Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-19 / 244. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 19. VENDÉGKOMMENTÁR Mi lesz velünk otthon? BARAK LÁSZLÓ Minő nyugi van itten e honban mostan, pedig új kormány alakíttatott. Elmaradtak ezúttal az ilyenkor szokásos ideges csetepaték, a körömrágásra ösztönző izgalmak. A jobbközép parlamenti többséget elnyert pártjai a normalizálódni látszó politikai viszonyokhoz méltón osztozkodtak a hatalmon, az ellenzékbe sodródott politikusok meg szinte gyanús szervilizmussal törődtek bele sorsukba. Mintha kitörőben lenne a békefront, mondhatnék némi bolsevik beidegződéssel befolyásoltam.. - Rendszerváltás lesz itt végre, akárki meglátja - mondhatná Józsi bácsi, ha olyannyira foglalkoztatná őt a nagypolitika, mint ahogy azt egynéhány szakbarbár társadalomkutató, közíró s nem utolsósorban a mindenkori pártkliensek, régi-új pártegyenruhákban grasszáló hataloméhes individuumok gondolják. Józsi bácsi azonban korántsem központi forgatókönyvek szerint gondolkodik. És így van ez jól! Mert a Józsi bácsikat szerencsére és teljesen természetesen, csupán az érdekli, hogy békén hagyják őket. Hogy az általuk hatalomba delegáltak szolgálják őket, ne pedig a hatalmat gyakorolják fölöttük. A Big Brother ugyanis csak a tévében szórakoztató... Viszonylag minden rendben van tehát a pártok háza táján, arra azonban folyamatosan ügyelniük kell, nehogy evés közben jöjjön meg hatalmi étvágyuk. Rövidesen ugyanis újra az urnákhoz szólít- tatik a nép. Eldöntendő, hogyan rendezkedik be otthon? Kire, kikre bízza sorsát az elkövetkező négy évre az okos nagypolitikai többségi döntés után. A 2002. december 6-7-én esedékes önkormányzati választásokról van szó. Az időszerű politikai vizsgaidőszak záróvizsgájáról, úgymond. Amelynek tárgya, tétje, korántsem ugyanaz, mint ami a parlamenti választásokon volt. Mert ezúttal majd korántsem kizárólag a politikai, mi több, pártsorvezetők szerint kell megválasztanunk önkormányzati képviselőinket és a kegyeinkre pályázó polgármestereket. Hanem aszerint, kik azok, milyen emberek, mit tettek, mit kínálnak, ha úgy tetszik, milyen közvetlen szomszédok, ismerősök, lokálpatrióták azok, akik a bizalmunkat akarják. Mindezen szempontokat ráadásul éppen a normális, demokratikus eszméket hirdető pártok érdekében kell szem előtt tartani. Hogy a helyi tülekedések közben ne „amortizálódjanak” azok miatt, akik a színeikben pályáznak az önkormányzatokba. Ha netán a pártoktól független, ám demokratikus pártok céljaitól korántsem idegen személyiségek részesülnek majd előnyben velük szemben. S hogy miért éppen most, az új kormány megalakulása után időszerű ilyen hétköznapinak tűnő dolgokon gondolkodni? Pusztán csak azért, hogy azt a reménykeltő nyugalmat, ami a nagypolitikát jellemzi most, ne válthassa fel az önkormányzati választások kiváltotta hatalmi tülekedés hangzavara. Lehessen már rendszerváltás helyben, itthop is... JEGYZET A nagy IZE KÖVESDI KÁROLY Az utóbbi években egyre gyakrabbanjutott eszembe Déry Tibor, aki annak idején tiltakozott a televízió ellen, sejtve, hogy elterjedése az emberi gondolkodás uniformizálását hozza magával. Az író, a felelősen gondolkodó entellektüel éleslátása arról ismerszik meg, hogy előre sejti a veszélyt. A társadalom vaksága meg arról, hogy nem törődik vele, hanem céltalanul sodródik az öntudatlanság és a manipulálhatóság felé. A televízió évtizedek óta családfő, házibarát és szerető. Az elektronika robbanásszerű elterjedésével pedig végleg bezárult a kör, hiszen az internet lassan kiszorítja a valóságot az életünkből. (Nálunk egyelőre csak a szegénység tudja úgy-ahogy megfékezni.) Nemsokára eljön az az idő, amikor egy széken ülve fogunk dolgozni, enni, sportolni, természetet látni, szeretkezni, s uram bocsá, ürülni. Úgy fogjuk önként elveszíteni a világot és annak kézzel fogható csodáit, hogy annak virtuális mását bámuljuk. Miközben a testi el- korcsosulást követi a szellemi leépülés, hiszen minél több lesz az „ismeret”, annál bambábban révedünk magunk elé. Vlagyivosztoktól Londonig, Koppenhágától Buenos Airesig. Mindez az új agyrém, a Big Brother kapcsán jut eszembe. Aki ismeri, tudja, miről beszélek. Aki nem ismeri, kerülje, amíg teheti. Egyelőre még „csak” a kereskedelmi csatornákon és az interneten árad ez a kultúrszemét, amelynek műfaját is nehéz meghatározni. Célját annál könnyebb. Kiagyalói zseniális csalók, hiszen óriási üzlet, amikor milliók bámulnak néhány összezárt embert heteken keresztül. Nő a nézettség, felpörög a portálnyitogatás, dől a mani. A hülye ember meg azt hiszi, hogy szórakozik, miközben legalanta- sabb ösztöneinek, a kukkolásnak hódol, nem is sejtve, hogy önmagát nézi, ahelyett, hogy élne. A sejtelmes Nagy Testvér ötlete mindazonáltal nem új. Csak egy a gond vele: a mindent látó Nagy Szem az egyház lógója legalább kétezer évé. Igaz, elkövette azt a hibát, hogy nem szabadalmaztatta. így csak be kellett nyomulni a helyére, nyakon önteni némi misztikummal, s a manipulációkkal elárasztott, az egyház általános pedofüiájával beetetett, az erkölcsi értékektől eltántorított és a gátlástalanság szabadságába terelt ember bárgyú örömmel nézi ezt az orwelli állatfarmot, és röfög a gyönyörűségtől. FIGYELŐ HOSPODÁRSKE NOyJNY A NUTS II Nyugat régióban, amely a Trencséni, a Nagyszombati és a Nyitrai kerületet foglalja magában, éppen a Nyitrai kerület gazdasági mutatói a legrosszabbak. (A NUTS II az EU- követelmények alapján meghatározott régiók neve.) Az egy főre átszámított éves bruttó hazai össztermék (GDP) a Nyitrai kerületben 143,3 ezer korona, ami 23,5 ezer koronával kevesebb, mint a Nagyszombati kerületben. Az adatokat a gazdasági napilap az említett NUTS II programjavaslatából veszi. Az egy év alatt fejenként felhalmozott hozzáadott érték a Nagy- szombati kerületben 149,5 ezer korona, tehát kétezer koronával haladja meg az országos átlagot. A Nyitrai kerületben ugyanez a mutató már alacsonyabb, 128,5 ezer korona. A Nagyszombati kerületben a névértéken számított átlagbér 11 943 korona, a munkanélküliség 12-15 százalék közötti, s hasonló a helyzet a Trencséni kerületben is. A Nyaraiban már kedvezőüenebb: a névértéken számított átlagkereset itt 10 915 ezer korona, a munkanélküliség pedig meghaladja a 23 százalékot.- Istenkém, de szép lenne, ha a természetetet jellemző vegetációs nyugalom az árképzésben is érvényesülne legalább tavaszig... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ DIE PRESSE Rengeteg kérdés megoldása vár az új szlovák kormánykoalícióra - írja a konzervatív bécsi napilap. A legnagyobb gondot a költségvetés nagy hiánya okozza, amelyet egyebek mellett azzal kell lefaragni, hogy az államigazgatási alkalmazottak egy részét elbocsátják. A kabinetnek a magas munkanélküliségi aránnyal is határozottan fel kell vennie a küzdelmet - jegyzi meg a Die Presse. Kitér az óriási regionális különbségekre is: míg Pozsony fejlettsége megközelíti az EU-átlagot, a legelmaradottabb vidékeken 30-40 százalékos a munkanélküliség. A külföldi tőke a legfejlettebb régiókba áramlik, ami a napilap szerint tovább mélyítheti az egyes térségek közti, néhol szakadékszerű különbségeket. A Die Presse azt is megemlíti, hogy a romaprobléma kezelését kezdetben egyetlen kormánypárt sem akarta vállalni, most azonban már a Dzurinda-kabinet az egyik legfontosabb célkitűzésként emlegeti. HÉTVÉG(R)E Hú, de adtunk az angoloknak Leírhatatlanul boldog vagyok, hogy ott lehettem a szlovák-angolon, sok mindenre jó volt ez a mérkőzés. Először nyeregben érezhettük magunkat, aztán a padlóra kerültünk. HOLOP ZSOLT És Szlovákia ott is maradt. Az ember szereti sémák szerint leélni az életét, sablonokban gondolkodva, gondolkozás nélkül - ha már egyszer tyúkszaros. A politikusok hazudnak, a rendőrök hülyék (igen, a városiak is), a magyarok..., hát ezt majd meglátjuk, a szőke nők szőkék, a skótok skótok, az angol szurkolók pedig szétvernek mindent, ami még nincs (szétverve). Azt viszont nem tudtam, hogy az új sablon szerint aki részeg, azt le kell lőni, mint egy kutyát. Válogatás nélkül, hiszen tudjuk, hogy a részeg ember erőszakos, válogatni meg a vadkörtében szokás. (Vacsorarendelésnél a pincér kedélyeskedik a kidobó emberrel: Combját vagy nyakát?). Én azt tervezem, de inkább csak elképzelem, hogy mi lenne, ha egy éjszakán végigmennék Pozsony belvárosán és mindenkibe, aki öt sörnél többet ivott, beleeresztenék egy sorozatot. A nőkbe is! Európa felkapta a fejét, hogy milyen könnyen rántanak nálunk fegyvert. Pedig nekünk kellene, hiszen mi élünk itt. (Úgy értem, nem fegyvert rántani, hanem felkapni a fejünket.) Ha ez lesz a módi, minden Slovan-Trnava (Fradi-UTE) meccs előtt-után tömeges kivégzések lesznek. És mi lett volna, bírtuk volna golyóval, ha még a futballhuligá- nok is eljönnek Pozsonyba? De hát őket ki sem engedték a szigetről. Na és a rendőrök (emlékszünk, a hülyék). A karhatalom mindig alaposan és jó előre felkészül, amikor „rosszhírű” szurkolók érkeznek Pozsonyba. Ez körülbelül annyit jelent, hogy előre eldöntik, szétverik az egész társaságot, ha törik, ha szakad, és aztán sípszóra (hisz focimeccsen vagyunk) berohannak a szektorba és így is tesznek. Gondolom, nem kell emlegetni a Fradit. Azt hallottam, Európában ez úgy működik, hogy figyelik a tömeget, és kiemelik a rosszalkodókat, a székdobálókat vagy akár a huhogó- kat, elvezetik őket, és ha tovább rosszalkodnak, akkor rálépnek a lábukra. Persze, az egész tömeget nem lehet kiemelni a huhogó tömegből. Sokan mégsem hallották, hivatalból. Szilárd hallhatta a gyepen, így aztán elnézést is kért, amikor visszarepült Angliába. Az állami sajtóiroda (és még sokan mások) azonban végig állítólagos huhogásról írt, és kénytelen-kelletlen arról is beszámolt, hogy Németh Szilárd állítólag bocsánatot kért az állítólagos huhogásért. Én évekig azt hittem, a bagoly huhog, de úgy látszik, a nyelv néha tanácstalan a primitivizmusokkal szemben. Jaj, most elárultam, a magyar focipályákon is hú de honos. Szóval nem a bagoly, hanem a majmok huhognak a lelátón, ha az ellenfél csapatában van színes bőrű játékos. De a szlovák válogatottnak is megvannak a maga színes bőrűi: aki a 24. percben még „Sziiiili, Sziiiili”, a vége felé, egy kiEzt hívnák biológiai fegyvernek? Akkor meg szerelje már le valaki. hagyott helyzet után már „kurvima- gyari”, így, többes számban, és többekében. Ez a helyzet. Mégis, egyetlen szlovák politikus szájából sem hallottam, hogy elítéli a „szurkolók” rasszista megnyilvánulásait (ha igen, elnézést; szlovákiai magyaréból hallottam), persze ilyesmire nem is volt nagyon idő, hiszen a héten megalakult a parlament és felállt a kormány. És állt vagy másfél órán át, amíg elhangzottak a képviselői eskük. És állt az elnök is, állhatatosan, aztán másnap szintén, mert akkor meg az új kormány alakult meg, és tette le az esküt. Ébből a sok állásból csak egyetlent emelnék ki: amilyen kegyetlen az újságíró-társadalom, ha jön egy új, egy szebb, egy szőkébb, rögtön dobja a régit. Mindenki az SDKÚ 26 éves szőke bombázóját, Zuzana Plhákovát ajnározta, még a rádió is bemondta, mennyire csini, hadd egye a fene a hallgatót. Várjuk a szűzbeszédet. Bezzeg Diana Dubovskára rá se bagózott senki, csak hervadozott a HZDS-ffakció- ban. És ezután már illatos levélkét sem kap a magyarok padsorából - ahogy egyszer bevallotta egy showműsor kedvéért. De már mindegy, úgyis kitörni készül a háború. Cicciolina ugyanis megint felajánlotta magát Szad- dám Huszeinnek, hogy megmentse a világbékét. Én úgy megijedtem, mert azt hittem, Szaddám rögtön kilő három rakétát, csak úgy vaktában, ő is úgy megijed. Erre jött Anettka, aki Kövér Lászlót vonná ki így a közéletből. Ezt hívnák biológiai fegyvernek? Akkor meg szerelje már le valaki. Mégis, az ember ilyenkor önkéntelenül elgondolkozik azon, vajon jómaga mire lenne hajlandó a világbékéért. Vagy miért lenne képes mire? HETI GAZDA(G)SÁG Vettek egy nagy levegőt és elindultak TUBA LAJOS Beindult a gépezet, az elszántság egyelőre legalább akkora, mint négy évvel ezelőtt volt. De most nincs, aki homokot szóljon a gépezetbe - szuggerálják nekünk az éppen hivatalba lépett kormánykoalíció képviselői. Az aktuális fogadkozások nagyon hasonlítanak a négy évvel ezelőttiekhez, akkor is keserves reformokat és ezek árán később jobb életet ígértek. Az eredményt mindannyian ismerjük - nevezzük mondjuk felemásnak. Az újabb próbálkozás sem sikerült teljesen szeplőtlenre, hiszen minden ígérettel szemben a kormány alig lett karcsúbb elődjénél. Mindössze a privatizációs minisztérium szűnt meg, erről már eddig sem lehetett tudni, miért is létezik. Pedig a hatáskörök átruházása néhány egyéb minisztériumot is jócskán kiürített, de mivel a hatalmi erőviszonyokat csak a 6-4-3-3-as felállással tudták mindenki számára hűen szimulálni, a többi bársonyszék maradt. Mi pedig itt állunk kissé elbizonytalanodva, hiszen ha már az elején meginogtak, akkor mi lesz a keményebb dolgoknál. Már-már úgy tűnt, hogy a „vizet prédikálunk, de azért nem vetjük meg a bort” stílus töretlenül folytatódik, szerencsére az új belügyminiszter leállította a százmillió koronás luxusautó-pályázatot. Azt már az elmúlt négy évben is tapasztalhattuk, hogy amikor magukról van szó, sem a miniszterek, sem a parlamenti képviselők nem vetik meg a jót. A lakossági megszorításokkal párhuzamosan főként a parlamenti képviselők nem fukarkodtak a maguknak juttatott előnyökkel. Abszolút értékben ez nem nagy összeg, válaszolták, ha valaki eseüeg felvetette az évente megítélt plusz tízmilliókat. Márpedig ha a lakosság nyakába a szebb jövőre hivatkozva újabb és újabb terheket raknak, akkor a döntéshozóknak is illik kissé visszafogni magukat. Szegény ország, szerényebb körülmények, mondhatnánk, vigasztalva politikusainkat, hogy ha majd jobban megy az országnak, ők is közelíthetnek nyugati kollégáik standardjához. Ennél persze sokkal fontosabb, hogy az új hatalom ne inogjon meg az elején, és legalább az utolsó pillanatban igyekezzen lépni a régen esedékes reformok ügyében. A szerda óta eltelt első három napban igyekeztek is. A parlamentben a kormányprogrammal párhuzamosan kezdődik meg a jövő évi költségvetés vitája. A pénzügyminisztérium igyekezett Ivan Miklós kedvében járni, még hivatalba lépése előtt közzétett egy megszorításokkal terhes változatot. Erről eddig annyit tudunk, hogy szerkezetében végre összehasonlítható az Európai Unióban használatos modellel. Ez bizonyára szép dolog, csak éppen már évek óta azt hallgatjuk, hogy az új költségvetés milyen komoly reform az előzőhöz képest. Eszerint a 2003-as újdonsága, hogy megfelelő összehasonlítási alapot jelent majd a 2004-es számára. Ez azért fontos, mert az euró kritériumai között a költségvetési hiány is szerepel, márpedig eddig a túlélés érdekében az előző kormány sem vetette meg a „felfújom a bevételi oldalt és elrejtegetem a kiadásokat” bevált kozmetikai módszer alkalmazását. A hírek szerint a jövő évi költségvetés már nem ilyen lesz, a bevételek között csak a biztos tételek szerepelnek, a kiadási oldalon pedig minden tételt feltüntetnek. Az elkövetkező hetekben pedig várhatjuk, mi mindent is faragnak le a kiadások közül. Kellemes nyilván nem lesz, számunkra egyetlen vigasz, ha ez a kormány valóban alapvető változást szeretne elérni, akkor most nem riadhat vissza a komolyabb beavatkozásoktól. November elejére pedig elkészül a kormány- program, amelyből megállapíthatjuk, mire is számíthatunk a szenvedés ellentételezéseként. Közben az Európai Unió bővítése is kevésbé örömteli fázisba érkezett. Bár a társult országok az elmúlt években hatalmas erőfeszítéseket tettek a velük szemben támasztott feltételek teljesítéséért, az EU ezt azzal hálálta meg, hogy elhanyagolta belső problémái rendezését. Ennek következtében ezek a legérzékenyebb csatlakozási fejezetek lezárása során kerülnek újra felszínre. Az EU-ta- gországok vezetői október végén próbálnak' megegyezni, mit is ajánljanak fel nekünk. Reméljük, hogy sikerül nekik, mert utána csak egy hónapjuk marad, hogy azt el is fogadtassák a várhatóan nem túl boldog tagjelöltekkel. Emellett külön probléma a gazdasági verseny, hiszen ajelölt országok eddig az olcsó munkaerőn kívül elsősorban adókedvezménynyel igyekeztek csábítani a beruházásokat, márpedig az nem dívik az EU-ban. Hazánkkal kapcsolatban például Spanyolország vette felettébb zokon, hogy a Volkswagen az egykoron hasonló megfontolásokból telepített spanyol üdvöske, a Seat gyártásának egy részét Pozsonyba készül áttelepíteni, ezért máris elakasztotta Szlovákiát a csatlakozási tárgyalások csütörtöki tanácskozásán...
