Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-22 / 17. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 22. KOMMENTÁR Lélektani hadviselés MALINÁK ISTVÁN Több olyan fejlemény is történt az elmúlt három-négy napban, amelyek az eddig feltételezett forgatókönyvtől eltérő irányba terelhetik az iraki válság alakulását. Az egyik az a tízpontos megállapodás, amelyet Hans Blix, a fegyverzetellenőrök vezetője írt alá az iraki vezetéssel tegnapelőtt Bagdadban. Érezve, hogy nem feszítheti tovább a húrt, Szaddám ebben olyan kötelezettségeket vállalt, amelyektől egy nappal korábban az iraki vezetés még teljes mellszélességgel elhatárolódott. A legjobb példa erre az iraki tudósok esete. A bagdadi propaganda egy nappal korábban még az ellenőrök arroganciájának nevezte, hogy azok egy professzor házából vittek el iratokat. A szerződésben most Bagdad egyenesen felszólítja tudósait, hogy nyissák meg „magánterületüket” az ellenőrök előtt, ők és családtagjaik is tehetnek vallomást iraki tisztek jelenléte nélkül és így tovább. De nem is ez a legfontosabb. A tíz pont alapján azt kell mondani, ha Bagdad két hónappal ezelőtt, az ellenőrök munkájának kezdetekor hajlik mindarra, amit most vállalt, talán nem fejlődnek odáig a dolgok, ahol most tartunk. Mindennek ellentmondani látszik az a kardrsörtetés. amelv az Öböl-háború 12. évfordulója alkalmából elhangzott múlt heti Szad- dám-beszédet jellemzi, de az valójában csupán annyi volt, hogy egy diktátor megpróbálta megőrizni az arcát. A másik lényeges elmozdulás: Párizs, Moszkva és Peking hangoztatta csak eddig, hogy több időt kell adni az ellenőröknek, a BT-ben január 27-én esedékes Blix- beszámolóval nem érhet véget iraki tevékenységük. A hét végén már Powell amerikai külügyminiszter is hajlott erre. Márpedig amíg a nemzetközi szakértők ott kutakodnak, addig az USA biztosan nem indít támadást. A harmadik fontos elemnek a nemzetközi propaganda - valószínűleg Washingtonból vezérelt - hangsúlyeltolódásai tekinthetők. Először csak arab nyelvű lapok cikkeztek Szaddám önkéntes száműzetésbe vonulásának lehetőségéről, mint a háború elkerülésének módjáról. A hét végén Rumsfeld amerikai védelmi miniszter - Straw brit külügyminiszter által hathatósan megtámogatva - már egész elmélettel állt elő arról, hogy hol kérhetne, illetve kaphatna Szaddám menedéket. Figyeljük meg: itt már nem a tömegpusztító fegyverek nemlétének bizonyításán - ilyen eszközökre az ellenőrök eddig nem bukkantak -, hanem a Szaddám-rezsim eltávolításán van a hangsúly. S bár ezt az elképzelést Irakban nevetségesnek tartják, elemzők szerint pedig teljesen ellentétes lenne mind Szaddám eddigi politikájával, mind pedig a jellemével, a propaganda már ráharapott a témára. Lélektani hadviselés ez a javából; gyengít(het)i Szaddám környezetének, az iraki hadseregnek a vezér iránti hűségét annak a hangsúlyozása, hogy lényegében egy ember hatalmon tartásától függ a háború, az iraki nép jövője, az egész térség stabilitása. S minél erősebb lesz a nyomás, annál többen fogják támogatni az ilyen - pillanatnyilag irreálisnak tűnő, hiszen Szaddám nem akar Milosevics sorsára jutni - politikai alkut. Egyiptomban a napokban válságértekezletet tartanak az Irakkal szomszédos államok képviselői, s mint kairói körök máris jelezték: az egyik téma épp Szaddám önkéntes visszavonulásának a kérdése lesz. JEGYZET Kiflik a kilincsen SZÁZ ILDIKÓ Hajnali ötkor Giziké kiemelte az utolsó tepsit a sütőből és lekapkodott róla néhány frissen illatozó kiflit. Szaladt, hogy elérje az autóbuszt. Nyugdíjas létére jól bírta az éjszakai műszakokat a pékségben. Ha valaki követte volna vékony, kislányos alakját, minden bizonnyal azt hitte volna, egész éjszaka azért dolgozott, hogy kora reggel a lánya kilincsére akassza a ropogós reggelinek valót. Nem sokat tévedett volna, hiszen egyebet nem tud neki adni. A mátyusföldi falucskában megörökölt kicsi házban hárman élnek. Férjével ő neveli unokáját, akit még csecsemő korában ott felejtett a másik lánya. Kedvenc gyermeke egy bérelt házba költözött férjével és két gyerekével, ahol a helyiségeken kívül semmit sem használhatnak. A fiatal apa már úton van a fővárosba és csak akkor ér haza, amikor a csemeték alszanak. A reggeli buszok is elzúgtak az ablakaik alatt, amikor a feleség felébred a két gyerekkel. A nagyobbik iskolába indul a csapat- nyi falubeli lurkóval. Ám a kicsi lázasan forgolódik a kiságyban, és apró kezeivel úgy hadonászik, mintha sürgetné az anyját, hogy tegyen már gyorsan valamit. Már a tegnapi főzeléket is pár krumpliból varázsolta elő, tejfölre pedig nem futotta az aznapi kosztpénzből. Mára egy kis lencsét áztatott be, pénze nincs odahaza, mert ráment a férj heti vonatjegyére. Valahogy munkába kellett jutnia, miből élnének, ha otthon maradna? A fejében zúgnak, kavarognak az ötletek. Felkapja a gyereket, és fut, a sarkával bevágja a kaput. A kilincsen fityegő táskát észre sem veszi. Nagyon fél! Se telefonja, se pénze, hogy autót kerítsen a faluban. Aztán egy órakor, a városba indulókkal együtt felkéredzkedik a kicsivel az autóbuszra. A sofőrt régóta ismeri, megegyeznek abban, hogy holnap kihozza neki a jegy árát a reggeli járatra. Ma még nem tudja, hogy miből. Mire beérnek a gyerekorvos rendelőjébe, délután két óra van. A nővérke barátságtalanul vágja be előttük az ajtót: az orvosnő ebédre ment! A magyarázkodás, a kétségbeesett anyuka cseppet sem érdekli. Számára ő csak egy azok közül a halk szavú, vidéki asszonyok közül, akik a kötelező oltásokon kívül csak akkor jönnek be a városba, ha komolyabb baj van. Tudja ezt jól, ennek ellenére a nyöszörgő gyerekre rá sem néz! Ázt ajánlja, várják meg a négy órakor szolgálatba álló ügyeletes orvost. A városban csak egy távoli rokon él, oda indul a kisfiúval a karján, hogy melegben, némi eleséget kérve kivárja az ügyeletes orvost. A légcsőgyulladásos gyereknek antibiotikumot írnak elő. Ráadásnak még néhány, a gyógyulását elősegítő szirupot, vitaminkészítményt, ám ezeket az anyukának a jelenlegi helyzetben semmi esélye nincs kiváltani, mert ez már pénzbe kerül. Este hat óra van, mire ismét autóbuszra ülnek. A gyerek ekkor már úgy üvölt, hogy a jegyváltásra senki nem gondol, az ismeretlen sofőr csak legyint a télidőben rosszul öltözött fiatalasszony és a csecsemője láttán. Szerencsére a rokonok csomagoltak a kicsinek egy kis banánt, meg friss teát tettek az üvegébe. Odahaza senki se főzte meg a lencsét, de a fáradt anya biztos abban, hogy a nagyfiúnak gondját viseli a néhány portával arrébb lakó nagymama. Amikor a ház elé érve meglátja az ajtón lógó műanyag szatyrot, benne az összetöpörödött reggeli kiflikkel, már nem bírja visszatartani a sírást.- Eleinte bosszantott ez a hülyeség, de most már végre sötétedés után is újra le merünk menni az utcára! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ LIBERATION A brüsszeli intézmények még nem ocsúdtak fel abból a sokkból, ami azután érte őket, hogy a csadakozni kívánó 10 ország állampolgárai számára állást ajánlottak. A francia lap értesülései szerint az EU-központ- ban felajánlott 500 szabad helyre a határidő letelte előtt 25 ezren adták be jelentkezésüket. Történt ez úgy, hogy a szabad helyeknek nem is nagyon csináltak komolyabb hírverést, hiszen csak az EPSO (az EU munkafelvételi hivatala) saját web- yoldalán hirdette azokat. Ehhez hasonló eset még nem fordult elő a hivatal történetében, jegyzi meg a cikk írója, valószínűleg az EU intézményekben kapható magas fizetések vonzzák a sok jelentkezőt. Bár az első felvételik csak márciusban kezdődnek, Brüsszelben és a leendő taeok fővárosaiban is már ma agyelszívásról beszélnek. A legtöbb jelentkező lengyelországi (10 000), de az arányokat tekintve Szlovákia vezet, hiszen itt 6000-en adták be a jelentkezésüket. Egy kikényszerített próbaházasság kezdődik: Jugoszlávia helyett létrejön Szerbia és Crna Gora államszövetsége Búcsúzóban egy ország Egy nagyon közeli napon arra ébrednek majd a maradék ország polgárai, hogy a több mint nyolc évtizede létező Jugoszlávia nincs többé. Mindebben nincs semmi váratlan, a dolog mégis kissé különös. SINKOVITS PÉTER Akik földrajzórán még ennek az államnak a térképét tanulták rajzolni, tizenkét évvel ezelőtt pedig abban bíztak, hogy a közép-kelet-eu- rópai térségből elsőként csatlakoz- hatnak majd a fejlettebb Európához, átszenvedve a balkáni vérzivatart most egykedvűen veszik tudomásul, életük egy szakasza a polcra helyezhető fényképalbumba került. A világsajtót most persze inkább Milan Milutinovics érdekli (a szerbiai lakosokat kevésbé). A köztársaság volt elnöke köztudottan a korábbi rezsim tragikomikus bábfigurája, kissé bohém, amúgy hangulatos politikus, aki szinte szándéka ellenére emelkedett egyre magasabbra a ranglétrán. Most szánalmasan és szomorúan utazott Hágába, nehezen hihető azonban, hogy a nemzetközi bíróság előtti szereplése túlzottan érdekfeszítő lenne. Milutinovics épp úgy a múlt árnyéka, mint a Szerbiai Szocialista Párt minapi komédiázása. Milosevics bukása után a józanabb párttagok vagy a háttérbe húzódtak, vagy átpártoltak Seseljhez, esetleg Kostunicához. Többszöri szakadás után a maradék társaság azonban szemmel láthatóan képtelen szabadulni volt vezérétől, ezért ismét a háborús bűnökkel vádolt személyt választotta meg az elnöki posztra. Ennek azonban szintén semmi jelentősége, hiszen az SZSZP egy leendő parlamenti választások alkalmával már nem éri el az ötszázalékos választási küszöböt, ami majd nyilván végleges lezülléséhez vezet. A múlt persze még lépten-nyomon kísért, olyan formában is, hogy a hétvégén, az újvidéki razzia évfordulójának előestéjén a város magyarok által lakott negyedében, az úgynevezett Telepen, magyarellenes röpcédulákat raktak a gépkocsik szélvédőjére, a postaládákba, a következő üzenettel: A magyarok költözzenek Magyarországra! S hogy az elmúlt évtizedben felgeijesztett nacionalizmus még keményen tartja magát, példázza az a mások számára nyilván képtelen elképzelés, hogy Mira Markovics, Szlobo- dan Milosevics felesége, nemkülönben az Egyesült Baloldal elnöke a radikálisok színeiben indul(hat) az esedékes szövetségi parlamenti választásokon. Nos, az olvasó joggal kérdezhetné, honnan ez a sok, komolynak vagy komolytalannak egyaránt minősíthető furcsaság még mindig ebben az országban, avagy a politika nyelvezetén szólva: Jugoszlávia miért közeledik elviselhetetlenül lassú tempóban Európához? A válaszok soksága közül mi most egyre figyelmeztetnénk. Nevezetesen, amíg a rendszerváltást követően a közép- és délkelet-európai országok többségében a politikai szintér általában kétpólusú volt, s a versengésben vagy az egyik, vagy a másik oldal kerül egy időszakra fölénybe, addig Szerbiában sajátos módon a hárompólusú rendszer jött létre (polgáriak, konzervatívok és radikálisok). S mivel az erőviszonyok nagyjából azonosak, ez elbizonytalanítja, olykor lehetetlenné teszi a parlamenti életet. Ez is egyik lényeges .oka, hogy csiga- lassúsággal haladt a Jugoszláviát felváltó Szerbia és Crna Gora államszövetsége alapokmányának kidolgozása. Azonnal tisztázandó a névváltozás szüksége. A maradék Jugoszláviát Szerbia és Montenegró tagköztársaságokként alkották, most viszont két, lényegében független állam lép szövetségre. Az erről szóló elvi és politikai döntés - az Európai Unió hathatós követelésére - még 2002. március 14- én megszületett, az alkotmányos alapokmány megszövegezésével Jugoszlávia elviselhetetlenül lassú tempóban közelít az Európai Unóhoz. megbízott bizottság azonban igencsak lassan haladt a munkával. Milosevics hatalmának megdöntése után egyébként mindenki arra számított, hogy Podgorica gyorsan szót ért majd Belgráddal, Djukanovicsék azonban a teljes függetlenségi igényüket állandóan hangoztatva újabbnál újabb követelményekkel álltak elő, a csalódott Belgrád pedig - területi és létszámbeli dominanciájára hivatkozva - mindinkább elkezdte a régi, hatalmi húrokat pengetni. Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője megannyiszor próbálta jobb belátásra bírni a két tagköztársaság politikusait, ennek ellenére Jugoszlávia lekéste az Európa Tanácsba való felvételét. Decemberben aztán végre tető alá került a dokumentum, a minap pedig az illetékes bizottság pontot tett az alapokmány végrehajtásáról szóló törvény végére is, mindezt még az illetékes parlamenteknek kell jóváhagynia. Az államközösség neve. Szerbia és Crna Gora. A tagállamok közötti határt nem lehet megváltoztatni, kivéve, ha ebbe mindkét fél beleegyezik. Az államszövetség köz- igazgatási központja Belgrádban lesz, a Bíróság székhelye pedig Podgoricában. A közreadott dokumentumból az is megtudható, hogy Szerbiának és Crna Gorának közös piaca van, ez azonban további részletezést igényel, hiszen voltaképpen két külön gazdasági rendszer alakult ki, külön pénznemekkel. A szöveg szerint Szerbia és Crna Gora a nemzetközi jog egy alanyát képezi. Az új államszövetség képviselőháza egy házból áll majd, amelyet 126 képviselő alkot, azok közül 91 szerbiai, 35 pedig Crna Gora-i. Az emberi és kisebbségi jogokat az alapokmány részeként külön szabályozzák, azzal, hogy az elért szint nem csökkenthető. Végül: a szerződő felek három év leteltével népszavazás révén dönthetnek további (közös, vagy szétváló) sorsukról. Egy kikényszerített próbaházasság veszi tehát kezdetét, amelynek jövőjében egyre kevesebben bíznak. De ez mindenképpen időt biztosít ahhoz, hogy az Európai Unió kialakíthassa szilárdabb balkáni politikáját, s talán megszülethet a képlet Koszovó sorsára vonatkozóan is. Mindeközben Szerbia és Crna Gora szintén kipróbálhatja az újfajta együttlétet. Mi pedig konstatálhatjuk, súlyos kompromisszumok révén - mégis egy lépés történt előre. LEVÉLBONTÁS Kit és miért bánt a kifizetés? Kilenc felvidéki, nagysallói szülőnek január 13-án kifizették Esztergomban a kedvezménytörvény oktatási-nevelési támogatását - szól a hír. Végre! - gondolja az egyszerű felvidéki magyar szülő. Igaz, hogy nem ezért a rongyos 20 ezerért meg a még rongyosabb 2390 forintos taneszköztámogatásért adta magyar iskolába gyerekét, meg nem ezért váltotta ki a magyarigazolványát, de mégis! Ami jár a többi határon túlinak, az jár a felvidékinek is! Nem így viszont a pozíciós felvidéki magyar! Ő másképp gondolkodik, neki van vesztenivalója, ő politikusán, előrelátóan, megfontoltan akar gondolkodni, de nagyon bután, meggondolatlanul nyilatkozik és cselekszik. Lássuk a tényeket: Miután átadták az első öt kedvezményezettnek az oktatási-nevelési támogatást és további négy szülőnek a taneszköz-támogatást, tiltakozóan felemelték hangjukat a Szövetség a Közös Célokért (SzKC) és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének (SzMSzSz) tisztségviselői. Egyrészt azt kifogásolták, hogy a pályázati lehetőségről nem tud mindenki, másrészt azt, hogy a kormányközi megegyezés hiányában ez elhamarkodott dolog volt. A kedvezménytörvény propagálása, így az ebből származó előnyök széleskörű ismertetése az SzKC információs irodáinak feladatköre lett volna, amelyek ezzel a céllal voltak életre híva, csakhogy ezen irodák alkalmazottainak a hivatalvezető utasítására tilos az oktatási-nevelési támogatásokról mindennemű tájékoztatást nyújtaniuk. Tehát az SzKC egyszerűen elszabotálta ezt a feladatot, pályázati űrlapokat nem is tartottak az irodáikban. Az SzMSzSz, mint a pályázatokkal megbízott felvidéki lebonyolító pedig nem volt hajlandó együttműködni sem az Illyés Köz- alapítvánnyal, mint a magyarországi pályáztatóval, sem pedig a városi célalapokkal, amelyek részt vállaltak volna a lebonyolításban. Mindkét felvidéki szervezet részéről egyértelmű volt az a kiváró taktikázás, amely arra irányult, hogy megvárják az Illyés új kuratóriumának felállását, és ezt követően már csak ők lehetnek a pályáztató egyedüli partnerszervezetei. Miközben a kivárás miatt a két iskolaköteles gyermekkel és magyarigazolvánnyal rendelkező felvidéki szülő tavaly elesett az őt jogosan megillető támogatásoktól! A kormányközi megállapodás hiányára pedig naiv dolog hivatkozni, mivel akkor nem szabadna az SzKC információs irodáinak sem a magyarigazolványok, sem a pedagógus-, oktató- és diákigazolványok igényléseivel foglalkozniuk. A kormányközi megállapodásra várva szüneteltetni kellene például minden Magyarországra irányuló egyéni pályázatot - a Magyarországon ösztöndíjasként tanuló felvidéki dákok egyetemi tanulmányai is veszélybe kerülnek. Még szerencse, hogy a 3 milliárdos ötös lottónyereményt nem 9 felvidéki nyerte meg, mert kormányközi megállapodás hiányában csak ü- legálisan vehették volna át valamelyik OTP-fiókban úgy, ahogy ezt az 5 illetve 4 nagysallói tette Mézesék szerint a 20 ezer, illetve a 2390 forintos támogatással. Az SzKC és az SzMSzSz tisztségviselőinek nyüvá- nos tiltakozása (többek között a Határon Túli Magyarok Hivatalában) az oktatási-nevelési támogatások kifizetése miatt csak arra volt jó, hogy felhívják a szlovák külügyi tárca figyelmét, amely azóta diplomáciai úton magyarázatot kért. Pedig mi is történt...? Száraz Dénes. Érsekújvár
