Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)

2002-10-08 / 234. szám, kedd

Riport hirdetés ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 8. Miután a fiú bevallotta anyjának, hogy homoszexuális, az anya, akit szülei kitagadtak, mert leányanyaként hozta világra gyermekét, megszakította kapcsolatát a fiúval Magányba, a magam alkotta világba menekültem- Sejtettem, hogy más va­gyok, mint a kortársaim. Persze, megpróbáltam beil­leszkedni, kemény macsó- ként viselkedni, káromkodni és durváskodni a lányokkal, utánozva a többieket. De nem bírtam sokáig, nehe­zemre esett a képmutatás. Mindez annyira megviselt, hogy a magányba menekül­tem, egy magam alkotta vi­lágba - vallotta szomorúan. PÉTERFI SZONYA Amikor az osztályban a többiek már udvarolni kezdtek a lányok­nak, ő kitalálta neki is van ba­rátnője, aki külföldön tanul. Any­jának is ezt hazudta, de nemrég bevallotta: egy fiúba szerelmes. Jó ismerősöm csinos fia, akit (titok­ban) húszéves lányom udvarlója­ként is el tudtam képzelni, mondta mindezt, miközben erősen szorí­totta a kezemet. - Két hete nem be­szél velem, átnéz rajtam. Mintha akarattal lennék homoszexuális - panaszolta, és arra kért, próbáljak beszélni édesanyjával. Nagyon sze­reti, és ha nem enyhül meg vele szemben, összeroppan. Nemcsak a szerelméről nem tud lemondani, hanem az anyjáról sem. A csonka család mindkét tagját na­gyon jól ismerem, mindig csodál­tam kapcsolatukat. Anna leány­anyaként szülte meg gyermekét szülei akarata ellenére. A jómódú vidéki család haragja érthetetlen­nek tűnt: lemondtak a bajba került lányukról, aki a soha nem tapasz­talt nehézségeket legyőzve nem­csak világra hozta a kisfiút, hanem egyetemi tanulmányait is befejez­te. Távoli rokonok fogadták be. Amikor sorsa jobbra fordult, s a megenyhült nagyszülők látni akar­ták unokájukat, Anna makacsolta meg magát. - Kegyetlennek tűnhet a viselkedésem, de ők neveltek ilyennek - magyarázta akkoriban a visszautasítás okát. - Ez nem „ha- ragszomrád” játék, hiszen tudom, hogy amint olyat tennék, ami nem egyezik az ő elképzelésükkel, is­mét „felmondanának” nekem. Eb­ben nőttem fel, tudom, mennyit szenvedtem, ám a világ előtt min­dent el kellett titkolnom. Drága nagymamámnál találtam megér­tésre, de ő sajnos, régen nincs már. Szerintem abba halt bele, ahogy a szüleim elbántak velem. Értsd meg, nem akarom, hogy a fiam is ráüljön erre a libikókára. Miként magyaráznám meg neki, hogy hol vannak, hol nincsenek nagyszülei? Mert amint nem teljesítené elvárá­saikat, neki is ajtót mutatnának. Elég lesz elfogadtatni vele, hogy apa nélkül kell felnőnie - magya­rázta akkoriban, s mi, akik akkor kis baráti közösséget alkottunk, meghajoltunk észérvei előtt. Per­sze találgattuk, ki lehet Péter apja, de csak sejtéseink voltak. Végül csupán annyit szedtünk ki Anná­ból, hogy a férfi nős volt, kezdettől fogva nem vett tudomást a gyere­kéről, ám a tartásdíjat fizeti. Péter kis kora óta rendkívül értel­mes, érzékeny emberke volt, de semmiben sem különbözött a többi gyerektől. Ha visszaidézem a múl­tat, talán csak egyszer volt vele gond. Tini korában a vékonydon- gájú srác, aki addig imádta a vizet, kerülni kezdte a strandot. Mert szégyenkezett lányos alakja miatt. Anyja nyomban intézkedett, edzőt fogadott a fiának, aki a következő nyárig csodát művelt a fiatalem­berrel. A baráti társaság leánygyer­mekeinek elismerő tekintete ön­magáért beszélt. A fiatalok szabad idejüket összehangolva sok időt töltöttek együtt, a változatos, rend­szerint esti programokat mi felnőttek, nem nagyon kifogásol­tuk. Péterre bíztuk lányainkat, ho­lott ők voltak idősebbek. Ez járt a fejemben, a múlt idézése közben értem ismerősöm lakása elé. Vettem egy mély lélegzetet, majd megnyomtam a csengőt. An­nán látszott, hogy legszívesebben becsapná az ajtót az orrom előtt, mégis beljebb tessékelt és hellyel, kávéval kínált. Utánasomfordál- tam a konyhába és kertelés nélkül a tárgyra tértem. A fia szavait idéz­tem. - Lányos anyaként fogalmad sincs, min megyek keresztül. Egy világ dőlt össze bennem. Az én fi­am ... - takarja el arcát és keserve­sen zokogni kezd. Várom, hogy ki­mondja, de hiába. Helyette én mondom: a te fiad meleg. Na és? Kit bánt, kit sért ezzel? Gondolod, saját akaratából vált homoszexuá­lissá? Megváltozott a külseje? A vi­selkedése? Agysejtjeinek száma? Rákapott a kábítószerre? - soro­lom hirtelenjében mindazt, amitől minden szülő retteg. - Hülye vagy - mondja lakonikusan, s úgy tűnik, sírása is enyhül. - Tudod, hogy so­ha nem panaszkodtam, igyekez­tem jó képet vágni akkor is, amikor igazán nem volt rá okom. Peti mi­att hajlandó voltam mindenre, ha már apa nélkül vállaltam. Ez per­sze nem érdem, tudom, hiszen ő nem kéredzkedett a világra. Én akartam. És amióta az eszemet tu­dom, arról ábrándozom, milyen jó lesz, ha majd megnősül, s jönnek az unokák. Oda a nősülés, oda az unoka. Tudod mi vár rá, ha kide­rül, hogy fiúval jár? Ráadásul most, hogy kibökte, ide akarja hoz­ni a barátját, a közös lakásunkba. Mert, hogy jobb volna, ha nem kel­lene a kollégiumban találkozniuk. Ezt nyeljem le, ehhez vágjak jó po­fát? Hogyan, miért?- A fiadért - állítom meg a szóára­datot.- Aki épp oly riadt a kialakult helyzet miatt, mint te. De nem at­tól, hogy meleg, nem attól, hogy végre rászánta magát, és elfogadta, azonosult a saját orientációjával, hanem attól, hogy a számára oly fontos ember, akit a végtelenségig tisztel és szeret, elfordult tőle. Azért siránkozol, mert nem lesz unokád! Elvakultságodban, mér­gedben, sértődöttségedben azt sem vetted észre, hogy a fiad szeme na­pok óta vérvörös a láztól, de inkább elmegy hazulról, nehogy kerül­gesd, mint a leprást! Térj észhez, amíg nem késő - próbálkozom. Megdöbben. Azt ajánlom neki, for­duljon szakemberhez. Ahhoz a pszichológushoz irányítom, aki Pé­ternek ajánlotta: vállalja önmagát. - Nem egyszerű elfogadni a mássá­got. Nemcsak az anya és a fia, ha­nem az emberek jelentős hányada sem tud ezzel mit kezdeni. A lakos­ság legalább négy százaléka az egyneműekhez vonzódik. A tudó­sok genetikai hajlamra utalnak, biztosat nem tudnak, csupán annyit: a homoszexualitás nem be­tegség és nem is ferde hajlam. Nem lehet kezelni, gyógyítani orvosság­gal, pszichoterápiával. Hacsak nem azt a traumát, amit ez a felis­merés okoz. És erre egyre gyakrab­ban van szükség, nehogy a zakla­tottság, a felfokozott idegállapot miatt végzetes lépésre szánja rá magát a fiatal. Általános érvényű tanácsot nem adhatok, hiszen min­den eset egyedi. Péter édesanyjá­nak fel kell dolgoznia azt, hogy gyermeke más, mint amilyennek képzelte. Meg kell barátkoznia egy más jövőképpel is, bár vannak or­szágok, ahol a lakosság nem ütkö­zik meg az egyneműek vonzalmán, regisztrált partnerségben élhet­nek, örökbe fogadhatnak gyereke­ket. Szinte napi kapcsolatban állok a homoszexuálisokat tömörítő tár­sulások vezetőivel, akiknek eltö­kélt szándékuk, hogy elérik, a par­lamentben újból napirendre kerül a regisztrált partnerség kérdése - mondta a szakorvos. (Az érintettek nevét megváltoz­tattuk) Vidd a tzobábía a miül A Sony Slovakia és az Új Szó játéka A játék 2002. október 7-től december 11-ig tart Játékszabályok 1. A versenyben az Új Szó minden olvasója részt vehet, aki betöltötte 18. életévét, és betartja a verseny szabályait. 2. Nem vehetnek részt benne mindazok, akik a verseny szervezőjével munkaviszonyban vagy munkaviszonyszerű kapcsolatban állnak, olyan szerződéses partnerei, akik részt vesznek a versenyszervezésben, továbbá ezek egyenes ági hozzátartozói. 3. Játékszabályok. Az Új Szó Nézőtér (hétfő) és Digitália (szerda) mellékletében található szel­vényeket kell gyűjteni. A játék háromfordulós; 1. forduló október 7-30. (nyolc szelvény), 2. forduló november 4-27. (nyolc szelvény); 3. forduló december 2-11. (négy szelvény). Min­den forduló végén be kell küldeni szerkesztőségünk címére a levelezőlapra ragasztott szel­vényeket. Az első két fordulóban 2, a harmadikban 1 Joker-szelvény használható fel. Az el­ső forduló szelvényeit legkésőbb 2002. november 4-ig kell postára adni, a második forduló szelvényeit legkésőbb november 29-ig, a harmadikét legkésőbb december 13-ig kell postá­ra adni. A november 8-ig, valamint a december 6-ig beérkezett szelvényeket kisorsoljuk, a díj egy DVD-lejátszó. A többi díjat a játék végén, december 19-én sorsoljuk. A fődíjsorsolásba az összes beérkezett szelvény részt vesz, aki mindhárom fordulóban részt vesz, három levelezőlappal játszik. A postai levelezőlapra felragasztott szelvényeket a szer­vező címére küldjék (Új Szó szerkesztősége, nám. SNP 30, 81464 Bratislava, a levelezőlap­ra írják rá: Vidd a szobádba a mozit!). A határidőn túl beérkező levelezőlapok nem kerülnek be a sorsolásba. 4. A nyereményeket az Új Szó szerkesztőségében adják át a szerkesztőség képviselői, és a verseny szervezőinek jelenlétében. 5. A játék díjaira való jogot a polgári törvénykönyv 845. §-a értelmében nem lehet bíróság ál­tal érvényesíteni. 6. A verseny ideje alatt a szervező és szerződéses partnerei az érvényben levő jogszabályok szerint biztosítják a versenyzők személyi adatainak védelmét. IÄIIA N f' Z z 0 zr r jZ go create SONY PS ONE DVD LEJÁTSZÓ W (Illusztrációs felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents