Új Szó, 2002. október (55. évfolyam, 228-254. szám)
2002-10-08 / 234. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. OKTÓBER 8. KOMMENTÁR EU: a falu esélyei PÁKOZDI GERTRÚD Miközben idehaza megismertük a jövendő mezőgazdaságiminiszter- jelölt nevét, az illetékes szlovákiai tárgyalóknak sikerült javítaniuk mezőgazdaságunk számára az uniós csatlakozás esélyeit. Két termék esetében is módosították a termelhető mennyiséget (kvóta), éspedig számunkra kedvezőbb irányban. Nem mellékes, hogy az unió más termények kvótája tekintetében is hasonló engedményeket szándékozik tenni. Lényeges, hogy a termelési kvóták meghatározásával kapcsolatban egyre többet beszélnek arról, e tekintetben 2000, illetve 2001 eredményei lesznek a meghatározók, vagyis azoké az éveké, amelyekben mezőgazdasági termelésünk lassan, de mégiscsak növekedni kezdett. Közismert, hogy az uniós csatlakozás egyik legkényesebb területe éppen a mezőgazdaság. Mivel minden ország védi piacát, az ágazat versenyképessége növelésének kérdése létfontosságú Szlovákia számára is. Létkérdés, hogy az egykori fölműves-szövetkezetek helyébe lépett mezőgazdasági üzemek képesek-e veszteség helyett nyereséget produkálni, képesek-e olyan termelési módszerekre átállni, amelyek révén uniószerte eladható árut dobnának a piacra. Vannak, akik a csadakozástól csodát várnak. A realisták azonban tisztában vannak vele, hogy a versenyképtelenek óhatadanul becsődölnek, de ez nem jelenti majd azt, hogy az egész ágazatnak tönkre kell mennie. Ellenkezőleg: világbanki szakértők szerint is van olyan színvonalú Szlovákia mezőgazdasága, hogy európai viszonylatban nem kell félnie a versenyfeltételek szigorodásától. Persze, ez a kétségkívül ösztönző értékelés nem jelenti egyúttal azt, hogy nem kell változtatni az eddigi gazdálkodási szemléleten, legfőképpen pedig azon a támogatási gyakorlaton, amely mások rovására támogat bizonyos termények termelését. A legfontosabb lesz azonban, hogy a föld művelői - legyenek azok nagyüzemek vagy családi gazdaságok - megtanulják a támogatások igénylésének módját. Ehhez a szó szoros értelmében meg kell majd tanulniuk például eredményeik kimutatását, a támogatás igénylésének érthető és főképp meggyőző indoklását. Ellenkező esetben Szlovákia könnyen olyan sorsra juthat, mint annak idején Ausztria vagy Olaszország; e két tagállam alig tudta felhasználni a hozzáférhető támogatási eszközöket. A Magyar Koalíció Pártja által állított miniszter irányíthatja a következő négy évben ezt a tárcát. Sok múlik majd rajta is, hogy mennyire felkészülten csatlakozhatunk majd az Európai Unióhoz, hogy képesek leszünk-e élni az unió kínálta lehetőségekkel. A mezőgazdaságban teljesen ideológiai és nemzetiségi előítéletek nélkül lesz tanácsos hozzáfogni a teljes mértékben gazdasági teendők végrehajtásához. JEGYZET sát még Lajos, a szerkesztőségi sofőr is meghallgassa. Látjátok, a Duna fölött itt mennyire más színű az ég, mint máshol? És megmagyarázta, miért lágyabb tónusúak errefelé a színek, mint negyven kilométerrel odébb, a nagykeszi partról nézve. Vagy háromszáz kilométerre északabbra, a Tátrában. Előadása alatt azt kezdtem rühellni, aminek létezését fél órával előbb még nem is sejtettem. Gyula eszmefuttatása alapján rádöbbentem, hogy vizuális analfabéta vagyok. Nézem ugyan a tájat, szemügyre veszem a festményeket, de csak úgy teszek, mintha látnék. Attól a találkozástól kezdve minden reggel legalább egy pillantással konstatálom az égbolt színét, és eltűnődöm rajta, mekkorát változott tegnap óta. Azóta ha reggelenként kint vagyok a Duna- parton, mindig rágondolok arra a réges-régi találkozásra, amelyen megtudtam, talán minden más alkotóhoz hasonlóan Barta Gyula művészete is a szülőföld nyújtotta élményből táplálkozik. Komáromban október 4-én szép kiállítása nyílt a most nyolcvanéves Barta Gyulának. A tárlat megnyitása előtt áthajtottam a Vág hiúján, elautóztam még valami 10- 15 kilométert Dunamocs felé, ahol több mint harminc éve előadást tartott nekem a Duna fölötti égbolt színe változásairól. Barta Gyula égboltja TÓTH MIHÁLY Idestova negyven éve, hogy riportírásra készülve - valahol Komárom és Párkány között - egy Duna-parti csárda udvarán összefutottam a festővel. Korábbi (gyakori) találkozásaink helyszíne alapján nem minden megalapozottság nélkül feltételeztem róla, hogy par excellence urbánus ember. Soha nem találkoztam vele máshol, csak kávéházban. Akkoriban még az újságírók is jártak ezekbe az intézményekbe, pedig kifejezetten nem tett jót a karriernek, ha egy közvélemény-formálót a „kávéházi” jelzővel illettek. A pozsonyi Devin Szállóban voltunk törzsvendégek; hajnali tizenegykor frak- kos pincér szolgálta fel a virslit 7,90-ért, ezüst edényben, ezüst kést, villát szervírozva, damasz- ton. Nos, Gyula úr házigazdaként fogadott a csárda udvarán. Fogalmam nem volt róla, hogy ennek a vidéknek a szülöttje. A csapiáros bepárásodott kanoséban asztalra tette a rizlinget, művész barátom azonban borkóstoló helyett magával cipelt a víz partjára, és ragaszkodott hozzá, hogy esztétikai eszmefuttatáNÉMETORSZÁG Vita a CDU-ban a vereségről Vita indult a Német Keresztény- demokrata Unióban (CDU) a két héttel ezelőtti választási vereség okairól. Egyesek új megközelítéseket sürgetnek, de az újítani akarókkal szemben konzervatív hangok is hallatszanak. „A voksolás mindenekelőtt a nagyobb városokban, a nők körében, valamint Észak- és Kelet-Németor- szágban alakultak kedvezőtlenül” - állapította meg az újítani akarók egyike, Peter Müller, a Saar-vidék miniszterelnöke. A nagyobb városokban a CDU csak a szavazatok 29 százalékát szerezte meg, viszont jobban szerepelt a katolikus délen, rosszabbul a protestáns északon és keleten, amihez még hozzájárult a keletnémet tartományokban, a volt NDK területén uralkodó világias szellem is. Angela Merkel, a CDU elnöke azt próbálja magyarázni, hogy a CDU „nem találta el” bizonyos rétegek megváltozott beállítottságát az élethez, sem tematikailag, sem nyelvileg. Ezeknek a rétegeknek nem elég általánosságban a gazdasági növekedéssel példálózni, számukra még fontosabbak a „kis dolgok”: a fogyasztóvédelem, a helyi közlekedési hálózat kiépítése, vagy az, hogy minél több terhet vegyenek le a szülők válláról a gyereknevelésben. A CDU egy részében ezt az alapértékekről indítandó vita startjelének fogták fel, ami, így az ellentábor, a modernizálás jelszava alatt balra vinné a kereszténydemokrata uniót. TALLÓZÓ NEWSWEEK Amerikai lapértesülés szerint Szaddám Húszéin iraki elnök engedélyezte a hadsereg magas rangú tisztjeinek, hogy vessenek be vegyi fegyvereket, ha az Egyesült Államok szárazföldi támadást indít. A Newsweek amerikai hetilap legfrissebb, tegnap utcára került számában azt írta: az iraki elnök egy augusztusi találkozón kijelentette helyi parancsnokok előtt, hogy „ez a hadjárat a túlélésért folyó csata lesz, és mindent be kell vetnünk, amink csak van”. Húszéin pontosan arra adott utasítást, hogy a parancsnokok használhatnak vegyi fegyvereket, ha Bagdad és a helyi parancsnokságok között megszakad az összeköttetés. A Newsweek ezeket a kijelentéseket egy meg nem nevezett ország titkosszolgálata által elfogott információk alapján közölte. Az említett titkosszolgálat egyik „arab” ügynöke úgy tudja, hogy a különleges amerikai erők már felmérték a helyzetet Irak nyugati részén, Scud típusú rakétavetők után ku- Remélem, ön nem mocskos hacker! (Pavel Jakubec rajza) tatva és az iraki légvédelem képes- ségeit értékelve. Az ötvenéves Vlagyimir Putyin államfő legeslegfőbb célja: Oroszország birodalmi tekintélyének helyreállítása Reformokat - minden eszközzel Ötvenéves Vlagyimir Putyin orosz elnök. Három-négy esztendővel ezelőtt jószerivel azt sem nagyon tudhattuk, hogy a világon van. Ma a világ sorsát formáló, legnagyobb hatalmú politikusok közé tartozik. E. FEHÉR PÁL Karrierje oly gyors, hogy már-már érthetetlen. A KGB hírszerző tisztjéből lett a leningrádi városi adminisztráció egyik vezetője, aztán Jelcin elnöki apparátusából emelte ki a főnök figyelme. Ez volt - sokak szerint - Jelcin szinte egyetlen jó döntése. Az újkori orosz politikában hárman ünnepelhették a hatalom csúcsán ötvenedik születésnapjukat. Lenin 1920-ban: kelletlenül, mert a bolsevik állam alapítója szerette a konspirációt, s különben sem tulajdonított jelentőséget az ilyen ceremóniáknak. Meg hát a polgár- háború sújtotta országban nem is nagyon volt mit ünnepelni. Annál fényesebb volt 1929-ben Sztálin ünneplése: mindenkinek meg kellett szólalnia, mindenkinek magasztalnia kellett a vezért, akinek éppen ebben az évben sikerült legfőbb ellenfelét, Trockijt külföldre száműznie, mert ahhoz még nem volt ereje, hogy kivégeztesse. Újabb felfedezés, hogy Sztálin számított arra: a kor meghatározó költője, Majakovszkij Leninről szóló ismert poémája után róla ír költeményt. Majakovszkij azonban Beszélgetés Lenin elvtárssal címmel írt verset Sztálin születésnapjára, és terjedelmes életművében mindössze kétszer fordul elő Sztálin neve. Sztálin születésnapja után alig három hónappal Majakovszkij már halott. A harmadik ünnepelt Putyin. Ő aztán igazán nem számíthat versekre, és nem is valószínű, hogy nagyságának irodalmi megörökítésére vágyakoznék. Holott már névtelenül és sejtésként megjelent alakja az irodalomban. Putyin még Jelcin környezetében volt befolyásos figura, de akiről senki nem mondta volna, hogy nagy ember lesz, amikor Vlagyimir Vojnovics, az „orosz Svejk”, Iván Csonkin, a közkatona legendás figurájának megalkotója papírra veti a Monumentális propaganda címmel, 2000 vége felé kiadott regényét, amelyben az orosz társadalom állapotát egy állatkert rendjéhez hasonlítja. Az állatkert jövendő igazgatója pedig mindenkinek egyenlően akar boldogságot juttatni a régóta ismert recept alapján: valamennyit el kell venni a gazdagtól, és ezt kell szétosztani a szegények között, a tolvaj hivatalnokokat pedig meg kell büntetni. Hogy hová vezethet ez - minden ember tudja. Külön-külön. „Ám az egyes emberekből, ha összegyűlnek, nép lesz. A nép pedig naiv. Kész ezerszer csalódni és ezeregyedszer hinni.” Vojnovics leírja az igazgató külsejét is: „Szerényen öltözik, az anyagi előnyök közömbösen hagyják... alacsony, de erős alkat... Ez az ember titokzatosan viselkedik, lassan beszél, halkan, de mindig magabiztosan. Alig gesztikulál, de kifejezően.” Nos, Vojnovics a külalakot megjósolta, noha azt mégsem találhatta ki, hogy idei hetvenedik születésnapján ez az ember felköszönti. Putyin azonban annyira titokzatos, hogy hatalmának harmadik esztendejében sem lehet pontosan követni gondolkodásmódját. Életének legszerencsésebb pillanata 2001. szeptember 11-e volt. A New York-i merénylet napján inkább megérezte, mint kikövetkeztette, hogy megváltozott a világ. A korábbi nagyhatalmi szembenállások kora lezárult, a hidegháború végétől értelmetlen az Egyesült Államok és Oroszország nyílt vagy titkolt ellenségeskedése, mert van egy közös ellenfél - a globális terrorizmus. Az iszlám terrorizmus veszélyét annál könnyebb volt felfedezni, mivel az orosz birodalom már legalább egy évtizede harcban áll vele; a csecsen háborúban szétválaszthatatlanul keveredik egy kis nép önrendelkezési jogáért folytatott küzdelem - a terrorizmussal. Egyelőre legyőzhetetlenül. 2001. szeptember 11-től kezdve pedig George Bush amerikai elnök már nem tudta bírálni a csecsen háborúnak sem a létét, sem a módszerét. Ennek a ténynek a felismerése megerősítette Putyin helyzetét a világpolitikában, ám azt se feledjük, hogy ezt a szituációt alaposan és módszeresen előkészítette a Gerhard Schröderrel köÉletének legszerencsésebb pillanata 2001. szeptember 11-e volt. tött barátsága. Ez természetesen a kölcsönös érdekek felismerésén alapult (ilyen a politikai barátság), mert Putyin számára szükséges volt az európai háttér, Schröder pedig pontosan úgy tudja, ahogyan Helmut Kohl tudta: Oroszországgal a háta mögött erőteljesebben érvényesítheti a sajátos német érdekeket az Egyesült Államokkal szemben. Ráadásul Putyin jól beszél németül, a Bundestagban is fel tud szólalni, és nem veszi át részegen a Bundestag előtt a tiszteletére kirendelt zenekar vezényletét, mint azt elődje tette. Egyáltalán Putyin és felesége európaian viselkedik, noha ez nem mindig jelent előnyt hazájában, mint ezt Mihail Gorbacsov nyugati népszerűsége és oroszországi népszerűtlensége is bizonyította. A Putyin-Bush kapcsolatnak a próbája most következett el, mert az orosz elnök az amerikaiak iraki katonai akciójával kapcsolatban nagyjából ugyanazt az álláspontot képviseli, mint berlini barátja, Schröder, viszont Bush haragszik ezért Schröderre. Miben egyezhet meg Bush és Putyin? Bush barátsága, a Schröder-házas- pár és a Putyin-házaspár közös szilveszterezése, a csecsen háború, sőt Irak azonban nem igazán fontos kérdések az orosz társadalom számára, és semmi esetre sem magyarázzák meg Putyin mindent elsöprő hazai népszerűségének titkát. Az orosz történészek már régen megállapították, amit a világ nem nagyon akar tudomásul venni, hogy az oroszok életében, történelmi tudatában, életérzésében más a tér és az idő szerepe, mint Európában. Natan Ejdelman híres példája arról szól, hogy Nagy Péter cár leánya, Erzsébet cárnő trónra lépésekor, 1741-ben futárt küldött Kamcsatkára azzal a paranccsal: a másfél év múltán megrendezendő moszkvai koronázási ünnepségére hat szép helyi lányt küldjenek. A cári parancsot a lehető leggyorsabban teljesítették: a kamcsatkai lányok hat év múlva érkeztek meg a fővárosba. Kamcsatkához a repülőgépek korában is nagyon messze van Moszkva ugyanúgy, mint a Csecsen föld, vasút máig sincsen, gondjaik pedig egészen mások. Bizton állítható azonban, hogy Kamcsatkán - éppen úgy, mint a csecsenföldi oroszoknál - a birodalmi tudat létezik. Mihail Leontyev, a tekintélyes tévékommentátor azt írja az Ogonyokban - és igaza van -, hogy „Oroszország mint állam mindig birodalom marad. Nem is létezhet másként mint birodalom. Azért, mert a valós birodalmi tudatnak vagy birodalmi internacionalizmusnak (illetve a birodalmi nacionalizmusnak, ami ugyanaz) csak az ilyen jelszó lehet az alternatívája, mint Oroszország az oroszoké, minden következményével együtt. A következmények pedig ilyenek: Tatarsztan - a tatároké, a Távol-Kelet a kínaiaké, a Kaukázus az oroszoké...” Ez a birodalmi tudat pedig a Szovjetunió felbomlásával hatalmas sérülést szenvedett. Oroszország másodrendű hatalommá vált, és az orosz medve kisebbrendűségi érzései veszélyesek önmagukra nézve éppen úgy, mint a világra. Oroszországban a nemzeti eszme: a birodalmi tekintély helyreállítása. Nemcsak a világpolitikában, hanem és elsősorban odahaza. Arra rádöbbentek, hogy az orosz birodalom más, mint Amerika. Ott rend van, tehát rendet kell teremteni náluk is. Ehhez helyre kell állítani a hadsereg (a második világháború győztes hadserege!) alaposan megtépázott tekintélyét. Vissza kell szerezni Oroszországnak mint kulturális és tudományos nagyhatalomnak a rangját. Az orosz revans nem külföldre szól, hanem önmagukkal akarnak megküzdeni. És mit csinál Putyin? Messze az ország lehetőségei felett emelte a pedagógusok és a hivatásos katonák bérét. Minden eszközzel gazdasági reformokat akar létrehozni. A célja nem az, hogy koldus országnak agresszív hadserege keltsen rémületet a világban (ezt csinálták Brezsnye- vék), hanem az, hogy Oroszország katonai tekintélye hadseregének minőségén múljon (ezzel politikai hatása is növekedjék), s végre - például lezárva a csecsen háborút Az orosz medve kisebbrendűségi érzései veszélyesek mindenkire.- azt a szerepet töltse be, amelyet a hadsereg egy polgári országban szokott. Használható legyen, de ne a hadsereg léte legyen az állam értelme. Putyin céljai közé tartozik az európaiság kierjesztése is. Hatalmának gyakorlását egy Szol- zsenyicinnél tett vizittel kezdte: az író alkotta, mint köztudott, az Oroszország az oroszoké jelszót. Akkor Putyin inkább Gorbacsowal tanácskozik néha, s egyre kevésbé bízik a cári jelképek feltámasztásának lehetséges sikerében. Európa és Oroszország? Persze Nagy Péter is Oroszország európaiságára törekedett. Szenvedélyesen. Túlságos szenvedéllyel, amelynek legfőbb eszköze a kancsuka lett. Talán Lenin is valami ilyesmit szándékozott elérni, kivált az Új Gazdasági Politika (NÉP) bevezetésével, de a kancsukáról nem tudott leszokni. Talán Hruscsovnak is lehettek ilyen álmai és csakis álmai. Sztálin és Brezsnyev azonban saját birodalmi tudatának börtönébe zárta az országot. A birodalom hatalmának, tekintélyének helyreállítása - ezt szeretnék az oroszok. Ezt az akaratot érzik Pu- tyinban. „A mi nemzeti eszménk - Putyin. Nem az élő ember és politikus, hanem úgy, mint a politika maga” - írja a már előbb idézett orosz elemző. Persze ötvenedik születésnapját az élő ember üli meg. Az élő Putyin. Eddig sikeresen politizált. Eddig a világ rokonszenvét ugyanúgy elnyerte, mint az oroszok többségéét. Ám a bizonyítás még ezután következik. A feladat megoldása Nagy Péter cár óta nem sikerült még senkinek. Ám most már egy másik világban élünk. Putyin ötvenedik születésnapján, ha számvetést készít, a legnagyobb eredményeként azt jegyezheti fel, hogy megértette ezt, és kezdi megértetni hazájával.
