Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-31 / 254. szám, csütörtök

Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 31 KOMMENTÁR Érzéstelenítés nélkül SIDÓ H. ZOLTÁN Végleg búcsút inthetünk a szociálisan érzékeny és támogató állam­nak, pontosabban annak torzójának. A kormány ugyanis tegnap több megszorító intézkedésről, lefaragásról döntött, mint az elmúlt két év során összesen. Felsorolni is hosszú lenne a kurtítások sorát, ezért csupán - ahogyan mondani szokás - a teljesség igénye nélkül vegyük szemügyre, mi vár ránk a legkevésbé sem boldog új évben. A termékek, szolgáltatások árába beépített hozzáadottérték-adó 10- ről 14 százalékra emelkedik, az üzemanyagok fajtájától függően li­terenként 0,70-1 koronával drágulnak, a családi pótlék alapösszege 200 koronával mérséklődik, a családonkénti szociális segély felső határát limitálták, a tömegközlekedés ára 15 százalékkal emelke­dik, drágulnak a diákbérletek és eltörlik a 70 év feletti nyugdíjasok jelképes árú utazásait. Összességében a Dzurinda-kormány jövőre 6,2 milliárd koronával szeretné kurtítani a szociális kiadásokat, ami szükséges ahhoz, hogy az ország költségvetésének hiánya ne lépje túl a kritikus szintet. Ilyen fájdalmas intézkedések nem hozhatók meg negatív társadal­mi visszhang nélkül. A szakszervezetek máris jelezték, hogy nem nézik ölbe tett kézzel a kabinet érzéstelenítés, azaz szociális ellen- intézkedések nélküli döntéseit. Valóban nagyon nehéz elhinni, hogy annyi áremelés, kurtítás, megvonás után miért kell ismét a reálbérnövekedést semmissé tevő intézkedéseket foganatosítani. Márpedig az egyensúly helyreállítása ezt valóban kikényszeríti, ugyanis az 1999-es gazdasági „csomag” a sok kompromisszum ha­tására erejét vesztette, így csak részben érte el célját, s azóta érde­mi kiigazítás nem történt. Az igazi veszély abban rejlik, ha a kormányzati lépések ellenzői azzal rukkolnak elő, hogy mindez az Európai Unió nyomására történik, s csupán bábok vagyunk a kezükben. S ha e nem min­den alapot nélkülöző állítást megfejelik azzal, hogy a hőn áhított Unió olyan bürokrata szervezet, amely - mint legutóbb - képes meghatározni a ciprusi uborkák méretét és görbületét, akkor bi­zony kellő ellenpropaganda esetén lesz miért izgulnunk a 2003 júniusában tartandó, az európai uniós csatlakozásról szóló nép­szavazáskor. A mostani takarékossági intézkedések kockázatát tehát nem a szakszervezetek által szervezett néhány megmozdu­lás, tüntetés jelenti, hanem az unióval szembeni szimpátia zuha­násszerű visszaesése. GLOSSZA Arccal nyugatnak SZÁSZI ZOLTÁN A szél mindig az arcába viszi a faleveleket. Tág a horizont előtte, az Ipoly ezüst kis csíkja ott kanyarog a távolban. Őzek lábnyomából issza az őszi szél a tegnapi eső reggelre megfa­gyott pocsolyáiból a felhőket szülő párát. Reggelre megállt előtte egy autó, nehézkesen ki­szállt belőle Klári néni, francia mankója az egyik kezében, a másikban csokor. Aztán előke­rült a kisseprű, a drótkefe, a vödröcske, benne víz, krizanté­mok, fenyőgallyak. Rezzenéste­len arca csak a távol hegyeinek vonalát figyelte. Oldalán a seb nem sajgóit már régen. Vállára szokott szállni az öreg fülesba­goly esténként, de két hete va­lahogy nem jelentkezik a vén madár. Talán elment volna ő is? Klárika néni türelmesen rend­be teszi a talapzatot. Álíttatott 19.. -ban , de régen is volt. Az­óta száz tavasz, száz ősz is el­vonult már a tájon. Emlékszik még, közel hatvan éve már, egy eltévedt golyó a válla fölé csa­pódott. A por azóta is ott van a homlokán, beleégett a ráncai­ba. Bal tenyerében már elrozs- dáltak a szögek, szakállának hegye is letört. Elsuhanó autó­kat figyel, megint sokan járnak hozzá. Lába alatt apró halmok, kisebb-nagyobb kőlapok, ben­ne betűk, számok, uram irgal- mazz, mennyi beton hozzá! Márvány és gránit, aranyozás és művirág. Múlandóság! Kul­tusz, gyertyafény és néhány apró, őszinte ima, aminek me­lengető szavai fényesebbek a legdrágább mécsesek világá­nál. Meg azok az apró gyere­kek, akik kipirosult arccal fut­kosnak a bukszusok közt, az ál­landóan kialvó gyertyákat gyújtogatják újra meg újra fá­radhatatlanul. Az ő szemük vi­lágít igazán. Ezzel a fénnyel melegítteti az arcát. A fájda­lom vonásai libegő mosollyá szelídülnek. Ma este Klárika néni nyugod­tan fog aludni. Nem kínozza a reuma, a cukorbaj, a magas vérnyomás. Csendesen fog aludni, mert másnap jönnek az unokák és hajnalban kelni akar. Sütni szeretne, talán ri- gójancsit, mert azt szeretik az unokái. Sokat dolgozott ma, míg letakarította a tavasz és a nyár nevelte makacs mohákat. Békességet suttog a táj és a rozsdás arcú temetői Krisztus előtt elsuhan egy fiatal bagoly. FIGYELŐ v Zelezny mentelmi joga A prágai hatóságok követeli a cseh szenátustól, hogy egyez­zen bele szenátora, Vladimír Zelezny büntetőjogi felelősség­re vonásába - írja a napilap. A Nova televízió igazgatóját hite­lezők megkárosításával és adó­csalással vádolják. Ha a szená­tus nem egyezne bele Zelezny kiadatásába, az eljárásra a to­vábbiakban nem lehetne le­hetőség. A cseh alkotmány ér­telmében ugyanis a mentelmi joggal rendelkező szenátorok kiadatásába először a mandá­tumvizsgáló és mentelmi bizott­ságnak kell beleegyeznie, amely ezután ugyanilyen döntést java­sol a szenátusnak is. A Joj tévé társtulajdonosa és igazgatója kiadatásáról a mentelmi bizott­ság azonban csak akkor kezdhet tárgyalni, ha a már megválasz­tott szenátor letette az esküjét. Erre várhatóan csak a követ­kező hónap végén kerülhet sor. A rendőrség több ügyben is eljá­rást indított a Nova igazgatója ellen. A cseh származású Geog- re Novotnyval együtt 6,8 mülió koronás adócsalással vádolják, mert nem fizettek adót kül­földről behozott képzőművésze­ti alkotásokért. A másik két ügy hitelezők megkárosításával kapcsolatos. Az egyik esetben Zelezny a Central European Media Enterprises társaság és a lichtensteini Astrona Foundati­on alapítvány közti egymilliár­dos ügylet során „vágta át” a hi­telezőit, a másodszor pedig ak­kor, amikor másokra ruházta a vagyonát. Zeleznyt a Nezávislí mozgalom jelöltjeként válasz­tották szenátorrá. TALLÓZÓ LIBERATION A magyarországi kórházak felsze­reltebbek, mint a szlovákiaiak és a romániaiak, sőt, a jobb bérek a környező államok orvosait és egészségügyi nővéreit is Magyar- országra vonzzák - írja a rangos francia napilap. A Libération a kistarcsai kórházzal példálózik, ahol ezer beteget képesek fogadni és modern veseszűrő-állomással is rendelkeznek. A 42 éves Fabi- enne nővér, aki korábban egy gépszerelő csarnokban és egy nyomdában is dolgozott, most he­tente 48 órát dolgozik a kórház­ban, aztán hat-hét napon keresz­tül egy magánvállalkozónál taka­rítással szép mellékjövedelemre is szert tesz. A napilap közli, hogy a jelenlegi magyar kormány ötven százalékkal emelte az egészség- ügyi alkalmazottak bérét, amely most átlagban 65 ezer helyett 85- Határozott célunk a hivatalok karcsúsítása. Ennek a feladatnak a végrehajtásához nagyon sok hivatalnokra ezer forint. A magyar egészség­lesz szükségünk... (Peter Gossányi rajza) ügynek 5-10 ezer nővérre és or­vosra lenne szüksége. Jirí Dientsbier volt cseh külügyminiszter: „ennek az új háborúnak nincsenek frontjai, csupán céljai vannak..." A csecsen kérdés és a nemzetközi terrorizmus Mindazok a szörnyűségek, amelyek a múlt héten Moszk­vában, a Melnyikov utcai kul- túrházban történtek, csupán annyiban függenek össze a csecsen kérdéssel, hogy ezút­tal a terroristák többségének nemzetisége csecsen volt, vi­szont okkal feltételezhető, hogy a háttérben a nemzet­közi terrorizmus már ismert és még eleddig ismeretlen irányítói állnak. A terroristák követelései eleve teljesíthe­tetlenek voltak. E. FEHÉR PÁL Ugyan ki gondolhatta komolyan, hogy a megszabott határidőig, te­hát alig néhány nap alatt, meg le­het változtatni az oroszországi Fö­deráció alkotmányát, megadni a Csecsen köztársaságnak a teljes függetlenséget az eddigi területi és kulturális autonómia helyett, ki le­het vonni az orosz hadsereg és biz­tonsági erők egységeit és nem utol­sósorban evakuálni lehetett volna a területről a csecseneknél lénye­gesen nagyobb számú orosz népes­séget, akik semmi jót nem remél­hettek egy Csecsen Iszlám Állam­tól, ha már a kaukázusi erkölcsök­höz semmiképpen nem hasonlít­ható, európai Baltikumban is má­sodrendű állampolgárokká fokoz­ták le az oroszokat? (Mint volt gyarmattartókat... Elképzelhető lett volna Indiában megtenni ezt az angolokkal, pedig az a gyarma­tosítás semmivel sem volt enyhébb a szovjet hatalomnál?) Úgy tűnik, igaza lehet Jirí Dienst- biernek, a kiváló cseh diplomatá­nak, volt külügyminiszternek, aki az ENSZ főtitkárának megbízásá­ból működött Koszovóban az em­beri jogok biztosaként, tehát köz­vetlen tapasztalatai vannak a nem­zetközi terrorizmusról. Ő ugyanis arról nyilatkozott a Právónak köz­vetlenül a túszdráma első hírei után, hogy „ez annak a folytatása, ami nem szeptember 11-én kezdődött. Akkor csupán nyilván­valóvá lett... Szerintem a probléma lényege, hogy ez valójában egy új háború. A korábbi háborúk olyan államok konfliktusaiként keletkez­tek, amelyeknek voltak határaik, területük, hadseregeik pedig a frontokon tevékenykedtek. Ennek az új háborúnak nincsenek front­jai, csupán céljai vannak. A hábo­rút különböző terrorista szerveze­tek vezetik. A terrorizmus össze­kötődött a nemzetközi bűnöző há­lózattal - a maffiákkal, a drogke­reskedőkkel, az illegális fegyvere­ladással, a prostitúcióval...” Nos, ezek a moszkvai rémdrámában résztvevő csecsének kapcsolatban álltak nagy valószínűséggel az Al- Kaidával és a moszkvai terroristák között találtak afgán banditát is. Persze, a nemzetközi terrorizmus és a csecsen háború közötti össze­függésekre már korábban is utal­tak komolyan veendő jelek. Ezt az új háborút érzékelte Putyin elnök, aki hatalomra jutása óta fo­lyamatosan a nemzetközi és a ha­zai terrorizmus halálos szorításá­ban érezheti magát. Ne feledjük, hogy néhány nappal a moszkvai túszdráma előtt az orosz főváros kellős közepén, az Új Arbat előkelő közegében, fényes nappal gyilkolták le a törvényesen meg­választott magadani kormányzót, aki annyira biztonságban érezte magát, hogy testőrök nélkül köz­lekedett. Viszont Magadán Orosz­ország legnagyobb aranykiter­melő helye, éles nemzetközi ver­seny zajlik az új kőolaj-lelőhelyek kitermelési jogáért. A nemzetközi maffiák harca... Ennek az új, egyelőre nem mindig látható há­borúnak a szörnyű lehetősége mi­att állt ki Putyin mellett a nemzet­közi közvélemény. Még Szaddám Húszéin iraki diktátor is az izraeli miniszterelnökkel oly ritka és egyébként, természetesen, nem létező egyetértésben. Nem csecsen kérdésről van szó te­hát, de ugyanakkor a csecsen kér­dés, sőt a csecsen háború létezik és Oroszország egyelőre tehetet­len ebben a kérdésben. Putyin ép­pen úgy, mint elődje, Jelcin, s még előbb, Gorbacsov. A jelenlegi helyzet látszatok csalóka láncola­ta. Ezért keverednek a csecsének valóságos jogaiért harcolók azok­kal, akiknek az orosz állam tehe­tetlensége csupán megfelelő ürügy és fedezék a terrorizmus és a maffiák számára. Az orosz maf­fiáknak is, meg a grúzoknak, az azerieknek, az araboknak, meg a többieknek, köztük olyanoknak, amelyeknek eddig sikerült a töb­biek háta mögé rejtőznie. Igen népszerű történelmi párhuzam, hogy ez a csecsen háború immár A történelmi párhuza­mok nem magyarázzák meg a mai konfliktust. több száz esztendős, a cári biroda­lomban kezdődött el és kisebb-na­gyobb szünetekkel folytatódott. Olyan emlékezetes szakaszokkal, mint amikor a II. világháború ide­jén a szovjet hatalommal elége­detlen csecsének nem elhanyagol­ható része a náci megszállókat tá­mogatta, Sztálin viszont - a kol­lektív felelősség hamis elve alap­ján - az egész nemzetet kitelepí­tette Szibériába. A történelmi párhuzamok azon­ban nem magyaráznak meg sem­mit a mai konfliktusokból. Putyin- nak és csapatának az a legfonto­sabb célja, hogy abban a biroda­lomban, ahol a törvények és a va­lóságos tettek szinte sohasem vol­tak összhangban - a törvények szi­gorú betartását követelje meg. Pu­tyin úgy akarja modernizálni biro­dalmát, hogy a jogrendet európai értelemben biztosítsa. Az orosz ál­lam hivatalos neve: Oroszországi Föderáció. Putyin és csapata nem bürokratikus ciffálkodásnak veszi ezt a címet, hanem; ha tetszik: az Amerikai Egyesült Államok mintá­ját követi, ahol nem az állampol­gár származása, nemzetisége, ha­nem jogkövető magatartása hatá­rozza meg helyzetét. Ebben a jogi és gazdasági keretben rendezné a Csecsen Köztársaság valós problé­máit. A csecsenföldi nemzetiségi különállás alapvetően nem nem­zetiségi probléma, noha része van a konfliktusnak az ilyen típusú üt­közéseknek is. A szembenállás lé­nyege azonban az oroszországi társadalom gazdasági, adminiszt­ratív, jogi fejlődésének európai, vagy ha tetszik, amerikai iránya és a csecsen-iszlám követelések kö­zötti kibékíthetetlen ellentét. Az Oroszországi Föderáció jelenlegi vezetői egységes jogrendet akar­nak bevezetni a birodalom gazda­sági, katonai erejének érvényesíté­se érdekében. Oroszország újra nagyhatalom akar lenni. Nem csu­pán potenciális értelemben, aho­gyan manapság, hanem területé­nek, nyersanyagkincsének, ipari potenciáljának, szellemi erejének teljes felhasználásával. Ez az ér­dek ütközik a csecsének ama ré­szének ellenállásával, amely a vi­lágot új kísértetként bejáró iszlám fanatizmus híve lett, hiszen a cse­csen földön átvonuló, Bakuból ki­induló olajvezeték, illetve a helyi természeti kincsek nemcsak a bi­rodalom számára értékesek, ha­nem az iszlám internacionalizmus számára nem különben. És még valami: ezen a ponton az oroszországi terrorizmus ugyan­csak évszázados hagyományai fur­csa módon találkoznak az iszlám terror gyakorlatával, illetve a nemzetközi terrorizmus gengsz­ter-módszereivel. Az orosz társa­dalomban - ez is több évszázados tradíció - éppen azért, mert sem a cárizmus, sem a bolsevikok alatt nem létezett sem jogállam, sem a politikai élet demokratikus gya­korlata, az állami önkény ellen ki­fejlődött az egyéni terror, mint a politikai harc természetes, nem egyszer egyetlen eszköze. Kivált a XIX. század elején, amikor az orosz állam értelmesebb felső ve­zetése, olykor egy-egy cár támoga­tásával, olykor és többnyire az uralkodók ellenére, kísérletet tett az európai hatalmi struktúrák, a jogrend bevezetésére. Hol roman­tikus forradalmárok, hol a cári tit­kosrendőrség, a félelmetes Ohrá- na él ezzel a rettenetes fegyverrel. És arról se feledkezzünk meg, hogy az afgán háború korábban, a csecsen háború a jelen időben, összekötődve a lakosság egyes ré­tegeinek nyomorával, létbizonyta­lanságával könnyű toborzási le­hetőségeket kínál a politikai terro­rizmusnak éppen úgy, mint a maf­fiáknak. És mindkettőnek közös érdeke, hogy Oroszországban ne legyen jogállam. Putyinék számára pedig az is gon­dot okoz, hogy a csecsen autonó­mia, amennyiben valóságos állami függetlenséggé változna - Orosz­ország szívében! - veszedelmes precedenst jelentene más tö­rök-tatár népek, mohamedánkul­túrájú nemzetiségi közösségek, elsősorban a baskírok, illetve a ta­tárok számára. Tételezzük fel, hogy ezek az autonóm, s nemcsak kulturális önállósággal rendel­kező köztársaságok elszakadnak az orosz államtól - ezzel a Volga mentén gyakorlatilag két részre Egyszer végre a csecse­iteknek is emberi hazára kell találniok. szakíthatnák Oroszországot. Az új államokon belül több tíz milliós orosz lakossággal! Az Oroszországi Föderációban élő népek között ellentétes irányú kul­túrák, történelmi hagyományok is feszülnek. Ezeknek a békés együtt­élését megteremteni a jogállam ke­retei között semmivel sem kisebb feladat, mint majd az egyesült Eu­rópában (netán előbb is, mert ez nagyon kívánatos lenne) megte­remteni a román-magyar történel­emi és jelenbeli, az előítéletek nél­küli egyetértést. Ha a francia-né­met kapcsolatok alakulására gon­dolunk - a lecke megoldása nem reménytelen, sőt bíztató. Ha a Bal­kánra tekintünk - kétségek ébred­nek bennünk a gyors gyógyulást il­letően. Az iszlám fundamentaliz­mus hatása alá került nemzeti ide­ológiák pedig már-már reményte­lennek látszanak a közeli békés megállapodás szempontjából. És, persze, nézzünk szembe azzal a „hétköznapi” üggyel is, hogy, bi­zony, meg kell óvni az úgynevezett „kaukázusi kinézetű” orosz és nem orosz állampolgárok, turisták, kül­földiek személyes biztonságát. Amely a moszkvai lakóházak fel- robbantása, a kórházban történt túszszedések, az iskolás gyerekek autóbuszának elfoglalása és a mos­tani tragédia után nem lesz egy­szerű, s ráadásul nem kezelhető ki­zárólag rendőri ügyként. Mert bár­milyen borzasztó a csecsen hábo­rú, bármennyire elrettentő a terro­rizmus - egyszer végre a csecse- neknek is emberi hazára kell talál­niok. Ezt azonban sem terroriz­mussal, sem rendőri segédlettel nem lehet megteremteni.

Next

/
Thumbnails
Contents