Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-25 / 46. szám, kedd
Autó motor Hirdetés ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 25. Látszólag két egyforma autó áll előttünk, de alapáruk között 196 ezer korona a különbség; ennek csaknem háromnegyed részét a motorházban kell keresnünk Citroen C3 1.1 i Pack/1.4 HDi 16V MAX összehasonlító teszt A közelmúltban két C3- ast tesztelhettünk gyors egymásutánban, ami önként kínálta egy újabb összehasonlítás lehetőségét. Még akkor is, ha a két kocsi kevés híján a kínálat két ellentétes HDi 16V MAX. Az előbbi - a maga 407 ezer koronás alapárával - a második legolcsóbb az árlistán, az utóbbi pedig toronymagasan a legdrágább (603 500). Az alapkoncepciót illetően természetesen nincs különbség, hiszen a C3-ast, mint ismeretes, kizárólag ötajtós karosszériával gyártják. Rendkívül vonzó külsejű, korszerű archipólusán állt - vagy talán éppen ezért. Az egyikük ugyanis középső komfortfokozatú volt ugyan, de a leggyengébb, 1.1 literes benzinmotorral, a másik pedig a csúcsszereltségű/csúcsmotoros 1.4 tektúrájú kisautóról van szó, amely ráadásul egy-két B-szegmensbeli rekordot is megdöntött, illetve megközelített (1519 mm-es magasság, 305 literes csomagtér). A hátul ülők élettere viszont eléggé korlátozott; ez a A szerző felvételei tekintélyes méretű koffer adója. A beltér egyik jellegzetessége a digitális sebességmérőből, körív alakú for- dulatszámmérőből és fénydiódákból álló műszerfal, amelyen egyes adatok (sebesség) kitűnően olvashatók, mások (fordulatszám, üzemanyag) kevésbé. A szereltség három szinten (Plus, Pack, MAX) választható meg, kis benzinmotorosunk tehát a középső fokozatot képviselte. Ez is tisztes standard, hiszen egyebek között két-két front- és oldallégzsákot, elülső ködlámpákat, elektromos elülső ablakemelőket és tükörmozgatókat, elektromos szervokormányt, két síkbem állítható kormányoszlopot, valamint állítható magasságú vezetőülést tartalmaz; a MAX többlete tulajdonképpen „csak” a fékerőelosztóval és fékasz- szisztenssel kiegészített ABS, a hathangszórós, CD-lejátszós, távirányítható autórádió, valamint a 15 hüvelykes könnyűfém keréktárcsakészlet. Ez hozzávetőlegesen 53 ezer korona, a 196 ezres árkülönbség közel háromnegyed része tehát a motorházban keresendő. Az 1124 köbcentis, négyhengeres benzinmotor legnagyobb teljesítménye 44 kW (60 LE), csúcsnyomatéka 94 Nm, ami az ötfokozatú kézi váltóval kombinálva 157 km/órás végsebességhez elég (0-100 km/óra: 17,3 s). A szubjektív benyomások pedig: elég ez nekünk, ha normálisan közlekedünk, okosan használjuk a váltókart és nem feltétlenül akarunk mindenkit lesprintelni a zöldre váltó lámpánál. Ilyen stílussal még benzinben sem adózunk sokat, mivel az átlagfogyasztás városban 7,8, országúton 5,0 vegyes forgalomban pedig 6 liter 100 küométe- renként. A mindössze 1360 cm^ hengerűrtartalmú 16 szelepes, ugyancsak ötfokozatú váltóval egybeépített közös csöves turbódízel viszont egészen más kategória. LegAUTOSERVIS BÉHR & BÉHR s.r.o. DUNASZERDAHELY, Vásártér 17, tel.: 031-551 56 84 TRNAVA, Pri Kalvárii 5, tel.: 033-534 5141 www.behr.sk 1 *7WP, ’ 1 nagyobb teljesítménye 66 kW (90 LE), nyomatéka eléri a 200 newtonmétert, mégpedig a változó lapátszögű turbinának köszönhetően már percenként 1750-es fordulatszámon. A kocsi ezzel a korszerű olajkályhával 177 km/órás csúcssebességre képes, és 13 másodperc alatt gyorsul fel álló helyzetből százra. Szubjektív benyomások? Megy, mint az ördög. Ráadásul még kevesebb pénzért: fogyasztása ugyanis 5,3/3,7/4,3 1/100 km! A két kocsi átlaga között tehát 100 kilométeres távon 57,50 korona a pénzben mért különbség. Szép, csakhogy ez a motorok mintegy 143 ezer koronás árkülönbözetét csak 248 ezer km megtétele után egyenlíti ki. Viszont az is igaz, hogy a PSA konszern 1.4 HDi 16V típusjelű erőforrása ma világviszonylatban az egyik legkorszerűbb dízelmotor, (vas) Néhány kérdés közlekedésről és közlekedőkről, avagy: milyenek vagyunk az országúton? Válaszol: dr. Bordás Sándor pszichológus INTERJÚ Mit tart a legveszélyesebb emberi tulajdonságoknak a volán mögött? Az agressziót és a versengést. Az autó egy agresszív ember kezében nagyon veszélyes fegyver lehet. Nagyon sokan nem tudják, vagy nem is akarják kezelni a konfliktusok, frusztrációk hatására feltörő indulataikat, és az autót a felgyülemlett feszültségek kompenzálására használják. Ebben a lelkiállapotban a közlekedés szabályai semmissé válnak, a vezetőt csak indulatainak levezetése, kiélése vezérli. Ilyenkor akár tragédiák is bekövetkezhetnek, mivel számos váratlan helyzet adódhat, amelyekre az indulataira figyelő vezető nem tud időben reagálni. Az agresszív vezető gyakran jóval gyorsabban hajt a megengedettnél, mivel pontosan ez jelent számára feszültségcsökkentést; minél veszélyesebb egy helyzet, annál jobban oldódnak a benne kavargó indulatok. Az utakon folytatott versengés, rivalizálás (ki a jobb vezető? kinek van gyorsabb kocsija?) a közlekedés biztonságára nézve ugyanolyan veszélyes lehet, mint az agresszió. Egy ilyen helyzetben a rivalizálóknak a közlekedés írott és íratlan szabályai semmit nem jelentenek, mivel a fő cél: megmutatni a másiknak, hogy én vagyok a jobb. A következmény nemegyszer rendkívül súlyos, vagy akár halálos baleset. Van-e tipikusan kelet-európai, eseüeg azon belül szlovákiai gépkocsivezetői magatartás? Úgy gondolom, hogy igenis létezik tipikusan kelet-európai gépkocsivezetői magatartás, amelybe szervesen beletartozik a szlovákiai is. Ennek külső és belső okai egyaránt vannak. A külsők közé sorolnám a kevés autópályát, a rossz utakat, melyek közvetve a vezetés stílusát is meghatározzák. A nyugat-európai vezető hozzászokott az autópályákhoz és a jó minőségű utakhoz, ahol biztonságosan és nyugodtan közlekedhet. Ezzel szemben nálunk - és általában Kelet-Európa országaiban - a kevés autópálya, a rossz minőségű és szűk utak ingerlékeny- nyé teszik a gépkocsivezetőt, aki talán a múltjából eredően sem eléggé toleráns a kollégáival szemben; ez viszont már a belső okok egyike. A nyugati országokban általános dolog a másik ember tisztelete és az individulalizmus megbecsülése, mégpedig függetlenül attól, „mi műves” a másik. Ez a kölcsönös tisztelet a közlekedésben is megnyüvá- nul. Különösen a zsúfolt városi forgalomban találkozunk előzékenységgel és udvariassággal, ami a mi városainkban közlekedőkről egyáltalán nem mondható el. Az egyes személyiségjegyek hogyan nyilvánulnak meg a vezetésben? Az orális típus például eszik, iszik, dohányzik, telefonál, esetleg állandóan beszél vezetés közben, rá tehát a szájjal kapcsolatos tevékenységek fokozott intenzitása jellemző. Ez a vezetés biztonsága szempontjából veszélyes is lehet, mivel tudjuk, hogy nem egy baleset történt már azért, mert a vezető telefonált, rá akart gyújtani, vagy éppen enni/in- ni szeretett volna. Az ilyen típusnak a biztonságos vezetés érdekében ajánlani lehet a rágógumit, amivel veszélytelenül élheti ki az orális tevékenységre való késztetést. Az introvertált (befelé forduló) személyiségtípust mély és elvont gondolatai köthetik le, miközben rutinszerűen vezet. Gyakran nem is tudja, hogyan jutott el egyik helyről a másikra, mert egész úton valamüyen problémán törte a fejét. Általában szeret egyedül vezetni, az esetleges útitársak jelenléte fárasztja és bosszantja, ezért keveset társalog velük Annak ellenére, hogy gondolatai gyakran másfelé kalandoznak, meglepően jól reagál a váratlan helyzetekre, ezért a statisztikák szerint kevés balesetet okoz. Az extrovertált (kifelé forduló) személyiségtípus mindenre figyel és reagál, ami körülötte történik. Mindent észrevesz, tudja, hogy melyik faluban mit és kit látott, hol irályén tábla volt. Többnyire utál egyedül vezetni, ezért gyakran vesz fel stopposokat. Mivel figyelme csapongó és mindenre kiteljed, nehezen különbözteti meg a fontos információt a kevésbé fontostól, ami váratlan helyzetekben kockázati tényező lehet. Közlekedés szempontjából vannak-e kimondottan rizikós foglalkozások, s ha igen, melyek? Azokat sorolnám ide, akik munkájukból kifolyólag szinte állandóan úton vannak, tehát a hivatásos gépkocsivezetőket. Ezen belül is széles a skála, hiszen pl. a mentőknek, tűzoltóknak, rendőröknek nemegyszer- képességeik határán kell autózniuk, ha komoly értékek, de főleg emberéletek forognak kockán. Az ő esetükben bizonyos pszichikai és fizikai képességek egyszerűen elengedhetetlenek ahhoz, hogy munkájukat biztonságosan tudják végezni. Kizárólag a biztonságot tartva szem előtt a férfiakat vagy a nőket tartja-e jobb vezetőknek? Egyéb kérdésekben nőpárti vagyok, de itt a férfiakra szavazok. Azért tartom őket jobb vezetőknek, mert váratlan, kiszámíthatatlan helyzetekben gyorsabban és hatékonyabban tudnak reagálni, mint a nők. (v) UP 945
