Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-28 / 226. szám, szombat
Családi Kör ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 28. MINDENNAPI KENYERÜNK Halleluja ÉDES ÁRPÁD Ige: „Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva...” (Zsoltárok könyve 150. rész) íme a zsoltárok közül az utolsó. Milyen sok öröm, milyen sok hálaadás sűrűsödik össze e rövid pár sorban! Minden mondatában kétszer hangzik el az Isten dicséretére való buzdítás, vagy ahogyan az ószövetségi istentiszteletben mondták, a halleluja. Ismerős ez a szó, hiszen a görög átíráson keresztül az egész keresz- tyénségben elterjedt. Vannak bibliafordítások, aholváltozatla- nul hagyják, a magyarban már Károli Gáspár is úgy fordította, hogy „Dicsérjétek az Urat!” Olyan ez, mint egy nagy szimfónia záróakkordja a harmónia minden hangjával és felhangjával, amelyben kikristályosodva, letisztulva benne csillog az egész mű előző cselekménye: a feszültségek és feloldódások, majd a végkifejlet megnyugvása. Mindenjó, ha a vége jó - tartja a közmondás -, és ez maradéktalanul igaz a Zsoltárok könyve kompozíciója tekintetében. Bárcsak mindenünk, és főleg életünk vége is ilyen lehetne! Ott van benne a boldogságkeresés isteni, erkölcsi alapja (1. zs.), vagy a teremtő, megtartó Istennek, mint hű pásztornak megismerése, és az ebből fakadó nyugalom (23. zs.) De ugyanígy megtaláljuk itt az elbukás, a gáncsok miatti keserűség minden panaszát, az égre kiáltó keserű bánatot, ahogy ezt a művészi lélek érzékenységével Kodály a Psalmus Hungaricusban, az 55. zsoltárban megírta. S mint gyógyír a sebnek, olyan a bánatos, bűnben gyötört léleknek a 103. zsoltár vigasztalása. Mert az Úr, aki teremtőd és megváltód, „megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.” Mindezért pedig helyénvaló és egyáltalán nem eltúlzott az öröm, mely a 47. zsoltárból, mint forrásból föltörő patak árad. Hogy aztán a békesség és lelki megnyugvás folyamává szelídüljön, amely Isten szereteté- nek tengerébe torkollik. Ahogyan ezt a 90rzsoltár végső nyugalmat sugalló sorai árasztják: „Teben- ned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak!” Méltó végkicsengése ennek a szimfóniának a 150. zsoltárunk. De vajon hogyan lehet halleluját zengeni Isten nagyságához méltóan, hiszen nincs, ami e méltóságot felérné! Vagy ki az egyáltalán, aki ezt megteheti? Hol és hogyan méltó és igazságos mindez? Isten azonban a megtestesülés csodájában, úgy hiszem, minden akadályt áthidalt. Ezért az én életemnek minden helyzete alkalmas lehet erre a magasztalásra. Mert bár vannak földi szentélyek, melyek erre a célra szenteltettek, és ez jól is van így. A templom valóban Isten megismerésének és dicséretének legelső helye kell, hogy legyen! De Pál apostolnál azt is olvassuk, hogy a mi testünk a bennünk lakozó Szemlélek temploma, ezért dicsőítsük Istent a mi testünkben. Ezzel a lélekkel viszont bármely hely méltó lesz Isten dicsőítésére. A zsoltáros azt mondja, hogy hatalmas tetteiért dicsérjük őt. Ezek közül pedig hacsak a legnagyobbat említjük, Krisztus megváltó művét, ez már magában minden hálaadásnak és dicsőítésnek elég miértje. Ha ezt megismertük, akkor minden érthetővé lesz, nélküle viszont bizonytalanság és homály vesz körül. A hogyanra pedig a zsoltáros egy egész sor lehetőséget mond számunkra. Síppal, dobbal, körtáncot járva, vagyis az öröm és a hála kifejezésének szinte határtalan lehetőségeit tálja elénk. Mégis egy nagyon fontos és hiteles hálaadás és bizonyságtétel a mai értékinflációtól szenvedő világunkban az Istennek engedelmeskedő, neki tetsző élet mindenki számára látható bizonyságtétele. Ez az, amire az Újszövetség azt mondja, hogy a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Fontos hogy egyikünk helye se maradjon üresen ebben a kórusban! A szerző református lelkész Élt-e valaha Herkó páter? Herkó páter nem élt, költött alaknak sem nevezhetjük, afféle homályos, meghatározhatatlan fogalom, amilyen a „fene”. Ha a Herkó páter felől köztudomású volna csak egyetlen folklorisztikus személyi vonás, egyetlenegy népies anekdota: lehetne vitatkozni az ő történetiségéről. De a Herkó páter egyszerű szólásmód, enyhe káromkodás: tudja a Herkó páter, ezen a Herkó páter sem igazodik el és így tovább. A Herkó páter dolgával az etimológusok foglalkoztak. Az eddigi kutatások elég valószínű eredménye, hogy a Herkó páter a Herr Gott Vater elferdítése. És a -kó végződés szlovák népetimológiát sejtet, (net) A fizikai aktivitás, mozgás, az egészséges étrend az ún. öregségi szindróma elleni harc legfőbb fegyvere Az öregedés jelei CSALÁDI KÖR e # tven után az emberek O többsége rádöbben: az élet véges. Képtelenség nem észrevenni az öregedés első testi je- leit. De hogy milyen gyorsan jutunk el az „öregségi zónába”, az két tényezőtől függ. A genetikai örökségtől és életmódunktól. Genetikai adottságainkat nem tudjuk befolyásolni, de az életmódot igen. Céltudatosan késleltethető az öregség. A fizikai aktivitás, az egészséges étrend az ún. öregségi szindróma elleni harc legfőbb fegyvere. A fizikai tétlenség okolható az izomtömeg sorvadásáért és a zsírszövetek növekedéséért. Ellentétben az érzékszervek gyengülésével (látás, hallás) vagy egyéb degeneratív folyamatokkal (hajhullás, a bőr rugalmasságának csökkenése) az öregségi szindróma kivédhető. A testi leépülés és az időskor számtalan krónikus betegsége elodázható, ha figyelmet fordítunk tíz testi funkcióra. Az izomtömeg A zsír holt szövet, a testnek csak terhére van, felesleges tartalék. Az izom ellenben a test biológiaüag aktív része, nagy mértékben hat az anyagcserére (mivel energiát fogyaszt). Az izomtömeg gyakran már felnőtt korban csökkenni kezd, és zsírrá változik. Minden évtizedben (a 30. életévtől kezdve) mindegy három kiló izmot veszítünk. A 45. év után - ha meg nem állítjuk - a folyamat felgyorsul. Az ellenszer: az izomtréning. Az erő Azok az izmok, amelyeket nem használnak, elsorvadnak. A motorikus idegek, amelyek az izmokat a központi idegrendszerrel kötik ösz- sze, valósággal eltűnnek. 30 és 70 év között például az eredeti combizom rendszerint 20 százalékkal csökken. Elsősorban a rövid izomrostok sérülnek, következésképp az ember gyengül, mozgása lassabbá válik. Intenzív tornával azonban az időseknél is csodálatos izomtömegnövekedés érhető el. Az anyagcsere Az alapanyagcserét a pajzsmirigy szabályozza: ez az az állapot, amelyben a sejtek nyugalmi helyzetben a táplálékból az energiát előállítják és felhasználják. Húszas éveinktől kezdve minden évtizedben két százalékkal csökken az anyagcsere teljesítőképessége. A zsírtömeg aránya Huszonöt éves korban a zsírszövet aránya a női testben 25, a férfiaknál 18 százalék. 65 éves korban jelentősen megnövekszik: a nőknél 43, a férfiaknál 38 százalék. Ezeket az értékeket azoknál mérték, akik mozgásszegény, ülő életmódot folytattak. Ahhoz, hogy megállítsuk a zsír- lerakódást - az anyagcsere és fizikai teljesítőképességünk megrontóját - izomtréninget kell végeznünk. Aerobikus kapacitás Szervezetünk oxigénfeldolgozásának képességét nevezik így, azt hogy bizonyos időegység alatt mennyi oxigént képes feldolgozni. Mennél bőségesebben és gyorsabban látja el a tüdő és a szív-ér rendszer oxigénnel a testünket, annál egészségesebbek vagyunk, annál jobban érezzük magunkat. Ez a teljesítőképesség már a huszadik életév betöltése után csökkenni kezd. A szívizom teljesítőképessége köny- nyen kiszámítható: 220 mínusz életkor. A húszéves ember még 200 szívverést produkál percenként, a hatvanéves már csak 160-at. Ez a csökkenés is megállítható a szervezet rendszeres terhelésével, például futással, úszással, turisztikával stb. A vércukor-tolerancia A korral együtt csökken a szervezet cukorfelvevő és -feldolgozó képessége. Ezt a folyamatot észre sem vesszük, mivel nincsenek tünetei. Mégis, a vércukorszint-érték emelkedik (emelkedhet), ami gyakran vezet a tipikus időskori cukorbetegséghez (másodfokú diabétesz). A következmények komolyak: magas vérnyomás, szívbetegség, magas koleszterinszint. Izomtréninggel ez a kockázat is nagy mértékben csökkenthető. A koleszterin A „rossz” és , jó” koleszterin aránya ugyancsak fontos biomarker. Arról van szó, hogy a jó, az ún. telítetlen zsírsavak aránya a vérben legyen magas, mivel ezek gátolják a veszedelmes vérlemezkék képződését, és tisztítják az ereket. A középkorúaknái ennek az aránynak 4,5-nek kell lennie (vagy még alacsonyabbnak). Ezt úgy számítják ki, hogy az összkoleszterinszintet elosztják a HLD-értékkel (jó koleszterinnel). Az alacsony koleszterinszint azonban - ha a HLD aránya alacsony - önmagában még nem tekinthető kedvezőnek. A helyes arányt az étkezés és a fizikai aktivitás biztosítja. A vérnyomás A fejlett ipari országokban a magas vérnyomást életveszélyes, alattomos betegségnek tekintik. Tünetek nélkül alakul ki, a legtöbben nem is tudnak róla. Vérnyomásnál két értéket mérnek: a felső, szisztolésat és diasztolésat. A szisztolés nyomásértéket 140 alatt tartják normálisnak, a diasztolésat 85 alatt. A túlsúly, a dohányzás, a sós ételek, az alkohol negatívan befolyásolják a vérnyomást. Életmódváltással azonban ez is szinten tartható. A csontsűrűség Magasabb korban a csont ritkul, törékennyé válik, ami a természetes ásványi anyagok elvesztésének következménye. Amikor ez á veszteség túl nagy, oszteoporózisról, csontritkulásról beszélünk. Sok kalciumot tartalmazó élelmiszert kell fogyasztani, de fontos mód a csontrendszer fizikai terhelése, ami megkönnyíti a csontok kalciumfelvételét és beépülését. A teniszjátékos csontjai például sokkal erősebbek és sűrűbbek a kezén. A testhőmérséklet regulálása Testünkben amolyan hőszabályozó, termosztát működik, ennek köszönhetően reagálunk a külső hőmérséklet-változásokra. Az izzadással megakadályozzuk a szervezet túl- hevülését; amikor vacogunk vagy mozgunk, a megfázás ellen védekezünk. Ez a hőszabályozó azonban a kor előrehaladtával egyre rosszabbul működik. Elsősorban a vese működése csökken, ez pedig a vízháztartás belső szabályozását befolyásolja, nem tudunk izzadni. Az irányító mechanizmus jobb állapotban marad annál, aki rendszeres testmozgást végez, tehát izzad is, ebben az esetben a szervezet megtanul gazdálkodni a vízháztartásával. A „gyakorlott izzadok” lényegesen kevesebb létfontosságú ásványi anyagot veszítenek, mint azok, akik mozgásszegény életmódot folytatnak. (köp) Az időskor ismérvei egy adag öniróniával ** Tengernyi sok ideje lesz, csak nem tudja, mit kezdjen vele. éé Ha leül egy parkban, hogy gyönyörködjön a természet szépségében, pillanatok alatt elnyomja az álom. Ha valamit venni akar magának - például egy szép ruhát -, mindig akad majd valaki, aki szelíden lebeszéli róla. Nem tiltja meg, csak tapintatosan megjegyzi, hogy úgysem hordja már el... ** Éppen olyankor kezdik úgy emlegetni, mint aki mindenre emlékezik, amikor kezd felejteni. éé Hízelegni fognak, hogy milyen pompásan néz ki, mintha nem tudnák, hogy önnek is van otthon tükre. V Sokat fog olvasni, de mire a lap végére ér, már nem tudja, mit olvasott. * Örök harcban lesz a cipőkkel. Vagy mindegyik szorítja, vagy leesik a lábáról. Mennél kevesebb lesz a foga, annál falánkabbá válik, éé Bármit egyen is, az étel vagy gyomorégést okoz, vagy hasmenést. » Fejjel mászik be a kádba, mivelhogy a lába térdben nem hajlik, v Rengeteg tapasztalattal rendelkezik, de senki sem kíváncsi rá. * Amikor újságot vásárol és elejti a pénztárcáját, úgy tesz, mintha csak a térdét akarná leporolni, aztán a bokájánál igazgat valamit, közben megroppan a dereka, s ezzel befellegzett a mozgékonyságának. Dühösen belerúg a pénztárcába (ha bír). ** Olyan sokszor keresi fel a mellékhelyiséget és oly hosszadalma- san intézi folyó ügyeit, hogy nem lesz ideje vizet inni. ** Lesz egy szemüvege közeire, távolra, szélességre, lesz egy bifokális, egy trifokális meg egy fél szárú, amellyel lát is. ^ Sok időt tölt majd az ágyban. Nem a pihenés (vagy egyéb örömök) okán, hanem, mert nem bír felkelni. S ha valaki azt kívánja, éljen százhúsz évig, elküldi a..., ahol a Herkó páter lakik. EMBERNEVELŐ Megérik, mint alma a fán VEKERDY TAMÁS udnunk kellene: ahogy a kisgyermek magától áll fel és indul el, ahogy magától tanul meg beszélni, úgy egész fejlődése, érlelődése spontán és szabad folyamatokhoz kötött - melyekben a legfejlesztőbb tevékenység a szabad játék. (Amire a gyereket először a felnőtt vagy nagyobb testvérjátszótársnak kell rávezetnie. Az tud jól egyedül játszani, akivel előzőleg játszottak, és aki testi s lelki értelemben biztonságban érzi magát.) Ha járni tanítgatjuk a kisgyermeket, ha ujjúnkat odanyújtva felállásra buzdítjuk, mielőtt magától felegyenesedne, ezzel ortopédiai és lelki szempontból egyaránt ron gáljuk a járás biztonságát. Ha a csontvégek porcos részei kellően megkeményedtek és megtörtént az idegrostok elszigetelődése, akkor a kisgyerek magától feláll, és elindul. Nagy egyéni különbséggel, de ennek nincs jelentősége! Nem „tehetségesebb”, nem fejlődik biztatóbban a két éven belül korábban felálló gyermek. És ugyanez a helyzet a beszédfejlődéssel is. A beszélni tanítgatott - a beszédjében „fejlesztett ” - gyerek általában később fog beszélni és rosszabbul, s még szerencse, ha nem dadog majd. Három éven belül nyugodtan megvárhatjuk, amíg magától megszólal. Ebben is nagyok az egyéni eltérések, a lányok általában előbb beszélnek, mint a fiúk. Ha látjuk, hogy a gyermek egyre többet ért, és reagál is rá a maga módján, a maga egy-két szavával, csak éppen „rendesen beszélni nem hajlandó”, nincs ok az aggodalomra. A korán, egyéves koruk körül - vagy netán előbb megszólalók egy-két szót mondanak csupán, és többnyire azt is csak az anyjuk érti. A hároméves koruk körül beszélni kezdők úgyszólván rögtön mondatokban beszélnek. A gyerekeknek ezek az érlelődési folyamatai belső törvényszerűségeket követnek. Ezeket nem szabad megzavarni, felesleges - és gyakran káros - siettetéssel. Az iskolaérettség fogalma jó szó. Valóban: a gyerek megérik az iskolára, mint az alma a fán. Magától! Nem az óvodai „kötelező” vagy „előkészítő” foglalkozások következtében és eredményeképpen. Add ismert olyan kisgyereket, aki nem járt óvodába, tudhatja, hogy ha egyébként megfelelő környezetben nőtt fel, például két-három éves kora óta járt a mamájával bevásárolni a boltba, netán nagyobb testvérei is voltak, időnként lemérték, hogy mennyit nőtt, milyen magas - ez a kisgyermek négy-négy és fél éves kora körül biztos, hogy számolni kezd. „Egy kezem van, meg egy kezem van, mama két kezem van?” - valahogy így, vagy más hasonló felfedezésekkel. Mire iskolába lép, minden matematikai foglalkozás nélkül is biztosan mozog az ötös - de gyakran tízes, húszas - számkörben is. Magától! Illetve a környezetében tapasztaltakból kiindulva. A Waldorf- óvodában például nincs semmiféle matematikai foglalkozás. De van a játékhoz mérőszalag, mérő- rúd, mérleg, vadgesztenye, bab, és a boltos játék egyéb felszerelései. És a napi sütés-főzés közben természetesen az óvónők és a velük tartó gyerekek mérnek és számolnak is, akárcsak ha valamiféle játékszert készítenek vagy javítanak. (Amikor a hetvenes évek elején a Német Szövetségi Köztársaságban bevezették az iskolaérettségi vizsgálatokat, megkérdezték a Waldorf-óvodákat, vállalják-e, hogy felkészítik a gyerekeket ezekre a vizsgálatokra. A Waldorf- óvodák áttanulmányozták a vizsgálatok anyagát, és vállalták, hogy a gyerekeket felkészítik, de nem csináltak semmi mást, mint amit addig. És a gyerekek természetesen elérték az iskolaérettségi szintet!) Mindezt azért mondom el, hogy megvilágítsam: a gyereknekjó, megfelelő testi és lelki biztonságot adó, ingerdús környezetre van szüksége kisgyermek korában ahhoz, hogy kedvezően fejlődjön, és hogy fejlődése egyébként spontánul folyik a kedvező környezetben. (Gyerekek, óvodák, iskolák, Saxum Kiadó, 2001) Céltudatos életmóddal késleltethető az öregség
