Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-04 / 3. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 4. Agrárvilág Vetésforgó az integrált termesztésben - eszköz a talaj-termelékenység megőrzésére és a kártevők féken tartására Tápkockaföld készítéséhez rostos tőzegeket használjuk Előnyös a helyes növényváltás A borsó talajjavító növénynek számít (Somogyi Tibor illusztrációs felv.) A zöldségtermesztés komoly szaktudást, intenzív termesztéstechnológiát igényel, nagy kockázattal jár, és az eredményességet nagyban befolyásolja, hogy sikerül-e a megfelelő minőségű és mennyiségű árut a megfelelő helyre, a megfelelő időben eljuttatni. A kiváló minőségű áru termesztésének egyik feltétele az integrált gazdálkodásban megvalósuló vetésforgó. HAJDÚ ZOLTÁN A különböző növények egymást követő termesztésének fontosságát már régen felismerték, rájöttek, hogy a vetésforgó növeli a talaj tápanyag-ellátottságát és csökkenti a gyomok, rovarok és betegségek okozta veszélyeket. A legkorábbi és legismertebb eljárás a 19. század végén alkalmazott norfolki négyes volt. Ez általában egy gyökeréért termesztett növényt, például fehérrépát vagy karórépát, valamint az árpát, a lóherét és a búzát foglalta magába. A vetésforgó alapelve a növények időbeni egymás utáni váltakozása, azaz a talajt „soványító”, illetve „fel- töltő” növények cserélik egymást. A különböző növényfajok egymás- utánisága által megszakad a kártevők és a betegségek életciklusa, ezáltal lehetővé válik, hogy évekkel később ugyanaz a növény ugyanarra a helyre kerüljön vissza. A betakarítás utáni területművelés, különösen a szántás segíti a kevésbé egyedi gondok megelőzését, amíg a vetés előtti és utáni felszíni talajművelés különösen a kapás növényeknél gátolja a gyomok fejlődését. Ezért az ilyen növényeket „tisztító” növényeknek is nevezik. Vetésforgóba iktatható növények közül a nagyértéket hordozó, jövedelmező burgonyának és gyökérzöldségeknek magas a kézimunka- és tápanyagigényes és széles körű gyomellenőrző képességgel rendelkeznek. Monokultúrás termesztésük nem ajánlott, mert nagy a drótférgek és a betegségek fertőzésének a veszélye. Ezzel szemben a hüvelyesek (pl. borsó, bab) nem, illetve kevés trágyázást igényelnek, mert képesek megkötni a levegőben levő nitrogént. Folyamatos termesztésükkor viszont a szklerotiniás betegség és a drótférgek megjelenésére számíthatunk. A helyes vetésforgó betartásának egyik célja tehát, hogy a természeti adottságok lehető legjobb kihasználásával egészséges, gazdaságilag fenntartható mennyiségű és minőségű termést érjünk el, ezáltal is csökkentve a növényvédő szerek és a műtrágyák használatát. A másik cél, hogy minél kevesebb legyen a munkaerő és a gépfelhasználás költsége. Különösen a kézimunka-igényes zöldségtermesztésnél fontos a munkaerő egyenletes elosztása és az éves szintű teljes munkaerő-kihasználás. A vetésforgó a különböző jövedelmezőségű, a „több pénzt hozó növények” (burgonya) és a „kevesebb pénzt hozó növények” (saláta) között teremt egyensúlyt a gazdaság pénzügyi gazdálkodásában. Technológiai előnyök Termesztéstechnológiai szempontból is több előnnyel jár a vetésforgó. Az egymást viszonylag szabályos időközönként váltó növények gyökerei különböző mélységekben helyezkednek el, különböző tápelem- és vízigényükkel egyenletesen használják fel a talaj különböző rétegeinek tápelemeit. A takarmány- növények után visszamaradt gazdag növényi maradványok gazdagítják a talaj szervesanyag-tartal- mát. A kapásnövények termesztésekor, a kapálással és töltögetéssel lazítják a talajt, gyommentesen és kedvező fizikai állapotban tartják. A közös betegségekre és kártevőkre érzékeny növények csak hosszabb idő után kerülnek ugyanarra a helyre. A hosszú és rövid tenyészidejű növények váltakozása elegendő időt hagy a talajok előkészítésére. A trágyát olyan növények alá juttathatjuk ki, amelyek a leghatékonyabban használják fel (sárgarépa). A piaci igények figyelembe vételével lehetőség van a gyors váltásra, a munkaerő, a gépek és felszerelések jól kihasználhatók. Az említett előnyöket is megvalósíthatjuk anélkül, hogy merev vetésforgót alkalmaznánk. A gazdáknak lehetőségük van, hogy a hagyományos vegyes gazdálkodásról áttérjenek a szakosított zöldségtermesztésre. A leegyszerűsödést a tökéletesebb talajművelő és betakarító gépek, a műtrágyázási technológiák fejlődése, a növényvédelem és a nemesítésben elért eredmények tették lehetővé. A növényvédő szerekkel hatékonyan csökkenthető a betegségek és kártevők okozta kár. A növénynemesítés pedig a különböző piaci igények kielégítésére alkalmas és a különböző termesztési feltételek között termeszthető, kiváló minőségű és nagy hozamú fajtákkal rukkolt elő. A hagyományos nemesítési eljárásokkal nagyon sok fajtába betegségellenál- lóságot építettek be. A kártevő- és betegségellenállóságon kívül más gyomirtó toleranciával is rendelkeznek egyes fajták, illetve olyan tulajdonságokkal, amelyek a hagyományos nemesítési eljárásokkal nem építhetők be. Az egymásutániság veszélyei A vetésforgót alkalmazó rendszerrel szemben áll az egymásutáni, monokultúrás termesztés. Gyakran alkalmazzák, mert így kisebb a gépesítési költség, egyszerűsödik a technológia. Az egymásutáni termesztéskor a korszerű gazdálkodás több elemét, mint a trágyázást, a betegségek megelőzését mesterségesen helyettesítik. Kísérleti eredmények igazolták, különösen a szántóföldi növényeknél (gabonafélék), hogy megfelelő trágyázással több év átlagában is megfelelő szinten tartható a termesztés. Nagyon sok országban pénzügyi okok miatt is a gabonafélék adják a növénytermesztés gerincét, ebből származik a folyamatos termesztésük igénye. Több gondot is okoz azonban az adott növény egymásutáni termesztése. A betegség és a kártevők iránt a terület és a növények érzékenysége jelentősen növekszik, gyakori az elgyomosodás, egyoldalú a tápanyaggazdálkodás. A munkaerő-fölhasználás csúcsaitól és mélységeitől eltekintve a folyamatos termesztés alatt az éves és évelő fűféle gyomnövények, mint a vadzab, a nyári peije, a parlagi ecsetpázsit, a tarackbúza miatti gondokat a gyomirtók használatával csak részben oldhatjuk meg. Az őszi vetések felé való folyamatos eltolódás rosszabbította a helyzetet és fokozódott a betegségek veszélye. A gombaölő szerek kezdetben megoldást nyújtottak, de minden kihívásra nem volt vegyszer. Az integrált rendszerben ezért a monokultúra nem alkalmazható. Napjainkban még a legintenzívebb művelési rendszerek is alkalmazzák a vetésforgó valamilyen formáját. Bizonyos növényeknél felismerték, hogy a négyéves vetésforgó egyes betegségek és kártevők leküzdésére nem hatékony, ezért az öt- vagy hatéves vetésforgó betartását ajánlják. A hagyományos négyéves forgótól való eltérés oka a hagyományos gyökeres vagy gumós növények burgonyával vagy sárgarépával való helyettesítése. A hagyományos vetésforgóból a vörös herét helyettesítette a bab és a borsó, valamint az olajos növények, mint a lencse vagy lóbab. Az integrált rendszer azon alapul, hogy a vetésforgó a leghatékonyabb közvetett eszköze a talaj-termelékenység megőrzésének és a betegségek és kártevők féken tartásának. A korszerű technológiák megfelelő alkalmazásával inkább növelni, mint helyettesíteni kell a vetésforgó hozadékát. Termesztési terv A vetésforgó központi eleme a termesztési terv. A vetésforgók gazdaságról gazdaságra váltakoznak, és ez is igazolja, hogy az integrált rendszer nem előírás, csak ajánlat. A termesztési terv kidolgozásakor figyelünk a termesztett fajtára, a növény- védelemre, a tápanyag-gazdálkodásra, a környezeti tényezőkre, a betakarításra, a tárolásra és a kereskedésre. A legjobb, ha gyepet is beiktatunk, mert csökkenti az eróziót és megelőzi a nitrogénlemosódást a talajvízbe és javítja a talaj termékenységét. A vadvilág szempontjából sem semleges a termesztett növények összetétele. A gazdálkodás előnyére szolgál, ha a különböző termékek a gazdaság körül viszonylag kis területi egységekben találhatók, így élettérmozaikot és folyamatos élelmiszer-ellátást és védelmet nyújtanak az ott lakó vadon élőállatoknak. Természetesen az ilyen életterek kialakítását egyensúlyba kell hozni a nagy területek gazdaságos kihasználásával. (A Kertészet és Szőlészet alapján) Növényvédelmi szaktanácsadó: Miért ajánlatos betegségekkel szemben ellenálló fajtákat választani, termeszteni Termesszünk rezisztens zöldségfajtákat CSEKES ZOLTÁN A zöldséghajtatásban gyakran jelentkeznek - mind a növénybetegségek mind a növényvédelem szempontjából - egyedi és gyakran nehezen kezelhető gondok. Ezeket fokozza, hogy a termesztés sok esetben monokultúrás, ami nagyon kedvez a kórokozók felszaporodásának. Az egész évben fedett és sok esetben fűtött berendezésekben nem számíthatunk azokra a környezeti hatásokra (ultraibolya sugárzás, alacsony hőmérséklet, fagyok stb.), melyek természetes úton pusztítják, illetve gyérítik a kártevőket. Sőt, kedvező feltételeket biztosítunk a kórokozóknak azzal, hogy a fóliasátorban vagy az üvegházban magas a páratartalom, sűrű a növényállomány, csekély a légmozgás, a hőmérséklet állandó. Ugyanakkor a növényt éppen a nagy terméshozam érdekében gyengítjük pl. az intenzív víz- és tápanyag-utánpótlással (növények, így például a fejes saláta szövetállománya laza lesz), a gyakori ápolási munkákkal (pl. a paprika vagy a paradicsom kacsolása), a betegséget pedig könnyen átvihet- jük egyik növényről a másikra megkönnyítve a kórokozók behatolását a sebeken keresztül. A hajtatásban használható növényvédő szerek erősen korlátozottak. A zárt térből adódóan a munkaegészségügyi szabályok valamint az élelmezésügyi előírások szigorúak. Már csak ezért is fontos tehát a betegség-ellenálló fajták termesztése. A fajták betegség-ellenállóságra való nemesítése erőteljes törekvés Az ellenállóság lehetőségével élni kell, de nem szabad visszaélni. minden termesztési ágnál, különösen a zöldségtermesztésnél. A jelentősebb zöldségfajoknál már vannak bizonyos betegségekkel, kártevőkkel szemben ellenálló fajták. Ezért a vetőmagvásárláskor ajánlatos figyelmesen áttanulmányozni a termékkatalógust, vagy a fajtaleírást. Annál is inkább, mert a fajtákban genetikailag kódolt be- tegség-ellenállóságnak lehetnek árnyoldalai is. (Például az egyes gyökérfonálférgekkel szemben ellenálló paradicsomfajtáknak a bogyója puha, lisztharmattal szemben ellenálló kígyóuborkának klo- rotikussá válhatnak a levelei.) Néhány betegséggel szembeni ellenállóság pedig a növény fejlődésének későbbi szakaszában alakul csak ki, pl. a paprika uborkamozaikkal szembeni rezisztenciája a növény 2-3 leveles korában alakul ki. Az ilyen típusú ellenállóság esetében ügyelni kell arra, hogy a növényt a korai, a betegség iránt még fogékony életciklusában védjük a fertőzéstől. Gyakran tapasztalhatjuk azt is, hogy a rezisztens fajta is megfertőződik. Ennek az az oka, hogy a kórokozóknak genetikailag nagy az alkalmazkodóképességük, mely során felszaporodnak olyan patotípusok, melyekkel szemben az adott növény már nem ellenálló. Ezt a versenyfutást tapasztaljuk a paprika dohányvírus esetében is, ahol a TMo törzs mellett már a TM2 is rövid időn belül megjelent, vagy a salátaperonosz- póránál, ahol a rezisztencia nemesítés már a Bremia lactucae 15 rasszára történik. Itt játszik fontos szerepet a termelők szakmai felkészültsége. Ugyanis az a termelő, aki a növényhigiéniai rendszabályokat nem tartja be, mintegy elősegíti a kórokozók újabb formáinak kialakulását és gyorsítja a rezisztencia elvesztéséhez járó folyamatot. A hajtatott zöldségfajták öröklött betegségekkel szembeni ellenállóságának lehetőségével élni kell, de nem szabad visszaélni. Az ellenálló fajta használata ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a termelő a növényvédelmet elhanyagolhatja. Ne feledjük el, hogy a kórokozó akkor is a területünkön él, ha ellenálló fajtát termesztünk. A zöldségtermesztésben és különösen a hajtatásban csak akkor érünk, érhetünk el sikereket, ha okosan kezeljük a betegség ellenálló fajtákban, az agrotechnikában és a vegyszeres növényvédelemben rejlő lehetőségeket. A szerző a Központi Mezőgazda- sági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa A saláta palántanevelése DR. TERSE ISTVÁN A kiültetési idő szerint a következő technológiákat különböztetjük meg: fűtött fólia alatti hajtatás (december és február közötti ültetés); fűtés nélküli fóliás hajtatás (ültetés február végén, március elején); síkfóliás vagy váz nélküli fóliás hajtatás (márciusi ültetés); tavaszi szabadföldi termesztés (márciusi-áprilisi ültetés); nyári termesztés; őszi szabadföldi termesztés (augusztus végi, szeptember elejei ültetés); őszi hajtatás (szeptemberi ültetés). Az egyes technológiák közötti különbség nemcsak abból adódik, hogy a palántákat más-más időpontban rakjuk ki, hanem többek között abból is, hogy más fajtát kell választani, eltérő a palántanevelés módja. A termesztési változatok közül a hajtatásban, a síkfóliás és a korai szabadföldi termesztésben általános a palántáról történő szaporítás. A tápkocka nélküli palántanevelés ugyan jóval olcsóbb, de hátrányai miatt (lassabban gyökeresedik, később indul növekedésnek), csak a szabadföldi termesztésnél jöhet számításba. Ezért a hajtatásnál mindig tápkockán neveljük a palántát. A nagyobb üzemekben a magot többnyire a tápkockákba vetik, kisebb üzemekben még tűzdelik a salátát, viszont a tűzdelés 3-5 nappal megnöveli a palántanevelési időt. A tápkockába vetés feltétele a pillíro- zott vetőmag. A salátáról azt tartják, hogy a talaj minőségével szemben kevésbé igényes, mint a többi zöldségféle, mégis azt javasoljuk, hogy a tápkockaföld készítéséhez a jobb minőségű rostos tőzegeket használjuk. A tőzeget dúsíthatjuk lassított hatású műtrágyák bekeverésével. Valamivel nagyobb technikai és szakmai felkészülést igényel az ún. tápoldatos palántanevelés, amikor híg tápoldattal folyamatosan kezeljük a növényeket. Ezek a tápoldatok foszfordús vízoldható műtrágyából készülnek. A salátamag csírázóképességét 4-5 évig megtartja. Egy gramm magból 5-6 száz kiültethető palánta nevelhető fel. Az öntözés kapcsán gyakoribb hiba a túlöntö- zés, mintsem a tápkocka vagy a szaporítóföld kiszáradása. A kis lomfelületű salátapalánta a fényszegény, rendszerint párás környezetben nagyon kevés vizet párologtat, illetve hasznosít. A fényviszonyoktól függően heti egy-két öntözés vagy tá- poldatozás fedezi a növény igényét. Nagyon fontos a palántanevelés során a klímaszabályozás. Az optimális növekedés érdekében a következő hőmérsékleti értékek tartását javasoljuk: csírázáskor 12-15 fok, szikleveles korban 10-12 fok, lombleveles korban (éjjel) 6-8 fok napos időjárás után; lombleveles korban (nappal) 16-18 fok napos idő esetén, lombleveles korban éjjel 5-7 fok borús idő után; lombleveles korban nappal 10-12 fok borús idő esetén. A saláta hajtatásakor különös jelentősége van a szellőztetésnek, nemcsak a hőmérséklet szabályozása, hanem a palántanevelőben felgyülemlett oxigén elvezetése miatt is. A levegő páratartalmát ne engedjük 70-80% fölé emelkedni. A magas páratartalom következtében nagyobb a fertőző gombás és nem fertőző élettani betegségek fellépésének a veszélye. A magas páratartalom miatt a saláta nem tud párologatni, ezért nem képes vizet felvenni, és víz hiányában tápanyag sem kerül a növény szervezetébe, vagyis a növény fejlődése és növekedése hosszabb-rövidebb időre leáll. Ültetés előtt egy-két nappal alaposan öntözzük be a palántákat, ez az eredésüket nagymértékben elősegíti. (A Kertészet és Szőlészet nyomán) A szaporítóanyagot hűvös, szellős, száraz helyen tároljuk Vetőmagok élettartama ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A zöldségfélék vetőmagjainak az élettartama igen különböző. Vannak köztük olyanok, amelyek 6-8 évig is megőrzik a csírázóképességüket, más magvak viszont még kétéves tárolást sem viselnek el. 6-8 évig csíraképes a görögdinnye, a sárgadinnye, az uborka, a spárgatök és a sütőtök vetőmagja. 4-5 évig őrzi meg a csíraképességét a káposzta, a fejes saláta, a spenót, a retek, a paprika és a cikória vetőmagja. 3—4 évig csírázóképes a borsó, a bab, a paradicsom, a vöröshagyma, a sárgarépa, a zeller, a cékla és a spárga. 2-3 évig tartható el a petrezselyem, az édeskömény magja. Csupán egy évig szabad tárolni és a következő évben el kell vetni a pasztinák, a feketegyökér és a kapor magját. A vetőmagot tartsuk hűvös, szellős, száraz helyen, papír- vagy vászonzacskóban. A műanyag fóliazacskók vetőmagvak tárolására nem alkalmasak. Ha kétségeink támadnak, hogy a készletünkben levő vetőmag csíraképes-e még, akkor ajánlatos csíráztatási próbát csinálni. Egy por- celántányérha tegyünk egy réteg vattát és ezt leborítjuk fehér papír- szalvétával vagy papírzsebkendővel, majd alaposan megnedvesítjük. Ezután rárakunk 100 darab magot és lefedjük szalvétával, amit ismét megnedvesítünk. Az edényt végül alufóliával takarjuk le a kiszáradás megakadályozására. A borsó és a bab már 3^1 nap múlva csírázni kezd, a paprika és a paradicsom csak 5-6 nap múlva. 10-12 nap elmúltával megszámoljuk az ép, egészséges, erőteljesen fejlődő csírákat és a nem csírázó magvakat. Ezek arányából könnyen kiszámíthatjuk, hogy az előírásosnál mennyivel több magot kell elvetnünk ahhoz, hogy teljes növényállományunk legyen. (A Faiskola alapján) MAI VALUTAÁRFOLYAMOK Aktuális jegybanki középárfolyamok Valuta Árfolyam Valuta Árfolyam EMU - euró 41,256 Lengyel zloty 10,355 Angol font 63,366 Magyar forint (100) 17,525 Cseh korona 1,316 Svéd korona 4,533 Dán korona 5,556 Szlovén tollár (100) 17,919 Japán ien (100) 33,139 Svájci frank 28,356 Kanadai dollár 25,365 USA-dollár 39,765 VÉTEL - ELADÁS Bank euró dollár cseh korona forint Volksbank 40,13-42,43 38,52-40,92 1,29-1,35 16,55-18,55 OTP Bank 40,21-42,31 38,60-40,74 1,29-1,35 16,89-18,18 Postabank 40,11-42,41 38,41-41,13 1,29-1,35 15,73-19,33 Szí. Takarékpénztár 40,21-42,17 38,60-40,58 1,28-1,35 16,72-18,29 Tatra Bank 40,21-42,35 38,70-40,76 1,29-1,35 16,86-18,24 UniBanka 40,25-42,31 38,72-40,70 1,29-1,35 15,77-19,23 Általános Hitelbank 40,35-42,49 38,89-40,96 1,28-1,35 16,74-18,66 Az első adat a valuta vételére, a második adat a valuta eladására vonatkozik. A forint esetében 100 egységre vonatkozik az árfolyam. (Forrás: SITA)
