Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-23 / 273. szám, szombat
Kitekintő ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 23. Havel első „állami" találkozójára még 1988 decemberében került sor, a Prágába látogató Mitterrand kikötötte: találkozni kíván a csehszlovák ellenzék vezető képviselőivel Václav Havel, a rendhagyó államfő Sajtótájékoztató a NATO-csúcs megnyitása előtt A NATO 19 tagállamának legfelsőbb vezetői szerdán este a Prágai Várban jelképesen elbúcsúztak Václav Ha- veltől, akinek 2003 február elején lejár elnöki mandátuma, s ezzel távozik a hivatalos világpolitikából. KOKES JÁNOS A most 66 éves, egykori szvette- res disszidensből lett, ma nemzetközi elismertségnek örvendő politikus 1989 és 1992 között a már megszűnt Csehszlovákia, majd 1993-tól az önállóvá vált Cseh Köztársaság elnöke. Ezzel Európa legrégebben hivatalban levő államfője. Amikor Havelt 1989 decemberében a bársonyos forradalom után Csehszlovákia elnökévé választották, az Egyesült Államok élén az idősebb George Bush, a mai amerikai államfő édesapja állt. Nagy-Bri- tanniában a végéhez közeledett Margaret Thatcher korszaka, Franciaországban még Francois Mitterrand volt hatalmon, míg a „pe- resztrojkás” Szovjetuniót Mihail Gorbacsov irányította. Közülük ma már csak Havel van a legmagasabb állami tisztségben. Az elmúlt tizenhárom év alatt Havel rengeteg magas rangú politikust fogadott, míg másokat ő maga látogatott meg. Havellel találkozni mindig is megtiszteltetésnek számított. Nem véletlen, hogy a csehek gyakran mondogatták: az ország legkelendőbb kiviteli terméke Václav Havel. Ma már kevesen emlékeznek rá, hogy Havel első „állami” találkozójára még a kommunista érában, 1988 decemberében került sor. A Prágába látogató Mitterrand ugyanis kikötötte: találkozni kíván az akkori csehszlovák ellenzék vezető képviselőivel. A prágai francia nagykövetségen lezajlott legendás reggelin Václav Havel is jelen volt. Egy év múlva pedig Gustáv Husák, mindenható kommunista pártfőtitkár és államfő elhagyni kényszerült a Hradzsint, s helyét Havel foglalta el. A Nyugat nagy érdeklődéssel figyelte a bársonyos forradalommal hatalomra jutott drámaíró politika pályafutásának kezdetét, rendhagyó, a protokollnak fittyet hányó viselkedését. A The Washington Times például észrevette, hogy az Amerikába látogató Havel alig húsz perc alatt három cigarettát is elszívott. Luxemburgi látogatása során pedig azon csodálkozott a helyi sajtó, hogy a hivatalos program után Havel nyugodtan beült egy kerti vendéglőbe, s vacsorát, sört rendelt magának. Ez a természetes viselkedés a sajtó érdeklődésének középpontjában volt akkoriban. Amikor 1990 februárjában Richard von Weiszac- ker német államfő Prágában járt, a tárgyalások után kiment a várudvarra, hogy körülnézzen. A kijárat mellett egy csoport hazai turista nézelődött. Havel nem tétovázott: köszönt, hozzájuk lépett, majd így szólt: Én vagyok Havel, ez itt feleségem, Olga, ez meg We- iszacker német elnök. Azóta sok minden megváltozott. Havel ma már betartja ugyan a protokollt, de természetes viselkedését ma sem tagadja meg. Alig fél éve például az egyik Vencel téri vendéglő teraszán tűnt fel váratlanul. Megvacsorázott, megivott két deci bort, majd távozott, néhány vendég tán észre sem vette, hogy az államfővel volt a kocsmában. A világ politikusai ma is szívesen látogatnak Prágába. Meginni Havellel egy sört valahol a Károly híd környékén, vagy a hangulatos Óvárosban még ma is menő a politikusok között. A világpolitikából rövidesen távozó cseh politikus mindig is híve volt a kultúrának, a művészetnek, s a művészek mindig nyitott ajtóra találtak nála. Második felesége, Dagmar korábban népszerű színésznő volt. Az évek során olyan személyiségek látogattak el a Hradzsinba, mint Bob Dylan, Arnold Schwarzenegger, Tom Cruise, Bruce Willis, vagy a híres Rolling Stones tagjai, Elie Wiesel, a dalai láma és még sokan mások. A nyugdíjba készülő Havel most annak örül, hogy több szabad ideje lesz, kevesebb lesz a protokolláris kötelezettsége, s újra lesz ideje írni is. Állítólag egy úgy színdarabot is tervez, amelyben a főszerepet feleségének, Dagmar- nak szánná... Ajándék, mellyel meglepünk. A NATO-tagországok képviselői a szövetség szerződésének másolát nyújtották át. A képen balról Jacques Chirac francia államfő, George Robertson, a NATO főtitkára, Václav Havel és felesége, Dagmar. (CTK-felvételek) Ez is ajándék, de ezt George Robertson kapta Bosznia-Hercegovina hatalmas kártérítést követel Jugoszláviától, a tét szédületes, hiszen adott esetben a jugoszláv családok egész generációi nyögnék a bosnyák számlát A másik hágai peren sokkal súlyosabb a vád: népirtás SINKOVITS PÉTER Mint ahogy másutt a világban, Jugoszláviában is egyenlőségjelet tesznek Hága és Milosevics között, a közvélemény erre figyel (az egyik belgrádi tévécsatorna naponta helyszíni közvetítést ad a perről), nem véletlenül, hiszen ez a valóban attraktív. Meghúzódik azonban ennek árnyékában egy másik per is, szintén Hágában, amely kevésbé látványos ugyan, a jugoszláv polgárok számára viszont sokkal fontosabb. A volt szerb diktátor majdani elítélése ugyanis a többség számára puszta igazságtétel lesz, okkal és joggal, pénzügyi vonzata viszont nincs. Egészen más a helyzet a szarajevói beadvánnyal: ha a bíróság helyt adna neki, Jugoszláviát százmilliárd dollár kártérítésre kötelezhetnék! Ezt a pert Bosznia-Hercegovina még 1993-ban indította Jugoszláviával szemben, népirtás vádjával. A Hágai Nemzetközi Bíróság három évre rá úgy döntött, hogy illetékességi joghatósága van az ügyben. 2001-ben új jugoszláv jogászküldöttség vette át a per folytatását, stratégiáját pedig arra alapozta, hogy a régi Jugoszláviát 1992-ben felváltó (már csak Szerbiából és Montenegróból álló) új állam a kérelem ellenére nem páA volt szerb diktátor elítélése a többség számára puszta igazságtétel lesz. lyázta meg hivatalosan az ENSZ- tagságot, s mivel annak formálisan nem volt tagja, a nemzetközi szervezet által alapított hágai bíróságnak sincs illetékessége az ügyben eljárni. Tegyük hozzá: Milosevicsék annak idején váltig és büszkén hangoztatták a folytonosság elvét, s az ENSZ-tagsági díjat is rendre befizették, ám méltatlannak vélték az újbóli megpályázást. Ezért egészen 2000-ig, a rendszerváltásig és a szabályos újrakérelmezé- sig az ENSZ-ben Jugoszlávia széke üresen maradt. 2001 januárjától a jugoszláv jogászcsapatot dr. Várady Tibor, a nemzetközi jog elismert szaktekintélye irányítja. Ő az Újvidéki Egyetemen adott elő, a Panics- kormányban a szövetségi igazságügy-miniszteri posztot töltötte be, a Milosevics-érában azonban távoznia kellett. Ma a budapesti Közép-európai Egyetem jogi tanszékének tanára, az esztendő három hónapjában pedig amerikai egyetemeken is oktat. (A bosnyák tárgyalócsoport névleges vezetője Szakib Szoftics szarajevói jogász, a munka dandárját azonban a nagynevű francia professzor, Alain Pellett végzi.) Dr. Várady emlékeztet arra is: a köztudatban úgy él, hogy ez a Szarajevót és Szreb- renicát megszenvedett bosnyákok pere. Az egész eljárás valahogy így is indult, közben azonban létrejött a daytoni egyezség, annak alapján megalakult Bosznia-Hercegovina, amelynek ugyanúgy része a bosnyák-horvát föderáció, mint a Republika Srpska (a boszniai Szerb Köztársaság). Tehát azok, akik korábban hadban álltak egymással, immáron egy ország részei. S ez az ország perli most Jugoszláviát. Szinte kuriózum: ha Bosznia-Hercegovina megnyerné ezt a pert, akkor Karadzsics a győztes oldalon áll. Mondjuk a vajdasági magyarok meg a vesztes oldalon. Helytelen tehát államhatárok közé szorítani a kollektív felelősséget, hiszen olyan emberek és csoportok letA háború választóvonalai nem azonosak a per választóvonalaival. tek egy oldalra téve, akik és amelyek a háborúban más oldalon álltak. A háború választóvonalai tehát nem azonosak a per választó- vonalaival. „Ezért ez nem a tragédiát szenvedettek pere azok ellen, akik ezt a tragédiát okozták” - mondja. A dolgok valójában az egyének felelősségre vonásával tisztázhatók, mindezek alapján a jugoszláv jogászcsoport perújrafelvételt kezdeményezett. Ez mellesleg egy nagyon ritkán alkalmazott jogi lehetőség, eddig egyetlenegyszer próbálkoztak vele a nemzetközi bíróság történetében. így nem véletlen, hogy ezt a „másik” hágai pert a jogászvilág elsőrangú eseményként követi. Legutóbb november első napjaiban találkozott a hágai bíróságon a jugoszláv és a bosnyák tárgyaló- csoport, mindkét fél előadhatta érveit, a döntést 2003 februárjában teszik közzé. Ha a Várady-fé- le csoport sikert érne el, elmúlik a hadi kártérítés közvetlen veszélye. Ellenkező esetben az ügy már a büntetőjogi specialisták terepét képezi, nekik azonban már ennél is nehezebb feladatuk lenne. Akár így, akár úgy, a tét egyszerűen szédületes, hiszen adott esetben a jugoszláv családok egész generációi nyögnék a bosnyák számlát.
