Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-05 / 283. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 5. KOMMENTÁR Tejkvóták és tüntetők SIDÓ H. ZOLTÁN Prágában a földművelésügyi minisztérium ablakait tegnap jobb sorsra érdemes burgonyával dobálták be a tüntető földművesek, s a nyomaték kedvéért érett trágyát öntöttek az épület elé; Pozsonyban a dühös agrárgazdák az Európai Unió nagykövetsége előtt skandálták jelszavaikat - e színfolttal bővült az egyre kíméletlenebb uniós csatlakozási tárgyalások vüága. Most, hogy a csatlakozni vágyó államok gyakorlatilag a célegyenesbe értek, pattanásig feszültek az idegek. Brüsszel egyre kisebb jóindulattal viseltetik irántunk, filléres, értsd, legfeljebb 1-2 milliárd eurós kiadásokon akar spórolni, miközben a társult tagok egyre keményebben védik pozícióikat. A jövő heti koppenhágai csúcstalálkozóig minden bizonnyal csak fokozódnak a pengeváltások, pedig már csak egy igazán fontos terület, az agrárszféra pénzügyi támogatása nincs lezárva. Éppen ez vált a viszály almájává (lám, máris mezőgazdaság), mivel az Európai Unió minden várakozást alulmúló közveden támogatási rendszert ajánlott fel, ráadásul az egyes termékek keretszámai szintén szűkre szabottak. Jelenleg ott tartunk, hogy folyik a számháború, a nagyobb tejkvótáért cserébe kevesebb anyajuhot engedélyeznek, esedeg fordítva. A feszültséget enyhítendő Dánia, az EU soros elnöke a napokban némileg nagyvonalúbb ajánlatott tett a belépésre váróknak. Szlovákiának a korábbinál 200 mülió euróval többet tartalmazó segítségcsomagot javasolt, melynek legfontosabb elemei a mezőgazdasági termelői kvóták emelése, több pénz a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű leállítására, a vidékfejlesztésre és a külföldiek földvásárlásának hosszabb tiltása. Az engedékenység odáig terjedt, hogy az unió jóvátette eddigi feledékenységét, és váratlanul bólintott a hazai kecsketartásra, amely eddig valahogyan nem szerepelt az agrártételek között. Illúzióromboló lehet tejkvótákról, az anyajuhok számának precíz megállapításáról, esedeg - Ciprus esetében - az uborka brüsszeli mércének megfelelő görbületéről hallani, miközben Európa nem tudja megoldani a menekültek kérdését, katonailag elmaradott és a csúcstechnológiák alkalmazása terén lépéshátrányban szenved. De ne merüljünk el tovább a részletekben, hiszen a felsoroltakból is kiderül: az 1989-es berlini faldöntést követő fennkölt, földrészünk újraegyesítéséről, a Nyugat és a Kelet egymásra találásáról, az Európa Ház felépítéséről szóló szónoklatokat mára sikerült aprópénzre váltanunk. JEGYZET Dömping Mikulásból BUCHLOVICS PÉTER Gyermekkoromban szorgalmasan pucoltam a cipőm, suvickol- tam a bakancsom, és dobogó szívvel rohantam december hatodikén reggel az ablakhoz, hogy lázas sietséggel bontogassam az öreg nagyszakállú ajándékait, majszoljam a csokit, narancsot. Persze úgy nyolc-kilenc évesen már tudtam, hogy anyu vagy apu az, aki apróságokat, édességet, netán virgácsot csempész a lábbelibe, de ez egy cseppet sem zavart. Továbbra is hittem a Mikulásban, a krampuszban, a Jézuskában, mert hinni akartam (!) - s ez így volt jó. Meg aztán: egyik sem csapott be, még akkor sem, ha rosszaságom miatt Mikulás vagy Luca napján több széndarabot és virgácsot találtam a cipőmben, mint nyalánkságot, gyümölcsöt. Mellesleg, a krampuszt mindig is egyéniségnek tartottam, ellentétben Mikulás bácsival... Kedves Olvasó, ha Ön mos azt hiszi, hogy a jegyzetíró tévedett pár napot, rosszul gondolja. Mikulás apó ugyanis megérkezett. Sőt, egyszerre több van belőle, s mindannyian Mikulás-kampányt tartottak. A modern Mikulásnak ígéretekkel van tele a zsákja, na meg sok szép jövőképpel. Némelyik Mikulás azzal akar továbbra is Mikulás maradni, hogy a sárga földig lehordja a többi Mikulás-jelöltet, némelyik meg akarja szabni, hogy mit és müyen beállításban írjanak róla, és olyan is akad, aki egyszer reggel felébredt, megvakarta a hasikáját, rájött, hogy az biz üres, a jövőbe bámult pár pillanatig, majd eldöntötte: Mikulás leszek! Mert milyen szép is az, mosolyt varázsolni a nyomorba, rénszarvastelepet létesítem, s ezzel is munkát adni a helyi lurkóknak, fogni a kezüket, hogy össze ne törjék magukat a kivilágítadan, gidres-gödrös utcákon, sok-sok hitelt felvenni, hogy minden nebuló Milka csokit ehessen, naponta többször is, álmodni jövőt, csillagfényest, tágasat, hogy csak úgy süvítsen a szél. Avagy tudni, hogy Mikulás többé már nem leszek, tehát felpörgetem az iratmegsemmisítőt, utoljára még jól megjutalmazom a Mikulás-segédeket, és elmegyek Finnországba, mint anno ki is? Akad Mikulás, aki hívei körében egyelőre sikerrel alkalmazza a cukorka és virgács technikáját, bár ez utóbbiról sosem felejti el megjegyezni, hogy arról a rusnya krampusz tehet, de van olyan Mikulás-jelölt is, aki mini Mikulásbirodalmat akar, ahol a jelszó: Kuss! Ám a napokban vérrel-ve- rejtékkel próbálja meggyőzni a gyerekeket arról, hogy dehogyis, csak rosszul vannak informálva, mert buták, felkészületlenek és nem bírnak rá figyelni két percnél tovább. Ami engem illet, én a Mikulástól egy tisztességes krampuszt akarok, olyat, aki ha lop, legalább bevallja, több szenet akarok a cipőmbe, mert a gáz januártól gáz, a két szem cukorkán pedig vesszenek össze a húgom gyerekei - én majd elnézem őket méltósággal, jóságos mosollyal, piszkosul szeretve önmagamat, mert hiszen a szeretet és a közjóért végzett munka, a jó szándék hegyeket mozgat meg, mint tudjuk. Mert önzeden. Naná! FIGYELŐ MLADÁ FRONTA DNES Külföldi maffiák kezébe került a csehországi kábítószerpiac - állítja a nemzeti drogellenes központ információira hivatkozva a cseh napüap. A központ dokumentumai szerint jelenleg orosz, ukrán, dagesztáni és azerbajdzsáni alvilági csoportok ellenőrzik már a „cseh családi ezüstnek” becézett hazai gyártmányú kábítószer, a pervitin terjesztését is. „Ma már sokan egyenesen az oroszok számára készítik a pervitint. Van, aki önként, van, aki természetbeni juttatásért (kábítószerért vagy a gyártásához szükséges nyersanyagokért), de a legtöbben kényszerből” - mondta Jifí Ko- morous, a drogellenes központ főnöke. Kifejtette, hogy ezek a csoportok már nemcsak a pervitin gyártását, hanem terjesztését is ellenőrzik, s próbálkoznak Nyugatra csempészésével is. Ko- morous hangsúlyozta, hogy az oroszországi maffiák nagyon jól szervezettek, s rendkívül nehéz ellenük harcolni. A kimutatásból kiderül, hogy jelenleg Csehországban mintegy 23-24 ezer személy pervitinfüggő, az országban ez a legelterjedtebb kábítószer.- Micsoda világot élünk, uraim! Nemcsak az ajándékokat lopták el a garázsból, hanem a vadonatúj gépkocsimat is! (Lubomír Kotrha rajza) TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES Az Európai Uniónak túl kellene tennie magát a Törökországgal kapcsolatos amerikai nyomásgyakorlás miatti ellenérzésein, és el kellene fogadnia az Egyesült Államok e téren követett stratégiai céljait - írta a londoni üzleti lap. Emlékeztet arra, hogy az uniónak a jövő heti koppenhágai csúcson kell eldöntenie, ad-e időpontot Törökországnak a csatla- kozási tárgyalások megkezdésére. Nemcsak a múlt hónapi választásokon győztes Igazság és Haladás (AKP) pártnak és a törökök háromnegyedének hő vágya ez, hanem az Egyesült Államok is azzal bosszantja az EU-t, hogy igyekszik közbenjárni Ankara érdekében. Washington azt várja Ankarától - a NATO egyetien muzulmán tagországától -, hogy bocsásson rendelkezésre további támaszpontokat és esedeg nyisson egy északi frontot, ha kitör a Szaddám Húszéin iraki elnök megdöntésére indítandó háború. Stratégiai célja azonban az, hogy az ország épüljön be a demokráciák klubjába. Ez ugyanis bizonyítaná, hogy az iszlám összefér a demokráciával. Ha ezúttal sem sikerül köztársasági elnököt választani, január 5-étől a posztot ideiglenesen a parlament elnöke veszi át Szerbia: Kostunica és a két szék Vasárnap, december 8-án az urnák elé járul-e a választó- polgárok több mint a fele? Lényegében erre egyszerűsödött le a közvéleményt foglalkoztató kérdés, azt ugyanis eleddig senki nem vitatta, eredményes választás esetén Kostunica legyőzi Seseljt. SINKOVITS PÉTER Minden más azonban igencsak bizonytalan, lévén, Szerbia belefáradni látszik a költséges és hosszúra nyúló elnökválasztási sorozatba. Két évvel ezelőtt Vojiszlav Kostunica neve teljesen ismeredenül csengett a világ számára, s otthon is csak kevesen tudtak róla. A kis Szerbiai Demokrata Párt elnökeként homályban és eseménytelenül teltek napjai. Még Milosevics sem figyelt rá, nem próbálta sem támadni, sem becserkészni. 2000 őszén aztán ez lett az előnye. A Szerbiai Demokratikus Ellenzéknek tiszta, nem korrumpálódott személyt kellett találnia, aki az akkori elnökválasztásokon eséllyel indulhatott a diktátorral szemben. Ez lett Kostunica. Akit hirtelenében „felépítettek”: őt tették meg Szerbia megmentőjének, egyeden és utolsó reménységnek. Az ötíet pedig bevált. A jogászból átvedlett politikus új pályájának első szakasza tagad- hatadanul eredményesnek minősíthető (az ország visszaintegrálódása a nemzetközi közösségbe), a jugoszláv államfőről azonban utóbb kiderült, bizonytalan a reformok tekintetében, kerüli a hágai nemzetközi bírósággal való együttműködést, hovatovább nem fér össze Zoran Djindjics szerb kormányfővel (a másik nagy politikai szervezet, a Demokrata Párt vezetőjével). így aztán meglehetősen felemásra sikeredett a rendszerváltásnak nevezett, fordulat utáni időszak; mindezt a minap Végei László közíró így sommázta: „Nem sikerült meghozni alapvető törvényeket, például az átvilágításról, nem kezdődött el a szembenézés a háborús bűnökkel, nem állították meg a korrupciót, s a kisebbségi ügyekben is csak szimuláció történt.” Djindjics pedig így fakadt ki, mikor Kostunicáról faggatták: „Ahhoz, hogy együttműködhessünk, mindkettőnknek dolgoznunk kellene. Amint látom, pillanatnyilag egyikünk dolgozik, a másikunk bírál és kommentál. Egyikünk a felelősséget viseli, a másikunk a jogokat képviseli.” Egészében véve azt gyanítjuk, hogy Kostunica - akit egyszerűen szalonnacionalistának tartanak - új pozíciójában képtelen volt kiszabadulni a nemzeti mítoszok bűvköréből, s Európa irányába sem hajlandó határozottabb lépések megtételére. A történelem nyilván az átmeneti szakasz levezénylését szánta neki, tekintettel azonban pártja megerősödésére, ez a periódus veszélyesen elhúzódik. A szeptemberi sikertelen elnökválasztáson tizenegy jelölt indult, a mostam megismételt voksoláson a polgárok három jelöltre szavazhatnak: Vojiszlav Kostunicára, a Szerbiai Demokrata Párt vezetőjére (a jelenlegi jugoszláv államfőre), Vojiszlav Seseljre, a Szerb Radikális Párt elnökére és Boriszlav Pelevicsre, a Szerb Egységpárt elnökére. (Seselj és Pelevics kimondott és veszélyes szerb nacionalizmusáról ismert.) Miroljub Labusz szövetségi kormányfőhelyettes kiábrándult a választási színjátékból, s nem indul. A „maradék” Szerbiai Demokratikus Ellenzék kezdetben Dragoljub Mi- csunovicsot próbálta rajthoz állítani, a szövetségi parlament polgári tanácsának elnöke, a Demokratikus Centrum vezetője azonban elhárította az invitálást, mondván: Seselj legyőzésére most egyedül Kostunica alkalmas. Djindjicsék ekkor két gesztust is tettek Kostunica irányáA megismételt voksoláson a polgárok három jelöltre szavazhatnak. ba. Elsőként azt javasolták, legyen Kostunica a koalíció közös jelöltje. Másodszor azt indítványozták, a Demokrata Párt is őt támogatja majd egy elfogadható programért cserébe. Kostunica mindkét megkeresést simán elutasította. Pedig könnyen megtörténhet, hogy rosszul kalkulál. A mostani megméretés első fordulójában ugyanis még mindig kötelező a választópolgárok 50 százalékának megjelenése (az esetleges két héttel később tartandó második menetben ezúttal már nem). Műit ismeretes, Labusz legutóbb csaknem egymillió voksot mondhatott magáénak, a Szerbiai Demokratikus Ellenzék polgári irányultságú híveinek többsége most vélhetően el sem megy szavazni, miként a Szerbiában élő kisebbségek sem. A másik oldalt tekintve: Kostunica a Milosevicstől eltávolodó reformszocialisták megnyerése felé sem lépett. Túlzott magabiztossága megbosszulhatja magát, s ha a „két szék” közül „ötven százalék alá” esik, az újabb kudarcért egyedül ő lesz a felelős. A dolgok ilyen alakulása folytán amúgy a pártok többsége a választópolgárok lelkiismeretére bízta, megjelennek- e vasárnap a szavazóhelyeken. Nagyjából erre az álláspontra helyezkedett néhány napja a VMSZ (Labusz után eredetileg egyértelműbbnek látszott Kostunicát támogató szándéka). Az Ágoston András vezette VMDP értékelése szerint a leereszkedő schengeni vasfüggöny miatt együttes érdek a köztársaság stabilizálása, s ebben a vajdasági magyarok szavazata is számít. Nenad Csanak, a tartományi képviselőház elnöke a testület kétéves tevékenységéről nyüatkozva úgy fogalmazott, a jobbára örökölt törvények által behatárolt szűk mozgástérben csak részeredményekre futotta, a valódi autonómia kiteljesedéséről aligha beszélhetünk. Abba pedig, hogy ki megy szavazni s ki nem - nem kíván beleszólni. Végül: ha Szerbiának ezúttal sem sikerülne köztársasági elnököt választania, január ötödikétől ezt a posztot ideiglenesen Natasa Misics, a parlament elnöke veszi át. Ezt követően több megoldási változat jöhet számításba (például rendkívüli parlamenti választások kiírása), de mindegyik már több hónapos csúszást jelent. Bruttó 14 ezres keresetnél a nettó bér 10 500 korona; betegszabadság esetén a táppénz csak ezer koronával kevesebb Csehországban érdemes (ál)betegnelc lenni KOKES JÁNOS Kifizetődő manapság betegnek - vagy pontosabban fogalmazva álbetegnek - lenni Csehországban. A szociáldemokraták kormányzati pozícióba való kerülése után alig két évvel, 2000-ben ugyanis lényegesen emelkedtek a betegszabadság idején folyósított állami pótlékok, ami radikálisan változtatott a korábbi helyzeten, amikor betegnek lenni szinte egyenértékű volt az elszegényedéssel. A Václav Klaus vezette jobbközép kormányok idején, tehát lényegében a kilencvenes években a betegeskedés komoly anyagi hátrányt jelentett, az ember csak havi fizetése töredékét kapta, ezért aki tehette, nem maradt otthon, s ha már otthon kellett maradnia, akkor azt inkább a szabadsága terhére tette. Jelenleg fordított előjelű problémára panaszkodnak a Csehországban beruházó külföldi cégek s mellettük a hazai cseh vállalkozók is: példátlanul sokat vannak betegszabadságon a cseh munkavállalók. A statisztikák szerint a magyarok évente 15 és fél, a szlovákok 23 és fél, a csehek 28 és fél napot hiányoznak munkahelyükről. Ugyanakkor az EU átlaga alig négy-öt napi munkahelyi hiányzás. A különbség lényeges és szembeötlő. A legtöbb megbetegedést a 20 éven aluliak jelentik, akiknél ezt nyilvánvalóan inkább ügyeskedésnek lehet nevezni, hiszen egészségük általában biztosan jobb, mint az idősebb korosztályokba tartozóké. Hasonló a helyzet a 10-15 ezer koronát keresőkkel is. Nekik azért érdemes betegeskedniük, mert a szociális juttatás itt olyan magas, hogy a 14 ezer korona bruttó havi bérig kereső munkavállaló betegség esetén nem érez lényeges anyagi visszaesést. Egy 14 ezres bruttó keresetnél a nettó bér mintegy 10 500 korona. Betegszabadság esetén a táppénz csak mintegy ezer koronával kevesebb. Másrészt gyakran jelentenek beteget azok is, akik különböző okok miatt elveszítették munkahelyüket. A Právo című lap országos statisztikákra hivatkozva kimutatta, hogy azokban a régiókban, ahol magas a munkanélküliség, az országos átlagnál jóval magasabb a betegszabadságon levők aránya is. Prága környékén például a munkavállalók mintegy 19 százaléka megy el betegszabadságra, a gazdasági visszaeséstől sújtott észak-morvaországi régióban viszont a munkások 49 százaléka. Egy tanulmány szerint a cseh állam 2002 első tíz hónapjában mintegy 30 milliárd koronát fizetett ki a betegeskedőknek. A helyzet ismerői azt állítják, hogy az esetek mintegy 30 százalékában álbetegekről volt szó. Ugyanakkor komoly probléma, hogy az idei első félévben az egészségbiztosításra 15,3 milliárd koronát fizettek be, de a kiadások 17, 4 milliárdot tettek ki, tehát jóval meghaladták a bevételt. Hosszú távon ez nyüván nem tartható. A probléma 2000-ben merült fel először, amikor megváltoztatták a betegsegélyezési rendszer néhány részét. Korábban az egy napra maximálisan kifizethető összeg 270 korona volt, ma már 690 korona, s értéke mindig követi az inflációt is - mondta Jirí Hoi- dekr, a társadalombiztosítási alap igazgatója. Szerinte a segélyek növekedése helyes irány. A hibát abban látja, hogy elmaradt a rendszer átfogó reformja. Zdenék Skromach munkaügyi miniszter már bejelentette, hogy törvényjavaslatot terjeszt elő, amely orvosolná ezt a problémát. A tervezet szerint a betegség első három napját a munkaadó fizetné, s ezzel a munkaadók lehetőséget kapnának, hogy saját maguk is ellenőrizzék alkalmazottaikat. Ugyanakkor az orvosok is ösztönözve lennének, hogy szigorúbban járjanak el az esetleges álbetegekkel szemben. Az elképzelés harmadik pontja szerint a hatóságok megszigorítanák a táppénzen levők ellenőrzését, és szigorodnának a szankciók; például a munkaviszonyt is fel lehetne bontani. Megszigorodna az orvosok ellenőrzése is.
