Új Szó, 2003. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-08 / 5. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2003. JANUÁR 8. Kitekintő Batthyány Ignác fejében valószínűleg meg sem fordult, hogy kétszáz év elteltével az általa alapított értékes bibliotéka politikai leszámolások eszköze lesz A lekoppintott Aranykódex hányattatása A nagy vihart kavart Aranykódex lapjai (Népszabadság-felvétel) Amikor 1791-ben gróf Batthyány Ignác gyulafehérvári római katolikus püspök megalapította a ma is nevét viselő világhírű könyvtárat, a Batthyanaeumot, nem tudhatta, hogy a családi vagyonából megvásárolt könyvek a román állam tulajdonába kerülnek. Az azonban, hogy kétszáz év elteltével az általa alapított értékes bibliotéka politikai leszámolások eszköze lesz, bizonyára meg sem fordult a fejében. TIBORI SZABÓ ZOLTÁN Batthyány művelt főpap volt, aki már grazi és vatikáni tanulmányai során kapcsolatba került Európa legjobb könyvtáraival, s aki később, magyarországi egyházi tevékenysége és erdélyi püspöksége idején csaknem húszezer igen értékes könyvet gyűjtött össze. 1798-as kolozsvári halála előtt néhány évvel megszerezte a gyulafehérvári trinitárius szerzetesrend templomát és rendházát, és féltett könyvgyűjteményét ott helyezte el. A könyvtárat a gyulafehérvári katolikus püspökségre hagyta, s az őt követő püspökök a gyűjteményt 60 ezer kötetre bővítették. A könyvtárat 1949-ben a román állam elkobozta az egyháztól. Márton Áron püspök erélyes tiltakozása hiábavalónak bizonyult, s bár Gróza Péter ígéretet tett a könyvtár visszaszolgáltatására, erre mindmáig nem került sor. 1989 után a Batthyanaeum tulajdonjoga ismét a figyelem központjába került, és európai unszolásra 1998-ban a román vezetés kormányrendelettel a könyvtárat és épületét visszaadta a közben ér- sekségi rangra emelt gyulafehérvári katolikus püspökségnek. A rendeletet azonban mindmáig nem hajtották végre, így történhetett meg, hogy 1993- ban - a rendszerváltás összevisszaságát kihasználva - Hermann Schefers német állampolgár, a Hessen tartományban lévő Lorsch múzeumának megbízásából és az ottani Állami Kastélyok és Kertek Igazgatóságának anyagi támogatásával valamivel több mint ezer márkáért, egy számítógépért és egy lézernyomtatóért cserébe engedélyt szerzett a Batthyanaeum egyik legnagyobb kincsének, a 812-ben a lorschi kolostorban készült Codex Aureusnak a lefényképezésére. A jóváhagyást a gyulafehérvári könyvtár akkori igazgatója, Iacob Mirza írta alá, mai információk szerint anélkül, hogy arról felettesei, a bukaresti Román Nemzeti Könyvtár vezetői tudtak volna. A tranzakcióra talán sosem vetődött volna fény, ha 1998-ban a németeknek nem jut eszükbe kölcsönkérni a híres, szakértők által 25 millió dollárra becsült kódexet. A lorschi múzeum ugyanis azt tervezte, hogy a Nagy Károly frank uralkodó megbízásából készült, s talán háromszáz évvel ezelőtt szétszedett aranybetús ősnyomtatvány három különböző helyen (Batthyanaeum, Vatikáni Könyvtár, Victoria&Albert londoni múzeum) őrzött részét ideiglenesen együtt állítja ki. Mivel a legértékesebb rész a gyulafehérvári, annak megszerzése nélkül a tervezett tárlat meghiúsult volna. A román művelődési minisztérium rábólintott a kölcsönadásra, a kódexet a német fél és a biztosító kérésére lapolvasóval (szkennerrel) lemásolták, s az értékes evangéliumot 1999-ben Németországban kiállították. A botrány akkor tört ki, amikor nemsokára a luzerni (Svájc) Faksimile Kiadó 333 példányban megjelentette a mindhárom részt magában foglaló Codex Aureus szintén aranytintával készített hasonmás kiadását. Románia kapott ugyan három példányt ebből a munkából, de amikor Bukarestben megtudták, hogy a kiadó a gyűjtőktől egy példányért 28 ezer dollárt kér, pillanatokon belül kiderült, hogy a kódex gyulafehérvári része Németországban súlyosan megrongálódott. Tovább fokozta a bukarestiek izgalmát, amikor rádöbbentek, hogy 1993-ban a Batthyanaeum igazgatója nem csupán a méregdrága ősnyomtatvány fényképezésére adott engedélyt, hanem szerződést is kötött erre nézve. Mégpedig olyat, amelynek értelmében a román állam az eredetit 25 évig nem is fénymásolhatja. Szakértők láttak hozzá lázasan a munkához, s kiderítették: a kódex „lekoppintása” 1,5 millió dollárral károsította meg a román államot. Ugyanakkor az ősnyomtatvány pergamenje néhány helyen megsérült, az aranybetűk több helyen leváltak, s a kódex egyes helyein vegyszerek nyomait fedezték fel. A szakértők úgy vélték, a román államnak azonnal követelnie kell a kódexet biztosító társaságtól a 25 millió dolláros biztosítás (legalább egy részének) kifizetését. Tavaly áprilisban Rázván Theodo- rescu művelődési miniszter kilátásba is helyezte a kódex megrongálásáért felelős személyek példás megbüntetését. Csakhogy - jó román módra - semmi sem történt. Az iratcsomót átadták a rendőrségnek, amely azóta nem sokat törődött az üggyel. Ez novemberben vált ismét fontossá, amikor Dán Erceanunak, a Román Nemzeti Könyvtár igazgatójának menesztése politikai okokból esedékessé vált. Erceanut - azért, hogy 1998-ban ő hagyta jóvá a kódex kivitelét Németországba - december 9-én látványos körülmények között őrizetbe vették, s a tárca két nap leforgása alatt pályázatot hirdetett meg a tisztségre. Ügyét a parlament művelődési bizottsága is megvizsgálta, s kénytelen volt megállapítani, hogy ellene semmilyen vád nem hozható fel. Erce- anu ugyanis sem a kódex első, sem pedig a második másolására nem adott engedélyt. Németország bukaresti nagykövetsége közleményben tiltakozott a németeket ért vádak ellen. A követség szerint a Codex Aureus köl- csönvétele körül minden a legnagyobb rendben volt, a hasonmás kiadás világviszonylatban bevett eljárás, s Románia örvendjen annak, hogy a fakszimiléből három példányt kapott. Ezek birtokában ugyanis jobban megóvhatja az eredetit. A németek arra is hivatkoznak, hogy a román tárca kiküldött képviselője a kiállítás alatt állandóan szemmel tartotta a híres kódexet, s a kiállítás után jegyzőkönyvben ismerte el, hogy azt eredeti állapotában kapta vissza. Persze, a Codex Aureus esete román nemzeti üggyé avanzsált. A bukaresti sajtó kiderítette, hogy az ősnyomtatvánnyal Németországba nem szakértőt, hanem a könyvekhez mit sem értő személyt küldtek ki, a Batthyanaeum egykori igazgatója politikailag manapság túlságosan jól szituált ahhoz, hogy valami baja essék, de különben is, cselekedete már elévült. Románia elállt a kártérítési pertől, Erceanut bizonyítékok híján szabadlábra helyezték, az Országos Audiovizuális Tanács pedig tiltakozott amiatt, hogy több televízióadó bilincsbe verve mutatta be a nemzeti könyvtár igazgatóját őrizetbe vételekor. Aztán a belügyminiszter kijelentette: ha végképp kiderül Erceanu ártatlansága, hajlandó nyilvánosan bocsánatot kérni tőle. A tekintélyes Adevarul napilap a nemzeti érdekek lábbal tiprását vélte felfedezni az esetben, s lemondóan tudatta: megállapítást nyert, hogy a Codex Aureus hivatalosan „nem is része a román nemzeti örökségnek”. A Mediafax hírügynökség viszont keserűséggel közölte: a hasonmás kiadás azzal is jelentős kárt okozott Romániának, hogy ezentúl jóval kevesebb külföldi lesz majd kíváncsi az eredetire, ami korábban csinos összegeket hozott Bukarestnek. Majd hozzátette: pedig „a Codex Aureust teljes műkincs- és könyv-gyűjteményével együtt Batthyány katolikus püspök vég- rendeletileg Romániára hagyta”. Miközben az Aranykódex - amely- lyel Románia a kommunizmus idején jelentős devizakölcsönökért garantált - jogos tulajdonosa, a gyulafehérvári római katolikus püspökség hónapokkal az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény elfogadása után sem vehette birtokába a jogos tulajdonát képező Batthyanaeumot és értékes gyűjteményeit. S miközben bukaresti fejekben fel se merül, hogy a felbecsülhetetlen értékű könyvtár gondatlan kezelésével a jogos tulajdonosnak mekkora károkat okoztak. Kolozsvár, 2003 január Egy év alatt a harmadik gyilkos merényletet követték el a tel-avivi buszpályaudvaron, amelynek környékén többnyire már csak külföldi vendégmunkások laknak Ott ült a járda szélén, a korláton, és egyszer csak felrobbant Vér és szenvedés tottak tőle, hogy letartóztatják és kiutasítják őket. A rendőrség, aggodalmaikat eloszlatandó, közleményben értesítette őket, hogy nem kezd eljárást a sebesült vendégmunkások ellen, sőt legalizálni fogja ittlétüket és még hozzátartozóikat is Izraelbe hozhatják. Miért éppen itt hajtották végre a merényletet? Talán csak azért, mert az utcán sűrű tömeg volt. Számukra egyre megy, hogy zsidókat, arabokat, portugálokat vagy kínaiakat ölnek meg, csak minél többen legyenek. Nincs meggyőzőbb tanúsága a merényletek értelmetlenségének. Palesztin szempontból pedig a kontraproduktivitásuknak. Hiszen minden terrorakció azok malmára hajtja a vizet, akik ellenzik és meg akarják gátolni a tárgyalásos megoldást és a palesztin célok elérését. Ezét is ítélte el a vasárnapi véres akciót szokatlanul egyértelműen a palesztin hatóság. A szélsőséges szervezetek - az Iszlám Dzsihád, a Hamasz - viszont egymással versengtek, hogy vállalják érte a felelősséget. A versengésbe az első órákban bekapcsolódott az Arafat mozgalmához tartozó „El-Aksza mártírjai brigádjai” is -, később azonban a brigádok visszakoztak: újabb verziójuk szerint nincs közük a merénylethez. Egyelőre bizonytalan, melyik szervezet követte el a támadást. Ariel Sáron kormányfő még az éjszaka összehívta a biztonsági kabinetet, amely három palesztin egyetem bezárásáról, a PFSZ Nemzeti Tanácsa jövő heti ülésének betiltásáról, a palesztin reformokról szóló londoni tárgyalásokra készülő palesztin küldöttség visszatartásáról, a palesztin gépkocsik forgalmának korlátozásáról döntött. El(Reuters-felvétel) vetette viszont Benjamin Netanjahu külügyminiszter javaslatát Jasszer Arafat azonnali kitoloncolásáról. Még az éjszaka folyamán palesztin üzemeket bombáztak helikopterek Gázában, és a hadsereg letartóztatásokat hajtott végre a megszállt területek több részén. Sajnos, ez nem változtat a tényeken: Tel-Avivban az elmúlt két évben 59, az egész országban 725 áldozatot szedett a palesztin terror, amelynek nem tudnak véget vetni. „Sáron kormánya csapdában van” - összegezte a helyzetet a Jediot Ahronot hírmagyarázója. „Erővel nem képes a maga javára eldönteni a konfliktust, nem hajlandó megkísérelni a tárgyalásos rendezést sem és nem akar egyoldalúan elszakadni a palesztinoktól, mert az feltételezné a zsidó települések kiürítését”. Tel-Avivi, 2003. január YEHUDA LAHAV Délelőtt tízkor már felmosták a vértócsákat, eltakarították a törmelékeket, a mesteremberek már a betört kirakatokat üvegezték. Hihetetlenül gyorsan tűntek el a vasárnap esti kettős merénylet nyomai a tel-avivi régi buszállomás környékéről. Igaz, az itteniek már sok tapasztalatot szereztek: egy év alatt ez volt a harmadik - és a legvéresebb - terrorakció a környéken: 23 halott, több mint száz sebesült.- Itt ült a járda szélén, a korláton. Még fel is figyeltem rá, feszültnek látszott. És egyszerre csak felrobbant - mondja a merénylőről Slo- mo, aki hat hónapja munkanélküli és ezen a szegényes környéken tölti estéit. - Azután már csak azt éreztem, hogy vér folyik az arcomon. De nem az én vérem volt, hanem a szomszédomé, aki halálos sebeket kapott. Nagy mázlim volt. Mindkét merénylő a testére erősített, 10-15 kiló robbanóanyaggal érkezett a helyszínre, valószínűleg Nablusz környékéről. A robbanás hatását növelte, hogy csavarokkal és más fémtárgyakkal rakták körbe a robbanóanyagot, és ezek a repülő fém alkatrészek okozták a legtöbb és legsúlyosabb sérüléseket. A téli időjárás segített a merénylőknek elterelni magukról a figyelmet: most mindenki kabátban jár és a kabát alatt el lehet rejteni a robbanóanyaggal telített öveket. Tizenkét órával a merénylet után Benjamin, az órás, kinyitotta a boltját. így tett Cohen úr is, a szomszéd kávézó tulajdonosa. Az utcán lévő asztalokat és székeket tönkretette a robbanás, de bent a szűk teremben újra működik „az üzem”. - Az élet megy tovább, mit lehet tenni? De nem is akarunk behódolni a terrornak - mondja kissé mogorván. Tel-Aviv egyik legszegényebb negyede terül el a régi buszpályaudvar körül. Az izraeliek közül, aki csak tehette, régen elköltözött. Helyüket román, thaiföldi, ghánai, portugál vendégmunkások foglalták el. Magyarok is vannak szép számmal, de közülük ezúttal egyetlen egyel sem találkoztam. Az eddig azonosított áldozatok között két román van és egy bolgár. A román állampolgárok azonosságáról és helyi illetékességéről a tel-avivi román nagykövetségnek tegnap még nem volt tudomása. A sebesültek között sok az idegen. Sokan féltek kórházba menni, mert illegálisan dolgoznak Izraelben és tarMentik a menthetetlent (CTK/AP-felvétel)
