Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-07 / 259. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 7. KOMMENTÁR Vad vágtában a gázárak SIDÓ H. ZOLTÁN A villany, a víz és a fűtés jövő évi drágulásának mértéke után leg­utóbb a gáz 2003-as árát is megállapította a nyilvánosság előtt egy­előre kevésbé ismert, ám annál komolyabb szerepet vállaló intéz­mény, a Hálózati Ágazatokat Szabályozó Hivatal. Döntése szigorú: bár átlagosan „csak” egyharmadával drágul a földgáz köbmétere, a háztartások számára az áremelkedés átlagosan 43,7 százalékot tesz ki, attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb fogyasztóról van-e szó. Ebben az évben - az őszi parlamenti választások miatt - a kormány nem borzolta a polgárok idegeit a meghatározó fontosságú szolgál­tatások árának felsrófolásával, de semmiről sem maradtunk le, mert jövőre mindent behozunk. Pontosabban, nem mindent, hiszen a vil­lany, a víz, a földgáz 2004-ben is jelentősen drágul, valamikor 2005 tájékán érjük el a valóságnak megfelelő árszintet; akkortól már csak az éppen aktuális éves infláció mértékével változnak az árak. Egyéb­ként nem mondhatjuk azt, hogy példátlan drágítási hullám előtt ál­lunk, hiszen 1999 nyarán egyenesen 50 százalékkal, 2000-ben pedig 30 százalékkal drágult e kulcsfontosságú, különösen a fűtési idény­ben nélkülözhetetlen energiahordozó. A jövő évi árugrás ellenére marad a keresztdotáció, mivel még mindig nem a piaci árszinten ju­tunk hozzá a földgázhoz. Ahogy az árszabályozó hivatal egyik illeté­kese mondta: 2003-ban valójában 70-75 százalékkal kellene emel­kednie az árnak, de ezt szociális okok miatt nem merték meglépni. Az mindenki előtt világos, hogy a földgáz számos termék végössze­gébe épül be, vagyis drágulása garantáltan növeli egyebek között a fűtés és a motorbenzin árát. A Slovnaft máris jelezte, jövőre csak az utóbbi tényező miatt 30 fillérrel kerülhet többe a benzin literje. És akkor még nem beszéltünk a hozzáadottérték-adó alsó kulcsának emeléséről, ami még meredekebbé teszi az áremelést. Nyilvánvaló, hosszú távon nem tartható fenn az eddig szociális okok miatt mes­terségesen alacsonyan tartott árszint. Ilyenkor illik beszélni a világ­piaci hatások begyűrűzéséről, a realitásról, esetleg az Európai Unió­hoz történő alkalmazkodásról. Ez mind igaz, viszont az is tény, hogy a szlovákiai átlagfizetés, a pozsonyi csinos bérek ellenére nemcsak az unió átlagától marad el jelentősen, hanem a velünk egy csónak­ban evező Csehország, Lengyelország és Magyarország bérszintjétől is. Sajnos, nincs az az árszabályozó hivatal, amelyik ezt figyelembe véve kíméletesebben vezényelné le a drágítást. JEGYZET Egy marék sár az élet SZÁSZI ZOLTÁN Szitál a köd, olyan nyúlós a sár, hogy megfogja az ember cipőjét. Halottak napja alig múlt, az erdő díszruhája már a földön. Mezte­len fákat ölelget és ropogtat a nyirkos esőt szembe vágó szél. A falu mögött, a dombok tövében pöfögés. Türelmes, szabályos za­katolás. Néha meg-megmordul a traktor motorja, olyankor a mo­csarasabb részbe ér. Vetnek. Va­gyis Józsi bá’ vet. Egyedül. Ko­mótosan, nyugodtan, tempósan hajtja a gépet. Fújhat a szél, es­het az eső, kisbaltás cigánygyere­kek hullhatnak az égből, akkor sem zavarja. A magnak a helyén kell lennie. Gázolajra már köl­csön kellett kérnie. Még mindig nem kapta meg a bikákért a já­randóságát. A bikatartással fel­hagy inkább. Mióta ez a csuda kórság bejött, azóta csak az állat­orvosnak kifizetett több ezret. A tehenet még nem adja el. Az a kis tej mindig elfogy. Még a tizedik szomszédból is átjönnek érte. Disznót se nagyon érdemes tar­tani, alig fizetnek 30 koronánál többet most élősúlyért. Csak ha magának tart az ember hármat- négyet. Ha ez a pár hektár földje nem volna, tán már rég abba­hagyta volna az egészet. De ha már egyszer van, akkor muszáj. „Meg kell a földet becsülni. Ed­dig még akárhogyan is volt, min­dig az tartott el minket. Akárho­gyan is lesz, csak eltart ezután is. idő a gazda, ember vet, Isten hagyja aratni” - mondja, aztán megigazítja a barettjét, beleszív a maga sodorta, maga nevelte do­hányba és füstölög. Eszébe jut a negyven évvel ezelőtti énje, ne­vetve meséli, hogy két zsákkal a vállán ment végig a falun, foga­dásból. Most is megemeli még a vetőmagos zsákot, gond nélkül. Kell is, hogy bírjon, mert kevés a segítség. A gyerekek messze, az unokák még kicsik az ilyen mun­kára, meg aztán nem mindenki szereti a sarat. A magnak pedig a földben a helye. Tanulni kéne. Tanulni ezektől az öregektől, hogy miképp és miért is kell csi­nálni. Morzsolgatom a földet a kezemben, sár ez, sár csak. Hi­deg, nyúlós, tapadós sár. Varjak károgják tele az eget, a ködszitá- lást elvitte a szél. Egy zsebkendő- nyi kék ég villan ki, azon egy su­gár tör át és kíséri az öreget vé­gig, le a mocsarason át, egészen a sínekig. Vetés ideje van. Egy marék sár az élet. LEVÉLBONTÁS Köszönet és hála Az egészségügy tragikus helyzete mindannyiunk előtt ismert. Az egyszerű halandó szinte retteg at­tól, hogy komolyabb betegség ne érje, mert gyakran hallani, hogy nemcsak gyógyszerre nincs pénz, hanem a műtétekkel is probléma van. Sajnos, civilizált korunk, életmódunk egyre több veszélyt hordoz magában. Hála a szabad kórházválasztásnak, bekerülhet­tem a zselízi kórház nőgyógyá­szati osztályára. Mint több kis kórházról, erről is az hírlik, hogy „bezárásra ítéltetett”. A műtét előtti napok, órák mindenkit megviselnek. Ott a személyzet azonban mindent megtesz azért, hogy a testileg-lelkileg összetört beteg vigaszt, megnyugvást és re­ményt kapjon a gyógyulásra. Kedves tekintetek, őszinte szavak kísérik a pácienseket 24 órán át. Pedig az egy nap elvégzett négy nehezebb műtét és a kisebb be­avatkozások nem kis „elfoglaltsá­got” adnak orvosnak, nővérnek egyaránt. A főorvosnő, dr. Jana Bezáková fegyelmezett, de ked­ves magatartása, az osztályon dolgozó fiatal orvosok biztató mosolya már majdnem gyógyu­lást hoz a legnehezebb helyzet­ben is. Ez a benyomásuk, tapasz­talatuk a naponta érkező, távozó vagy ott fekvő (gyakran távolabbi településekről érkező) betegek­nek. Egy-egy jó szó, mosoly, re­ményt adó tekintet másodlagossá teszi a beteg számára azt is, hogy milyen körülmények között tölti el legnehezebb napjait. Tragédia lenne, ha egy üyen nagy körzetet befogadó kórházat működéskép­telenné tennének. Köszönet és hála a zselízi kórház nőgyógyá­szati osztálya alkalmazottjainak és főorvosának. Dániel Erzsébet Nána TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE Ha az Európa jövőjével foglalkozó konvent rajta akarja hagyni a keze nyomát a történelmen, akkor az EU eínöki tisztségének megteremtésére tett javaslat az, amely fölkeltheti a közvélemény és a médiumok figyel­mét - véli a volt belga miniszterel­nök. Mark Eyskens a La Libre Belgique tegnapi számában fejtette ki gondolatait az elképzelésről, ame­lyet elsősorban a nagyobb EU- tagállamok támogatnak, s amely kö­zel áll Valéry Giscard d’Estaing-hez, a konvent elnökéhez is. Az EU taná­csának élére öt évre elnököt válasz­tanának, aki elsősorban a közvéle­mény és a médiumok számára'teste­sítené meg, s általában a külvilág fe­lé képviselné az uniót. Eyskens ab­ból indul ki, hogy az unió számára elengedhetetlenül szükséges az „in­tézményi újjáalapítás”, ha 25 tagor­szággal is hatékonyan akar működ­ni. Ehhez viszont két megjelenési formáját kell működőképes egység­be olvasztani: a közösségi integráci­ót a maga nemzetek feletti jellegé­vel, valamint a konföderatív típusú kormányközi együttműködést. Augusztusi megszállás: Moszkva az év végéig várhatóan újabb szovjet dokumentumokat ad át Csehországnak Újabb remény a ‘68-as katonai akció hátterének tisztázására Várható, hogy Moszkva az év végéig olyan újabb szovjet dokumentumokat ad át Cseh­országnak, amelyek cseh történészek véleménye sze­rint tisztázhatják a Varsói Szerződés hadseregei által erőszakkal elnyomott 1968- as csehszlovákiai reformidő­szak, a Prágai Tavasz né­hány, eddig még nem egészen egyértelmű problémáját. KOKES JÁNOS „Nemrégiben külön megállapodást kötöttünk a moszkvai modern tör­ténelmi levéltárral, hogy hozzáfér­hetővé teszik számunkra a doku­mentumokat. Ez tisztázhatja, hogy kik is működtek együtt a szovjetek­kel” -jelentette ki Oldrich Túrna, a prágai modern történelmi intézet igazgatója a Mladá fronta Dnes cí­mű lap szerdai kiadásában. A megállapodás értelmében Moszkva 1967-1969-ből származó, az akkori csehszlovákiai eseménye­ket érintő dokumentumok fénymá­solatait adja át Prágának. A törté­nészek azt várják, hogy a doku­mentumokból egyebek között fele­letet kaphatnak arra is, hogy a Var­sói Szerződés tagállamainak 1968 augusztusi csehszlovákiai bevonu­lása kapcsán csehszlovák részről ki működött együtt a szovjetekkel. Mint ismeretes, éppen ilyen váddal ált néhány hete egy prágai bíróság előtt az egykori Csehszlovákia Kommunista Pártjának két volt ma­gas rangú vezetője, Milous Jakes és Jozef Lenárt. A bíróság bizonyíté­kok hiányában azonban mindket­tőjüket felmentette. „Nem tartok attól, hogy rájuk nézve terhelő anyag kerüljön elő. Biztos vagyok A bíróság bizonyítékok hi­ányában azonban mind­kettőjüket felmentette. benne, hogy nem követték el azt, amivel vádolják őket” - mondta a lapnak az egyik védő, Kolja Kubícek. Jakes és Lenárt ügyében egyelőre nem született végleges döntés, mert az államügyész a fel­mentő ítéletet megfellebbezte. Rövidesen ezzel a váddal kerül bí­róság elé egy további volt vezető kommunista politikus, Karel Hoffmann is. Hoffmann 1968 au­gusztusában a megszállás első órá­iban kikapcsoltatta a rádió- és té­véműsorokat továbbító hálózat kulcselemeit, hogy a hazai tömeg­tájékoztatás ne tudjon hírt adni az eseményekről. Prágában egyebek között kulcsfon­tosságú dokumentumnak tartják azt a háttéranyagot, amely Leonyid Brezsnyev akkori szovjet pártfőtitkár számára készült a ke­let-európai kommunista pártok 1968. augusztus 18-i tanácskozá­sára. Brezsnyev akkor arról be­szélt, hogy Prágában „hű elvtársai” vannak, de neveket nem említett. „A háttéranyag erre nézve ponto­sabb adatokat tartalmazhat. Biz­tos, hogy Brezsnyev nem beszélt a levegőbe” - véli Túrna. Néhány cseh történész azonban borúlátóbb. Azt állítják, hogy a szovjetek már korábban is több anyag átadását megígérték, de ígé­reteiket mindig csak részben telje­sítették. A kilencvenes években Bo­risz Jelcin akkori orosz államfő is átadott Václav Havelnek több hat­vannyolcas szovjet dokumentu­mot. A levéltárakban és az átadott dokumentumok között egyelőre azonban nem sikerült meglelni a hírhedt behívólevelet, amellyel a szovjetek a megszállást próbálták meg törvényesíteni. Vasil Bilak, az állítólagos behívólevél egyik alá­írója mindmáig azt hangoztatja, hogy ilyen levél nem is létezett, s a közkézen forgó másolat egyszerű Egyelőre azonban nem sikerült meglelni a hírhedt behívólevelet. hamisítvány. Tisztázásra váró kér­dés van tehát még elég. A prágai történelmi intézet igazga­tója szerint a cseh történészek egy olyan jegyzéket adtak át az oro­szoknak, amely tartalmazza az őket érdeklő dokumentumot név­sorát. Az illetékes orosz hatóságok egyetértettek a dokumentumok ki­adásával, s Moszkvában már folyik a szovjet anyagok eddigi titkosítá­sának a feloldása. „Bár rendkívül bonyolult eljárásról van szó, hiszen sok intézmény egyetértése szüksé­ges a titkosítás feloldásához, Moszkvából azt üzenték nekünk, hogy a dokumentumok másolatai az év végig Prágában lehetnek” - jegyezte meg Túrna. Az „emberarcú szocializmus" megteremtésére törekvő politikus neve egybeforrott az 1968-as Prágai Tavasszal Tíz esztendeje hunyt el Alexander Dubcek ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A Pozsony és Prága közti autópá­lyán, Brünn közelében elszenve­dett közúti balesete után éppen tíz évvel ezelőtt, 1992. november 7-én kórházban halt bele sérüléseibe Alexander Dubcek. Mintegy jelké­pesen éppen akkor távozott az élők sorából, amikor az a Csehszlová­kia, amelynek a hatvanas években és a Prágai Tavasz idején az égjük legfőbb pártállami vezetője lehe­tett, már éppen szétesőben volt. Dubcek 1939-ben lépett a kommu­nista pártba, s részt vett a szlovák nemzeti felkelésben. 1960-ban Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, 1963-ban pedig első titkára lett. Az „emberarcú szocializmus” meg­teremtésére törekvő politikus neve egybeforrott a hatvanas évek re­formtörekvéseivel és az 1968-as Prágai Tavasszal, ameljmek a Var­sói Szerződés csapatainak bevonu­lása augusztusban vetett véget. Dubceket négy éven belül eltávolí­tották a pártvezetésből. Rövid idő­re ankarai nagykövetnek küldték, majd a központi bizottságból és a pártból is kizárták. 1975-től a Njoi- gat-szlovákiai Állami Erdőgazda­sági Vállalatnál dolgozott, majd 1984-ben nyugdíjba vonult. Az 1989-es bársonyos forradalom ide­jén a tömegek követelésére vissza­tért a politikai életbe, s hamarosan a prágai Szövetségi Gyűlés elnöké­vé választották. E tisztségében az 1992-es választások után is meg­erősítették. Abban az időben ő volt a szlovák elnöki tisztség legkomo­lyabb várományosa, (kor, m, c) A szolgálati BMW a baleset után. A szerencsétlenség után elterjedt, hogy Alexander Dubcek a kórházi ágyon. Az 1992 szeptemberében bekövetke- merénylet történt. A vizsgálat során semmi ilyesmire nem derült fény. zett baleset eldöntötte a politikus sorsát. (CTK-felvételek)

Next

/
Thumbnails
Contents