Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-04 / 3. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 4. Közélet 5 Beszélgetés Erdélyi Géza református püspökkel, akit a Pribina-kereszt második fokozatával tüntetett ki az államfő Emberséges emberi közösséget Rudolf Schuster államfő Erdé­lyi Géza református püspököt Szlovákia megalakulásának tizedik évfordulója alkalmá­ból a Pribina-kereszt második fokozatával tüntette ki annak elismeréséül, hogy az állam és az egyház közötti kedvező viszony kialakítására törek­szik, hirdeti az emberi jogok tiszteletben tartásának, az ökumenizmusnak és a tole­ranciának a gondolatát. Az ál­lamfő elismerte Erdélyi eddigi pedagógiai és művészettörté­nészi tevékenységét is. B. SZENTGÁLI ANIKÓ Toleranciára, egyetértésre tanít­ja az embereket. Elégedett? Nem, de vannak eredmények, amelyek örömmel töltenek el. Ha valaki akár csak egy kicsit is jártas a Bibliában, akkor tudja, hogy a másik ember tiszteletére, megbe­csülésére fantasztikus példázatok vannak. Jézus azt mondja az ele­sett nyomorultra és gyermekre, hogy ha csak kis jót tettetek is vele, bizony mondom, velem tettétek. A személyes istenhitből adódik, hogy minden kereszténynek nyi­tottnak kellene lennie a másik em­berrel szemben, csak megbecsü­léssel és segítőkészséggel szabad­na egymásra gondolni. Feltételes módban beszél, vagyis mindez a gyakorlatban nem így van... Bizony nem mindig valósul meg. A program, a cél adott, melyet meg kell valósítanunk a magunk eszközeivel, és ha lehetőség van az egyházi kereteken is túl tenni valamit, akkor is ugyanerre kell törekedni, jó példát mutatni és mondani. Mert akármennyire de­valválódott is az emberi szó, még­is csak egyike a megfejthetetlen óriási csodáknak, hogy néhány betűből szavakat, mondatokat ké­pezünk, melyeknek sokszor hihe­tetlen hatásuk van. Ezért bár a tettek rendkívül fontosak, mon­dani, szóval is hirdetni kell a jót. Az egyházak tudnak jó példát mutatni az embereknek? Zavar­talan-e az egyetértés, van-e tole­rancia az egyházak között? Valóban ez lenne a legjobb példa, és megint kénytelen vagyok feltételes módot alkalmazni, mert még nem kész a nagy mű - hogy Az ember tragédiájának a szellemét idézzem. Az egyházak között hihetetlenül sok SS Az istenhitből adódik, * hogy minden keresz­ténynek nyitottnak kelle­ne lennie a másik em- . , berrel szemben. \N a tennivaló. Vannak már eredmé­nyek: állandó megbeszélések foly­nak, egyeztetünk, az élet bizonyos területein képesek vagyunk együtt lépni. Ez óriási dolog, hiszen évszá­zados, ha nem évezredes, rossz be­idegződéseket kell leküzdeni. „Több jelét látom a megindult pozitív együttműködésnek a hívek között gyülekezeti szinten, mint felsőbb szinten." (Dömötör Ede felvétele) Például? A diakónia területén Albert Schweit­zer tudósnak, orgonaművésznek, misszionáriusnak, lelkésznek kö­szönhető, hogy napjainkban már sok helyen tudunk együtt lépni a szeretetszolgálat gyakorlásában és a segítésben. A missziókban is ta­pasztalhatók pozitív jelek: megosz­tás és megosztottság nélkül tárják a jót, a szentet az emberek elé, amit a keresztények között Jézus Krisztus testesít meg. A katolikus és református egy­ház viszonyát hogyan értékeli? Kimondom, még ha ellenkezést vált is ki: több jelét látom a megindult pozitív együttműködésnek a hívek között gyülekezeti szinten, mint felsőbb szinten. Ott ugyanis állan­dóan deklarálják az együttműkö­dést, de az csak hivatalos jellegű, míg a konkrét, emberséges meg­nyilvánulások a terepen, a hívek kö­zött figyelhetők meg. Mondok egy másik területet is - mely a világ szá­mára kevésbé megfogható, de én fontosnak tartom: hogy ha a diakó- niában már tudunk együttműködni, akkor nagy szükség lenne az évi egyetlen ökumenikus imahéten kí­vül konkrét, a felekezetek közötti közös imaéletre is. Mert az igazi megbecsülés, tolerancia és feleba­ráti szeretet azzal kezdődik, hogy tudunk másokért imádkozni. A há­zasságban is így van. Akkor hiszem el igazán, hogy szeretik egymást a családtagok, amikor már tudnak egymásért imádkozni. Ez az együ­vé tartozás, egymás iránti fe­lelősség legbensőségesebb meg­nyilvánulása. Legyenek közös ima­közösségek és nagyobb tempóban műveljük együtt a karitatív diakó- niai szeretetszolgálatot! A karitatív szolgálattal kapcso­latban felmerül a kérdés: az egy­ház mennyire tud napjainkban vigaszt nyújtani és segítem az elesetteknek? Ahol megvan a belső készség, ott igenis tud segíteni. Nem csak látvá­nyos, központi, nagy karitatív tevé­kenységre, egyházi akciókra kell gondolni, mert ezek példaér­tékűek, de nem elégségesek. Léte­zik gyülekezeti diakónia, tehát minden közösségnek van lehetősé­ge - sőt kell is - gyakorolni a szere­tetszolgálatot. Ott, ahol egy-egy község vagy bármelyik felekezet a sajátjait és más felekezet tagjait is ismeri, helyben kellene beindítani ezt a szolgálatot, mely roppant ha­tékony, mindenre kiterjedő lehet­ne. A mi egyházunknak ez prog­ramja. Hamván felépült - nagy ál­dozatok árán - egy központunk, ahonnan lehet irányítani. De mit? Éppen azt, amiről beszéltem: össze lehet hívni a gyülekezetek és egy­házmegye felelőseit, meg lehet be­szélni programokat, és lehet haté­kony munkát végezni. A helyiek tudják, kik szorulnak segítségre. Ez az igazi szeretetszolgálat. Több mint tíz évvel a rendszer- váltás után hogyan látja az egy­ház és az állam viszonyát? Összehasonlítva a korábbi évtize­dekkel: az egyház szabad. Óriási pozitívum, hogy megszűnt a fenye­getettség, a beleszólás a szolgálat­ba és az igehirdetésbe. Ugyanak­kor az élet nagy tempóval halad előre, új kihívások vannak, me­lyeknek az egyház önmagában, je­lenlegi helyzetében még a legjobb szándék mellett sem tud megfelel­ni, mert ennek anyagi vonzata is van. Ezt az államnak állandóan szem előtt kellene tartania. Ma­napság nem csak az állam és az egyház kapcsolatáról, hanem egész kapcsolatrendszerről - az ál­lam és az egyes egyházak kapcso­latrendszerérői - beszélhetünk. Adott egy közös, nagy alap, létez­nek alkotmányban és törvények­ben biztosított jogok, de a kapcso­latok az egyházakkal alakulnak ki. A jövőben nagyon oda kell figyelni, hogy a mindenkori állami vezetés ne preferáljon senkit, egyetlen fe- lekezetet se diszkrimináljon. Érez diszkriminációt? Az állam részéről most nem, ko­rábban, a fordulat után voltak je­lei. A médiumok napjainkban sem szentelnek egyforma figyel­met a különböző egyházaknak, pedig ez befolyásolhatja a kiala­kult hangulatot. A római katoli­kus, a református, a pravoszláv, a zsidó vagy más hitközséghez tar­tozók egyaránt ennek az ország­nak a polgárai, mindenkit egyfor­ma esély illet meg. Ha ez így lesz, akkor az Árva megyei polgártár­sunk is ugyanúgy fog tudni a re­formátus egyház karitatív szolgá­Óriási pozitívum, hogy megszűnt a fenyegetettség, a bele­szólás a szolgálatba és . az igehirdetésbe. > latáról, mint ahogy mi tudunk az árváiról, a szepességiről vagy a többiről, mert sokszor olvasunk róluk. Gazdasági vonalon sincs minden rendben. Miért esett vissza 20-30 évet az a rész, ahol mi élünk, az északi és a nyugati részekkel szemben? Amikor ezt szóvá teszem, eszem ágában sincs ellenségesen viselkedni, csak az igazságérzetem mondatja ki ve­lem, hogy itt még sok a tennivaló. Reméljük, tenni is fognak valamit az illetékesek. Az államfő sokéves tevékenysé­gét, magatartását kitüntetéssel díjazta. Hogyan fogadta az álla­mi elismerést? Egész közösségünk szempontjából és felekezeti határokon túl, magyar közösségünk szempontjából is nagy­ra értékelem, pozitív jelzés, hogy magyarokat is kitüntettek, bár a szlovák sajtót ez nem igazán érde­kelte. Nem felelne meg a valóság­nak, ha azt mondanám, eddigi szol­gálatom, munkám, az ökumenikus istentiszteleteken tartott prédikáció­im, a társadalomnak végzett köz­hasznú munkám nem játszottak semmilyen szerepet, hiszen zseb­pénzért feldolgoztam az Andrássy család könyvtárát, saját költsége­men megírtam a gömöri klasszicista korszak száz évét; ez nem kimon­dottan egyházi vagy papi tevékeny­ség. Mindig vállaltam a szolgálatot, például elmentem Kassára, a tole­rancia városába, és ha hívnak, min­dig elmegyek oda, ahol együtt van­nak a különböző felekezetek vagy nemzetiségek, mert az ilyen alkal­makat fontosnak tartom. Azt szeret­ném, ha végre emberséges emberi közösség alakulna ki, mert ez mind­nyájunknak jó! Udvardi Péter nem ért egyet azzal, hogy Szlovákia bálványozza a strukturális és kohéziós alapok kínálta lehetőségeket Meg kell mozgatni a legapróbb köveket is ÖSSZEFOGLALÓNK Pozsony. Amennyire egyre való­színűbbé válik az európai uniós csatlakozás, Szlovákia annál in­kább bálványozza a strukturális és kohéziós alapok kínálta le­hetőségeket, miközben ezeknek csak kiegészítő forrásoknak kelle­ne lenniük a régiófejlesztésben - mutat rá az ország állapotáról szóló elemzésében az IVÓ társa­dalomkutató intézet. Udvardi Pé­ter, a régiófejlesztési minisztéri­um osztályvezetője ezt szubjektív véleménynek tartja. „Kérdéses, ez esetben kit vagy mit értünk Szlo­vákia alatt. A szakembereket, ré­giófejlesztőket, hivatalnokokat, mezőgazdászokat, kis- és közép- vállalkozókat? Lehet, hogy bizo­nyos helyeken ez a megállapítás jellemző, általánosságban azon­ban nem merném ezt állítani” - magyarázta lapunknak Udvardi, aki azzal a megállapítással már egyetért, hogy a régiók között óri­ási különbségek vannak, és az egyes önkormányzatoknak és to­vábbi intézményeknek meg kell tanulniuk projektumokat írni. Szlovákia ugyanis - és erre a tár­sadalomkutató intézet is rámutat - nincs még teljes mértékben fel­készülve az uniós programok kí­nálta lehetőségek kihasználására. Az intézet jelentése szerint nem valószínű, hogy a régiók közötti óriási különbségeket az Európai Unió régiópolitikájának segítsé­gével sikerül felszámolni. Udvar­di Péter szerint a különbségek fel­számolása nem egyetlen intéz­ményre tartozik, hanem sok mú­lik a különböző hivatalok és szak­emberek közötti párbeszéden, te­vékenységük koordinálásán. „Az uniós csatlakozás csak könnyíti ezt a munkát, de önmagában nem oldja meg a problémákat. Az Eu­rópai Unió kínálta programok sokszor túlbürokratizáltak, így próbálják kivédeni a korrupciós lehetőségeket. Eltekintve az egyes alapítványoktól és vállala­toktól azonban Szlovákia jobb programkínálatot még nem ka­pott” - mutatott rá az osztályve­zető. Szerinte a régiófejlesztést nem lehet csak Pozsonyból, a mi­nisztériumból szervezni, hanem a legapróbb köveket is meg kell mozgatni: a megyékben a part­nerség elvén kell létrehozni a munkacsoportokat, és helyi szin­ten, a településeken is nagy hang­súlyt kell helyezni az együtt­működésre. (sza) RÖVIDEN Hamarosan döntés az igazgatójelöltekről Pozsony. A tévétanács előreláthatólag január 10-e körül dönti el, hogy ki(ke)t javasol a parlamentnek a Szlovák Televízió új központi igazga­tójává. A testület tagjai az ünnepek alatt is tanulmányozták a 39 je­lentkező pályázati anyagát. Marián Slovák, a tanács elnöke reméli, a testület kettőnél több jelöltet nem terjeszt a képviselők elé. (SITA) Schuster tegnap elutazott Kínába Pozsony. Rudolf Schuster államfő tegnap pekingi kollégája, Csiang Cö-min meghívására tíznapos hivatalos látogatásra Kínába utazott. Az elnököt vendéglátóján kívül az ázsiai ország kormányfője és ház­elnöke is fogadja. Az elnök a 2010-es világkiállítás helyszínére, Sanghajba, Hongkonba és több tartományba is ellátogat, Pekingben pedig új kínai-szlovák gazdasági együttműködési szerződést ír alá. A látogatás alkalmából megjelent az elnök Ultimátum című politi­kai emlékiratának kínai fordítása is. (SITA) Tanácsadó lett a volt vatikáni nagykövet Pozsony. Marián Servátka volt vatikáni nagykövet Rudolf Schuster új belső tanácsadója. Servátkán kívül az elnök kulturális tanácsadója­ként tevékenykedik Jozef Leikert is. Az elnöki hivatalnak a távozó Mi­lán Krajcovic helyett új személyi titkárt kell találnia Rudolf Schuster mellé. Ot azonban már némileg más munkakörben, csak az elnöknek adott ajándékok kezelőjeként alkalmaznák. (SITA) Megműtötték Urbáni orvos-képviselőt Besztercebánya. Milan Urbáni orvos-képviselő, a HZDS árnyékkor­mányának egészségügyi minisztere lett a szív- és érrendszeri beteg­ségek január elsejével létrehozott közép-szlovákiai intézetének egyik első páciense. A honatyát még szilveszter előtt szállították kórházba, ahol szívinfarktus után kellett megműteni. (TASR) Cérnák elnézést kér, bár nem verekedett Breznóbánya. Mikulás Cérnák kizártnak tartja, hogy a Csorba-tavi Interski síterep felvonójánál december 27-én bárkit is megtámadott és fizikailag bántalmazott, illetve hogy tudatosan agresszívan viselke­dett volna. Azt elismeri, hogy - mert börtönbüntetése miatt nem síel­hetett - nem jól becsülte meg azt a sebességet, amellyel a felvonóhoz érkezett, így síléceivel a várakozók közül valakit véletlenül megütött. Az esetet sajnálja, és minden érintettől elnézést kér. Az üggyel kap­csolatban csak akkor jelenik meg kihallgatáson, ha a hatóságoktól er­re hivatalos felszólítást kap. A felszólítást csak tegnap postázták a besztercebányai maffiafőnökként emlegetett Cernálöiak. (TASR) Novemberben sikerült féken tartani a behozatalt A vártnál kisebb hiány ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Külkereskedelmi hiá­nyunk tavaly novemberben (az elemzők által várt 12-13 milliárd korona helyett) „csak” 9,7 milliárd korona volt - adta hírül legfrissebb jelentésében a statisztikai hivatal. A deficit szempontjából november azonban így is a harmadik leg­rosszabb hónapnak számított ta­valy. Valamivel jobb a helyzet, ha az év első tizenegy hónapját vesszük alapul: a 83,4 milliárdos hiány 3,4 milliárd koronával volt alacso­nyabb az előző év azonos időszaká­ban mértnél. 2002-es deficitünket az elemzők szerint sikerül 100 mil­liárd korona alatt tartani, erre az évre pedig még ennél is jobb, keve­sebb mint 80 milliárdos hiányt je­leznek. Az Európai Unió piacaira irányuló kivitelünk a múlt év első tizenegy hónapjában 6 százalékkal, az onnan származó behozatal 5,2 százalékkal nőtt. Kivitelünkön 60, behozatalunkon 50,5 százalékkal részesülnek az uniós országok. A külkereskedelmi mutatók közzété­telét követően tegnap a szlovák ko­rona tíz fillérrel, 41,22 korona/eu- ró szintre erősödött, (mi, s) Új adatok a kárpátaljai magyarság lélekszámáról Kisebb volt a csökkenés mti-hír Ungvár. A 2001 decemberi ukraj­nai népszámlálás most nyilvános­ságra hozott adatai szerint Kárpá­talján a vártnál kisebb mértékben: 2,7 százalékkal csökkent a ma­gyarság lélekszáma az 1989-es, még a Szovjetunióban tartott utol­só népesség-összeírás óta. A kijevi statisztikai állami bizottság hon­lapján közzétett főbb adatok sze­rint a 2001. december 5-i állapo­toknak megfelelően Ukrajnában 156,6 ezren vallották magukat magyarnak; ez 4 százalékos csök­kenést jelent 1989-hez képest, amikor 163,1 ezer volt az ukrajnai magyarok lélekszáma. Valamivel kedvezőbb a helyzet Kárpátalján, ahol az ukrajnai tömbmagyarság él, mivel a 2001 év végi népszám­láláskor a Magyarországgal szom­szédos megyében 151,5 ezren mondták magukat magyar nemze­tiségűnek. Vagyis 2,7 százalékkal kevesebben, mint 1989-ben, ami­kor 157,1 ezer magyart írtak össze a számlálóbiztosok. Ez a közvéle­mény által vártnál jobb eredmény, hiszen 1989 óta - becsült adatok szerint - mintegy 25-30 ezer kár­pátaljai magyar települt át az anyaországba, ráadásul évről évre romlik az ukrajnai magyar kisebb­ség népesedési helyzete. Emberekre szakadt egy falatozó födémszerkezete Turisták sérültek meg HÍRÖSSZEFOGLALÓ Felsőzűgó. Összerogyott egy sza­badtéri falatozó födémszerkezete pénteken a Magas-Tátra lábainál fekvő üdülőhelyen. A tűzoltóság szóvivőjének tájékoztatása szerint a sífelvonónál álló épület födémszer­kezete egy hirtelen érkező széllö­késtől összeomlott, és nyolc embert, köztük két személyt súlyosan meg­sebesített. A többi vendég időben ki­menekült a váradanul recsegni-ro­pogni kezdő tetőszerkezet alól. A kórházba szállított sérültek között egy magyar és ukrán turista, vala­mint két szlovákiai állampolgárságú nő van. A súlyosabb állapotban le­vők egyikének, egy ukrajnai hölgy­nek a gerince sérült meg. Őt heli­kopterrel a poprádi kórházba szállí­tották. Egy másik személynek a feje sérült meg, de egyikük állapota sem válságos. A magyarországi turistát, valamint a négy ukrajnai vendéget az ólublói kórházban ápolják, (t)

Next

/
Thumbnails
Contents