Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-27 / 48. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003.FEBRUÁR 27. Kitekintő- hirdetés 9 Bagdadnak egy hete van arra, hogy megsemmisítse al-Szamud típusú rakétáit; ha leszereli őket, az ország csapásmérő arzenálja megroppan, ha nem szereli le, háborús okot szolgáltat Helyszíni jelentés Irakból: szeder és pisztácia Akkor ez most rendőrállam vagy micsoda? - kérdezi a barátom a telefonban. Nem válaszolok neki. Talán lehallgatják a telefonomat és megértenék, mit is mondok. Inkább hallgatok. Aztán rövid sztorikat mesélek neki, kommentár nélkül. Döntse el ő, mi is Irak. Utam egy fagylal- tozó mellett vezet, családi idillbe csöppenek. OROSZ JÓZSEF- Az utolsó baksisunkat is elköltöttük? - kérdezi a harmincas éveiben járó bagdadi orvos a feleségétől. Kartonszámra vettek ásványvizet és a gyereknek élelmiszert. Pár hétig kitart. Az orvos felesége megsimogatja karonülő gyermeke buksiját. - Rendben lesz minden! - nyugtatgatja azon a nyelven, amit ő még nem is ért. Inkább nekem szól ez a mondat. Éjszaka van, Bagdad egyik főutcáján nagy a nyüzsgés. A férfi látja, hogy külföldi vagyok, segít rendelni. Azt mondja, kóstoljam meg az összes fagylaltot. Irak összes ízét. így mondja. Bemutatja gyönyörű feleségét, aki gépészmérnök. Mindketten külföldön végeztek, de azóta a lábukat ki nem tehették Irakból. Azt gondoltam, egy külföldi látványa számukra egyetemi éveik szabadságát és bohémságát idézi fel. Én meg, kezemben a fagylalttal, az éjszakai Bagdad egyre üresebb főútvonalán kóstolgatom Irak összes ízét, és a jövőről faggatom őket.- Mi fog történni? - kérdezem - Valami csak fog történni! - pontosítok.- Valaminek történnie kell - válaszolja. - De mi ez a valami? - kérdezném tovább, ám sietve folytatja a mindenhol érthető szóval. - Freedom! Szabadság! Magam hökkenek meg a legjobban. Ez az ember őrült. Nem is ismer. Én meg még annyira sem őt. Csapda! Mindenképpen. A férfi látja rajtam a rémületet.- Én rosszabb vagyok minden irakinál - folytatja. - Nem vagyok muzulmán, nem vagyok keresztény, hanem bahai vallású vagyok. Ez a hit tiltott Irakban. A szomszédos Iránban pár évvel ezelőtt a bahai vallásúakat kivégezték, Irakban megúszták annyival, hogy „csak” lerombolták a templomaikat. Ötmillióan lehetnek a világon, ráadásul vallási központjuk az izraeli Haifában van.- A szabadságra várunk, akárkitől is - mondja hirtelen a feleség. - Arra, hogy utazhassunk, szabad emberként élhessünk. Ennek kell történnie.- Szaddámmal vagy nélküle? - kérdezem az asszonyt. De milyen fura, nem érti a kérdésemet, pedig lassan, jól érthető angolsággal kérdezem: - Vele vagy nélküle? A férje gyorsan a tizenkét évvel ezelőtti történetbe kezd. Nem segít az asszonynak válaszolni. Amikor elkezdődött a szövetséges erők légicsapása Bagdad ellen, ők autóba ültek, és elmenekültek a városból. Körbe-körbe vezettek a város körül. Hátha így ússzák meg. Megúszták. így tett a bagdadiak többsége is. Kimenekültek a házakból az utcára, hogy legalább elfutni tudjanak, ha látják, jön a rakéta. Ösztönös és érthető reakciók, nem többek annál. Volt, akiket bunkerekbe tereltek, hogy átvészeljék a csapásokat. Sokaknak éppen ez okozta a halálát. A becsapódó rakéták zsúfolt bunkereket is felrobbantottak. Közülük az egyik ma nemzeti emlékhely, mementó. A helyiek nem nagyon látogatják, a külföldi újságírókat viszik oda elrettentésképpen. Ez a bagdadi orvos sem látta még.- Minek is? - tér ki a válasz elől. - Láttam elég sérült embert a kórházban. Most sem lesz másként. Két émeletet már berendeztek a kórházban. Mindenki készül valahogyan. Aznap éjszaka kézbesítették Bagdadnak a fegyverzetellenőrök vezetőjének, Hans Blixnek a levelét. Iraknak egy hete van arra, hogy megsemmisítse al-Szamud típusú rakétáit. Ha leszereli őket, Bagdad csapásmérő arzenálja súlyosan megroppan. Ha nem szereli le, háborús okot szolgáltat. Nem is levél ez, hanem a „selyemzsinór” Szaddámnak.- Nem fél, hogy velem beszélget? - kérdezem a bagdadi orvostól.- Kellene? - kérdez vissza. Mindhárman megettük fagylaltunkat. Búcsúzunk. Megadja a telefonszámát. Ez őrület!- Nem vitás, én vagyok a paranoiás európai újságíró Bagdadban - mondom a barátomnak a telefonban. Ezt a történetet bárki megértheti, ha lehallgatnak bennünket.- Na és! Legfeljebb kiröhög. Mit értene az iraki édes barack, a fanyar szeder, az epekeserű pisztácia, az ismeretlen, csípős ízű fagylaltgombóc ízéből. Semmit. A középosztály nem sajnálja a pénzt az LV-kiegészítőkre Digitális kütyük helyett luxustáska a japán módi PALANOVICS NORBERT Vajon mi az a tárgy, ami minden öt japánból egynek a birtokában van? Nem, ez nem a Toyota autó, amiből alig 20 millió fut a japán utakon, és nem is valami digitális kütyü. A helyes válasz: ez a világ egyik legnagyobb divattcégének, Louis Vuittonnak valamelyik terméke, elsősorban táskája vagy pénztárcája. Ha metróra szállunk vagy vonatra ülünk Japánban, száz százalékig biztosak lehetünk benne, hogy találkozunk legalább egyvalakivel, akinek kétszázezer jenbe (hatvanezer koronába) került, világosbarna-sötétbarna színekben „pompázó”, LV monogrammal ellátott táska lóg a vállán. A látvány már csak azért is igen furcsa, mert aki ennyi pénzt költ ruházkodásra, az mégis az 59 jenes (20 koronás) hamburgert eszi ebédre, és Mercedes helyett metróra száll. A társadalmat legjobban meghatározó felső középosztály inkább meghúzza magát pár hétig csak azért, hogy utána megvehesse Louis Vuitton legújabb kreálmányát. A japánok ebben semmi kivetnivalót nem találnak Harmincmillió ember, minden harmadik japán nő és minden hatodik japán férfi rendelkezik a divattervező cég által gyártott termékkel. A párizsi divatcég árbevételének egyharma- da, közel egymilliárd dolíár származik a japán eladásokból. És ez még tovább fog nőni, a cég ugyanis tavaly szeptemberben megnyitotta a világ legnagyobb, tízemeletes luxusdivat-áruházát. A cég kitűnően pozícionálta termékeit a japán piacon. Az új Japán elsődleges fogyasztói az 50-es anyukák és a 20-as 30-as éveikben járó lányaik lettek. Az anyukák a gyereknevelés nehéz évei után végre elkezdhetik saját életüket élni, mialatt a lányaik is ugyanezt teszik. Mivel a házasság intézménye későbbre tolódott, ezek a fiatalok még munkáséveik alatt is igen sokáig a szüleikkel együtt élnek, így az elkölthető jövedelmük is nagyobb. így annak ellenére, hogy a japán makrogazdaságot recesszió sújtja, az élvezeti és luxuscikkek fogyasztása nő. Éppen a fent említett fogyasztók hatására, akik sokat költenek szórakozásra, higiénére és szépítkezésre, vitaminokra, utazásra, egészségre és persze divattermékekre. A fogyasztók külföldi utazásaik alkalmával szinte „kilószámra” veszik Louis Vuitton és már divattervezők termékeit, mert az árak Japánban akár 40%-kal is magasabbak lehetnek, mint például Párizsban. A kérdés az, a divattervezők meddig tudják kielégíteni a változó Japán fogyasztói igényt. Az otthonlakó fiatalok ugyanis csak addig hordanak luxuscikkeket, amíg meg nem házasodnak. Szerintük ugyanis utána már nem kell „tetszelegni” senkinek. Minden harmadik japán nőnek van egy Vuitton-táskája (Képarchívum) Országos Korona Gombaipari Egyesülés Quality Champignons Kft. BUDAPEST KISBUCSA HÓDMEZŐVÁSÁRHELY KORONA GOMBA FRISS- ÉS KONZERVGOMBA KORONA GOMBA GOMBACSÍRA. FAJTAKUTATÁS KORONA GOMBA GOMBAKOMPOSZT- 3396 Kerecsend, Albertmajor Pf. 8 - (+36-36) 550-100; hmga@mail.inext.hu (+36-36) 550-500 ► A A gombaipar f aljas vartikumai gombacsíra gyártás és fajtakutatás • komposztgyártás és értékesítés • laska szubsztrát termelés és értékesítés • gombafeldolgozás, konzervgyártás, fagyasztás • tőzeg és takaróanyag értékesítés • teljes körű szaktanácsadás és vállalkozás szervezése
