Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-30 / 253. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 30. TALLÓZÓ KOMMENTÁR Putyin atyuska MALINÁK ISTVÁN Nem kedvez a nemzetközi politikai széljárás a csecseneknek. Nem a terroristákról van szó, azoknak ne is kedvezzen. Hanem a csecsen népről és szabadságharcosairól, akik saját földjükön küzdenek az orosz birodalmi hadsereg kegyeden megszállása, embertelensége, jog- tiprásai ellen. El lehet képzelni, mit művelnek ott az oroszok, ha már a titkolózásban, ködösítésben világelső orosz hadsereg is kénytelen volt néhányszor beismerni a csecsen polgári lakosság elleni atrocitásokat, és kirakateljárást folytatni néhány kiskatona ellen. A világ az elmúlt egy-másfél évben kényszerűen „megtanulta” a terrorizmust, akár érettségizhetne is a témából, ezért meg tudja ítélni, mi nevezhető annak, és mi nem. Már a moszkvai túszdráma perceiben új offenzívába kezdtek Csecsenföldön az orosz csapatok. A Kreml hétfőn rövid közleményben jelentette be a tűzzel-vassalt a terrorizmus ellen, valamint azt, hogy új szabályozókat dolgoznak ki a katonai erő bevetésére. Ez a három így együtt sejtetni engedi, hogy a túszdráma második szakasza csak most kezdődik, és ha Putyin a saját elképzelései szerint vezényelheti le, akkor a csecsének elleni, minden eddiginél véresebb bosszú- hadjárat lesz belőle. És minden oroszok mindenhatónak tűnő ura valószínűleg gyorsan fog cselekedni, az idő most neki dolgozik. A csecsének tragédiája az, hogy Amerikának szüksége volt Putyinra az afganisztáni háborúban és szüksége van rá most az Irak elleni fellépéshez. Aki kíváncsi arra, megköttetett-e már az alku, figyelje az ENSZ-híre- ket, hogyan csökken majd a BT-ben a Szaddámmal kapcsolatos amerikai tervekkel szembeni orosz ellenállás. Nem véletlen, hogy a világpolitika vezető személyiségei egyetlen bíráló szót sem mondtak Putyinra, és csak a sajtó cikkezik egyre erőteljesebben arról a túszdráma kapcsán, hogy az orosz-csecsen háborúval is kezdeni kellene valamit. Tárgyalni a csecsenekkel, politikai úton rendezve a kapcsolatokat, nem a Putyin-féle diktátumokkal - így meg lehetne fékezni a csecsen terrorizmust, katonai erővel ez még sosem sikerült az oroszoknak. Moszkva rendkívül agresszívan a belügyeibe való beavatkozással vádol mindenkit, aki szót mer emelni a csecsének érdekében, ezért a politikusok álszent módön hallgatnak. Szaddám az iraki kurdokat bombázta, irtotta vegyi fegyverrel. Washington akkor szívesen érvelt azzal, hogy a diktátor a saját népét pusztítja, pedig a kurdok egyáltalán nem érzik magukat Szaddám népének. E logika szerint Putyin is a saját népét bombáz- tatja Csecsenföldön, habár a csecsének sem érzik magukat Putyin népének, még inkább nem orosznak. És ez a mese nem a csecsének meg a kurdok közötti párhuzamról szól. Hanem annak a cári és szovjet birodalmi örökségnek a Putyin által megjelenített cinikus pökhendisé- géről, amely ugyanolyan otrombán bánik az alattvalóknak tekintett idegen népekkel, mint a sajátjával - korábban például a Kurszk áldozatainak, most pedig a túszoknak a hozzátartozóival, a sajtóval és még sorolhatnánk a végtelenségig. JEGYZET A falak erejéről SZÁSZI ZOLTÁN Ballag az ember egy dél-szlovákiai városka vára alatt, nézi a halott kémények sorát a hajdani gyár fűrészfog alakú tetői fölött. Aztán azt olvassa az újságban, hogy ennek a vidéknek közút és ivóvíz kell. Biztosan így van. De arról kevesen beszélnek, hogy végre valamilyen koncepció kellene. Valami, ami nem csupán kőből és vasból épített, hanem szellemi síkokon, az értelem és érzelem, a megmaradni akarás és az itt maradni akarás lelki építménye. A lélek épülésére szolgáló református templom már áll, hamarosan átadják a híveknek. Javítják az idő foga által kikezdett ferences templomot is. Néhány száz méter járda is elkészült, a vízvezeték is hosszabb, néhány hirtelen és kampányízű cselekedet talán javított az általános képen. Csakhogy nem a kövek keménységében, hanem a védők lelkének acélozottságában van egy vár ereje. Arról még nem hallottam mást, csak panaszt, mennyi tehetséges fiatal ment el úgy, hogy tán soha vissza nem jön. A kérdésre, miért, egyszerű a válasz. Saját boldogulásuk, jobb megélhetés, érvényesülés, szakmai fejlődés, kulturális és szórakozási lehetőségek akadályai és hiánya nem igazán tart meg szülővárosában egyetlen fiatalt se. Közút kell, ivóvíz kell, de valami több is kell. Változás, szemlélet, távlatok! Tér, lehetőség! Ki kellene végre űzni a farizeus hitegetőket, önkritikát kellene gyakorolniuk mindazoknak, kik most önjelöltként tetszelegnek, és eltűnniük végre a süllyesztőben vagy megváltozva becsületesen megfogniuk a munka végét. Mert számomra nem érv az, ha valaki főállású hivatalnokként arról papol, mennyi mindent tett városáért. Már elnézést! Kutya kötelessége volt a fizetéséért tennie is városáért. Azért a fizetésért, amely a szlovákiai átlag többszöröse. Civilként és polgárként mások ugyanezt ingyen és bérmentve teszik. S még nem is kérkednek vele. De hát a nép szava Isten szava. Remélhetőleg a lélek várát kívánják építeni ebben a városban. Jó lenne, ha nem csupán homokra épített múlandó beruházások lennének fókuszban, melyekben önjelölt helyi kiskirályok tetszelegnek majd városmegváltó és városalapító zsebro- mulusként, természetesen jó pénzért. De jó lenne! LEVÉLBONTÁS Nyugdíjasok „öröme” Hurrá! Végre egy, jó hú” a mindennapi, komornál komorabb, lehangolóbb jelentéseknél. A statisztikai hivatal nagyon megnyugtatott. Valamikor, nagyon régen úgy hallottam, hogy az intézmény a nem pontos számok pontos összegezésével foglalkozik, de az Új Szó 2002. október 12-i számában közölt kimutatásával megnyugtatott, hogy ez nem így van, hiszen az én évi nettó családi bevételem 230 412-ről 246 540 koronára fog emelkedni 2003- ban. Nyugdíjas sorstársaim, fel a fejjel. Ne fogjuk fel tragikusan, hogy 2003-ban a gáz csak 30%- kal, a villanyáram 17,5%-kal, a hőszolgáltatás 10%-kal, a víz 35%-kal, a telefon, a lakásbérlet, a vasúti és közúti menetjegyek, a kenyér, a tej, a többi élelmiszer, a ruha, a cipő x%-kal fog drágulni, hiszen ez mind belefér a mi 246 540 koronás bevételünkbe. De bízzunk benne, legközelebb pontosan kimutatja, hogy az ország lakosságának több mint 80%-a még az évi 150-180 ezer koronás bevétellel sem rendelkezik. Sok asztalon zsugorodik minimálisra a kenyér, ha azok, akik elhatározták az áremeléseket, nem kompenzálják hatásukat. Klebecska István Farnad Fiacskám, addig ne gyere haza, ameddig valahol nem leszel polgármester.. (Lubomír Kotrha rajza) A moszkvai túszdrámából a Brüsszelben megjelenő The Wall Street Journal Europe (WSJE) azt a következtetést vonta le, hogy Vlagyimir Putyin elnöknek be kell látnia, csak politikai megoldásra törekedhet Csecsenföldön. A lap arra számít vezércikkében, hogy a moszkvai drámának ez az elintézési módja még jobban eltávolítja most Putyint a békés, politikai megoldás keresésétől, ez pedig további pusztításokat ígér a csecsen népnek, és gyengíti az orosz demokráciát. Sokan elfeledkeznek erről, pedig ha így folytatódnak a dolgok, a konfliktus eszkalációja visszaviszi Oroszországot a rendőrállamiság felé. Putyin elnöksége alatt már négyezer orosz katona esett el Csecsenföldön, és nincs olyan katonai szakértő, aki meg- nyerhetőnek vélné e háborút. „Oroszországnak szerencséje, hogy a csecsének még nem olyan fejlettek vagy nem durvultak el annyira, mint az al-Kaida terroristái. Van-e szemernyi kétség afelől, hogy Oszama bin Laden vagy hívei fittyet hánytak volna a tárgyalások finomságaira és felrobbantották volna a színházat, megölve benne és körülötte mindenkit?” - teszi fel kérdését a lap. Gyógyítható még a nagybeteg egészségügy? Az új miniszter, Rudolf Zajac szerint a kezelés egy-két évig tart Csak túléljük jó egészségben! Új egészségügyi miniszterünk van. Nem ígért több pénzt, mégis ő lett a miniszter. Az ágazat jövőre körülbelül ugyanannyit kap, mint idén. CZIRFUSZ ATILA Az infláció, valamint a gyógyszerek, a segédeszközök, a műszerek világpiaci árának évi 10-15 százalékos növekedése miatt ennek az összegnek a valódi értéke jóval kevesebb lesz. Nem csoda, hogy ezért a miniszteri bársonyszékért a koalíció tagjai nemigen tülekedtek. A Schuster-ügy kapcsán két éve lemondatott Sagát szavait idézve: „Ez a szék a latrina és az villamos szék keveréke...” Rudolf Zajac miniszter úr átfogó reformokat ígér. Tervezett lépéseinek hatását mindenki megérzi majd: a páciens, az egészségügyi személyzet, a biztosítók és a szállítók egyaránt. Szavait szerint „kevesebb pénzért kevesebb zene dukál”. Rövidesen be is jelentette: a kórházi ellátáshoz hozzá kell járulnunk - azaz fizetnünk kell a kosztért és a kvártélyért -, a receptre felírt gyógyszereket sem adják ki ingyen, a betegszállításért is fizetnünk kell. De a java még csak most következik! Júniusban egy gyógyszergyártó szövetség konferenciáján a választási harcra készülő pártok szakértői mondták el elképzeléseiket az egészségügy reformjáról. Sajnos, az MKP meghívott egészségügyi szakembere, Ferkó Barnabás nem jelent meg. Az egyedülálló fórumon a résztvevők hasonló megoldásokat javasoltak a megadott témákban függetlenül attól, melyik párthoz tartoztak. Megnyilatkozásaikban csak árnyalatnyi különbségek voltak. Mindannyian felismerték az egészségügy betegségeit, megállapították, hogy az ágazat a vég felé közeledik, és a reform létkérdéssé vált. A múltban a szlovák sajtó gyakran bírálta az MKP-t, hogy csak a saját célkitűzéseivel foglalkozik, az általános társadalmi problémákkal alig. Ez sajnos az egészségügyre is vonatkozott, mivel a pártnak erre a területre nem volt befolyása. A parlament egészség- ügyi bizottságában egyetlen képviselője volt, a minisztériumban, a különböző tanácsadói testületekben, az egészségbiztosítók felügyelőtanácsában egy sem. Ez az arány az új kormány megalakulása után sem változott. Az MKP mégis kulcsszerepet játszhat az egészségügyi reformok ellenőrzésében. Ugyan újra csak egy képviselőnk lesz a parlament egészség- ügyi bizottságában, mely a miniszter szakmai felügyeletéért és az egészségügyi törvények szak- szerűségéért felelős, de ez az egy hely lehet a mérleg nyelve: ebben a bizottságban ugyanis hat kormánypárti és öt ellenzéki képviselő foglal helyet. Az elmúlt megbízatási időszakban gyakran fogadtak el a szakemberek által elvetett, más törvényekkel, sőt az alkotmánnyal ütköző A Rudolf Zajac által elképzelt reformok általában jók. rossz egészségügyi törvényeket. Ezeket most rendre újra kell fogalmazni. A Rudolf Zajac által elképzelt reformok általában jók, még ha bevezetésük fájdalmas lesz is. De szavait idézve: „Ma már nem tudjuk biztosítani az életmentő onkológiai, kardiológiai, traumatológiai ellátást.” Ez egyenes beszéd. Magyarra fordítva: az utóbbi években sokszor követelt életet a nem elérhető kezelés hiánya, mára reménytelenné vált a helyzet. Az előző miniszterek mindegyike váltig állította, minden beteg megkapta azt, amire szüksége volt. Az egészségügyi dolgozók a megmondhatói, hogy ez csak ámítás volt, a társadalom „nyugalma” érdekében. Tehát nem a mostani miniszter szeszélye miatt fog kelleni a zsebünkbe nyúlnunk és sok egészségügyi dolgozónknak az utcára kerülnie, hanem az előző vezetés hamis nemtörődömsége miatt. A teljes összeomlás elkerülésére sok népszerűtlen intézkedést kell bevezetni, sok új törvényt elfogadni. A parlament egészség- ügyi bizottságában Bastrnák Tibornak és szakmai csapatának lesz a feladatat a reformtörvények finomítása, hogy a végső megoldás lehetőleg ne legyen túl fájdalmas. Szükségük lesz az MKP vezetőségének és parlamenti klubjának támogatásra. Az MKP már nem bújhat ki a felelősség alól, viszont fejetlenül sem támogathatja az egészségügyi minisztériumból minden javaslatát. Az egészségügy kérdése pártoktól független. A nagy- (halálos) beteg egészségügy talán még megmenthető. Egyik párt sem tudott fájdalom- mentes gyógymódot javasolni. A miniszter szerint a kezelés egykét évig tart. Csak túléljük jó egészségben! A szerző farmakológus VISSZHANG Még egyszer a rendről és az igazságról Az Új Szó október 25-i számában közzétett, Magyar lelkipásztort! című cikk, amely a Glória Társulat Ján Sokol poszony-nagyszombati érsekhez intézett levelét ismerteti, arra késztet, hogy tisztázzuk a kérdésben korábban megjelent cikkek pontatlanságait. Karaffa J. atyának a Remény című katolikús hetilap idei 34. számában napvilágot látott írásával kapcsolatban - amely a Vasárnap idei 33. számában megjelent pontatlanságokat igazítja helyre - érdemes tovább elemezni a felmerült problémakört, elkerülendő minden további félreértést. A Vasárnapban megjelent cikk szerzője ugyan körültekintően megszólított több illetékes személyt, de a felesleges félreértést el lehetett volna kerülni, ha nem csupán hivatkozik az érseki meghallgatás küldötteire, hanem találkozik is velük. így ugyanis említés nélkül maradt a Komáromi Imanapokkal kapcsolatos, a hívők sokaságát érdeklő legaktuálisabb téma. A Komáromi Imanapok szervezőbizottságának küldötteiként időszerűnek láttuk, hogy megpróbáljuk visszaállítani a 13 esztendőn keresztül évente, sokszor több ezer hívő részvételével megtartott zarándoklatnak járó tiszteletet. Tettük ezt tekintettel a két utolsó imanap visszásságaira, sajnos, egyelőre kevés eredménnyel. Meg kell említenünk, hogy a közvetlen párbeszédre épülő érseki meghallgatás a tervezett harminc perc helyett másfél óráig tartott és a nézetkülönbségek ellenére közös imafohásszal és érseki áldással végződött. Rövid írásos beadványban összegeztük kérdésünk lényegét. Több témával - korábbi, illetve jelenlegi, de jövőbe mutató nézeteivel és döntéseivel - kapcsolatban az érsek atya ellentmondásba került önmagával. A második imanap alkalmával még érthetetlenül letiltotta papságunk megjelenését, majd később több imanapon celebrálta az ünnepi szentmisét, miközben a lelkipásztorok megjelenésének említett tilalma, feloldása automatikusan elmaradt. Az érsek atya már többször értelmetlennek minősített a magyar főpásztorra vonatkozó igényt. (Nemrégiben kétszer is elismerte, voltak jelöltek, s a nevüket is említette.) Jelenleg nincs jelölt, állította, és ez céltalan is lenne. Érdemleges válasz és indoklás nélkül maradt az a kérdésünk is, miért lehet a kárpátaljai hívőknek magyar anyanyelvű püspökük. (Igaz, ott is csupán az egyházmegyei püspök magyar anyanyelvű.) Megoldatlan probléma maradt a további szabadtéri imanapok megszervezésére vonatkozó kérdésünk is. A zarándoklat megújítása és továbbvitele valamennyiünk kötelessége. Beadványunkban bátorkodtunk jelezni, milyen specifikus területen jelenthetne segítséget az érsekség számára is egy magyar püspök. Ilyen területeknek tekintjük a kezdő lelkipásztorok segítését, az egyházi iskolák gondozását, a még mindig rendezetlen hitoktatói képzést, a kántorok munkaviszonyának rendezését, a gazdasági gondokat stb. Az érseki meghallgatáson több jelentős témára csupán érintőlegesen sikerült kitérni. A hívők előző évi memorandumát ignorá- ló hallgatás övezte. Az érsek atya sajnálatosan azzal a méltatlansággal tért ki a válasz elől, hogy javasolta, főpásztorunknak nyerjük meg a külföldre szakadt magyar püspököt, Mik- lósházi Attilát. Kínos volt magyarázni a lehetetlent. Úgy gondoljuk, senki sem akarja kétségbe vonni az egyházi vezetés hierarchiáját, de egyre nyilvánvalóbbá válik: ha az egyházi törvény keretein belül nem fogunk össze közösen minden megalkuvás nélkül, akkor fokozatosan, sorsdöntőén veszélybe kerül a magyar hívek anyanyelvű pasz- torálása. A Glória Társulat megújuló aktivitása - egyetértésben a Jópásztor Társulattal - remélhetőleg előrelépést jelenthet. Nagy Géza Bartakovics István id. Princzkel József a Komáromi Imanapok szervezőbizottságának tagjai
