Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-16 / 267. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 16 Inkább elhiszem Hófehérkét, mint a ValóVilág valóságát BB és VV SZŐCS HAJNALKA éretnék én is hozzászólni ahhoz a kukkolási őrülethez, amely most éli virágkorát Dunán innen és túl, bár már kissé elcsépelt a téma, tudom. Van, ugye, a Nagy Tesó meg a másik. Én ezekből egy percet sem láttam, merthogy nekünk olyan tévécsatornánk csak akkor lenne, ha mozdítanánk egyet az antennán. De ezek miatt... Egyszer ugyan tettem egy meddő próbálkozást leselkedni az interneten keresztül, de túl sokáig tartott a rákapcsolódás, biztos ott is nagy volt a tumultus. Úgyhogy be is fejeztem, még mielőtt elkezdhettem volna. Viszont ámulatba ejt, amit naponta hallok, olvasok a műsorról. Az egy dolog, hogy mi motiválja a játszópajtásokat, néhány millió még forintban sem kevés pénz, meg aki magamutogató, annak ott a helye..., de mi vonzza nap mint nap tévé elé a bámulókat? (Jó, az ősember is megleste a bokor mögül a leendő kaját, de itt nem az az eset áll fenn. Azóta meg már néhány év is eltelt, állítólag valamicskét fejlődött az emberiség. Vagy mégsem?) Hiába tartozik a műsor a reality show kategóriába, szerintem annak vajmi kevés köze van a realityhez. Inkább hiszem el a Hófehérkét meg a hét törpét. Mert, ugye, királylányok léteznek, kistermetű emberek szintén, és mérgezett almából meg gonosz boszorkányból is egyre több van. De ki adja saját magát egy kamera előtt? Pláne ha az a kamera nem is egy, hanem sok, elkísér oda is, ahova a király is gyalog jár. Erről jut eszembe egy kolléganőm, aki nem tudja használni a nyilvános toalettet, mert nem bírja elviselni a gondolatot, hogy valaki meghallaná. A csobogást. Azok ott benn a házban vajon hogy csinálják? Tényleg ilyen nagy úr a pénz, hogy az ember képes érte teljesen kivetkőzni magából, és közszemlére tenni a... Nem is tudom mijét, mindenét? Elgondolkodtam, vállalnék-e ilyen szerepet. Biztos sokan feltették maguknak a kérdést, mire lennének képesek és mennyiért. Mekkora felháborodást keltett anno Robert Redford filmbéli tisztességtelen ajánlata Demi Moore-nak. Pedig mi ehhez képest ez a lelki (és testi?) prostitúció, ami nap mint nap zajlik a tévében... Igaz, hogy a népesség perverzebbik fele csak pár órát lát ebből, de gondolom, a stáb jót csámcsog rajta. Egyébként, nincs kétségem afelől, hogy a legtöbb lány mit (kit) választana. Vagy akkor már inkább az a típusú műsor, ahol bizonyítani kell. Mondjuk azt, hogy tudunk tájékozódni terepen, képesek vagyunk a túlélésre. Itt még hasznos tudást is lehet szerezni. A minap olvastam, hogy ezek a műsorok tájainkon már népszerűbbek, mint a szappanoperák. És ez már nagy szó. Néhány hónapja még arról cikkeztek a lapok, mennyire távol állnak ezek a sorozatok a valóságtól. Tény és való, ott van forgatókönyv, és senki sem állítja, hogy azok az emberek abban a nagy házban most tényleg úgy élnek, ahogy mi látjuk. Tudjuk jól, hogy kitaláció az egész, de ott legalább (általában) szépek a népek, és néha kiengedik őket a városba is. így aztán láthatunk egy darabka Buenos Airest, Limát, Riót, Mexico Cityt. Ha már hetekig másokat kell bámulnom, akkor inkább legyenek azok a délamerikai emberkék. Erről jut eszembe egy másik kollégám, aki látta a Dallas összes részét. De úgy könnyű, hogy hetente csak egy estét kell rááldozni, és ez így elmegy évekig! Egyszer megfogadtam, hogy az egyik végtelen sorozatnak megnézem az összes részét. De sehogy se ment, pedig igyekeztem nagyon. Vagy más (értsd: érdekesebb) programot terveztem be, vagy már annyira az idegeimre ment a sok hazug és bugyuta szereplő, hogy kénytelen voltam pár napra kikapcsolódni a sorozatból. Arra azért gondot fordítottam, hogy az utolsó részt (amely általában a sok gyenge közül a leggyöngébb) lássam, mert különben fölösleges lett volna az a sok óra a képernyő előtt. Most eldöntöttem, ha még egyszer megkísérlem a szappanopera- nézési rekord megdöntését, akkor csak olyan sorozatot választok, amelynek egyszerre két részét sugározzák. így akár röpke 4 hónap alatt túl lehetek az egészen. S milyen jó lesz nekem, ugye? CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével az Új Nő ajándék szakácskönyvét is megnyerheti. Beküldési határidő: november 20. AZ RECEPTKÖNYVE II. úyabb 333 ' 10 recepí November 9-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2b, 3a, 4c, 5a. Az Új Nő ajándék szakácskönyvét Góbis Erika, méhi kedves olvasónk nyerte. 1. Mikor alakult a gyengén látók pozsonyi iskolája? a) 1961-ben b) 1991-ben c) 2001-ben 2. Ki az igazgatója? a) dr. Jozef Simko b) dr. Marian Simko c) Veronika Gerzová 3. Hol találkoznak havonta a szoptatós anyukák? a) Pozsonyban b) Komáromban c) Vágsellyén 4. Mikor jelenik meg először a szemüveg? a) 1270 után b) 1317-ben c) 1585-ben 5. Ki állított össze a vakoknak speciális írást? a) Alessandro Spira b) Roger Bacon c) Louise Braille EREDMÉNYHIRDETÉS A Családi Kör november 2-ai számában meghirdetett I. Materna- nyerőben a 2 helyes válaszért 3 szerencsés olvasónk 2-2 adag vitaminkészítményt nyert: Szalontay Zita, Szepsi Varga Csilla, Érsekkéty Csáky Katalin, Léva SZÓ Ml SZÓ Ahová a király is gyalog jár MOLNÁR MIRIAM Ugye, mindenki tudja, mire gondolunk, ha azt mondjuk: ellátogatok oda, ahová a király is gyalog jár. Vagy: Megnézem az itteni facilitásokat. Elnézek a lányokhoz/fiúkhoz! Megyek, könnyűek magamon. Hív a természet! Persze van, aki nagyon előzékenyen csak annyit mond, hogy: elnézést, rögtön jövök. És van, aki őszintén szól: megyek pisilni. Aki sokat utazik, az tudja, hogy egyáltalán nem mindegy, hol és milyen módon tudunk eleget tenni biológiai szükségleteinknek, amikor távol vagyunk otthonunktól. A természetben viszonylag könnyű megoldást találni, a nagyvárosokban viszont már bajosabb, igaz ugyan, hogy az utcán pisilő férfiak látványa még ma is tulajdonképpen mindennapi. Mindenesetre tény, hogy a mellékhelyiségek használatának fortélyai ma már hozzátartoznak az alapos városismerethez. Tiszta és ingyenes mosdók a nagyobb szállodák halijaiban, a nagy bevásárló- központokban és a busz-, illetve vonatpályaudvarokon vannak biztosan. Gyerekkorom egyik sokkoló élménye volt Bulgáriában a „két lábnyom - egy lyuk” típusú WC. Később, egyetemista koromban, a busz- és vasútállomások okoztak gondot. A nyugatiasodás szerencsére már ezt a szférát is elérte, mert például a magyarországi komáromi pályaudvaron tiszta és szép illemhelyet találunk. Kivételek azért akadnak Nyugaton is, hiszen a párizsi Charles De Gaulle Reptéren a női WC- ben nem volt papír, szappan, és kéztörlő kendő sem, de hamutartó az igen. A másik oldalon viszont ahhoz képest, hogy régen a vonatokon is csak vészhelyzet esetén tette meg civilizált ember, hogy használta a szagról jól felismerhető pici helyiséget, ma már nem csak az Inter Cityken van vákuumos berendezés, szappannal, papírral és kéztörlő kendőkkel. A haladás műszaki téren is észlelhető. És nem csupán abban, hogy néha kimondottan kihívásnak számít, az előttünk álló típust vajon hogy is kell lehúzni. Ilyenkor azt képzelem, a katalógusból olyan szempont alapján választották ki a berendezést, hogy az minél rejtélyesebb legyen, s hogy aztán rejtett kamerával figyelhessék a küszködő áldozatokat. A férfiak idősebb generációját mostanában meglepi a fotocellás piszoár, amely a cselekmény előtt és utána is magától öblít. Nemrég viszont engem lepett meg egy modern WC. Az nemcsak hogy fotocellás volt, de az ülőkét még egy ádátszó fólia is borította. A tartály szélén volt egy zöld pont, és a felirat azt sugallta, ha tiszta ülőkét akarok, azt nyomjam meg. Megnyomtam, és legnagyobb megdöbbenésemre a fólia balraátot vezényelt saját magának, és addig mozgott egyfelé, amíg az egész felület ki nem cserélődött. Ezt hívják higiéniának! Első repülési élményem alkalmából tudtam igazán elgondolkodni azon, milyen lehet az űrben vécézni. A repülőn ugyanis, például a vonathoz képest, a mozgás minden irányban történik, beleértve a fel- és lefelét is, ami meglehetősen megnehezíti a komfortérzés kialakulását. Rendszeres étteremlátogató révén kialakult szokásommá vált az egyes helyeket olyan szempontból is vizsgálni, hogy milyen színvonalú a toalett, és tapasztalatom szerint ez egyáltalában nincs egyenes arányban a kínált ételek minőségével. Őszintén bevallom, hogy Európa ebben messze meghaladja Amerikát, mert ott csak a méregdrága éttermekben adnak valamit a mellékhelyiségek milyenségére. Hogy mindent túlzásba lehet vinni, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyes amerikai lobbista cégek alkalmazottai olyan fontosnak tekintetnek, hogy még a WC-n is van telefon. Méghozzá nem is egy! A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Cserzés Megesik, hogy kisebb állatok prémjét magunk akarjuk kidolgozni. Semmi különleges berendezés nem kell hozzá, csak ügyesség és pontos munka. A helyesen lenyúzott bőrt felső felével kifordítva deszkára feszítjük és letisztítjuk róla a húscafatokat, zsírmaradványokat, hogy a sós vagy timsós víz mindenütt átjárhassa. Levegős helyen átszárítjuk, de sohasem kályha közelében vagy napon. A fejet és lábrészeket levágjuk, házinyúlnál a farkincát is. Bárányét, kecskéét felvágjuk, a szemgödörbe kanalat szúrunk. Ha nem akarjuk az állatot fölvágni, akkor henger alakú tönkre húzzuk. A tulajdonképpeni cserzés abban áll, hogy a belső oldalt ismételten bedörzsöljük tömény timsóoldattal, 1 órát pihentetjük és szárítjuk. Többször át kell dörzsölni, míg a bőr timsóval van átitatva. Azután hígított glicerinnel kenjük be, azaz bedörzsöljük, hogy hajlékony legyen. A kézzel való átgyúrás még fokozza hajlékonyságát. Házinyúlprémet másként is kikészíthetünk. Mikor megtisztítottuk minden hús- és zsírrésztől, szőrte- len felét beszórjuk megnedvesített árpával, így hagyjuk néhány napig meleg szobában heverni. 4-6 nap múlva megtisztítjuk és tömény timsóval kevert konyhasóoldatba tesszük, melyet 10 fokra melegítettünk. 20 napig érni hagyjuk, közben többször is megforgatjuk. A 21. napon kivesszük, megszárítjuk, sós vízzel nedvesítjük, és újra megszárítjuk. Csiga Némely vidéken kedvelt böjti eledel. Csak akkor szabad megenni, ha meggyőződtünk róla, hogy a készítés előtt közvetlenül még élt. Mielőtt a csigát forró vízbe dobjuk, szagoljunk meg jól minden egyes állatot, mert a rossz szagról egészen bizonyosan megállapíthatjuk, hogy már nem él. Lyugga- tott tálcán tálaljuk, amelyet egy másik tálra teszünk. A csigát csipesszel vesszük ki. A kereskedésekben csigavillát is árulnak. Csipketisztítás Finom csipkeanyagot bóraxos langyos vízben mossunk, káliszappannal vagy szappanpehellyel. Nem szabad dörzsölni a csipkét, csak jól kinyomkodni és utána kiöblíteni. Mellőzzük a kicsavarást is, hanem e helyett tiszta ruha között nyomjuk ki belőle a vizet, miután előzőleg jól kihúzogattuk a csipkét. Ha azt akarjuk, hogy tartása legyen a csipkének, az öblítővízbe tegyünk egy kis zselatint. Ha pedig sötétebb színűre akarjuk festeni - ivoir vagy ecru színre - tegyünk az öblítővízbe teát vagy kávét. Ruhán keresztül vasaljuk langyos vassal, vagy pedig minden vasalás nélkül is hagyhatjuk, ha nedvesen kihúzogatva, gombostűkkel kifeszítve szárítjuk.Ér- tékes antik csipkéket lehetőleg ne mossunk vízben. Állítsuk néhány órára vegytiszta benzinnel töltött, befedett edénybe. Mikor kivesz- szük, könnyedén nyomjuk ki és öblítsük át tiszta benzinben. Azután rázzuk ki, és fektessük régi, finom vászon közé, ami a maradék piszkot is tökéletesen magába szívja belőle. Az egész munkát nappali világítás mellett végezzük, és vigyázzunk, hogy ne dolgozzunk tűz közelében, mert a benzin könnyen robban. Még az égő cigaretta is veszélyes lehet. Az apró szakadásokat tisztítás előtt javítsuk ki finom csipkecérnával. Ha nagyon megrongált állapotban van a csipke, jobb, ha nem magunk javítjuk és tisztítjuk, hanem szakértő kezekbe adjuk. Fekete csipkék a használatban gyakran megvörösödnek. Az eredeti színét úgy adhatjuk vissza a csipkének, hogy egy marék csalánnal hideg vízben feltesszük a tűzre, és egy fél óra hosszat főzzük. Ha a víz kihűlt, kivesszük a csipkét, kinyomkodjuk, kiöblítjük és langyos vassal nedvesen vasaljuk át a baloldalán. Ha nagyon el- puhult a csipke, akkor vasalás előtt áthúzogatjuk olyan öblítővízben, melyben egy kevés zselatint vagy gumiarábikumot oldottunk fel. Csipkék, szalagok keményítése Ehhez sohase használjunk rizskeményítőt, mert a szemcséi nem elég finomak. Vasalás előtt nedvesítsük be puha rongy segítségével gyengén cukros vízzel, amelyben azonban a cukor már teljesen feloldódott. Aztán visszáján vasaljuk. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 cH LA. D. KÜ_ A HÉTVÉGI MAGAZIN Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469 Sz
