Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

2003-02-24 / 45. szám, hétfő

6

Kultúra

ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 24.

Második Somorjai disputa

Somoija. A Márai Sándor Alapítvány és a Fórum Kisebbségkutató Intézet rendezésében szombaton tartott Somotjai dispután az irodalomelmélet művelői találkoztak. A szimpóziumon a szlovákiai magyar irodalom néhány kérdését vitatták meg. Keserű József La Dolce vita című előadásában a párbeszéd és a vita lehetőségeiről, körülményeiről és céljairól beszélt, majd Grendel Lajosnak A tények mágiája című Mészöly Miklós-tanulmányát elemezte a filológus szemével. Németh Zoltán előadása a Szlovákiai magyar irodalom: létezik-e vagy sem címmel hangzott el. Előadásában a szlovákiai magyar irodalom fogalmának különböző értelmezési lehetőségeit tárgyalta feltűnő alapossággal és távolságtartó iróniával, (bzs)

SZÍNHÁZ

POZSONY

NEMZETI SZÍNHÁZ: Mesterkurzus 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ:

Alice Csodaországban 14

KASSA

THÁLIA SZÍNHÁZ: Hatan pizsamában (vendégjáték Rimaszombatban) 19

NYITRA

ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Egy hétköznapi őrület története 18.30

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Erazmus, avagy Barátok (francia-spanyol) 17.30 A Gyűrűk Ura - A két torony (új-zélandi-amerikai) 19.45 MLADOSÍ: Senkiföldje (angol-szlovén) 18 A futó (kanadai) 15, 20 MÚZEUM: Gosford Park (angol-amerikai) 19 PALACE - AU PARK: Kapj el, ha tudsz (amerikai) 14,15.30,16.45,18.15,19.30,21, 22.15 Szívtiprók- Heartbreakers (amerikai) 14.30, 17, 20.30 A Gyűrűk Ura - A két torony (amerikai-új-zélandi) 15.15, 18.40, 22.10 Csajok a csúcson (német) 14, 15.10, 16, 17.10, 18, 19.10, 20, 21.10, 22 Amit tudni akarsz a szexről... (amerikai) 14.30, 18.30 Az utolsó tangó Párizsban (olasz-francia) 20.20 Szex és Lucia (spanyol) 16.20, 22.45 Még egy kis pánik (amerikai) 15.50,18, 20.10, 22.20 Kémkölykök 2. - Az elveszett álmok szigete (amerikai) 14.20, 16.30 Halj meg máskor! (amerikai-angol) 18.45, 21.30 Hollywood Ending (amerikai) 14.45, 16.55, 19, 21.10 Kislány (cseh) 15 Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 16 Én, a kém (amerikai) 19.15, 21.20 8 nő (francia)

17.15.19.30, 21.40 Senkiföldje (angol-szlovén) 16.55, 21.15 PÓLUS- STER CENTURY: Solaris (amerikai) 18, 20.10, 22.25 Hollywood Ending (amerikai) 19.30 Kapj el, ha tudsz! (amerikai) 14.20, 17, 19.40, 22.20 Csajok a csúcson (német) 15, 17.05, 19, 21 Kislány (cseh) 20.15 Még egy kis pánik (amerikai) 15.35, 17.40, 19.50, 22 Én, a kém (amerikai) 20.30, 22.30 Szívtiprók- Heartbreakers (amerikai) 14.35, 16.55, 19.20, 21.45 A szállító (francia) 14.15, 16.15, 18.15, 22.15 A Gyűrűk Ura - A két torony (amerikai-új-zélandi)

14.30, 16.30, 20 Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 14.10, 17.20

KASSA

TATRA: Hollywood Ending (amerikai) 16 Halj meg máskor! (angolamerikai) 18, 20.15 CAPITOL: Csajok a csúcson (német) 16, 18, 20 ÚSMEV: Kapj el, ha tudsz (amerikai) 16,18.15, 20.30

DÉL-SZLOVÁKIA

ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A terrorista (indiai) 17,19.30 VÁGSELLYE - VMK: Világok arca: Baraka (amerikai) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Én, a kém (amerikai) 16.30, 19

GYŐR

PLAZA: Bazi nagy görög lagzi (amerikai) 14.30,16.30,18.30, 20.30 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 14,16,18 Én, a kém (amerikai) 14, 16,18, 20 Fullasztó ölelés (amerikai) 17.30 A Gyűrűk Ura - A két torony (új-zélandi-amerikai) 14,17.15, 20.30 Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 15 Kapj el, ha tudsz (amerikai) 14, 17, 19.45 Kémkölykök 2. Az elveszett álmok szigete (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45 Nemzetbiztonság Bt. (amerikai) 14,16, 18, 20 Sobri - Betyárfilm (magyar) 20.30 Stuart Little, kisegér 2. (amerikai) 13.15 Szent Iván napja (magyar) 20 Szörnyek keringője (amerikai) 15.15, 20 A tökös, a török, az őr meg a nő (francia-angol) 18,20 8 mérföld (amerikai) 13.30,15.45,18, 20.15

Születésnapi beszélgetés Boldoghy Katóval. Amint egészsége engedte, újra mert élni a felkínálkozó lehetőségekkel

Visszakapott hangok

A komáromi panellakásban nem sok minden idézi egy eseményekben gazdag pályaív emlékeit. Az egyetlen szembe ötlő darab egy fénykép,

Háy Gyula Mohács című drámájának komáromi előadásából: Boldoghy Olivér II. Lajos szerepében. Ezt tartotta megőrzésre méltónak az anyai szeretet. Boldoghy Katónál járunk.

LAKATOS KRISZTINA

A névre és a hozzá kapcsolódó arcra sokan még ma is a színházból emlékeznek, noha Boldoghy Kató színészi pályája mindössze hét évadig tartott. De a nevet és a hozzá kapcsolódó hangot a rádióhallgatók sem felejtették el: rendezőként, szerkesztőként, műsorvezetőként, riporterként, hangjátékok szereplőjeként műsorok százait jegyezte.- Az én pályámnak, vagy inkább pályáimnak, mert legalább kettőt megéltem, könnyű megvonni az időbeli határait: pontosan harminc évről van szó. 1965. szeptember 1-jétől 1995. szeptember 1-jéig tartott, addig a pillanatig, amikor balesetet szenvedtem, kiestem a vülamosból. Ez a harminc év magába foglalja a színházat és a rádiót. Tulajdonképpen párhuzamosan haladtak: előbb színésznőként jártam a rádióba, azután rádiósként szerepeltem, igaz, nem színházban, de sokat konferáltam, műsorokat vezettem. A színházban voltak jó szerepek és kevésbé jók, ez minden színésznő életében így van. A vége felé egyre kevésbé szeretett, nem az én egyéniségemre szabott szerepek jöttek, induláskor a Bernarda Álba házában Martiriót játszottam, a Salemi boszorkányokban Abigail Williamset, erőteljes, drámai alakokat. Az Úri muri Rozikája már más volt. Azután naivaszerepek jöttek sorban, pedig én olyan messze vagyok a naivától, mint Makó Jeruzsálemtől... A hetvenes évek elején, a normalizáció be- köszöntével más lett a légkör a színházban is. Olyan változások jöttek, amelyeket nem volt jó nézni. Akkor már állandó szereplője voltam a rádió magyar adásanak, konferáltam, verseket mondtam. Az akkori főszerkesztő, Jakál István megkeresett, állást ajánlott. Elfogadtam. Több mint kétszáz hangjátékot, mesejátékot, irodalmi műsort rendeztem. És ott voltak az élő adások, a nyilvános felvételek, a Napi krónika, a Szombat reggel, a 10 perc irodalom, az ifjúsági műsorok és még sorolhatnám. Nagyszínpadon a nyolcvanas évek végén álltam ismét, és azóta is utoljára. Gálán Géza unszolására kis szerepet vállaltam két szabadtéri előadásban, az Úri muriban és a Piros bugyellárisban. Zselízen játszottuk őket, s az a nagy örömöm fűződik hozzájuk, hogy itt szerepeltem először és utoljára a fiammal, Olivérrel, aki akkor volt kezdő főiskolás. Először és utoljára együtt hajoltunk meg a közönség előtt. Csaknem húsz év után Boldoghy Ka(Somogyi Tibor felvétele)

Olivér, Ildikó, a menyem s a kis unokám, Bianka Mária szeretete húzott vissza

tó mégis megvált a rádiótól, s az útja visszakanyarodott szülővárosába, Komáromba, a színházba - Beke Sándor hívta, lektornak. Afféle mindenes volt: ha kellett, újságokba írt, riportokat készített a rádió részére a színház előadásairól, ha kellett, az archívumot építgette, ha kellett, dramaturgként tevékenykedett, de rendezett is: 1994-ben Kocsis István Jászai Mariját, Cs. Tóth Erzsébettel a címszerepben.- Nem kis dolog ötvenegy évesen lépni. Azt mondják, akkor már kifelé megy az ember az életből. Nem. Én visszajöttem Komáromba, cikkeket gyártottam, nyomtam a színház szekerét, amüyen erővel csak lehetett. Mindez 1994 januárjában történt, akkor jöttem el a rádiótól. Borzasztó erős az igazságérzet bennem, ha valamit nem tudok lenyelni, inkább lépek. Ugyanúgy, ahogy hatvannyolc- hatvankiienc után a színházban jöttek a változások, nyoicvanküenc után a rádióban is furcsa dolgok történtek. Sokan a szemem láttára fordították ki a kabátjukat. Dolgoztam a rádiónak továbbra is, de nem bírtam ott maradni. Az a borzasztóan erős lelki kötődés, amely a mikrofonhoz kapcsolt, amely végigkísérte az életemet, kezdett meglazulni. Pedig a mikrofon volt az életem. A balesetem után, amikor a csigolyatörés mellé kaptam egy szélütést is, átmeneti bénulással, elvesztettem a hangomat, s akkor ezt éreztem a legnagyobb tragédiának: a hangom volt, ami összekötött az emberekkel, a világgal. A mai napig rossz erre gondolni; csak a gyerekem, Oliver, a menyem, Ildikó s a Ids unokám, Bianka Mária szeretete húzott vissza. És persze az orvosom, akivel az „együttélésem” immár hétéves. Ő is egy kisebb csoda a történetemben: a limbachí szanatóriumban feküdtem, ott hívták fel a figyelmemet, hogy itt, Komáromban van egy nagyon jó kardiológus, Balázs doktor.

Nagy szerencse volt, hogy a szélütés pont az ő rendelőjében ért, így csak átmeneti volt a bénulás, mert azonnal elsősegélyt nyújtott, nyomta belém az injekciókat. És végig hitt bennem, megérezte azt a belső erőt, amely lehetővé tette, hogy felálljak a padlóról, mert nagyon ott voltam. Boldoghy Kató arról mesél, hogy a belső erőn, az orvosi segítségen túl két hit tartotta meg a legválságosabb pillanatokban is: a hite Istenben, valamint a hite a családot összefogó szeretetben, abban a masszív vaskonstrukcióban, amely mindent jelent az életükben.- Egész életemben óvtam a fiamat, sosem akartam, hogy színész legyen. Tizenhét évig nyugtom is volt, majd egyszer csak megnyert egy szavalóversenyt. Tizennyolc évesen pedig már a színművészetire járt. Azután Beke Sándor Komáromba szerződtette. Nagyon boldog időszak volt, lubickoltam az örömben. A kilencvenes évek elején igazi színház született Komáromban, a csillárokról is nézők lógtak, rengeteg bérletes előadást tartottunk, buszokkal jártak Magyarországról a bemutatókra... Mindeközben a fiam pályája valami fényesen indult. Fantasztikusan tehetségesnek tartották, elég fellapozni a korabeli kritikákat. De azt hiszem, nála is jött egy nagy töréspont: amikor Beke Sándort eltávolították a színházból. Olivér még egy évig játszott Komáromban vendégként, azután egy évet Kassán töltöttek Ildikóval, de annyira szétzuhant a család, hogy Olivér azt mondta: nem mehet így tovább. Ók Kassán, a kislányuk Füleken a másik nagymamánál, én szélütésesen Pozsonyban, valamit ki kellett találnunk. Komárom mellett döntöttünk. Feladtam a pozsonyi lakásomat, hogy a gyerekeknek is otthont teremtsünk. Majd belehaltam, amikor lemondtak a színházról. De hagytam őket dönteni.

Mint ahogy döntött ő is, az élet, a munka mellett. Amint egészsége, ereje engedte, újra mert élni a felkínálkozó lehetőségekkel.- Nagy Imre, egyik volt rádiós kollégám, aki most a bódvavölgyi tévéstúdió vezetője, keresett meg, hat év után ő tett először mikrofont elém. Tudva, hogy beszédzavaraim vannak, beolvastatta velem a szöveget. Egy II. Rákóczi Ferencről szóló do- kumentumfilmhez kölcsönöztem a hangomat. A halál vize kivert, az a harminc, rádiózással töltött év elfelejtődött, újra kezdő lettem. Azóta többször dolgoztunk együtt, elkészült a Móricz Zsigmondról és a Mikszáth Kálmánról szóló film is. Ez volt az első lépés vissza az életbe. Azután tavaly a rádió felkérésére eljátszottam Jana Bodnárová Éva című monodrámáját. A Himnuszt idén januárban szavaltam el a Széchenyi István Polgári Társulás rendezvényén. „Ritkán hallani ilyen egy tőből faragott előadásban a teljes művet, mint azt Boldoghy Katótól kaptuk ajándékba”, írta rólam egy újságíró. Ezért, ha nem csak a visszatérésem, de egyben a hattyúdalom is lenne ez a fellépés, akkor is azt mondanám: érdemes volt. Mert valaki úgy érezte: ajándékot kapott, tőlem. De talán nem ez volt az utolsó szavam. Most rengeteget olvasok, kutatom a drága ükapám, Boldoghy Alajos anyagát. 1848-as honvéd főhadnagy volt. Annak idején a nagyanyám a kezembe adott egy könyvet, amelyben utak róla. Sajnos, ezt később nem találtam meg a hagyatékában. Most keresgélek. Az ükapámmal kapcsolatban egyelőre nagyon kevés adatra bukkantam, a szabadságharc eseményeiről, vezetőiről azonban egészen új kép alakult ki bennem. Talán még könyv is lesz belőle, ha Isten ad hozzá elég lelki erőt.

Boldoghy Kató a napokban volt hatvanesztendős.

AZ MKKI HÍREI

VISSZHANG AD: VÁLTOZTATNI, ÚJÍTANI, BŐVÍTENI

Találkozás Avar Istvánnal

Pozsony. Február 26-án 17 órakor kerül sor a Kulisszák mögött című rendezvénysorozat újabb találkozójára. Vendégünk Avar István Kossuth-díjas színművész lesz, akivel életéről, hivatásáról, életpályájáról Szabó G. László újságíró beszélget. Helyszín: MKKI, Pozsony, Palisády 54.

Szőttes Játszó- és Táncház

Pozsony. Ugyancsak február 26- án, ismét a hónap utolsó szerdáján a Szőttes Játszó- és Táncház farsangi mulatsága következik. Ezúttal a játszóházban 15 órától a gyerekek báli kellékeket készítenek L. Dóczé Mónika és Oláh Attila vezetésével, ezt követi a gyermekek farsangi bálja 18 óráig. A farsangi táncház a Csemadok nagytermében a Figur

Banda és a Szőttes tánckarával este 19 órától 23 óráig tart.

Magyar Athenas újabb előadásai

Pozsony/Nyitra. Február 27-én és 28-án a régi magyar irodalomról szóló Magyar Athenas című rendezvénysorozatunk újabb előadásait hallhatják a diákok és a doktorandushallgatók. Intézetünk vendége Madarász Imre, aki a Debreceni Egyetem olasz tanszékének vezetőjeként már évtizedeken át a magyar-olasz irodalmi kapcsolatokkal foglalkozik. A Komensky Egyetem magyar tanszékén tartandó előadása február 27-én 12.30- kor kezdődik A magyar-olasz irodalmi kapcsolatok kezdetei címmel. Február 28-án a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Tanszékén Talián múzsák - pannon poéták címmel tartja előadását délelőtt 11 órakor. .

Valóban így van ez?

Február 15., szombati számában az Új Szó beszélgetést közöl Nagy Ildikó újságíróval, a rádiótanács tagjával a Szlovák Rádió költségvetési provizóriumáról, az eperjesi stúdióban történt változásokról, és ezzel összefüggésben a nemzetiségi, főként a magyar adásról.

Szeretnék reagálni Nagy Ildikó néhány kijelentésére és megállapítására, mivel azok nem pontosak, a nemzetiségi adások hallgatottságával kapcsolatban helytelen adatokból indulnak ki, és elferdített információkat közölnek az olvasóval.

A költségvetés, a költségvetési provizórium, a Szlovák Rádió finanszírozásának módja külön fejezet, amelyről az Új Szó lapjain is folytathatunk beszélgetést bármikor. Annyi azonban bizonyos, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a Szlovák Rádiónak „minden” koronával nagyon átgondoltan kell gazdálkodnia, miközben elsősorban a műsorra kell, hogy fordítsa azt. Racionálisan, effektiven, felesleges költségek nélkül (például az eperjesi épületre). Abban egyetértek Nagy Ildikóval, hogy a nemzetiségi adás drágább, ugyanakkor a művészeti, az egyházi műsorok készítése, a sportközvetítések és a hasonlóak is költségesek, drágák, de hiszen a Szlovák Rádió a hallgatónak sugároz, vele és róla. A Szlovák Rádió magas hallgatottsági indexe eo ipso erről a kapcsolatról beszél. És ugyanebből adódnak a közszolgálati média (törvénnyel meghatározott) kötelességei is.

A beszélgetés egy másik részében Nagy Ildikó a Pátria rádió, illetve a magyar adás hallgatottságával kapcsolatban is nyilatkozik, amelynek állítólag összesen 18 000 hallgatója van. Felesleges magyarázkodás nélkül tényekkel és számokkal szolgálok a Szlovák Rádió médiakutató intézetének egyéb felméréseiből,

amelyeket ő is megnézhetett és meg is kellett volna, hogy nézzen.

A Pátria rádiót a legutóbbi héten legalább egyszer a megkérdezettek 5,6 %-a, vagyis 350 ezren hallgatták, „tegnap” 3—4 %, azaz 130-170 ezren hallgatták a Pátria rádiót, és azok száma, akik azt vallják, hogy a Pátria rádió az általuk leggyakrabban hallgatott rádióadó, eléri a 62 ezret. Nos, azt gondolom, hogy Nagy Ildikónak is ezekből az adatokból kellett volna kiindulnia. Sőt, azt is elmondhatta volna, hogy a magyar adás adásideje tavaly heti 42 óráról 57 órára bővült, hogy kb. 60 különféle rádiós műfajt (programtípust) sugároz, s aktuálisan reagál minden komoly társadalmi és politikai problémára. A programtanács teljes mértékben támogatja a Magyar Adás Főszerkesztősége vezetésének azon szándékát, amely a műsorstruktúra megújítására irányul, és úgy gondolom, hogy a múlt évben megvalósult változások célja a műsorkínálat bővítése és a hallgatóval való kapcsolatteremtés, -tartás elmélyítése volt.

A magyar adás ebben az évben ün- * nepli megalakulásának 75. évfordulóját. Meggyőződésem, hogy ennek az adásnak pótolhatatlan szerepe van az információ és a kulturális értékek terjesztésben a magyar nemzetiségű lakosság felé, és hogy a hallgatók körében közkedvelt. Erről több nyilvános felvételen volt lehetőségem meggyőződni a Szlovák Köztársaság déli járásaiban. Ezért lepett meg Nagy Ildikónak a magyar adás címére tett nyüatkozata.

Az adás színvonalával kapcsolatban megalapozottabb véleményt, kvalifikáltabb recenziót vártam volna el, amelyet a homo criticus elsősorban azért ír, mert használni akar az ügynek - ebben az esetben ez a Szlovák Rádió hallgatóinak elégedettsége, nemzetiségre való tekintet nélkül.

Dr. Pavol Srámek a Szlovák Rádió programigazgatója