Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-18 / 268. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 18. Nagyszünet A mai napig nem tudják biztosan, mi áll a diszlexia jelensége mögött A konferencián a tárgyalások egész nap zajlottak, de este már szórakozhattunk Olvasási zavarok Felkészültek Mexikóra Volt idő, mikor csak a kivált­ságosok voltak az olvasás­írás csodás birtokában, az­tán ez a tudás - hála a nép­oktatásnak - oly természe­tessé vált, hogy már nem is érződött a tudás súlya, és csak azon ámultunk el néha, milyen lenne, ha nem érte­nénk e kódot. ÖSSZEFOGLALÓ De bele sem tudtunk gondolni iga­zán. Aztán most mégis rákénysze­rülünk. Sőt, találkozhatunk is vele, mert akár közveüen környezetünk­ben is jelen lehet. Az mindenesetre tény, hogy a felnövekvő nemzedék­nek akár 30-40 százaléka is funkci­onális analfabétává válhat. Ugyan­is ilyen mértéket öltött a magyar gyermekeknél a diszlexiával küz­dők aránya. Ez a nemzetközi áüag tízszerese. Miben kereshetjük az okot? Lehet, hogy a foglalkozáshi­ány, túlzott televíziónézés, vagy netán a számítógépek játékai áll­nak a jelenség mögött? Vagy keres­hető a nem megfelelő tanítási módszerekben is? Talán nem is le­het pontosan meghatározni. A diszlexia a tanulási zavarok foga­lomkörébe tartozó, intelligencia­szinttől független olvasási és he­lyesírási gyengeség. Diszlexiások és kezdő olvasók hibázásai (pl. be­tűcsere, kihagyás, betoldás) azo­nosak, a különbség a tünetek mennyiségében, arányában és fennmaradásában van. A diszlexia tünetei az írásban is megjelennek. Az emiatti sorozatos kudarcélmé­nyek magatartászavarhoz vezet­hetnek. Az óvodáskori megelőzés, az iskoláskori kezelés eredményes­sége az említett képességek fejlett­ségétől, az életkortól függ. Kívülál­lónak viszont kicsit talán sok lehet, hogy a kisiskolások jelenleg 14-fé- leképpen tanulnak írni, és ezek kö­zött ott szerepelnek a bizonyítot­tan káros technikák is. A hiba per­sze nem csak itt található meg. Hi­szen a diszlexiás tünettel rendelke­ző gyermekek mindezt örökölhet­ték is. Oka lehet a méhen belüli vagy születési sérülés, de ugyan­úgy más fejlődést visszavető beteg­ség is, ami által nehezebben alakul ki a beszéd, és később az olvasás, illetve írás elsajátítása. A beszéd­fejlődés akadályozottsága pedig is­koláskorban olvasási, írási vagy számolási zavarhoz, azaz diszlexi­ához, diszgráfiához és diszkalkuliához vezethet. Felméré­sek szerint azonban a diszlexia mellett megjelenik a tőle csak na­gyon nehezen elválasztható áldiszlexia is, aminek tünete szin­tén a betűtévesztés, szótagkiha­gyás, - keverés, nem értelmezett tartalom, - de szerencsére egysze­rűbben orvosolható. Mivel e prob­léma gyakori, szükséges vele meg­felelő mértékben és módon törőd­ni, mert ellenkező esetben felnőtt­ként könnyen válhatnak funkcio­nális analfabétává, amikor a leg­egyszerűbb feladatok is problémá­kat okozhatnak számukra. A jelen­legi oktatási képzés fiatalabb kor­ban kezdődik el, mint ahogy a gye­rekek látási és hallási fejlődése el­éri a befogadáshoz szükséges szin­tet, és a kézfejcsontozat is csak hét­éves korra válik alkalmassá az író­mozgás végzésére. A tanítási mód­szerek sem minden esetben a leg­megfelelőbbek, és az óvodai óvás­ból kikerült gyerekek itt már azon­nal a rohanó tempóval találkoz­nak, amibe nem tudnak egyforma módon bekapcsolódni. Hajtják őket a tanárok, sürgetik a szülők, nőnek az elvárások, bennük pedig a félelmek, hogy mindezt nem tud­ják teljesíteni. Kialakul a görcs, és annak egyik megnyilvánulási formájaként, pl. a diszlexiának nevezett szóvakság. Ez - a kevésbé lelkiismeretes ta­nárnak - még akár jó alibiként is szolgálhat, mert nem kell a nehe­zen tanuló gyerekkel bajlódnia, hanem mindjárt tovább irányíthat­ja a logopédushoz. A kerettanter­vek ugyan nem írnak elő módsze­reket, csupán rögzítik, mit kell tel­jesíteniük az oktatási intézmé­nyeknek. A közoktatási törvény módosítása komoly könnyítéseket tartalmaz a lassabban haladó ta­nulók számára, mert lehetővé te­szi, hogy a kisiskolások még egy évig előkészítő foglalkozásban ve­hessenek részt. Ezen kívül az isko­láknak sem kell hátrányosan megülönböztetniük - pl. megbuk­tatniuk - a nehezebben tanuló ta­nulókat - negyedik osztályos ko­rukig. Hiszen lehetőség nyílik a felzárkóztatásra, és a nehézséggel küszködőknek elég lesz a negye­dik osztály végére felzárkózni a többiekhez. így a kudarcélménytől is megkímélődnek. A felmérések­ből fény derül arra is. hogy a prob­lémás diákok nyolcvan százaléka fiú. A gyerekek 10-15 százaléka pedig speciális tanulási tréningre szorul, ezért minden tizedik gye­rek a bukás határán van, akiknek nyolcvan százaléka diszlexiás. Ne­kik vizuális funkcióik gyengék, de hallás alapján épp olyan jól értik a tananyagot, mint társaik. Tehát nem lenne szükségszerű, hogy ezek a gyerekek rosszul tanulja­nak. Az óvodában kellene szűrni a beszédkészséget, és az ott megmu­tatkozó enyhe tüneteket a korai megfelelő kezeléssel, (sn, o, he) BÁN ZOLTÁN Idén a Komáromi Selye János Gimnázium két küldöttsége is ott volt a Zsolnán megrendezett Mo- dell-ENSZ konferencián. A három­tagú csapatok a vüág egy-egy or­szágát, annak érdekeit és mentali­tását voltak hivatottak képviselni angol nyelven. Ez a konferencia egy olyan országos méretű rendezvény volt, amelyen szlovákiai középisko­lások fejleszthették tárgyalási, dip­lomáciai és nem utolsósorban an­gol nyelvi képességeiket. Itt szerez­tünk tudomást egy nagyobb szabá­sú modell-konferencia előkészüle­teiről, amely iránt már több ország fiataljai is tanúsítottak érdeklődést. Akkor és ott, Zsolnán mi is úgy dön­töttünk, hogy benevezünk. Meg­tudtuk, hogy a rendezvény a BratMUN nevet viseli, fő szervezője pedig a pozsonyi Juraj Hronc Gim­názium lelkes diák- és tanárserege. A konferencia célja a politika, főleg az ENSZ iránt érdeklődő, angolul jól beszélő fiataloknak szándéko­zott lehetőséget adni arra, hogy ki­próbálhassák és egyúttal megtanul­hassák, hogyan működnek a dol­gok az igazi ENSZ konferenciákon, milyen a parlamentáris procedúra, mennyi tárgyalás és lobbizás árán lehet határozati javaslatokat elfo­gadtatni. Külföldet magyar, cseh, román, olasz, szerb, angol, svéd és finn csapatok képviselték. Össze­sen 62 delegáció vonult fel, közü­lük 23 eredeti külföldi volt, a többit szlovákiai diákok alkották. Nagy meglepetésünkre a magyar tanítási nyelvű középiskolák nem képvisel­tették magukat nagy számban. A jelentkezéskor meg kellett nevez­nünk 5 olyan országot, melyet szí­vesen képviseltünk volna. Nem sokkal később értesítettek minket, hogy a számunkra kisorsolt ország Mexikó. Elkezdődhetett hát a felké­szülés Mexikó politikai, gazdasági, ipari helyzetéről, történelméről, földrajzi adottságairól. Nagy hasz­nát vettük a világhálónak, hiszen segítségével aktuális adatokat sze­rezhettünk, és ami szintén nagyon fontos, hogy mindezt angol nyel­ven tettük. Persze különféle köny­A felkészülés során nagy hasznát vettük a világhálónak. vek is rendelkezésünkre álltak a fel­készülésben. A konferencia két megvitatásra ke­rülő témái az Irakban és a Közel- Keleten fennálló biztonsági helyzet megteremtését, valamint a globális éghajlati változásokat érintette. Ez­után már Mexikó álláspontját pró­báltuk kialakítani a két témával kapcsolatban, és egy mindenki - azaz az egész világ - számára elfo­gadható határozati javaslatot ír­tunk. Nemcsak a határozati javasla­tok írásának formális módját, ha­nem az igényes angol szófordulato­kat is sikerült elsajátítanunk. A háromnapos rendezvény nyitóün­nepségén részt vett többek között az USA szlovákiai nagykövete, Ronald Weiser úr is. A megnyitó után a ház­elnök indította el a tárgyalást. Irak­kal kapcsolatban minden ország ki­fejthette a véleményét, majd kisebb csoportokra, ún. blokkokra osztód­va egy-egy javaslatot írtunk és ezt terjesztettük be a Nagygyűlés elé, amin mind a 62 küldöttségnek részt kellett vennie. A témák részletes megvitatása és a hosszas módosítá­sok után 2-3 javaslat maradt, me­lyekről újból a Nagygyűlésnek kel­lett döntenie. Munkánk nem ma­radt gyümölcs nélküíl. Óriási örö­münkre az eredetileg otthon elké­szített határozati javaslatainkból mindkét téma esetében sikerült több pontot megszavaztatnunk, így a mexikói delegáció minden bi­zonnyal bevésődött a konferencia résztvevőinek emlékezetébe. A tárgyalások egész nap zajlottak, de hat óra után minden nap volt va­lamilyen szórakozási, pihenési le­hetőség, mint például városnézés, majd az utolsó napon egy záróbankettre voltunk hivatalosak. Számunkra óriási élmény volt ké­szülni, ott lenni és három napig ki­zárólag angolul tárgyalni a világot érintő komoly problémákról. Na­gyon reméljük, hogy jövőre is lehe­tőségünk nyílik részt venni ezen a rangos konferencián. Ha pedig va­lamelyik diáktársunknak - legyen az bármely hazai magyar középis­kola tanulója - sikerült felkelteni az érdeklődését, szívesen szolgálunk bővebb információval. Alkalmas vagy arra, hogy egy sikergyanús fiúcsapat menő tagja légy? Cicafiús teszt mindenkinek Mire vagy a legbüszkébb életed­ben? a/ Megtanultam táncolni és énekel­ni - 0 pont b/ Erica C. egyszer egy mátészalkai hakniban megsimogatta a fejem, Roby D. pedig dobott nekem egy kockacukrot - 5 pont c/ S-es pólóban is tudok úgy izzadni, hogylátszódjon, mennyire kockás a hasam -10 pont Melyek a legfontosabb képessége­id? a/ Jó a hangom és jól mozgok - 0 pont b/ Nyitott kocsiban sem felek állva és meg tudom jegyezni a többiek ne­vet angolul, ráadásul a partit is paaaarinak ejtem, mint például kül­földön - 5 pont c/ Erre a választ csak a Kozsó tudja, mer ő a menedzserem -10 pont Kinél tanultál énekelni és milyen szinten vagy? a/ Konzervatóriumban és jó vagyok- 0 pont b/ Kérdezzétek Janulát, ő a magyar hangom - 5 pont c/ A bodyteremben ment a Sláger Rádió. Egyébként minden a verem­ben van, mer’ a fejemben kizárt do­log. De majd a Kozsó megmondja - 10 pont Mi a kedvenc számod? a/ Elvis Presley-től a Love me tender- 0 pont b/ Állunk a parton, és szimulálom az éneklést - 5 pont C/ Kozsótól az Érintsd meg a Holdat és aztán síijunk egymás vállán soká­ig, bébi. De ezt is a Kozsó tudja pon­tosan -10 pont Értékelés: 0 pont: Ha van szakálla, próbálkoz­zon az Apostolnál, előbb-utöbb úgy­is lesz üresedés. 5-20 pont: Tudunk egy helyet a Baby Sistersben, de a műtét költsé­geit nem vállaljuk. 25-40 pont: Gratulálunk. Ön ideá­lis fiúzenekar lenne. De majd Kozsó megmondja. ZENESAROK VISSZHAHO Házkutatás a Death Row irodáiban Gyilkossági ügyben nyomoznak azok a rendőrök, akik november 14-én, hajnali 5 órakor elözönlötték a Death Row Records - avagy a nemrégiben szabadlábra helyezett Marion „Suge“ Knight - irodáit Los Angelesben és Las Vegasban. A nyomozást vezető állítása szerint ezúttal nem vádolják a rapmogult semmivel, a számos őrizetbe vett között olyan emberek vannak, akiket nagyon súlyos bűncselekmények miatt „kapcsoltak le“, és akiknek közük van a Death Row Records ügyes bajos dolgaihoz is. Knight ügyvédje, Arthur Barnes már készen áll arra, hogy panaszt tegyen, ugyanis állítása szerint az irodák egyike-másika védence lakásaként is üzemelt, és ebben az esetben másfajta eljárást kellett volna folytatniuk a rendőröknek, bár Suge mindenben együttműködött a zsarukkal. Az AC/DC énekese győzött Brian Johnsonnak, a legendás ausztrál rock csapat énekesének igencsak fut a szekere ebben a hó­napban. Nemcsak, hogy ő lesz a következő, aki bekerül a Rock and Roll hírességek csarnokába, de még egy teljesen más területen is jelentős sikert aratott. A reszelős- torkú sztárról már régóta köztu­dott, hogy a sebesség megszállott­ja, de ezúttal bebizonyította, hogy ért is az autókhoz, ugyanis Daytonában elsőként száguldott át a célvonalon. „Egy nagy álmom vált valóra ezzel a győzelemmel, még mindig nehéz elhinnem, hogy nem álmodok.“ Még mielőtt bárki arra gondolna, hogy az énekes forma 1-es autóval suhant, eláruljuk, hogy egy 1970- es Royale típusú gépkocsit veze­tett. (zenenet) Kevés gyermeknek van sikerélménye A sajtó egyre többet foglalkozik az iskolával, annak a decentrali­záció következtében kialakult helyzetével, és főként az iskolák anyagi gondjaival. Bár akad né­hány írás, amely a gyerekről s a pedagógusról is szól, ennek elle­nére úgy érzem, a mai iskola bel­ső életéről, az ott folyó munkáról a kívülálló, a közvélemény vajmi keveset tud. Hosszú pályafutásom alatt azt ta­pasztalom, hogy a gyereket, a pe­dagógust, az iskolát a társadalom nem veszi komolyan. Lekezeli. A hírközlési eszközöket sem túl­zottan érdekli az iskola élete. A média számára sajnos nem hír az iskola valamely rangosabb esemé­nye, egy iskolai évforduló, egy gyermekkori találkozó stb. A hír az, ha az iskolában valami rendel­lenesség történik. Pedig mi sem természetesebb, a pedagógus is csak ember, aki hibázhat. A „sorkatona“ pedagógustól min­denki maximális felelősségtuda­tot, elhivatottságot vár el, ezzel el­lentétben munkánkat, helyzetün­ket nem eléggé ismerve, jogainkat egyre radikálisabban elvitatják tő­lünk. Ez késztetett arra, hogy tol­lat fogjak, szóljak gondjainkról. (Sietek közölni: nincs üldözési mániám!) Jelen írás egyik motiválója Hor­váth Erika: Az iskolakerülők dep­ressziósak című, az Új Szó október 14-i számában megjelent cikke, amelyben többek között ezt írja: „Amíg a tanároknak túlzott követe­léseik vannak a diákokkal szem­ben, addig a gyerek úgy tekint az iskolára, mint sikertelenségei helyszínére.“ Addig egyetértek Horváth Erikával, hogy sajnos a még mindig teljesítőközpontú isko­lában, bizony kevés a gyermekek sikerélménye. De azzal, hogy a ta­nároknak lennének túlzott követe­léseik, már nem tudok egyetérteni. Az anyagiak hiányánál még fájóbb az erkölcsi megbecsülésünk hiá­nya. A mai napig tapasztaljuk az iskolaügyet irányító bürokrácia gőgös arroganciáját. A rólunk való döntéseket anélkül, hogy megkér­deznének bennünket. Puffogtatják a szólamokat: az igazgató alakítsa ki iskolája arculatát. Kérdem én: miből és hogyan? Minden gondot a nyakába zúdítottak. Pénz nincs, hacsak egy-egy becsületes, módo­sabb szülő nem szponzorálja az is­kolát. Az iskolavezetésnek egyfoly­tában azon kell töprengenie, miből fogja fizetni a pedagógusokat, mi­ből fog fűteni, hogyan tegyen ele­get a munkatörvénykönyvben elő­írt abszurditásoknak, a pedagó­gustársadalmat megalázó jogsza­bályoknak. A munkatörvénykönyv arra kötelez bennünket, hogy a szüneteket dolgozzuk le, a 8 órás munkaidőn belüli letanított órák mellett végzett munkáról vezes­sünk kimutatásokat. Ez aztán a diplomás, az esküt tett pedagógus iránti bizalom! A törvényhozók azon törekvése, hogy a pedagó­gust arra kényszerítsék, hogy tel­jes munkaidejét az iskolában tölt­se, ékes bizonyítéka annak, hogy egyáltalán nem ismerik helyzetün­ket. A pedagógus munkája nem szalagmunka, annak alkotómun­kának kellene lennie. Az órái leta- nításával munkája nem fejeződik be, ahogy az a kívülállóknak tűnik. A mai gyerek már nem viseli el a parancsuralmat. Szinte egyéni foglalkozást igényel. A pedagógus újabb és újabb módszerek, munka­formák, ötletek-fogások elsajátítá­sára kényszerül. Ha folyamatosan nem műveli magát, nem fog tudni helytállni. Az önműveléshez nem­csak pénz kell, hanem idő is. Meg­fosztani bennünket attól, hogy ak­kor és ott készülhessünk fel az ok­tató-nevelő munkára, ahol és ami­kor az számunkra a legmegfele­lőbb, nemcsak megalázó, de ügy érzem szabadságjogaink megtépá- zása is. A fáradt, stresszelt pedagó­gus csak negatívan hathat a gyere­kekre, munkája nem lehet kreatív, effektiv. Pedig, sajnos, az egyre gyarapodó zilált családi körülmé­nyek közt élő, a társadalomban el­uralkodó erőszaktól veszélyezte­tett mai gyerekek nagyon is igény­lik a szeretetet; a nyugodt, türel­mes, mosolygó pedagógust. A gye­reknek ebben (a felnőttek által) az értékrendet összekuszált világban, a médiából rázúduló szennyáradt- ban nagyon nehéz eligazodnia. A gyermek ma nem tudja, kinek higgyen, ezért nehezen megköze­líthető. Meg kell tanulnunk bizal­masává, partnerévé válni. Annál inkább is, mert a mai gyermekköz­pontúnak hazudott alapiskola lé­lekölő teljesítményközpontúsága, a tantervek által előírt felesleges tananyagmennyiség megemészt- hetetlensége miatt nagyon kevés gyermeknek van sikerélménye az iskolában. A jövő iskolájában sok­kal emberségesebb légkört kell te­remteni ahhoz, hogy a gyerek, s a pedagógus munkája egyaránt ha­tékonyabb, sikerélményekben gaz­dagabb legyen. Ehhez azonban az iskolát nem a bürokráciának, ha­nem az értő szakmának kell irá­nyítania. Stirber Lajos, a komáromi Béke Utcai Alapiskola pedagógusa t felnövekvő nemzedék 30-40 százaléka is funkcionális analfabétává vál iát (Internetfotó

Next

/
Thumbnails
Contents