Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-18 / 268. szám, hétfő

Kitekintő hirdetés ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 18. Minden kirendeltségünkön, tanácsadóirodánkban szívesen adunk részletes tájékoztatást, ahol megismertetjük a játéktervvel is, vagy hívja az ingyenes infóvonalunkat: , vagy keresse fel a weboldalun kát: WWW# CSŐ l)Sp#S k. Stavebná CSOB sporitel'na Klűc k vásmu domovu > .p; U I íükarúkuskuájun velünk, lakj un velünk, enk prémiumot kupi SPECIÁLIS PRÉMIUM SI,fSOBUkás-takarékpenztatna ■■■■■■■ a szerződéskötés gyerekek 12 éves korig díjtalan Ha 2002. december 31-ig lakástakarékossági szerződést köt a CSOB Lakás-takarékpénztárnál, minőségi pénzügyi terméket, 25%-os állami prémiumot kap, és elnyerheti a 25%-os speciális prémiumot is. A nyeremény nagysága a betét nagyságától függ, így az alapbetétjét 50%-kal megnövelheti. Ne késlekedjen, 5 x 100 nyertest sorsolunk ki! A merénylő hidegvérrel főbe lőtte a négyéves Noamot, az ötéves Matant és anyjukat Vérfürdő Izraelben: gyászol a Mecer kibuc Ala Levinson a lakása veran­dáján ül Mecer kibucban, és sír. Múlt vasárnap este már aludt, amikor lövöldözés éb­resztette fel. Félálomban volt, amikor rádöbbent, hogy közvetlen szomszédja, Revital Óhajon lakásában lö­völdöznek. YEHUDA LAHAV „Rettenetesen féltem. Telefonál­tam a polgárőrség parancsnoká­nak, és a kagylóba suttogtam, hogy merénylő van a szomszéd­ban.” Mire a parancsnok a házhoz érkezett, késő volt. A merénylő hi­degvéreién főbe lőtte a négyéves Noamot, az ötéves Matant és a gyerekeit testével védeni próbáló anyát. Azután még három embert ölt meg, majd elmenekült. A kibucot 49 éve alapították Ar­gentínából jött fiatalok. A ház, amelyben Revital lakott, az első volt a településen. A tagok akkor még sátrakban laktak, az ele­mekből épült házban először a gyerekeket helyezték el. A 220 ta­gos közösség két arab kisváros és több arab falu közelében épült. Az évek során jószomszédi kapcsolat alakult ki Mecer és a környező fal­vak között. A kibuc kérte, hogy a vízvezetéket a szomszédos Mei- szer arab faluba is vezessék be. A két falu gyerekei közös balettkör­ben tanultak, közös labdarúgó- és kosárlabdacsapatban játszottak. 1956-ban, a Szuezi-háború idején a meiszeri arabok segítettek a ki- buctagoknak védőárkokat ásni. A „hatnapos háború” idején, 1967- ben, amikor minden zsidó fiatalt mozgósítottak, a kibuc az arab szomszédok segítségével szedte le az almatermést. Meiszer olyan közel van Mecer- hez, hogy a kibuc tagjai jól hallják a müezzin hangját a mecsetből, így tehát nem csoda, hogy vasár­nap este Arda Taherhez is eljutott a lövöldözés Mecerből jövő zaja. Aggódva telefonált egy barátjá­nak. Megtudta, milyen tragédia érte a szomszédokat. A kafiniaknak különösen jó kap­csolataik vannak Mecerrel. Az épülő elválasztó határfalat Izrael és a palesztin területek között úgy tervezték, hogy mintegy 4000 hektár kafini olajliget a fal izraeli részére kerülne. Ez megfosztaná a falu arabjait legfontosabb jövedel­mi forrásuktól. A kibuc tagjai ki akarták eszközölni a fal nyomvon­alának megváltoztatását. Ennek érdekében még saját földjeik egy részét is felajánlották cserébe: épüljön a fal ott. Tajszir Harasa, aki tegnap Kafinból jött részvétet nyilvánítani, határozottan tagad­ja, hogy a vasárnapi gyilkos Kafin­ból jött volna: „Miért bántanánk szomszédainkat, akik barátságo­sak velünk szemben?” Mecer kibuc a baloldali Hasomer Hacair mozgalomhoz tartozik. A kibuc egyik veteránja, a 71 éves lese Eljaszevics mondta: „A min­ket ért tragédia ellenére sem fog­juk elveszteni a békés együttélés­be vetett hitünket”. így vélekedik társa, Ariel Gabaj is: „Érzésem szerint valaki szándékosan küldte a merénylőt Mecerbe, hogy fel­szaggassa azt a finom és sajátos szövedéket, amelyet szomszéda­inkkal megalkottunk. Vannak em­berek, akiket zavar a testvériség, és az együttműködés - de mi ki­tartunk”. Hedera, 2002. november Noam és Matan, a két meggyilkolt kisgyermek (Fotó: Népszabadság) A biciklisták milliói szlalomoznak az autók közt vagy ijesztgetik a gyalogosokat „Jedi lovagok” irányítják a sűrű forgalmat Japánban PALANOVICS NORBERT Érdemes biztosítást kötnie annak, aki Japánban biciklire száll: ha­vonta száznál több kerékpáros leli halálát a szigetország útjain. E cikk szerzője ennél kicsit szeren­csésebb volt, „mindössze” a kezét törte egy japán biciklisbalesetben. Itt mégis mindenki kerékpározik: ez az egyik legfontosabb és leg­gyorsabb módja a rövid távú köz­lekedésnek. Mindennapos, hogy idős hölgyek védőkesztyűvel (ami nem az esések ellen, hanem nyá­ron a napsugárzástól, télen a hi­degtől óv) és napernyővel a ke­zükben, üzletemberek öltönyben, mobiltelefont használva vagy kis­mamák babájukkal a hátukon ke­rekeznek. Nem ritka hogy a kerék­párt buddhista papok vagy rendőrök használják szolgálati járműként. A nagy népszerűség ellenére a ke­rékpározásnak nincsenek kifor­rott, mindenki által ismert szabá­lyai, talán éppen ezért olyan gya­koriak a balesetek. Mivel a magas populáció és a kis lakható terület miatt a szabad terület kincsnek számít, igen ritkák a csak kerék­párosoknak fenntartott utak. Ezért a biciklisták milliói nap mint nap kénytelenek az autók közt szlalomozni, vagy éppen a gyalo­gosokat ijesztgetni. Mindkettő „könnyű”, hiszen az autóutak hi­hetetlenül szűkek, néha egy autó is alig fér el rajtuk, a gyalogosok­nak fenntartott járdák pedig tele vannak „akadályokkal”. Néhány dolog azonban azért se­gítheti utunkat: például a legtöbb beláthatatlan kereszteződésben, illetve az útépítéseknél mindig megtalálható forgalomirányító­segítő emberek. Pirosán világító irányítópálcájuk miatt Jedi lova­goknak is hívják őket. A szigetor­szág kerékpárkultúrája egyébként gyökeresen eltér az európaitól. Itt ugyanis a kerékpárt elsősorban bevásárláshoz vagy a vasút- vagy metróállomásig történő közleke­déshez használják. Ott az embe­rek vonatra szállnak, majd átlago­san egy órát töltenek utazással, hogy a célállomásra érkezve újra - egy másik - biciklire szállva kere­kezzenek el az iskolába vagy a munkahelyre. A bicikli nem is ke­rül sokba, főleg, ha összehasonlít­juk az egyéb közlekedési eszkö­zökkel. Egy egyszerű kétkerekűt már tízezer forintért is lehet kap­ni, míg a legolcsóbb buszjegy öt­száz forint. Más kérdés, hogy a sok, összev­issza leparkolt kerékpár okozta káoszt elkerülendő, a nagyváro­sokban szigorúan tilos a biciklit a nem kijelölt helyen otthagyni. A bicikliknek fenntartott „parkoló­házakban” már jelentősebb össze­get kell fizetni. Az egyetemek, munkahelyek kerékpártárolóiban pedig csak a megjelölt, céges vagy iskolai rendszámmal ellátott ke­rékpárok parkolhatnak. Ha mégis tiltott helyen hagynánk a járművünket, számíthatunk arra, hogy a „kerékpár-rendőrség” (idősebb, nyugdíjas rendőrökből felállított testület) lecsap, és el­szállíttatja a kerékpárt. Hogy visszakaphassuk, egy használt bi­cikli árának felét kell kifizetni büntetésként. Tényleg érdemes ki­jelölt helyen hagyni a járgányt, mert a tapasztalatok szerint Ja­pánban mindössze két dolgot lop­nak: esernyőt és kerékpárt... A kerékpár annyira a japán kultú­ra részévé vált, hogy vannak olya­nok is, akik a szent hegyet, a Fu- dzsit is biciklivel „másszák” meg. Én nem kockáztattam, gyalogosan hódítottam meg a vulkánt. Bicikliparkoló egy tokiói postahivatal előtt (Képarchívum) UP 741

Next

/
Thumbnails
Contents