Új Szó, 2002. december (55. évfolyam, 280-302. szám)
2002-12-18 / 294. szám, szerda
TÉMA: A FORMATERVEZÉS ÚJ SZÓ 2002. DECEMBER 18. Vállaljuk az egyéniségünket, merjünk színeket viselni: olyan ruhát válasszunk, amelyben nemcsak öntudatosnak látszunk, hanem annak is érezzük magunkat Tárgy- és emberdizájn Desing vagy dizájn vagy formatervezés, kinek hogy tetszik. Ha erre gondolunk, legtöbbször valami megdöbbentő, újszerű dologra gondolunk. Pedig mindennapi életünk tárgyainak többsége is valaha esetleg meghökkentő, formabontó volt, de már megszoktuk. Használati tárgyainknál ugyanis a fő szempont, hogy működjenek, külön nem figyelünk a ránk gyakorolt művészi hatásra. GALAMBOS ÁGNES A jó design egyben használhatóságot is jelent. Tárgykultúránk azonban - ha nem is direkt módon - közben átalakul, és ebben nagy a szerepük a formatervezőknek, akik egy tömegcikket emelnek művészi rangra. Mi magunk is hétköznapi designerek vagyunk, hiszen naponta formáljuk környezetünket, magunkat. Naponta éljük meg: az a jó design, amelyik működik. Nemcsak a tárgyakat, önmagunkat is tervezni kell. Erre sokáig nem gondoltunk, de rá kellett jönnünk, az ember maga is „piacképes áru”, és fontos, hogy lehetőleg előnyösen mutatkozzon be. Régebben csak randevúképes állapotba kellett hozni magunkat, vagy jól felelni a vizsgákon. Most állandó a nyomás, pályát módosítunk, állást keresünk, megújulunk. Az „emberdizájn” a megújulás maga. Egész iparágak, iskolák, alapítványok létesültek arra, hogy bennünket eligazítsanak, „átváltoztassanak”. Divat lett a szépség, a megnyerő külső, a jó megjelenés. Divat lett az is, hogy a trendeket ismernünk kell. Uj szakmák, új foglalkozások születtek, melyek egy részéről nemrég még fogalmunk sem volt. Látványról, látványtervről a színház, a film világában hallhattunk régebben. Mostanában azt is meg kell tanulnunk, hogy a névjegyünk, a töltőtollunk, a zsebnaptárunk, a számítógépes honlapunk és a karácsonyi üdvözlőlapunk is egységes világot mutathat. Bennünket tükrözhet, akárcsak a bőröndünk, a lakásunk, sálunk vagy kabátunk. Úgy hívják, arculat. Bensőséges műtermében, antik bútorok, szép tárgyak és ultramodern számítógépek társaságában beszélgetünk Flohr János grafikussal, „kommunikációs tervezővel”. Amikor elvégezte az Iparművészeti Főiskolát, még digitális technika nélkül készített plakátokat, prospektusokat, könyveket. Az utóbbi időben divatbemutatók látványtervét dolgozta ki, múzeumi kiállítást rendezett, bankok, gyárak, termékek grafikai terveit készítette. Azt mondja, a vizuális kommunikáció tervezője az ügyfelét megkülönbözteti a többiektől, konkrét, egyértelmű, csak az illetőre jellemző grafikai képet alakít ki. Olyat, ami valahová tartozást, saját világot sugároz. Másféle munkák is társulhatnak a vizuális tervező tennivalóihoz. Meg kell ismernie partnerét, mert a szakember néha személyi tanácsadó is, azaz „újrafogalmazza” megbízóját, aki döntései előtt időnként tanácsot kér. Figyel a meglévő adottságokra, és még a látszólag össze nem illő dolgokat is összehangolva beépíti terveibe. A tanácsadó - divatos elnevezéssel „stylist” - összefüggésében, egészében látja azokat a termékeket, dolgokat, melyeket „egy nevezőre” kell hoznia. Flohr János egy átlagos áruházat említ példaként, ahol a választék 15-20 márkából áll. Az arculattervező dolga, hogy a márkák sokfélesége ellenére az áruház karakterét megteremtse. Az arculattervező tudja azt is, melyek a legújabb trendek, és hogy mit hol lehet kapni. A jelmeztervezés sem áll messze az arculattervezéstől. Parádi Gabriella jelmeztervező stylistjelölte- ket is tanít egy magániskolában. Most pedig Eszenyi Enikő színésznő Pingszving című show-já- nak ruháit tervezi. Azt mondja, egy önálló show ruhái abban különböznek a hagyományos jelmezektől, hogy az előadó önmagát, saját egyéniségét is megmutathatja. Ezért az egyéniséget kell a szerephez igazítani, és nem fordítva. A színésznő extravagáns öltözködése közismert. Ő az, aki egy lépéssel a divat előtt szeret járni, ezért a tervező szerint ruháinak váratlan dolgot kell kifejeznie. Parádi Gabriella azt tanácsolja, hogy - akár a színészek-, mi is merjünk merészek, egyéniek lenni. Ne átváltozni, új emberré válni akarjunk, inkább figyeljünk önmagunkra, és azt hangsúlyozzuk, ami szép, érdekes, figyelemre méltó bennünk. Vállaljuk az egyéniségünket, merjünk színeket viselni. Olyan ruhát válasszunk, amelyben nemcsak öntudatosnak látszunk, hanem annak is érezzük magunkat. A külsőnknek tükröznie kell a személyiségünket. Már szinte közhellyé koptatott szállóige Buffon természettudós, matematikus mondása, mely szerint „a stílus maga az ember”. A latin stylus szó egyébként íróvesszőt jelent, mellyel a viasztáblára kapargatták az írásjegyeket. Ha valamit elrontottak, a vessző tompa végével el lehetett simítani a viaszt, és újra róni a betűket. Az emberi arcot persze nem lehet íróvesszővel átalakítani, de jellegét módosítani igen. Az itt látható fotók - bár első pillantásra hihetetlennek tűnik - egyetlen arcról készültek. A hajviselet, a bajusz, a szakáll, a szemüveg mind- mind az arcformálás eszköze. Ha tudatosan élünk vele, előre kiszámíthatjuk a kívánt hatást. A férfiak eszköztára e tekintetben szegényesebb, a nők segítségül hívhatják a kozmetikai szereket is, attól függően, kiemelni vagy eltüntetni szeretnének-e valamit. Azt tartják, bizonyos kor fölött ez szinte kötelező. A magyar formatervezők nem veszik eléggé figyelembe a fogyasztók szokásait Marketing kell a művészetbe ÖSSZEÁLLÍTÁS A francia kisvárost, Saint-Étiene-t kétévente, novemberben ellepik a rózsaszínű egérfogók. A villanykarókon, a patikákban, a butikokban ott lógnak a nemzetközi designkiállítás lógói, hogy csapdába ejtsék a fiatal tervezőket. Hazánkat másodszor képviseli a budapesti Magyar Iparművészeti Egyetem. Az idén a textil-, a szilikát- és a formatervezési tanszék mutatta be kollekcióit. A szervezők ökológiai pályázatára 35 országból 600 alkotással jelentkeztek, ebből csak 13 tervezőt hívtak meg, és köztük volt Koszován Tamás „Newscyl”-ra keresztelt hordozható, papírmentes fényújságja, amelynek szabadalmazása sok fa életét menthetné meg. A jövő hírhordozójának használata egyszerű: egy adott újság naponta friss diszkjét a számítógép leolvassa, és vékony „fólián” jeleníti meg az újságot. Egy francia hallgató hordozható zuhanyát is díjazták. Találmányával akár a nappalinkban is tusolhatunk. A zuhanyrózsát a plafonra szereljük, lerakjuk a vízelszívó szőnyeget, és elfelejthetjük a lefolyódugulást, -tisztítást. A magyar stand előtti bámészkodókat mosolyra derítették Fehér Beatrix gumicsőből, slaugból, hajcsavaróból készült strandpapucsai. (A legnagyobb sikert a Too Big névre keresztelt papucs aratta, amelynek hosszát bármilyen lábmérethez hozzá lehetett igazítani.) A papucsok - hasonlóan a szilikáttan- szék tárgyaihoz - inkább díszek, mint használati tárgyak voltak. Készítőik a formával, anyaggal, színekkel kísérleteztek. A formatervezői tanszékvezetője, Lengyel István szerint a magyar alkotásokat nem lehet megkülönböztetni a külföldiekétől, hiszen a design világában is globali- zált formák uralkodnak. Talán annyi a különbség, hogy szabadabban gondolkodnak, fantáziadúsak és lelkesebbek. A lelkesedésnek köszönhető, hogy a textilesek elnyerték a kiállítás divatbemutatójának külön- díját. A kollekció színesre, vidámra sikeredett, és talán ez tetszett a franciáknak, hiszen ők kedvelik a barokk burjánzó színvilágát - mondja Remete Krisztina, a textiltanszék tanára. A ruhákat nem manökenek, hanem a hallgatók mutatták be. Lengyel István szeretné, ha a magyar tervezők komolyabban vennék a marketinget, hiszen magyar designerek inkább alkotásokat hoznak létre, és nem a fogyasztóknak készítenek terveket. Amíg a tervek nem a piac igényeit elégítik ki, addig a hazai megrendelők is külföldi szakembereket alkalmaznak. Nehezíti a helyzetet, hogy szakmájukat itthon nem ismerik, és a szebb, kreatívabb formákért sem hajlandóak még többet fizetni. A biennále segít a hallgatóknak, hogy tudásukat összemérhessék, önbizalmat nyerjenek. A kiállításon részt vevő cégek felfigyelhetnek egy-egy alkotásra, és munkát ajánlhatnak a fiataloknak. Lehet, hogy a most kiállított tárgyak nemsokára kommersz termékké válnak. (NSZ) Sokszor elég, ha csak rápillantunk egy üdítőital üvegére, és máris érezzük az ízét Formatervezés a tömegtermelésből ÖSSZEÁLLÍTÁS Amikor vásárolunk, névtelen vagy világhírű dizájnerek alkotásaiból választunk. Más mellett döntünk ma, mint tettük pár évvel ezelőtt, de az akkor szokatlan formájú tárgyak legtöbbje mára hétköznapivá vált. Művészi színvonalú használati eszközök ezrei születtek az elmúlt évszázadokban, de ezek egyedi darabok voltak. A szecesszió idején már sok száz készült a gólyacsőrt utánzó ollóból és a liliomos képkeretből, a modem formatervezés mégis a tömegtermeléshez kötődik. Walter Gropiust, a Bauhaus alapítóját tekintik a dizájn atyjának, aki szerint a tervező célja olyan tárgyakat létrehozni, amik a művészi készség és a technológia segítségével egyesítik az intellektuális, kereskedelmi és esztétikai megfontolásokat. A jó formatervező új minőséget és meghökkentően érdekes vagy szolid, behí- zelgően simulékony tárgyat hoz létre. Hogy honnan meríti ötleteit, azt a korszellem, a technikai lehetőségek, a divat és a saját ízlése határozza meg. Az utóbbi évtizedekben a világ legtöbb márkás terméke megjelent a hazai üzletek polcain. Ezzel tárgykultúránk sokat változott, természetesebbnek vesszük a különleges formákat. A nagy márkáknál az eltalált külcsín egyenrangú a tartalommal. Elég megpillantani a híres üdítőital üvegjének kontúrját, és fel tudjuk idézni a benne lévő ital ízét. A parfümök eladásában is fontos az üvegek, dobozok tervezőinek munkája. Sokszor annyira megszokják a vásárlók egy termék formáját, hogy merészség azon változtatni. De mégis kell, mert a vevő egyszerre konzervatív és kíváncsi. Vágyik az újdonságra, de a régit keresi. Övé a választás szabadsága is: nem vásárolja meg a legnagyobb tervező által létrehozott tárgyat, ha az használhatatlan. (NSZ) Szinte hihetetlen, de mindegyik ugyanaz (Illusztrációs felvétel)
