Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-12 / 238. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 12. VENDÉGJEGYZET Baleset BODNÁR GYULA Kölyökkutyaként került az idős házaspárhoz, zárt portára, viszont zajos tyúkok, kakasok, kacsák közé. Kormosnak keresztelték el, merthogy fehér bundáját itt-ott fekete foltok díszítették. Persze, ilyen alapon lehetett volna inkább Hófehérke, de hát miféle név az egy kutyának, főként ha kan. Kormos eleinte durván bánt a baromfiudvar népével, meg is kellett kötni, csak éjszakára engedték szabadon. Aztán ahogy fejlődött, úgy változott, okosodott. Mint pedigré nélküli utcai koktél, az alacsonyabb növésűek fajtájából, csupa jó tulajdonságot örökölt szüleitől. Idegen nem haladhatott el úgy a ház előjtt, nem léphetett be a kapun, hogy ne kezdett volna vad ugatásba, például amikor új böllér érkezett disznót vágni, be is rekedt, elment a hangja. Ami a ’ patkányokat illeti, mindahány a szomszédba menekült, vagy még messzebbre. A baromfiudvaron béke honolt, Kormos nem űzte, nem kergette már őrületbe a lakóit, hogy a tyúkokból félig készen pottyant ki a tojás, sőt csendben tűrte, ahogy egyik-másik kíváncsi csirke besétál és szétnéz az óljában. Ha csontból, húsféléből több került eléje, mint amennyit el bírt fogyasztani, rendes, a holnapra is gondoló kutyához illőn elásta a maradékot. Egyébiránt változatos volt az étrendje, gondoskodott róla a gazda és a felesége, akik családtagnak tekintették, mondhatnánk, a szívükhöz nőtt. Erezte ezt Kormos, meg is hálálta, hallgatott rájuk, különböző produkciókkal szórakoztatta, mosolyra derítette őket, így feledtetvén a két idős emberrel a tavasztól őszig, reggeltől estig végzett kerti munka fáradalmait. Néhanapján, amikor kisétáltak együtt, hármasban, pórázt kapott a kutyus, de meg-megpró- bált kitörni, ezért sem merték szabadon engedni soha, világgá fúrna, sose találna haza. Kiskorától szeretetben élt ugyan, ám mégiscsak zárt vüágban. Fogalma nem volt a szabadságról, nem tanulta, tanulhatta, azonban érezhette illatát, sejthette, hogy az udvar közegén és a séták nyújtotta látványfalon túl léteznek másféle vüágok is. Kormos nincs többé. Történt a minap, hogy, elöl tartózkodván az udvarban, észrevette, gazdája csupán behajtotta a vaskaput maga mögött, nem zárta azonnal kilincsre. Kihasználva a pillanatot, orrával tágított a nyíláson, majd kijutva az úttestre futásnak eredt, rohant, ahogy - lehetőség híján - soha még, nyílegyenesen, mintha valamilyen cél lebegett volna előtte valahol a távolban, hiába kiabált utána a gazdája homályosodó tekintettel, már nem lehetett megállítani. Aztán egyszer csak eltűnt egy szembeérkező autó alatt. Aligha tévedünk, amikor azt állítjuk, ez volt Kormos első találkozása a szabadsággal, amellyel önfeledt boldogságában nem tudott mit kezdeni, csak rohanni, rohanni, rohanni... JEGYZET Csók a békának TALLÓSI BÉLA Utolért engem is a globalizáció hengere: törnek rám az amerikai minták, s ha szűkös éves költség- vetésembe beleférne, talán még tartanám is magam hozzájuk. Egyebek közt ahhoz is, hogy az embernek a jó közérzete, szelle- mi-lelki-fizikai fittsége érdekében legyen egy saját lelkipásztora, lélekgyógyásza, fogorvosa, nőknek nőgyógyásza, akiket éjjel-nappal utolérhet, amikor rátör bú-bánat- letörtség-félelem-fájdalom, mindenféle olyan görcs és nyavalya, amelyek nem engedik, hogy pozitív életszemlélettel ugorjon ki reggel az ágyból, és stresszmegelőző optimista életérzéssel viselje a napi gyűrődéseket. De ahogy Móricka mondaná, nem minden spanyolviasz, ami amerikai. Vagyis nem minden spanyolviaszt Amerikában találtak fel. Európa szívében is vannak kiváló áruk és találmányok, olyan specialitások, amelyek előtt még Amerika is meghajol (az intenzív nevetéstől). Mert mifelénk igencsak tudunk pofont adni a büdösnek. De Móricka nem szól, mert egy ideje nem viccel a komoly dolgokkal. Amióta ugyanis összevonva (kettős bukással) elvégezte a hetedik, nyolcadik és kilencedik osztályt, majd szülői hozzájárulással - egy álomautomobil árát leperkálva - vizsgát tett a zöld asztalnál, aztán kiskapujárással megszerezte a fegyveres katonai szolgálat alól felmentő kék könyvet, s keresőképessé vált, komoly elfoglaltsága van. Egyfolytában munkát keres, vagyis tartósan munkanélküli. Ebből azonban évekig nem csinált ügyet, hiszen a papa vállalkozása tojja az aranytojást, és biztosítja a tejesvajas habfürdőt. A fia sorsát szívén viselő rongyrázó előd, hogy hóbortban se maradjon le a pénzes elittől, már csillagot is vett Mórickának, vagyis már ragyog egy Móricka nevű csülag az égen. Mi több, hogy a fiú közelebbről is megláthassa a róla elnevezett fénylő csillagtestet, a papa már befizetett egy bolygóközi űrturisztikai útra is. De Móricka, mint kilövellés előtt a pumpás kút, most felkapta a vizet. Többhetes tanfolyamot rendeztek számára, amelyen pszichológus segítségével sajátíthatja el a munkahelyszerzés módjait. Ettől aztán Móricka úgy prüszköl, mint akinek elzárta a torkát az evőkanállal bevett csukamájolaj. Mert úgy véli, munkahelyet többhetes lélekerősítő gyakorlat nélkül is tud találni, ha van. Ha meg nincs, akkor csókolgathatja a békát, nem lesz belőle királyfi. ABC Új tagok: kinek a kárára? A spanyol katolikus, monarchis- ta, konzervatív lap szerint a EU bővítésének költségeit a tagországoknak közösen kell vállalniuk, és nem ehgedhető meg, hogy az új tagok felvétele kizárólag a déli országok (Spanyolország, Portugália és Görögország) kárára, a regionális fejlesztésre szánt alapok drasztikus és hirtelen megvonásával történjék. „Országunk az egyik olyan tagállam, amely a legtöbb hasznot húzta társai szolidaritásából. Az országutak és a repülőterek számának növekedése, a falusi életszínvonal emelkedése, az ipari fejlődés és a látványos modernizáció nagy részben a strukturális és kohéziós alapok segítségével volt lehetséges” - fejtegeti a lap. Hangsúlyozza, hogy Spanyolország megtartotta a játékszabályokat, és hozzájárult a gazdag országok piacának kiterjesztéséhez. „Annak a szolidaritásnak, amelyet országunk kapott, most az új tagok felé kell irányulnia, de egyetlen ország sem várhat el állandó támogatást” - jegyzi meg. Az ABC szerint az új helyzetben attitűdváltásra van szükség. „Spanyolországnak vállalnia kell, hogy megváltozik politikai felelőssége. Ahogy csökken a segítség, úgy lesz egyre nagyobb szükséges elismerni országunk politikai súlyát az EU-ban. Spanyolországot el kell ismerni mint modellt, mint a klub egyik fontos tagját” - így az ABC, TALLÓZÓ SME A napilap azt bírálja, hogy a romaprobléma kezeléséért ezentúl nem Csáky Pál kisebbségi és emberjogi miniszterelnök-helyettes, hanem a kulturális minisztérium felel. A Sme hangsúlyozza, hogy a kérdéskör csak annyira tartozik a kulturális tárca hatáskörébe, mint a többi minisztériuméba. A romákkal kapcsolatos problémákat a napilap szerint egy külön, tárcaközi jellegű hivatalnak kellene vállalnia, mert a roma közösség gondjai több reszort hatáskörébe is tartoznak. „Rendszerszerűleg a romák Csáky Pálhoz tartoznak, ezért nincs hová vándorolniuk” - szögezi le a napilap. Hangsúlyozza azt is, hogy méltatlan a hatáskörökkel csak azért „hadonászni”, mert egy miniszterelnök-helyettes „konfliktusoktól mentes életre vágyik”. „A problematikus kisebbséggel pontosan az a minisztérium kezd majd foglalkozni, amelyiket az e tárcát megszerző párt a programja szerint meg akart szüntetni. Most már nem kell felszámolnia. Végtére is, a romák minden bizonnyal kulturális- Elnézést, itt van a gyülekező a meghirdetett nagy munkástüntetésre? (Marabu rajza) problémát is jelentenek” - jegyzi tmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmilmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmimmmm meg némi gúnnyal a Sme. toí SZENZíB DINAMIKUS NÖVEKEDÉSI modellt* VALAMINT SZOCIÁL- SZENZIBILIS BÉR - PROFIT ARÁNYT! AM\KUS iodB-lti ./ÁLAMAT fszociM-liNZlBjUS ÉR - PROF't arányt\ Urambocsá, miniszter Bűvös tizenhatos. Pontosan ennyi nap kellett az új koalíciónak, hogy megalakítsa ugyanennyi tagból álló kormányát (minden napra egy miniszter), Rudolf Schuster- nek kicsit több kell, hogy ki is nevezze. Bűvös, nem bűnös, tudják, az ártatlanság vélelme. MOLNÁR NORBERT A tizenhat kormánytagból tíz kezdő, pontosabban még nem hordozták alsó felét miniszteri autóval, hatan már koptattak bársonyszéket Dzurinda első próbálkozása idején. Hatvankét százalékos újdonság, csak valamivel alacsonyabb az arány, mint a parlamenti, mert az hatvanhat százalékos. Az új államtitkárok százalékarányába bele sem mertem kezdeni, annyi az új arc, az ismeretlen név. Az összesen hamincnyolc miniszter és államtitkár között egy „ovát” találhatunk, bár három neve még ismeretlen, nem tengünk túl az asszonyokban a végrehajtásban. Elférfiasodott szakma a miniszterkedés. Persze, ne az elsődleges nemi jegyek alapján legyen valaki államtitkár, urambocsá, miniszter. Mikulás Dzurinda visszanyerte régi énjét, ezen a héten már nem lehetett olyan kérdést feltenni neki, amelyre válaszolt volna - csak a koalíciós szerződést kellett hozzá aláírnia. Ritkaság, hogy mindenki ennyire elégedett legyen egy kompromisszummal megszült dokumentummal. Mint a vadkörték, úgy mosolygott a politikusok hada a Prímási palota tükörtermében a szentesítéskor; ilyen örömöt csak a káröröm tud Ne az elsődleges nemi jegyek alapján legyen valaki államtitkár. kiváltani az emberből, hittem eddig. Kiderült, egyszerű tézisek is ilyen hatással tudnak lenni, főleg ha csinosra sikerednek, mit lehet ehhez még hozzátenni: Hajrá, Mari bácsi! Titkon örültem annak is, hogy kulturális betétnek a kommunisták is bekerültek a parlamentbe, várakozással tekintek a parlamenti szűzbeszédek elé. Nem alaptalan az ujjongásom: amit az elmúlt két-három héten hallottunk tőlük... Nem árt azért felvértezni magunkat a kétkoronás tej - negyvenfilléres kifli érvrendszer és a jól bevált harci munkaeszközök ellen. Üzent az Európai Bizottság is, azt is a szívünkbe zártuk, ő is minket. 2004-ben úgy masírozunk az Európai Unióba, mint a virág. Igaz, úgy nem fognak bennünket ott szeretni, mint a másik virág, de ez most mellékesnek tűnik, majd megszokjuk egymást. Nincs más teendőnk, mint túlélni a jövő heti ír népszavazást, és év végéig lezárni a maradék fejezeteket, például a földművelésit. Szép feladat egy új miniszternek. Nem győzöm sorolni a gyönyörű dolgokat: először története során magyar író, bizonyos Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat. (Kapta, és nem nyerte, mint azt az egyik honlap írta, összekeverve Kertészt Gorcsev Ivánnal.) Tudtuk, hogy ez a pillanat is eljön egyszer, csak más nevekre számítottunk, például Esterházyra, Fa- ludyra, Nádasra, Mészölyre stb. Az egészbe egyetlen üröm vegyült, hogy az interneten a legolvasottabb hírek közt csak a második helyre szorult Kertész bravúrja, megelőzte őt az Új párok a Big Brother-házban című. Ma viszont nem díjat kapunk, hanem zakót, de akkorát, hogy töbÜzent az Európai Bizottság is, azt is a szívünkbe zártuk, ő is minket. ben is elférnénk benne. Ki díjjal, ki zakóval tér haza Stockholmból - kinek otthon, Pozsonyban varrnak egyet. A végére hagytam a megfejthetet- lent, elnökünk agytekervényeit. Azt mondta Schuster, a főállású beteg az unió pozsonyi nagykövetének, hogy meghúzódott lábát ne itt kezeltesse, menjen Nyugatra gyógyulni. Csak a pszichiátert idézhetném, de nem teszem, mert mindenki tudja. Menthetetlen. HETI GAZDA(G)SAG Vége az alibizmusnak - a körmükre égett a reform TUBA LAJOS Nem panaszkodhatunk, hogy a kormányváltás unalmas volna. A kormányprogram tézisei és a brüsszeli események régen várt fordulatot jelentettek. Ezúttal már számíthattunk rá, de azért jó érzés volt hivatalosan is hallani, hogy az uniós tagság küszöbére értünk. Az országjelentés azért megfogalmazott néhány nagy hiányosságot, amelynek felszámolását persze a régi-új új hatalom meg is ígérte. Azonban nem lesz könnyű dolga. Itt van például a korrupció. Abban mindenki egyetért, hogy vissza kellene szorítani, de az elmúlt években a legtöbben csak a többiek stiklijeit számolták volna fel, a magáéról mindegyikük azt gondolta, ennyicske azért belefér. Egyetlen megoldás a rendszer, a keretek változtatása, ebben is született néhány helyes lépés, de azért bőven van mit tenni. Mindenesetre érdekes helyzet lesz, amint a korrupcióellenes küzdelem egyik hazai vezéralakja ezentúl államtitkárként a tűz közeléből figyelheti, miként igyekszik néhány kollégája bort inni, miközben vizet prédikál. A másik brüsszeli intelem a költségvetési hiánnyal kapcsolatos. A funkcióba készülő pénzügyminiszter mindenesetre kijelentette: ezúttal semmi sem fogja őket visszariasztani a szükséges reformok elvégzésétől. Érti ezen a tiltakozások bármilyen durva formáját. Ebben kezére játszik az új rendszer is, hiszen a jövő évtől a közüzemi díjakat már nem a kormány, hanem egy független hivatal emeli. Ez azt jelenti, hogy áremelésre még akkor is sor került volna, ha, mondjuk, Meciar és Fico közösen alakít kormányt. Már ki is számolták, hogy a százalékban két számjegyű emelések miatt jövőre a lakhatási költségek átlagosan négy és fél ezer koronával növekednek meg. Az is ismert, hogy ezentúl még legalább két ilyen év vár ránk. Nem kifejezetten szívderítő perspektíva, ezzel kapcsolatban csak annyit mondhatunk, a hozzánk közel álló két szomszéd, Magyarország és Csehország már túl van rajta. Azt, hogy Szlovákiában ez más, egyéb nehéz változásokkal egyszerre történik meg, köszönjük azoknak, akik 1994 óta többször is alibista kormányt juttattak hatalomra. Márpedig változások lesznek, az új kormányprogram téziseit látva az egyik jótollú publicista a szocializmus régen várt végéről írt. Itt újra felmerül a tíz éve aktuális kérdés, vajon az árak és egyéb megélhetési költségek növekedését mennyire követik a bérek. A válasz sem ismeretlen: minél több a jól menő cég, annál izmosabb a tisztességesen kereső réteg. A jobboldali kormány persze fogadkozik, egyelőre reménykedjünk, hogy meg is valósítja ígéreteit. Igaz, nincs más politikai lehetősége. A terheket mindenképpen a nép nyakába kell raknia, így csak abban reménykedhet, négy év alatt változik annyit a gazdasági helyzet, hogy túléli a körmére égett reA terheket mindenképpen a nép nyakába kell raknia. form és az uniós belépés nehézségeinek együttes hatását. Bár a politikusok nem nagyon hallgatnak a kívülről érkező jó tanácsokra, megjegyezzük, hogy jobb helyeken legalább az uniós belépés nehézségeit igyekeztek a nép számára is elérhető információs rendszerrel csökkenteni. Mert ugye a mezőgazdasággal foglalkozó egyelőre csak azt tudja, hogy nehéz körülmények várnak rá, de az új támogatások sokat segíthetnek neki. Segítség nélkül viszont ezeket nem tudja igénybe venni, így számára csak a csapások maradnak. Ebben a tekintetben sem kellene a politikusoknak új felfedezésekkel fárasztani agysejtjeiket. Elég lenne átvenni azt a modellt, amellyel a kilencvenes évek közepén az osztrákok fogták meg az uniós belépéstől rettegő farmerjeik kezét, és az eredmény bizonyára hasonló lenne: az ottani mezőgazdaság nagyon jól megtalálta a helyét az új rendszerben, és az ellenállás már csak emlék. Mondjuk, két évre vagyunk a csatlakozástól, de egy ilyen rendszernek egyelőre se híre, se hamva. Az illetékesek ezzel is úgy lesznek, mint a mostani, körmükre égett reformokkal, mindent 12 után öt perccel igyekeznek majd behozni. Az elődeik még reménykedhettek abban, hogy a nehéz döntéseket sikeresen arrább tologatják az utódaiknak. A mostaniaknak azonban már nincs ilyen lehetőségük, az uniós belépés miatt vége a problémák szőnyeg alá söprésének, nekik az uniós követelmények miatt lépniük kell, bármennyire kellemetlen helyzetbe kerülnek is ezzel. Nekünk ez azért lesz jobb, mert nemcsak a csapásokat kell elviselnünk, hanem végre azt is láthatjuk majd, hogy a rendszer működése is gazdaságosabbá válik. Ez pedig előbb-utóbb minden igyekvő ember életszínvonalában megjelenik.
