívabb vagy az aspergeri autizmus diagnózisa. Nem lehet biztosan megállapítani az esetleges motorikus ügyetlenséget, de félszegsége kétségtelen volt, és újabban Cristopher Gillberg kétségbe vonja a magas intelligenciájú és Asperger-szindrómájú személyek ügyetlenségének gyakori voltát. Bartók élettörténete meglehetősen emlékeztet azokra a személyekére, akik szintén nagy tehetségűek és autista rendellenességben szenvednek. Michael Fitzgerald képviselőit nem győzte meg. Csupán kevés szakértő kérdőjelezi meg a genetikai hajlam szerepét, de kell valami, ami aktivizálja ezt a genetikai elemet, hogy ilyen jelentős számú gyermekben jelenjen meg. Mindenesetre a hasznos kezeléseket ajánlani kell, a kórképtől függetlenül. Még hosszú utat kell bejárnunk, és a mi felelősségünk az, hogy meghallgassuk a szülőket, tanuljunk tőlük és segítsünk nekik, hogy a legjobb kezelési módokat kiválaszthassák. Az információ megosztása segíti azokat, akik most kezdik a terület kutatását, hogy elkerüljék azokat a hibákat, amelyeket mi elkövettünk. Megpróbáltam leírni könyvemben mindazt, amit saját praxisomból, illetve más nagylelkű orvosoktól tanultam. Címe: Gyermekek éhező aggyal: orvosi kezelési útmutató az autizmus spektrum betegségeihez. Jaquelyn McCandless Éhező agyú gyermekek érdekében EMBERNEVELŐ HÍVATLAN LÁTOGATÓK Fókuszáló tekintet VEKERDY TAMÁS A vizsgálatok azt mutatják, hogy a televíziózó ember és gyermek agyának elektromos- . hullám-struktúrája átalakul. Az elektromos hullámok hasonlóvá lesznek a mély álom vagy a meditáció elektromos- hullám-szerkezetéhez. Csakhogy míg a mély álomban vagy a meditációban le vagyunk zárva a külvilág felé, és belső tartalmak dolgozódnak fel, rendeződnek be személyiségünkbe, válnak énazonossá (és ezért pihentet, nemcsak testi, de lelki értelemben is az alvás és a meditáció), a képernyő előtt ülve tőlünk idegen, visszalapozhatatlan tartalmak áradnak be a védtelen központi idegrendszerbe, gyengítve annak figyelmét, összeszedettségét, az önazonosság érzéséből fakadó önbizalmát és ezzel kommunikációs és kooperációs készségét (mely utóbbi kettő az öntudattal, az önbizalommal szorosan összefügg). Arról se feledkezzünk meg, hogy a tudatosan figyelő ember tekintete fókuszál. Azaz, ha nem bandzsít is, de a két szem kissé összetart a megfigyelt pontra, jelenségre irányul. A képernyők viszont, hogy teljes szélességükben be tudjuk őket fogni, arra kényszerítik a tekintetet, hogy ne fókuszáljon, hanem inkább kissé széttartson - a fókuszáláshoz képest -, és ezzel a tudatos, öntudatos figyelmet egy kiszolgáltatott, kevésbé éber figyelemre cserélik fel. TESTI ÉS LELKI TÉTLENSÉG Amikor óvodáinkba olyan gyerekek kerülnek be, akik „nem tudnak játszani”, „nem tudnak mesét hallgatni”, biztosak lehetünk benne, hogy a háttérben a károsító hatások között van a képernyő is. A képernyő, amelyik testi és lelki értelemben tétlenségre szoktatja őket, a képernyő, amelyik a reklámok és más műsorok videoklip technikájával egy teljesen másfajta „figyelmet” és igényt alakított ki, mint amelyet a játék vagy a mesehallgatás megkívánnak. (Ez a figyelem tulajdonképpen a nem figyelés figyelme, azaz igény, hogy engem ragadjanak meg és el a folyton és gyorsan változó képekkel úgy, hogy nekem semmit ne kelljen tennem.) Ezek a gyerekek nem tudnak ráhagyatkozni a mese nyugodt, prozó- diájával, dallamával és ritmusával az érzékeket és érzelmeket is átható képáramlására. Nem tudják hozzátenni a belső képteremtő aktivitást, és mindennek következtében nem tudják befogadni és mélyre engedni magukban a mesét. Valójában nekik is nagyon nagy szükségük volna azokra a hatásokra és arra az orientációra, amit a mese képvilága és cselekményei a gyerek számára nyújtanak. Ilyenkor meg kell próbálkoznunk szoros, személyes kapcsolatban olyan rövid, a saját életéből vett mozzanatokat visszamesélő, kezdetben két-há- rom mondatos történetekkel, amilyeneket egyébként a másfél-két éves kisgyereknek szoktunk mesélni. Talán még visszavezethető a gyerek a mesehallgatás világába. És ezzel a feldolgozást, megismerést, érzelmi azonosulást és kibontakozást elősegítő belső képek világába is. (Gyerekek, óvodák, iskolák, Saxum Kiadó, 2001) Ruhatetű SZTRECSKÓ RUDOLF A ruhatetű (Pediculus humánus) igen kellemetlen és veszélyes, 3-4 mm nagysá- gú vérszívó. Csupán 4 potroha két szegélyén találhatóak elkitinesedett részek, ezek sötétebb színűek. Lábainak végén hatékony fogókarmok fejlődtek ki, melyek a tetű testsúlyának akár a kétezerszeresét (!) is képesek megtartani. A felsőruházaton is, de nagyobb számban a fehérneműben tartózkodik, leginkább a deréktájon, s innen jár át a bőrre táplálkozni. A bőrön ejtett sebbe nyálat pumpál, ez okozza a kellemetlen viszketést. Ezáltal terjeszti a betegségeket is - amellett, hogy szúrása nyomán az érzékeny bőrű egyéneken ekcéma, bőrgennyesedés állhat elő, a visszatérő láz és a kiütéses tífusz kórokozóit is a szervezetünkbe juttathatja (a házi légy mellett a nagy tífuszjárványok egyik fő előidézője a tetű volt). Petéit, melyeket serkének is nevezünk, a nőstény a ruha hajlataiba, varrataiba rakja, nem egész két hónapig tartó élete során akár ötezer darabot is! A ruhatetűhöz nagyon hasonló, csak valamivel kisebb - 2-3 mm - a fejtető (Pediculus capitis). A hasonlóság nem véletlen, mert a kettő közül ez az „eredeti” faj, s a ruházkodás fejlődésével belőle alakult ki a ruhatetű. A primitív népeknél még ma is csak ez a faj fordul elő. Tartózkodási területe az ember hajzata, serkéit is a hajszálakra ragasztja. Ugyanolyan kellemetlen és veszélyes élősködő, mint leszármazottja. A megtetvesedés veszélye főleg szoros, társas együttélés esetén forog fenn, nálunk azonban szerencsére már egyre ritkábbak az ilyen esetek. Ha akaratunk ellenére mégis közelebbi kapcsolatba kerülnénk velük, a gyógyszertárakban kapható hatékony szerek segítségével könnyen megszabadulhatunk tőlük. Amellett a rendszeres mosakodás, ruházatunk, ágyneműnk gondos tisztítása is megakadályozza elszaporodásukat.
