Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-21 / 220. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly h ivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa.” (Arany János) HÉTVÉGI MAGAZIN „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti." (Arany János) 2002. szeptember 21., szombat 6. évfolyam, 38. szám Most, hogy megszüntették az óvodákat, illetve csökkentették a számukat, a kismamáknak nincs hol elhelyezni csemetéjüket, kimozdulnának, de gyerekkel nem mehetnek akárhová Tenni kéne valamit KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA szlovákiai nők mozA j galma, az Urobme to! | az ACEC (Asociácia pre kultúru, vzdeláva- nie a komunikáciu) kezdeményezésére alakult meg, és ez év márciusától független országos mozgalommá szélesedett. Óriásplakátokról szólítja meg a nőket: tegyünk valamit. Mit? Augusztusban és szeptemberben az ország húsz városában regionális vitafórumokat szervezett, melyekre a politikai pártok képviselőit is meghívta, mondják el véleményüket a nőket érintő problémákról. A magyarlakta régiók is bekapcsolódtak a mozgalomba. Érsekújváron és Rimaszombatban augusztusban szervezték meg, Ki- rályhelmecen, Dunaszerda-helyen és Komáromban szeptemberben tartották a vitafórumokat. Both Enikő a kisebbségi nők helyzetével foglalkozik a mozgalmon belül. Az Uj Nő kiadójának igazgatója kiemelte a média szerepét és felelősségét, hiszen a sajtó közvélemény-formáló. - Új hagyományokat teremthetünk, amelyek lehetőséget adnak a nőknek terveik, elképzeléseik megvalósításához. Persze, ismerniük kell a rájuk vonatkozó törvényeket. A társadalomnak mindehhez segítő kezet kell nyújtania. A nőknek azonban nincs szabad választásuk, állították az érsekújvári fórum résztvevői. Különféle elvárásoknak kell megfelelniük: a társadalomnak, közvetlen környezetüknek, a hagyományoknak, nem tudják, mit részesítsenek előnyben, a családot-e vagy hivatásukat, ezért állandó bűntudattal küszködnek. A Közép-Európai Alapítvány is részt vett a magyarlakta régiók vitafórumainak szervezésében. - Azt szerettük volna, hogy a magyar nők is bekapcsolódjanak a mozgalomba. Az Urobme to! csak annyiban kapcsolatos a választásokkal, hogy buzdítja a nőket, menjenek el választani, és szavazatukat az arra legméltóbb jelölteknek adják. A kezdeményezés nem szűnik meg a választások után - mondja az alapítvány ügyvezető igazgatója, Kolomijec Csilla. - Azt keressük, hogyan lehetne a magyar nők érdekében tovább folytatni programszerűen ezt a tevékenységet, és a lehetőségekről kapott információkat az anyanyelvükön eljuttatni hozzájuk. Nagyon jó lenne, ha hallanánk a napi problémákról. Milyen gondok foglalkoztatják a nőket? Milyen korlátok akadályozzák őket? Milyen a részvételük a régió gazdasági fejlesztésében? Vannak-e olyan civil szervezetek, amelyek felvállalják gondjaikat? Vannak-e olyan szervezetek, amelyek legalább részben kapcsolatba kerülnek vagy foglalkoznak a nőket aggasztó kérdésekkel? Müyen segítséget nyújtanak a helyi önkormányzatok? Ellátják-e tanáccsal a nőket? Ezekre a kérdésekre várták a megnyugtató választ. Az érsekújvári vitafórum megszervezésében komoly segítséget nyújtott Csókás Judit, a szőgyéni Vidék- fejlesztési Polgári Társulás titkára, a társuláson belül működő Nők Klubjának vezetője. A klub tavaly áprilisban alakult meg, előadásokat tartanak, a kisgyermekes anyukáknak kirándulásokat szerveznek, színházbérletet biztosítanak, s közösen, autóbusszal járnak színházba. A mozgalom lényege Arra is szolgál ez a mozgalom, hogy a nők önbizalma növekedjék, merje- nek nyíltan beszélni sérelmeikről, problémáikról, és igyekezzenek megoldani őket. Lampl Zsuzsa szociológus a lényegre tapintott: - Amíg a nők saját maguk sem tudják megfogalmazni ezeket a gondokat, addig másnak sem tudnak beszélni róluk. Amíg nem tudom, mi bajom, a másiknak sem tudom elmondani. Budinsky Katalin pszichológus a gyakorlatából említett eseteket.- Általában olyan nők keresnek fel, akik otthon maradtak a gyerekkel, elzártságban szenvednek. Ha kapnak is gyermeknevelési segélyt, anyagilag nem elég, hogy csak á félj dolgozik. Ezért elégedetlenek. Most, hogy megszüntették az óvodákat, illetve csökkentették a számukat, nem tudják a gyereket hol elhelyezni. Szívesen kimozdulnának. Gyerekkel azonban nem mehetnek akárhová. S itt a gond. A nő, ha anya, lemond arról, hogy elmenjen akár egy kirándulásra, pedig szeretne. A doktornő húsz éve praktizál, de ezek a problémák csak három-négy éve jelentkeztek. A betegek hatvan százaléka nő. Talán azért vannak többen, mint a férfiak, mert ők sokkal hosszabb ideig tűrik a konfliktusokat, de az elfojtott érzelmek sokszor testi tünetek - magas vérnyomás, gerincproblémák - formájában jelentkeznek. - A gyógyulás attól függ, milyen hosszú ideig szenvedett az illető. Ha a tünetek nem tartanak egy évnél korábbtól, 10-11 beszélgetés után megszűnnek, esetleg marad néhány, mely már elviselhető. Azoknál, akik évekig szenvedtek, félévi kezelés után hetvenszázalékos javulás mutatkozik, s akik helyzeti problémát éltek meg, egy beszélgetés után rendbejönnek. Hogyan lehetne megszüntetni ezt az izoláltságot, vagy mit lehetne tenni azért, hogy ki se alakuljon, vetette fel Orvos Ágnes, a Közép-Európai Alapítvány programkoordinátora. A pszichológus szerint sokat segíthet a klubmozgalom, ha a mamáknak van hová menniük - a gyerekkel együtt. Már az is segítene, ha beszélgethetnének valakivel. Sokszor azzal megy a gyesen levő anyuka a pszichológushoz, hogy „én már beszélni sem tudok, egész nap gügyögök”. Gátlások alakulnak ki benne, valóban nem tudja magát kifejezni, és itt kezdődik az önbizalom- vesztés. De amíg az üzletek bejáratában olyan felirat fogadja a mamákat, hogy kutyával és gyerekkocsival tilos bemenni...! Ilyen esetben egyszerűen menjen be, s ha szóvá tennék, kéije, mutassák meg azt a rendeletet, amely kitiltja az üzletből a gyerekkocsit. Sajnos, a nők kilencven százaléka nem ezt teszi, hanem elfogadja a tiltást. Nem tudják, mit akarnak, hogy mire képesek, milyenek a lehetőségeik. A magasabb végzettségű nők jobban ismerik jogaikat, könnyebben megvalósítják elképzeléseiket. De éppen azért, mert új szerepet vállalnak, az anyaságot, amelyre nincsenek mindig kellően felkészülve, nem tudják, milyen lemondással jár, ezért sokuknak gondot okoz. Szeretik a gyermeküket, de a hivatásukat sem akarják szögre akasztani. Úgy tűnik, hogy a főiskolát végzett nők körében sokkal több a családon belüli erőszak, de az is lehet, hogy egyszerűen csak könnyebben beszélnek róla. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a pszichológust az alap- és a főiskolai végzettségű nők gyakrabban keresik fel, mint a középiskolát végzettek. A politikusok felelőssége Elvira Chadimová a Top centrum (a szlovákiai női vállalkozók központja) és az Urobme to! alapító tagjaként vett részt a vitafórumon. - Arról kell beszélni, hol vannak a tartalékok, milyen területeken akarunk nyomást gyakorolni a politikusokra, illetve azokra, akik politikai szerepre készülnek, tehát bennünket fognak képviselni. Milyen lépéseket kell megtenni, hogy a vállalkozók sorsa könnyebb legyen, különös tekintettel a gazdaságban szerepet vállaló nőkre, hiszen nekik még ott a gyermeknevelés és a család gondja. El kell érni, hogy azonos beosztásban a nők ugyanolyan bért kapjanak, mint a férfiak. A majdani képviselőkre hárul a feladat, hogy a parlamentben ne a férfiak hozzanak nőket érintő döntéseket, amelyeket majd a nőknek kell elszenvedniük. 1. Both Enikő, 2. Kolomijec Csilla, 3. Orvos Ágnes, 4. Csókás Judit, 5. Budinsky Katalin, 6. Lampl Zsuzsanna (A szerző felvételei) SZÓ Ml SZÓ Középkori gondolatok PÓDAERZSÉBET Van az úgy, hogy céltalanul keresgélek, válogatok a műholdas tévéadók csatornáin. Ritkán bár, de előfordul, hogy unalmamban valami érdekes műsorra lelek, mely aztán leköti figyelmemet, sőt akár még tanulságos is lehet számomra. A minap az egyik magyar nyelvű tévéadón egy kissé korosodó, túlsminkelt hölgy előadása ragadta meg a figyelmemet. Talán író, talán elavult nézetű lélekismerő lehetett a szentem, de mivel már a műsor vége felé kapcsolódtam a monológjába, nem derült ki számomra szakemberi mivolta. Mosolyogva üzente nekem és valamennyi nőtársamnak, hogy ha a kedves férjem megcsalna, ne keseredjek el! Es főleg ne hagyjam el nyomban és meggondolatlanul! S még csak ne is buze- ráljam életem párját! Inkább kürtöljem szét fájdalmamat mind a valamennyi barátnőmnek - ha tíz van, mind a tíznek hiszen így megszabadulok lelkem nyomasztó terhétől. A nők szeretnek beszélni, így születtek, ez a jellemző rájuk. Tehát, mindegy, hogy mit, csak beszéljek: a lényeg, hogy sokat és sokszor. Női lelkem csak így marad ép és egészséges - tudom meg a sok okosságot nálamnál kicsikével idősebb, ám jóval bölcsebb jóakarómtól. S az Istenért, bocsássák meg léha fétjemnek, hiszen a férfitermészet már csak ilyen! Meg kell értenem: állandó bizonyítási kényszertől terhes. A nők pedig nagyon szeretik a férfiakat. Hát ne hagyjam ilyen botorságért elmenni! Legyek vele türelmes, legyek elnéző is, maradjak hozzá továbbra is kedves és alázatos. Egyszóval hunyjak szemet a történtek felett, és bocsássam meg a félrelépést. Aki elítélendő és elűzni való, az a szerető, az álnok! Az a másik nőszemély! Aki nem átallotta elszeretni hitvesemet. Mert a félj sosem bűnös. Aki mindenért felelőssé tehető - az csak egy másik nő lehet! Szakembernőnk felé újabb kérdést hint a szintén csinosra sminkelt és nagyon mosolygós riporterré nevezett szépségkirálynő. Mi a véleménye az emancipációról? Tündéd hölgyünk erre is tudja a választ. Gúnyosan feleli: legyen karrierista, aki akar, dolgozzon csak háromszor annyit, és viseljen tízszer annyi terhet, ha neki az a jó, és nem akarja magát feláldozni a család szent oltárán! Okos buksijában meg se fordul a gondolat, talán ki kéne mondani, hogy a nő ne viseljen tízszer annyi terhet, hanem kéije félje segítségét. S ha nem kapja meg, tagadja meg az alárendeltséget, a többletteher viselését, és semmiképp se érezze hősnek magát az önfeláldozó nő szerepében. Valamint az az ötlet se, hogy ne dolgozzon háromszor annyit a kedves nőtárs! Inkább fizessék meg neki a munkáját ugyanúgy, pontosan annyira, mint amennyire a férfiakét. A korszakalkotó javaslat, mely szerint: egyazon munkáért ugyanannyi fizetést nőnek, férfinak! - messze elkerüli. Zárszavában pedig mosolyogva bizonygatja: nagyon szereti a férfiakat. O maga is immár huszonvala- hány éve él boldog, zavartalan és harmonikus házasságban páijával - melyben csak egész pici nézeteltérések szoktak előfordulni. Kérdés már csak: vajon ki hiszi el ezt a romantikus nőregénybe illő bátor kijelentést? A sors keze lehet a dologban - gondolom a műsor befejeztével, mivel nem derül ki számomra sem tudós asszonyunk kiléte, neve s esetleges művének ríme sem. De az az igazság, és most töredelmesen bevallom minden nő- és férfitársamnak: őszintén és tiszta szívből nagyon örülök, hogy nem kellett megtudnom, ki az a magát bölcsnek és okosnak képzelő emberasszony, aki a harmadik évezred beköszöntővel ilyen középkorinak is maradi szellemű elméletével traktálja a nőtársadalom tagjainak fejét. Minekutána arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy otthon, a hegyes-völgyes Gömörben bölcsészoklevéllel éhen fog halni, nyakunkba vettük a fővárost, állást keresni Sikertörténet a bölcsészdiplomától a seprűn át egészen a Buxus buxusig LORINCZ ADRIAN M inden azzal kezdő I dött, hogy munkát I kerestünk a Gyerek_________j nek. ■■ ■■ A Gyerek huszonnégy éves, épeszű és egészséges, és az egyetem bölcsészkarán frissen szerzett oklevelén még talán meg sem száradt a tinta. Minekutána fölöttébb helyes gondolatmenettel arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy otthon, a he- gyes-völgyes Gömörben bölcsész- oklevéllel éhen fog halni (esetleg a szülei eltartják), nyakunkba vettük a fővárost, és kerestük a megfelelő helyet, ahol csakis őrá várnak. Kezdtük a világhálón, amely szinte roskadozik a jobbnál jobb ajánlatoktól. De rövidesen kiderült, hogy a Gyerek sem project-, sem personal-, sem pedig product- menedzsemek nem kell. Ahhoz, hogy valamelyik bankházban havi nettó húszért nyomkodja a számítógép legnagyobb gombjait, hiányzott a képesítése. Nem keseredtünk ám el: belevetettük magunkat az üzlet világába. Az egyik mezőgazdasági gépalkatrész-nagykereskedés főnöke - miután tetőtől talpig végigmérte a Gyereket - mondta is, hogy felveszi. Azt már csak hallomásból tudom, az első munkanapja azzal kezdődött, hogy a kezébe nyomták a partvist, mondván: fel kell söpörni a csarnokot. „De uram, az én végzettségemmel talán...” - kezdte a Gyerek, amire a válasz egy megsemmisítő pillantás volt. „Na gyere, megmutatom, hogy kell!” - szólt a főnök, és valóban megmutatta... Aztán egy építkezésre került, ahol a nap tíz órájában lapátolta a misungot, és becsülettel meg is fizették, de csak egy hónapig bírta a „kollégák” élcelődéseit. „Úgy libegsz ott fenn, dokikám, mint gólyasz.. a levegőben!” - kiabálták fel az állás ötödik szintjéről sápadtan le-le pillantgató Gyereknek. Mert oda rendszerint az ilyent küldik, ő meg élni akart. Végül, úgy nyár közepén küldött egy rövid üzenetet. „Marseille-be mentem, egy haverhoz.” Aztán út Bordeaux-ből, Toulon-ból, valahonnan Spanyolországból, majd Porto környékéről, és még a tél beállta előtt hazatért. Zsebében any- nyi pénzzel, hogy vett egy öreg, gázmeghajtású Skodát, egy kiárusításon fűnyírót és más kerti ketyeréket, a telet pedig kihúzta szociális segélyen. Most meg ő az a barnára sült, izmos, értelmes tekintetű világlátott fiatalember, aki Pozsony villanegyedeiben az angol gyepet nyírja, meg szobrozza a Buxus buxust, ami magyarul puszpang, és minden elültetett dísznövényért a nagykereskedelmi ár négyszeresét számlázza, mert - kellőképpen felvértezve Lao ‘Ce, Konfuciusz, Seneca, Marcus Aurelius, Kant és Popper minden bölcsességével - állítja, egy többszörös milliomost nem sérthetsz meg azzal, hogy kis számlákat állítasz ki neki. Mert akinek semmi sem elég drága, ez olyan, mintha te, a kertész, „lecsóróznád”. Naphosszat füvet nyírni, bokrot szoborrá idomítani, fát ültetni és közben elmélkedni a dolgok fölöttébb helyes folyásáról - ez volna ám nekem való! A minap fénysugárként csillant meg előttem a reménytelenségben, hogy a Gyerek a második sör után közölte: fontolgatja a cég bővítését, és számol velem. Velem, a számítógép mellett örök sápadtságra kárhoztatott, kávén és cigin élő, korán vénülő értelmiségivel. A meghatottságtól nem is jutottam szóhoz. Végül annyit mondtam: „Úgy legyen...”
