Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-08 / 5. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 8.

TÉMA: A FARSANG Qj

Arcaink nem mindig szükségképpen álarcok

Erősnek látszani

A farsanghoz fűződő szokások számtalan nép különböző rítusainak emlékét őrzik, ekkor van a busójárás is

Felkötjük a farsang farkát

Riói karnevál (Képarchívum)

így mondták még jó ötven éve az idősebb emberek, ha farsang idején meglátogatták a rokonokat, barátokat, ismerősöket vagy szórakozni mentek. A farsang változó hosszúságú időszak: vízkereszt (január 6.) után kezdődik és a nagyböjt első napjáig, hamvazó szerdáig tart.

ÖSSZEFOGLALÓ

Vízkereszt ünneplése keletről terjedt el, és az egyházi zsolozsma szerint „Hármas csodával ékes napot ünnepiünk” ekkor. A hármas csodából kiemelhetjük, hogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár személyében a pogány világ is meghódol a várva várt király előtt; legendájukból népszokás is alakult: a 40-es években megszűnt háromkirály-járás. A játékosok házról házra vitték a mozgatható csillagot.

Erre az időszakra csak egyetien jelentősebb egyházi ünnep esik, a karácsony utáni 40. napon, február 2- án Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Jeruzsálemben már a IV. században ünnepelték Mária tisztulását, s a kisded Jézus templomi bemutatását, egyben - Jézus elsőszülött lévén - Mária isteni szolgáltra ajánlotta gyermekét. A katolikus egyház gyertyát szentel ezen a napon. A gyertya eredetileg méhviaszból készült, s már a kereszténység előtt mágikus erőt tulajdonítottak „a méhek munkássága által” nyert különleges anyagnak. Az egyház is azt kívánja, hogy „Isten nevének segítségül hívása után a gyertya a test és a lélek üdvére váljék akár a földön, akár a vizeken”. Használták is eleink a szentelt gyertyát még a vízbe fúlt ember megkeresésére is. ha nem találták a vízbe fúlt tetemét, kenyérbe gyertyát szúrtak, meggyújtották, és így vízre bocsátva az ott állt meg, ahol a vízbe fúlt embert keresni kellett; de szentelt gyertyát gyújtottak akkor is, ha haldokló volt a háznál. Ma már kevesen tudják, hogy február 3-án, Balázs napján is kötelező volt a diákoknak templomba pien- ni, s hogy a balázsolás ma is élő szertartás. A pap két összekötött égő gyertyát tart a balázsolandó nyakához, s kéri Istent, hogy Szent Balázs püspök esedezésére óvja meg az illetőt a torokbajtól.

Az egyház évszázadokig üldözte a farsangi pogány szokásokat, később már inkább átengedte ezt az időszakot a vidámságnak, egészséges életörömnek, szórakozásnak. Azzal is kifejezi ezt, hogy ekkortájt az Evangéliumban a kánai menyegzőről emlékezik meg. Jézus első csodatételének napját ünnepeljük ekkor: a lakodalomban elfogyott a bor, s Jézus mintegy hatszáz liternyi vizet borrá változtatott. Ezzel is magyarázható, hogy a lakodalmak többségét farsang idején tartották.

A farsanghoz fűződő népszokások számtalan nép különböző rítusainak emlékét őrzik. Farsangi időben van a busójárás, sok helyen a pártában maradt lányokkal tuskót házainak, a fiatalok kakast ütnek, stb. A kakasütés véres-kegyetlen szokásának - a kakas fejét egyszerűen letépték vagy leütötték - párhuzamai megtalálhatók Dél-Amerikában is; mi a németektől vettük át, hozzájuk a görögök közvetítették, s feltehetően ott alakult ki, ahol a tyúkot háziasították: mintegy 5000 éve Délkelet-Ázsiában.

A farsang azonban főként a fonók, bálok, táncmulatságok időszaka. Napjainkig gyakoriak a maskarás, jelmezes bálok. Ez mutatja, hogy kereszténység előtti szokások megőrzéséről is szó van itt. Valamikor a tánciskola is farsangi időben volt, a próbabál, a tanfolyam résztvevőinek vizsgabálja farsang végére, farsang három napjára lezajlott. A két világháború között külön hálóztak az iparosok, a gazdák; de kisebb csoportok is rendeztek bált (tűzoltók). A hamvazó szerdára virradó éjszaka pl. Csépán a cigányok is bált rendeztek, és éjfélkor ékes gyászbeszéd után jelképesen eltemették a nagybőgőt.

A farsang középső hónapja február, de előfordul, hogy már február 7-én vége a farsangnak. A február szó latin eredetű, amely a „tisztulás hónapja” jelentésű szerkezetből rövidült. A régi magyar népnyelvben Boldogasszony havának is mondták. A latin és a magyar megnevezés rejtett párhuzama arra utal, hogy a magyarok már a kereszténység felvétele előtt tisztelték a vizek királynőjét. A vízre utal Szűz Mária ruhájában a kék szín. A „Boldog- asszony” összetett szónak eredeti jelentése .jólelkű úrnő”, s mindkét tagja szkíta-alán örökségnek látszik. Közös elem a régi rómaiak és a Kaukázus környéki oszétok kultikus szokásaiban, hogy mindkét nép ebben az időszakban emlékezett meg ha- lottairól. Az oszétok komahcennek nevezik ezt az időszakot, és ez a szó megfelelhet a magyar komázásnak: még a messzire szakadt rokonok is meglátogatták egymást, hogy közösen emlékezzenek a nagycsalád közös halottaira. A fonók, bálok, farsangi felvonulások álarcai, maskarái, maszkái a halottakra való emlékezéssel függenek össze. ,A maszkba öltözött játékosok az ősök... mitikus képviselői” - úja Újváry Zoltán néprajzprofesszor - s részben a gonosz, rontó szellemek elriasztására, megtévesztésére szolgáltak, részben a termékenységet biztosították.

S óh korok és erkölcsök! Az ókori ember nem azon mesterkedett, hogyan szabaduljon meg a nem kívánt terhességtől, hanem hogy szaporodjon. A fiatalok beavatását a szexuális életbe és a termékenység elősegítését szolgálta az egykor Eu- rópa-szerte elterjedt falloszkultusz, amelynek során a felvonuló férfiak rendszerint óriási hímvesszőt kötöttek a megfelelő helyre (innen származhat a címül adott „Felkötjük a farsang farkát” kifejezésünk). Még a keresztény - polgári erkölcs is megengedte, hogy farsangi időben házasságtörő asszonyok kerítőnők, örömlányok, örömházak történeteiről írt dramatikus játékokat adjanak elő, amint ezt a XVI. században tevékenykedő Hans Sachs - suszter s ráadásul költő - farsangi játékai mutatják.

Feltűnő azonban, hogy a farsanggal kapcsolatos szavaink között alig található ősi magyar szó. A farsang bajor-osztrák eredetű, a farsangkor legáltalánosabban fogyasztott fánk szót az erdélyi szászok nyelvéből kölcsönöztük, ennek palóc megfelelőjét, a nálunk is gyakrabban használt pampuskát a szlovák nyelvből. A bál szavunk francia-német eredetű. Eredeti jelentése valamiként a szexualitással volt kapcsolatban, a benyomott közepű fánk pedig alakjával sugalmazta ugyanezt. A karnevál szót az olasz nyelven is olvasó Csokonai ismertette meg velünk, hiszen komikus eposzának főhősét Camevalnak nevezte.

A karnevál szót ezért a nyelvészek olasz eredetűnek vélik, és többféle magyarázata is létezik; a legismertebb szerint a karnevál jelentése „Hús(étel), Isten veled!” Csakhogy a karnevál szokása Velencéből terjedt el ugyan, de vénét lakói már a Kr. e. IV-I. századból nyelvemlékeket hagytak ránk. Hihetőbb magyarázat ezért, hogy a karnevál szó jelentése „a napisten újból jön”, és eredetileg a tavaszi napfordulót ünnepelték meg a jelmezes felvonulással és az utána következő bállal, (i-t, ú)

ÖSSZEÁLLÍTÁS

Farsang idején önfeledten, a vigasságnak, az örömnek próbálunk élni. A bennünk munkáló vágyainkat szeretnénk megvalósulva látni. Farsangi mulatságaink tartozéka a jelmez és az álarc. Művelődéstörténeti és fejlődés-lélektani szempontból is érdekes. Mágikus erőt tulajdonítunk az álarcoknak, a jelmezeknek. Kicsit azzá akarunk válni, amit magunkra öltünk. Mindnyájunkat saját vágyvilágunk motivál. A kislány felveszi anyja ruháját, a kisfiú belelép apa nagy cipőjébe. A kislány, azt gondolja, ő tényleg a mama, a fiú azt, ő tényleg a papa, s megpróbálnak úgy is viselkedni. Kicsit így vagyunk a jelmezeinkkel is. Egy kicsit mi is mások szeretnénk lenni. Jó lenne erősnek látszani, elrejteni a gyengeségeinket, a nem megmutathatónak vélt oldalainkat, azt gondolva, hogy sokkal pozitívabban értékelne minket a környezetünk, ha olyan szépek

Velencei álarcos

lennénk, amilyenné a jelmez varázsol. Ugyanakkor a jelmez meg is véd. Tetteimért nem én felelek, hanem az, akinek látszani akarok. Viselünk-e álarcot a hétköznapi életben? Vagy csak arcaink vannak, amelyek mind rólunk szólnak, és képessé tesznek arra, hogy a másik emberrel kapcsolatba lépjünk? A különböző helyzetekben másként viselkedünk. Mi magunk vagyunk mindig, arcaink nem mindig szükségképpen álarcok. Előfordul, hogy hétköznapi álarcaink megtévesztik a másikat. Ha valaminek a látszatát akarom kelteni, tudva, hogy tőlem idegen. Előnyt szeretnék elérni vagy megfelelni a környezetnek. A hétköznapi életben az álarc veszélyes. Rádermedhet arcunkra, és a személy elveszti a kapcsolatát belső lényegével. Mert az ember személyisége legmélyéből meríti önmagát, azt juttatja érvényre a különböző helyzetekben. Ennek az a feltétele, hogy a megmutatott arcaink hozzánk tartozzanak.

(Dömötör Ede felvétele)

fAftSAMG A TOL Z-tG

ISMERTETŐ

alakoskodás - a farsang a legkülönbözőbb népi játékok kiváló alkalma volt. A színjátékok és alakoskodások minden típusa, változata előfordul a farsangi hagyománykörben. Az alakoskodás lehetett falufeljáró menet, felvonulás (dőrejárás, bakkuszjárás, remélés), vagy zárt helyen, fonóban, tollfosztóban előadott dramatikus játék. Vannak egyéni, főként termés- és bőségvarázsló játékok, közösségre vagy kisebb-nagyobb csoportokra kiterjedő nyilvános, közös alakoskodó játékok, álbírósági tárgyalás - farsangi felvonulás, melyben alakoskodókat vagy bábukat, állatokat ítéltek halálra, és a személyeket imitálva, az állatokat kivégezték, megölték, asszonyfarsang - húshagyóhétfő az asszonyi mulatságok ideje. Asszonyfarsangról már Temesvári Pelbárt is megemlékezett, elítélve a féktelen mulatozást, bakkuszjárás - az Ipoly mentén a legények húshagyókeddi felvonulása. Szamár- vagy kecskebőrbe bújtak, női ruhába öltöztek, kezükben nyársat tartva táncolták végig a falut. Fő céljuk a tnulattatás volt. bál - a farsang utolsó három napján - farsang farkán - rendeztek bálokat, táncmulatságokat, leggyakrabban a kocsmában. A legények sorra járták a lányos házakat, hívogatták a lányokat a bálba, adományokat gyűjtöttek a muzsikusok megfizetésére. Külön táncmulatságot rendeztek a házasemberek, céhek, ipartestületek, az asszonyok és a gyerekek, balázsolás/balázsáldás - február

3-án, Balázs napján a diákoknak kötelező volt templomba menni. A pap két összekötött égő gyertyát tartott a

balázsolandó nyakához, és kérte Istent, hogy Szent Balázs püspök esedezésére óvja meg az illetőt a torokbajtól. Balázs püspök sok csodás gyógyítást vitt véghez, busójárás - az egyik leglátványosabb farsangi alakoskodás, mohácsi délszlávok farsangi hagyománya. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. Cibere vajda - a tél és a tavasz szimbolikus küzdelmében, a téltemetésben szereplő figura, ő testesíti meg a böjtölést. Ellenfele Konc király, akit a farsang végén legyőz, csonkacsütörtök - a hamvazószerda utáni csütörtök, ezen a napon még el lehet fogyasztani a farsangról megmaradt ételeket, csonthagyóvasárnap - Csíkban így hívják a farsangvasárnapot. Dionüszosz - a régi görögök boristene. Anyja Semelé volt, atyja Zeus. A fiú idő előtt, akkor született, mikor Zeus Semelét teljes olimpusi fenségében látogatta meg, és a halandó királyleány a lángok martaléka lett. Zeus a koraszülött gyermeket combjába varrta, s fogantatására kilenc hónappal újból világra hozta. A nimfák nevelték fel Nysában, s ezért kapta a Dionysos nevet, dőrejárás - Dercsikán ezt a ta- vaszváró-köszöntő ünnepkört a farsang utolsó három napján ünnepelték, ekkor farsangoltak. A legények a leányokat és a menyecskéket tánc közben magasra emelték, hogy a következő évben magasra nőjön a kender. Éjfélkor a legénybíró a bakter és a kisbíró kíséretében bejelentette a farsang végét. A legények magasra emelve poharukat kiürítették, és eltemették a farsangot.

epifánia - a vízkereszt egyházi elnevezése.

fánk - a farsang jellegzetes étele, melynek mágikus erőt tulajdonítottak. A Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt, farsang - a német fasen, faseln (mesélni, pajkosságot űzni) szóból ered, a vígság húsvéti nagyböjt előtti időszaka. A farsangot rendesen vízkereszttől, azaz január 6-ától hamvazó szerdáig, a nagyböjt első napjáig számítják. Velencében már István napján (dec. 26.), Spanyolországban Sebestyén napkor (jan. 20.) kezdődik a farsang. Rómában a hamvazó szerda előtti 11 napot mondják farsangnak, karneválnak, farsang farka - a farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő, farsangkedd. A farsangi szokások, bálok, mulatságok, köszöntők nagy része ezeken a napokon zajlott.

farsangvasárnap - agglegények ekkor tűzték a kalapjukra a lányoktól kapott bokrétát, így mentek a bálba, farsanghétfő - az asszonyi mulatságok, asszonyfarsang ideje, farsangkedd - ezen a napon tartották az utolsó mulatságot, és eltemették a farsangot.

február —Boldogasszony hava, böj- telő hava. Az év második hónapja, nevét a régi latin Februus istentől nyerte, kinek tiszteletére voltak a februak, az élőkre nézve tisztító, a holtakra nézve engesztelő ünnepek, gúnárnyakszakítás - húshagyókeddi népszokás, a mészároslegények között terjedt el, a mesterré avatás része volt.

hamvazószerda - a húsvét előtti nagyböjt első napja, házasság - farsang idején tartották a legtöbb menyegzőt. Az új pár

jövője és az ébredő természet között mágikus kapcsolatot éreztek, karnevál - a középkori latin camele- vare szóból alakult ki, jelentése: hús elhagyása. Carrus navalisnak nevezték azt a kerekeken guruló, hajó formájú szekeret, amelyet minden évben, tél végén vidám, álarcos tömeg húzott végig az ókori Róma utcáin. A természet újjászületését köszöntő tavaszünnepségeket tartották üyenkor. kiszejárás - palócoknál a böjt temetése.

Konc király/Csont király - a tél és a

tavasz szimbolikus küzdelmében, a téltemetésben szereplő figura, ő testesíti meg a farsangot, a húsételek fogyasztását. Ellenfele, Cibere vajda a böjtöt. Vízkeresztkor Konc király, Húshagyókor Cibere vajda győz. kongózás - a farsangban el nem kelt eladósorban lévő lányok háza előtt kolompoltak, tepsikkel, fazekakkal nagy zajt csaptak a legények, kövér- vagy zabálócsütörtök - farsangvasárnap előtti csütörtök, ekkor kezdték a farsangi ételek elkészítését.

Krapfen pék - bécsi pék, akinek halála után műhelyét özvegye vezette. Az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér. Ám egy napon a kenyér nem készült el idejében. A pékné kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát valakinek a fejéhez akart vágni, de a tészta a kályhán levő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, megszületett az első fánk. Lupercalia - Faunusnak, a római nyájistennek főünnepe; kinek a palatini halmon egy szentelt barlangja (Lupercal) volt. A Luprecaliák, melyeket állítólag Romulus rendelt el, tisztuló ünnepek voltak, s február

15-én, a tavasz közeledtével ünnepelték mint a kiengesztelés napját, macskabál - asszonyi mulatság farsanghétfőn.

maskara - a XVI. században terjedt el Magyarországon, az olasz mas- chera szóból ered. mátkatál - a keleti palóc falvakban a serdülő lányok hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet valamelyik társuknak küldtek el. ötvenedvasárnap — farsangvasárnap az egyházi nyelvben, pampuska - az északi magyar falvakban a fánk neve. Ezeken a területeken úgy tartották, hogy az első farsangi fánkot el kell tenni, meg kell szárítani, és porrá kell tömi, majd az év közben megbetegedett állatok takarmányába kell keverni, poklada - átöltözés, átváltozás, a mohácsi sokácok ezt a szót használják a farsang utolsó napjaira, remélés - Eger vidékén a háromnapos farsangi mulatság záróeseménye.

rétes - kedvelt farsangi étel, mely a Bács megyei Topolyán akkor hozott szerencsét, hajói nyúlt, rozmaringolás - a horvát nemzetiségű Felsőcsatáron őrzött ritka népszokás. Farsang utolsó napján a falu legényei végigjárnak minden lányos házat, ahol a fiúk kalapjába rozmaringot tűznek. A lánytól a szíve választottja kapja a legszebbet. Mindenütt terített asztal fogadja az érkezőket, s jókedvűen, közös táncolással búcsúztatják a farsangot, sardóvasámap - Zobor-vidéken a farsangvasárnap neve, a legények szerencsét, bőséget kívánnak, saturnaliák - ősrégi latin népünnep, annak a boldog aranykornak emlékezetét rejtette, mely Saturnus uralkodása alatt volt a világon.

sonkahagyóvasárnap - Csíkban a farsangvasárnap megnevezése szumir - a legrégibb művelt nép, mely elsőként ült farsangot vagy karnevált.

szűzgulyahajtás - vénlánycsúfoló szokás. Csengővel, ostorral, ko- lomppal fülsiketítő lármát csaptak a legények.

Talalaj-vasámap - Nyitra környékén a farsangvasárnap, tánciskola - valamikor a tánciskola is farsangi időben volt. A próbabál farsang végére lezajlott, télkihordás/téltemetés - a tél és tavasz szimbolikus küzdelme, az óév temetésével kezdődik, a farsang farkán ér tetőpontjára. A telet jelképező bábot elpusztítják: vízbe fojtják vagy elégetik.

torma - mágikus, gonoszűző szer. tuskóhúzás - bekormozott képű legények tőkét húznak a falu utcáin, megszégyenítésül valamelyik pártában maradt lány kapujához kötik, ünneprontás - az ünnep keresztény méltóságának zajos mulatsággal, tánccal való megszentségtelenítése. velencei karnevál - Velencében a XIII. század végén hivatalos ünnepnek nyilvánították húshagyókeddet, már ekkor rendeztek maszkos felvonulásokat, ünnepi játékokat, vénleánycsúfolás - a farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan vagy durván figyelmeztessék azokat, akik még nem mentek férjhez. Négy fontosabb változata: tuskóhúzás, kongózás, szűzgulyahajtás, álesküvő.

vízkereszt - vagy háromkirály ünnepe, a keletről Betlehembe érkezett férfiak emlékének szentelt ünnep, mely január 6-ra esik. zöld - farsang idején a pap zöldben, a remény színében misézik.