Új Szó, 2002. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-02 / 255. szám, szombat

Családi kör ÚJ SZÓ 2002. NOVEMBER 2. A látnok VAJKAI MIKLÓS íz hónapos korában ­T több emeletnyi magas­ságból - egy friss föld­hányásra zuhant. Az új- ságok megírták. Az él­mény: a lényébe ivó­dott. Többé nem szabadulhatott tő­le. Akkor régen áttörte a halál ha­tárvonalát: s földi értelemben kegy- vesztetté vált. Ugyanakkor felavat­tatott a kozmikus világ számára. Mi pedig, egyszerű földi halandók, mondhatnám, csupán a szemmel is látható elváltozásokat vesszük ész­re. Azokat a könnyen tetten érhető vonásokat, amelyeket Géza külle­me sugárzott. Bár élt s halt az embe­rekért, egy teljes életen át bolyon- gója-keresgélője volt önmagának s a világnak. Magányos látnok. Sze- rencsédenkedő. Ha a szemét behunyta, bármilyen nagyságú számtani műveletet fejben megoldott. S a maga terem­tette belső „sötétségben” olyan in­formációkhoz jutott, amelyek las- san-lassan mérgezték, emésztették napjait. A cirkuszi mutatvány pe­dig: öt-hat számjegyű számok osz­tása és szorzása volt. Valamint a kétismeredenes egyenletek fejbeni megoldása. Különös szerzet volt, ez nyilvánvaló! Első évtizedeiben gyakran került életveszélybe. Volt, hogy félholtan a folyóból húzták ki. Máskor tetőtől talpig megégett. Vo­natszerelvény alól kaparták elő. Gé­zán pedig ott éktelenkedtek a koc­canások és égések nyomai. De vala­mi ősi és magasabb rendű erő az utolsó pülanatban mindig érte nyúlt. Az évek múlásával egyre szótíanabbá, zárkózottabbá vált. Volt, hogy hónapokra visszavonult az ismerősei elől. És mi, akik von­zódtunk hozzá: ha felderítettük hol­létét, két-három óra elteltével testi elgyengülésünkben menekültünk előle... Az együtt töltött órákért életerőnkkel adóztunk. Géza! Az öntörvényűsége által magába gyűj­tötte a körötte levő élővilág erejét. A lakásából így vesztek ki a növények. Az udvaráról ekképpen tűntek el az élőlények. A közelében lévők - egyszerűen - kereket oldottak. Géza pedig ide­genként bóklászott egy gátakkal zsúfolt, számára vészterhes világ­ban. Látnok. A maga látnoki mód­ján.- Géza! - mondtam a barátomnak.- Akiről nemrég említést tettem.- A látnok?! - kérdezte.- A látnok! - válaszoltam. - Te, kér­lek...! - a karjába kapaszkodtam. - Amit most elmondok, tán el sem hi­szed! Csaknem egy napon születtünk. Amikor először találkoztam vele, rögtön iszony fogott el! Rögvest fel­ismertem ugyanis a képességeit. Tudtam, hogy az idő túlsó fertályá­ról érkezett, s ameddig itt marad... minden perce és minden pillanata megjegyeztetik. A halál rég felza- varta-felkorbácsolta a vérét, akár­csak nekem. És, ha akarnánk, akkor sem lehet: ebből az átkozott léthely­zetből visszatáncolni. Iszonyodtam és féltem tőle. A fa­gyos „idegensége” zavart. Visszatet­sző volt a rideg mosolya. A látszatra nyílt tekintete mögött megbúvó su­nyisága és álnoksága. Jól ismertem én az efféle „emberi” alkatot. A fél életét még az első esztendejében el­ragadta a halál. A másik felén pedig minduntalan bosszút áll, s uralko­dik... Ha megterített asztalok mellett el­haladt, az evőeszközök megmoz­dultak. Jelenlétében az órák meg­álltak. A szélcsendben pedig lég­örvény támadt. Időnként igyekez­tem egérutat nyerni. Máskor pedig kényszerhelyzetemben megpró­bálkoztam őt becsapni. Csakhogy az efféle emberi szörny éberségét csaknem lehetetlen elaltatni! Mondom: nem tehetett róla! Átko­zott sorsot kapott: s akarva-aka- ratlanul ezen a mezsgyén kellett táncolnia!- Félsz tőle?! - kérdezte barátom.- Hát, igen! Olyan ez, mintha az ember pőrén szaladgálna!- Tehát... Félsz! És ő tudja ezt!- Nem esküdt ellenségem... - igye­keztem magyarázatot adni. - De hát... könnyen kiforgatja az em­bert...-Mit csinál?!- Semmit. Csak éppen elszívja az ember erőtartalékát!- Ez érdekes! - mondta a barátom. - Mondd csak, mindenkire ilyen ha­tással van?!- Nem. Nem mindenkire!- Gondolhattam volna...- Nem tehet róla... - válaszoltam. - Különben jóképű fiú! Feketén csil­lámló göndör hajkoronát visel. A kreol bőre... A friss borotválkozás utáni haloványkék álla. A húsos, kissé biggyedt ajkai. Megnyerő kül­lemű férfi, annyi bizonyos. Egy alkalommal egy csodásán szép farkaskutyát kapott tőlünk ajándék­ba. De Géza a következő napon az ajándékon túladott. A kutya a szomszéd utcába került. Több szó ­igazából - nem esett róla! Eltelt egy esztendő, amikor meglá­togattuk Géza ismerősét. Az említett kutya mennydörgő ugatás közepet­te a földre vetette magát, egész testében remegett és hatalmas könnyeket hullatott. Úgy zokogott, mint az eszét veszített ember! A fia­talember felé kúszott volna, de jár- tányi ereje sem volt... És csakis ez a kétségbeesett mennydörgő hang, és a hulló könnyei... Ezt látnod kellett volna, tapasztalnod, édes barátom! Efféle megnyilvánulást csak kivéte­les esetben tapasztalhat az ember.- Elhallgass, te dög! - rikoltott Géza. Majd legyintett: - Jobb, ha elme­gyünk...! Amikor már elhagytuk az említett portát, felém fordult:- Láttad, hogy hogyan viselkedett?! Láttad?! (Prikler Mátyás illusztrációs felvételei) A szeme könnyesen fénylett. -Láttad! Igaz?!- Igen... - mondtam.- Pedig szeretem... - mondta. - Min­denkit és mindent szeretek. A fákat. A virágokat. Mind-mind az élőlényeket. Ezt a kutyát is szeretem. És látod, nem és nem tu­dom őt megmenteni. Tudom, hogy a vesztébe rohan. Tudom ezt. És azt is tudom, hogy ti is mind-mind a vesz­tetekbe rohantok... Az értelmetlen széthullásba. De tehetetlenül csak nézhetem. Nem tehetek róla...- Sajnállak...! - mondtam szinte fa­gyos fellengzősséggel. Abban a pil­lanatban éreztem, hogy egy kis su­gárnyaláb átszüremlik életem felhőhányói közt. Mondanom sem kell, néhány órával később az a far­kaskutya egy autó kerekei alá vetet­te magát. Weöres Sándor Valaki meghalt Egy lélek lép a fehér téli éjben, érzem, láthatatlan és megmeredten s örökre néma, kihűlt szívével dobogó szívem fázva összeretten; s a szomszéd házban hideg már a lámpa, nyikkan az orvos hintója az éjben, s két gyertya árva, hideg fénysúgára rázkódva, csendben tűnik a sötétben és lép a lélek csendbe-meredten: nem botlik el lába többé a kövekben miután sírját nyolcvan évig ásta és én úgy félek ­hallga! Bátran lép a nagy Éjben a Lélek és készül a szent, nagy Feltámadásra! (Kihal mellőlem szülő...) Kihal mellőlem szülő, mester, barát, már csak holtakra gondolok, míg az én gondolatom is el nem merül. Nem látok többé virágos ágat, felkelő vagy lenyugvó Napot, elvitték előlem a sírba. Nem az élőkhöz, a halottakhoz kapcsolódom. Milyen félelmetes a csontváz-zörgés az elevenek fülének, de mit törődnek vele a halottak, kik a csontvázat győztesen ledobták. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándék könyvét is megnyerheti. Beküldési határidő: november 6 1. Melyik az a szervezet, melynek keretében egyre több országban dolgoznak a haldoklók és a halál méltó­ságának visszaállításáért? a) SOTE Magatartástudomá­nyi Intézet b) Hospice mozgalom c) állami egészségügy 2. Mikor tartják a reformá­ció emlékünnepét a protes­táns egyházakban? a) október 31-én b) november 1-jén c) november 2-án 3. Hol áll még mindig majd kétszáz éve a vén gesztenyafa? a) az Egyesült Államokban b) Aradon c) Nagyszelmencen 4. Hány gyermek született ádagosan egy családban 150 évvel ezelőtt? a) 11 b) 15 c) 20 5. Hány mg vas felvételét igénylik a várandós nők? a) 70 b) 15 c) 27 Október 26-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2a, 3b, 4c, 5a. Az AB-ART ajándék könyvét, plusz a ráadást ez alkalommal is 3 kedves olvasónknak küldjük: Katona Évának Dunatőkésre, Balga Adriannának Csábra, Földes Csillának és Anitának Komáromba. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Csalán mint takarmány Okos dolog, ha a vadon növő csa­lánt összegyűjtjük, mert akár fris­sen, akár szárítva, nagyszerű takar­mány, különösen disznók számára. A csalánszénának kétszer annyi fe­hérje és háromszor annyi zsírtartal­ma van, mint a közönséges széná­nak. A herefélét pedig azért múlja jócskán felül, mert negyedrésszel több fehérje és kétszer annyi zsír- tartalma van, mint a legjobb heré­nek. Ha a fiatal, friss csalánt össze­vagdaljuk, liszttel vagy korpával keverve, kitűnő táplálék fiatal libák számára. Nagyon jó szolgálatot tesz a csalán a hangyák irtásánál. Este tegyünk a hangyafészek közelébe jó csomó friss csalánt, reggelre tele lesz hangyával, akkor forrázzuk le őket a csalánnal együtt. Csalánkiütés A viszketés csillapítására használ­hatunk mentolos borszeszt (két gramm mentol, 100 gramm bor­szeszre, ezzel bedörzsöljük a visz­kető területet) gyenge ecetes víz­zel, sósborszesszel, hintőporral, vagy ha ez nincs, liszttel is bedör­zsölhetjük. Nappalra könnyű, nem dörzsölő alsóruhákat, fölülre bő ruhákat vegyen. Éjjelre könnyű ta­karót. Vetessünk be hashajtót, ilyenkor legjobb a keserűvíz, amit néhány napon keresztül ismétel­tessünk. Ne adjunk néhány napon keresztül húst, tojást és tojással ké­szült ételeket. Csalogányfészek Hogy a csalogányt a kertbe csalo­gassuk, és ott tartsuk, nem elég ta­vasszal megfelelő táplálékot, mint pl. lisztmolyokat szétszórni, ha­nem arról is kell gondoskodni, hogy kellő bokrokat találjon. A csalogány lombos gallyakat szo­kott kiválasztani és a földhöz kö­zel, alacsony bokrokban építi fész­két. A bokor azonban ne legyen nagyon elágazó, hogy elég védel­met találjon a ragadozók ellen. Legalkalmasabb a törpejázmin. Kövér földben egyenként, elszór­tan a pázsitba ültetve rövid idő alatt erős várat alkot ágaival, hogy különb lakóhelyet a csalogány nem kívánhat magának. Csecsemők Legtöbbször úgy hűlnek meg, hogy a fejük a puha tolipárnán megizzad. Nagyon egészséges már kicsiny korukban lószőrpárnához szoktatni őket. Ez is lehet puha, finoman tépdesett, de sohasem olyan meleg, mint a tollvánkos. Cseresznyelikőr Fél kilogramm magjától megtisztí­tott és megzúzott cseresznyéhez 7,5 gramm fahajat, 2,5 gramm szegfűszeget, 2,5 gramm citrom­héjat adunk. Az egészet leöntjük egyharmad liter 90 fokos szesz­szel, jól eltakarva 8 napig pihen­tetjük. Ezután kendőn keresztülnyomjuk. Az így nyert folyadékot 0,1 liter fi­nom vörösborral és egynegyed ki­logramm cukorból készült szirup­pal keverjük. Végül ízlés szerint 4 vagy 5 csepp keserű mandulaola­jat teszünk hozzá. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 c üALÁDI KÜR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 HÉTVÉGI MAGAZIN tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents