Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-22 / 17. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 22. Riport Egyre több fiatal számára fontosabb a munkahelyi karrier, mint a családi háttér megteremtése - nincsenek kötöttségeik, nincs családjuk, függetlenek, szabadok Vénlányokból és agglegényekből szinglik lettek Amikor a magány életformává válik (Illusztrációs felvétel) Ők azok, akik mindig ráérnek, reggeltől estig a cégvezetés rendelkezhet nemcsak munka-, hanem szabad idejükkel is. A sminkjük diszkrét, illatuk kellemesen visszafogott, ruházatuk minőségi. Ugyancsak ez jellemző a férfiakra, esetükben a sminket a mindig simára borotvált arc, az ápolt kéz helyettesíti. A legmegbízhatóbb munkaerőnek számítanak. Nincsenek kötöttségeik, nincs családjuk, függetlenek, szabadok. Egyedülállóak, modern kifejezéssel: szinglik. PÉTERFI SZONYA A múlt században vénlánynak, agglegénynek nevezték és mi tagadás, leszólták őket, ma viszont az önként családmentes életformát vállalók testesítik meg a modern kor emberét. Mindenük megvan, ami pénzért beszerezhető, lakás, autó, bejárónő, minőségi ruha, rendszeres testápolás, testépítés, kiruccanás külföldre. - A ma menőnek számító szingli életforma észrevétlenül alakul ki, a munka, a karrierépítés velejárója - áll rá a beszélgetésre hosszan tartó rábeszélés után egy ügynökség tulajdonosa. - Belekényszerültem ebbe a helyzetbe, naponta érzem a munka-karrier-idő szorítását, s mi tagadás, a felelősség is teher, alkalmazottaimnak munkát, ergo pénzt kell adnom, s nem is keveset. Ez nem panasz - fűzi hozzá ijedten -, hiszen akár kiszállhatnék is a mókuskerékből. Igaz viszont, másképp, lazábban élni nehezen tudnék. Néha persze kiborulok, de csak akkor, ha otthonomban magamra zárom az ajtót. Majdnem azt mondtam, hogy amikor egyedül vagyok, ami persze hülyeség lenne, hiszen otthon mindig egyedül vagyok. Nincs családom, állandó partnerem, pasizni is csak akkor szoktam, amikor már nagyon jelentkezik a biológia. Érted, mire gondolok? De ez sem olyan egyszerű, mint gondolnád. Mert a kollégáddal viszonyt folytathatsz ugyan, de ez ciki. Főleg, ha te vagy a főnök. Meg aztán, nálunk a srácok foglaltak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezért nem „vétkezünk”, de ez nem komoly. Ott lennének persze az ügyfelek is, rendszerint férfiakkal tárgyalok. Csinos, művelt, értelmes pasikkal, akik hajlandók lennének egy kis kalandra, akik üzletkötés címén kimaradhatnak egy fél éjszakára feleségük mellől. Ha az üzlettárs is szingli, akkor motoszkálni kezd bennem a kisördög: nem a pénzemre hajt? Ezért is maradok a felszínes kapcsolatoknál, nem vállalom a függőséget, nem akarom, hogy valami, valaki akadályozza önmegvalósításomat. Egyelőre. Persze, felmerül a kérdés, mi lesz, ha megunom ezt az életformát, s nem tudok majd váltani. Magam ura vagyok ugyan, mindennel együtt, ami a kényelmes élethez kell, miközben megdöglök a magánytól. Azzal vigasztalom magam, hogy vannak többgyermekes barátnőim, a családban is én vagyok az egyedüli szingli, majd közöttük hasznosítom magam. Nem biztos, hogy ez így lesz, hiszen most általában menekülök előlük, a sok munka a kifogás. Meglehet, hogy amikor nekem lesz szükségem társaságukra, ők futnak majd előlem? Ez van, megszoktam az önálló életformát, s jelenleg nem tudok elképzelni mást. Holott harmincon túl néha éppen emiatt kiborulok. De van más is: ha a pasasom nem teszi a helyére a fogkrémemet, vagy máshova akasztja a törülközőjét. A hiszti kerülget a gondolatától, hogy esetleg az enyémet használná... Néha azon kapom magam, hogy többször el- ismétlem, a sötét fürdőlepedő a tied... Vénkisasszonyos magatartás volna? Inkább ne foglalkozzunk a jövővel, a jelenen van a hangsúly - villantja rám legbűbájosabb hivatalos mosolyát, s kezével int a pincérnek: milyen hely ez, ahol nem veszik észre, hogy üres a poharunk?! Márta és Péter egyszerre érkeznek, de tévedés ne essék, jelentik be azonnal, ők is szinglik. Nem társak, csak barátok. - Külföldi tanulmányaink alatt botlottunk egymásba, jó volt néha együtt felidézni az otthont. Nem volt közöttünk semmi, Peti nagykanállal csajo- zott, nekem is volt egy-két hapsim a két év alatt. Az egyik mindenáron feleségül akart venni, már- már meginogtam, de aztán Péter térített észhez. Néha persze visszasírom a gondtalan egyetemi éveket, eljegyzett menyasszony voltam. Nem tudom, miért volt végül fontosabb a szakmai előrehaladás. Néha felteszem magamnak a kérdést: ezt akartam? Főleg ünnepek táján kap el a depresszió, amikor kiürül a munkahely, mindenki lohol haza, a családjához. Ha történetesen én is korábban megyek haza, csak a takarítónőbe botlom. Állandó partnerem sincs, színházba, moziba, vagy bárhová rendszerint ugyancsak a szingli barátnőkkel járok. Utazni viszont egyedül szoktam, de ne gondolj semmire, ágyba idegennel nem bújok, maradok a flörtölésnél. Szüleim vidéken élnek, amikor tehetem, meglátogatom őket, ám többnyire csak a házasságkötésem időpontja érdekli őket. A fél falu persze irigyel, mert szeretem a modern autókat, a minőségi cuccot. Az is igaz, hogy csak a jól szabott kosztümök rejtik el a súlyfeleslegemet. Hiába gyötrődöm fogyókúrákkal, vásárolom a legjobb fogyasztótablettákat, ha esténként bezabálok. Ez az én privát luxusom. Péter nem tartozik a szemrevaló férfiak kategóriájába, alacsony, kopaszodó. Amikor beszélni kezd, udvarias, kedves, sziporkázóan szellemes, tudása lenyűgöző. - Valahol olvastam, biztosan a ne- ten, hogy a szingli srácok kéglije olyan, mintha senki sem lakna benne, a falak üresek, sehol egy meghitt tárgy, virág vagy szép bútordarab. Hát én ebben kivétel vagyok. Lehet, az egyedülállók csak saját magukkal vannak elfoglalva, sőt, amikor tehetik, habzsolják az élvezeteket, de arról alig beszél valaki, hogy napi legalább tizenöt órán át kizárólag a munkával foglalkozunk, este gyakran az aktatáskában - amely minőségi bőrből van - hazacipeljük az iratokat. Nem azért, mert munkamániások vagyunk, hanem mert a feladatot meg kell oldani. Nem főnök, alkalmazott vagyok, igaz, magas beosztásban, de ezt nem adják ingyen. Képezem magam, nyelveket tanulok, ez a szórakozásom is egyben, de a lényeg a minél magasabb szintű tudás és a megbízhatóság. És nem titok az sem: a cégvezetés tudja, hogy a szinglik a végtelenségig terhelhetők. A mostani barátnőm, mert azért mindig akad egy-egy, elfogadta az életstílusomat, valamint azt is, csak akkor hívom, amikor ráérek. Tudja, akkor csak ő van, csak vele foglalkozom. Úgy szervezem az életemet, hogy egy-egy meghosszabbított hétvégét tölthes- sünk együtt külföldön. Azt szokta mondani, belesavanyodom a munkába, nem veszem észre azt sem, hogy az élet elszáll. Meg azt is, hiába igyekszem bespájzolni a szerelmeskedést, mert ugye, a kiruccanások zömmel erről szólnak, egyszer a szürke hétköznapokon is szükségem lehet az ölelésre, ám az ágyam üres lesz. Ilyenkor csak legyintek, vagy el- nevetem magam, s marad minden a régiben. A férfiak előnye az, hogy ha elegük lesz a magányos életformából, nyomban megtalálhatják a nekik tetsző társat. Válogathatnak a fiatal hajadonok között, akik pedig az érettebb nőket kedvelik, ott is bőséges a kínálat, sőt, a túlkínálat. Feltételezem, én sem kerülöm el a házasság - zokon ne vegyétek - csapdáját, de ennek az ideje még nem jött el. Amint a mellékelt ábra mutatja, nem vagyok egy Adonisz, még sincs gondom a kapcsolatteremtéssel. Ügyelek magamra, a rendre, a tisztaságra a ruházatomra, lakásomat bejárónő tartja rendben, de a virágaimat magam öntözöm. És beszélgetek velük, mert ezt fontosnak tartom. Nincs időm elkölteni a keresetemet, hiszen sokat dolgozom. Negyvenen innen nem félek a magánytól, magam választottam a szingli életformát. Bármikor kiléphetek belőle. Amikor a témával kapcsolatban pszichológus ismerőseimtől kértem véleményt, többen azt állították, hazánkban még nagyon új ez a jelenség, eddig nem készültek felmérések arról, hány fiatal él egyszemélyes háztartásban. Németországban 40 százalékot mutattak ki, ám ide sorolták az özvegyeket, elhagyottakat is. Az USA- ban értelmiségi körökben a szingli életforma szinte hagyomány, az egyedülállók igényeinek kielégítésére pedig üzletágak alakultak, ügynökségek szervezik a partikat, társkereső szolgálatok hozzák össze a megfelelő párokat. Egyet viszont leszögeztek, míg a korosodó szingli nők egyre nehezebben találnak maguknak partnert, a férfiak társkeresési esélyeit semmi sem csökkenti. Sok szlovákiai magyar településhez hasonlóan a csallóközi Egyházkarcsáról is többen az orosz fronton, a hatvan évvel ezelőtt bekövetkezett áttörésnél vesztették az életüket Akik túlélték a Don-kanyari borzalmakat BEKE ZSOLT Az elmúlt héten emlékeztünk meg a Don-kanyarnál bekövetkezett áttörés hatvanadik évfordulójáról, az elesett magyar honvédekről, az értelmetlenül a halálnak kiszolgáltatott emberi sorsokról. Sok szlovákiai magyar településhez hasonlóan a csallóközi Egyházkarcsáról is többen ott vesztették az életüket. A nyolcvannyolc éves Méhes Rudolf bácsi szakaszvezetőként harcolt a Don-kanyarban. „Mínusz negyvennégy fok volt, teljesen befagyott a folyó, olyan erős volt a jégpáncél, hogy az orosz tankok keresztülmehettek rajta. Át is törtek a védgyűrűn, és csak jöttek, jöttek felénk. A tisztjeink kiáltoztak, hogy mindenkit fel kell kelteni, meneküljünk, mert végeznek velünk. Az oroszok meg csak lőttek, kilyukasztották a pálinkás- hordókat is. Hiába mondták a tisztek, hogy ne igyunk, egyikünk mégis belekortyolt a pálinkába. Fél órán belül csontkeménnyé faAz utódoknak kötelező megemlékezni az egykori szomorú eseményekről. gyott. Negyvenhárom novemberében érkeztem meg Komáromba. Gonosz háború volt, az apám harcolt az elsőben, azt mondta, hogy akkor legalább volt mit enni. A Don-kanyarban nem.” Nem értek azonban véget Rudolf bácsi megpróbáltatásai. Alig hogy hazaért, visszavezényelték az orosz frontra, ahol fogságba esett, és csak hét év elmúltával láthatta újra feleségét, akivel addig mindössze fél évet tölthetett együtt. Gódány Zoltán bácsi, aki most nyolcvanhárom éves, elmondta, a Don-kanyarban őrvezető volt az aknavetőknél. Egy dombon állomásoztak viszonylag védett állásokban, s az előreküldött felderítők adták meg a lövések irányát. De nemsokára elfogyott a gránát. Ahogyan ételt sem kaptak, meleg ruhát sem. „Mikor megkezdődött a visszavonulás, másfél-két méteres hóban vezetett el minket a parancsnokunk. Találkoztunk német autókkal is, de amint megpróbáltunk felkapaszkodni, puskatussal ütötték le a kezünket. Éheztünk, meneteltünk és éheztünk. Szúrni községben egy egész zászlóaljat találtunk lekaszabolva, lovakkal együtt. Végül a nyers lóhúst ettük. A lábam már kezdett elfagyni, mikor a sebesültszállító vonattal sikerült eljutnom Kijev- be. De ott sem sikerült kezeltetni, mert jött a parancs, hogy tovább kell menni. Már régen tavasz volt, mire Debrecenbe értünk. Itt fertőtlenítettek, mert tele voltunk tetűvel.” Zoltán bácsi ezután a komáromi kórházba került, ahonnan aztán felépülése után újra kiképzésre vezényelték Erdélybe. S amikor Németországba kellett volna mennie, lemaradt a századától. Fogságba került, majd onMeggondolatlan döntések következtében vesztek el katonák ezrei. nan orosz munkatáborba. Csak 1948-ban jöhetett haza. Gódány László, Egyházkarcsa polgármestere szerint az utódoknak kötelező rendszeresen megemlékezni az egykori szomorú eseményekről. „A Csallóközben nagyon sok közösség érintett, falunkban is rengeteg csonka család maradt. Többek között édesapám, Gódány Gábor is részese volt az ütközetnek. Századhírvivőként szolgált, s életét a véletlennek köszönhette. Éppen üzenetet vitt egy állomásra, amikor találat érte az állásukat. Mikor visszaért, már megjelentek az orosz katonák, s parancs volt kiadva a menekülésre. Számomra az egykorú filmhíradókat és más dokumentumokat szemlélve az a legmegdöbbentőbb, hogy a Don-kanyari ütközetben a magyar honvédek nem is igazán tudták kinek az érdekeit védik, s mégis becsületesen harcoltak első világháborús fegyverzetükkel, élelem nélkül, nyári öltözékben. Meggondolatlan döntések következtében vesztek el értelmetlenül katonák ezrei.” VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: KÖD, HAVAS ESŐ, 0, ÉS 4 FOK ELŐREJELZÉS A Nap kel 07.34-kor - nyugszik 16.33-kor A Hold kel 21.31-kor - nyugszik 10.00-kor A Duna vízállása - Pozsony: 330, apad; Medve: 180, apad; Komárom: 270, apad; Párkány: 195, apad. Borús, ködös időre számíthatunk ma is, délután először csak délnyugaton, de később mindenhol havas eső, eső lesz, ami ráfagy az utakra. Havazás csak a magasabban fekvő területeken várható. A legmagasabb nappali hőmérséklet 0 és 4 fok között alakul. A szél sebessége 3 és 6 m/s között várható, de délnyugaton elérheti a 8 m/s-ot is. Éjszaka a hőmérséklet 1 és -3 fok közé csökken. Holnap marad a maihoz hasonló idő, ködre, havas esőre továbbra is számíthatunk, a legmagasabb nappali hőmérséklet 0 és 4 fok között lesz. ORVOS/WETEOROLOGIA Ma tovább növekszenek a biometeorológia kellemetlen hatásai. A mozgásszervi problémákkal küzdőknél, főleg a reumásoknál erősödnek a fájdalmak. Az érrendszeri betegségekben szenvedők és az asztmások sem számíthatnak sok jóra. Gyakrabban jelentkezhet fejfájás, illetve fantomfájdalmak. Csökken a koncentrálóképesség, szellemi és fizikai teljesítőképességünk is átlagon aluli lesz. Könnyebben felidegesítjük magunkat, depresszióba eshetünk. Holnap némi javulás várható az időjárás hatásaiban.
