Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-18 / 40. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 1í KOMMENTÁR Politikamentes adókulcs PÁKOZDI GERTRUD Sokan tamáskodtak 2000 tájékán, mikor a vállalati jövedelemadó tarifáját 40-ről 29 százalékra csökkentették. Főképp az ellenzék hangoztatta: a nagyarányú adócsökkentés következtében jócskán megcsappanhat az állami költségvetés bevétele. Az adócsökkentés mellett kardoskodók legfőbb érve az volt és ma is az, hogy a kisebb adókulcsnak köszönhetően a cégek több pénzt fordíthatnak vállalatfejlesztésre, annak minden pozitívumával. A statisztika szerint az idő - és a beszedett adó összege - az adócsökkentést szorgalmazók érveit igazolta. Ha nem is kizárólag, de nyilvánvalóan a csökkentett adókulcsnak is köszönhető, hogy az utóbbi években egyre több a nyereséget kimutató cég. Sót, míg korábban a veszteséges cégek voltak számfölényben, 2001-re már a nyereségesekből volt több. Ivan Miklós pénzügyminiszter szerint hasonló fejlődés várható a 2002-es évi adóbefizetéseket illetően is, jóllehet a jogi személyek további 4 százalékkal kisebb adókulcs szerint fizetik a jövedelemadót. Tehát mivel több a nyereséges vállalat, az állam ilyen jogcímen szerzett adóbevételei nem csökkentek. Az állami költségvetés emiatt nem került veszélybe. Az adócsökkentés hatásai minden jel szerint jótékonyan hatnak a vállalkozói szférára, jóllehet a járulékterhek összessége még mindig egészségtelenül magas. Az adóreform üyen irányú folytatásának, vagyis az adókulcsok 15-20 százalék közé történő tervezett leszorításának ellenzői továbbra is az állami bevételek drasztikus csökkentésétől tartanak, annak ellenére, hogy az eddigi adócsökkentések egyértelműen rácáfoltak az ilyen pesszimista várakozásokra. Persze, az adó- csökkentésnek nyilvánvalóan megvan az a határa, amelyet ésszerűt- lenség lenne túllépni. Ezt a határt három év múlva már szigorúan a költségvetés „Maastricht” által megengedett hiánya szabja majd meg. Emiatt is várható, hogy az adóreform folytatásának lehetséges megoldásai valószínűleg még gyakran képezik heves vita tárgyát. Jó lenne azonban, ha ezek a viták már nélkülöznék a politikai indíttatású, populista kezdeményezéseket és ellenérveket, és szigorúan csak szakmai érvek ütköznének, nem pedig „az én adópolitikám, a te adópolitikád” szemlélet. Valószínűleg mindenki jobban járna: az állam is, a vállalkozó is, de az állampolgár is. Az az állampolgár, aki ilyen vagy olyan okból kénytelen „élvezni” az állam szociális gondoskodását. Magyarán: az adópolitikai döntések meghozatalakor már nem az lesz a kérdések kérdése, hogy legyen-e adóreform, hanem az, hogy tiszta, egyértelmű szabályokkal az állam elérje: javuljon az adófizetői morál, és nem utolsósorban ennek köszönhetően a lehető legkiegyensúlyozottabb legyen a mindenkori állami költségvetés. JEGYZET A pecsét két „oldala” KOVÁCS ÁGNES Mindenkinek vannak munkanélküli rokonai vagy ismerősei, akik most azért vannak felháborodva, mert pecsétekre kell vadászniuk. Egy volt osztálytársam a minap panaszkodott, hogy ha az állam nem képes munkahelyeket teremteni, a hivatal nem tud neki munkát ajánlani, akkor mi jogon váiják el tőle, hogy kéthetente pecsétért szaladgáljon. És még ő nem is áll olyan rosszul, hiszen városi, de a szegény falusiak elutazzák a segélyt. Miközben beszélt, hirtelen eszembe jutott, hogy senki, de senki főként a fiatalabb munkanélküli ismerőseim közül még egyszer sem kereste esetleg önmagában is a hibát. Valahogy úgy, hogy „igaz, én is hibás vagyok a dologban, mert nem értek semmihez”, vagy „nincs érettségim sem”, vagy „mert amikor tanulhattam volna, akkor nem tanultam.” Minden munkanélküli a rendszert, a kormányt, a hivatalt szidja, mert nem létesít munkahelyeket. Tisztelet a kivételeknek, meg az idősebb korosztálynak, akiknek annak idején valóban nem állt módjukban tovább tanulni, vagy akilüiek idáig bőven megfelelt a szakképesítés és a több éves gyakorlat. De igazából ma már az érettségi sem ér önmagában sokat. A fiataloknak szembe kell nézniük a kiábrándító valósággal, hogy egyre kevesebb lesz az olyan munkahely, ahol nem követelnek meg valamilyen szakképesítést. Hallgatom munkanélküli ismerőseimet, és szinte rosszul érzem magam a társaságukban amiatt, hogy nekem van munkám, ráadásul még szeretem is. De egy ismerősöm sem mondja azt, hogy „igaz, te tanultál”, „igaz, mire te befejezted az iskolát, nekem már tízéves gyerekem volt, meg már el is váltam” stb. A konklúzió az egészből pedig annyi, hogy ,jó neked”. A szülők általában megadják a gyerekeiknek mindazt, amit ők nem kaphattak meg. Önmaguk el nem ért sikereit szeretnék a gyerekeik sikereiben átélni. Vajon ez érvényes az iskoláztatásra is? FIGYELŐ Moszkva érdekei A korábbi orosz véleményektől eltérő elemzés jelent meg az iraki helyzetről a Nyezaviszimaja Gazeta c. napilapban: Alek- szandr Umnov, a moszkvai izraeli és közel-keleti intézet főmunkatársa szerint Oroszországnak is érekében áll Szaddám Húszéin iraki diktátor rendszerének bukása. A szakértő úgy vélte, a bagdadi rendszerváltás egyben az egyelőre beláthatatlan következményekkel és számtalan áldozattal járó háború elkerülésének egyetlen módja is. Umnov emlékeztetett, hogy Moszkva elsősorban gazdasági érdekei szempontjából közelíti meg az iraki kérdést. A „kommerciális álláspont“ hívei szerint Moszkva számára előnyösebb a jelenlegi iraki rendszer fennmaradása, mivel az ENSZ-szankci- ók miatt a korlátozott iraki kő- olajexport javarészt orosz cégeken keresztül bonyolódik, Bagdad ígéretet tett a szovjet időkből megmaradt, elsősorban a fegyverzetszállításokból eredő milliárd dolláros nagyságrendű adóssága rendezésére, és az iraki kőolaj-kitermelés korlátozásából fakadó magas olajár is előnyös Moszkvának. Umnov szerint ugyanakkor Szaddám Húszéin többször bebizonyította, hogy nem lehet megbízható partner, és a térségben stabilizáló szerepet játszó Irak létrejötte Oroszország érdeke is, amelynek kaukázusi problémái nem választhatóak el a közel-keleti helyzettől. Az elemző biztosra veszi, hogy Bagdadnak nincsenek közvetlen kapcsolatai az al- Kaidával, viszont támogatja az öngyilkos palesztin merénylők családtagjait. TALLÓZÓ 1 NÁRODNÁ obroda A lap szerint tovább gyűrűzik a lt hallgatási botrány, a lehallgatotta listájára került már Ján Badzgon i: Az SDKÚ-hoz közeli vállalkozó telt ionját egyes információk szerint t£ valy október 9-én hallgatták le. i beszélgetések leiratában Gábris Palacka SDKÚ-s köziekedé: exminiszter, Ladislav Saxa, a ZS1 igzgatója, Jozef Kojda; a vagyor alap igazgatója és több komoly be folyással rendelkező állami hivatal nők, illetve vállalkozó neve szere pel. Ezt a leiratot egy ismeretlen fel adó eljuttatta a parlament elnöké hez és alelnökeihez, valamint a vé delmi bizottság elnökéhez. A újabb botrányról egyelőre egyed® politikus sem kívánt nyilatkozni, levél címzettéi pedig azt állítják egyelőre nem olvasták el annak tar talmát. A dokumentum szerin Badzgon Palackéval egy telefonbe szélgetés során a svájci UBS bank ról, valamint egy André nevű illető ról beszél, aki már jelezte, hogy ,- Azt írják, hogy már nemcsak a gyógyszerekért kell fizetni, hanem a rendelőben is pénzt kér az orvos. Akkor in- pénz megérkezett. Ezután már csal kább naponta bedobok két felest, az olcsóbban megvéd az influenzától... (Peter Gossányi karikatúrája) Prágában kellett volna találkozni uk, hogy befejezzék az ügyet. A Gyógyászati Rendtartás tervezett módosításával áttekinthetetlenné válik a gyógyszer-kategorizáció A beteget sújtaná a változás A kutatásra és fejlesztésre szakosodott külföldi gyógyszercégek szlovákiai társulása (SAFS) a tervezett törvénymódosítással kapcsolatban figyelmeztetett, hogy áttekinthetetlenné válik a gyógyszerek kategóriába sorolása. PÉTERÉI SZONYA Az orvosságokért követelt fix összeg miatt a krónikus betegségekben szenvedők nem tudják majd megfizetni gyógyszereiket. Az egészségügyi miniszter szerint viszont a szigorúbb törvény meggátolja a túlzott gyógyszerfogyasztást, hiszen tavaly több mint 30 ezer kiló kiváltott orvosságot dobtak ki a betegek. A huszonhárom külföldi gyógyszergyártót tömörítő társulás szlovákiai képviselői mielőbb tárgyalni szeretnének Rudolf Zajac miniszterrel, a biztosítókkal és a többi partnerrel, hiszen céljuk a gyógyszerkiadások ésszerűsítése, a kategorizáció áttekinthetősége, a korrupció kizárása. - Az eddigi gyakorlatért sokat kellett harcolni, és lehetővé tette, hogy a gyártók csökkenthették, illetve átvállalhatták a költségtérítéses gyógyszerek betegekre eső részét. Az árképzés, a végső, maximális ár megállapítása a pénzügyminisztérium hatásköre. A gyártók kötelesek felmutatni az orvosság árát a környező országokban, illetve Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában, Görögországban és Spanyolországban is, ugyanis a hazai árat a legalacsonyabbhoz igazítják - magyarázta Monika Horníková, a társulás elnöke. Azt a gyógyszert, amelynek maximális ára 650 korona, a forgalmazó plusz 13 százaléka és a 14 százalékos hozzáadottérték-adó 837 koronára emeli. A gyógyszer- tárnak is élnie kell valamiből, a 21 százalékos ráta után az orvosság ára 1013 korona. Az egyszerűbb számítás végett a szakértők 1000 koronás árat vettek alapul. Ha az egészségbiztosító - a gyógyszer kategóriába sorolása után - az ár 70 százalékának térítését vállalja, vagyis 700 koronát, a maradék 300 koronát vagy a beteg fizeti, vagy a költségekbe beszállnak a gyártók, a forgalmazók és a patikusok is. Ha a gyártó ezer koronáról 800-ra csökkenti az árat, a biztosító pedig továbbra is 700-at térít, a beteg, a forgalmazó és a patikus csak száz korona megtérítésén osztozik. Ez a mostani gyakorlat, ám a módosítás egy fix összeggel terhelné a beteget, ami - főleg krónikus esetekben - jelentős költségnövekedést jelentene. Az eredeti gyógyszereket gyártó cégek szerint bizonyos orvosságcsoportokban célszerű lehet a fix összeg. ’Az antibiotikumok esetében a gyógyszerkiadások 10 százalékát képezik, az 50 koronás fix összeg évi 500-600 millió koronás megtakarítást jelenthetne. Igaz, megszűnne a térítésmentes antibiotikum, de a legdrágább is „csak” ötven koronába kerülne. Az orvosok viszont a világ fejlett országaiban elfogadott gya korlat szerint döntenék el, kinél milyen antibiotikum segít a légin kább. A módosítás előkészítői méj nem mutattak egyetlen számada tot sem, amely igazolná a fix ősz szeg és a gyógyszerfogyasztá: csökkenése közötti összefüggést Sőt, nincs olyan rendelet sem amely lehetővé tenné a kereske delmi feltételek, az árváltozásol megvitatását. A SAFS szerint í krónikus betegeknél elfogadhatat lan a fix összeg, hiszen egy cukor beteg már most sem tudná megfi zetni orvosságai árát a rokkant nyugdíjából, ha a gyártók, forgat mazók, patikák nem mondanánal le nyereségük egy részről. Társult betegségek jelenlegi térítés kompenzálás nélküli gyógyszerei havonta koronában térítés havonta vércukorszint-csökkentő 74,30 121,50 koleszterinszint-csökkentő 40 1307,50 ACE inhibitor 36,90 83,90 Vízhajtó 16,40 16,40 Bétablokátor 82,50 108,80 Összesen 250,10 1638,10 6,5x magasabb kiadás Havonta 20-30 cseh orvos megy dolgozni valamelyik uniós országba, mert kint ötször többet keresnek Szlovákiai orvosok segítik ki Csehországot? KOKES JÁNOS Orvoshiány van Csehországban, mert az utóbbi években egyre több cseh orvos távozik az Európai Unióba, ahol átlagban ötször magasabb fizetést kapnak - állítja az Orvosi Szakszervezeti Klub-Cseh Orvosok Szövetsége (LÓK). Milan Kubek, a szövetség elnöke szerint a cseh kórházakban mintegy 500 orvosi állás betöltetlen, és havonta mintegy 20-30 orvos hagyja el Csehországot. A helyzet még ennél is rosszabb lenne, ha helyüket részben nem töltenék be a szlovákiai orvosok, akiket a szlovákiainál magasabb fizetések és jobb munkakörülmények vonzanak, s ráadásul nyelvi nehézségeik sincsenek. A LÓK számára hozzáférhető, nem hivatalos adatok szerint jelenleg mintegy 300-400 szlovákiai orvos dolgozik Csehországban, az ápolónők száma 1500-ra tehető. Munkavállalásuk nincs engedélyhez kötve, mind más külföldi állampolgároknál, csupán bejelentési kötelezettségük van. A szövetség kimutatása szerint ugyanakkor Csehországban csökken az orvosi hivatás iránti érdeklődés. A cseh orvosi egyetemeken 2002-ben 922-en végeztek, ám húsz százalékuk külföldi. 2000ben 950 friss orvos végzett, a cseh orvosi karokon számos szlovákiai magyar diák is tanul. A LÓK úgy látja: a cseh orvosok alulfizetettek, s ezért számukra igen vonzó az uniós munkalehetőség. - A cseh orvosok jól képzettek, de fizetésük inkább a középiskolás szakkáderek, mint a jól képzett szakemberek fizetéséhez van közel - állítja Kubek. A cseh egészségügyi minisztérium szerint a pénz csak az egyik oka, hogy számos cseh orvos az unióban keres boldogulást. Ugyanakkor sokan közülük rövid időn belül visszatérnek, mert a kinti munkahelyi körülmények nem mindenütt olyan rózsásak, mint ahogy az Prágából látszik. „Jelzéseink vannak arról, hogy több orvos végül is csak másodrendű munkát kapott, s szakmai problémákkal alig foglalkozott. Ezért tér egy részük vissza” - nyilatkozta a tárca szóvivője. A LÓK adatai szerint Csehországban 309 lakosra jut egy orvos, míg Magyarországon 275, Ausztriában 236, s Olaszországban pedig 179 lakosra. A szervezet azt állítja, hogy a cseh orvosok fizetése csupán mintegy 20 százaléka az uniós orvosi fizetéseknek, és szeretné elérni, hogy legalább a 40 százalékát elérje. LEVELBONTAS Pénz is kellene a jogkörhöz A közelmúltban lezajlott háromnapos vasutassztrájk felemás visszhangra talált az emberek körében. Különösen ott rokonszenveztek a sztrájkolókkal, akiket érintet a 200 járat, illetve a 25 szárnyvonal megszüntetése. Sokaknak ettől függött és függ a munkahelye, mert a vonattal ingázók közül többen nem tudnak eljutni munkáltatóikhoz. Bár a sztrájk több mint 61 millió korona kiesést okozott a Szlovák Vasútnak, célját így sem érte el. A fővárosi járásbíróság döntése megingatta a sztrájkbizottság elképzeléseit. A munkát felvették, maradtak a megoldatlan problémák. A kormány és a közlekedési tárca kifinomult módszerekkel igyekszik átruházni a lehetőséget a megyei és regionális önkormányzatokra. A jogi szubjektumok hozzáállásától tenné függővé a szárnyvonalak újra üzemeltetését. Állambácsi szeretettel átruházná a jogköröket az önkormányzatokra, csakhogy megfelelő tapasztalattal és pénzeszközzel sem rendelkeznek a vasútvonalak üzemeltetéséhez. A többletpénzek juttatása éppen úgy elmaradna, mint az iskolák és óvodák esetén. Tapasztalatlanság miatt az is megtörténhetne, az új jogi szubjektum bevonásával a vasúti közlekedés még inkább ráfizetéses lenne, mint eddig. Ha meg is ismernék a megyei és helyi önkormányzatok a szárnyvonalak tényleges költségvetését, ehhez a szükséges anyagi feltételeket a közlekedési tárcának kellene biztosítani. A szárnyvonalak fenntartását az önkormányzatok önerőből aligha tudnák finanszírozni, hiszen saját működtetésükhöz sincs elegendő pénzük. A vasút leépítése pedig a munkanélküliség növelését, a munkahelyteremtő beruházások visszaesését eredményezné. Krascsenics Géza Nyárasd
