Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-03 / 2. szám, péntek

Ízvilág ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 3. ETELTORTENELEM Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek 20. VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácskönyve, melynek receptgyűjteménye iz­galmas kalandot jelenthet a ma háziasszonyának. Amellett, hogy változatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Ebből olvashatnak szemelvénye­ket korhű nyelvezetben és helyes­írással. Babéros savanyu burgonya Tisztítsunk meg néhány darab szép, nagy burgonyát; vagdaljuk fel kari­kákba; sóval és 6 kanál eczettel együtt tegyük 3 liter forró vízbe. Ha a burgonya megfőtt, de széjjel nem ment, tegyünk bele hat babér- leve­let és készítsünk egy tojásnyi zsírból és egy fakanál lisztből rántást; önt­sünk bele, mikor a legforróbb egy pohár hideg vizet, és azonnal fordítsuk a burgonya levébe. Főzzük a rántással 5 perczig, akkor vegyük el a tüztől tálalásig. Tálaljuk tejfellel mély tálban, tegyünk a tetejére karmanádlit. Szemes paszuly Vegyünk egy liter barna, hártyátlan paszulyt vagy fehéret, de a barna, gömbölyű szemű paszuly sokkal jobb a fehérnél; tegyük e paszulyt megmosva és takarítva, 3 liter tiszta hideg vízbe főni, és főzzük másfél órán át. A paszuly néha több, néha kevesebb idő alatt megfő és a levét rendesen nagyon lefövi, a sebes fő­zés miatt; akkor azonban mindég le­het tölteni bele hideg vizet, mert úgy hamarább puha lesz. Ha egészen megfőtt a paszuly, készítsünk bele egy tojásnyi zsírból, egy nagy faka­nál lisztből piros rántást; tegyünk a rántásba - ha már piros - egy fej ap­róra vágott vereshagymát; egy po­hár hideg vizet öntsünk bele és úgy borítsuk a paszulyba; tegyünk sót és hat kanál erős eczetet is a levébe; főzzük öt perczig és akkor félre te­hetjük. Tálaljuk tejfellel felül sertés oldalassal diszitve. Száraz borsó Egy liter szepességi héjatlan borsót tegyünk 3 liter hideg vízbe főni, és addig tartsuk a tűzön, amig teljesen megpuhul, illetve pépszerű lesz. Ek­kor készítsünk bele egy kanál liszt­ből és egy tojásnyi zsírból rántást; de csak alig egy kicsit pirítsuk meg, mert a borsó elveszti természetes édes izét, ha barna rántással van készitve. Mikor egészen forró a rán­tás, öntsünk közé egy pohár hideg vizet, aztán a rántást öntsük azon­nal a borsó közé és keverjük fel, ne­hogy csomós maradjon, végül mi­előbb vegyük el a tüztől, mert na­gyon megkeményedik. Tálaljuk mély tálban és tegyünk a tetejére kolbászt vagy bornyu-szeletet. Eh­hez lehet púpos rántottét is adni. Tojásos és sonkás burgonya A szükséges mennyiségű burgonyát héjastól főzzük meg; megtisz­títván, vagdaljuk fel karikákba. Egy porczellántálat kenjük ki zsírral, vagy vajat is használhatunk, aztán hintsük be fehér zsemlyemorzsá­val. A burgonyát szép sorba rakjuk rendbe és sózzuk meg, aztán te­gyünk közé pár keményre főtt, kari­kára vágott tojást, ennek fölibe bur­gonyát és kevés sót. A második sor burgonya tetejére egy rend szeletbe vágott főtt sonkát, majd megint egy rend burgonyát és tojást. Addig is­mételve ezen eljárást, mig az egész készletet a tálba raktuk. Akkor hintsük meg a tetejét sóval, zsem­lye-morzsával és olvasztott zsírral vagy vajjal, nem igen sokat téve rá; végül fél liter tejfellel öntsük le az egészet és tegyük fél óráig forró sü­tőbe pirulni és tálaljuk abban a tál­ban, a melyben sült. Lehet ezt son­ka nélkül is készíteni, csak főtt tojás szeleteket vegyítve a burgonya kö­zé. Szilva-lével Két liter jól megmosott aszalt szüvát két liter tiszta vízben tegyünk főni, adjunk hozzá fél kiló füstölt sertés oldalast. Ha jól megfőtt a hús és a szilva, készítsünk hozzá egy tojásnyi zsírból és egy fakanál lisztből szép vüágossárga rántást. A rántásba önt­sünk egy pohárnyi hideg vizet és borítsuk azonnal a szilvába; te­gyünk még bele - ha nem elég édes - egy kanál czukorport és egy kávés­kanál tört borsot; a rántással még 5 perczig főzzük, tálaljuk fel mély tál­ban. Szilva tálbafőtt Négy liter aszalt szüvát mossunk jól meg, azután tegyük főni vízbe. Ha a szemek szépen megdagadtak, ve­gyük el a tüztől és szüljük le a levét. A szilva magvát szedjük ki, és egy porczellán tálat kenjünk meg zsírral, vagy vajjal, azután hintsünk be zsemlyemorzsával; a szilvákat rak­juk szép sorban bele, rendenként, hintsük meg tejfellel, zsemlyemor­zsával; törtfahéjat, igen kevés tört szegfűszeget és czitromhéját is hint­sünk közé. Ha tele lett a tál, öntsünk a tetejére egy fél liter bort és egy fél liter tejfelt. Ha a tál nem telik meg lével, annyi szilvalevet keü reá önte­ni, hogy egészen ellepje a szilvát. Te­gyük a sütőbe egy órára pirulni, az­tán tálaljuk. Zöld-paszuly A zöld-paszulyt ha csak lehet meg keü válogatni, hogy szálkást ne főz­zünk, mert az ízléstelen. A szép gyönge zöld-paszulyt tisztítsuk meg a két végét kissé levagdalván, és de­rékba töljük el. Nem szép és nem Ízletes, ha apró koczkákra van vag­dosva. A zöld-paszulyt fel lehet ha­sogatni késsel hosszára is; de ezzel annyi baj van és olyan érdemeden dolog, hogy azt nem ajánlom. Ha te­hát a paszulyt megtisztítottuk, te­gyük tálba s forró vízzel öntsük le, hogy a paszuly is forró legyen a megmosás után. A leforrázott pa­szulyt azonnal tegyük három liter­nyi forró vízbe, azután sózzuk meg, fedjük le és hadjuk egy fél óráig főni. Azalatt készítsünk hozzá rántást egy tojásnyi zsírból és két fakanál liszt­ből. Ha már elég piros a rántás, te­gyünk bele egy fej apróra vágott ve­reshagymát és jó csipetnyi apróra vágott zöldpetrezselyem levelet; öntsünk bele egy pár pohár hideg vi­zet és azonnal töltsük a megpuhult zöldpaszulyra. A rántással is főzzük vagy tíz perczig; tegyünk bele Ízlésünk szerint eczetet és tálaláskor tegyünk tetejére tejfelt, és bármiféle sült pecsenyét. Vegyes zöldség Használjunk ehhez egy-egy darabot a következő zöldségekből: egy jóko­ra sárgarépát, zellert, petrezselyem­gyökeret, karalábét, kelkáposztát, burgonyát és zöldpaprikát; ezeket természetesen a szükséghez képest szaporítani kell. E zöldségeket tisztítsuk meg és vagdaljuk szép ap­ró laskákra. Ha készen van, egy lá­basba tegyük bele a felvágott vegyes zöldséget, sózzuk meg és fedjük be; kevés vizzel addig pároljuk, a mig szép fehéren megpuhul. Ezután hintsünk reá egy fakanál lisztet és ezzel gondosan keverjük fel, hogy szét ne törjön a zöldség. Eresszük fel kevés huslével, hintsük közé tört borsot egy pár kanál czukor-port; fedjük újra be és forraljuk fel a liszt­tel is, de amint felforrott, azonnal vegyük el a tüztől. Tálalásig félre te­hetjük: rántott bornyu lábat adjunk mellé. Spárga-tök A spárga tököt szépen kell felvagdal- ni laska szeletekbe. Buzgó forró sós vízben egy-két perczig főzzük, aztán szedjük ki gyorsan szitára, hogy a vi­ze lecsurogjon. Egy csinos tűzálló porczellántálat kenjük meg vajjal, hintsük be zsemlye morzsával, és a tököt rakjuk bele. Ha tele lett a tál, ismét hintsük meg felül vajjal és zsemlye-morzsával, aztán fél liter édes tejfellel öntsük le és tegyük sü­tőbe, mig szépen megpirul, akkor tálalhatjuk. Spárga Használjunk gyönge spárgát, olyat a mely friss vágású, különben mind héjába vész el; tegyük azt főni sós vízbe. Mikor egészen megpuhult, tisztítsuk le a külső kemény héját. Ha szép friss a spárga, nyersen is letisztíthatjuk; úgy még jobban le- hámlik a héja. Egy tüzet álló porczellántálat kenjük ki vajjal, hintsük meg fehér zsemlyemorzsá­val; rakjuk a megfőtt spárgákat a tálba, csinosan, lehetőleg hosszan kinyújtva, öntsük le tejfellel és hint­sük le zsemlyemorzsával. Ha éde­sen szeretjük, mielőtt a tejfelt rá öntöttük, egy kevés czukorport is szórjunk rája. Vagy lehet készíteni pusztán sós vizben megfőzve és friss olvasztott vajjal leöntve is. De mindkét esetben kevés ideig a me­leg sütőbe tegyük, hogy a vaj átjár­ja a spárga-szálakat. Ha a spárgát tejfellel készítjük, meg is kell pirítani. Tálaláskor nem szokás mellé húst tenni, de vele együtt le­het rántott csirkét feladni. Komlóhajtás Ezt csak a legkoraibb tavasszal lehet enni; kapni pedig csak kisebb vidéki városokban; különben igen kelle­mes és ízletes tavaszi étel. Egy jóko­ra kosár teljesen levél nélküli fejlet­len komlóhajtást meleg vizben mos­suk jól meg, aztán főzzük fel 3 liter forró vizben. Mikor egészen megpu­hult, a mi gyorsan történik, készítsünk hozzá egy tojásnyi zsírból és egy nagy fakanálnyi liszt­ből gyenge-piros rántást. Ha forró lett a rántás, tegyünk bele egy fej ap­róra vagdalt vöröshagymát és zöld­petrezselyem levelet. Öntsünk a rántásba egy pohár hideg vizet és borítsuk a forró komlóhajtásra; te­gyünk bele Ízlés szerint sót és eczetet; főzzük a rántással is 5 perczig. Tejfellel és párolt sertés karmanádlival tegyük asztalra. Láboda vagy spenót Vegyünk a szükséghez képest egy csomó labodát, mossuk meg sok vizben, (hogy homokos ne legyen); főzzük be buzgó forró vízbe. Ha egé­szen megpuhult, vegyük ki a levéből szűrővel; tegyük deszkára és ott vagdaljuk jól össze. Ezenkívül még ritka szitán is át kell tömi, mert igy izletesebb. Egy lábasba tegyünk to­jásnyi zsírt, és egy kanál lisztet rán­tásnak. Ha szép piros lett a rántás, tegyük bele a szitán áttört labodát. De 2 zsemlyét áztassunk meg hideg vizben. És a zsemlye vizét, miután teljesen megpuhult, csavarjuk ki és kéz között gyuijuk jól el, hogy cso­mós ne legyen. E zsemlye pépet is te­gyük a rántásos labodára és kavar­juk vele jól össze; sót és egy pár ka­nál tört czukorport is tegyünk bele, aztán hígítsuk fel egy liter édes tej­jel. Ha véletlenül kissé sürü lesz, le­het bele kevés vizet is önteni. Láng tűzre nem szabad rakni, mert na­gyon könnyen megkozmásodik. Tá­laláskor tegyünk reá bundás kenye­ret vagy boijuszeletet. Szemes zöldborsó Vegyünk egy tojásnyi zsírt, tegyük egy uj lábasba: azért újba, hogy a kopott vastól színét el ne veszítse. Ha a zsir forró, öntsünk bele két li­ter zöldborsót, tegyünk reá kevés sót, majd három kanál czukorport és hat kanál vizet; mindezt kavarjuk fel gyakran: egyenlően gyors tűznél főzzük, soha be nem fedve, mert ha befedjük, megsárgul a borsó. Ha még nem puha a borsó, de vizét már elfőtte, egy pár kanállal időnként önthetünk reá vizet ismét, de soha sem sokat. Mikor aztán egészen megpuhultak a borsó szemek, hint­sünk reá egy kanál lisztet és kavar­juk vele jól össze, hogy csomós ne legyen. Ezen kívül egy pár kanál hús levet is önthetünk még bele, hogy száraz, lénélküli ne legyen. Tálaláskor sült csirkével adjuk asz­talra. Lencse bojtosén Egy liter szepességi lencsét minden gaztól gondosan tisztítsunk meg, azután tegyük oda főni három liter vizben. Miután már egészen puhára főtt, gondos kavarás közben önt­sünk közé egy liter jó tejet; majd ap­ránként egy kanál lisztet hinteges- sünk bele. Miután a tejet és lisztet beletettük, megsózhatjuk és folyto­nos kavarás közben főzzük öt perczig. Azért kell kavarni, hogy olyan legyen, mintha szitán törtük volna átal. Ez az úgy nevezett bőjtös lencse, de lehet - a szerint kinek mi­lyen az Ízlése - rántással és eczettel is készíteni. Ludas-kása Egy liba aprólékját tegyük főni 2 li­ter vizben; sót, sárgarépát petre­zselyem gyökeret, zellert, veres­hagymát egy-egy darabot és né­hány szem borsot is tegyünk az ap­rólékba együtt főni. Ha a hús puha lett, szűrjük át szitán. Később a húst vegyük ki és tegyük meleg sós vízbe; a levében pedig főzzünk fél kiló megmosott rizskását csendes, egyenlő tűznél. Ha a húsleves a rizsre kevés lenne, tehetünk bele annyi vizet, amennyitől a rizskása szépen kidagad. De vigyázni kell, nehogy péppé puhuljon. Mikor már majdnem készen van a rizs, te­gyünk közé egy csepp sáfránt és egy kevés apróra vagdalt zöldpetre­zselyem levelet. Akkor azután te­gyük bele mindjárt a megfőtt lúd aprólékét is. A főtt aprólékból tála­láskor e rizs tetején formáljunk koszorút, melynek éppen a közepé­re a szépen megsütött és fölvagdalt ludmájat helyezzük. Töltött ugorka Egy araszos hosszúságú zöld ugor­kát kell vermi, mely jól kifejlődött vastag, de azért szép üde legyen; meg kell a héjától tisztítani, azután a derekánál vágjuk kettőbe. Egy személyre egy darab ugorka elég. Az ugorka magvas belét vágjuk ki. Vegyünk 6 ugorkához egy kiló ser­tés vagy marhapecsenyét, vagdal­juk jól össze, tegyünk bele sót, egy kávéskanál tört borsot és 12 deka rizskását. Ezeket vegyítsük jól össze, azután a kitisztított ugorka maghelyét töltsük meg a töltelék- hússal, rakjuk a megtöltött ugorká- kat szép sorba egy nagyobb lábas­ba, úgy, hogy a hús felül essék; ak­kor töltsük tele meleg sós vizzel és a levébe azonnal tegyünk 6 kanál jó erős eczetet is, mert különben széjjel fő. Ha megfőtt, tegyünk be­le egy tojásnyi zsírból és egy nagy fakanál lisztből készült szép piros rántást. De előbb a rántásba, ha pi­ros és forró, egy pohár hideg vizet öntsünk, hogy csomós ne legyen. Gyorsan borítsuk aztán az ugorká­ra és a rántással is főzzük nehány perczig. Tálalásig félre kell venni a tüztől, mert igen elpuhul. Tejfellel és sült felsál szelettel tálalhatjuk. Kucsmagomba töltve Kucsmagomba csak kizárólag ta­vasszal van s akkor is rendszerint csupán homokos talajban tenyé­szik; olyan helyen aztán igen bőven terem. Ki kell választani a lehető legnagyobb és egyenlő formájú kucsmagombákat (számítsunk 3-4 drbot egy személyre). A gombákat mossuk jól meg, hogy minden leg­apróbb ránczából kitisztuljon a ho­mok; vigyázni kell, hogy mosás közben össze ne törjük. A szárát ki kell húzni és nem vágni, hogy szép kerek lyuk maradjon a helyén. Ezen üreget töltsük meg felvert galuská­val, melyet a következő módon készítsünk el: Két személyre egy to­jást számítsunk, üssük azt tálba, te­gyünk minden tojáshoz egy kis dió- nyi zsírt, kevés sót és kevés tört bor­sot. Mindezeket annyi liszttel ke­verjük fel, hogy a tészta ne legyen igen puha, hanem a kanállal mégis bajosan bár, de kavarható legyen. Mintán e töltelékkel minden gom­bát megtöltöttük, készítsünk egy fazékba sós vizet, minden személy­re 2 deczit számítván. Tegyük forr­ni és ha buzog a viz, rakjuk bele a megtöltött kucsmagombákat. Tiz perczig kell főzni. Készítsünk hozzá egy tojásnyi zsírból és egy nagy fa­kanál lisztből szép piros rántást. Ha már forró a rántás, öntsünk bele egy pohár hideg vizet, hogy csomós ne legyen; azután rögtön fordítsuk a gomba közé, forraljuk a rántással is 5 perczig, aztán vegyük el a tüztől tálalásig. Tálaláskor töltsük mély tálba és frissen főtt, meleg szép szeletekbe vágott marha-nyel­vet adjunk mellé külön tálban. Aszalt lengyel gomba Az aszalt gombából minden sze­mélyre számítsunk egy marékkai; mossuk jól meg és tegyük tiszta vízbe főni. Ha jól megfőtt, vagdal­juk fel szép vékony laskába, aztán tegyük vissza a levébe, melyhez egy személyre 2 deczi vizet számítsunk; tegyünk bele sót és személyenként egy kanállal eczetet is. Készítsünk hozzá (6 személyre) egy tojásnyi zsírból, egy nagy fakanál lisztből világos­sárga rántást; ha már egészen for­ró lett a rántás, öntsünk belé egy pohár hideg vizet; azután bátran belefordithatjuk a rántást a gom­bába és e keveréket többször meg­kavarva egy negyed óráig kell főz­ni. A tüztől a gombát tálalásig el kell venni. Mély tálban, tejfellel vegyítve szokás tálalni; többnyire kirántott borjú lábat szokás mellé adni. NYELVELŐ A spárga MAYER JUDIT Azt, hogy miféle növény a spárga, általában tudják a háziasszo­nyok. Tegyük hozzá, hogy most már, vagyis azóta, hogy megint ter­mesztik nagyban is, és kapható a piacokon meg a vásárcsarnokok­ban. Volt idő - a múlt század ötvenes-hatvanas-hetvenes éveire gondolok -, amikor a fiatalabb háziasszonyok nemigen ismerték a spárgát, és csodálkozva nézegették, ha nagy néha behozták Ma­gyarországról. Nos, a spárga a liliomfélék családjába tartozik, tudo­mányos neve Sparagus officinalis. Vadon növő faját magyarul nyúl- árnyéknak hívják. Kedvelt szobai dísznövény a bókoló szárú, lapos ágú Asparagus Sprengeri és a vékony fonalas ágú Asparagus plumosus. Az étkezésre termesztett spárga a növény gyökértörzsei­nek rügyeiből fejlődő hajtás, melyet formája miatt spárgasípnak ne­vez a szakirodalom. De vajon miféle növény a télispárga vagy más néven feketegyökér, illetve pozdor. Nos, ez a növény, amely a fészkesek családjába tarto­zik és tudományos neve Scorzonera hispanica, növénytanilag nem rokona a spárgának. A télispárga nevet annak köszönheti, hogy ké­szítése hasonlít a spárgáéhoz, és hogy télre tárolható. A feketegyö­kér név onnan származik, hogy a növény gyökere, melyért termesz­tik, sötétbarna vagy fekete színű. Növénytani neve valójában poz­dor. Vadon növő fajai a piros pozdor, az osztrák pozdor, az alacsony pozdor, a kisvirágú pozdor, a sziki és a sallangos pozdor. A szakiro­dalom szerint ezek a vadon tenyésző pozdorfajok elég gyakoriak, mégis kevesen ismerik őket. A termesztett feketegyökeret, vagyis pozdort is alig valaki ismeri, mert piacainkon nemigen találkozha­tunk vele, legfeljebb azok fogyasztják, akik kiskertjükben maguk termesztik. A pozdor szóról nem sokat tudunk megállapítani, mert történeti­etimológiai szótárunk csak azt közli, hogy nincs köze a szláv erede­tű pozdorja szavunkhoz, amely a tilolt len és kender kórójának ap­ró, fás része, hulladéka, s hogy a pozdor szó eredete ismeretlen.

Next

/
Thumbnails
Contents