Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-28 / 49. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 28. Nagyszünet A stressz szintje hozzátartozik a jó teljesítményhez, kihozza a rejtett képességeket, magabiztossá tesz bennünket A szóbeli vizsga nehézségei Sok mindenki életében előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor oda kell ülnie egy felvételi bizottság elé nyilvános előadást tartani. A középiskolai órai feleletek nemigen készítenek fel bennünket arra az érzésre, amit a vizsgabiztosok esetenként szigorú tekintete jelent. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ (Képarchívum) Ilyenkor jelezhetjük ezt a vizsgáztatók felé, kérjünk időt, aztán kezdjük onnan a szöveget, ahol beállt a rövidzárlat. Ha ez nem működik, akkor foglaljuk össze hallgatóságunk számára (de leginkább önmagunknak), miről beszéltünk eddig. Ettől talán eszünkbe jut a folytatás... Ha mégsem, akkor ugorhatunk a következő pontra, és jelezhetjük, még visszatérünk az előzőre (amikor eszünkbe jut). A vizsgabizottság természetesen felfigyel a leblokkolás- ra, de értékeli, ha sikerül továbblépnünk. A statisztikák szerint az emberek kb. öt százaléka akkor sem kedvel minket, ha a lehető legjobb teljesítményt nyújtjuk, a lehető legalaposabban felkészültünk. Ez viszont tőlük füg- geden tény, el kell fogadnunk és reménykednünk, hogy a ránk váró vizsgabizottságba nem ebbe az öt százalékba tartozó személyek verődtek össze. Ennek egyébként kicsi a valószínűsége... Összefoglalva: a sikeres szóbeli vizsga feltétele, hogy a nyilvános beszéddel kapcsolatos félelmek forrásait azonosítsuk, természetükhöz igazodóan ellenkormányzási stratégiákkal rendelkezzünk. Például azzal, hogy elképzeljünk magunkat a vizsgahelyzetben, amint az éppen sikeresen megoldjuk. Ez a pozitív kép erőt ad a nehézségek leküzdéséhez, segíti aktivizálásunkat, (f, he) Leggyakrabban attól félünk, hogy lebőgetjük magunkat A szóbeli vizsgával kapcsolatos legtöbb félelmünk éppen a hallgatósághoz kötődik, de vannak olyanok is, amelyek belőlünk fakadnak. Ezek azonban felszámolhatók. Mielőtt odaülnénk a számunkra kikészített székre a vizsgabiztosoktól alig méternyire, a legtöbbünk fejében az kering, hogy „biztos bonyolultakat kérdeznek majd, hogy összezavarjanak“, „azonnal meglátják, hogy félek“, „észreveszik a hibáimat“, „nem értik majd, amit mondani szeretnék“ és „utálni fognak“. Ilyenkor persze előkerülnek a magunkkal kapcsolatos negatív érzések, gondolatok: „múltkor is elrontottam, biztos, most sem fog sikerülni“, „hibázni fogok, elfelejtem, amit mondani szeretnék“, „ideges leszek és meg se tudok majd mukkanni“ és hasonlók. Ezek általános félelmek, szinte mindenki megküzd velük, mielőtt a nyilvánosság elé lép. Kívülről mégsem látjuk rajtuk, vagyis jók az esélyeink arra, hogy mirajtunk sem látszanak meg különösebben. Az indokolatlan félelmek felszámolhatók. JÓ TANÁCSOK Tudnunk kell, hogy a hallgatóság - a vizsgabizottság - nem ellenségünk. Ok is ültek hasonló helyzetben korábban, tudják, hogy a vizsgahelyzet nem egyszerű, ezért többnyire segíteni próbálnak. Nekik is érdekük, hogy kihozzák a diákokból a maximális teljesítményt, hiszen így juthatnak érdeklődő, nyitott, izgalmas tanítványokhoz. Kérdéseik, észrevételeik információkat hordoznak a beszélgetés további irányításához - csak észre kell vennünk és hasznosítanunk kell ezeket. A stressz bizonyos szintje hozzátartozik a jó teljesítményhez, kihozza a rejtett képességeket. A legjobb példa erre egy autóversenyző, akinek a rajt előtt magasra kúszik az adrenalinszintje, de a számítógépes játékot űzők is átélik ezt. Szervezetünket a stressz készteti magasabb teljesítmény elérésére, hiányában nem lehetne nyerni. A trükk: tudnunk kell kézben tartani a stressz szintjét. De hogyan? íme, egy lehetséges forgatókönyv: fogadjuk el, hogy a testi tünetek a vizsgahelyzet természetes kísérői. Helyes, mély lélegzetvételre alapozott légzéstechnikával próbáljuk meg ellazítani a testünket. Szükség esetén feszítsük meg néhány másodpercre, majd lazítsuk el kar- és lábizmainkat, ezzel visszanyerhetjük uralmunkat testünk felett. Ha ezek sem segítenek, keressünk egy példaképet, akiről tudjuk, hogy jól uralja a stresszhelyzeteket és kövessük őt gondolatban! (Mit tenne a helyemben Madonna vagy egy igazán jó tanuló?) Gondolkodjunk racionálisan! Leggyakrabban attól félünk, hogy félelmet fogunk átélni. Ekkor igazán nem meglepő, hogy a félelem valóban elhatalmasodik rajtunk és produkálja a hozzá tartozó testi tüneteket. Ez egy ördögi kör, de ne hagyjuk, hogy a félelem eluralkodjon rajtunk! Vizsgahelyzetben gyakran előfordul, hogy teljesen leblokkolunk. Az indokolatlan félelmek felszámolhatók Vannak olyan csalók, akik viszonylag rövid időn belül lebuknak Egy jól sikerült hamisítvány ISMERTETÉS A hamisítás talán egyidős az emberiséggel. Jó és rossz szándék egyaránt vezérelheti azokat, akik tudatosan félre akarják vezetni embertársaikat. Számos esetben anyagi, politikai haszon reményében teszik, de sokszor igazi értékeket hoznak létre. A történelemben sem szokatlan a hamisítás, hiszen sokszor „hasznos” eszköznek bizonyult. A csalók viszonylag rövid időn belül lebuknak, de vannak időtálló hamisítványok is. Valószínű, azért nem leplezódnek le hamar, mert hinni is akarjuk, hogy igazi. „MEGKERÜL" A DOKUMENTUM Az eset III. István (752-757) pápasága idején történt. Nagyon veszélyes idők jártak ekkoriban, hiszen a langobárdok 568 után Itáliában telepedtek le, s felvették ugyan a kereszténységet, ennek ellenére a pápai udvar nem bízhatott bennük. Főleg azért nem, mert a langobard uralkodó Rómát hűbérbirtokának tekintette. A római pápa és a bizánci császár közötti viszony sem volt felhőtlen, a császár nem nyújtott segítséget a langobardok ellen. III. Istvánnak új támasz után kellett néznie, ezért 754 telén felkerekedett, s az Alpok hágóin átküzdve magát meglátogatta Kis Pippint, aki nem egészen legitim módon került a frank trónra. A hagyomány szerint a pápa fekete öltözékben, fejére hamut szórva ment a királyhoz, előtte letérdelt, s könyörögve kérte, hogy mentse meg Rómát a langobárdoktól. Ez teljesen szokatlan eljárás volt, mert eddig még egyetlen pápa sem keresett fel nyugati uralkodót. Elképzelhető, hogy ekkor már meg is mutatta Kis Pippinnek azt a poros és gyűrött dokumentumot, melyet 315. március. 30-i dátummal láttak el, s a Donatio Constantini címet viselte. A frank uralkodót mindenképp meglephette a dokumentum tartalma, mely az alábbi történetet tartalmazta. Konstantin császár leprás |Jippm lett, s pogány papjai azt tanácsolták, hogy a Capitoliumon épített medencét töltesse meg kisgyermekek vérével, s fürödjön meg benne. Már össze is terelték a kisgyermekeket, de az anyák könnyei a királyt meghatották, s ajándékokkal halmozta el az anyákat, s gyermekeikkel együtt haza bocsátotta őket. Még azon az éjszakán álmot látott, Péter és Pál apostol jelent meg előtte. Azt sugallták Konstantinnak, hogy keresse fel a rejtőzködni kényszerülő Szilveszter pápát, aki majd megmutatja neki „az igazi kegyesség forrását”. Amikor pedig felgyógyul, akkor építtessen világszerte templomokat, s az egyedül üdvözítő Istent tisztelje, a bálványimádást pedig tiltsa meg. Miután ennek az álombéli kérésnek eleget tett, s annak rendje és módja szerint meg is gyógyult, Konstantin úgy döntött, hogy Konstantinápolyba költözik, Rómát és a nyugati császárságot pedig Krisztus utódaira hagyja. III. István pápa nem tekintette kockázatos vállalkozásnak, hogy a múlt hibáját korrigálja azzal, hogy lejegyzi azt, ami a múltból szájhagyomány útján megőrződött, de írásos dokumentum nem maradt fenn róla. Ez még nem lett volna baj, csakhogy több mint 400 évvel visszadátumoztatta az oklevelet, s megtévesztő információkat a hitelesség álcájába burkolt. Az iskola nem munkatábor Dől a suli! KÁLMOS BORBÁLA Csöpp, csöpp, csöpp... kis tócsa gyűlik a zöld padfedélen. Már megint beázott az alagsori terem, elő a vödröt, a hátsó padban ülők pedig előre ülnek. Nem az a baj, hogy egy iskolában elromlik valami, ugyanis Murphy óta tudjuk, hogy ami elromolhat, az el is romlik. A probléma ott kezdődik, amikor úgy is marad. A vezetőség pedig széttárja a karját: „Nincs pénz.”. Ez valamiféle varázsszó lehet hazánkban, különösen ha az oktatásról van szó. Igenis legyen pénz üyesmire! Ki ül be olyan terembe szívesen, ahol félő, hogy a fejére hullik a vakolat? Nemcsak a tantermek állapota a fontos, hanem a kinézete is. Tüdőm, hogy nem lehet az egész épületet átalakítani azért, hogy tágasabb, szebb legyen egy terem, de könyörgöm, legalább egy kis dekorációval meg lehet szépíteni. Jártam már olyan alapsulis tanteremben, ahonnan már csak a szögesdrót hiányzott és kész munkatábor. Egyre több iskolában látom, hogy bár a fal bámul, a tábla göcsörtös, rozogák a padok, mégis jól esik belépni. Egy-egy plakát, rajz, drapéria a falon, néhány zöld növény, és mindjárt nem olyan az érzése az embernek, mintha Szibériába érkezett volna meg. Fél életünket az iskolában töltjük, érdemes odafigyelni egy kicsit arra, hogy néz ki. Nagyon hálás feladat, és még talán egy órát is el lehet lógni díszítés címén! VIGYORCÓ Már a kutya is? (Internetfotók) Horgász Horgász véletlenül ottfelejti a halat, amit fogott, a buszban, az ülés alatt. Pár nap múlva megjelent egy hirdetés a helyi újságban: „Aki a 625 számú buszban felejtett egy zacskó halat, az szíveskedjék befáradni a garázsba, és elviheti a buszt.“ Kopogás Egy ember beviszi autóját a szervizbe.- Kérem, ha túllépem a kétszázas sebességet, kopog valami a motorban. A szerelő elgondolkozik, majd válaszol:- Bizonyára az ön őrangyala, uram. Sorompónál Hosszú autósor várakozik a sorompó előtt. Egyre többen dudálnak türelmetlenül. A bakter megunja, kijön a házból, és méltadan- kodva odaszól az autósoknak:- Mit idegeskednek? Hát tehetek én arról, hogy a vonat két órát késik? Index Székely bácsika stoppol az útszé- len a tehenével. Megáll mellette egy Jaguar. A sofőr odakiált a bácsinak.- Jó napot kívánok! Magát el tudom vinni, de a tehenét nem.- Kösse csak az autó után! A sofőr rászánja magát, és odaköti a tehenet a vonóhoroghoz. Mennek negyvennel, a tehén kitartóan kocog utánuk. Mire a bácsika:- Mehet gyorsabban is, bírja az! Ajaguáros rákapcsol. Mennek már nyolcvannal is, amikor a vezető belenéz a tükörbe.- Bácsi, úgy látom, kezd elfáradni a tehene! Már lógatja a nyelvét!- Nem olyan biztos az! Merre lógatja a nyelvét?- Balra.-Akkorvigyázz, fiam, mert előzni fog! T J|Kt lyrik; 3 -3 3J| Még egy kicsit, de aztán félúton cserélünk! Az sms-ekben mindenki egyszerűen fejezi ki magát Olvasnak-e a gyerekek? NESZMÉRI CSILLA Egyre több szó esik arról, hogy ol- vasnak-e a mai gyerekek. Sokak szerint a mai fiataloknak kicsi a szókincsük. Nagyon sokan ezt az sms- eknek és az e-maüezésnek tulajdonítják, és persze az internet használatnak. Tény, hogy a rövid szöveges üzenetekben mindenki egyszerűen és röviden fejezi ki magát. De tényleg ez lenne az oka annak, hogy kicsi a szókincse az alap- és középiskolásoknak? Nem hiszem. Térjünk vissza az internet használathoz, ma már ez eléggé elterjedt, a világhálón egyre több témáról lehet olvasni, és ha belegondolunk, ott is olvasásra szorul a felhasználó. Éppen ezért átalakul az olvasási kultúra. Nagyobb probléma viszont, hogy túl sokat nézünk tévét, ma már a kötelező olvasmányok nagy része meg van filmesítve, inkább leülnek _a diákok megnézni videón egy-egy irodalmi műalkotást, mint hogy kezébe vegye a könyvet. Ezzel nem gyarapítja a szókincsét, és a fantáziája sem fejlődik. Valahogy rá kellene bírni a diákokat az olvasásra, de hogyan? Annak semmi értelme nincs, ha kényszerítik őket, mert akkor felületesen olvasnak, nem figyelnek oda. Akkor az a lényeg, hogy minél előbb túl legyen rajta. Pedig az olvasással a helyesírás is javítható lenne. Az olvasással fejleszthető a memória is. Az agyat is meg kell tornáztatni. Fejleszti a gondolkodást, az pedig az élethez szükséges. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a szókincsünk gyarapodik, hanem a tudásunk is. Ma már tudás nélkül elveszik az ember. Azt kellené megfontolni, mi az, ami a gyereket érdekli, mielőtt kezébe adunk egy könyvet. Olvasni jó! Minden korosztály megtalálhatja a neki való könyvet. Válogatni bőven van miből. És ha nem tudjuk megfizetni, akkor sincs veszve semmi, hiszen minden városban van könyvtár. Az olvasással a helyesírás is javítható (Illusztrációs felvétel)
