Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-01 / 26. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. FEBRUÁR 1. VENDÉGKOMMENTÁR E pericoloso sporgersi! BARAK LÁSZLÓ Nemrégiben riportfilmet sugároztak egy magyarországi tévés hírmagazinban arról, hogy milyen az utazás, vagyis, a személyszállítás kultúrája a vasutakon. A prezentált eredmény lesújtónak, mi több, elrettentőnek mutatkozott. Különös tekintettel arra a kontrasztra, amelyet a nyugat-európai, nevezetesen az osztrák és a német vasúti személyszállítás bemutatása jelzett. Ebben az összefüggésben egyelőre elsősorban ne a szárnyvonalakon közlekedő vicinálisokra tessenek gondolni. Mert bizony a fő vasútvonalakon közlekedő személyvonatokat is avítt, helyenként fűtetlen, lepusztult, elriasztóan mocskos, a huszonegyedik század emberéhez teljességgel méltatlan vagonok jellemzik. - Ilyen erővel akár marhavagonokat is láncba állíthatnának, hiszen marha, aki manapság vonatra száll-jegyezte meg a minap egy huszonöt éve utazni kénytelen gyári munkás... Igaz persze, hogy nem sokkal kulturáltabbak az utazási lehetőségek az autóközlekedési vállalatok autóbuszain sem. Amelyek többsége immár magánkézbe van, mint ahogy a vasút is üzleti szempontok szerint működő részvénytársasággá alakult át. Éppen ebből következően akarnak most megszabadulni több mint két tucat szárnyvonaltól, amelyek üzemeltetése havonta majdnem ötven müliós ráfizetést jelent a társaságnak. Hiába alapul azonban a döntés logikus gazdasági érveken, logikusnak tűnik az is, hogy az érintett vasutasok országos sztrájkkal reagálnak a szándékra. A baj „csupán” az, hogy a sztrájk hajszálra ugyanúgy sújtja az ellenfeleket... Hiszen a vasúti részvénytársaság, vagyis a vasutasok munkaadója, épp a sztrájk miatt szenved el mintegy 50-60 milliós kárt - naponta... Ami egyelőre, érthetetlen módon, sem a vasút vezetőit, sem pedig a nyomásgyakorlás hatalmát ízlelgető szakszervezeti gurukat nem érdekli. Mint ahogy a kormány illetékesei is a kezüket mossák egyelőre. Látszólag tudomást sem véve arról, hogy a döntés-előkészítés elmaradása miatt elsősorban őket terheli a felelősség. Hiszen számos szakember véleménye szerint, jogi úton már rég átruházhatták volna a szóban forgó szárnyvonalakat a megyei önkormányzatokra, ahol közvetlenül az érintettek mérlegelhették volna az üzemeltetés lehetőségeit, az esetleges kényszerű felszámolás következményeit. Az is tény persze, hogy a jelenlegi helyzetet tulajdonképpen a több mint egy évtizede tartó tétovaság eredményezte. Hiszen a gazdasági reformokat eddig rendre halpgatták a vasút háza táján is, szőnyeg alá söpörve a problémákat. Pedig, akik utaztak valaha is vonaton, jól tudják: E pericoloso sporgersi! Azaz: Kihajolni veszélyes...! JEGYZET Megpatkolt orvosok KÖVESDI KÁROLY Sok ellensége lehet Szlovákiának, ha egyesek ennyire igyekeznek befeketíteni. Legújabban a roma nők sterilizálásának a képtelen ödetével. Amely egyelőre tényleg agyrémnek tetszik, ám a botrány kipattant, s már a fél világ ott kajtat Kelet-Szlovákia péróiban, szenzációra éhes tollnokok hada szimatol a putrikban, hátha megorront valami világraszóló botrányt. Még el sem ült a lehallgatási cécó kavarta vihar, a vüág vigyázó szeme ismét Szlovákián, az orvosok pedig, szegények - mintha nem lenne elég bajuk e nélkül is - nem győzik csóváim a fejüket. Mit is tehetnének ilyen képtelen vádakkal szemben? Az orvosi kamara hallgat, az ügyészség és a belügyminiszter a füle botját se mozdítja, egyedül Csáky Pál miniszterelnök-helyettes tett feljelentést ismeretlen tettes ellen rémhírterjesztésért. Azt azonban tudjuk, hogy míg az ilyen ügyek tisztázódnak, legfeljebb a mondás érvényes: akire rásütik, hogy ló, tiltakozni sincs ideje, máris megpatkolták. Túl egyszerű lenne azonban a bulvársajtó és a médiák számlájára írni ezt a mocskos ügyet, hiszen erkölcsi vonatkozásában sokkal súlyosabb a koalíciós huzavonáknál, melyek előbb-utóbb mindig megoldódnak, a felek kölcsönös elégedetlenségére és többnyire hallgatólagosan. A „steril” témának a hátterében két dolog lehet: vagy politikai indíttatású zavarkeltés és az egészségügyi miniszter elleni támadás rafinált módja, vagy valakik egyszerűen „kiokosították” a roma nőket, hogy kártérítést követelhetnek az államtól az ellenük elkövetett állítólagos bűntettért. A kettő nem zárja ki egymást, hiszen a romákat már sikerült néhányszor csőbe húzni; egyes politikai kalandorok (akiknek kilétére szintén nem derült fény a mai napig) sikeresen toborozták, majd utaztatták őket Skandináviától Kanadáig a könnyebb élet reményével kecsegtetve. Legkézenfekvőbbnek azonban az utóbbi állítás tűnik, hiszen pár éve magam is hallottam, hogy némi kártérítés fejében végeztek nálunk sterilizálást olyan (és nemcsak roma származású) nők körében, akik nem akartak többé gyermekáldást. Természetesen a páciens tudtával és beleegyezésével. Közép-Európában egyébként divat rasszizmust kiáltani bárhol, bárkire. Most éppen az orvosokra, akikről épeszű ember nehezen hiheti el, hogy esküjüket megszegve bűnözőkké válnának, kockára téve karrierjüket, jövőjüket. Cserébe semmiért, hiszen még csak anyagi hasznuk sem származhat az ilyen „ügyletekből”. FIGYELŐ Költöznek a támaszpontok Lengyel lapértesülések szerint lengyel és amerikai illetékesek titkos tárgyalásokat folytatnak a németországi amerikai katonai támaszpontok egy részének Lengyelországba telepítéséről. A hivatalosan meg nem erősített értesülést a konzervatív Rzeczpospolita és a liberális Gazeta Wyborcza is közreadta. Az ügy állítólag napirendre kerül Leszek Miller lengyel miniszterelnökjövő héten esedékes egyesült államokbeli tárgyalásain is. Névtelenségükhöz ragaszkodó magas rangú amerikai tisztségviselők azt mondták, hogy az amerikai fél nagyon pozitívan viszonyul ehhez az elképzeléshez. Értesülések szerint az amerikai katonák a Visztula vonalától nyugatra nyernének elhelyezést, például a pomerániai katonai körzetben. Több megfigyelő úgy értékelte, hogy a Németországban állomásozó amerikai csapatok egy részének Lengyelországba vezénylése előnyös lenne mind Varsó, mind szövetségesei, mind a lengyel gazdaság számára, az amerikaiaknak pedig biztosítaná a további európai jelenlétet, különösen a növekvő németországi Amerika-ellenes- ség légkörében. Képzelje, anyuka, Géza két év után kapott munkát! Mit tetszett volna kérni karácsonyra? (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ IZVESZTYIJA Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselő szerint Moszkvának érdekében áll, hogy támogassa az Egyesült Államokat Szaddám Húszéin elleni harcában: az Amerikával szorosan együttműködő Oroszországnak megnőne a politikai és gazdasági befolyása az egész világon. A magyar származású politikus, a kongresszus külügyi bizottságának rangidős demokrata párti tagja Moszkvába látogat azzal a céllal, hogy Washington iraki politikájának helyességéről győzze meg az orosz vezetőket. Lantos egyike volt azoknak, akiket a Fehér Ház csütörtökön megismertetett azokkal a bizonyítékokkal, amelyeket Colin Powell amerikai külügyminiszter tár február 5-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé Bagdad tömegpusztító fegyvereiről, illetve kapcsolatáról az al-Kaidával. HÉTVÉG(R)E Az utolsó vonatok Ha nem lenne sztrájk, holnap huszonöt vonalon szállítanák az utolsó vonatok a kormány transzformációs csomagját, és minden állomáson belekukkanthatnának az emberek, kihasználva ezt a valóban soha vissza nem térő alkalmat. HOLOP ZSOLT Éppen fordítva képzeltem el ezt az utolsó napot, hogy az utasok sztrájkolhatnának, kísértetvonatok csörömpölnének oda és vissza, valami 24 órás abszurd színjáték lenne ez a vasárnap. Másként hogyan tudnánk védekezni az elviselhetetlen érzés ellen, hogy tehetetlenek vagyunk, bármit lenyeletnek velünk, és még azt is elvárnák, vágjunk jó képet hozzá, hacsak úgy nem, hogy kínunkban mi is nevetünk szerencséden önmagunkon. Ünneplőbe öltözve és jókedvűen felkerekedne tehát a falu apraja- nagyja, és kiballagna az állomásra megvizsgálni ezt a rejtélyes transzformációs csomagot. Kézről kézre járna, forgatnák, mustrálgatnák jobbról-balról a díszdobozt, a finom szalagját, végül a polgármester bontaná ki, felpattintaná a fedelét és... És egy ördögfej ugrana elő, kajánul vigyorgó ördögfej táncolna egy rugón, akár a rajzfilmekben. A falu népe erre önfeledt kacagásban törne ki, micsoda tréfa, nahát, ezt küldték nekünk, és élénk vita kerekedne, vajon mindenhova ezt viszik-e a vonatok, hiszen az ördög is helyettesíthető sok mindennel, és persze a fej is más testrészekkel. Ezzel azonban sajnos véget is érne a performance, ezért lenne helyes, ha a csomagot személyesen egy miniszter vinné le, ha nem veszik sértésnek, feloszthatnák magtik közt a vonalakat. Már csak azért is, mert történelmi pillanatokról van szó, és ilyeneknél szeretnek jelen lenni és nem is hiányozhatnak a miniszterek, így talán távolabbi vidékekről is oda- sereglenének az emberek, tudatosítva, hogy ez a vasútügy őket ugyan nem érinti, de végső soron mindany- nyiunknak ugyanazok a miniszterei. Az állomásokon vasutaszenekarok és asszonykórusok várnák, hogy méltóságteljesen begördüljön a fel-' díszített vonat (- Látod, fiam, tegnap még én utaztam rajta.), decensen integetne a miniszter, majd egy ablakot lehúzna, jelt adna, és a kórus rázendítene Demjén Rózsi dalára, hogy meglegyen az alaphang: A vonat nem jár/ nem indul már,/ és ami egyszer megszűnik,/ az nincs többé máááár/, nananana-nnáá..., és így tovább, egyet jobbra, egyet balra, bü- legne az asszonykórus. Ezután papírlapot húzna elő, és spontánul megfontolt beszédet rögtönözne, melyet nagy vonalakban előre egyeztetne a polgármesterrel, vajon egy realisztikus, múltba mutató, két lábbal a földön álló szónoklatot hallgatna szívesebben a falu, avagy emelkedett filozofálgatást, melynek egy-egy jól sikerült mondatával századokat ölel magához vagy vágtat át rajtuk a miniszter, esetleg a kettő gondosan összekomponált változatát, csipetnyi humorral fűszerezve. - Emberek, barátaim! Nagy nap, történelmi nap a mai. Több mint száz évet kellett rá várni, de kivártuk. Álltunk a vártán, hajunkat lobogtatta a szél, golyók süvítettek a fülünk mellett. És most szeretnék mindenkit emlékeztetni: programunk egyik sarkalatos pontja volt, hogy végre biztonságossá tesszük a vasúti átkelőket, és ebből nem engedünk. Bizonyára itt a faluban is hány meg hány áldozatot szedett már az elromlott sorompó. Nem kell már izzadni nyáron a fülledt vagonban, télen meg vacogni. Nem lesz mérgelódés a menetrend, a késés miatt. Ha az illetékesek, sőt, nem félek így nevezni őket, a felelősök, igen, ha a felelős személyek idejében meghozzák ezt a merész döntést, József Attila még ma is élne! Kilencvennyolc éves lenne, Faludyval kávézgatna, és reménytelenül szerelmes volna Kovács Fanniba. Százéves mulasztást pótolunk most be egyetlen nap alatt. Én kérem, kész tervvel érkeztem, ha esetleg közüle- tek valaki mégis a jövő miatt aggódna, amit most ünnepélyesen átnyújtok a polgármesternek - s ekkor, hogy elfojtsa kitömi készülő nevetését, kicsit hátralép a vagon mélyére, (ez a bamba nép, istenem! - préseli ki magából testőreinek), az emberek meg a röhögéstől fulladozva kérdezgetik egymást, ki ez a fazon, aki ilyeA régiót pedig fel fogjuk virágoztatni! De ne várjatok föntről segítséget. neket hord itt össze. (Egyébként a miniszter részben önmagán nevetett, mert már a harmadik faluban rontotta el ezt az összetett mondatott, és a rossz sorrend miatt mindenáron a jövőt akarta rátukmálni a polgármesterre, nem pedig a kész tervet. Szerencsére a szó elszáll. Az írás meg marad.)- Nos, barátaim, itt az emléktábla, amit az állomás falán helyezek el, ünnepélyesen, a mai dátummal. A régiót pedig fel fogjuk virágoztatni. De ti se ülhettek ölbe tett kézzel, nem várhatjátok föntről a segítséget. Az objektum hasznosítására projektumtervezetet nyújtok át uniós támogatások elnyerése céljából. Az állomáson kísértetházat rendezünk be, melyet szellemvasúton közelítenek meg a nyugati turisták. Imádják a horrort, kézi hajtánnyal gurulnak majd ide az euróikkal együtt, a részeg bakter pedig riogathatja őket. Persze, ha nem tetszik, megtarthatjátok a várótermet, felmázolhatjátok a falakra, hogy várjuk a szebb jövőt, de az nem fog eljönni. Ismétlem, nem fog! Ezenkívül pedig minden állomás kap egy vagont, ahol vasúti resti működhet, a vasúttársaság pedig pályázatot ír ki új vonatok vásárlására, de ez nem tartozik ide, mert nem itt fognak közlekedni - hadarja a miniszter, de közben már jobbnak látja jelzést adni a mozdonyvezetőnek, induljunk, na!, és aztán rendületlenül integet tovább - Szavazzatok ránk! - a vonat mellett lihegő, lassan lemaradó tömegnek. A következő állomáson pedig ravaszul azt is becsempészi beszédébe, hogy ennek a falunak sokkal szebb az asszonykórusa. Elképzelése, a kísértetház azonban megvalósul, csak éppen uniós pénz nélkül. Lassan a falu is elnéptelenedik, de akik maradnak, sokáig emlegetik ezt a napot. Próbálkozás is akad, hogyan lehetne visszavarázsolni, ha rövid időre is, a hangulatát. Néhányan azzal a nem teljesen eredeti ötlettel állnak elő, hogy kartonpapírból építsenek vonatot, és az évfordulókon cipeljék végig a síneken. Az inspirációt az adja, hogy az ipolysági vasútállomáson ekkor már emléktábla őrzi egy miniszter halhatatlan szavait, aki 2002. augusztus 31-én részt vett a mindössze hat kilométernyi Ipolyság-Drégelypa- lánk vonal felújításáért tartott papírvonatozáson, ami, eléggé szerencsétlenül, választási kampány idejére esett. „Harna István, az MKP régiófejlesztési minisztere: Majdhogynem szivarzsebből finanszírozható beruházás. Ha az MKP a jövőben is a kormány tagja lesz, ezt simán el tudjuk intézni." A tábla előtt gyakran álldogálnak, hosszasan nézegetik az emberek. Ugyan hova sietnének? HETI GAZDA(G)SÁG Az egyenadó lehet áldás, de csapás is TUBA LAJOS Érdekes léggömböt eresztett fel néhány napja a pénzügyminisztérium. Az adórendszer reformja jelentőségében csak a nyugdíjreformmal vethető össze, a róla szóló első információk mégis szinte visszhang nélkül maradtak. Igaz, a hír sem volt túlságosan magvas, az új rendszer részleteit inkább csak megszellőztették, mint magyarázták. Az egységes jövedelemadó jó ötlet, de egyáltalán nem mindegy, mekkora lesz. A jelzett 20 százalék meglehetős túlzás és azt jelentené, hogy a legrosszabbul keresők terhelése nőne, a leg- gazdagabbaké csökkenne. A nép egyébként is paprikás hangulatának egy üyen megoldás biztosan nem tenne jót. Egy megoldás viszont kiutat jelentene, mégpedig az, ha az adómentes részt akkorára emelnék, hogy a legszegényebbeknek egyáltalán ne kelljen adót fizetniük. Egyébként Oroszország nemrég 13 százalékos egyenadót vezetett be és az adóbevételek azonnal megugrottak. Korábban Ivan Miklós is ilyeneket mondott, de hát a pénzügyminiszteri bársonyszék már sokakat megváltoztatott. Jó ötlet a vagyonátruházási adó törlése (Ján Langos tán egy éve nevezte az örökösödési adót haláladónak), ez egyébként sem jelent nagy költségvetési bevételt. Ha bennmarad az új koncepcióban, akkor viszont furcsán hat majd Miklós szájából a gépkocsiadó. Ez az útadó helyébe lépne, de a vállalkozók helyett minden gépkocsi-tulajdonosra vonatkozna. Jól emlékszünk, mekkora összecsapás volt annak idején emiatt a baloldali Schmögnerová pénzügyminiszter és a jobboldali Miklós gazdasági miniszterelnök-helyettes között. Akkor Miklós győzött és jól néznénk ki, ha most ő valósítaná meg Schmögnerová egykori ötletét. Az elkövetkező hetekben érdekes vita alakulhat ki a nagyszombati ipari park számára megígért idei 2,2 milliárd koronás állami támogatás előteremtéséről. Bármennyire szeretnék, a privatizációs bevételekből nem csíphetnek le erre a célra, mert így túllépnék a költségvetési hiány, megígért nagyságát. így azután megkezdődik a faragás, az eddigi hírek szerint 900 millió koronát megspórolnak (ha lehet, eddig mért nem tették!), 450 milliót a költség- vetési tartalékból vesznek el (ennek felhasználásáért minden évben nagy könyöklés folyik), 1 milliárd- dal pedig egyszerűen lefaragják az egyes költségvetési tételeket (lesz nagy sírás). Ha ily módon össze tudnak szedni 2,2 milliárdot, akkor a csodaberuházás érkezése azt is megmutatja, hogy még az idei költségvetés is lyukas, az állam bőven nem használta ki a racionalizálás összes lehetőségét. Csak megemlítjük, hogy az elkövetkező években még 4 milliárd koronás állami pénz- injekció vándorol Nagyszombatba. Hírek érkeztek az AGW-ről. A csődbiztos szerint a pénzügyi szolgáltató masszív reklámkampánya annak idején húszezer embert győzött meg. Számukra fontos, hogy a felszámolás csak az AGW korlátolt felelősségű társaság ellen folyik és várhatóan évekig tart majd. A kliensek egy része viszont időközben elfogadta az ajánlatot, hogy betétjét az AGW Részvénytársaság részvényeire váltsa át. Ez a cég tovább működik, tehát a részvény után osztalékot fizethet, esetleg az értékpapír el is adható. Ezekben a napokban ne utazzunk, legalábbis vonaton. A vasút átalakítása nem könnyű folyamat, az ottani reform után már talán az is megtörténik, hogy a vállalkozóknak nem kell jattot adniuk, ha éppen vagonra van szükségük. Egyébként ne legyenek illúzióink. A mai sztrájkhősöket három év múlva a választási kampányban láthatjuk majd viszont, amint a most hiányzó parlamenti baloldalt igyekeznek pótolni.
