Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-21 / 220. szám, szombat

Családi Kör ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 21. MINDENNAPI KENYERÜNK Az urna HAEKO JÓZSEF Marshal Mc Luhan ismert ameri­kai médiaszociológus szerint a reklámok elleni harc azért oly ke­mény, mert óriási a beléjük fekte­tett értelem és szellemi alkotóerő, mely a gyanútlan néző tudatalat­tiját és érzelmeit hivatott bom­bázni. Ezért Amerikában a „szel­lemi egészségre való nevelés” tan­tárgyán belül már a gyerekeket arra oktatják, hogyan lehet ellen­állni a reklámoknak. A választási kampány szintén egyfajta reklám- hadjárat volt. A nagy ígéretek s az éles viták hosszú órákra betöltöt­ték a képernyőt. Ki kínál a polgá­roknak „szellemileg egészséges” megoldást, nem manipulálva, le­hetőséget adva a távolságtartásra, a felülnézetre, hogy éldönthes- sék, kire adják voksukat a szava­zófülkében? Egy tanító néni azt magyarázta kisdiákjainak, mi is az a választás. Utána fel­adatul adta nekik, raj­zolják le, mit képzel­nek el e fogalom alatt. Meglepetést a kis Luca okozott, aki az urna szót másképpen értet­te: lefestette saját fan­táziája szerint a válasz­tóhelyiséget, s közepé­re egy urnát, mégpe­dig olyat, amilyet a te­metőkben látni. A tanító néni megmutatta a gyerekeknek Luca rajzát - rég nem nevettek ilyen jót. Pedig a dolog nem is annyira mulatságos: az emberi múlandó­ság szimbóluma a szavazóhelyi­ség kellős közepén felkiáltójel le­hetne. Felhívás, hogy elgondol­kozzunk a tisztán emberi megol­dások, kiutak múlandóságán, a tisztán emberi kritériumok, az el­vi választások tisztán emberi logi­kájának múlandóságán. Az e va­sárnapi evangéliumban Jézus vi­szonylagossá teszi az emberi első­ség logikáját, mégpedig egy meg­döbbentő kijelentéssel: „így lesz­nek az utolsókból elsők és az el­sőkből utolsók.” (Mt 20,16) A választási küzdelemben leple- zedenül arról van szó mindvégig: „elsőnek lenni”. És a választópol­gár, élve Isten ajándékával, a sza­bad akarattal, a cédula bedobá­sával kifejezi, ki az valójában, aki őszerinte ezt az elsőséget megér­demli. Szent Pál viszont óvatos­ságra int: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg!” (1 Tessz 5, 21) Másképpen mondva, azt válasszátok, ami jó. „Mindent megvizsgálni” tehát szent kötelesség: ajelöltek erköl­csét, jellemét, őszinteségük mér­tékét a nagy politikai igyekezet­ben, azt, miként kommunikálnak környezetükkel, hogyan reagál­nak a kritikára, s nem utolsósor­ban a tapasztalatot eddigi tény­kedésük alapján. Nem minden arany ugyanis, ami a választások előtt fénylik... „Vigyázzatok - int Szent Péter második levelében -, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságoto­kat.” (2 Pét 3,17) A „szilárdságot” később maga Pé­ter magvasan kifejti kihallgatása közben a börtönben: „Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek.” (Csel 5, 29) Vagy másképpen fogalmazva, az isteni kritériumok szempontjá­ból kell bizalmat szavazni az em­bernek. És hogy ez lehetséges, bi­zonyítja a politikusok védőszent­je, Morus Tamás. Bár odaadó híve volt királyának, mégsem lépte át az isteni igazság határát. Igaz, a fejébe került ez, ám erkölcsi erejé­nek üzenetét elfojtani nem lehe­tett. A döntő pillanatban, amikor egymással szemben állt a földi ki­rály igazsága „mennynek és föld­nek teremtőjével”, ő Is­tent választotta. Szent Ambrus milánói püspök szintén kiutasította a templomból Theodosius császárt, aki négyezer ártatlan lemészárlásá­val mocskolta be magát. A John Kennedy ezer napja a Fehér Házban című könyv szerint az amerikai elnök egyszer megkérdezte Hruscso- vot, mik azok a kitűzött jelvények a zakóján. „Ezek a Lenin-béke- rend fokozatai” - felelte a szovjet vezér. „Csalóigyázzon, hogy el ne veszítse őket” - kommentálta válaszra készen Kennedy. A „bé­kéért” kitüntetések ellenére Hruscsov a földet a harmadik vi­lágháború szélére sodorta. Éppen így: egy dolog az ígéret a rend és a béke megteremtéséről, másik meg a féktelen ambíció „elsőnek lenni”, mégpedig akár erkölcsileg „utolsó” tettek árán is, melyek ve­szélyes társadalmi feszültségek­hez vezetnek. Jessie Jackson fe­kete bőrű politikus és lelkész egy beszédében mondta: „Milyen sokszínűek az emberek a mi or­szágunkban...: vörösek, sárgák, feketék, fehérek, és mind vala­mennyien egyformán értékesek Isten szemében...” A politikusok felelőssége Isten előtt abban is megnyilvánul, mit tesznek azo­kért, akik oly értékesek az O sze­mében. A választócédulát leragasztjuk egy borítékban, és beledobjuk az urnába. Választásunkat azonban, mint ahogy egy döntésünket sem az életben, nem titkolhatjuk el Is­ten előtt. „Atyád, aki lát a rejtek- ben - írja Máté evangélista -, megfizet majd neked.” (Mt 6,4) Azt is látja, hogy a „rejtekben” ki­nek a kezébe adtad a kormány­zást, a hatalmat. És a felelősséget. A szerző római katolikus pap A korlátlan engedékenység egyes megnyilvánulásainak ártó következményeit kísérleti adatok támasztják alá Szülők nevelési hibái CSALÁDI KÖR E zek megítélése és valós || hatása függ a minden­ül kori kulturális feltéte- | lektől, a felnőtt élettel ____ kapcsolatos követel- ' ^ ményektől. Míg a ko­rábbi évtizedekben elsősorban a túl­zott szigor és a merev követelmé­nyek voltak a szülői nevelés leggya­koribb torzulásai, ma a kontroll és a korlátozás hiánya tekinthető jelleg­zetes problémának. Ez összefügg a pedagógiaellenes irányzatokból fa­kadó liberális nevelési elvek térhó­dításával (a gyermek teljes egyenlő­sége, a szülői tekintély kiiktatása). Bírálók szerint a gyermeki függőség részben ideológiai, részben társa­dalmi körülmények miatti felszá­molása negatív következményekkel jár: megszűnik a gyermekkor mint különleges életkori szakasz, a fel­nőttvilág védelmező, támasznyújtó szerepe csökken. A korlátlan enge­dékenység egyes megnyüvánulásai- nak ártó következményeit kísérleti adatok támasztják alá: a kisgyer­mekkori agresszivitással szembeni anyai engedékenység szerepet ját­szik az agresszív viselkedés fennma­radásában. A mai leggyakoribb nevelési hibák közé tartozik X a túlvédő magatartás, X a következetlenség, X a túlzott teljesítményelvűség. A túlvédő magatartás, melynek so­rán a szülő arra törekszik, hogy ki­küszöböljön a gyermek életéből minden konfliktusforrást, lelki vagy fizikai nehézséget okoz. Gyakran ta­pasztalható a gyermek túlöltözteté- se, túletetése, a korlátozás hiánya a konfliktusok kerülése érdekében. A túlvédés kapcsolódhat az anyagi ja­vakkal való túlzott elhalmozással, amit a szülők alkalmanként az ér­zelmi elhanyagolásért való kárpót­lásnak tekintenek. Következményei közé tartozik a gyermek csökkent ellenálló és megküzdő képessége, a szorongás és az önálló cselekvés, döntés megnehezített volta. A szülő következetlensége a gyer­mek viselkedésének megítélésében és értékelésében, illetve saját elvei­Az athéniakról azt tartja a fáma, hogy mikor közhivatalba való választásokra került sor, a vá­lasztók, mielőtt leadták volna voksukat, elmentek a temetőbe, hogy megnézzék a jelölt szülei­nek sírját. Ha elhanyagolt nyughelyét találtak, nem szavaz­tak az illetőre, mondván, aki nem törődik saját szülei sírjával, nem fog törődni a közjavával sem. Ki nem tiszteli elhunyt szü­leit, nem tiszteli majd az élő­ket, sőt a törvényeket sem. ben azt okozhatja, hogy a gyermek­ben nem alakulnak ki az erkölcsi íté­letalakítás támpontjai, gyanakvóvá és bizalmatlanná válhat az egész felnőtt vüággal szemben. A szülői nevelés következetlenségében sze­repet játszik a társadalmi értékek és intézmények hitelvesztése is. A nevelésben megnyilvánuló túlzott teljesítményelvűség következtében a szülők a gyerek képességeinek, te­herbírásának reális felmérése nél­kül egyre fiatalabb korban kénysze­rítik bele a gyereket a formális kép­zésbe (idegennyelv-tanulás, ver­senysport, sorozatos felvételi vizs­gák). Néhány sikeres eset mellett gyakran ellenállás alakulhat ki a gyermekekben mindennemű telje­sítménnyel szemben, önértékelé­sükben zavarok keletkezhetnek a si­kertelenségük miatt. Meleg - engedékeny nevelői stílus A meghatározásban a „meleg” jelző nem a kritika nélküli, túlóvó szülői viselkedést jelenti, mint ahogy az „engedékeny” sem a korlátok és til­tások nélküli szülői magatartást. Vannak szabályok, és megszegésü­kért helytelenítés, feddés jár, a sza­bályok azonban nem merevek, ha­nem szükségszerű és rugalmas nor­mák, nem nehezednek a gyerekre, nem válnak cselekedeteinek akadá­lyává. A gyermek sosem fordul szü­leihez hiába sem érzelmi, sem intel­lektuális igényeivel, vagyis a „sze­ress” és a „beszélgess velem” jelzé­seire mindig kap a szülőktől választ. Az a gyerek, aki ilyen légkörben nő fel, pozitívan fordul a világ felé: ak­tív, becsvágyó és barátságos, gon­dolkodása gyors, kreatív, érdeklő­dő, cselekedeteivel aktív részese a vüágnak. Sosem kételkedik abban, hogy szeretik, ez a szeretet azonban sosem korlátja cselekedeteinek. Megfigyelték, hogy ebben a légkör­ben felnövő gyerekek agresszívab- bak, ennek oka a biztonságérzet és a szigorú büntetés hiánya, nem pedig az önálló cselekvés akadályoztatása miatt van. Ezek a gyerekek megvé­dik magukat és álláspontjukat, ezért nehezebben kezelhetők, mint a más stílusban nevelkedők. Ez azonban bőségesen megtérül, mert barátságosabbak, könnyen alakíta­nak ki kapcsolatot a felnőttekkel és a gyerekekkel, bíznak önmagukban, kiegyensúlyozottak, kedvesek. Az agresszió, ami tapasztalható, a megfelelő feltételek esetén egészsé­ges bátorsággá fejlődik. Kutatók megfigyelték, hogy a meleg - enge­dékeny miliőben felnövő gyerekek szerepjátékaik során sokkal gyak­rabban játszottak felnőtt babával, mint a többiek. Ez a megfigyelés azért fontos, mert a szerepjáték so­rán a gyerekek a felnőtt viselkedési mintákat sajátítják el, építik be sze­mélyiségükbe, viselkedésükbe, igya felnőttekkel való azonosulás ezek­nél a gyerekeknél a legintenzívebb. Meleg - korlátozó nevelői stílus Ebbe a szülőtípusba elsősorban a túlóvó, túlszerető, túlgondozó szülő tartozik, aki nem engedi önállósod­ni gyermekét. Ő az, aki szigorúan csak júliusban-augusztusban enge­délyez egy-egy fagylaltot, a sapkát csak májusban lehet levenni, a ho­mokba belemenni csak játszóruhá­ban lehet. Ezeknél a szülőknél a gyermek nyűt agressziója szigorúan tiltott. Mivel minden szülő korláto­kat állít a gyerek elé, amivel akadá­lyozza a cselekedeteiben, a gyere­kek időnként haragszanak szüleik­re. Ennek a haragnak esetenként el­térő módon, de megnyilvánulásai is vannak. Az előbb ismertetett meleg - engedékeny nevelői stílusnál a gyermek kifejezheti agresszióját, nem büntetést kap érte, hanem a szülők a megbeszélésre törekednek az esetek nagyobb részében. A meleg - korlátozó nevelői stílus­ban a családon belüli agressziónak szigorú büntetése van (gyermek­nek szülők felé, testvéreknek egy­más felé megnyilvánuló agresszió­ja). így a gyermek kénytelen magá­ban tartani, befelé fordítani ellen­séges érzéseit, ami szorongáshoz vezet. Előfordul, hogy csak a csalá­don belüli agresszió tiltott, az osz­tálytársak felé megnyilvánuló nem („milyen bátran, férfiasán viselke­dik a gyerek, megvédi önmagát”). Ez a gyerek tehát az otthoni tiltott indulatait is a társaival szemben ve­zeti le, aminek következménye elő­re látható: a sok agresszív megnyil­vánulás előbb-utóbb visszajut a szülőkhöz, akik szigorúan büntet­nek. Ezek a gyerekek végül jól visel­kednek az iskolában, jól tanulnak, erősen iskolacentrikusak lesznek, ők azok, akik még akkor is jól visel­kednek, ha a tanár nincs az osztály­ban. Magatartásuk és gondolkodá­suk erősen szabálykövető, kevéssé kreatívak, mindig illedelmesek, egy kicsit visszahúzódók, félszegek. A szülői szeretet, a melegség rendsze­rint elejét veszi annak, hogy a korlá­tozások túlzottan ránehezedjenek a gyerekre, komolyabb problémát okozva. Szintén a kutatások ered­ménye, hogy a meleg - korlátozó nevelői stílusban felnövő lányok jobban tűrik ezt a szülői magatar­tást, mint a fiúk, mivel kevesebb szorongásos tünetet mutatnak, (-tér) EMBERNEVELŐ A kisgyermek alaphangulata derűs VEKERDY TAAMS — — íressé váltak - magá­ul 1 zinok, ismeretter­jesztő előadások ré- JL ■ v^n ~ az endorfinok. Boldogsághormon­nak is szokták őket nevezni, mert ha szintjük megfe­lelő, az ember derűs, jól érzi ma­gát a bőrében. A gyermekorvosi nagykönyvek mindig is leírták, hogy a kisgyermek alaphangula­ta - ha testileg és lelkileg rend­ben van - derűs. Azaz: „az endorfintermelés” - mondjuk így, az egyszerűség kedvéért - megfe­lelő szintű. Ha egy apa elhiszi a pszicholó­gusnak, hogy jó lenne, ha ő is töl­tene naponta tíz-húsz percet gyermekével, ha bemenne hozzá, mikor időben ér haza, és nem kell ehhez játékmatadornak lennie, üljön csak le a szőnyegre, a gye­rek majd kezd vele valamit, ta­pasztalni fogja, hogy a gyerek fel­csillanó örömmel fogadja, és ha­marosan játszani kezd vele. Per­sze, az tanácsolható, hogy ne hagyja résnyire nyitva az ajtót, hogy azon keresztül nézze köz­ben a tévét, ne vigye be a Nép­sportot (az Új Szót, de még a Családi Kört se - a szerk. megj.), hanem legyen ott tényleg a gye­reke számára. Ferike, mondjuk, két és fél éves. Apa belép, Ferike ragyog. Odalöki a lab­dát. Apa zseniális, visszalöki. Eset­leg még az is eszükbejut, hogy szét­terpesztik a lábukat, és úgy lökdösik egymásnak, hogy a labda ne tudjon oldalra elgurulni. Ferike boldogan sikongat, nevet. „Az endorfinterme­lés” magas. De mi, apák, ambiciózus emberek vagyunk. Egy idő után eszünkbe jut, hogy ha már itt töltöm az időmet, fejleszteni fogom ezt a gyereket.- Nézd, Ferikém, neked azért dől le mindig a toronyépító, mert a kisebb kockát teszed alulra, és ar­ra rakod a nagyot. Na már most, kisfiam: elemi statikai elv, hogy a nagy kockát tesszük alulra, és ar­ra a kisebbet. Mindig, amelyik következik! Látod!? Apának mi­lyen szép magasra sikerült! Ferike még mosolyog. (Ha nem ra­gyog is már úgy, mint a magyarázat előtt.) És ledönti a tornyot. Aztán ő is építeni kezd, és megint a kis koc­kát teszi alulra. Apa kissé feszült, ideges. Hát nem akar fejlődni ez a gyerek? Előveszi a mérhetetlenül ronda műanyag gömböt, amelybe különböző lukakon különböző ala­kú figurákat lehet bedobni. - Nézd, Ferikém, látod itt a kezemben ezt az ötágú fekete csillagot? Ferike bólogat. Apa megkérdezi:- Hol látsz te itt a gömbön ugyan- üyet? Ferike - hála istennek - sehol nem lát ugyanolyat a gömbön! Számára ugyanis a luk nem azo­nos az apa kezében tartott testtel, és a kontúr a test formájával. (Ha az lenne, gondolkodása nem vol­na konkrét, és nem tudna megta­nulni beszélni.) Apa diadalmasan megmutatja.- Nézd, itt van. És akkor ezt itt így be tudom dobni. Látod? Ferike bólogat. Apa most kezébe veszi a rózsaszínű tojást.- És akkor ezt hol fogod bedobni? Ferike kitűnő megfigyelő, és nagyszerű utánzó - kiszolgálta­tott utánzó, nem tud nem utánoz­ni, mondja a Waldorf-pedagógia megalapítója, Rudolf Steiner - fogja tehát a rózsaszín tojást, és hiába forgatta el apa a gömböt, megkeresi azt a pontot, ahol apa a csillagot bedobta, és megpró­bálja a tojást is ott beerőltetni. Nem megy. Apa kétségbeesik. Ed­dig nem is vette észre, hogy a fia, úgy látszik, speciális fejlesztésre szorul.- De Ferikém! - mondja kissé felhá­borodottan. Mire idáig értünk, Ferike arcáról lehervad a mosoly, szemében megjelenik az a speciális, érdek­telen, üveges tekintet. „Az en­dorfintermelés” leáll. A szabadon játszó gyermek „endorfinterme- lése” magas, fejlődése töretlen. A fejlesztett gyermek fejlődése - „endorfintermelésével” együtt - leáll. A sűrű és gyors szinaptikus kapcsolatokhoz - vigyázzunk, nem a gyerek gyors, hanem a szinaptikus kapcsolat - arra van szükség, hogy a gyerekkel életko­rának megfelelően bánjunk, hogy a gyerek jól érezze magát. Tanulságos meghallgatni, mit mondott már az 1971-es magyar óvodai program az oly fontos anyanyelvi fejlesztésről. (Hiszen aki jól beszél, az jól gondolkodik- kisgyerekkorban -, és akinek a gondolkodása erős, az nem válik sodródóvá a későbbiekben.) Legelőször is: oldott és derűs lég­körben hallgassuk meg a gyere­ket! Oldott és derűs légkörben - mintha már tudtak volna az endorfinról. És: hallgassuk meg!- akkor is, ha halandzsázik, és ak­kor is, ha tízszer mondja ugyan­azt. Ezenkívül: adjunk jó mintát- melyet spontán utánzással követ­het. És végül: ne javítgassuk! Ezt annyira fontosnak tartja a program, hogy az úgynevezett nagycsoportosoknál, akik már az iskolára készülnek - akkor még nem voltak vegyes életkorú cso­portok -, megismétli: most se ja­vítgassuk a gyerek beszédét, jól­lehet már iskolába készül. Ha va­lamit rosszul mond, ismételjük el helyesen, de ne önmagában, mert az javítgatás, hanem egy újabb gondolathoz, mondathoz kapcsolva. Amiből a gyerek azt érzi: jót mondott, amiről az óvó néninek is eszébe jutott valami, és tovább fűzte a gondolatát. A javítgatás, a leintés, a türelmet­lenség, az oldott és derűs légkör hiánya, iskolás tanítgatás, okta­tás, a spontán utánzás lehetővé tétele helyett, mind-mind csök­kentik az endorfinszintet, és ez­zel visszafogják a fejlődést. (Gyerekek, óvodák, iskolák, Saxum Kiadó, 2001)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents