Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-14 / 265. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER KOMMENTÁR Kötélhúzás a koronáért SIDÓ H. ZOLTÁN Szlovákia, térségünk kedvence, váratlanul frontország lett a nemzetközi pénzpiacokon, hiszen olyan heves csaták dúlnak a korona körül. A számos gond, megszorító intézkedés, sorozatban bejelentett áremelés ellenére a hazai pénznem több mint egy hónapja diadalittasan erősödik, ennek eredményeként az utóbbi napokban évek óta nem tapasztalt alacsony áron juthattunk hozzá az euróhoz és az amerikai dollárhoz. Az árfolyam töretlen változását tovább gerjesztette az a tény, hogy a mértékadó nemzetközi hitelminősítő intézetek, amelyek mint a diákokat, úgy osztályozzák az államokat, sorra javítottak Szlovákia pozícióján. Kedden aztán elpattant a húr, a Szlovák Nemzeti Bank több szóbeli figyelmeztetést követően megelégelte, hogy már csak alig 41 koronába került az euró, s közbelépett. Látszólag érthetetlen, vajon miért avatkozik be a jegybank a saját nemzeti fizetőeszköz ellenében. Miért áldozott fel a hazai fizetőeszköz stabilitásának letéteményese több száz millió eurót arra, hogy a korona ellen játsszon? Valóban ez a legjobb módja a nehezen összekuporgatott euró elköltésének? Az ügy pikantériáját az adja, hogy ami jó a polgárnak (olcsó dollár, olcsó import), az rossz az államnak, mivel drágul a kivitel, tovább növelve a külkereskedelmi hiányt. A jegybank tehát a makrogazdasági egyensúlyt előnyben részesítve nem az erős koronának köszönhető olcsóbb karácsonyi bevásárlásokat részesítette előnyben, hanem Szlovákia exportőreinek dobott mentőövet akkor, amikor kedden és tegnap érezhetően gyengítette a hazai fizetőeszközt. A nemzet bankja csatát nyert ugyan, azonban a háború kimenetele még bizonytalan. Ugyanis a külföldi, főleg londoni pénzintézetek úgy rákaptak a korona „ízére”, hogy rendíthetetlenül tovább vásárolják. Valóságos kötélhúzás folyik a pénzpiac komoly játékosai és a jegybank között; az előbbiek pozícióját erősíti a jövő heti prágai NATO-csúcs ténye, amelyen Szlovákiát várhatóan meghívják az észak-atlanti szervezetbe. Ez pedig újabb lökést adhat a koronának. Mondhatnánk, úri huncutságról van szó, úgyis a fejünk felett zajlik az árfolyamot hullámoztató ütközet. Valóban, de már az is sikernek számít, hogy a nemzetközi pénzpiacok fantáziát látnak Szlovákiában, s nem egzotikus bélyegnek hanem nyereséget hozó pénznek tekintik a koronát. JEGYZET Két tisztség, egy ember MADI GÉZA Kedden megkezdődött az elnök- választási kampány Szlovákiában, jóllehet, a mostani államfő megbízatásának lejárta még kicsit odébb van. A korai start a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnökének nevéhez fűződik, mégpedig azzal, hogy a mostani megbízatási időszakban valóban parlamenti képviselőként praktizáló Vladimír Meciar az új kormány program- nyilatkozatáról szóló vitában felvetette: el kellene gondolkodnia az országnak arról, hogy vonják össze az államfői és kormányfői tisztséget. Megjegyezhetnénk: ha másért nem, akkor ezért már hasznos volt a volt miniszterelnök amerikai látogatása, amelynek során láthatta - noha csak tisztes távolból - az ottani elnöki rendszer működését. Ebből meríthetett vadonatúj elképzelésének kiagyalásához, nevezetesen: milyen módon lehetne visszakerülni úgy a hatalomba, hogy az ne tűnjön negyedik visszatérésnek, tehát az a bizonyos tisztség ne a kormányfői bársonyszék legyen, hanem, mondjuk, az államfői. Mint a mesében: „Polgártársak, bumeráng is meg nem is. Ki az?” Szlovákiában még mindig az a helyzet, hogy a választási rendszer ilyen módosítását szorgalmazó Vladimír Meciar a közvetlen voksoláson komoly eséllyel pályázhat a Grassalkovich-palo- tába való beköltözésre. Az amerikai típusú elnöki rendszer bizonyára azért is jó volna neki, mert akkor az ország első embereként nem érnék olyan kellemetlen meglepetések, mint amilyenekben az ő miniszterelnöksége idején Michal Kovác államfőnek része volt. GLOSSZA Az öreg tölgy támogatása MOLNÁR NORBERT Dráma egy felvonásban. Helyszín: az elnöki palota, az előtérben két szék és egy asztal. Szereplők: Rudolf Schuster államfő (a továbbiakban csak RSá) és Pavol Kandrác ombudsman (a továbbiakban csak PKo, később PKeb). A szereplők előbb kezet fognak, leülnek, majd kedélyes cseverészésbe kezdenek. RSá: Na, mi a pálya, ombuds- mankám? PKo: Ne szólíts ombudsmannak, rühellem! Én is tudok idegen szavakat: prospektus, prezident... RSá: Te se tudod kimondani, hogy ombudsman? Minek nevezzelek? (a plágiumgyanús mondat hatására feszült csend támad) PKo: Mondd azt, emberjogi biz- toskám. RSá: Nos, biztoskám, rohadt sok panaszt kapunk... PKeb (belevág): Nana, én már 1200-zal bajlódom. RSá: Az mind semmi, én 3174-et kaptam. Ezt tromfold, pupák! PKeb (rövid megingás után): Én már orvosoltam is egyet-kettőt. RSá (döbbenten): Ne csessz! Hogyan? PKeb (fölényesen, láthatóan elégedett a tromffal): Nem vagyok hülye, hogy elmondjam. Tán annyit, hogy presszionálással. RSá (kicsit bizonytalanul): Azt nem tudok. De állítólag már én is megoldottam valamit. Biztoskám, nem lehetne, hogy együttműködjünk? Tudod, ha- táskörileg nem vagyok különösen eleresztve (PKeb szája szóra nyílik, de RSá leinti), tudom, te se, de két kicsiből gyűljünk egy nagyot. PKeb: Oké. Én átküldőm neked azokat az anyagokat, amiket nem tudok megoldani, te meg átküldőd nekem a tieidet. RSá: így létrehozzuk az örökmozgót. Tudod, perpetuum mobile. PKeb (hálás ábrázattal): Aha. Nem akarjuk demonstrálni a nagy egységünket? Gyere már el a házavató bulinkra, mindjárt költözünk. RSá (kicsitdöbbenten): Hova? PKeb (suttogva): AVít’oMórictól bériünk egy takaros kis házikót. Király ödet, mi? Vífo nem lett képviselő, mégis kap pénzt az államtól. RSá: Figyelj, ha ez az írás megjelenik, küldöm is az első panaszt. Epüógus: Szlovákia ismét elvesztett három pert Strasbourgban.- A nézői kérésekben a fiatalok több dugást igényelnek, a nyugdíjas nézők pedig inkább a reggelizős, ebédelős jeleneteket sűrítenék. (Marabu rajza) TALLÓZÓ NEUE ZÜRCHER ZEITUNG A svájci lap „Antiszemitizmus-szt rehányások Magyarországon” c mel közölt cikket Magyarország A szerző a tavaly szeptemberi ami kai terrortámadások kapcsán elf lalt MIÉP-álláspontra utalva mej lapította: „A magyar Országg lésben akkor minden párt nyilat zatban utasította el a M1ÉP nézel A határozati javaslatot a kormán} dal terjesztette be. Tény azonb. hogy maga Orbán Viktor elkerült MIEP elítélését, s azóta makac tartották magukat azok a híreszte sek, amelyek szerint e hallgat rossz néven vették tőle Washingtr ban. Orbán kormányára egészébe Foreign Affairs könnyelmű, de lyos állításai ellenére valószínű nem lehet rábizonyítani az antis mitizmust. A Fidesz nyíltan so nem vette fontolóra a MIÉP-pel v: együttműködést. Igaz, hogy nem húzták meg a választóvonalat, m a szélsőjobboldal választói kö; akartak szavazókat verbuválni. K ségtelenül kárt okozott a Fideszni hogy holdudvarában megtűrt ar szemita újságírókat.” Az Európai Unió és Oroszország megoldotta az egyik legkényesebb kérdést, Kalinyingrád ügyét Orosz sziget a szárazföldön Az Európai Unió és Oroszország csúcstalálkozójának legfőbb eredménye a Kali- nyingrádról, pontosabban a kalinyingrádi orosz állampolgárok átutazásáról szóló megállapodás tető alá hozása. Kalinyingrád jelenleg a legnyugatabban fekvő orosz terület, amelynek nincs közvetlen szárazföldi kapcsolata az orosz anyaországgal, területét Lengyelország és Litvánia veszi körül. ONDREJCSÁK RÓBERT Ahhoz, hogy Kalinyingrádból valaki szárazföldi úton Oroszországba jusson, át kell menni vagy a lengyel, vagy a litván területeken, majd Fehéroroszországon (ez utóbbi csak formalitás, figyelembe véve Minszk és Moszkva nagyon szoros kapcsolatát). Kalinyingrád kérdése azért jelentett problémát, mert miután Lengyelország és Litvánia is az Európai Unió tagjává válik, problémássá válhat a kalinyingrádi orosz állampolgárok utazása és kapcsolat- tartása az orosz területekkel a Schengeni rendszer - elsősorban a vízumkötelezettség bevezetése - miatt. Moszkva határozottan tiltakozott az ellen, hogy ha Varsó és Vilnius EU-tag lesz, az orosz állampolgároknak vízumot kelljen kiváltaniuk, amennyiben az ország egyik részéről a másikba szeretnének utazni. Az Európai Unió viszont természetes módon semmiképpen sem akart kivételt adni. A kompromisszum alapján a kalinyingrádi orosz állampolgároknak szüksége lesz egy speciális engedélyre, amely gyakorlatilag ví- zumjellegű, viszont nem annak hívják. Ezzel a megoldással az EU is keresztülvitte akaratát, hiszen az említett állampolgárok nem utazhatnak majd enélkül szabadon a jövőbeli EU tagországok, és így az egész EU területén. Az uniós tagállamok ugyanis tartottak többek között attól is, hogy az esetleges engedményeket kihasználva az orosz szervezett bűnözés megerősíti jelenlétét az EU-ban. Ezen kívül a Moszkvának tett túlzott engedmények ellen lépett fel Litvánia és Lengyelország is. Ezek az országok ugyanis - teljesen érthető történelmi okokból - nem rajonganak semmi olyan ötletért, amely arra emlékeztetne, hogy Oroszország beleszólással rendelkezik olyan ügyekbe, amely az ő szuverenitásukat érinti. Oroszország szintén elégedett - legalábbis látszatra - mert elméletileg keresztülvitte, hogy a kalinyingrádi orosz állampolgároknak ne kelljen az említett ügyben vízum (igaz, szükségük lesz egy hasonló engedélyre) . Kalinyingrád kérdése azonban az említett vízumügyön túl sokkal összetettebb. A problémának még legalább két gyökere van, egy gazdasági és egy katonai-stratégiai. A kalinyingrádi körzet gazdasági fejlettségi színvonala ugyanis nemcsak hogy az EU-átlaghoz nem hasonlítható - attól mérföldekre van - hanem még a környező lengyel vagy litván területekhez képest is nagyon elmaradott (pedig Észak- kelet-Lengyelország még Kelet-Eu- rópában is nagyon elmaradottnak számít). Éppen ezért (is) állandó téma Moszkva és az európai országok csúcstalálkozóin Kalinyingrád jövője. Néhány évvel ezelőtt született egy elképzelés, amely szerint az egy milliós lakosságú területből egy „Balti Hongkongot” kell létrehozni. Ehhez azonban óriási volumenű külföldi befektetés lenne szükséges, amelyek természetesen az EU-tagországokból (elsősorban Németországból) kellene érkeznie. Csakhogy az uniós tagállamok mindaddig vonakodnak nagyobb befektetéseket eszközölni a kalinyingrádi körzetben, míg annak nem tisztázott a sorsa. Kalinyingrád - gyakorlatilag az 1945 előtti Kelet-Poroszország északi része, amelynek központja Königsberg (Immanuel Kant szülővárosa)volt - a második világháború után került Moszkva fennhatósága alá, a győztes jogán. A Szovjetunió széthullása után voltak olyan hangok, amelyek megkérdőjelezték az orosz fennhatóságot, de ezek a - nem hivatalos - vélemények nem kaptak nagyobb teret. Mára már nem a terület státusa a probléma, hanem az ott állomásoztatott orosz haderő. Az európai országok szemében éppen a Kalinyingrád- ban állomásozó hadsereg a legnagyobb szálka, elsősorban a nukleáKalinyingrád kérdése a vízumügyön túl sokkal összetettebb. ris fegyverek, amelyeknek ottani elhelyezése hivatalosan nincs megerősítve, de szinte mindenki kész tényként kezeli. Az Európai Unió tagországai addig nem szívesen tesznek komolyabb előrelépéseket, míg ez a kérdés nem rendeződik. Mindezek következtében gyakorlatilag a Kalinyingrádi körzet ma egy sziget a szárazföldön. Tény viszont az is, hogy a rendelkezésre álló források szerint a Kalinyingrádban élő emberek többsége külföldi útjai során többet volt a szomszédos államokban, mint az orosz anyaországban, aminek hosszú távú következményei egyelőre még csak nehezen mérhetőek fel. Mindenesetre a megállapodás megoldotta az orosz-európai kapcsolatok egyik problémáját. Ezek a kapcsolatok mindkét fél számára rendkívül fontosak. Az EU - tagállamok számára Oroszország az egyik legfontosabb földgáz - és kőolajforrás, ráadásul a jövőben további befektetések várható amelyek elősegítenék az orc földgáz európai importját. Ez ’ szont komoly bevételhez juttai Oroszországot, ráadásul Moszk számára az Európai Unió tagt szágai jelentik a külföldi befekl tések legfőbb forrását (példa Németország, amely a legnagyol külföldi befektető) és az Európ Unió tagországai együttesi Oroszország legfontosabb kert kedelmi partnerei is. A legújal kimutatások alapján a közép- kelet-európai országok EU-ba te ténő belépése után Oroszorsz: külföldi kereskedelméből az E1 nak 51 százalékos részesedé lesz. Ezért Moszkva semmi oly; lépést nem tehet, amely hosszút von negatívan befolyásolná ka csolatait az EU-val. Az Unióv fenntartott kapcsolatoknak v; egy további jelentősége Moszk1 számára. Annak ellenére ugyani hogy az elmúlt évben radikálist javult a NATO-val és az USA-v meglévő viszony, az oroszok azé továbbra sem rajonganak a NAT( ért és - bár sokkal finomabban de továbbra is megpróbálják a szí vétség szerepét gyengíteni. E leghatásosabban az Európa i Észak-Amerika közötti kapcsol tok meggyengítésével lehet elér: (amelyek amúgy is gyengülne számtalan ok miatt). Márped Moszkva mindig is nagyon hatéki nyan használta ki az Európa és í USA közötti ellentéteket és a n; gyobb európai országokkal (e sősorban Németországgal és Frai ciaországgal) fenntartott kapcsi latait saját céljai elérésére. Láth: tó tehát, hogy Oroszország és « Európai Unió kapcsolatain« számtalan összefüggése létezik ( ezek közül Kalinyingrád kérdés csak egy a sok közül. A most aláí megegyezés mindkét fél szárnál fontos, hiszen az egyik legkény< sebb probléma oldódott meg ka; csolataikban. Szabó Vilmos: volt, akiket az előző kormány politikai vagy egyéb okok miatt nem tartott érdemesnek a támogatásrí Takács: a támogatások 7%-ára van rálátásunk MTI-HÁTTÉR Bukarest. A határon túli magyaroknak huszonkét magyarországi intézmény és alapítvány nyújt anyagi támogatást. Ezek közül csak egyetlen alapítvány tevékenységébe van részleges betekintése a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek - közölte Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke az Erdélyi Riport című hetilapnak adott interjújában. Takács elmondta, hogy az Erdélybe érkező magyarországi támogatások mindössze hét százalékára, az Illyés Közalapítvány erdélyi alkuratóriumához érkező évi 221 millió forintra volt az elmúlt években rálátása az RMDSZ-nek. - A más forrásból érkezett támogatásokat nem ismerjük. Ezért is fogalmaztuk meg elvárásként, hogy legyen betekintésünk a támogatások odaítélésébe, váljon átláthatóvá a rendszer, elszámolhatókká a támogatások - hangsúlyozta. Takács szerint az elmúlt években jelentősen bővült a határon túli magyar közösségek támogatása. Források létesültek a kedvezménytörvénybe foglalt lehetőségek finanszírozására. Megváltoztak viszont az eljárások a támogatások leosztásában. - Az átláthatóság, a tervezhetőség és a véleménynyilvánítás biztosítása sok kívánnivalót hagy maga után. Ezért kérjük a támogatási gyakorlat újragondolását. Erről remélhetőleg szó lesz a Magyar Állandó Értekezleten, ahol bemutatjuk a javasolt rendező elveket - mondta. A lap megkérdezte Szabó Vilmost, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárát is, aki leszögezte: a Medgyessy-kormány már korábban jelezte, hogy nem kívárTváltoztatni a támogatások intézményrendszerén. - Nyilvánvaló, hogy az új kabinet más szempontok szerint határozza meg a támogatottak körét. Volt, akiket az előző kormány politikai vagy egyéb okok miatt nem tartott érdemesnek a támogatásra. Átláthatóbbá válnak a támogatások, az elosztás is demokratikusabb les - tette hozzá. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy kormányváltást követően nem ál tak le a támogatások. Az Illyés Kös alapítvány kuratóriumának átalaki lása sem jelentette a támogatáso leállását, hiszen a testület végig do gozott, elbírálta a pályázatokat. A Apáczai Csere János Alapítvány é az Új Kézfogás Alapítvány folyama tosan végzi teendőit. Elmondta, hogy az Illyés Közalapít vány október elsejétől működő ku ratóriuma is tevékenykedik. 2003 január elsejétől az Új Kézfogás Alá pítványt is új kuratórium irányítja.
