Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-28 / 226. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 28. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Figaro házassága szombat, vasár­nap 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger v. 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Kék rózsa sz., v. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Fiatalság, bolondság sz. 19 GYŐR NEMZETI SZÍNHÁZ: Hotel Menthol sz. 19 A nyomorultak v. 19 POZSONY HVIEZDA; Smart Little, kisegér 2 (am.) sz., v. 14,15.30,17 Édes kis semmiség (am.) sz., v. 20.30 MLADOST: Lilo és Stich - A csillagkutya (am.) sz., v. 13.15,15 Az ördög éve (cseh) sz., v. 16.45,18.30, 20.15 AUPARK - PALACE: Egy fiúról (ang.) sz., v. 17.25, 19.35 Austin Powers - Aranyszerszám (am.) sz., v. 16.55,19.15, 21.25 Rossz társa­ság (am.) sz., v. 21.55 Bízd a hackerre! (am.) sz., v. 14.45 Édes kis semmiség (am.) sz., v. 15.30, 17.30, 19.30, 21.30 Lantana (ausztr.) sz., v.. 20.30, 22.55 Lilo és Stich - A csillagkutya (am.) sz., v. 14.25, 16.20, 18.15 Különvélemény (am.) sz., v.. 15, 16, 18, 19, 21 Men in Black - Sötét zsaruk 2 (am.) sz., v. 15.25 Smart Little, kisegér 2 (am.) sz., v. 14,16,18,20 A rettegés arénája (am.) sz., v. 20.10,22.35 Pók­ember (am.) sz., v. 14.35 Vándormadarak (ff.-ném.-ol.-sp.-sv.) sz., v. 17.40,19.40 Az ördög éve (cseh) sz., v. 14,16,18,20, 22 Scooby Doo - A nagy csapat (am.) sz., v. 14.30, 16.30, 18.30 A tűz birodalma (am.) sz., v. 14.30, 16.45, 19, 21.15 Kísérleti gyilkosság (am.) sz., v. 17, 19.30 A kirándulás (cseh) sz., v. 15.30, 21.40 PÓLUS - STER CENTURY: Austin Powers - Aranyszerszám (am.) sz., v. 14.30,16.35, 18.45 Édes kis semmiség (am.) sz., v.14.15,16.15,18.15,20.15,22.15 Lilo és Stich - A csillagkutya (am.) sz., v. 14,15.25, 17.20 Különvéle­mény (am.) sz., v. 14.20, 16.05, 17.10, 18.55, 20 A rettegés arénája (am.) sz., v. 19.10,21.40 2020: A tűz birodalma (am.) sz., v. 17,19,21 Kísérleti gyilkosság (am.) sz., v. 20.55 KASSA TATRA: Az ördög éve (cseh) sz., v. 16,18, 20 CAPITOL: Smart Little, kisegér 2 (am.) sz., v. 16,18 Lantana (ausztr.) sz., v. 20 ÚSMEV: Smart Little, kisegér 2 (am.) sz., v. 16 Különvélemény (am.) sz., v. 17.45, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Üldözési mánia (am.) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Austin Powers - Aranyszerszám (am.) sz., v. 17, 19.30 KO­VÁK: Gosford Park (am.) 19.30 GALÁNTA - VMK: Scooby Doo - A nagy csapat (am.) sz., v. 17.30 Vénasszonyok nyara (cseh) sz., v. 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Egy fiúról (ang.) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Angyali arc (cseh) sz. 16.30,19 NAGYKAPOS - ZEMP­LÉN: Álmok útján (am.) sz., v. 19 GYŐR PLAZA: Austin Powers-Aranyszerszám (am.) sz., v. 18 Bizsergés (an- g.-ném.) sz., v. 20 A buliszervíz (am.) sz., v. 11.15,13.30, 15.45, 20 Egy fiúról (ang.) sz., v. 12,14,16,18,20 A fegyverek szava (am.) sz., v. 12.15, 14.45, 17.15, 19.45 Jégkorszak (am.) sz., v. 11, 13,15.45 A kaptár (am.-ném.-ang.) sz., v. 20.15 A kismenő (am.) sz., v. 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Különvélemény (am.) sz., v. 11.30, 14.15, 17, 19.45 Milliókért a pokolba (am.) sz., v. 19.45 Most már elég! (amerikai) sz., v. 17.45,20 On-lány (ang.-am.) sz., v. 17.30 Október 5. - a Múzeumok Hosszú Éjszakája Ausztriában Egész nap egy jeggyel MTI-JELENTÉS Bécs. Ausztriában október 5-én ren­dezik meg harmadik alkalommal a Múzeumok Hosszú Éjszakáját, amelynek keretében a fővárosban és a tartományi székhelyeken az ér­deklődők este 18 órától éjjel 1.00-ig mintegy 300 múzeumot tekinthet­nek meg egy jeggyel, amelynek árá­ban benne van a helyszínek között körjáratban közlekedő buszokra szóló jegy is. Csak Bécsben 32 múzeum várja éj­szakába nyúlóan a látogatókat, köz­tük olyan neves intézmények, mint a nagyon gazdag gyűjteménnyel bí­ró Kunsthistorisches (szépművésze­ti), a Leopold gyűjtemény, a Ludwig alapítvány Modern Művészetek Mú­zeuma, a csodás nagyterméről híres Osztrák Nemzeti Könyvtár és annak a világon a leggazdagabbnak számí­tó papirusz-gyűjteménye, az Óra­múzeum, a Kincstár, a szintén világ­hírű Természettudományi Múze­um, a császári Ezüstkamra, vagy a Szecesszió kiállítóterem, amely kor­társ művészeti alkotások mellett csodás belső arányaival és egy vi­szonylag kevéssé ismert, egész ter­met betöltő Gustav Klimt-freskóval várja az érdeklődőket. Ráadásul ezen az éjszakán szinte minden nyitva tartó múzeum vala­mi mást is kínál a gyűjteménye mel­lett: a KunstHausWienben csocsó- bajnokság, a Műszaki Múzeumban borkóstoló is váija az oda látogató­kat, másutt zenei események lesz­nek, s a legtöbb helyen külön erre az alkalomra összeállított vezetés is lesz, hogy a nézelődők az adott gyűjtemény legfontosabb darabjait ismerhessék meg. A Múzeumok Hosszú Éjszakáját az ORF rádió és televízió kezdemé­nyezte a közszolgálati feladatok tel­jesítésének részeként, és az osztrák állami televízió ennek megfelelően egész éjszaka nyomon kíséri az ese­ményeket, ami a rendezvénnyel együtt hatalmas reklámot jelent a kiállítási intézményeknek. A Múze­umok Hosszú Éjszakája már tavaly is nagy siker volt: a fővárosban 40 ezren váltottak rá jegyet, s ezzel ösz- szesen 120 ezer alkalommal léptek be a bécsi múzeumokba, vagyis át­lagosan minden jeggyel három kiál­lítást néztek meg. A kiindulópont idén Bécsben a Hof- burgnál lévő Hősök tere: innen in­dulnak a buszok a múzeumokhoz, az egész éjszaka érvényes jegyek teljes ára 14 euró, 12 év alatti gyere­keknek ingyenes. (Részletesebb in­formációk az interneten www.orf.at címszó alatt, s ott a Kultur című rub­rikában találhatók.) Gerry Atkins: „Olyan ez, mintha valaki a Keresztapa című film kapcsán rendezne divatbemutatót" A zene mint stíluseszköz A Tarantino-filmek zenei anyaga önálló karriert futott be. A bizarr, ám nagyszerű válogatás legtöbbször a ren­dező érdeme, ám azt még a mester sem hitte volna, hogy 2002-ben egy Tarantinos ne­vű zenekar zajos sikert arat a budapesti Sziget Fesztivál nagyszínpadán. Vezetőjük­kel, Gerry Atkins-szel beszél­gettünk. JUHÁSZ KATALIN Gondolom, ez a banda Quentin Tarantinónak köszönheti létét. Ha nem lennének a filmek, ti sem turnéznátok ekkora siker­rel. Ez csak félig-meddig igaz. Én a ma­gam részéről régóta ismerem és szeretem ezeket a dalokat, még Tarantino előtörői, igaz, már kezd­tem elfelejteni őket, amikor felbuk­kantak a filmekben. Nagyon tet­szett, ahogy a rendező új kontex­tusba helyezte a kissé megkopott dalokat, új életet lehelt beléjük. Manapság bármiből lehet filmze­ne, de a két műfaj csak ritkán erősí­ti egymást olyan mértékben, mint Quentin Tarantinónál, aki egyfajta stíluseszközként használja a zenét. Nem vádoltak benneteket azzal, hogy hasznot akartok húzni a fil­mek sikeréből? A gyanú árnyéka annál is inkább rátok vetülhet, mivel a koncerteken gengszter­szerelésben feszítetek. A dalok eredeti előadói is rendkí­vül jól jártak Tarantinónak köszön­hetően. A Kool and the Gang, Dusty Springfield, vagy a Statler Brothers lemezeit újra vásárolják, a szörfös zenék pedig valóságos re­neszánszukat élik. A zenekar egyébként nem csak a filmekben szereplő dalokat játssza, olyan szá­mokat is műsoron tartunk, ame­lyek nyugodtan felcsendülhettek volna a jelenetek alatt, mivel bele­illenek Tarantino világába. Annak idején felléptünk a Jackie Brown amszterdami bemutatójának ban­kettjén, és még a stáb tagjait is be­húztuk a csőbe, ők sem tudták megmondani, melyik a betétdal, és melyik nem az! Nem is játsszuk az összes számot a cédákról, kiválo­gattuk a kedvenceinket. Nekünk az atmoszféra a fontos. Úgy állunk hozzá a zenéhez, mint a Fun Loving Criminals, ha hallottad már őket... Nemcsak, hogy hallottam, de azonnal ők ugrottak be, amikor láttalak titeket a színpadon. Ennek nagyon örülök, mert akkor jó úton járunk! Olyan ez, mintha valaki a Keresztapa című film kap­csán rendezne divatbemutatót. Áz sem csupán jelmez-felvonultatás lenne, hanem egy korszak megra­gadása. A rosszfiúk ma is kivételes ízléssel öltöznek, és nagyon adnak a részletekre. Ezért lépünk fel sötét öltönyben és nyakkendőben. A kedvenc Tarantino-filmem egyéb­ként a Reservoir Dogs, ahol a leg­jobban öltözött szereplő a nagyobb gazember, és ahol a viselet szinte paródiába hajló módon fontos ré­sze a jellemábrázolásnak. Szerinted az is kedvelhet titeket, aki ez ideig egyetlen Tarantino- filmet sem látott? Persze, hiszen igyekszünk szóra­koztatnak lenni, humort belevinni a koncertekbe és „maradandó” él­ményt szerezni. Van egy internetes honlapunk, ahová olyanoktól is ka­punk kedvező visszajelzéseket, akiknek nem tetszenek a filmek, de láttak minket valamelyik fesztivá­lon, és jót buliztak a zenénkre. Azt azért remélem, nem taga­dod, hogy ez a banda elsősorban egy üzleti vállalkozás. Nem tagadom, de vajon melyik banda nem üzleti vállalkozás? Csak kevesen vallják be, mert pénzről beszélni olyan művésziet- len dolog! Mindenki sikert akar, mindenki szeretné, ha sokan meg­vennék a lemezeiket. Mivel a Ta­rantinos koncertzenekar, nincs le­mezkiadónk, és érthető okokból cédáink sem jelentek meg, csak az élő fellépésekkel kereshetünk pénzt. Minden meghívást elfoga­dunk, a legkisebb porfészkekbe is elmegyünk. Nem a porfészek szóról jutott eszembe, de Pozsonyban is ját­szottatok már.... Igen, ha jól emlékszem, két évvel ezelőtt léptünk fel egy klubban, meglepetésként. Remek hangulatú koncert volt, emlékszem, a tömeg majd szétfeszítette a falakat. Milyen zenét játszottál a Ta­rantinos előtt? Tizenhat éves korom óta zenész va­gyok, sokfelé megfordultam, rock-, blues-, és dzsesszegyüttesekben gi­tároztam. Egy időben a soullal is megpróbálkoztam. Amikor a Ta- rantinosba toboroztam az embere­ket, igyekeztem hasonlóan sokol­dalú zenészeket találni. Nehogy azt hidd, hogy újsághirdetést kel­lett feladnom. Elég volt néhány pubban széthintenem az informá­ciót, jöttek maguktól a kalandra éhes „rosszfiúk”. Mi lesz veletek, ha kedvenc ren­dezőtök nem forgat több filmet? Nem félek ettől sem, mert Taran­tinónak hála egymásra találtunk a fiúkkal, és sokféle irányba elindul­hatunk. Hasonlóan gondolkodunk a zenéről, azt sem tartom lehetet­lennek, hogy egyszer majd saját számokat írjunk a „klasszikus” ala­pokra. Kísérhetünk szólóénekese­ket is, szinte bárkit. A magunk urai vagyunk, nem dirigálnak nekünk mindenféle marketingmenedzse­rek. Ez a fajta szabadságérzet meg­fizethetetlen! FÜST MILÁN PÁLYÁZAT Tíz év után ismét magyar nyelvű regionális lap Ipoly Menti Hírvivő PUNTIGÁN JÓZSEF A Magyar Tudományos Akadémia Füst Milán Fordítói Alapítvány pá­lyázatot hirdet fordítói ösztöndíj elnyerésére. Az ösztöndíj elnyeré­sére pályázhatnak azok, akik ma­gyar irodalmi művek idegen nyelv­re fordításához, vagy magyar iro­dalom idegen nyelven történő nép­szerűsítéséhez kérnek támogatást. A kérelmeket 2002. október 15- éig kell beküldeni, a pályázó mun­kásságának bibliográfiáját mellé­kelve. A pályázatokat az Alapítvány levele­zési címére: Budapesti 1. sz. Ügyvé­di Iroda (1053 Budapest, Kecske­méti u. 13.) dr. Rőder Edit részére kérjük megküldeni. Olykor a saját régiómban érnek váratlan meglepetések. Ilyen esett meg velem a közelmúltban, ami­kor a losonci Magyar Kulturális Központ információs asztalán megláttam az Ipoly Menti Hírvivő I. évfolyamának 1. számát. Szűkebb hazámban közel tíz esztendeje nem jelenik magyar nyelvű regionális lap, sem heten­te, sem negyedévente, sem más formában. A körülbelül két évvel ezelőtti, ilyen irányú kezdeményezés sem kapta meg a szükséges támoga­tást, a helyi regionális lapokban pedig mindenfajta szándék hiány­zik a magyar nyelvű melléklet megjelentetésére. A Rákóczi Szövetség Ipoly Menti Regionális Szervezetének kiadvá­nya szerkesztőként a kalondai Papp Sándort jegyzi, szerkesztőbi­zottságában Rusnák Beatrix, Ben- cik Katalin és P. Ocsovai Andrea neve olvasható. Papp Sándor beköszöntőjében egyebek között ezt írja: „Ez a Hír­vivő Önhöz, Hozzád szól, mert a mindennapi kenyerünk mellett mindnyájunknak gondunk van sok másra is, ami ugyanúgy az éle­tünk része. Gondunk kell, hogy le­gyen a szüléink által megélt és őr­zött múltra, a gyermekeink iskolá­ira, a magyar közösségünk szám­beli megmaradására itt, az Ipoly partján.” A nyolcoldalas kiadvány első számában Rusnák Beatrix a losonci Kármán József Magyar Ta­nítási Nyelvű Alapiskola Pitypang gyermek néptáncegyüttesét mu­tatja be, ismertetve annak rövid történet is, a 4. és 5. oldalon a kalondai Pro Kalondiensis Polgári Társulás által gondozott kalondai. Közösségi Házról és Palóc Múze­umról olvashatunk egy összeállí­tást és egy ehhez kapcsolódó felhí­vást. A 3. oldalon a Nógrád vár­megye monográfiájából átvett Terbeléd község bemutatása ol­vasható. Az utolsó oldalon a Rákó­czi Szövetség által megjelentetett Rákóczi Figyelőből átvett hírek kaptak helyet. Mondhatnák, szerény a tartalom, írhatnám is, hangsúlyt helyezhet­nék rá, de nem teszem, mert nem ez a lényeg. Bízom abban, hogy a kezdeménye­zés nem lesz kérészéletű. Bízom abban, hogy a most még ingyenes kiadványt sokan a kezükbe veszik, hogy a lappal szemben támasztott igényeik növekedni fognak, hogy a bevezetőben megfogalmazott cél - „... azokhoz szóljon, akik vallják, kultúránk, anyanyelvűnk kötelez, hogy közösségünket formáljuk, erősítsük ...” - a szerkesztőket is kötelezni fogja arra, hogy keressék és megtalálják a lapnak azt az ar­culatát, amely tartalmában és mi­nőségében is elnyeri az olvasók tetszését. „A művészet játék...” címmel érdekes, a gyermeki képzeletet megmoz­gató kiállítás látható a pozsonyi Bibiana-házban. Nem véletlenül kölcsö­nözték a kiállítás rendezői címként Ludovít Fulla szavait, ugyanis a szlo­vák festészeti modernizmus képviselőjének centenáriuma alkalmából an­nak művészetével szeretnék - játékos formában - megismertetni a gyere­keket. (Mária Baloghová felvétele) „Tarantinónak hála egymásra találtunk a fiúkkal, és sokféle irányba elindulhatunk." (Andrea Lozeková felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents