Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-06 / 207. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 6. KOMMENTÁR Kacsingató trójai faló TÓTH MIHÁLY Európa szerencsétlenebb térfelén a 20. századi nagy pártszakadásokat mindig is csinnadrattás kiátkozások követték. Hider a 30-as évek közepén a maga sajátos módján egyeden éjszaka alatt nagyon megtanította kesztyűbe dudálni pártja másként gondolkodóit. Sztálin úgy exkommunikálta a tőle eltérően gondolkodó baloldaliakat, hogy a szociáldemokratákat nemes egyszerűséggel rosszabbnak minősítette a fasisztáknál. Arról pedig már ne is szóljunk, hogy egészen a közelmúltban milyen jelzők röpködtek a Tátra és a Duna közötti térségben, midőn igazira és még igazibbra szakadt a Szlovák Nemzed Párt. Ilyen előzmények után elméletileg még előremutató és jobbulást ígérő esetnek is minősíthetnénk a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) kettészakadását, majd a Gasparovic-párt szó szoros értelmében napok alatti létrejöttét. Már-már gyanús, hogy nem hangzott el egyeden olyan kifejezés, amelyet akár liliomos lelkű papnövendékek is ne vehetnének ajkukra. De hangsúlyozom, csak elméletileg lehet ez előremutató és jobbulást ígérő. A gyakorlatban más a helyzet, főképp ha értékelésünkbe azokat a mozzanatokat is belekalkuláljuk, amelyeknek a HZDS létrejötte óta eltelt több mint tíz év alatt szem- és fültanúi voltunk. Meciar politikai életművének két legfontosabb állomása: Szlovákia önállósítása és az állami vagyon jelentős részének átjátszása a mozgalom klientúrája tulajdonába. A csehországi viszonyok utóbbi tíz év alatti alakulása jól mutatja, hogy Csehszlovákia szétverése nélkül a nemzeti tőkeképző réteg HZDS-stílusban való kialakítása nem lett volna megvalósítható. Igaz, Csehországban se maradt teljesen makulátlan a tulajdonviszonyok átalakításának folyamata, ott azonban mégsem oly szégyentelenül privatizáltak, mint Szlovákiában. A privatizálás haszonélvezőinek Meciarhoz kötődéséről minden messzebblátó közgazdásznak az volt a véleménye, hogy e kötődés egészen addig tart, amíg Szlovákiában a HZDS elnöke lesz a meghatározó politikai tényező. „Az utolsó csepp vérünkig Meciarért” jelszó lépten-nyomon hangsúlyozása egészen 1998 őszéig töretíen volt. Az azóta eltelt négy év alatt a nagy vagyonok tulajdonosainak zöme tulajdonosként, kapitalistaként kezdett viselkedni. Ennek két- három év alatt az lett egyik látható jele, hogy kiürült a HZDS pártkasszája. Mind az újgazdagok, mind a párt krémjéhez tartozók mentik a menthetőt. Saját zsebükre. Nem csodálkoznék, ha utólag kiderülne, hogy a pártalapító Gasparovicot is Vladimír Meciar találta ki. A Demokráciáért Mozgalom (HZD) akár kormánytényező is lehet, és e minőségben sok mindent megtehet, ami révén Meciarék felé esedeg újból kinyílik az újgazdagok bugyellárisa. JEGYZET Zsanett pedig kétéves kapcsolatának intett ideiglenes „gudbájt”. A hálószobákban infravörös kamerák vannak, ha valaki még nem tudná. A vécé is be van kamerázva, ám a producer szerint pisilést nem fognak mutatni, csak azt, ha valaki „nem rendeltetésszerűen” használja a kis helyiséget. Vallják be, alig várják! Az esti műsorsávban a lighto- sabb, éjjel a hardosabb összefoglalót tekinthetjük meg, például Évi már bemutatott egy „fullos” sztriptízt. Az internetes kukkoló- szerver máris összeomlott a másodpercenkénti tízezer klikkelés miatt. Nem csoda, hiszen Andi intenzíven hajt Pongóra, követi, mint kiskacsa a mamáját. Andi egyébként még szűz. Erről orvosi papírja is van, megtekinthető a neten. Pongó fogadalmat tett, hogy 72 órát kibír alvás nélkül. Renáto, a tálján csávó szépen gitározik. A Nagy Testvér pedig különböző vicces feladatokat talál ki a bentiakóknak, nem csupán őket, hanem a kedves nézőt is rendesen lealázva, úgy, hogy senki semmit nem vesz észre. A megdöntendő nézettségi rekord máris megdőlt. Bekajáltuk a dolgot. Hát nem megmondtam? Big Big Brother JUHÁSZ KATALIN Nem megmondtam? Na, kinek lett igaza Big Bratyó-ügyben? Egy belevaló kereskedelmi tévét nem riasztanak vissza holmi etikai határok, fő a nézettség. A TV 2 vasárnap a rivális RTL Klub nyomába eredt, fő tromfként a reál-szappanoperát vetették be, egy héttel megelőzve az RTL-es Való Világot. Amit a beharangozó kampány során csak sejtem engedtek, a Beköltözés-showban kerek perec értésünkre adták. Claudia, ez a bizarr szexdémon már az autók begördülését erotikus lihegéssel kísérte, és legfontosabb kérdésként azt szegezte a lakóknak, hogy meddig bíiják szex nélkül. Egy hétig, egy napig? Nehogy má’ három és fél hónapig]? Persze nem kell ese- ménytelenségtől tartani, egy kis sumákszexre biztos sor kerül, legalábbis a kickboxos Popey ezt ígéri. Évinek sincs ellenére, ráadásul ő lányokkal is szokott, ez az őt bemutató kisfilmből derült ki. Tara kétéves kisfiát hagyta otthon szemrebbenés nélkül, IRAK-UGY Már tavaly szeptemberben Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter már a tavaly szeptember 11-i terrortámadásokat követő órákban egy Irak elleni támadás terveinek előkészítésére szólította fel tanácsadóit. A CBS amerikai tv-csatorna számolt be erről Rumsfeld közeli - meg nem nevezett - munkatársaira hivatkozva. A tudósítás szerint az amerikai védelmi miniszter a kizárólag Oszama bin Landen terrorhálózatára utaló hírszerzési értesüléseket elegendőnek tartotta nem csak az al-Kaida elleni támadásra, hanem az Irak elleni csapás igazolására is. Victoria Clarke, az amerikai védelmi miniszter szóvivője az AP hírügynökségnek nyilatkozva jóval visszafogottabban - de határozott cáfolat nélkül - adta vissza Rumsfeld akkori állás- foglalásait. Elismerte viszont, hogy tavaly szeptember 11-én nem volt egész nap mellette a Pentagonban levő központi parancsnokságon. A szóvivő szerint a védelmi miniszter aznap bizalmasan felvetette a katonai erő alkalmazásának lehetőségét nemcsak az al-Kaida terrorhálózat, ■hanem a terrorizmust támogató országok ellen is, s ehhez kért további információkat: annak elemzését, milyen bizonyítékokra van szüksége az Egyesült Államoknak a katonai válasz indoklására, s milyen katonai akciókra van lehetőség. Clarke emlékezete szerint Rumsfeld azonban nem említette név szerint Irakot. TALLÓZÓ PRAVDA A napilap szerint már most ismertek azok a tényezők, amelyek a választások utáni szlovákiai belpolitika meghatározói lesznek. Az első az, hogy továbbra is a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom marad a legerősebb párt, ám automatikusan ellenzéki szerepre kényszerül, mert a nemzetközi és hazai politika más forgatókönyvet nem tesz lehetővé számára. A lap szerint a másik meghatározó körülmény az lehet, hogy a kormányalakításról tárgyaló pártok közül a Smer lesz a legerősebb, amely az eddigi parlamenti baloldaltól veszi át a stafétabotot. Harmadik feltételezésként az jöhet számításba, hogy jobboldali kormány alakul a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió, a Magyar Koalíció Pártja, valamint a Kereszténydemokrata Mozgalom részvételével, s esetleg az Új Polgár Szövetsége is csatlakozik hozzá. Annak idején, az 1994-es és 1998-as parlamenti választások után gyakorlatilag azonnal világos volt, ki a győztes, idén a- Benő, hát már nem csak a politikai támogatottságod lankad? (Peter Gossányi rajza) lap szerint ez csak jóval a megméretés után dől el. Egy kisebb ország esetében nem feltétlenül a legokosabb stratégia a hatalmasokhoz való cinikus dörgölődzés (A)morális (romániai) politika Jelen pillanatban a világpolitika egyik legfontosabb kérdése, hogy mihez kezd az Amerikai Egyesült Államok azzal a szinte már kizárólagos hatalmi monopóliummal, amely a kommunizmus bukása után egyszerre az ölébe hullt. BÍRÓ BÉLA A helyzet nem egyértelmű. Az USA, a világrendszer vezető állama gyanánt, mind nyilvánvalóbban kettős politikát folytat. Egyrészt akár katonai beavatkozás árán továbbra is hajlandó kikényszeríteni a demokrácia, az emberi jogok, az erkölcsi méltányosság elveinek nemzetközi érvényesülését. Másrészt azonban, ha érdekei megkövetelik, hajlamos kivonni magát e szabályok érvénye alól. Az amerikaiak az első megdöbbenést akkor okozták, amikor a kiotói környezetvédelmi világkonferencia határozatait elutasították, mert azok keresztezik gazdasági érdekeiket. Ezzel a globális környezet- védelem ügye - egy időre - zsákutcába jutott. Az újabb megdöbbenés akkor következett, amikor az afrikai apartheidellenes világkonferencián Amerika nem volt hajlandó alávetni magát a nagy többség akaratának. Igaz, ekkor még az európai szövetségesek többségét is meg tudta győzni arról, hogy Izrael nyílt megbélyegzése az arabok ügyének is csak árthatna. A hágai nemzetközi bíróság amerikai illetékességének - implicite az amerikai békefenntartókra való kiterjesztésének - elutasítása azonban már az európaiak körében is megütközést váltott ki. Az elutasítással ugyanis az Amerikai Egyesült Államok jogot látszik kreálni magának arra, hogy - ha érdekei úgy kívánják - minden további nélkül az általa propagált, sőt - amint az Ku- vait vagy Jugoszlávia esetében történt - erőnek erejével kikényszerí- tett demokratikus játékszabályoknak fölébe helyezkedjen. Ezt - délamerikai diktatúrákat támogatva - korábban is megtette már, ezúttal azonban a tét jóval nagyobb, s a következmények is jóval súlyosabbak lehetnek. Áz amerikai magatartás a világrendszer morális-politikai alapjait áshatja alá: az antidemokratikus erőket nemcsak igazolhatja, hanem egyfajta „demokratikus” legitimitással is felruházhatja őket. Az egységes európai tiltakozás hatására az Egyesült Államok az oszd meg és uralkodj stratégiáját próbálja alkalmazni. Főként az európai uniós tagság várományosait próbálja rávenni, hogy az amerikai törekvést elfogadják. A velük kötött különszerződésekkel próbál precedenst teremtem az unión belül. A kísérlet az európaiakat méltán háborítja fel. Nem véletlen, hogy az amerikai próbálkozás egyelőre kizárólag Romániában vezetett sikerre. Nem csupán azért, mert az ország valóban kényszerhelyzetben van: az amerikaiak pártfogását semmiképpen sem nélkülözheti. Azért is, mert a mindenkori román hatalom erókultusza, az amorális erkölcsi beállítódás szinte predesztinálja az amerikai célok szolgálatára. Ä román politikai osztály nyíltan és gyakorta cinikusan mindent a NATO-ba való belépésnek rendel alá. A következmények többségét csak helyeselni lehet. A kisebbségi kérdés megoldására, a korrupció visszaszorítására, a gazdaság modernizálására tett erőfeszítések - felemásságuk ellenére is - az ország javát szolgálják. Illetve szolgálnák, ha maradéktalanul őszinték lehetnének. Sajnos, nem mindig azok. Igaz, ma már az amerikaiak által kikényszerített egyezmény gyors elfogadása sem egészen az. Ä lépés mögött egyszerű kalkulus áll: a NATO-ban az első hegedűs szerepét az Egyesült Államok játssza, ó az, akitől Románia a felvétel perspektívájában a leg- hathatósabb támogatást remélheti. A morális fenntartások tehát zárójelbe tehetők. Csakhogy a NATO demokratikus intézmény. Döntéseit konszenzusos alapon hozza, így, amerikai befolyás ide vagy oda, megtörténhet, hogy Bukarest csatlakozása éppen a kiábrándított (sőt fölbosszantott) európai szövetségesek valamelyikének, esetleg Románia valamely kitartó támogatójának a vétóján fordul meg. A hatalmasokhoz való cinikus dörgölődzés egy kis ország esetében nem mindig a legokosabb Az amerikai próbálkozás kizárólag Romániában vezetett sikerre. stratégia. Könnyen a konkurens ha talmasságok ingerültségét, sőt gyűlöletét válthatja ki. Márpedig hosszú távon veszedelmesebb lehet az európaiak tartós ellenszenve, mint az amerikaiak mégoly megbízható barátsága. Ráadásul a közeljövőben a nemzetközi hatalmi viszonyok is labilissá válhatnak. A jövőről kevés dolgot lehet bizonyossággal megmondani, az azonban, hogy a hegemónia teljes kiépülése műidig a hegemónia leépülésének kezdete is, világtörténelmi bizonyosság. Ahogyan az is, hogy a második jóval rövidebb idő alatt következhet be, mint az első. A tételt Norbert Elias A civilizáció folyamata című művében árnyalt történelmi elemzésekre alapozva fogalmazza meg: az erkölcs és a méltányosság nevében kialakított hegemóniát csakis a hatalom bölcs megosztása, a racionális önmérséklet teszi elviselhetővé. Ha a hegemón nem elég bölcs, a hatalommal való visszaélés hübriszét szétesés követi, hogy aztán a káoszt az elárult erkölcs és méltányosság nevében körvonalazódó újabb hegemónia zabolázza meg. Hogy ez néhány évtized vagy évszázad alatt következik-e be, megjósolhatatlan, de hogy az amerikai világhatalom elérte határait, annak ezer jele van. Az amerikai befolyás, főként gazdasági áttételekkel, gyakorlatilag az egész bolygóra kiteljed. Teijeszkedni nincs már hová, a kiépített rendszer tehát úgy kerül majd mind többe, hogy a fenntartási költségeket a terjeszkedéssel járó többletbevételek nem kompenzálhatják. Ez a tény az amerikai hübriszt roppant kockázatossá teheti, s az - amerikai dominancia örökkévalóságának reményében „mindent vagy semmit” kockáztató - izraeli vezetés politikai bölcsességét is kétes megvilágításba helyezi. Akárcsak a román spekulációkat. Hogy az amerikai-román szerződés használ-e Prágában Románia NA- TO-felvételének, ma még nem tudni, ahhoz azonban aligha férhet kétség, hogy az ország Európai Unióhoz fűződő, meglehetősen labilis viszonyának máris rengeteget árt. A román hübrisz rövid távon - hogy a távlati következményekről ne is beszéljünk! - végzetesebbnek bizonyulhat az amerikainál is. Ilyenkor bizonyosodik be, hogy a modern román állam fennállásának közel száz esztendeje nem múlt el következmények nélkül. Az immo- rális-antidemokratikus politizálás, az erő bénult imádata a politikai elitben olyan reflexeket alakított ki, amelyek - hacsak idejében és a politikai nyilvánosságot is felzaklató erővel nem tudatosulnak - az ország jövőjére nézve akár katasztrofális következményekkel járhatnak. A szerző bukaresti egyetemi tanár Balázs Péter külügyi államtitkár szerint növekvő nyomás érezhető ajelöltek részéről, hogy Budapest álljon az élre Magyar népszavazás, majd utána a többi MTI-JELENTÉS Magyarország már 2003 márciusában népszavazást akar tartani az Európai Ünióhoz való csatlakozásról - erősítette meg a Handelsblatt című német gazdasági-pénzügyi lap csütörtöki számában a magyar külügyminisztérium EU-kérdések- ben illetékes államtitkára. Balázs Péter szerint növekvő nyomás érezhető más jelöltek részéről, hogy Magyarország ebben a tekintetben álljon az élre, mivel itt a lakosság több mint 80 százaléka pozitívan viszonyul a belépéshez. Magyarország új balliberális kormánya kimondottan szorgalmazza Lengyelország belépését. Ennek különleges politikai jelentősége van, mind az EU, mind Németország számára. _ Lengyelország egyedül nagyobb, mint az összes többi tagjelölt. Gazdaságilag nézve az országnak nagy gondjai vannak, de az unió tagjaként gyorsabban fejlődhet és illeszkedhet be. „Természetesen aggódunk, hogy Lengyelország miatt vámunk kell” - közölte Balázs Péter a Handelsblatt szerint. Magyarország a belépés utáni első évben bő egymilliárd eurót vár az EU-tól, a strukturális és a kohéziós alapból, más programokból, az összeg az elkövetkezendő két évben 1,2, illetve 1,4 milliárdra emelkedne. „Magyarország - hangsúlyozta Balázs - néhány olyan fontos projektumra fog összpontosítani, amely az egész országnak a hasznára válik.” Az új kormány is azt kívánja, hogy a magyar parasztgazda egyenlő bánásmódot élvezzen EU-ország- beli kollégáival, amikor pénzügyi segítségről van szó. „Ám a kormány rugalmas, amikor a megoldás kerül szóba, az esetleges átmeneti időszakoknak nem szabad túlságosan hosszúaknak lenniük”- idézte a magyar politikust a német lap. Balázs Péter azt is megerősítette: a szabad tőkeáramlás már lezárt fejezetében a kormány módosításokat szeretne, hogy a külföldiek földtulajdonszerzése hét év helyett tíz évig ne váljon lehetővé. Á kormány ugyancsak hosszabb átmeneti időszakot kíván a dohányáruk adóztatása esetén. „Az adópolitikai fejezetet szintén lezárták már, de időközben az EU engedményeket tett Szlovákiának, s ezeket a szomszédos Magyarország ugyancsak igényli” - olvasható a Handelsblattban.
