Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-08 / 56. szám, szombat
„Nyitva áll as ajtó; a tüselő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) CSALÁDI KÖR ^B—^^M—^mM^^^^immm „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti.” (Arany János) 2003. március 8., szombat 7. évfolyam, 10. szám Az áldiszlexia nem fogyatékosság, nem szellemi sérülés - pusztán részképességzavarról van szó, s a hátrány megfelelő odafigyeléssel, edzéssel ledolgozható Szülőknek, óvópedagógusoknak Ha nincs képi megerősítésük, a hallott információkat nem tudják feldolgozni (Illusztrációs felvétel) LAKATOS KRISZTINA apjára ütött - hányszor halljuk elégedetlen anyukák, nagymamák morgoló- dását, ha szemük fénye figyelmetlen, ha megalszik a tej a szájában, és képtelen megérteni a sokadszor elismételt kérést vagy utasítást. Vagy éppen az apukák összegzik évek rossz pillanatainak tanulságát, ha csemetéjük szélsőséges érzelmi reakciókkal gondoskodik a családi fesztiválról: teljesen, mint az anyja... Pedig nem biztos, hogy a családfa boncolgatása vezet közelebb bennünket a probléma gyökeréhez, ha a gyermek nem egészen olyan, amilyennek az ideális utódot elképzeljük: ha lassú, figyelmetlen, szegényes a szókincse, nem szeret szerepelni, elhúzódik a társaitól... Dr. Schneider Júlia és dr. Simon Ferenc győri orvosok évek óta foglalkoznak a beszédészlelés, beszédmegértés zavaraival, amelyet a szakirodalom funkcionális diszlexiának, áldiszlexiának nevez. Többször jártak már Dél-Szlovákia településein, szülőknek, pedagógusoknak tartva előadást az ilyen problémával küszködő gyerekek felismeréséről, fejlesztéséről. Legutóbb Galántán tartottak háromnapos előadássorozatot és tréninget a környék érdeklődő óvópedagógusai számára. Azt igyekeztek bemutatni, hogy óvodáskorban hogyan lehet felismerni, ha egy gyerekkel probléma van, mégpedig olyan területen, amely összefügg az írás, az olvasás, a számolás későbbi elsajátításával. Továbbá, hogy a tanulás normális körülmények között milyen képességekre épül, ezeket hogyan lehet vizsgálni, s a zavarok milyen következményekkel járnak. Az előadók hangsúlyozzák, hogy az áldiszlexia nem fogyatékosság, az e téren problémás gyerekek nem szellemileg sérültek. Pusztán részképességzavarról van szó, amelynek megvannak az élettani, funkcionális okai, s megfelelő odafigyeléssel, edzéssel a hátrány ledolgozható. Hatéves korig-A részképességek, például ajobb- és balkezesség, a mozgáskoordináció, valamint a beszédpercepció is, spontán hatéves korig érnek - elemzi doktor Schneider Júlia. - Ha a gyereknél ez idő alatt van valamilyen hátráltató tényező - pl. sokat náthás, ezalatt nincs tiszta hallása -, annyi napig nem fejlődik a beszédértése, ahány napig beteg volt. A hatodik életévben lezárul a spontán fejlődés, s ha a gyerek beszédértésben, beszédfelfogásban ekkor csak egy négy és fél éves szintjén van, ott is marad. A következmények pedig egyre nehezebb helyzetek elé állítják. Lehet, hogy az iskola alsó osztályaiban - ha ügyes, intelligens - nincs problémája, de ötödikben, amikor más típusú tanulással, nagyobb anyag- mennyiséggel találkozik, már romlik a teljesítménye. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szokásos korrepetálás itt nem segít, teljesen más módon kell a kérdést megközelíteni. Ilyenkor meg kell keresni azt a fejlődési szintet, amely még működik, s arra kell ráépíteni a gyerek fejlesztését. Az enyhe zavarokat ma_guk az óvónők is tudják kezelni, a közepes vagy súlyos zavarok esetében komplex vizsgálatra, szakemberre, speciális, egyénre szabott fejlesztésre van szükség. El lehet érni, hogy az iskolába kerülve ne jöjjenek létre a tanulási zavarok, amelyek következményei gyakran a magatartási devianciák. Jó fejlesztéssel a lemaradást fele idő alatt be lehet hozni: ha egy hatéves gyermeknél felfedezik, hogy a beszédértése egy ötéves szintjén áll, fél év alatt a hátrány eltüntethető. A megoldás lényege, hogy a gyerekekkel azokat a dolgokat kell vé- gigcsináltatni - mozgásfejlesztéssel, beszédfejlesztéssel -, amelyek a korábbi életszakaszban kimaradtak. A Schneider Júlia és Simon Ferenc által alkalmazott fejlesztési programot Gósy Mária nyelvész professzor dolgozta ki. Az orvostudomány, a gyógypedagógia, a pszicholingvisztika határterületein mozgó módszerrel fel lehet mérni, hogy a beszédpercepciónak mely szakaszain milyen elmaradása van a gyermeknek, a technikák pedig lehetővé teszik a képességek fejlesztését. A módszer lényege, hogy nem alkalmaz semmiféle képi megerősítést, hiszen a gyermeknek a hangok, a beszéd megértésében, a fülén bemenő információ agyi feldolgozásában van elmaradása. A mozgásokkal összekötött szójátékokból álló fejlesztő gyakorlatok így érik el a szükséges hatást. Az első lépés azonban mindenképpen a probléma felismerése. Dr. Schneider Júlia és dr. Simon Ferenc azt mondják, magyarországi tapasztalataik alapján állíthatják, az óvónőknek nagyon jó szemük van a tünetek felismerésének terén.- Mások a tünetek, ha a gyerek óvodáskorú, s mások, ha iskoláskorú - mondja a doktornő. - Óvodásoknál gyakran előfordul, hogy a gyerek nem szeret a többieldcel együtt játszani, nem akar szerepelni, nem válaszol, a feladatokat csak a többiek után csinálja. Ugyanakkor otthon, a szülő-gyerek kapcsolatban teljesen máshogy viselkednek. Érdekes, hogy ezek a gyerekek például nem szeretnek mesét hallgatni. Ha filmet néznek, ha képeskönyvet néznek, akkor igen, de ha csak ülniük és hallgatniuk kell, akkor nem. Ha nincs képi megerősítésük, a hallott információkat nem tudják feldolgozni. Nagyon jellemző ezekre a gyerekekre, hogy nem mernek telefonálni, holott a telefon a gyermekek számára általában érdekes, izgalmas dolog. Ezeknek a gyerekeknek gyakran megmagyarázhatatlan, aránytalan érzelmi reakcióik vannak, látszólag ok nélkül elsírják magukat. Előfordulhat, hogy gyakran visszakérdeznek. A szülő sokszor boldog, hogy milyen érdeklődő a gyerek, pedig az egyszerűen nem érti a beszédet, de megvan az intelligenciája, hogy rákérdezzen. A beszédértés zavarai nagyon gyakran együtt járnak más területeken mutatkozó problémákkal: a gyerek nem tud a lépcsőn váltott lábbal lemenni, a finom motorikája ügyetlen, nem szeret rajzolni, ügyetlenül gombol, nem tud cipőt fűzni... Ha ezekből a tünetekből egyet felfedezünk, még nem biztos, hogy gond van, de ha több együtt jelentkezik, érdemes odafigyelni. Főleg, ha megjelennek a magatartási zavarok - például az agresszivitás, az elkülönülés -, valamint a pszichoszomatikus problémák - fejfájás, körömrágás, hajtépés, bepisilés. Ilyenkor a szervezet jelzi, hogy valahol az egyensúly felborult, segítségre van szükség. Harminc-ötven százalék- Ha súlyos probléma van a gyerekkel, a szülők, a pedagógusok általában észreveszik: például ha beszédprodukciós problémával küzd - ha a gyerek dadog, selypít, raccsol. Ezzel szemben a tanulási zavar hátterében álló beszédfeldolgozás, beszédértés - egyszóval beszédpercepció - zavara rejtett. Csak azt látjuk, hogy a gyerek nem úgy működik, ahogy kellene - mondja Simon Ferenc, kiemelve, hogy a populáció 30-50 százalékát érinti a probléma. - Az elmúlt húsz-harminc évben 8-10 százalékról nőtt ekkorát az ilyen részképességzavarral küszködő gyermekek számaránya. Vannak általános, minden gyermeket érintő okai, s vannak egyéni kiváltó okok is. Minden gyermeket érint a felgyorsult beszéd - ha régi rádiófelvételt hallgatunk, a különbség érzékelhető, márpedig a gyermek agya most is csak olyan, mint Arisztotelész idejében volt. Azután itt van a mozgás: a mozgásfejlődés zavarai a beszédpercepció zavaraiként is megmutatkoznak. A beszéd végül is nem más, mint az egyik legbonyolultabb mozgás. Az, hogy a gyerekek keveset mozognak, az egyik probléma. A következő az, hogy beleavatkozunk természetes mozgásfejlődésükbe. Normális esetben a csecsemő előbb a hátán fekszik, majd elkezdi mozgatni a fejét, előbb-utóbb átfordul az oldalára, a hasára, képes felemelni a fejét, majd felül, négykézláb mászik... Ez nagyon fontos fázis valamelyik agyfélteke dominanciájának - s ezáltal a jobb- vagy balkezesség - kialakulásában, amely képesség elengedhetetlen az irányfelismerésnél, az írásnál, az olvasásnál. Természetes körülmények között a gyermek mindig addig csinál egy mozgásszakaszt, ameddig szükséges, s csak egy bizonyos érettség után áll fel, kezd el járni. Azzal, hogy „bébikompokba” kényszerítjük a gyerekeket, azt érjük el, hogy bizonyos fejlődési szakaszokat átugranak, s ez később bosszulja meg magát. Az írás és az olvasás az egyik legfinomabb mozgás. Régen a gyerekeknek volt kis cipőjük, kabátjuk, ingük. Amikor mentek az oviba, a szülők elkezdték tanítani őket a gombolásra, cipőfűzésre. Nem más volt ez, mint a mikro- mozgások gyakorlása. A tépőzárak, cipzárok használatával ez a gyakorlás kiesik. További általános probléma, hogy a gyerekek keveset beszélnek, s velük sem beszélget senki. Maximum háttérbeszélgetések zajlanak a családokban: mosogatás közben oda- odaszól az anyuka, a gyerek nem látja az ajkakat. Sok-sok ilyen apró tényező, valamint a rossz hallás - a gyerekek immunrendszere gyenge, állandóan náthásak, 20-30 decibeles a halláscsökkenés pont két és hat év között, amikor tökéletes hallásra volna szükségük - járulnak hozzá a beszédmegértés zavarainak kialakulásához. Simon doktornak felvetjük, nem lehetséges e, tekintettel a fentebb sorolt tényezőkre, amelyek ki- sebb-nagyobb mértékben gyakorlatilag minden gyermeket érintenek, hogy egyszerűen szembe kell néznünk a ténnyel: ez az „evolúció”, a gyermekeink már ilyen képességekkel fognak élni. A válasz sommás:- Ha ebbe beletörődünk, az lesz a következménye, hogy szép csendesen „elhülyül” a társadalom. Nem agyilag lesz hülye, hanem funkcionálisan: nem lesz képes azt az információmennyiséget feldolgozni, amit az igények megkövetelnek. Nem leszünk képesek ellátni a fokozott szellemi működést igénylő« feladatokat. Nagyon jó példa Amerika, ahol olyan minimális tudásszinten vannak bizonyos rétegek, hogy gyakorlatilag célrabszolgaságban élnek: ahhoz az egy dologhoz értenek, amit csinálnak, a többi nem érdekes. Most már azonban egyre több helyen felfedezik, hogy ez veszélyes út. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európá- ban is vannak olyan iskolák, amelyek a funkcionális analfabetizmus felszámolásával foglalkoznak. Felnőtteket tanítanak a szövegértésre. Nem csak óvópedagógusoknak A beszédmegértési zavarokkal küzdő gyerekek fejlesztése tájainkon terra incognitának (ismeretlen területnek) számít: hiányoznak a szakemberek, akik a súlyosabb problémákat kezelni tudnák, s a pedagógusok is most kezdenek ismerkedni a tünetegyüttessel. Galántán az óvópedagógusoknak szánt előadásokkal és tréninggel egy sorozat indult el: március 21. és 23. között az alapiskolák alsó tagozatán tanító pedagógusoknak szervezik meg a továbbképzést, s a tervekben szerepel a felsőbb évfolyamokban oktatóknak rendezendő program is. Természetesen az ilyen továbbképzések más régiókban is hasznosak lennének. Az érdeklődőknek íme a galántai recept: egy helybeli - pillanatnyilag főállású - anyuka, egyébként tanár, Bandor Eszter néhány évvel ezelőtt részt vett a két győri orvos egyik előadásán. Az ott hallottak akkor kezdtek igazán érdekessé válni, amikor pedagógusként maga is találkozott a problémával. Kapcsolatba lépett a Pedagógusszövetséggel, az előadókkal, majd miután az elméleti szervezési kérdések tisztázódtak, a gyakorlati - értsd: anyagi - problémákat is megoldották: megnyitották kulcsra zárt páncéldobozkáikat a galántai vállalkozók, s a tervet a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete is jelentős összeggel támogatta. SZÓ MI SZÓ Soha véget nem érő nőnap MOLNÁR IVAN T ej, kenyér, harminc deka sonka - Erika a munkából hazafelé menet mechanikusan ismételgette magában, mit is kell még megvennie a lakótelepi élelmiszerüzletben. Szinte nem is vette észre, mikor fordult be a kétoldalt fasorral szegélyezett sötét utcába. A friss tavaszi szél szétkócolta szőke hosszú haját. Összébb húzta magán a bundát. Ez sem segített azonban sokat, hiszen a munkahelyi nőnapi mulatozás kedvéért a szokásosnál is rövidebb szoknyát vett fel, ami alá akadálytalanul és pimaszul tódult be a hideg levegő. A férje a nőnap alkalmából otthon biztosan virággal várja, mint az elmúlt években, és egész biztosan megfőzte már a kedvenc ételét is. Egy fekete BMW tűnt fel az utca végén. Nem törődött vele, sietett tovább, hogy odaérjen az élelmiszerüzlethez, még mielőtt bezárna. Elcsendesülő autóbúgás, ajtónyílás, léptek... Sötétség! Rendkívül hosszú, soha véget nem érő sötétség. Erika szaggató fejfájásra tért magához, a sötétség azonban nem változott. Úgy érezte, hogy testébe ezernyi tűt szúrtak, nem tudott moccanni, és a csend szinte fájt. Az első pillanatban azt gondolta, hogy meghalt, eltemették, és most a koporsóban tért magához. Ettől elviselhetetlen légszomja lett, fulladozni kezdett, hamarosan újra elájult. Mikor magához tért ugyanolyan sötét volt, mint korábban. Most azonban háton feküdt és lábai széthúzva egy vasállványhoz voltak kötve. Férfinevetés, szaggató fájdalom, ezúttal nem a fejében. Ordított a félelemtől. Nem tudta, kik azok a férfiak, nem tudta, mit tesznek vele. Csak azt tudta, hogy ami most történik, attól rosszabb már nem lehet. Öljetek meg - ordította folyamatosan, míg az egyik férfi meg nem unta az ordítozását. A hatalmas ütéstől újra elvesztette eszméletét. Nem tudta, meddig volt a sötétben. Nem tudta, hányszor és hányán erőszakolták meg. Nem tudta, mi az amit injekciós tűvel naponta beszúrtak az ereibe. És végül nem tudta, ki is ő. Egy nap újra szorosan összekötözték, bekötötték a szemét. Egy autó csomagtartója: nem tudta hová mentek vele, és meddig is volt bezárva a szűk térben. Végre leoldották a köteleket, és levették a kendőt. Panelházi lakásban talál ta magát. A férfiak olaszul ordítottak rá. Hamarosan előkerült az injekció és vele együtt a megkönnyebbülés is. Ez lett az egyetlen szép dolog az életében. Nem vágyott már semmire, napokig kibírta ennivaló nélkül, az „anyag” nélkül, aminek a nevét sem tudta, azonban már nem tudott volna élni. Bármit megtett, hogy hozzájuthasson, és rángógörcsöket kapott, ha nem adták be neki időben. A „gazdái” ezt használták ki ahhoz, hogy Erika az összes „ügyfelüket” kiszolgálja. Nem gondolt már sem a férjére, sem a kisfiára, és egyáltalán nem gondolt arra, hogy valaha innen ki is kerülhetne. Egy rendőrségi razzia során találtak rá. Az olasz rendőröknek eltartott egy ideig, míg kinyomozták, honnan is érkezett. Két évvel az eltűnése után hozták haza egy mentőautóban. Férje, kisfia és a család elmondhatatlan örömmel fogadta, az örömből azonban napokon belül rémálom lett. Erikából az eltelt két évben kábítószer- függő, pszichikai roncs lett, agresszivitásával az egész családot veszélyeztette. Idővel azonban egy dologra újra sikerült visszaemlékeznie abból az időből, amikor még minden szép volt. Most a napjait egy ideggyógyintézetben éli, és a rácsos ágyban szorongva nap mint nap megünnepli a nők napját.
