Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-16 / 267. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 16. Riport A vidék diszkriminálásáról is beszéltek a kis és középnagyságú kórházak igazgatói; az államtitkár az egészségügy eladósodását is elemezte, bár csak az ismert tényeket ismételte Veszélyeztetett kórházak, veszélyeztetett betegek Szlovákiában a kórházakat nem a gyógyítás színvonala szerint osztályozzák, hanem az egyes osztályok száma szerint. Míg a nagyvárosokban országos és nemzeti egészségügyi intézetek, egyetemi klinikák és zömmel III. típusú kórházak üzemelnek, a kisebb városokban a betegeket az I. és II. típusú kórházakban kezelik. PÉTERFI SZONYA Noha jóval több beteg gyógyul a kisebb járási vagy városi kórházakban, mint a nagyobbakban, az egészségbiztosítóktól aránytalanul kevesebb pénzt kapnak a szolgáltatásokért. - Eddig senki sem magyarázta meg a diszkriminatív térítési rendszer okát, joggal kérdezzük: a kis- és középkórházak miért kapják a kezelési díj felét-harma- dát annak, amit a III. típusúak, valamint a klinikák kapnak? - tette fel a kérdést dr. Somló Péter a kisPeter Ottinger államtitkár nem sok újat tudott mondani és középkórházakat tömörítő társulás elnöke a Gyűgyön tartott összejövetelen, amelyen több mint 30 kórház igazgatója és a helyi ön- kormányzatok képviselői a tarthatatlan állapot megoldását keresték. Sajnos nem találták. A számokból kitűnik, hogy a térítési rendszer elavult, diszkriminatív jellege sérti a vidéki lakosság alapvetőjogait. A gazdasági megkülönböztetés a vidéki kórházak létét fenyegeti. Az egybegyűltek egyöntetű véleménye, hogy nem szabad megkérdőjelezni a vidéki kórházak létjogosultságát. Azért sem, mivel a kisvárosokban élők szívesebben gyógyulnak a régióban, mint bármelyik nagyvárosi kórházban. Statisztikai adatok bizonyítják, melyik kiskórházból hány beteget utaltak az egyetemi vagy más nagykórházba. Ezek a számok elenyészőek. Ráadásul a vidékről érkező beteget gyakran nem fogadják, mivel a kórházi férőhelyeket a városiaknak tartogatják, ők előnyt élveznek. - A régiókban élők érdekeit is védjük, amikor a változást szorgalmazzuk. Rudolf Zajac miniszterré való kinevezése előtt kifejtette, nem a kis-, hanem a nagykórházakkal van gondja, azoknak kell ésszerűbben gazdálkodniuk mondta Somló doktor, az ipolysági kórház igazgatója. Az államtitkár csak víziókról beszélt Az egybegyűltek Peter Ottinger államtitkártól várták, hogy megválaszolja a létüket érintő kérdéseiket, s némileg megnyugtassa a kedélyeket. Hiszen olyan hírek is felröppentek, hogy a kiskórházak a végüket járják. Peter Ottinger államtitkár, a pös- tyéni kórház volt igazgatója pontosan tudta, mit nem akarnak hallani a kollégái, mégis, állami hivatalnokként kénytelen volt ködösíteni. És bevallani, a tárcának csupán elképzelései vannak a helyzet rendezésére. Örömhírrel is szolgált: ezek az elképzelések jók. - Számos egészségügyi törvényt sürgősen módosítani kell, meg kell ärösiteni a három pilléren nyugvó ágazat valamennyi, az egészségügyi-szociális, a törvényalkotói-jo- gi és gazdasági „lábát”. A folyamatban nagy hangsúlyt kapnak (a minisztert szabadon idézve) a .játékosok”, vagyis az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtók, az ügyfelek és a biztosítók. Bár az államtitkár elismerte, a legnagyobb gond az, hogy nincs megállapítva a munka valódi ára, gyorsan hozzáfűzte: nem szabad a változásokat ugrásszerűen végezni. A játék- szabályok módosításában látja a siker kulcsát, de a gyógyszerpolitikát is orvosolni kell. Azokban az országokban, ahol az egészség- ügyi kiadások 25 százalékát az orvosságok nyelik el, komoly (anyagi) hiány keletkezik, hát még kis hazánkban, ahol a költségvetés 42 százalékát! Miközben évente 3-5 milliárd korona értékű gyógyszert váltanak ki a betegek, de rengeteget dobnak a kukába, általában felbontatlanul, - Vállalni kell a népszerűtlen intézkedéseket, csökkenteni fogjuk a térített orvosságok számát, de úgy, hogy minden betegségcsoportban egy orvosságért ne kelljen fizetnie a gyógyszerre szorulónak-jelentette ki, és a hallgatók pontosan tudták, hogy a legolcsóbbat térítik majd az egészségbiztosítók. Az egészségügy eladósodását is górcső alá vette az államtitkár, bár csak az ismert tényeket ismételte. -Az állam 1994-ben kiegyenlítette a kórházak adósságát, de mert továbbra is rosszak maradtak a játékszabályok, tovább halmozódtak az adósságok. Az összeg növekedéséhez hozzájárult a dolgozók szükséges, de a költségvetésben nem fedezett fizetésemelése, valamint az is, hogy az intézetek többet költöttek, mint amennyit a biztosítóktól kaptak a betegellátásért. Az egészségbiztosítók érvelése is érthető: csak annyi pénzt képesek elosztani, amennyi összegyűlik a betegbiztosítási alapban.- Ezért fordulhat elő, hogy legalább 34 vidéki kórházban a biztosítók nem teljesítik kötelezettségeiket, a megrendelt szolgáltatásokért a Somló Péter igazgató a vidéki lakosság diszkriminációját kifogásolta teljes összeg helyett csupán 55-75 százalékot térítenek! - szólt közbe Somló Péter, az ipolysági kórház igazgatója. Igazságos pénzelosztásra várnak A rendszerváltás óta a miniszterek a külföldön bevált rendszerek átvételéről beszéltek, holott tudták, a hazai egészségügy azért halódik, mert anyagilag alultáplált. Hiszen pl. 2001-ben az OECD néhány országában egy-egy lakos kezelésére a következő összeg jutott (dollárban): Ausztria 1 894, Csehország 937, Magyarország 717, Szlovákia 3.80-400. Ilyen finanszírozás mellett a kórházak költségvetése nem lehet kiegyensúlyozott, nem csoda, hogy az adósságok nagyságrendje milliár- dokra tehető. Amikor az államtitkár megemlítette, hogy a szomszédos Csehországban az összes kórház hiánya 30 millió volt, dr. Peter Krizán, a pozsonyi (egyházi) Irgalmasok Kórház igazgatója fennhangon megjegyezte: ha nálunk is ilyen volna a helyzet, nem kellene félrevernünk a harangokat. - A szolgáltatóknak ki kell elégíteniük az igényeket, és szavaSzlovákiában eddig 100 darab százezer koronás ágy kelt el tolniuk kell a minőséget. Be kell vezetni a fejlett országokban bevált diagnózis (DRG) szerinti térítést, amelynél teljesen mindegy, hogy állami, non-profit, magán, egyházi, városi önkormányzati, megyei önkormányzati vagy egyéb (részvénytársaság vagy kft. tulajdonában levő) kórházban kezelik a betegeket. Azzal is számolni kell, amint egy-egy kórházban csökken az ellátott betegek száma, megkérdőjelezhetővé válik a szolgáltató létjogosultsága. A vitában felszólaló igazgatók rámutattak az egészségbiztosítók kemény parancsuralmára. - Hiába akarnak a régió betegei odahaza gyógyulni, ha a biztosítók kevés szolgáltatást rendelnek meg. Egyeztetésre nincs lehetőségük - mondta a vágújhelyi kórházigazgató. A modori keményebben fogalmazott: - Mivel évek óta nem változtak az árak, szeretném tudni, miből gazdálkodunk jövőre. Arról ugyanis senki sem beszél, hogy a kiskórházak üzemelési terhe 2003. január 1-től a városi, megyei önkormányzatokra hárul. Szeretném tudni, változatlan finanszírozás mellett miből rendezik február 14-én az egészségügyi dolgozók fizetését? Várható, hogy az energiaszolgáltatók, az élelmiszerszállítók és a többiek is benyújtják számláikat, s nyomást gyakorolnak „gazdáinkra”. Félő, hogy pénzhiány miatt elvéreznek az I. típusú kórházak. A megyei önkormányzatok pedig arra kényNagy Géza, Zselíz polgármestere szerint egy város sem készült fel a kórházak átvételére Csak nem bűn az anyagiak igazságos elosztásának követelménye? - kérdezte dr. Veis András zselízi igazgató szerülnek, hogy háromból esetleg csak egy kórházat működtessenek. Először csak osztályokat záratnak be, majd az egész kórházat - vetítette előre a szomorú jövőképet, miközben rámutatott arra is: az összes I. és II. típusú kórház évi költségvetése 2,4-2,6 milliárd korona, a nagyoké viszont 28-30 milliárd. Mi kifizetődőbb? - szegezte a kérdést az államtitkárnak. A bártfai nonprofit kórház igazgatója szerint az állami költségvetés módosításra szorul, nyomást kell gyakorolni az illetékesekre, hogy az egészségügy több pénzt kapjon. Alapvető követelmény, hogy a beteg ellátásáért - bárhol kezelik az országban - végre reális árat fizessen az egészségbiztosító. Mikor kerül sor a biztosítók transzformációjára, mikortól várható, hogy a megrendelt és elvégzett szolgáltatások árának ne csak a töredékét térítsék? Mivel magyarázható, hogy a vidéki betegnek általában 2 hónapot kell várnia a szívritmus szabályozó beültetésére, de a fővá- rosban élőnek csak 48 órát? - záporoztak a kérdések. Rossz időzítés Bár az államtitkár azt állította, 2004-től az ágazat költségvetése kiegyensúlyozott lesz, a polgár- mesterek kertelés nélkül kimondták: mivel nincs előkészítve a kompetenciák átruházása, nem képesek átvenni a költséghiányos kórházakat. Ezért sem lepett meg senkit az újbányai polgármester bejelentése: a város idén 18 milliós nyereséggel zárja az esztendőt, a helyi kórház viszont évente 20 milliós adósságot termel. Ha átvenné az intézetet, a városban soha többé egy járdát sem javíttathatna meg. Nagy Géza, Zselíz polgármestere egyetért kollégájával. Bármennyire szeretné is támogatni a kórházat, az önkormányzat költségvetéséből nem telik rá. - A rossz fizetési rendszer miatt képtelenek vagyunk jól gazdálkodni, holott legalább 60 ezren a helyi I. típusú, 170 ágyas kórházban keresik a gyógyulást. A sebészeti osztály és )a nőgyógyászat jóval több beteget tudna gyógyítani, ám a biztosítók megszabják a kezelhető betegek számát. Havonta 4-4,5 millió koKözhasznú kórházzá transzformálódik a királyhelmeci - dr. Kövér Péter igazgató (Somogyi Tibor felvételei) rónát utalnak a számlánkra, holott 8-9 millióra volna szükségünk. Az utóbbi 2-3 évben mégsem nőttek adósságaink, a régiek 25-30 millió koronát tesznek ki. Ebből a Perspe- kíva biztosító 18 millió koronával lóg - összegezte dr. Veis András kórházigazgató. Iglói társa kifogásolta az előző miniszter nagy találmányát, az ún. elfekvőket. - Hiába beszéljük meg a szállítás időpontját, rendszerint nem veszik át a beteget. Az újabb időpont-egyeztetés újabb laboratóriumi vizsgálatokkal, tehát többletkiadással jár Belgyógyászat Specializált kórház 33 776 Sk Egyetemi Kórház 13 365 Sk III. típusú kórház 13 050 Sk II. típusú kórház 8 176 Sk 1. típusú kórház 6 832 Sk mondta. Ha igaz, a királyhelmeci kórház non-profit intézetté transzformálódik. - így láttuk jónak, ugyanis a városnak túl nagy terhet jelentene a kórház átvétele. Fontos, hogy az kórház vezetésében (igazgatótanácsában) az állam is képviselteti magát, s egy évig felügyeli működésünket. Az átállás feltétele az adósságok térítése, két hónappal ezelőtt erre a célra 17 millió koronát kaptunk, viszont a lenullázáshoz még 45 millióra van szükség - ismertette dr. Kövér Péter igazgató. Elhangzott az is: a kiskórházak kiegyensúlyozott költségvetése megvalósíthatatlan álom marad addig, amíg a biztosítók nem emelik meg a gyógyítás egy betegre eső költségeit, illetve nem vetnek véget az igazságtalan elosztásnak, a városi lakosság javára. A találkozó résztvevői megfogalmazták észrevételeiket és továbbítják az egészségügyi miniszternek, sőt a kompetenciós törvény hatályba lépésének egyéves halasztását is követelik, de kérdéses, szavuk elhallatszik-e az „égig”. (Az újságíróé csak a miniszter szóvivőjéhez jutott, aki közölte, annyian vannak előttem, hogy - jó esetben - Rudolf Zajac a hónap utolsó hetében fogadhat.)
