Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-26 / 224. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 26. Riport Chateau Belá - egy új bormárka, amely ismertté teheti Muzslát és a Párkány környéki szőlőtermelő vidéket Európa-szerte és a tengerentúlon egyaránt Börtönből bormúzeum lesz a bélai kastélyban // / A leendő bormúzeum udvara ma Miroslav Petrechet mindenki ismeri Muzslán és környékén. Mégis, amikor neve szerint keresem őt a faluban, szinte senki nem tudja, kiről van szó. Szlovákia egyik legjobb szőlőtermesztőjét és borászát a térségben mindenki csak „kis mérnöknek” szólítja. Ez még állítólag akkor ragadt rá, amikor több mint három évtizeddel ezelőtt a helyi szövetkezetbe került, s friss diplomásként az agronómus mellé osztották be. GÁGYOR ALÍZ A bosácai származású Jelenleg Párkányban élő Miroslav Petrech a szőlőtermesztés megszállottja. Azt tartják róla, azon kevesek közé tartozik Szlovákiában, aki mindent tud a szőlészetről és a borászatról. Ennek ellenére kicsit hitetlenkedve fogadom szavait, hogy a muzslai és a falu környéki dombok - a természeti és éghajlati adottságoknak köszönhetően - akár olyan hírnévre is szert tehetnének, mint amilyet például a tokaji borvidék élvez. A kétkedés bizonyára lerí rólam, mert vendéglátóm azonnal kocsiba vágja magát, hogy bemutassa 62 hektáros birodalmát, amelyet egykor maga telepített. A területet most társával, Szabó Attilával, a helyi szövetkezettől bérli. „Ezek a dombok ideálisak a borszőlő termesztésére” - mutat körbe kísérőm, aki szerint Párkány környéke az ország legjobb szőlőtermő vidéke. Rögvest kiderül róla az is, hogy idestova 33 éve, tehát idejövetele óta munkálkodik azon, hogy a térség bekerüljön, bekerülhessen a hazai és külföldi borászok és borkedvelők köztudatába. Miroslav Petrech már csaknem harminc éve okítja - természetesen magyarul - a helybélieket arra, hogy miként kell szőlőt telepíteni, művelni, kezelni, metszéssel alakítani, mivel kell permetezni ahhoz, hogy a tőkén egészséges és magas cukorfokú fürtök teremjenek, amelyekből kiváló minőségű bort lehet előállítani. Vendéglátóm nem kis büszkeséggel a hangjában újságolja, hogy az országhatár túloldalára is gyakran hívják előadást tartani, „pedig Magyarország igazi borásznagyhatalomnak számít”. Perspektivikus ágazat (lehetne) A kilencvenes évek elején Szlovákia területén még megközelítőleg 25 ezer hektáron termesztettek szőlőt. Az első általános mezőgazdasági összeírás adatai szerint tavaly már csak 12,6 ezer hektáron foglalkoznak vele, miközben a meglévő ültetvények 70-80 százaléka elöregedett. (Szlovákia az EU-csaüakozás után 23 ezer hektáros szőlészettel számol. Az ültetvények 82%-a Nyugat-Szlovákiában lesz, az agrártárca koncepciója nem feltételezi a szőlő- termesztő területek bővítésével Közép- és Kelet-Szlovákiában.) Miroslav Petrech 1994-ben alapította meg a Rivel Kft.-t. Úgy fogalmazott, a helyi szövetkezet kényszerítette őt arra, hogy bérbe vegye az 52 hektáros szőlőültetvényt és a mintegy 20 hektáros gyümölcsöst. (A 28 állandó munkást foglalkoztató kft. neve a térségben legelterjedtebb három szőlőfajta, az olaszriz- ling, a zöld veltelini és a leányka nevéből állt össze.) Kezdetben még csak 800 ezer koronás évi bérleti díjat kértek tőle, ma már 1 millióval többet követelnek, miközben a bérleti szerződéseket csak rövid időre, legfeljebb 5 évre hajlandóak cégével megkötni. „Ez irtózatosan sok pénz” - fakad ki vendéglátóm, nem titkolva véleményét az ilyen bérleti feltételekről. „Ha nem művelnénk ezt a szőlőt, két év alatt tönkremenne. A döntéshozók csak á bevételeket látják, sejtelmük sincs arról, hogy a szőlőtermesztés milyen óriási kiadásokkal jár.” A kft. ügyvivője szerint a szőlőtermesztés és borkészítés - az ágazatban uralkodó helyzet ellenére - perspektivikus, bár meggazdagodni belőle, állítja, nem lehet. „A termelőknek mindig a minőségre kell törekedniük, hiszen a minőségi szőlőért aránylag jó pénzt fizetnek a felvásárlók, s iránta mindig van kereslet.” Hogy a Rivel Kft. terménye iránt nagy az érdeklődés, arról magam is meggyőződhettem - muzslai látogatásomkor szinte szünet nélkül csengtek a telefonok a kft. telephelyén, mindenki azt akarta tudni, van-e még eladó szőlő, milyen cukorfokú, s mikor jöhet érte. Persze nem volt ez mindig így. A két szőlész nem szívesen emlékezik vissza az 1998-as évre, amikor a kassai borüzem fedezetlen váltókkal vagy 9 millió koronát vett ki zsebükből. Ráadásul a kft. abban az időben még a helybéliektől is vásárolt fel szőlőt, amelyet szintén a kassaiaknak adott. Természetesen az ellenértéket ezért a szőlőért sem kapta meg. Hogy a Rivel ne maradjon adós senkinek, Miroslav Petrech és Szabó Attila úgy döntött, mintegy 2,5 millió koronát saját cégük kasszájából veszik ki, hogy megtérítsék a kistermelők kárát. Borkóstoló, magyarázattal A muzslai kft. maga nem állít elő bort, szinte az egész szőlőtermést értékesíti, jobbára szerződéses alapon a bazini, récsei és a senkvicei borüzemnek. Akadnak azonban kivételes vevők is. Közéjük tartozik például Rusecky úr, a hodoníni borász, aki 1996 óta minden évben itt vásárolja meg a bor alapanyagát. Az idei terméssel igen elégedett. „A terméshozam ugyan kisebb, ám a szőlő minősége lényegesen jobb, mint a tavalyi volt. A cukortartalom minimum 21 fokos lesz” - saccolta. Amíg a teherautóját rakodták, elmondta: ilyen alapanyagból élesztők, enzimek és egyéb vegyszerek hozzáadása nélkül is jó, sőt díjnyertes bort lehet előállítani. „Több dél-szlovákiai termelőnél is megfordultam már, ám olyan gyönyörű szőlőültetvényt, mint Muzslán, csak ritkán látni.” Ez egybecseng Szabó Attila szavaival, akitől megtudtam: amikor híre ment annak, hogy a Rivel Kft. bérmunkában szőlőtelepítést is vállal, még Bazin környékéről is kaptak megrendelést szőlőtelepítésre. Muzslán és környékén úgy hírlik, Miroslav Petrechnek és a Korpás Andrásnak, a kürti szőlőnemesítőnek és országos hírű borásznak, hivatásos borkóstolónak köszönhető, hogy a térségben meghonosodtak a borversenyek. Ezek a hagyományos borversenyektől annyiban különböznek, hogy a szakavatott borászok és hivatásos borkóstolók el is magyarázzák a vincelléreknek, hogy mi miért kapott pontot, vagy ellenkezőleg miért bukott meg a pontozóbíráknál. És az eredmény? „Amíg 15 évvel ezelőtt a versenyre benevezett borok 80 százaléka vegyes szőlőből készült, addig ma már csak fajtabort készítenek a magukra valamit is adó borászok. És jobban odafigyelnek a fajtaválasztásra, valamint az agrotechnikára is” - mondja büszkén vendéglátóm. Szavaiból azonban az is kiderül, hogy még mindig akadnak - sajnos a térségben is - olyanok, akik szeretnének gyorsan meggazdagodni. Bor a bélai kastélyban Miroslav Petrech úgy tűnik, szerencsés csillagzat alatt született. A megrögzött szőlész egy véletlennek köszönhetően már-már karnyújtásnyira van régen dédelgetett álmának megvalósulásától. Attól, hogy Muzsla és térsége bekerüljön a hazai és külföldi, vagy akár tengerentúli borászok és borkedvelők köztudatába, a muzslai szőlőből készített bor pedig ott legyen a legnagyobb ínyencek vi- notékájában. A lehetőséget a szomszéd községbeli kastély szolgálja, amelyet utolsó tulajdonosának leszármazottai most újítatnak fel. A rokonság egyik tagja kitűnő németországi szőlőtermesztő és borász. Fejébe vette, hogy Bélán egyebek mellett bormúzeumot, borpalackozót hoz létre és teret ad a borászattal, pontosabban rajnai rizlinggel kapcsolatos rendezvényeknek, konferenciáknak. A Bélai Kastély Kft. ügyvivőjévé Miroslav Petrechet kérte fel. „A Rivel Kft. szállítja, illetve vásárolja fel a kastély számára a rajnai rizlinget, amelyet azután bérmunkában helyben feldolgozunk és palackozunk. Tavaly mindössze 9,5 ezer liter rajnai rizlinget készítettünk, az idén már 22 ezer litert szeretnénk kitermelni. Az egész termés Chateau Belá néven nyugat-európai és tengerentúli piacokra kerül, így például Németországba, majd onnan Amerikába, Kanadába, Ausztráliába... A címkén természetesen fel van tüntetve, hogy a szőlő a párkányi körzetből, Muzsla térségéből származik” - újságolja az örömteli hírt Petrech. Majd mintegy mellékesen megjegyzi, hogy a tavalyi évjárat 8-12 euróba kerül palackonként. Az idei bor ára, a szőlő kitűnő minőségének köszönhetően, palackonként akár 35-40 euróba (1600- 1700 koronába) is kerülhet. A kastély borospincéjét - ahol télen, nyáron kiegyensúlyozott, 12,5 fokos hőfok mellett érik a nemes nedű - minden, borászathoz kicsit is értő látogató méltán irigyelheti. Bélán 2001 januárja óta nagy a sürgés-forgás, jelenleg 62 helybéli és környékbeli kőműves, ács és más szakmunkás dolgozik a fénykorában vadászkastélyként funkcionáló épületegyüttes helyreállításán, amely a rendszerváltás előtt volt mezőgazdasági iskola és börtön, később pedig raktár. A helyre- állítást a német tulajdonosok finanszírozzák. „Jöjjön el két hónap múlva” - invitál az egyik munkás, aki Párkányból jár ide dolgozni. O és munkatársai is büszkén ecsetelik, hogy mennyit haladtak másfél év alatt. Tóth Ignác intéző óvatosabban fogalmaz. Azt azonban ő is megerősítette, hogy december derekán kellene átadniuk a kastélyvendéglőt és a hozzá tartozó konyhát, tavasztól pedig újabb részek üzembe helyezésére lehet számítani. Készségesen kalauzol végig azon az épületrészen, amelyet a napokban fejeztek be. A látvány lenyűgöző. A tapasztaltak alapján biztosra veszem, hogy december derekán sor kerül a kastélyvendéglő avatójára, egy év múlva pedig nívós borászati rendezvényeket is tartanak a megközelítőleg négyszáz lakosú magyar kisközségben. Titkon pedig azt remélem, hogy talán a bélai kastély is hozzájárul a borkultúra és a borfogyasztás hazai színvonalának emeléséhez. Merthogy e téren még nagyon sokat kell(ene) fejlődnünk. Itt érlelődik a nemes nedű (A szerző felvételei) A bélai kastély, amely volt már mezőgazdasági iskola, börtön és raktár egyaránt. Másfél évvel ezelőtt az ablakig ért a szemét és a gaz.
