Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-23 / 221. szám, hétfő
2002. szeptefnber 23., hétfő 4. évfolyam, 27. szám Minden iskolában vannak rettegett tanárok, akiktől félni kell, mert megalázzák és nevetségessé teszik a gyerekeket. A legtöbb persze nem ilyen, de ez sajnos nem mindig elég Anyu, nem akarok iskolába menni! ÖSSZEFOGLALÓ iskolások 5-10 százaléka számára időről időre problémát jelent a rendszeres iskolalátogatás, a gyerekek 1%-a viszont betegesen fél az iskolától, úgynevezett iskolafóbiában szenved. Ők azok, akik minden reggel hisztiznek vagy hirtelen rosszul érzik magukat, amikor iskolába kellene indulniuk. Ebben a hónapban kisiskolások százezrei tértek vissza az iskolapadba. Sokuk már alig várta, hogy viszontlássa társait, és új kihívásokkal nézzen szembe. Mások azonban nem szívesen mondtak le az otthoni élet kényelméről és érzelmi biztonságáról, hogy az iskolában azután lépten nyomon azzal szembesüljenek, hogy nem a megfelelő könyvet hozták magukkal, vagy nem jól válaszoltak a tanár kérdésére. A kapuban anyjukba csimpaszkodnak, sírnak, könyörögnek, hogy ne hagyják őket ott. Az osztályban félénkek, visszahúzódóak, boldogtalanok, a szünetekben igyekeznek a tanító néni mellett maradni. Az iskolakezdéstől való szorongás egyes gyerekekben annyira erős, hogy egyáltalán nem is hajlandóak bemenni: fejfájásra, rosszullétre, hasmenésre panaszkodnak. Ezek a panaszok azonban megszűnnek, mihelyt a szülő beleegyezik, hogy a gyerek otthon maradhasson. Másnap reggel azután minden kezdődik elölről. Az iskolafóbia jeleit nemcsak a szülő tapasztalja reggel, a tanárok számára is számos jel utal rá: sírás, csendes visszahúzódás, a felnőttek közelségének keresése. (Az ilyen gyerekek gyakran az egész szünetet a tanári szobában töltik). A betegség látszólag minden előzmény nélkül kitörhet, mégis gyakrabban alakul ki hosszabb iskolai szünetek, betegen otthon töltött időszak után, vagy akkor, ha a család életében változás történik: valaki meghal, a szülők válnak, költözés miatt új iskolába kell menni. Az iskolafóbiát mindenképpen meg kell különböztetnünk a csavargástól, amikor a gyerek szülei tudta nélkül nem tartózkodik az iskolában, hanem máshol múlatja az időt. Az ilyen gyerekek inkább az antiszociális, kriminális fejlődés irányába indultak el; nem az iskola félelmetes számukra, hanem más elfoglaltságok sokkal csábítóbbak. Ha azonban egy iskolafó- biás gyereknek napközben otthon tartózkodnak a szülei, ő sem mer hazamenni, az iskola idő leteltéig inkább házon kívül bújik el valahol. A statisztikai adatok alapján a csavargás a fiúk között gyakoribb, míg iskolafóbiától lányok és fiúk azonos arányban szenvednek. Főleg az iskola első éveiben gyakori, de időnként már óvodásoknál is tapasztaljuk. A felmérések szerint az előfordulás nincs összefüggésben a család anyagi, kulturális vagy társadalmi helyzetével. Gyakoribb viszont ott, ahol idősek a szülők; vagy ahol az anya agorafóbiás, és maga sem szívesen hagyja el a lakást. A közhiedelemmel ellentétben egyke gyerekeknél nem gyakoribb, mint azoknál, akiknek van testvérük. Ha közelebbről megvizsgáljuk a jelenséget, azt találjuk, hogy az egyes esetek hátterében más és más ok lehet. Óvodásoknál és az elsős-másodikos kisiskolásoknál az ok rendszerint szeparációs szorongás, vagyis az anyától és a családtól való elválás miatti aggodalom. Ezekben az esetekben a gyermek valójában nem az intézményben tartózkodás ellen tiltakozik, hanem az anya távolléte ellen. Ezeket a gyerekeket az a nyomasztó fantázia gyötri, hogy szüleiket valami nagy baj érheti, amíg nincsenek együtt, pl. elrabolják őket vagy autóbalesetet szenvednek. Úgy érzik, a szülők csak addig vannak biztonságban, amíg folyamatosan szem előtt vannak. Emiatt nem is szívesen maradnak egyedül a szobájukban, nagyon aggodalmaskodók, különösen saját vagy szüleik betegségeivel, sérüléseivel kapcsolatban. Ahelyett, hogy a többi gyerekkel játszanának, a felnőttek után koslatnak a házban. Nehezen alszanak el, sokáig kell őket altatni, gyakran vannak rémálmaik. Túlzott mértékű, irreális félelmeik is lehetnek, pl. bizonyos állatoktól, szörnyektől, betörőktől. A 10 éves kor után jelentkező iskolafóbiák esetében a kiváltó ok rendszerint már nem a szeparációs szorongás, hanem a kortársaktól, a kudarctól, a megaláztatástól vagy a nevetségessé válástól való félelem. Ezek a gyerekek, kételkednek saját képességeikben, félnek a megmérettetéstől, rettegnek attól, hogy mások előtt meg kell szólalniuk. Sajnos a gyermek félelme gyakran nem alaptalan: minden iskolában vannak rettegett tanárok, akiktől félni kell, mert megalázzák és nevetségessé teszik a gyerekeket. A legtöbb tanár persze nem ilyen, de ez sajnos nem mindig elég. Lehetnek rossz osztályközösségek vagy agresszív társak, akik pokollá teszik a gyengébb, félénkebb gyerekek iskolai életét. Mivel az iskolából huzamosabb ideig kimaradni nagyon nehéz, az iskolafóbiás gyerek minden tiltakozása ellenére elég hosszú ideig kényszerülhet arra, hogy naponta szembenézzen azokkal a helyzetekkel, amelyektől retteg. Ilyenkor pánikreakciók, szorongásrohamok léphetnek fel, melyeket a serdülők már inkább agresszív kitörésnek álcáznak. Emiatt ezeket a gyerekeket a pedagógusok rendszerint félreismerik, és a valóságtól gyökeresen eltérő jellemzéssel küldik őket pszichológushoz. Az iskolafóbia gyógyításában nemcsak a szülők és a szakemberek, de a tanárok szerepe is nagyon fontos: a sikeres kezeléshez a család, az iskola és a pszichológus együttes munkája szükséges. A legfőbb cél az, hogy a gyerek minél hamarabb újra bemenjen az iskolába. Ha ez sikerül, a szorongás valamelyest máris enyhül. A szülőket persze nem mindig könnyű rávenni arra, hogy az iskolába járást ismét erőltessék; félnek a reggeli jelenetektől, az iskolát hibáztatják, hogy nem elég megértő, esetleg úgy érzik, a gyerek még túl beteg, az elválás kárt tesz benne. Azokban az esetekben, amikor a fóbia oka valójában a társaktól és a megaláztatástól való félelem, mindig át kell gondolni, hogy a gyerek a megfelelő osztályban, a megfelelő tanároktól tanul- e. Néha egy iskolaváltás, környezetváltozás is meghozza a kívánt javulást. Ha ez nem lehetséges vagy nem bizonyul elégségesnek, érdemes pszichológus szakemberhez fordulni, (sn, s, he) ÍRJ NEKÜNK! Ha vannak ilyen jellegű tapasztalataitok, rossz élményeitek, írjátok meg, s küldjétek el a nagyszü net@ujszo.com e-mail-címre, vagy szerkesztőségünk címére: Új Szó - Nagyszünet Námestie SNP 30 814 64 Bratislava! VISSZHANG Nagy örömmel olvastam a Nagyszünet múlt heti számában az iskolai agresszióval foglalkozó cikket. Munkám során gyakran találkozom ezzel a problémával. Kilétemet inkább nem árulom el,mert az este mindenhol megtörténhet. Meg szeretnék osztani veletek egy mindennapi történetet, ami bárkivel megeshetett volna. Iskolánk végzős osztályában volt egy nagyon összetartó, mindenre elszánt lánycsapat, akik kiszúrták maguknak az osztály eminens tanulóját, mert nem tetszett nekik, hogy jobb eredményeket ér el a tanulásban, mint ők. Először csak csipkelődtek vele, majd napról napra egyre Ízléstelenebb, durvább tréfákat ötöltek ki a lány kínos helyzetbe hozására. De én erről nem tudtam semmit, mert a lány titkolta, hogy kiközösítik. Egyik alkalommal beszámolót készített vele, s mellékesen meg kell jegyeznem, nagyon ügyesen megoldotta a feladatot. Diáktársai egyáltalán nem figyeltek rá, cinkosan összemosolyogtak egy-egy szaván. Ekkor esett le nekem a tantusz. Elkezdtem figyelni a lányt, s azt vettem észre, hogy a szünetekben mindig egyedül félrehúzódik egy csendes helyre, nem beszélget senkivel. Egyszer odamentem hozzá, s megkérdeztem tőle, miért van egyedül, esetleg segíthetek-e neki valamiben? Erre ő szemlesütve elhárította érdeklődésemet. A lány, nevezzük itt Ritának, ezek után elkezdett egyre többet betegeskedni, a tanulmányi előmenetele leromlott. Behívattam az anyukáját, mert nem találtam ésszerű magyarázatot arra, hogy miért változott meg ennyire, mi nyomja a lelkét, miért nem tud a tanulásra összpontosítani? Édesanyja meglátogatott engem, s elmondta, hogy lányát már hónapok óta félelemben tartják az osztály „cicababái”, mindenféle pletykákat terjesztenek róla, kiközösítik, nevetségessé teszik. Egy alkalommal az is megtörtént, hogy a „bandavezér” lány születésnapjára ajándékot kellett vinnie. Persze Rita nem mert ellenállni, vett a lánynak egy karkötőt, aki meglátva az ajándékot, bedobta a szemétbe. Ezt követően elloptak tőle egy csomó értékes kozmetikumot. Rita édesanyja tanácstalan volt az ügyben, szeretett volna a lányán segíteni, de nem mert önként bejönni az iskolába, hogy elmondja nekem a dolgot. Miután megtudtam mindezt, behívattam egyenként minden lányt, s elbeszélgettem velük. Nem tudtak magyarázatot adni arra, miért közösítették ki Ritát, nagyképűen válaszolgattak a feltett kérdésekre. Nagyon aggódtam a dolog miatt, úgy éreztem, nem tudom kezelni a problémát. A megoldás szinte meglepetésként jött. Elmentünk kirándulni a hegyekbe, síeltünk, vidám volt mindenki. Ritát síelés közben baleset érte, eltörött a lába. A lányok hazatérve a kirándulásról békét kötöttek Ritával, elmentek őt meglátogatni a kórházba. Ezek után a kis áldozat is az osztályközösség részévé vált, többé nem bántották. Egy tanárnő ZENESAROK Shaggy elkészítette legújabb nagylemezét. A „Lucky Day” névre keresztelt albumot az énekes a gyengébbik nemnek ajánlotta, hiszen szerinte mindent, amit az életben elért a nőknek köszönhet. Egész életét ők irányították, és természetesen most is meghatározó részei a sztár mindennapjainak. A korong megjelenésének pontos dátuma egyelőre még ismeretlen, de az előzetes ígéretek szerint még az idén a boltokba kerülhet az új LP. All Saints: Melanie miatt jött el a vég A 2001-ben feloszlott All Saints testvérpárosa egy zenei lapnak adott interjúban világított rá a banda szétszakadásának valódi okára. Natalie és Nicole Appleton szerint kizárólag Melanie Blatt okolható a lánycsapat széteséséért. Ő ugyanis kezdettől fogva ellenséges volt velük és egyszerűen képtelen volt rendesen beilleszkedni az együttesbe. A lányok azt is elmondták, hogy Melanie több alkalommal megpróbált veszekedést szítani, de ezt szerencsére ők idejében elfojtották. Ennek köszönhetően néhány évig sikerült a csúcson maradniuk, de Melanie távozásánál már nem volt visszaút. Hármasban nem lett volna ugyanaz az All Saints, így a testvérek a duó mellett döntöttek, amelynek első nagylemezét hamarosan megismerheti az egész világ. Papa Roach, az új Pepsi sztár A Papa Roach is belépett a Pepsi kólát népszerűsítő sztárok sorába. A banda legújabb száma, a „Time And Time Again” lett az üdítőital reklámdala. A csapat előtt már olyan előadók is a nevüket adták a népszerűsítéshez, mint Madonna, Britney Spears, vagy Ricky Martin. Az új dalhoz rövidesen videóklip és reklámfilm is készül, amely a tervek szerint még az ősszel látható lesz a világ legtöbb tévécsatornáján. Marie Fredrikssonnak agytumora van Marie Fredriksson (44), a svéd Roxette együttes énekesnője agyrázkódást követően kórházba került, ahol az elvégzett vizsgálatok kimutatták: az énekesnőnek agytumora van. Marie Fredriksson szeptember 10-én, kedden lett rosszul, amikor kocogás után Stockholmhoz közeli otthonában elájult a fürdőszobában, és beverte a fejét. Az eset után félje, a magyar származású Mikael Bolyos kórházba szállította őt, ahol az esés következtében súlyos agyrázkódást állapítottak meg nála. Az énekesnő állapota a hét során javult, vasárnap ki is engedték a kórházból. Jelenleg otthonában tartózkodik, ahol családja: férje és két gyermeke ápolják őt. (zenenet) aztán lemezének megjelenését későbbre halasztotta: a „Come into my world” a legfrissebb adatok szerint november 4-én kerül a boltokba. Shaggy mindent a nőknek köszönhet A reggae legnagyobb sztárja, Kylie halaszt a testvére miatt Kylie Minogue annyira szereti a testvérét, hogy a kettejük közötti jó viszonj megőrzése érdekében még legújabb kislemezének megjelenését is képes volt elhalasztani. Az ausztrál testvérpár, Danni és Kylie kislemeze a tervek szerint egyszerre, október 28-án jelent volna meg, de a tapasztaltabb nővér úgy vélte jobb a békesség. így Az
