Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-23 / 221. szám, hétfő

2002. szeptefnber 23., hétfő 4. évfolyam, 27. szám Minden iskolában vannak rettegett tanárok, akiktől félni kell, mert megalázzák és nevetségessé teszik a gyerekeket. A legtöbb persze nem ilyen, de ez sajnos nem mindig elég Anyu, nem akarok iskolába menni! ÖSSZEFOGLALÓ iskolások 5-10 százaléka számá­ra időről időre problémát jelent a rendszeres is­kolalátogatás, a gyerekek 1%-a viszont betegesen fél az iskolától, úgynevezett iskolafóbi­ában szenved. Ők azok, akik min­den reggel hisztiznek vagy hirtelen rosszul érzik magukat, amikor isko­lába kellene indulniuk. Ebben a hónapban kisiskolások szá­zezrei tértek vissza az iskolapadba. Sokuk már alig várta, hogy viszont­lássa társait, és új kihívásokkal néz­zen szembe. Mások azonban nem szívesen mondtak le az otthoni élet kényelméről és érzelmi biztonságá­ról, hogy az iskolában azután lépten nyomon azzal szembesüljenek, hogy nem a megfelelő könyvet hoz­ták magukkal, vagy nem jól vála­szoltak a tanár kérdésére. A kapu­ban anyjukba csimpaszkodnak, sír­nak, könyörögnek, hogy ne hagyják őket ott. Az osztályban félénkek, visszahúzódóak, boldogtalanok, a szünetekben igyekeznek a tanító néni mellett maradni. Az iskolakez­déstől való szorongás egyes gyere­kekben annyira erős, hogy egyálta­lán nem is hajlandóak bemenni: fej­fájásra, rosszullétre, hasmenésre panaszkodnak. Ezek a panaszok azonban megszűnnek, mihelyt a szülő beleegyezik, hogy a gyerek otthon maradhasson. Másnap reg­gel azután minden kezdődik elölről. Az iskolafóbia jeleit nemcsak a szülő tapasztalja reggel, a tanárok számá­ra is számos jel utal rá: sírás, csen­des visszahúzódás, a felnőttek kö­zelségének keresése. (Az ilyen gye­rekek gyakran az egész szünetet a tanári szobában töltik). A betegség látszólag minden előzmény nélkül kitörhet, mégis gyakrabban alakul ki hosszabb iskolai szünetek, bete­gen otthon töltött időszak után, vagy akkor, ha a család életében vál­tozás történik: valaki meghal, a szü­lők válnak, költözés miatt új iskolá­ba kell menni. Az iskolafóbiát min­denképpen meg kell különböztet­nünk a csavargástól, amikor a gye­rek szülei tudta nélkül nem tartóz­kodik az iskolában, hanem máshol múlatja az időt. Az ilyen gyerekek inkább az antiszociális, kriminális fejlődés irányába indultak el; nem az iskola félelmetes számukra, ha­nem más elfoglaltságok sokkal csá­bítóbbak. Ha azonban egy iskolafó- biás gyereknek napközben otthon tartózkodnak a szülei, ő sem mer hazamenni, az iskola idő leteltéig inkább házon kívül bújik el valahol. A statisztikai adatok alapján a csa­vargás a fiúk között gyakoribb, míg iskolafóbiától lányok és fiúk azonos arányban szenvednek. Főleg az is­kola első éveiben gyakori, de időn­ként már óvodásoknál is tapasztal­juk. A felmérések szerint az előfor­dulás nincs összefüggésben a család anyagi, kulturális vagy társadalmi helyzetével. Gyakoribb viszont ott, ahol idősek a szülők; vagy ahol az anya agorafóbiás, és maga sem szí­vesen hagyja el a lakást. A közhiede­lemmel ellentétben egyke gyerekek­nél nem gyakoribb, mint azoknál, akiknek van testvérük. Ha közelebbről megvizsgáljuk a je­lenséget, azt találjuk, hogy az egyes esetek hátterében más és más ok le­het. Óvodásoknál és az elsős-máso­dikos kisiskolásoknál az ok rendsze­rint szeparációs szorongás, vagyis az anyától és a családtól való elválás miatti aggodalom. Ezekben az ese­tekben a gyermek valójában nem az intézményben tartózkodás ellen til­takozik, hanem az anya távolléte el­len. Ezeket a gyerekeket az a nyo­masztó fantázia gyötri, hogy szülei­ket valami nagy baj érheti, amíg nincsenek együtt, pl. elrabolják őket vagy autóbalesetet szenvednek. Úgy érzik, a szülők csak addig vannak biztonságban, amíg folyamatosan szem előtt vannak. Emiatt nem is szívesen maradnak egyedül a szo­bájukban, nagyon aggodalmasko­dók, különösen saját vagy szüleik betegségeivel, sérüléseivel kapcso­latban. Ahelyett, hogy a többi gye­rekkel játszanának, a felnőttek után koslatnak a házban. Nehezen alsza­nak el, sokáig kell őket altatni, gyak­ran vannak rémálmaik. Túlzott mér­tékű, irreális félelmeik is lehetnek, pl. bizonyos állatoktól, szörnyektől, betörőktől. A 10 éves kor után je­lentkező iskolafóbiák esetében a ki­váltó ok rendszerint már nem a sze­parációs szorongás, hanem a kor­társaktól, a kudarctól, a megalázta­tástól vagy a nevetségessé válástól való félelem. Ezek a gyerekek, kétel­kednek saját képességeikben, fél­nek a megmérettetéstől, rettegnek attól, hogy mások előtt meg kell szólalniuk. Sajnos a gyermek félel­me gyakran nem alaptalan: minden iskolában vannak rettegett tanárok, akiktől félni kell, mert megalázzák és nevetségessé teszik a gyerekeket. A legtöbb tanár persze nem ilyen, de ez sajnos nem mindig elég. Le­hetnek rossz osztályközösségek vagy agresszív társak, akik pokollá teszik a gyengébb, félénkebb gyere­kek iskolai életét. Mivel az iskolából huzamosabb ideig kimaradni na­gyon nehéz, az iskolafóbiás gyerek minden tiltakozása ellenére elég hosszú ideig kényszerülhet arra, hogy naponta szembenézzen azok­kal a helyzetekkel, amelyektől ret­teg. Ilyenkor pánikreakciók, szoron­gásrohamok léphetnek fel, melye­ket a serdülők már inkább agresszív kitörésnek álcáznak. Emiatt ezeket a gyerekeket a pedagógusok rend­szerint félreismerik, és a valóságtól gyökeresen eltérő jellemzéssel kül­dik őket pszichológushoz. Az iskolafóbia gyógyításában nem­csak a szülők és a szakemberek, de a tanárok szerepe is nagyon fontos: a sikeres kezeléshez a család, az is­kola és a pszichológus együttes munkája szükséges. A legfőbb cél az, hogy a gyerek minél hamarabb újra bemenjen az iskolába. Ha ez si­kerül, a szorongás valamelyest máris enyhül. A szülőket persze nem mindig könnyű rávenni arra, hogy az iskolába járást ismét eről­tessék; félnek a reggeli jelenetektől, az iskolát hibáztatják, hogy nem elég megértő, esetleg úgy érzik, a gyerek még túl beteg, az elválás kárt tesz benne. Azokban az esetek­ben, amikor a fóbia oka valójában a társaktól és a megaláztatástól való félelem, mindig át kell gondolni, hogy a gyerek a megfelelő osztály­ban, a megfelelő tanároktól tanul- e. Néha egy iskolaváltás, környezet­változás is meghozza a kívánt javu­lást. Ha ez nem lehetséges vagy nem bizonyul elégségesnek, érde­mes pszichológus szakemberhez fordulni, (sn, s, he) ÍRJ NEKÜNK! Ha vannak ilyen jellegű tapasztalataitok, rossz élményeitek, írjátok meg, s küldjétek el a nagyszü net@ujszo.com e-mail-címre, vagy szerkesztőségünk címére: Új Szó - Nagyszünet Námestie SNP 30 814 64 Bratislava! VISSZHANG Nagy örömmel olvastam a Nagyszü­net múlt heti számában az iskolai ag­resszióval foglalkozó cikket. Munkám során gyakran találkozom ezzel a problémával. Kilétemet inkább nem árulom el,mert az este mindenhol megtörténhet. Meg szeretnék osztani veletek egy mindennapi történetet, ami bárkivel megeshetett volna. Iskolánk végzős osztályában volt egy nagyon összetartó, mindenre el­szánt lánycsapat, akik kiszúrták maguknak az osztály eminens ta­nulóját, mert nem tetszett nekik, hogy jobb eredményeket ér el a ta­nulásban, mint ők. Először csak csipkelődtek vele, majd napról napra egyre Ízléstelenebb, dur­vább tréfákat ötöltek ki a lány kí­nos helyzetbe hozására. De én er­ről nem tudtam semmit, mert a lány titkolta, hogy kiközösítik. Egyik alkalommal beszámolót ké­szített vele, s mellékesen meg kell jegyeznem, nagyon ügyesen meg­oldotta a feladatot. Diáktársai egy­általán nem figyeltek rá, cinkosan összemosolyogtak egy-egy sza­ván. Ekkor esett le nekem a tan­tusz. Elkezdtem figyelni a lányt, s azt vettem észre, hogy a szünetek­ben mindig egyedül félrehúzódik egy csendes helyre, nem beszélget senkivel. Egyszer odamentem hozzá, s megkérdeztem tőle, mi­ért van egyedül, esetleg segíthe­tek-e neki valamiben? Erre ő szemlesütve elhárította érdeklő­désemet. A lány, nevezzük itt Ri­tának, ezek után elkezdett egyre többet betegeskedni, a tanulmá­nyi előmenetele leromlott. Behí­vattam az anyukáját, mert nem találtam ésszerű magyarázatot arra, hogy miért változott meg ennyire, mi nyomja a lelkét, mi­ért nem tud a tanulásra összpon­tosítani? Édesanyja meglátoga­tott engem, s elmondta, hogy lá­nyát már hónapok óta félelemben tartják az osztály „cicababái”, mindenféle pletykákat terjeszte­nek róla, kiközösítik, nevetségessé teszik. Egy alkalommal az is meg­történt, hogy a „bandavezér” lány születésnapjára ajándékot kellett vinnie. Persze Rita nem mert el­lenállni, vett a lánynak egy karkö­tőt, aki meglátva az ajándékot, be­dobta a szemétbe. Ezt követően el­loptak tőle egy csomó értékes koz­metikumot. Rita édesanyja ta­nácstalan volt az ügyben, szeretett volna a lányán segíteni, de nem mert önként bejönni az iskolába, hogy elmondja nekem a dolgot. Miután megtudtam mindezt, be­hívattam egyenként minden lányt, s elbeszélgettem velük. Nem tud­tak magyarázatot adni arra, miért közösítették ki Ritát, nagyképűen válaszolgattak a feltett kérdések­re. Nagyon aggódtam a dolog mi­att, úgy éreztem, nem tudom ke­zelni a problémát. A megoldás szinte meglepetésként jött. El­mentünk kirándulni a hegyekbe, síeltünk, vidám volt mindenki. Ritát síelés közben baleset érte, eltörött a lába. A lányok hazatér­ve a kirándulásról békét kötöttek Ritával, elmentek őt meglátogat­ni a kórházba. Ezek után a kis ál­dozat is az osztályközösség ré­szévé vált, többé nem bántották. Egy tanárnő ZENESAROK Shaggy elkészítette legújabb nagylemezét. A „Lucky Day” névre keresztelt albumot az énekes a gyengébbik nemnek ajánlotta, hi­szen szerinte mindent, amit az életben elért a nőknek köszönhet. Egész életét ők irányították, és ter­mészetesen most is meghatározó részei a sztár mindennapjainak. A korong megjelenésének pontos dátuma egyelőre még ismeretlen, de az előzetes ígéretek szerint még az idén a boltokba kerülhet az új LP. All Saints: Melanie miatt jött el a vég A 2001-ben feloszlott All Saints testvérpárosa egy zenei lapnak adott interjúban világított rá a ban­da szétszakadásának valódi okára. Natalie és Nicole Appleton szerint kizárólag Melanie Blatt okolható a lánycsapat széteséséért. Ő ugyanis kezdettől fogva ellenséges volt ve­lük és egyszerűen képtelen volt rendesen beilleszkedni az együttes­be. A lányok azt is elmondták, hogy Melanie több alkalommal megpró­bált veszekedést szítani, de ezt sze­rencsére ők idejében elfojtották. Ennek köszönhetően néhány évig sikerült a csúcson maradniuk, de Melanie távozásánál már nem volt visszaút. Hármasban nem lett vol­na ugyanaz az All Saints, így a test­vérek a duó mellett döntöttek, amelynek első nagylemezét hama­rosan megismerheti az egész világ. Papa Roach, az új Pepsi sztár A Papa Roach is belépett a Pepsi kólát népszerűsítő sztárok sorába. A banda legújabb száma, a „Time And Time Again” lett az üdítőital reklámdala. A csapat előtt már olyan előadók is a nevüket adták a népszerűsítéshez, mint Madonna, Britney Spears, vagy Ricky Mar­tin. Az új dalhoz rövidesen videóklip és reklámfilm is készül, amely a tervek szerint még az ősszel látható lesz a világ legtöbb tévécsatornáján. Marie Fredrikssonnak agytumora van Marie Fredriksson (44), a svéd Roxette együttes énekesnője agy­rázkódást követően kórházba ke­rült, ahol az elvégzett vizsgálatok kimutatták: az énekesnőnek agytumora van. Marie Fredriksson szeptember 10-én, kedden lett rosszul, amikor kocogás után Stock­holmhoz közeli otthonában elájult a fürdőszobában, és beverte a fejét. Az eset után félje, a magyar szár­mazású Mikael Bolyos kórházba szállította őt, ahol az esés következ­tében súlyos agyrázkódást állapítot­tak meg nála. Az énekesnő állapota a hét során javult, vasárnap ki is en­gedték a kórházból. Jelenleg ottho­nában tartózkodik, ahol családja: férje és két gyermeke ápolják őt. (zenenet) aztán lemezének megjelenését ké­sőbbre halasztotta: a „Come into my world” a legfrissebb adatok szerint november 4-én kerül a bol­tokba. Shaggy mindent a nőknek köszönhet A reggae legnagyobb sztárja, Kylie halaszt a testvére miatt Kylie Minogue annyira szereti a testvérét, hogy a kettejük közötti jó viszonj megőrzése érdekében még legújabb kislemezének meg­jelenését is képes volt elhalaszta­ni. Az ausztrál testvérpár, Danni és Kylie kislemeze a tervek szerint egyszerre, október 28-án jelent volna meg, de a tapasztaltabb nő­vér úgy vélte jobb a békesség. így Az

Next

/
Thumbnails
Contents