Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-08 / 5. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 8. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 1. számában feltett kérdésre a helyes válasz: három. E hé­ten az 500-500 koronát Horváth Dezsőné felsőpatonyi, Harangozó La­jos nagyölvedi és Halász Júlia muzslai olvasónk nyerte. Gratulálunk! SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kakukkfészek 19 KIS SZÍNPAD: A játék vége 19 moz POZSONY HVIEZDA: Halj meg máskor! (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSÍ: Szeretni bolondulásig (ff.) 15, 17.30, 20 AU PARK - PALACE: Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 15.15, 16, 18.30, 19.15 A sárkány csókja (am.) 14.50,17 A vörös sárkány (am.) 18.30, 21.15 Jégkorszak (am.) 14.05, 16, 17.55 Erasmus, avagy Barátok (ff.-sp.) 19.50 Kémkölykök 2: Az elveszett álmok szigete (am.) 14.05, 15.30, 16.15, 1740, 18.25, 19.50 Vidocq (fr.) 15.55, 18.05, 20.15 A guru (am.) 15.20,17.20,19.20,21.20 Szemtől telibe (am.) 20.35 Bazi nagy görög lagzi (am.) 14.15, 16.20,18.25, 20.30 Reszkess, Amerika! (fr.) 15.10, 1710 19.10, 21.10 Télapu 2. - Veszélyben a karácsony! (am.) 15.40, 1750 Mindenütt nő (am.) 19.15, 21.30 PÓLUS - STER CENTURY: A guru (am.) 20.40 Kémkölykök 2: Az elveszett álmok szigete (am.) 14.15, 16.20, 18.30 Reszkess, Amerika! (ff.) 19, 21 Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 14.50,16,17.20,18,20.30,21.10 Erasmus, avagy Barátok (ff.-sp.) 14.40, 1705, 19.25, 21.50 Vidocq (ff.) 18.10, 20.20 Mindenütt nő (am.) 1750 Bazi nagy görög lagzi (am.) 15.50,20 KASSA TATRA: Kémkölykök 2: Az elveszett álmok szigete (am.) 16, 18 Szeretni bolondulásig (ff.) 20 CAPITOL: Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 13.30, 16.30, 19.30 ÚSMEV: Halj meg máskor! (am.) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: Intimitás (ff.-ang.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - KOVÁK: A Boume-rejtély (am.) 19.30 GALÁNTA - VMK: Télapu 2. - Veszélyben a karácsony! (am.) 1730,20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Télapu 2. - Veszélyben a karácsony! (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Ali G Indahouse (am.) 15.30,17.30,19.45 Elhagyatva (am.) 20 Halj meg máskor! (am.) 15, 1730, 20 Hangyák a gatyában 2. (ném.) 16.15, 20.15 Harry Potter és a titkok kamrája (am.) 14.30, 1730, 20.30 Mindenütt nő (am.) 15.45, 18, 20.15 A szállító (ff.) 18.15 Szétcsúszva (am.) 18, 20.15 A szmokinger (am.) 18 A tökös, a török, az őr meg a nő (fr.-ang.) 14.45,1715,19.45 Tám László színes fotói a galántai Esterházy-kastélyban Érzékeny képi montázs KEPPERT JÓZSEF Hetedik évét zárta a somorjai magángaléria, amely összekötő kapocs szeretne lenni kultúrák és régiók között Az At Home új dimenziói Kiss Suzanne és Csaba a XIV. Dalai Láma társaságában, aki 2000-ben, a tolerancia nemzetközi évében látogatott el Somorjára. Tibet legfőbb vallási vezetőjének ez volt a legelső szlovákiai látogatása (Martin Marencin felvétele) A Galántai Fotóklub fennállása óta (1975) nagy figyelmet szentel kiállí­tási programjában a galántai, vala­mint a régióból származó művé­szeknek. így kerül sor az egyházfai származású, Pécsett élő Tám László fotóművész színes fotóinak kiállítá­sára az Esterházy-kastélyban. Na­gyon érdekesek a kompozíciók, va­lamint az ismert „szendvics” techni­kával (amikor kettő vagy több kép egymásra helyezésével új képet al­kotunk) készült munkák. A színes fotózás egyik alapja a részletek fotó­zása. Fontos a nagyon érzékeny ké­pi montázs is. Mindezt a Tűz és Csa­tatér 1526 és más képek kitűnően bizonyítják. Egyes szakemberek ál­lítják, hogy minden képen legalább egy pontnak élesnek kell lennie. Tám László ezt is megcáfolja példá­ul az Iram, Lendület és más képek­kel. Más hangulatot sugallnak a csendéletek, színes kompozíciók: Levelek, Elmúlás, Sors, Formák. Tám László 1970-tól foglalkozik diaporámával, a fényképezés egyik nagyon progresszív műfajával. A két diavetítő és az áttűnési rend­szer lehetővé teszik, hogy a stati­kus képek pillanatokra dinamikus­sá válnak. Ez semmiképpen nem a filmezés felé vezető út. Ez a projek- ciós (vetítési) kultúra egyik formá­ja. Tám legismertebb diaporámái a Pipacs, az Ablakok, a Magyarok nyilaitól..., a Ringlispíl. Mivel mű­vészi szintű diapozitívok szolgál­tatják az alapot, azok fotóként ké­pes újságokban is megjelennek. A frankfurti könyvvásáron 1999-ben mutatták be Tám László Keresztek, szentek, kálváriák és temetők című könyvét. A szerző évekig fotózta a magyarországi német vonatkozású szakrális emlékeket, amelyekből vá­logatás után készült a könyv. Tám László több mint száz magyar- országi és nemzetközi fotós díj tu­lajdonosa. A galántai kiállítás január 31-én Tám László diaestjével fejeződik be. Hetedik évét zárta a somorjai At Home Gallery, amely ez alatt az idő alatt a város kulturális életének egyik főszereplőjévé vált. Működtetői, Kiss Csaba és Suzanne fáradhatatlan szer­vezői munkájának köszönhe­tően a művészet számos te­rületének neves hazai és kül­földi képviselői fordultak meg Somorján. MISLAY EDIT Nagy utat tett meg az At Home Gallery a kezdetektől napjainkig. Annak idején, hét esztendővel ez­előtt saját lakótelepi otthonukat nyitotta meg Kiss Csaba és Suzanne a nagyközönség előtt, hogy a kiállítóteremként nem éppen meg­szokott környezetben hozza köze­lebb a kortárs képzőművészetet az iránta érdeklődő nagyközönség számára. Nemsokára azonban felfe­dezték, hogy a kiállításokra sokkal alkalmasabb helyet is találnak So­morján: a romos, nehéz időket meg­élt, elhagyatott zsinagógát, amelyet „pártfogásukba” vettek, és fokoza­tosan megkezdték a felújítását. A magángaléria megtartotta ugyan a nevét, ám rendezvényei „átköltöz­tek” a zsinagógába, aipely fokozato­san új életre kelt, és kezdte vissza­nyerni régi fényét. A hosszadalmas, nem kevés időt és energiát kívánó munka meg is hozta az eredmé­nyét: aki ma Somorján jár, bizonyá­ra alig ismer rá a hajdani romos épületre. Igaz, ma már nem eredeti rendeltetésének megfelelően mű­ködik - ha nagy szavakat szeret­nénk használni, akár úgy is mond­hatnánk: a művészet szentélyévé vált. Kiss Csabának és Suzanne-nak pedig szívügyévé. A művészek, akik meghívásuk nyomán ide látogat­nak, szinte kivétel nélkül a hely kü­lönleges szellemét említik, amely az évszázados, puritán falak közé lép­ve megérinti a látogatót. Ezt az ihle­tő hatást szeretné megőrizni és per­sze megmutatni Kiss Csaba és Suzanne is, és ezért tartják fontos­nak, hogy azok a képzőművészek, akik Somorjára látogatnak, ha mód van rá, lehetőleg ne kész munkák­kal érkezzenek, hanem a hely által inspirálva alkossanak olyasvalamit, ami máshol talán nem is születhet­ne meg. Elképzelésük helyességét támasztja alá az a számtalan HUSZÁR LÁSZLÓ Ha egy közösség elérendő célja ér­dekében társaságot alakít, olyan alapszabályt, saját törvényt alkot, amely ebben vezérli. Az állam tör­vényei értelmében hivatalosíttatni kell a tevékenységét, alapszabályá­nak összhangban kell lennie vele, ám mit ér az egész, ha a közösség felrúgja maga alkotta törvényét, fittyet hány az erkölcsi magatar­tásra. Mondhatja-e, hogy „hitele­sen” cselekszik, ha saját „tízparan­csolatát” nem tartja be? Márpedig a Pódium Színházi Tár­saság konfliktusa ebből ered. Jó­magam is többször kértem vezető­ségi társaimat, intve őket az alap­szabály betartására, legyen már közgyűlés. Lelkiismeretemet azzal próbáltam nyugtatgatni, hogy a Duna Menti Tavasz életét nem za­varja. Bár megnyugodva, de a tisz­tességes számonkérés szándékával indultam a közgyűlésre, s ott a konfliktus eredetére próbáltam rá­mutatni. Nem azért álltam ki Ju­hász Dósa János mellett, mert csemadokos kollégám, hanem azért, mert önmagámnak tartoz­tam az alapszabály, a belső törvény betartásával. A társaság majdnem kétévnyi hallgatás után, a továbblé­pés esélyeinek latolgatása előtt - önmagába fordulva - miért mene­kült a „kicsinyes gonoszkodás” gon­dolatkörébe? Mert az éppen elő- ráncigálható álproblémával lehe­tett elkendőzni a gondokat, s elken­helyspecifikus kiállítás, amelyet az utóbbi években láthatott a nagykö­zönség a zsinagógában, hazai és külföldi képzőművészek műhelyé­ből. A magángaléria lelkes tulajdonosai azonban nem elégedtek meg a zsi­nagóga helyreállításával és újszerű működtetésével. Az épület szom­szédságába megálmodták a Művé­szetek Házát, amely két éve épült fel, Ravasz Marián építész tervei alapján, s amely már különböző al­kotóműhelyek, szimpóziumok, konferenciák rendezésére is helyet biztosít. Kiss Csaba úgy látja, a Mű­vészetek Háza megnyitása az ő munkájukban is új dimenziókat nyi­tott meg, és meghatározó a galéria jövője szempontjából is. Az eredeti elképzelésüket, vagyis hogy egy magángalériát működtessenek Somorján, részben éppen a Művé­szetek Háza nyújtotta lehetőségek nyomán, azóta már - számukra is szinte meglepő módon - túlszár­nyalták. Az At Home Gallery az in­duláskor kapott neve ellenére ma már sokkal több, mint egy „otthon galéria” - sokrétű tevékenységet folytató, a határokon túl is jól is­dőzni a valóságot. Az, hogy a Jókai Napok évről évre szemlátomást ve­szít fényéből, mindannyian látjuk, s ha a saját tapasztalataim alapján keményebben fogalmazok: válasz­út előtt áll. Ám akkor miért izmo­sodtak meg az amatőr művészeti mozgalom további rendezvényei: a Duna Menti Tavasz, a Falusi Szín­játszók és Esztrádcsoportok Feszti­válja, valamint a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny? Mert „... az egyes fesztiválokon va­lójában egy teljes év munkájának az eredménye látható, úgy a fellé­pők, mint a szervezők részéről...” (M. Csepécz Szilvia kézirata). Ha a Jókai Napokon, az azt szerve­ző Pódium Színházi Társaság meg­bízott szakemberei elfogadható stratégiát mutattak volna fel, ha példaértékű lett volna a munkájuk, vajon szükségszerű lett volna a Szlovákia Magyar Vers- és Próza­mondók Egyesületének megalaku­lása? Isten látja a lelkem, sosem kíván­tam a konfliktust. Gyakorlott köz- művelődési szervezőként, a művé­szeti mozgalmak érdekében min­dig a célt tartottam elsődlegesnek, és tartom ma is. Tanítómestereim­mel, szakmai, szervezési döntései­met befolyásoló barátaimmal min­dig a cél érdekében vitatkoztunk. Mindaddig a társaság belső ügyé­nek, kommunikációs zavarának - egyáltalán szakmai gondnak - tar­tottam mindezt, míg az Új Szó 2002. december 27-i számában mert kulturális központ formálódik egyre erőteljesebben Somoiján. Egy olyan, a kortárs művészeteket - képzőművészetet, színházat, zenét - népszerűsítő kulturális központ, amelynek rendezvényeire szakmai berkekben is odafigyelnek és elis­merően nyilatkoznak róla. Kiss Csaba az eltelt hét esztendőre visszatekintve úgy véli, most kezd csak igazán érdekessé válni szá­mukra az a munka (vagy talán in­kább hivatás), amelybe annak ide­jén belekezdtek. Egyre erőteljeseb­ben kezdenek kirajzolódni azok az irányvonalak, amelyek mentén az At Home Gallery tevékenységét ille­tően a jövőben haladni szeretné­nek. Kiss Csaba egyebek mellett az évek folyamán kialakított, napja­inkra hatékonyan működő nemzet­közi kapcsolataikra is támaszkodva egyfajta összekötő kapocs, ha úgy tetszik, híd szerepét szánja az At Home Gallerynek, amelynek révén nem csupán a közép-európai régió, hanem Kelet- és Nyugat-Európa művészeinek is találkozási, együtt­működési lehetőséget biztosíthat­nának. Ennek egyik konkrét példája a Kultúra 2000 elnevezésű nemzet­nem olvastam el a Sárdobálás he­lyett párbeszédet! című cikket. Jó tollú, a szakmához értő embernek ismerem a szerzőjét, akit nem a talmi csillogás vonz. A tényekre tá­maszkodó emberként, a cikk kéz­iratát olvasva lepődtem meg iga­zán. Mert a lap szerkesztője nem tartotta be az újságírás alapvető szabályait sem, hiszen tényeket hallgatott el, s ezek tükrében nem­csak a cikkre reagáló Juhász Dósa Jánost vezette félre (Új Szó, 2003. január 2.), hanem a tisztelt olvasót is. Szerkesztői kötelességéről meg­feledkezve nem konzultált sem a cikk szerzőjével, sem a cikkre rea­gálóval. A tények összevetése után elgondolkodtató, hogy elfogultan cselekedett-e. Ezáltal, olyan információktól fosz­totta meg az olvasót, s az utókort is, amelyeket kénytelen-kelletlen helyesbíteni kell. Az amatőr színházi mozgalom or­szágos rendezvényeinek a Jókai Napok kivételével a Csemadok és területi választmányai a főszerve­zői. A Tompa Mihály Vers- és Pró­zamondó Versenyt, a Duna Menti Tavaszt („...remek hangulatú ren­dezvény...”) és a Falusi Színjátszók és Esztrádcsoportok Fesztiválját („...nagy sikerrel...”) szervezőket pennája buzgó alkalmazása köz­ben kihúzta, ám a negatív hangzá­sú passzus, az „...ominózus cikk szerzője ... a Csemadok rimaszom­bati választmányának titkára...”) bennmaradt a cikkben. Mintha ha­közi projekt, amelybe Magyaror­szág, Románia, Szlovénia és Német­ország kulturális intézményei kap­csolódtak be, s amelyben Szlovákia képviseletében az At Home Gallery vesz részt. Bár a jövőben a kortárs művészetek minél több ágának szeretnének te­ret biztosítani, a kezdetekhez hű maradva azért továbbra is fontos szerep jut majd itt a képzőművé­szetnek. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy amikor a tavalyi év legfon­tosabb eseményeiről, rendezvényei­ről kérdezem Kiss Csabát, szinte ki­vétel nélkül képzőművészek kiállí­tásait sorolja fel: a cseh Jiíí Príhoda, a svájci Sigismond de Vajay és Liliane Csuka installációját, a cseh Josef Moucha, valamint a magyar- országi Kerényi Béla és Kiss Péter fotókiállítását. Idén sem kell sokáig várnunk az At Home Gallery újabb rendezvényé­re. Január 15-én - ugyancsak a Kul­túra 2000 projekt keretében - szlo­vák, lengyel, magyar, német és szlo­vén képzőművészek érkeznek a Mű­vészetek Házába, s a tíznapos nem­zetközi alkotó munka eredményét a közönség is megtekintheti majd. ragudna az amatőr színházi moz­galmat szervező, máig is a legfel­készültebb Csemadokra. Kimaradt egy, a „legfiatalabb” fesz­tiválról alkotott jövőkép is: „A fő­szervező Boda Ferenc, a Csemadok Szepsiben székelő Kassa-vidéki te­rületi választmányának titkára, aki szerint nagyon fontos, hogy végre a keleti régió is rákerült az amatőr színházi mozgalom »térképére«. - A fesztivál elnevezése viszont megté­vesztő - tette hozzá. - Hiszen örö­münkre nem csak a falvakból, ha­nem több városból is szerepelnek csoportok a rendezvényen. Ézért a jövőben valószínűleg Déryné nevét viseli majd az őszi színjátszófeszti­vál.” (M. Csepécz Szüvia kézirata) Mindezek után az olvasó teljes jog­gal kétségbe vonhatja M. Csepécz Szilvia rátermettségét, félrema­gyarázhatja Juhász Dósa János re­agálását, és hamis képet alkothat a Pódium Színházi Társaság közgyű­lésén történtekről. Pedig csak any- nyi történt, hogy a szerkesztő alap­vető kötelességéről feledkezett meg: az újságírói tisztességről. Dusza Istvánnak, az amatőr szín­házi mozgalmat élete utolsó napjá­ig szervező, jövőjét féltve őrző, az újságírói etikára precízen ügyelő barátom halálának első évforduló­jához közeledve tartottam fontos­nak papírra vetni mindezt. A szerző a Csemadok Duna- szerdahelyi Területi Választmá­nyának titkára A művészet játék címmel január 21-éig látható még a pozsonyi Bibiana- házban az a színes, fantáziadús kiállítás, amely Ludovít Fulla, a modern szlovák festészet egyik kiemelkedő alakjának munkásságába vezeti be a gyerekeket. (Mária Baloghová felvétele) Gondolatok a Pódium Színházi Társaság közgyűlése kapcsán A közösségi és újságírói etikáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents