Új Szó, 2003. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
2003-02-01 / 26. szám, szombat
ŰJSZÓ 2003. FEBRUÁR 1. Riport A kormánydöntés néhányakat megoldhatatlan probléma elé állít, verjék el a port a község önkormányzatán, vagy ami még kézenfekvőbb, a polgármesteren Ha nem indul a vonat... ...a szívük majdnem megszakad (Somogyi Tibor felvételei) A vonat a menetrend szerint Kalondáról Losoncra 7.08- kor, 10.25-kor, 14.40-kor és 19.20-kor indul, s a két állomás közötti távolságot 24 perc alatt teszi meg. Ezt a hivatalos menetrendet a prágai székhelyű távközlési és közlekedésügyi minisztérium adta ki, s tartalmazza mind a vasúti, mind a gőzhajózási, mind pedig a légi közlekedés indulási és érkezési időpontjait. SOÓKY LÁSZLÓ Az előzőekből sejthetjük, hogy a könyvecskét - édesanyám szavaival - még a „múttcseidőben” jelentették meg, mégpedig szépemlékű Masaryk elnökünk harmadik országosának utolsó esztendejében, tehát 1933-ban. Ez a vasútvonal, mely korábban Budapestet kötötte össze Vácon és Balassagyarmaton keresztül Losonccal, több mint száz éve létezik, túlélt minden valóságos és politikai háborúságot, a perifériára került települések számára is életben tartotta a reményt. Nem a revízió reményét, hanem azt, hogy a községek szélén húzódó sínpár lehetőséget biztosít a túlélésre, mert ha szárnyvonalnak nevezik is, küldetése kapcsán része az európai létnek. Az elmúlt év novemberében röppent fel először a hír, miszerint Szlovákiában a peremvidéket az egyes járási székhelyekkel összekötő vasúti szárnyvonalak ráfizetésesek, ezért a kormány, mely sajátságos kapcsolatokat ápol a vasúttársasággal, a kiválasztott vonalakon a személyforgalom megszüntetését fontolgatja. Az ötletet tett követte, és rövid, ám kellőképpen felületes mérlegelés után határozatban erősítette meg Prokopovié miniszter úr előterjesztését. Az indoklásban kizárólag a gazdasági érdekeket vették figyelembe, az a néhány tízezer ember, akit a döntés közvedenül érint, csak majd a négy év múlva esedékes választások idején számít, addig pedig a dolgok a maguk rendje szerint helyreigazodnak. Egyébként pedig, ha a kormánydöntés egyes személyeket megoldhatatlan probléma elé állít, verje el a port az adott község önkormányzatán, vagy ami még kézenfekvőbb, a polgármesteren. Ennek a lehetőségnek igyekezett elejét venni Gyenes József Kalonda község polgármestere, aki még a kormány hivatalos döntése előtt kezdte a házalást, hogy megmentse a Losonc-Kalonda személyszállító motorvonatot. Mint elmondta, először annyira hihetetlennek tűnt számára a hír, hogy légből kapottnak tekintette, és nem is foglalkozott vele, csak amikor már több irányból is megerősítették, akkor kezdett gondolkodni a lehetséges megoldáson. Úgy vélte, a régió önkormányzatainak összefogásában rejlik akkora erő, amekkorát az illetékes minisztériumnak s a kormánynak is figyelembe kell vennie, s el kell állnia a szándékától. A községből, melynek 246 lakosa van, ez a vonat vitte a 31 iskolaköteles gyereket a rappi alapiskolába, nagyjából ugyanennyi embert a munkahelyére, s mivel a faluban 52%-os a munkanélküliség, a segélyen lévőket különböző ügyeik intézésére Losoncra. A polgármester, aki törvénytisztelő, jó hivatalnokként a levelezéssel kezdte. Megszólította Prokopovic miniszter urat, elpanaszolta a vonatmegvonás várható következményeit Milan Marcek besztercebányai megyefőnöknek, a Magyar Koalíció Pártjának, a Losonci Járási Hivatalnak, a vasút-igazgató- ságnak, de még annyi választ sem kapott, hogy beadványát valaki, valahol beiktatta. Mint elmondta, az egységben az erő elvén fordult a régió polgármestereihez, közülük 21 írta alá azt a folyamodványt, amelyben arra kérték az illetékes szerveket, hogy vizsgálják felül tervezetüket és ne szüntessék meg a személy- szállítást. Gyenes József szerint azért áll értetlenül a kormány döntése előtt, mert tudomása szerint a Szlovákia-szerte megszűnő szárnyvonalak kapcsán minden érintett régió tiltakozásának adott hangot, ami az ő megítélése szerint azt jelenti, hogy a közlekedést felügyelő reszort a lakosság alapvető érdekeivel szállt szembe. - Ha a mi vonatunk üresen járna, megérteném a vasút álláspontját - közölte a polgármester -, de ha a döntéshozók vették volna a fáradságot, hogy a helyszínen ellenőrizzék a valós helyzetet, be kellene látniuk, hogy tévednek. Itt jegyzem meg, hogy ottlétünkkor a délután vonatról 33 ember szállt le Kalondán, ami annyit jelent, hogy a korábban már Rappon leszállt utasokkal együtt a motorvonat indulásakor Losoncon megtelt. Miután a polgármesterek által benyújtott folyamodványt sem vették figyelembe, aláírásgyűjtésbe kezdtek, az aláírt íveket január 25-én adták át a petíciós bizottság elnökének, Wollent Józsefnek. Ugyanezen az eseményen mutatta meg Csáky Pálnak az Ipoly menti régió polgár- mesterei által aláírt folyamodványt is, ahol a miniszterelnök-helyettes együttérzését fejezte ki az érintettekkel, megerősítette korábbi kijelentését, hogy ő személy szerint a határozat ellen szavazott, s ígéretet tett arra nézvést, hogy megvizsgálja, mit lehet tenni az ügy érdekében. - A mai újságban olvastam - mondta a polgármester-, hogy az MKP Gyu- rovszky László régiófejlesztési miniszteren keresztül kijelentette, nem ért egyet a szárnyvonalak megszüntetésével, azt viszont senki nem mondta meg, mi és hogyan lesz február másodikén. Pótmegoldást kell keresni, hogy a lakosság utazási szükségleteit megoldják, aláírtak egy szerződést a losonci autóbuszközlekedési vállalattal, miszerint az iskolások reggeli és délutáni szállítását bebiztosítják, ami viszont nem oldja meg a munkába járók gondjait, mivel az iskolakezdés időpontja nem egyezik a munkakezdés időpontjával. A buszközlekedési vállalat hajlandóságot mutatott kiegészítőjáratok indítására is, ám ezt ahhoz a feltételhez kötette, hogy az érintett községek anyagilag járuljanak hozzá a vonal üzemeltetéséhez. Miből? - teszi fel a költői kérdést Gyenes József -, amikor a falu költségvetése számos esetben az ön- fenntartásra sem elég, s több alkalommal csak a helybéli vállalkozók jó szándékán múlott, hogy nem ment csődbe a falu. Az említett pótmegoldás viszont azt a látszatot keltheti, hogy megbékéltünk a kormány döntésével, hiszen a magunk erejéből képesek voltunk kezeim ezt a válsághelyzetet. A kormánynak és a közlekedési tárcának nem az lenne a feladata, hogy a felelősséget alibista módon átruházza az önkormányzatokra, különösen akkor nem, ha a törvény által önkormányzati jogkörökkel felruházott megyék ebben az esetben is mossák a kezüket. Ezt a feltételezést támasztja alá az a meghívólevél is, amely február hetedikére összehívja a megyegyűlést, a napirendi pontok között viszont a megszűnt vasúti szárnyvonalak kérdése nem szerepel. A polgármester azt is fájlalja, hogy a kormány döntésével egy olyan kirajzolódó, a határokon túl nyúló regionális fejlesztési terv megvalósítását is áthúzta, amelyen a nógrádi és az Ipoly-menti régió szakemberei, köztisztviselői és lokálpatriótái már évek óta dolgoznak. A Losoncon, Balassagyarmaton és Salgótaijánban megtartott értekezletek mindvégig a régiók egymásrautaltságáról szóltak, olyan kezdeményezésekkel is, hogy vissza lehetne állítani a Losonc-Balassa- gyarmat-Vác-Budapest személyi forgalmat, mivel az uniós csatlakozás után alapvetően megnyílnak a munkavállalási lehetőségek. A polgármester szerint ennek fényében, de más összefüggések alapján is minimum logikátlan a kormány határozata. Lehet, hogy rövid távon valamit megtakarít, de hosszabb távon az érintett települések lakossága számára végzetes lehet, mert a vasúti közlekedés megszüntetése magával hozza a régió leépülését is. Kalonda polgármestere nem elkeseredett, s elmondása szerint a falu lakossága sem rendült meg különösképpen, de mindannyiukban felmerül a kérdés, hány alkalommal és milyen módszerekkel akarják még őket sarokba szorítani, ellehetetleníteni. Hazafelé autózva Kéménd előtt találkozunk a Párkányt Lévával összekötő motoros préri-exp- resszel, kivilágított utasterében jól látható, hogy tele van emberekkel, akik csak akkor utasok, amikor valamilyen okból közlekednek. Nem ártana, ha azok a döntéshozók, akiket döntéshozói hatalommal épp ezek az utasok ruháztak fel, döntéseiknél nem csupán az állam, hanem a benne élő emberek érdekeit is figyelembe vennék. Nincs világvége hangulat, de valakik szándékosan tették mellékvágányra az egész vasút ügyét, rosszkor és kellő hozzáértés nélkül fogtak hozzá a reformhoz Figyelem, figyelem, a vágány mellett már nem kell vigyázni SZÁSZI ZOLTÁN „Személyvonat érkezik a második vágányra, Zólyom állomásról, a vonat nem megy tovább, kérjük az utasokat hagyják el a szerelvényt!” - visszhangozza a füleki állomáson a hangosbemondó pénteken, 2003 január 31-én délelőtt tíz után. És ez a vonat tényleg nem megy tovább, sőt ha a közlekedési miniszterrel nem sikerül meggyez- niük a vasutasoknak, akkor már soha többet nem megy. Az állomás épülete pár percre megbolydul, majd száz utas halad át az állomás épületén, meg-megáll némelyikük a hirdetmények előtt és böngészi a feliratokat. Mi lesz péntek éjjel? Kezdődik, nem kezdődik az újabb, ezúttal már meghatározatlan időre szóló munkabeszüntetés? Mit tudnak elérni a vasutasok? Mi lesz ennek a csatának a vége? Mi várható tovább? Hogyan jutnak el ezek után az emberek munkába, a gyerekek iskolába és haza? Mi lesz azzal a több tucatnyi munkanélkülivé váló vasutassal, akik ezen az állomáson dolgoztak eddig? Miből fognak megélni ők és azok, akik a vasúti járatok megszűnése és ritkítása miatt elveszíthetik a munkahelyüket? Kinek jó ez, és ki az, aki egyik percről a másikra megszüntet vasúti személyszállítást, anélkül, hogy bármi is pótolná, vagy helyettesítené azt? Honnan veszi a szakmai bátorságot, a felhatalmazást, hogy az emberek megkérdezése nélkül döntsön azok sorsáról? Ilyen és még hasonló kérdések forognak vasutasok és utasok, az amúgy is szegény Nógrád és Gömör lakóinak fejében. Megnyugvással veszik tudomásul azt a tényt, hogy maga Fülek városa és a környék további tizennégy községe nyilatkozatban ítéli el a vasúti személyszállítás megszüntetését és a fővonalak járatainak ritkítását. Mit mond tizenkét órával az újabb sztrájk megkezdése előtt az egyik szakszervezeti vezető: „Ha már egyszer elindult a vonat, akkor menjen. így szokták mondani a vasutasok. Ez most a munkabeszüntetéskor is így lesz, ha már beindult, akkor menje i. Pedig igazán nekünk fáj a legjobban. Mert én még nem láttam olyan vasutast, aki annak örül, ha állnak a vonatok. Mindenki inkább dolgozna, de ugyanúgy mindenki tudatosítja, ha most nem lépünk fel egységesen, ezek után bárki bármit tehet ebben az országban anélkül, hogy előtte megkonzultálta volna az érintettekkel. Biztat minket az is, hogy az utazók átérzik, most róluk is szó van. Nem lázadoznak, biztatnak minket, szolidaritásukról biztosítanak. Ez a régió olyan lesz a vasút nélkül, mintha az ütőerét vágták volna el. Haldokolni kezd, csendben kiszenved. Most mit mondjunk a fiataloknak? Maradjatok itthon, építsetek itt fészket, jó itt lakni? Vagy azt, hogy menjetek, talán máshol jobb, mert itt már a vonat sem fog járni? Mi lesz itt a környéken, ha még több munkáját elvesztett, életének értelmétől megfosztott ember fog lézengeni az utcán, meg a munkahivatal előtt? Ezt nem lehet annyiban hagyni. Ahogy napok óta jönnek a kollégák és mondják, igenis kitartanak, igenis sztrájkolni akarnak, ha nem lesz megegyezés. Ez kicsit megnyugtat. Nem kell butának nézni az egyszerű munkást! Azzal érvelnek, hogy nekünk magas az átlag- fizetésünk. Persze, hogyne lenne magas, ha a megháromszorozódott vezetésnél munkaviszonyban lévők havi közel százezer koronás fizetését is beleszámolják. Az emberek meg néha hónapokkal előre tervezik, mikor és hogyan lehet majd kivenni a szabadságukat, mert a vasútnak működni kell, nem lehet fejetlenül beosztani a szolgálatokat. Az éves túlórakeretet itt mindenki kimeríti, de még úgysem jön ki a szlovákiai átlag- kereset sem. Talán azt a 15 koronát sajnálja valaki tőlünk, amit óránként éjszakai pótlékként kapunk? Vagy a veszélyességi pótlékot azoktól, akik a tolató gépek között szinte akrobatikus mozgással végzik a munkájukat? Mi, egyszerű vasutasok nem értjük ezt. Mi csak azt érezzük, valakik szándékosan tették mellékvágányra az egész vasút ügyét, rosszkor és kellő hozzáértés nélkül fogtak hozzá a reformhoz. Nincs világvége hangulatunk, de az emberek keserűek, szomorúak és a végtelenségig csalódottak. De éppen ezért kemények és fegyelmezettek is. Most pedig engedelmével megyek, mert várnak a mozdonyvezetők, velük kell megbeszélnem még néhány részletet; hogyan és miként fog végbemenni a sztrájk, ha sor kerül rá. Mert mi az utolsó percig bizakodunk és hisszük, hogy megváltoztatják ezt a rossz döntést.” VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: DÉLEN KEVESEBB FELHŐ, -5-0 FOK ELŐREJELZÉS A Nap kel 07.22-kor - nyugszik 16.49-kor A Hold kel 07.51-kor - nyugszik 16.39-kor A Duna vízállása - Pozsony: 415, apad; Medve: 320, apad; Komárom: 380, változatlan; Párkány: 305, apad. Többnyire borult lesz az égbolt, havazásra, hószáll- ingózásra az ország egész területén számíthatunk. A délutáni órákban délen némileg kiderül az égbolt. A legmagasabb nappali hőmérséklet -5 és 0 fok között alakul, de a magasabban fekvő területeken akár -12 fok is lehet. Északnyugati, északi irányú szél 4 és 8 m/s közötti sebességgel. Éjszaka a levegő hőmérséklete -7 és -12 fok közé csökken, a hegyekben akár -17 fok is lehetséges. Holnap a mainál kissé kevesebb felhőre számíthatunk, a hőmérséklet -6 és -2 fok közé emelkedik. ORVOSMETEOROLÓGIA Az időjárás ma nem lesz komolyabb negatív hatással szervezetünkre, sőt szellemi és fizikai teljesítőképességünk teljében leszünk, viszont lassul a reagálásunk. A bőrbetegségek által okozott fájdalmak erősödhemek, a magas vémyo- másúak sem érzik majd teljesen jól magukat. Több alvásra lesz szükségünk. A labilis idegrendszerű személyek fejfájással ébredhetnek, a régi sebek helyén is lüktető fájdalom jelentkezhet. Holnap maradnak a maihoz hasonló, többnyire pozitív hatások, de a reggeli órákban légzési nehézségek léphetnek fel. Hétfőn GJüiCf VILÁG ♦ Cseh-szlovák jégkoronggála Pardubicében ♦ Rajt az alpesisí-világbajnokságon ♦ Külföldi labdarúgó-bajnokságok
