Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-21 / 297. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 21. MINDENNAPI KENYERÜNK Az igazi világosság ÉDES ÁRPÁD Ige: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít . minden embert: ő jött el a világba.” (János 1: 9) Most már nemsokára itt a karácsony! Gyermekeink elfelejtik az utolsó iskolai nap feszültségeit, és minden idegszálukkal az érkező ünnepre figyelhetnek. Talán mi is túl vagyunk az ajándékbeszerző körutak fáradalmain. Esetleg még néhány dolog a konyhába, hogy az ünnepi asztalon is minden a legnagyobb rendben legyen, aztán mi is megpihenhetünk. Úgyis zsong a fejünk a rengeteg reklámtól, a vibráló fényektől, a csábítónál csábítóbb ajánlatoktól, a portékájukat kínáló árusoktól. Holnap meggyújtjuk az adventi koszorún az utolsó gyertyát, s talán ez is segít abban, hogy szemünk és szívünk odaszelí- düljön a sok agresz- szív, vakító fény után a karácsonyfa szelíd békét és melegséget sugárzó gyertyácská- ihoz. Hisz a szeretet, a békesség, a család ünnepének tartjuk a karácsonyt. A nyugati keresztyénség terjedésével pedig világszerte az egyik legelterjedtebb ünnep lett. Mi keresztyének Jézus Krisztus születésére emlékezünk ezen a napon. Ha nem is szigorúan dátum szerinti születésnap ez, de arra a tényre emlékeztet, hogy a Mennyei Atya egyszülött Fiával ajándékozta meg az emberi nemzetet. Egy új isteni szövetség, az Újszövetség kezdetét jelzi ez a nap. A későbbi századok pedig úgy tartották méltónak, hogy az időszámítás kezdete is ez legyen. Egy Dionysius Exiguus nevű szerzetes számolta vissza Jézus születésének évét. Ma már szinte bizonyos, hogy Jézus legalább 4, és legfeljebb 7 évvel korábban született, de Dionysius barátnak ez a pontatlansága az esemény fontosságát egyáltalán nem csökkenti. A születés napjának tekintetében még több a bizonytalanság. A keresztyénség egyik fele, a keleti ortodox egyház január 6-án tartja az ünnepet. A római, és vele az egész nyugati keresztyénség december 25-én, a téli napfordulót követő napokban ünnepel. Kiindulási pontja a Római Birodalomban korábban ugyanezen a napon ünnepelt pogány eredetű „Sol invictus” (magyarul a Legyőzhetetlen Nap) kultuszának János evangéliuma szerinti újraértelmezése volt. János azt írja: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba..., testté lett” (Ján 1: 9,14), azaz inkarnálódott! Ebből lett a mi karácsony szavunk is. Tehát nem a fölébredő Nap az oka az ünneplésnek - hisz majd ősszel úgyis fogyni kezd -, hanem Jézus Krisztus testté léte. Ünneplésünk igazi eredete nyugaton és keleten egyaránt az, hogy Isten megajándékozott minket, és mi arra emlékezhetünk, hogy valamikor, Isten akaratából, a Szent- lélektől fogantatva, egy betlehemi jászolban megszületett a Messiás! A szeretet ünnepe ez, mert Istennek azt a földig hajló szere- tetét sugározza felénk, amellyel önmagáról lemondott, hogy Jézusban hús-vér testvérünk legyen. Az ajándékozás alkalma ez, Isten ajándékára utalva, mert az ajándék nem fizetség, nem is jutalom, hanem az önmagámból adás gesztusa, amely csupán az ajándékozó szuverén joga. Nekünk hívőknek van erre egy megfelelő szavunk: a kegyelem. A család ünnepe ez, hiszen Szűz Mária és József hite és engedelmessége minden kilá- tástalanság és veszély ellenére elfogadta az Isten Ajándékát. Ma hány és hány elvetett és elvetetett gyermek mutatja, hogy olyanok vagyunk, mint az akkori betlehemi fogadók, ahol mindennek akad hely, csupán az Isten ajándékának nincs. A békesség ünnepe ez, mert ahol ez a karácsonyi Gyermek helyet talál, ott az istálló templommá változik. Ott hódolva megférnek együtt a pásztorok és a bölcs királyok, s nem zárulnak be a szívek, hanem még a kincses ládák is megnyílnak. Oly sok múló csillogás, fölvillanó reklám, ideig óráig tartó rivaldafény próbál elvakítani minket. Engedjük, hogy a karácsony igazi fénye, az „igaz világosság” ragyogja be ünnepünket, és mondhassuk a betlehemi angyalokkal: „Dicsőség mennyben az Istennek, ...békesség földön az embernek!” A szerző református lelkész Természetes díszek Festett és háromféle mázas alma Hozzávalók a színezett almákhoz: 8 savanykás alma, 8 hurkapálcika, 1 kg finom kristálycukor, 2 teáskanál fehérborecet, 1-1 teáskanál piros és zöld ételfesték. Elkészítés: A megmosott, megtörölt almák szárát kicsavarjuk, és helyükre mélyen hurkapálcikát szúrunk. Két lábasban 1,5-1,5 dl vizet 50-50 dkg cukorral és 1-1 teáskanál ecettel felforralunk. Az egyikbe piros, a másikba zöld ételfestéket teszünk, majd 6 percig gyöngyözve főzzük (kb. 155 fokosra hevítjük). A lábasokat a tűzhelyről levesszük, és mindkét festékbe egymás után 4-4 almát mártunk. Addig forraljuk őket, amíg héjukat teljesen be nem vonja a színes szirup. Végül cukorral meghintett tálcára téve hűlni hagyjuk. Hozzávalók a mázas almákhoz: 12 apró savanykás alma, 1 kg finom kristálycukor, 1 teáskanál fehérborecet, 1 teáskanál ételfesték, 40 dkg tej tortabevonó, a szóráshoz finom kristálycukor, 12 hurkapálcika. Elkészítés: A fentiek szerint előkészített almákból 4 darabot az előző receptben leírt módon ételfestékkel pirosra festünk. A maradék cukrot aranybarnára karamellizáljuk, kb. 1,5 dl forró vízzel felöntjük, és 6 percig főzzük. A tűzhelyről levéve beleforgatunk 4 almát, majd cukorral meghintett tálcára helyezzük. A feldarabolt tortabevonót forró vízfürdőben megolvasztjuk, és a megmaradt 4 almát belemártva addig forgatjuk, amíg a csokoládé teljesen bevonja. Rácsra téve száradni hagyjuk. A világ minden földrészén milliónyi keresztény ünnepel egyszerre, kicsit talán másképp, de mindenütt ugyanazt Karácsony Szíriában A fenyőfa alá itt minden családban úgynevezett maghárát készítenek (A szerző felvétele) GÁLIK IVETT N ehéz lenne megmondani, hogy pontosan mikor is kezdődik a karácsony, hisz az ünnephez hozzátartoznak az előkészületek is, a megfelelő fenyőfa felkutatása, a karácsonyfadíszek gondos kiválogatása. Na és persze a bevásárlás, amelyet minden évben időben szeretnénk lebonyolítani, aztán valahogy az ajándékot többnyire mégis az utolsó pillanatban szerezzük be. Most, hogy otthonomtól távol kell töltenem a karácsonyt, jelentőséget kapnak az egészen apró dolgok, olyanok, amelyekre otthon talán kevésbé figyelünk. Pedig, közel is, távol is egyformán ragaszkodnunk kell a karácsonyi szokásokhoz, legyen szó az étkezésről, az ajándékozásról, a családi összejövetelek apró mozzanatairól. Természetesen, még így az otthontól távol is szerencsés helyzetben vagyok, hisz olyan országban élek, ahol élnek keresztények, nem is kevesen. Igyekszik tehát az ember, amennyire csak lehet, az otthoni karácsonyi hangulatot valamiképpen itt is megteremtem. Persze, a szokások mindenhol másmilyenek, még akkor is, ha alapvetően mindenki ugyanúgy ünnepel, néhány apróság azonban különbözik. Egy idegen országban éppen ezek az apróságok hiányoznak leginkább. Itt Szíriában például nem tartozéka a karácsonynak az adventi koszorú, ezért nem is kapható sehol. Élő fenyőfát beszerezni pedig szinte teljes képtelenség, ezért a családok kénytelenek műkarácsonyfával ünnepelni. Egyik-másik valóban nagyon szép, de nem pótolhatja az igazi fenyőfát, sem annak látványát, sem pedig hamisítatlan, karácsonyi fenyőillatát. Szíria legrégebbi keresztény negyede Báb Túrna, vagyis Tamás kapuja. Ez Damaszkusz óvárosa, hangulatos, szűk utcákkal, egymástól alig egy karnyújtásnyira épült magas lakóházakkal, ahol az egyik ablakból könnyedén átléphetünk a szemközti lakóház erkélyére. A szűk útvesztőben fényes paloták bújnak meg az apró kapuk mögött. Ezek a paloták ma jobbára kávéházként vagy étteremként működnek. Báb Túrna és a körülötte levő negyedek kereszténylakta kerületek, így karácsony előtt körülbelül tíz nappal fénybe borulnak itt az utcák. Színes villanyégők kerülnek nemcsak a lakóházakra, hanem a terekre, a templomokra, s a fákra az utcaszéleken. Itt is óriási tülekedés van a boltokban, sok a bámészkodó, és rengeteg télapó járja az utcákat, olykor a boltok alkalmazásában, hogy becsalogassa a vásárlókat, a gyerekeknek pedig cukorkát osztogat. Ilyenkor már javában díszítik a karácsonyfákat, amelyekre színes gömbök, csengők, angyalkák kerülnek éppúgy, mint odahaza. A fenyőfa alá azonban itt minden családban úgynevezett maghárát készítenek, amely barna papírból, olykor festett gipszből kialakított apró barlang, előtte pedig a Jézus születése körüli bibliai szereplők figurái állnak. A barlangot a családok maguk készítik, a figurák pedig megvásárolhatóak. Az ajándékozás Szíriában nem szokás, csak addig vásárolnak ajándékot a szülők, amíg egészen kicsik a gyerekek. Amikor felnőnek, a karácsonyfa alá már csak a maghára kerül. A templomok hitközösségei az 5-15 éves korú gyermekek részvételével a vasárnapi iskola keretén belül színdarabot készítenek, amelynek témája Jézus születése, ritkábban egyéb bibliai, oktató-nevelő célzatú történetek. A színdarabot a vasárnapi iskola tanárai, nevelői készítik elő, s a gyerekek leggyakrabban a karácsonyt megelőző pénteken adják elő a templomban, különböző karácsonyi énekek kíséretében. A felkészülést nagyjából két hónappal karácsony előtt kezdik meg. Természetesen nem minden hitközösség készít műsort, de a nagyobb templomokhoz tartozó hívek igen. Szíriában a kereszténység minden csoportja megtalálható: a görögkeleti, a római katolikus, az evangélikus vagy a szír maronita egyház hívei, ugyanakkor országszerte élnek örmények is, főként Damaszkuszban és a török határvidéken. Az előkészületekhez hozzátartozik a böjt is, amely negyven napig tart, s időközben a hívők nem fogyasztanak semmilyen állati eredetű ételt, tehát húst, tejtermékeket, tojást. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy legtöbben ma már csupán egykét napos jelképes böjtöt tartanak az ünnepek előtt. A karácsonyt megelőző napot a család együtt tölti, együtt étkezik, s fogadja a látogatókat, akik az egész délután folyamán érkeznek, s olykor éjfélig, hajnalig maradnak. Sokan sétálgatni mennek, a damaszkuszi utcákon ilyenkor a bámészkodók között sok a mozlim is. Az iszlám ugyan nem tekinti ünnepének Jézus születésnapját, a lakosság körülbelül tíz százalékát kitevő keresztények szamára mégis szabadnap karácsony napja. Jézus az iszlám vallásban is fontos személyiség, mert egyike a Muhammadot megelőző neves prófétáknak, akiket minden mozlim Muhammad prófétához hasonlóan tisztel. A nagyobb templomokban zenés-táncos esteket rendeznek, ahol a gyerekeknek ajándékokat osztogatnak a templomok télapói. A szülők olykor maguk adják a télapónak a gyerekeiknek szánt csomagot, a szegényebb családok számára a korábban összegyűjtött pénzből, adományokból vásárolnak jelképes ajándékokat. A legfontosabb dolog, hogy minden gyermek kapjon valamit a télapótól a templomi ünnepségen. Mielőtt azonban kiosztanák az ajándékokat, rövid bet- lehemes játékot mutatnak be a résztvevőknek. A templomközösségek fiataljai közül néhányan ezen az estén házról házra járnak, hogy harmonika kíséretében előadjanak néhány karácsonyi éneket. Éjfélkor némelyik templomban éjféli misét tartanak, de a hívők leginkább a következő reggel, vagy délután mennek el a templomba, a protestáns egyház hívei inkább reggel, a katolikusok koradélután. A reggeli mise folyamán előbb a gyermek-, majd a felnőttkórus lép fel. Délután aztán ismét együtt ebédel a család, gyakran készítenek az ünnepi ebédhez sült pulykát, franciasalátát, zöldségsalátát, amelyek természetesen nem szír eredetű ételek. Az ünnepi italok között szerepel a brandy, a whisky vagy a bor, alkohol itt is kapható néhány helyen, de szinte kizárólag csak keresztények fogyasztják. A karácsonyi ebéd után nagyon fontos a rokonok, ismerősök meglátogatása, hogy kellemes ünnepeket kívánjanak egymásnak a családok, a vendéglátó ilyenkor egy pohár borral kínálja meg a vendéget, aztán pedig egy apró csészényi nagyon erős, keserű beduin kávéval. Ha a látogatásra nincs időnk karácsony napján, megtehetjük az azt követő pár nap valamelyikén. A látogatás azonban rendkívüli fontossággal bír, ha valaki elfelejti meglátogatni ismerőseit, hogy boldog ünnepet kívánjon, azt nagy udvariatlanságnak tekintik. Szintén az itteni szokásokhoz tartozik, hogy ha elhunyt valaki a családtagok közül, akkor azon az éven nem ünnepük a karácsonyt. Ilyenkor nem jönnek látogatók sem, és ha mégis, a vendéglátó csak kávéval üdvözli őket, alkohollal nem. A gyász évében nincs ünnep a család számára. Az este folyamán igyekszik együtt maradni a család, bár a fiatalok inkább magukban, baráti körben szeretnek ünnepelni, sétálgatni a fényekkel borított utcákon. A karácsonyfák és az utcai díszek még karácsony után is maradnak, körülbelül az új év első hetének végéigA világ minden földrészén milliónyi keresztény ünnepel egyszerre, kicsit talán másképp, de mindenütt ugyanazt. A szeretetet, a békességet, a megbékélést egy olyan országban ünnepelni, ahol a kereszténység történelmének fontos állomásai és szent helyei találhatók, ahol még van falu, amelyben Jézus nyelvét is beszélik, kétségkívül felemelő érzés. A Közel-Kelet három vallás bölcsője, és egészen mostanáig otthona. Hogy a szeretet és békesség valahogy mégsem mindig a jellemzői ennek a térségnek, annak főleg politikai okai vannak. És bár ezek általunk, közönséges halandók által irá- nyíthatadan tényezők, annyit mégis megtehetünk, hogy igyekszünk nem csupán karácsonykor elgondolkodni Jézus és vele együtt a keresztény vallás üzenetéről. Talán még vaüá- sosnak sem kell lenni ahhoz, hogy tudjuk: a megértés, a megbékélés és a szeretet az év többi napján is ugyanolyan fontos. A szerző nyelvtanár, jelenleg a damaszkuszi egyetem hallgatója TÖRTÉNET KARÁCSONYRA Még kérek PIERZCHALA JÓZSEF Kora reggeltől esett az eső. A tanítási órák közötti szünetben az iskola emeletes épületében zsibongó gyereksereg a folyosón tolongott. Kacaj minden irányból. Kínálkozó alkalom szilaj ügetésekbe kezdeni, a hosszú lócán egymás mellé prése- lődött lányok mustrálásába. A percre pontosan beállított, kegyelmet nem ismerő csengő parancsára vonultak tanterembe a gyerekek. Kati néni, az első A osztályfőnöke röntgenszemével végigpásztázta az üresen maradt folyosót. Csapok, kapcsolók rendben, ablakok zárva- tudatosította. Hoppá! A lóca alatt papírszalvétába csomagolt döbrö- gi, egyik fajtája a sarki üzletben megvásárolható péksüteményeknek.- Laci, fiam - szólította a tanítónő a vékonydongájú fiúcskát. - Látod ott azt a kiflit? - a választ meg sem várva mutatott a pad alá. - Vidd a szemétkosárba! A jól nevelt Laci követte az utasítást. Kati néni a kivonás tudományát magyarázta. Laci nem tudta elfelejteni a kövér döbrögit. A tapintása is mily finom! És olyan kövér, hogy át sem értem: sóhajtozott szenvedélyesen. Összegyűlt szájában a nyál. Maradj a jelenben, figyelmeztette korgó gyomra. Reggeli nélkül jött iskolába, nem azért, mert későn ébredt. Napok óta nem hozott pénzt a házhoz a postás. A múlt hónapiból, ami maradt, azt osztotta be anyuka, hogy két kistestvérének is jusson. Iskolába jövet-menet az üzlet kirakatában szokta megcsodálni a pompás óriáskiflit. Döbrögi puha szalvétaruhájából kihajolva a legfelső üvegpolcról kínálkozik. Háta enyhén barnára sütve. Pukkancs attól, hogy ketté van vágva, vajazott. belső részét rózsaszínű sonkaszeletek, finomra reszelt kemény sajt, zöld salátalevelek díszítik. A vastag kirakatüvegen keresztül figyelve is kívánatos. Alig félórája kezében tartotta a sértetlen hófehér papírba csomagolt finomságot. És hova vitte? És hova tette!- Istenem, csak meg ne találja valaki - fohászkodott halkan.- Tizenkettőből hármat. Az menynyi? - dörrent Kati néni hangja, mint derült égből a villámcsapás az elmélázó Lacira mutatva. A fiú sápadtan, mintha más világból jött volna vissza, tisztelettudóan felállt. Gondolkodott. Helyesen válaszolt.- Kati néni, kérem, tessék kiengedni az illemhelyre. - Futva tette meg az utat az üres folyosón egészen a szemétkosárig. Kincsként emelte ki döbrögit. Az üvegpolcon sorakozó rokonaitól egyetlen harapással volt rövidebb. Pulóvere alá csúsztatta, sietett az osztályba. A padtársától kölcsönkért műanyag táskába rejtette az óriáskiflit. Hirtelen kerekedett jó kedvében dudorászott. Hazafelé a hosszabb utat választotta, keresztül a városi parkon, hogy tovább szorongathassa kezében a műanyag táskát. Anya nagy tányér savanyú krumplilevessel várta. - Egyél, fiam - kínálta szeretettel a hét elején főzött finom levesből.- Anyuka, hoztam valamit - húzta elő óvatosan döbrögit, tenyerével eltakarva a harapás helyét. Körbevándorolt a kövér kifli, amíg el nem fogyott. Anya nem kérdezett.- Jó testvér vagy, büszke vagyok rád, Lacika - simogatta meg a fiú kócos haját. Jóska, a legkisebb álmából ébredt a kóstolóra.- Még kérek! - erőszakoskodott. - Kérek, mé-még... - motyogta. A különleges finomságból a többiek is kértek volna még, de csak a kis Jóska merészelte kimondani. - Még kérek! Anya gyönyörűségére arcukon széles mosollyal perceken belül aludtak a testvérek.
