Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-31 / 25. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 31. Alábbi leleplező írásunkat erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk, de mindenképpen csak tizennyolc éven felülieknek Aki nem tud arabusul, mért hiszi, hogy tud? CS. LISZKA GYÖRGYI B : oldogult Új Nő-s koromban ért utoljára ekkora P sokkhatás a konyhában. .Akkor a „rizsásdoboz” magyar szövege szegezett a székhez, ahelyett hogy a spar- helt mellett tüsténkedtem volna. Ka- nyarítottam is róla egy rövidke jegyzetet akkori kenyéradó lapomnak, s nem kis büszkeséggel töltött el, mikor azt tapasztaltam, hogy a cikk megjelenése után a szóban forgó termék eltűnt a boltok polcairól, soha többet nem láttam gyorsrizst magyar használati utasítással. Elismerem, talán volt benne némi szerénytelenség is, de olyan jólesett azt hinni, hogy ekkora ereje van a sajtónak, s hogy éppen az én lapom az, melyet így respektál még az üzleti világ is. Azóta sok víz lefolyt a Dunán - any- nyi, hogy még az a vüág végezetéig csonkának hitt híd is összeforrt a két part, Párkány és Esztergom közt. Csak a mi hídszerepünk marad vál- tozadanul torzó, hiába sétálhatunk át immár zavartalanul, félő, hogy odaát nem fogják érteni, amit mondunk. No, de mi is a bajom, ugye, kérdezheti joggal kellőképpen felcsigázott olvasóm. Talán a nyelvi vétségek zavarnak? Nem szoktam még hozzájuk immár négy éve kenyéradó lapomnál, az Új Szónál? Tény, hogy valamennyien hozzájárulunk a nyelvromláshoz, kik írott szóval dolgozunk. És akkor is, ha eltekintünk a gépesített lapkiadás buktatóitól, nevezetesen, hogy ami a képernyőn ékezetnek, kötőjelnek, ű betűnek látszik, az attól még nyomtatásban lehet akár kanyarka, gondolatjel vagy teszem azt kérdőjel is. Ám mindenki a saját lelkiismerete és legjobb tudása szerint - a rendelkezésére bocsátott eszközökkel és rövid idővel - igyekszik érthetővé tenni a reá bízott oldalakat. És nem szoktam hozzá a nyelvi vétségekhez, a kétségek szaporodnak csak bennem, s ez jó. Nagyon jó, mert azt jelzi, még mindig nem uralkodott el bennem a rutin. Ilyen kétségek és vétségek közepette végeztem szépen a munkámat, olvasva sok-sok rendkívül jó szöveget, bosszankodva alattomosan aláaknázott látszatszövegek fölött, s gondosan tisztába téve, púde- rozva, olajozva a nem szobatisztát. Minden egyes megreparált szóvagy mondatszerkezet után azt gondoltam, hiába, ha araszolva is, ha észrevétlen is, általam is előbbre megy a világ. Mígnem a minap barátnőm egy asztali naptárt nyomott az orrom elé: nesze neked, törjed azt az ízvilágos vicces fejedet, ez micsoda! Azóta csak ezt a nová Kuchárka 2003 Szakácsnő új című, szlovákból fordított nap- és recepttárat olvasom. Azóta az egyik szemem sír, a másik üveg, mondhatom szép szólásunk hofis változatát, hiszen örömre a legcsekélyebb okom sincs, csak bámulom a szavakat, pontosabban betűsorokat, s emésztem magamat, legalább ha hamarabb a kezembe akad, talán még tehettem volna valamit... Mit? Legalább annyit, hogy: Kedves olvasóim, meg ne vegyék, ha jót akarnak konyhájuknak, ízlelőbimbóiknak, nyelvüknek! Ám ilyenkor, február elején már mindenkinek megvan a maga asztali naptára, én meg itt állok (ülök) vele, bámulom, mire lehetne használni, jut eszembe ezer gondolat, legalább ha nyelvész volnék, ezzel most könnyeden szerezhetnék egy tudományos fokozatot... De én nyelvész nem vagyok, én csak az ízvilág módszeres, rendszeres, fűszeres, ószeres, tápszeres, látsze- res szerkesztője vagyok, aki amióta hazahoztam ezt a 2003 Szakácsnő újt, azóta nem látok hibát a nekem küldött kéziratokban, azóta mindenki tökéletes magyarsággal ír, én tökéletes magyarsággal olvasok el és értek meg elsőre mindent, s ez kezd kicsit gyanús lenni. Azt hiszem, okkal aggódom. Pontosan és szépen, ahogy a csillag megy, ennek vége! Idéznem kéne, hogy megértsen kedves olvasóm, s ne higgye, hogyjó dolgomban jópofizok egyet, mert van éppen hely. Csakhogy veszélyes ám az effajta idézet, mert teszem azt, ha gyerek, 12 éven aluli, ezt szülői felügyelet nélkül, csak úgy egyedül a kezébe veszi, belepillant, s azt látja, aha, a „narancsal”-t egy cs-vel írjuk, az „őszibarackal”-t egy k-val, a „füstöltoldalas”-t, a „savanyúká- posztá”-t, a „párolthús”-t egybe, akkor az már az én felelősségem, ha romlott annak a 12 éven aluli gyermeknek a nyelve! A biztonság kedvéért kiírom a feleimben, hogy csak 18 éven felülieknek, s innen kezdve magára vessen mindenki, mert ömlesztve tálalom a magam sem tudom, mit. Elsősorban is azt sem tudom megállapítani, hogy a szlovák nyelvű receptek magyarra fordítóját hogy hívják, hogy tényleg id. Tibor Oros-e a neve, vagy esetleg Orosz Tibor. Ha azt veszem alapul, hogy a szalonnát szerinte „kiolvastjuk”, akkor ő bizony Orosz, és ebben a feltételezésemben csak megerősít a „cseres- nepaprika”. No, de ez elég könnyen megment ahhoz képest, ami aztán következik, mert januártól decemberig nekem csupa rébusz: „Welling- ton-sztek; vajan párolt; tojásak; paprikával behintjük; burgonyafőzővízzel leömjük; lehéjazott foghagyma; bifszoté; 5 nagy vese; erdőgyü- mölcssel; leöblintett mazsola; hogy neomladjon szét; milaneszsze: a mély tányérban tálaljuk, körítve paradicsomszeletekkel és behintve reszelt sajttal; Krusovice tányér; árvái szalonna; sima liszt; a szeletekre metélt karajat sóval, borsai ízlésűjük; beporozzuk símalisztel, aláöntjük sörrel és jól átfőzzük; frisseper, melyet masszára mixelünk; kétfe- lévágatt hagyma; hadjuk kihűlni; ráöntünk 3/41 a csirkefőzésbölmaradt levet és hadjuk felforni.” Egyik kedvencem a „Tejfölös puly- kaszoté de Luxe”, melyhez kell: „500 g pulykamell, 100 g sonka 100 g csiperkegomba, 1 hagyma, 1 dd fehérbor, 1 tejszín, só, őrölt fehérbors, olaj, sima liszt Pulykahúst, sonkát és a gombát csíkokra metéljük, ast8n apróra metélt hagymával együt forró olajbanpirítjuk, beporozzuk símalisztel, fehérborral és tejszínnel aláöntjük. Jól átfőzzük és ízesítjük. Tálaljuk párolt rizzsel vagy burgonyával.” Tévedés ne essék, nyomdahiba kizárva, többször is ellenőriztem, pontos az idézet. Hát, így kell pulykahúst fényűzően, luxusmódra készíteni. Ám a göngyölt borjúszeletek sem kutya (sem kutyák'), amikor is „a masszát széttöröljük a hússzeletre, összegörgyöl- jük és átkötözzük cérnával”. Fuj! Ráadásul: „A tálaláselőtt karikákra szeleteljük.” Borjúszelet karikára, a ház ura kalapjára. Ahány szelet esik rája, annyi áldás az ilyen fordítóra. Lássunk egy desszertet: „Ä fentkine- vezett alapanyagokat (a tejszín kívül) szétmixeljük és lassan 3 percig főzzük. Aztán hidegvízbe tesszük kihűlni, néha megkeverjük. A kihűlés után hozzákeverjük a tejszínhabot és a fagyasztóbatesszük megfagyni. A fagyasztásalatt néha a masszát átkeverjük, hogy a fagylalt egyformán faggyon.” Az angyalát neki a fagyasztóban! A kolozsvári káposztában meg „a kockákra metélt húst megsózzuk és borsózzuk, rá rétegegbe rakjuk a káposztát”, de nem egy receptben a „bevégzés előtt” adunk ezt-azt a rotyogó étekhez. Mire eljutok a májusi „almaka- lács”-ig, már semmin nem csodálkozom. Szinte természetes, hogy „az alapanyagokat úgy melegítjük együtt, hogy csak szétolvaggyanak a zsiradékak - nemfőzzük.” Hogy is lehetne másként? Ám a „darált marhahússzelet” igen megmozgatja a fantáziámat. Ehhez is kellenek „tojásak”, de nem akármüyenek ám, hanem „ökörszemekmódra”. Átrágom magam az izgalmas recepten: „A darált marhahúst megsózzuk, megborsozzuk és hozzáöntjük a tejet is, ala- possan átkeverjük és 2 órára félreálltjuk. Aztán a húsmasszából karbonátokot formázunk és forró olajban kisütjük. Tálaljuk »ökörszemtojással«, mustárral, kecsuppal, hagymakarikákkal és burgonyakásával.” ízlelgetem a szavakat, fordítom oda- vissza, egyik nyelvről másik nyelvre, s a hirtelen felismerés akkora sikerélményt szerez, amilyet pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy dolgozva, még soha nem éreztem: hát marhafasírt tükörtojással! De Luxe ez is, annyi bizonyos. És még csak májusnál tartok. Van itt „pulykasztek őszibarackal”, „sárgarépakalács”, mely torta, „csepetni szódabikarbóna”, „sült húsvétitojá- sak”, „tésztanemű saláta brokkolival”, s ki hinné, „tálaljuk mint a hideg ételt”, a „sütésnélküli őzgerinc”- ben pedig „bevégezzük a piskótaréteggel”. S már épp bevégezném, amikor jön a következő recept: „Póréhagyma a mártásban”, s nem tudom, miért, rögvest dalos kedvem támad, önkéntelenül dúdolom, hogy zimme-zum, zimme-zum, re- cefice bumm, bumm, bumm. Nem sokáig vigadok, mert a soron következő „Szalonnánkészült nyúl” olyan drámai hangulatot áraszt, hogy a mellette levő valami „növényesvajjal” sem oszlatja el szorongásom, sőt a „Pisztráng kékre” még csak fokozza. Vacog a fogam, amikor jön a „Somló”. No, végre, őt ismerem! Mohón hajtogatok, hátha lesz Presser, Solti és Karácsony is, de hiába. Ehelyett viszont megtudom, hogy „egy nagyobb lyukú reszelőt a lobogva forró leves fazekának tetejére fektetünk, és a levest kevergetve ezen keresztül törjük a kezünkéi bele a májas tésztamasszát, hogy rizsszem nagyságú tésztadarabkákat kapjunk. Akkor jó, mikor a májrizs már a leves tetejére feljött.” De akkor aztán nagyon. Nem rontom tovább a kedvet, a nyelvet, rájöhetett a kedves olvasó, ha 18 éven felüli, hogy szó nincsen itt nyelvi vétségekről, ez egy előre kitervelt, szánt szándékkal elkövetett aljas bűncselekmény. Merénylet a nyelv ellen, tehát ellenünk, kiké e nyelv. Mert a konyha nyelve létünk aíapja. Ha már jóllakatni sem tudjuk szeretteinket anyanyelvűnkön, elvesztünk. A konyha nyelve nélkül semmik sem vagyunk. S bár már február, mindenkinek megvan a maga 2003-as naptára, aki ezt a Szakácsnő újt fogta ki, annak azt tanácsolom, most dobja el! Jóval kisebb lesz a kára, ha áldoz egy újra, s ha főzni szeret, még nyer is egy másikkal, a már hagyományos Praktikus szakácsnővel, mely- az Osveta kiadása, Kiss Jolán fordítása, s nem hagy kívánnivalót maga után. Azt keressék! Ezt feledjék, de gyorsan. Amíg még nem késő. Nyomjuk a rizsát Mit tesz az ember lánya, ha Új Nőt vesz? Új nő lesz; s ebbéli minőségében, magára több időt fordítva, de azért a háztartást is rendben vezetve úgy dönt, gyorsrizst vesz. Új Nőt vettem én is, új nő lettem én is: annyi a dolgom, mint a Púha Évának. Éttől függetlenül a családom éhes, leemeltem hát a közért polcáról az időt spóroló kék dobozt. Otthon nagy meglepetésemre fölfedeztem, hogy a skatulya hátoldalán a szlovák, az orosz és a lengyel nyelvű használati utasítás közt, kis piros-fehér-zöld zászló alatt magyarul is feltüntették, miként járjak el, hogyha annyira új nőül lennék, hogy erre magamtól nem jövök rá. Meg kell vallanom, nagyon megörültem, olyan szív- melengető-féie érzés fogott el, hogy ennyire respektálnak engem itt, hogy az én anyanyelvemen is közlik az elkészítés módját. Mondom magamban, akkor én ezt el is olvasom, végtére is nekem írták rá. Kicsit gyanús volt már a vastagon szedett kiemelés: „használatiutasítás”, de (gondoltam) nyomdahiba. Szertartásosan nekikészülődtem, ölembe vettem a dobozt, fogtam a kezemben a dobozt, szemem elé emeltem a dobozt, a dobozt, a dob... Végül el kellett olvasnom szlovákul, mert mint kiderült, mégsem nekem írták: nem értettem egészen a magyart. Én egyébként nagyon vicces asszony vagyok, de aki ezt a szöveget írta, az még nálamnál is viccesebb lehet. Hát, ez nem akarja, hogy én főzzek! Ez engemet el akar húzni a sparhelt mellől, s azt akarja, hogy jókat szórakozzam vele, rajta, íme: „1. A zsakuban a rizsát átöblítjük meleg vízzel Egy liter ízlés szerint megsózott foralt vízben főzzük. ízlés szerint megfűszerezzük őrölt borssal hagymával, foghagymával szöges szegfűvel 2. A rizsát az adalék anyagokkal mérsékelt tűzön 15-20 percig forraljuk. 3. A rizsát a zsakuval kivesszük hagyjuk lecsöpögni Kettévágjuk a zsakut és kiszórjuk a rizsát. Tálaljuk mint körítést különböző ételekhez.” No, mit mondtam!? Az első döbbenet után rájöttem, egyszerűbb, ha a hagyományos, olcsó és általános rizsnél maradok, mert ahhoz nem kell sózott forralt víz, se hajhagyma, se szögesdrót, a zsaku kifőtt levéről meg már nem is beszélek. Hát, most már beismerem, annak idején, egyetemista koromban, Jakab tanár úr nyelvművelő előadásain ülve, nyelvművelő cikkeit olvasva gyakran gondoltam a lelkem legmélyén, hogy ilyen azért nincs (még hogy két lábacska kolbász!), ezt biztosan ő találta ki, hogy elrettentsen bennünket, hogy eibizonytalanítson: tényleg, tudunk mi egyáltalán magyarul? Csak azért csinálja, hogy tökéletes felkészültség nélkül bele ne merjünk vágni egy szöveg fordításába. És most, hogy ott ültem a konyha- asztalnál, kezemben a dobozzal, miközben fazekamban párolódott a hagyományos, olcsó és általánosan bevált rizs, lelkem legmélyén gyorsan megkövettem Jakab tanár urat. Lám, tízegynéhány év elteltével itt tartom kezemben a bizonyítékot! A foghagymás, szeges szegfüves, zsakus rizsát, melybe akár két lábacska kolbászt is kari- kázhatunk. Mindig is sejtettem, hogy bennünket, szlovákiai krahácsiakat nem az országalkotó nemzet, nem a kommunisták, de még csak nem is a fasiszták fognak kiirtani, a föld színével egyenlővé tenni, elnyomni, beolvasztani: hanem mi, szlovákiai krahácsiak. Mert az a szegény szlovák gyártó most azt hiszi, magyarul is feltüntette terméke használatának módját, azt hiszi, ő nemzetközi, nyitott kifelé, határok nélküli Éurópa. Hiszen aki ezt lefordította neki, minden valószínűség szerint a két nemzet közti híd egyik pillérének tartja magát, s valószínűleg még csak nem is sejti, hogy minden egyes hibás betűvel, szóval, mondatszerkezettel annyit árt, ahányan ezt elolvassák, szorozva a rizsaszemek számával, s mindez a négyzeten. Ó, édes álom! Ha híd lehetne ez az itteni magyarság - de csak torzó, mint ama bizonyos csonka híd Párkány és Esztergom között. S félő, az is marad, ha csupán a rizsát nyomja, s nem döbben rá hamarosan, hogy: aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul, de legalábbis... ne írjon! (1997) Hosszú rizs, rövid rizs. Rizottó (1), ragacsos szemű (2), basmati gyorsrizs (3), hosszú szemű barna gyorsrizs (4), hosszú szemű barna (5), hosszú szemű fehér (6, 8), hosszú szemű fehér gyorsrizs (7), tuscarora-rizs (9), puding (10), barna basmati (11), basmati (12). Rizsfajták A rizst mérete alapján osztályozzák. Van hosszú és rövid szemű, teljes kiőrlésű és könnyen főzhető rizs. A hosszú szemű rizs ma is az egyik legnépszerűbb fajta. íze kellemes, a hántolás során a rizsszemet körülvevő héjrészeket és az ezüst hártyát eltávolítják róla. A hosszú szemű barna rizs még jobb ízű; az elfásodott héjrétegek eltávolítása után a rizsszemen marad az el nem fásodon héjrész és az ezüst hártya. Ez azt jelenti, hogy a barna rizs több vitamint, ásványi anyagot és élelmi rostot tartalmaz, mint a fehér, következésképp táplálóbb is. Arborio. Közepes szemű, jó vízfelvevő tulajdonságú fajta. Ha megfőzik, fehéres színű masszává áll össze. A rizottó alapanyaga. Basmati. Hosszú szemű, illatos rizs, indiai ételekhez használják. A rizsek fejedelmének is nevezik. Jázmin. Illatos rizsfajta, a basma-tihoz hasonló, de ragadósabb annál. A kínai konyha egyik különösen kedvelt alapanyaga. Puding. Rövid szemű rizsfajta; pudingok, édességek készítéséhez kiváló. A szemekben az átlagosnál több keményítő van, és főzés közben könnyen összetapadnak. Ragacsos szemű rizs. Majdnem kerek, enyhén édeskés ízű, főzés közben összeragadó rizs; a Távol-Keleten népszerű. Tüscarora-rizs. Nem valódi rizs, hanem egy Észak-Amerikában honos vízinövény magja. A „rizsszem” hosszú, vékony, fekete. Értékes B-vita- min-forrás, de Bi2-vitamin nincs benne. A basmatival keverve gyakran használják saláták készítéséhez. KONYHA NYELVŐR Rizs vagy rizsa? MAYER JUDIT Nem nehéz eldönteni, hogy az irodalmi és művelt köznyelvi forma a rizs, a rizsa szóalak pedig egyes nyelvjárásokban fordul elő, illetőleg hazánkban néha talán a szlovák ryza szó hatására használatos. Ha utánanézünk a történeti-etimológiai szótárban a rizs szavunknak, kiderül, hogy már 1493 tájáról van rá adatunk, hogy a XVI. és XVIII. században a rizskása forma fordul elő, de a későbbi tájszótár a rizsa szót is ismeri. A rizs tudományos neve: Oryza sativa. A magyar rizs szó az olasz ris, riz, rizo szóalakokra vezethető vissza. A növénynek, illetve termésének ismerete Indiából terjedt nyugat felé. Az ókorban és a középkorban fontos kereskedelmi cikk volt, de Európában eleinte csak fűszerként és orvosságként használták. Élelmiszerként való termesztése Európában a Pó síkságán fejlődött ki a XV. század táján. A növényt és termését jelölő szó végső forrása tisztázatlan; az azonban ismeretes, hogy India felől az afgán, a perzsa, majd az arab és a görög nyelv terjesztette. Az olaszba a szó a középgörög ridzi vagy az arab ruzz formán át jutott, s innen még több más európai nyelvbe is. A magyarság a mediterrán kereskedelem révén ismerhette meg a rizst, a növény termését és magát a szót is. A rizsa forma eredete a történeti-etimológiai szótár szerint nem egészen világos. Későn tűnik fel, ezért nemigen lehet az olasz szóvégi -o-s alak, a rizo átvételére gondolni, inkább a rizskása összetételben vele együtt használt kása analógiás hatása játszhatott közre kialakulásában. Ez a magyarázat bizonyára helyes ott, ahol nincs jelen egy másik nyelv közvetlen hatása. A szlovákiai magyar nyelvhasználatban előforduló rizsa szóalak minden valószínűség szerint a szlovák ryza szó hatását mutatja.
