Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-26 / 224. szám, csütörtök
TÉMA: AZ EURÓPAI UNIÓ ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 26.. A Montreali Szerződés értelmében 1993-tól az Európai Unióban gyártott összes új autót kötelezően katalizátorral kell ellátni Az EU környezetvédelmi politikája Illusztráció Az EU irányelvei és rendeletéi: 1. az ET 92/43/EEC számú irányelve a szabadon élő állatok és növények természetes élettereinek védelméről (Habitat Directive). Az irányelvcélja a biológiai sokféleség megőrzése Európában a szabadon élő állatok, növények és élettereik (biotopjaik) védelmével. E célból egy, a Natura 2000 nevet viselő összeurópai reprezentatív természetvédelmi „háló” van kialakulóban, amely összekapcsolja azokat a területeket, melyek meghatározott különleges biotopokkal rendelkeznek, vagy pedig bizonyos fajok élnek területükön. A területek kiválasztása a III. mellékletben megszabott kritériumok alapján történik, az EB és a tagállamok konzultációja után. Szlovákia a leendő hazai Natura-területek identifikációján dolgozik. 2. az ET 79/409/EEC számú irányelve (Bird Directive) a szabadon élő madarak védelméről 3. az ET 2000/60/EC számú a vizekről szóló keretirányelve (Water Framework Directive) 4. az ET 85/337/EEC és 97/11/EEC számú irányelve a beruházások környezetre gyakorolt hatásának elemzéséről 5. az ET 2001/42/EEC számú irányelve némely fejlesztési terv környezetre gyakorolt hatásának elemzéséről 6. az ET 90/313/EEC számú irányelve a környezetvédelmi információkhoz való szabad hozzáférhetésről 7. az ET 96/61/EEC számú irányelve az integrált szeny- nyezés-megelőző felügyeletről (Integrated Pollution Prevention Control) 8. az ET 1836/93/EEC számú rendelete az ipari tevékenységet folytató vállalatok önkéntes részvételéről az EU környezetvédelmi irányításában és felülvizsgálatában 9. az ET 880/92/EEC számú rendelete a környezetkímélő módon előállított termékek különleges megjelöléséről 10. az ET 1210/90/EEC számú rendelete az Európai Környezetvédelmi Hivatal és az Európai Környezetvédelmi Információs és Monitorozó Hálózatának kialakításáról. Az oldalt írta: Szomolai Valéria Az EK környezetvédelmi politikája az Egységes Európai Okmánnyal (1986) kezdődött, amellyel Európa vállalta a felelősséget a környezetvédelmi problémák megoldásáért. Az Amszterdami Szerződésben (1997) a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem elveinek átültetése a többi ágazat politikájába az EU egyik kulcs- fontosságú céljaként szerepel. ÖSSZEFOGLALÓ Az Európai Közösség megalapításáról szóló szerződés amszterdami módosított változatának 174. cikkelye kimondja, hogy az EK a környezetvédelem terén a következő célok eléréséhez kíván közös politikával hozzájárulni: ♦ az életkörnyezet minőségének megőrzése, védelme és javítása ♦ a természeti erőforrások gondos és ésszerű kihasználása ♦ olyan nemzetközi érvényű intézkedések átültetése a gyakorlatba, amelyek kezelni képesek a regionális és világméretű problémákat. A környezetvédelmi politika így bekerült a figyelem központjába és az Európai Unióról kötött szerződésbe is. A Maastrichti Szerződésben a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődéshez való közeledés mint az EU egyik célja szerepel. Az EU kötelezte magát 2000-ig stabilizálni a szén-dioxidtartalmú emisz- sziók kibocsátását az 1990-es szinten, továbbá a Montreali Szerződés értelmében felhagyni a freonok gyártásával, amelyek nagyban hozzájárulnak az ózonlyuk Idalakulá- sához. 1993-tól pl. Európai Unióban gyártott összes új autót kötelezően katalizátorral kell ellátni. A maastrichti cél elérése érdekében javaslat született az 5. környezetvédelmi munkaprogram, az 1993 és 2000 közötti időszak alapvető stratégiai dokumentumának módosítására annak érdekében, hogy a fenntartható fejlődés követelményei át legyenek ültetve a mezőgazdaság, közlekedés, energetika, ipar és idegenforgalom fejlesztési terveibe. Az 1999-es helsinki csúcstalálkozón (ahol a csadakozási tárgyalásokat Szlovákiával is megnyitották) pontosították ezen követelmények átültetésének stratégiáit az EU mező- gazdasági, közlekedési és energetikai politikájába. Az Európai Bizottság 1999-2001ben egy hosszú távú stratégia vázlatát dolgozta ki, amely a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi nézőpontokat figyelembe vevő fenntartható fejlődési politikákat hangolja össze. Ezt a dokumentumot 2001 júniusában hagyta jóvá Göteborgban. Ezzel a stratégiával képviseltette magát az EU a 2002. szeptember 2. és 10. között megrendezett Föld Csúcstalálkozón Johannesburgban. Politika és alapelvek Az EU környezetvédelmi politikája felvázolja az alapelveket és az irányvonalat, amelyet az Európai Unió a környezetvédelem terén követ. Az EU környezetvédelmi politikája a következő elvekrp épül: ♦ a fenntartható fejlődés szorgalmazása ♦ a nyilvánosság széles körű bevonása ♦ a megelőzés elve ♦ a károk maximális eltávolításának elve ♦ „a szennyező fizet” elv ♦ a környezetvédelmi politika integrálása a szektorok politikáiba Környezetvédelmi munkaprogramok A környezetvédelmi munkaprogramok az EU környezetvédelmi politikájának megvalósulását szolgálják. Az első ilyen környezetvédelmi munkaprogram az 1973-76-os időszakot ölelte fel és főleg a környezeti károk eltávolítására összpontosított. A harmadik munkaprogramban (1982-86) azonban már nem a következmények eltávolítása, hanem a megelőzés volt a központi elem. Jelenleg a 2001-2010 közötti időszakra a 6. környezetvédelmi munkaprogram van érvényben. Készítésekor figyelembe vették az előző, 5. munkaprogram (1993-2000) kritikus kiértékelését, amelynek nem sikerült a gyakorlatba átültetnie a program vezérfonalát, a fenntartható fejlődés eszméjét. Jogszabályozás A környezetvédelmi munkaprogramok alapján készül az európai környezetvédelmi jogszabályozás, amelyet az EU törvényalkotói (az Európai Parlament, Európa Tanács vagy az Európai Bizottság) dolgoznak ki. Ma, több mint 30 éves fejlődés után ezt a jogszabályozást kb. 350 jogi dokumentum alkotja. Az EU környezetvédelmi jogszabályozása a következő területekre (szektorokra) oszlik:- horizontális jogszabályozás,- a levegő minősége,- hulladékgazdálkodás,- vízminőség,- természetvédelem,- az ipari eredetű szennyezés ellenőrzése és rizikómegelőzés,- vegyi anyagok és genetikailag módosított élőlények,- zajártalom,- nukleáris biztonság, sugárvédelem. Az európai környezetvédelmi jogszabályozás nagy része ún. irányelvek formájában történik. Az irányelvek a rendeletekkel ellentétben csak a cél szempontjából kötelező érvényűek. Az egyes tagállamok szabadon megválaszthatják, milyen módon (milyen konkrét intézkedésekkel) érik el az EU által kívánt eredményt. Általánosságban véve elmondható, hogy az EU környezet- védelmi politikája magas színvonalú. Hatása azonban csak akkor érződhet, ha a tagállamok megvalósítják a programból kiinduló környezetvédelmi intézkedéseket. Intézményi háttér Az EU környezetvédelmi politikájának megvalósításáért felelős intézmények az Európai Környezetvédelmi és Nukleáris Biztonsági Vezér- igazgatóság, a Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsa, az Európai Beruházási Bank, az EU környezetvédelmi főbiztosa és az Európai Környezetvédelmi Hivatal. Ez utóbbi feladata objektív és összehasonlítható adatok gyűjtése az egyes tagállamok környezetének állapotáról, amelyek kiindulópontként szolgálnának az EU környezetvédelmi politikájának fejlesztéséhez. Tanácsadó szervként szerepel a különböző szektorok képviselőiből álló Európai Konzultatív Fórum a környezetvédelemért és a fenntartható fejlődésért. Az Európai Bizottság ezenkívül létrehozta a tagállamok környezetvédelmi felügyelőinek nem formális rendszerét is. Finanszírozás A környezetvédelmi programok finanszírozása többféle forrásból történik. A tagállamok saját forrásai mellett számottevő a strukturális alapokból (főleg az Európai Regionális Fejlesztési Alapból) és a Kohéziós Alapból nyújtott támogatás. Jelentős forrásokat biztosít a LIFE program, valamint az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank. Az Európai Unió azt szeretné, ha Szlovákiában még a jövő év folyamán megtörténne a teljes jogharmonizáció, így az ország időt nyerhet a hatékony megvalósításhoz Mit hoz az uniós csatlakozás a környezetvédelem teén? ÖSSZEÁLLÍTÁS Az EU és Szlovákia közötti, 1995. február 1-jétől hatályos Társulási Szerződés alkotja a Szlovákia és az EU közötti sokrétű együttműködés alapját. A szerződés 81. cikkelye a környezetvédelem terén tervezett együttműködést részletezi. Az együttműködés különböző formákban valósul meg: közös információcserével, közös kutatási programokon és szakmai felkészítéseken keresztül, közös stratégiák alkotásával és a jogszabályozás harmonizációjával. Az EU-ba való belépéshez Szlovákia környezetvédelmi jogszabályozását összhangba kell hozni az EU jogszabályaival. A Szlovákia felkészültségét taglaló dokumentum 1999-ben leszögezte, hogy Szlovákiának a belépésig módosításokat kell végeznie környezetvédelmi jogszabályozásában olyan területeken, mint a természetvédelem, vízminőség, zajártalom, hulladékgazdálkodás, levegőminőség, nukleáris biztonság, vegyi anyagok és genetikailag módosított élőlények, az ipari hulladékok, rizikócsökkentés és a horizontális jogszabályozás. 1999-ig ezen a területen kevés eredmény született. Az utóbbi hónapokban viszont felgyorsult az ún. „eurotörvények” elfogadása, illetve a már meglévő környezetvédelmi törvények módosítása az európai irányelveket figyelembe véve. A jogszabályok többségét a szlovák környezetvédelmi minisztérium, míg az átfogóbb jogszabályokat (pl. a zajártalom, vegyi anyagok, stb.) az illetékes minisztériumok (gazdasági minisztérium, egészségügyi minisztérium, földművelésügyi minisztérium) szakemberei készítették. A Szlovákia felkészültségéről szóló legújabb beszámoló tartalmazza a 2001 szeptembere és 2002 májusa között elfogadott jogszabályok áttekintését. Az EU szeretné, ha még 2003 folyamán megtörténne a teljes jogharmonizáció a környezetvédelem terén Szlovákiában. így Szlovákia időt nyerhet a hatékony megvalósításhoz. Ehhez szükséges a megfelelő ügyigazgatás kialakítása, amely szintén Szlovákia gyenge oldala. A szlovák környezetvédelmijogharmonizáció legfontosabb törvényei: ♦ A parlament 151/2002-es számú törvénye a genetikai technológiák és a genetikailag módosított élőlényekről, valamint az ehhez kapcsolódó 252/2002-es hirdetmény ♦ A parlament 261/2002-es törvénye a veszélyes ipari katasztrófák megelőzéséről ♦ A parlament 184/2002-es új törvénye a vizekről - az európai keretirányelvvel kompatibilis ♦ A parlament 237/2002-es törvénye a szabadon élő, veszélyeztetett állat- és növényfajokkal való kereskedelemről ♦ A parlament 415/2002-es törvénye a környezetkímélő mezőgazdaságról és a bioélelmiszerekről ♦ A parlament 211/2000-es törvénye az információkhoz való szabad hozzáférésről ♦ A parlament 223/2001-es törvénye a hulladékokról ♦ A parlament 478/2002-es törvénye a levegővédelemről, amely módosítja a levegő szennyezéséért fizetett illetékeket szabályozó 401/1998-as törvényt ♦ A parlament 469/2002-es törvénye a környezetkímélő módon előállított termékek különleges megjelöléséről ♦ A parlament 468/2002-es törvénye a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő irányításról és ellenőrzésről ♦ A szlovák környezetvédelmi minisztérium 509/2002-es rendelete, mellyel változik és bővül minisztérium 283/2001-es rendelete a hulladékokról szóló törvény néhány rendelkezésének végrehajtásáról A kormány 2000 decemberében hagyta jóvá Szlovákia környezet- védelmi tárgyalási pozícióját, 2001-ben azonban módosította azt. Mivel az EU-hoz történő csatlakozás napján az uniós irányelveknek és normáknak kell érvényesülniük, az újonnan épülő szennyező forrásoknak összhangban kell lenniük a EU normáival és irányelveivel. Annak érdekében, hogy a már meglevő, nehezebben átalakuló szennyező források alkalmazkodni tudjanak a szigorúbb környezetvédelmi normákhoz, Szlovákia 7 területen kért ún. átmeneti időszakot az EU-tól. Ezek: .a benzin tárolása és szállítása, a városi szennyvizek tisztítása, bizonyos veszélyes szennyezőanyagok vízbe való kibocsátásának csökkentése, az integrált szennyezés-megelőzési felügyelet, a nagy kapacitású hulladékégetők által kibocsátott emissziók csökkentése, a veszélyes hulladék égetése, valamint a csomagolóanyagok (konkrétan a fémek) újrafeldolgozása. A környezetvédelmi fejezetet 2001 decemberében előzetesen lezárták. Ennek ellenére a csatlakozási tárgyalások egy problematikus részét képezi. Ennek oka elsősorban a hiányzó környezetvédelmi infrastruktúra és az anyagi eszközök hiánya az ilyen célú beruházásokhoz. Az EU által nyújtott előcsatlakozási támogatást Szlovákia nem képes kellőképpen kihasználni, részben a hiányzó szaktudás, másfelől az uniós procedúrák gyér ismerete miatt. Várható pozitívumok a belépés után: ♦ A környezetvédelmi normák szigorúbbak lesznek. A szabályozás megfelelő intézkedések és ellenőrzés mellett a környezet állapotának javulását hozhatná. Az EU-ban a környezetkímélő technológiák bevezetése gazdaságilag motiválva van („a szennyező fizet” elv), a büntetések behajthatóak. ♦ Az EU környezetvédelmi jogrendje magasabb színvonalú, szélesebb hatósugarú és progresszí- vebb, mint a szlovák környezetvédelmi jogrend. ♦ A környezetvédelmi politika nem ágazati jellegű, gazdasági és szociális aspektusokat is figyelembe vesz. ♦ A nyilvánosság szerepe méginkább növekedni fog, a széles körű informáltság a döntéshozatal átláthatóságát növeli majd. Valószínű negatívumok: ♦ A nagymértékű fogyasztásra épülő, nem fenntartható, ún. konzum életmód méginkább teret nyer. ♦ A belépés után nagy összegeket emésztenek majd fel a környezetvédelmi jellegű beruházások (a Szlovák Tudományos Akadémia számításai szerint megközelítőleg 12-140 milliárd koronát 2015- ig). Ez maga után vonja majd több illeték növekedését is. ♦ A hazai termelőknek és vállalatoknak a belépés után versenyképesnek kell maradniuk a szlovák piacon. Fennáll az a veszély, hogy nem mindegyikük lesz majd képes megfelelni a szigorú normáknak és összeomlik az anyagi terhek alatt.
