Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-18 / 268. szám, hétfő
Kitekintő hirdetés ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 18. Minden kirendeltségünkön, tanácsadóirodánkban szívesen adunk részletes tájékoztatást, ahol megismertetjük a játéktervvel is, vagy hívja az ingyenes infóvonalunkat: , vagy keresse fel a weboldalun kát: WWW# CSŐ l)Sp#S k. Stavebná CSOB sporitel'na Klűc k vásmu domovu > .p; U I íükarúkuskuájun velünk, lakj un velünk, enk prémiumot kupi SPECIÁLIS PRÉMIUM SI,fSOBUkás-takarékpenztatna ■■■■■■■ a szerződéskötés gyerekek 12 éves korig díjtalan Ha 2002. december 31-ig lakástakarékossági szerződést köt a CSOB Lakás-takarékpénztárnál, minőségi pénzügyi terméket, 25%-os állami prémiumot kap, és elnyerheti a 25%-os speciális prémiumot is. A nyeremény nagysága a betét nagyságától függ, így az alapbetétjét 50%-kal megnövelheti. Ne késlekedjen, 5 x 100 nyertest sorsolunk ki! A merénylő hidegvérrel főbe lőtte a négyéves Noamot, az ötéves Matant és anyjukat Vérfürdő Izraelben: gyászol a Mecer kibuc Ala Levinson a lakása verandáján ül Mecer kibucban, és sír. Múlt vasárnap este már aludt, amikor lövöldözés ébresztette fel. Félálomban volt, amikor rádöbbent, hogy közvetlen szomszédja, Revital Óhajon lakásában lövöldöznek. YEHUDA LAHAV „Rettenetesen féltem. Telefonáltam a polgárőrség parancsnokának, és a kagylóba suttogtam, hogy merénylő van a szomszédban.” Mire a parancsnok a házhoz érkezett, késő volt. A merénylő hidegvéreién főbe lőtte a négyéves Noamot, az ötéves Matant és a gyerekeit testével védeni próbáló anyát. Azután még három embert ölt meg, majd elmenekült. A kibucot 49 éve alapították Argentínából jött fiatalok. A ház, amelyben Revital lakott, az első volt a településen. A tagok akkor még sátrakban laktak, az elemekből épült házban először a gyerekeket helyezték el. A 220 tagos közösség két arab kisváros és több arab falu közelében épült. Az évek során jószomszédi kapcsolat alakult ki Mecer és a környező falvak között. A kibuc kérte, hogy a vízvezetéket a szomszédos Mei- szer arab faluba is vezessék be. A két falu gyerekei közös balettkörben tanultak, közös labdarúgó- és kosárlabdacsapatban játszottak. 1956-ban, a Szuezi-háború idején a meiszeri arabok segítettek a ki- buctagoknak védőárkokat ásni. A „hatnapos háború” idején, 1967- ben, amikor minden zsidó fiatalt mozgósítottak, a kibuc az arab szomszédok segítségével szedte le az almatermést. Meiszer olyan közel van Mecer- hez, hogy a kibuc tagjai jól hallják a müezzin hangját a mecsetből, így tehát nem csoda, hogy vasárnap este Arda Taherhez is eljutott a lövöldözés Mecerből jövő zaja. Aggódva telefonált egy barátjának. Megtudta, milyen tragédia érte a szomszédokat. A kafiniaknak különösen jó kapcsolataik vannak Mecerrel. Az épülő elválasztó határfalat Izrael és a palesztin területek között úgy tervezték, hogy mintegy 4000 hektár kafini olajliget a fal izraeli részére kerülne. Ez megfosztaná a falu arabjait legfontosabb jövedelmi forrásuktól. A kibuc tagjai ki akarták eszközölni a fal nyomvonalának megváltoztatását. Ennek érdekében még saját földjeik egy részét is felajánlották cserébe: épüljön a fal ott. Tajszir Harasa, aki tegnap Kafinból jött részvétet nyilvánítani, határozottan tagadja, hogy a vasárnapi gyilkos Kafinból jött volna: „Miért bántanánk szomszédainkat, akik barátságosak velünk szemben?” Mecer kibuc a baloldali Hasomer Hacair mozgalomhoz tartozik. A kibuc egyik veteránja, a 71 éves lese Eljaszevics mondta: „A minket ért tragédia ellenére sem fogjuk elveszteni a békés együttélésbe vetett hitünket”. így vélekedik társa, Ariel Gabaj is: „Érzésem szerint valaki szándékosan küldte a merénylőt Mecerbe, hogy felszaggassa azt a finom és sajátos szövedéket, amelyet szomszédainkkal megalkottunk. Vannak emberek, akiket zavar a testvériség, és az együttműködés - de mi kitartunk”. Hedera, 2002. november Noam és Matan, a két meggyilkolt kisgyermek (Fotó: Népszabadság) A biciklisták milliói szlalomoznak az autók közt vagy ijesztgetik a gyalogosokat „Jedi lovagok” irányítják a sűrű forgalmat Japánban PALANOVICS NORBERT Érdemes biztosítást kötnie annak, aki Japánban biciklire száll: havonta száznál több kerékpáros leli halálát a szigetország útjain. E cikk szerzője ennél kicsit szerencsésebb volt, „mindössze” a kezét törte egy japán biciklisbalesetben. Itt mégis mindenki kerékpározik: ez az egyik legfontosabb és leggyorsabb módja a rövid távú közlekedésnek. Mindennapos, hogy idős hölgyek védőkesztyűvel (ami nem az esések ellen, hanem nyáron a napsugárzástól, télen a hidegtől óv) és napernyővel a kezükben, üzletemberek öltönyben, mobiltelefont használva vagy kismamák babájukkal a hátukon kerekeznek. Nem ritka hogy a kerékpárt buddhista papok vagy rendőrök használják szolgálati járműként. A nagy népszerűség ellenére a kerékpározásnak nincsenek kiforrott, mindenki által ismert szabályai, talán éppen ezért olyan gyakoriak a balesetek. Mivel a magas populáció és a kis lakható terület miatt a szabad terület kincsnek számít, igen ritkák a csak kerékpárosoknak fenntartott utak. Ezért a biciklisták milliói nap mint nap kénytelenek az autók közt szlalomozni, vagy éppen a gyalogosokat ijesztgetni. Mindkettő „könnyű”, hiszen az autóutak hihetetlenül szűkek, néha egy autó is alig fér el rajtuk, a gyalogosoknak fenntartott járdák pedig tele vannak „akadályokkal”. Néhány dolog azonban azért segítheti utunkat: például a legtöbb beláthatatlan kereszteződésben, illetve az útépítéseknél mindig megtalálható forgalomirányítósegítő emberek. Pirosán világító irányítópálcájuk miatt Jedi lovagoknak is hívják őket. A szigetország kerékpárkultúrája egyébként gyökeresen eltér az európaitól. Itt ugyanis a kerékpárt elsősorban bevásárláshoz vagy a vasút- vagy metróállomásig történő közlekedéshez használják. Ott az emberek vonatra szállnak, majd átlagosan egy órát töltenek utazással, hogy a célállomásra érkezve újra - egy másik - biciklire szállva kerekezzenek el az iskolába vagy a munkahelyre. A bicikli nem is kerül sokba, főleg, ha összehasonlítjuk az egyéb közlekedési eszközökkel. Egy egyszerű kétkerekűt már tízezer forintért is lehet kapni, míg a legolcsóbb buszjegy ötszáz forint. Más kérdés, hogy a sok, összevissza leparkolt kerékpár okozta káoszt elkerülendő, a nagyvárosokban szigorúan tilos a biciklit a nem kijelölt helyen otthagyni. A bicikliknek fenntartott „parkolóházakban” már jelentősebb összeget kell fizetni. Az egyetemek, munkahelyek kerékpártárolóiban pedig csak a megjelölt, céges vagy iskolai rendszámmal ellátott kerékpárok parkolhatnak. Ha mégis tiltott helyen hagynánk a járművünket, számíthatunk arra, hogy a „kerékpár-rendőrség” (idősebb, nyugdíjas rendőrökből felállított testület) lecsap, és elszállíttatja a kerékpárt. Hogy visszakaphassuk, egy használt bicikli árának felét kell kifizetni büntetésként. Tényleg érdemes kijelölt helyen hagyni a járgányt, mert a tapasztalatok szerint Japánban mindössze két dolgot lopnak: esernyőt és kerékpárt... A kerékpár annyira a japán kultúra részévé vált, hogy vannak olyanok is, akik a szent hegyet, a Fu- dzsit is biciklivel „másszák” meg. Én nem kockáztattam, gyalogosan hódítottam meg a vulkánt. Bicikliparkoló egy tokiói postahivatal előtt (Képarchívum) UP 741
