Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)

2002-09-17 / 216. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 17. KOMMENTÁR Kényes egyensúly PÁKOZDI GERTRÚD A minap közzétett statisztikai adatok szerint augusztusban - a ko­rábbi, mindössze két hőnapig tartó árcsökkenés után - ismét meg­ugrottak a fogyasztói árak. Ugyanakkor az utóbbi öt esztendő leg­magasabb reálbér-növekedését is ez év második negyedében tapasz­talhatta meg a lakosság. így valószínű, hogy a több mint 7 százalé­kos bérnövekedésnél jóval mérsékeltebb árdrágulás következmé­nyeit különösebben nem érzi a vásárló. Legfeljebb a szeptemberi számla lepheti meg kellemetlenül a telefontulajdonosokat, mert a júliusi árakhoz képest a távközlési díjak augusztusban 12,5 száza­lékkal emelkedtek. Bár a szlovákiai infláció kétségkívül kezelhető mértékű - és ebben minden jogos bírálat ellenére van szerepe, hogy viszonylag stabilizálódott a gazdaság -, a jövő év elején az ország ismét óhatatlanul szembesül a gáz és villamos energia drágulásával. Igaz, az előrejelzések szerint éppen a reálbérek tartós emelkedésé­nek köszönhetően korántsem lesz olyan sokkhatású, mint a Dzurin- da-kormány működése kezdetén kapott „csomag” volt. Gazdasági alaptétel ugyanakkor, hogy ahol a bérek gyorsabban emelkednek a munkatermelékenységnél, ott baj van a gazdaság­gal. Magyarán: ha a munkáltató többet tesz az alkalmazott fizetési borítékjába, mint az általa előállított érték, számára valahonnan hiányozni fog ez a pénz. Könnyű kimondani, hogy aki árt mond, az mondjon bért is, ha közben a béremelésnek nincs reális alapja. Többnyire a fejlesztés látja kárát az ilyen gazdálkodásnak, ami vé­gül is a versenyképesség romlásához vezet. Vállalati és országos szinten egyaránt. Márpedig Szlovákia gazdasága korszerűsítésé­nek se lehet más alapja, csak a folyamatos modernizálás. E téren azonban már korántsem olyan rózsás a helyzet, mint arra a reálbé­rek utóbbi időben tapasztalt növekedéséből, vagy a lakosság ennek köszönhetően is megnövekedett vásárlási kedvéből következtethet­nénk. Az utóbbi hónapokban ugyanis szinte stagnálnak a beruhá­zások, jóllehet a fejlődést ezek viszik előre. Szlovákia kis ország, aminek hátrányai mellett kétségtelenül nagy előnye, hogy gazdasága mindig könnyebben „meglovagolhatja” a környező nagy országokban bekövetkező gazdasági élénkülést. Most Európa-szerte élénkülést várnak. Már nemegyszer tapasztaltuk, hogy ilyen helyzetben milyen lökést adhat az országnak akár egyet­len olyan exportra termelő gyár, mint például a pozsonyi Volkswa­gen. Ahhoz, azonban, hogy a lakossági életszínvonal emelkedése tar­tós, ne pedig a választások gyakorisága szerint hullámzó legyen, még sok hasonló gyárra van szükségünk, de rugalmasan reagálni ké­pes középvállalatokra is. Egyelőre nagyon kényes az egyensúly JEGYZET város, meg lehetett még állni a református templom alatt, nézni az úszó felhőket, hogyan akadnak bele az érckakas tarajába, hogyan bomlik át raj­tuk a csemegeszőlőket éltető meleg fény. Titokban még megsimogatni is lehetett a kö­veket, nosztalgiából meg büsz­keségből is, mert hát ez a vá­ros legmagasabb épülete, ez vigyázta a tájat, ez épült bele a szembe. Ez volt. Más világ jött, épül az új! Az új, a modern jó, csak ne akarjon mindenáron maga mö­gé utasítani, lealacsonyítani, eltakarni és megtagadni min­dent, amit pár évszázad meg­teremtett. Mert most ilyen épül! Harminc emeletnyi be­tonmonolit, ami majd telve lesz a nagyravágyás, a megalo- mán agyrém szellemével, mert csupán annyi a cél, hogy még magasabbat kell építeni. Csak azért is! Mert telik! Teljék, nem irigylem, de a csak azért is már nem tetszik. Nyíllövés- nyire egymástól a templom, Is­ten háza és a betonmonolit, bankok, irodák, luxuslakások háza. Mammonlak! Egyszerre pedig nem szolgálhatsz kettő­nek. Csak azért se! Csak azért is „megalo” SZÁSZI ZOLTÁN Amit utódaidnak hagysz, adós­ságaidon kívül, az az átépített táj. A falvak, városok arca, az utcák rendje, a házak arca, a templomok kecsessége. Utód­ként ezt is kaptad, meg a le­hetőséget, hogy változtass kör­nyezeteden, ha van tehetséged hozzá. A megszokott és kie­gyensúlyozott városképek me- galomán „kockaépítészeti” agyrémeinek, a szürke beton­kockák építésének korszaka már lejárt. Megörököltük és pár éven belül vagy felújítjuk vagy leromboljuk és szebbet, emberibbet építünk helyette, vagy magától összedől. A leg­utóbbi nagyon valószínű, a legelső nagy nehézségek árán lesz megvalósítható, a középső lehetőségre sajna, soha nem lesz elég pénz. De hogy ne unatkozzon a vidék lankáin pi­henő szem, valami megint épül Nógrád közepén. Eddig őszi vasárnapok délutánján, mikor kihalt és csendes volt a FIGYELŐ HONT! LAPOK „Idén a magyar iskolába íratott elsősök száma Ipolyságon ne­gatív csúcsot mutat. A két ma­gyar tanítási nyelvű iskolában összesen alig több mint ötve- nen kezdik a tanévet. Közülük is legalább egyharmad vidékről utazik be. (Nem jobb a helyzet a szlovák iskolákban sem.) A nyolcezer lakosú város tehát évente nagyjából 30 magyar elsőst tud kiállítani, ami előre­vetíti a jövőt: a város jövőjét és a magyar iskolák jövőjét is” - ír­ja a Honti Lapok legújabb szá­mában Lendvay Tibor, az Ipoly­sági Pongrácz Lajos alapiskola igazgatója. Kitér arra is, hogy a magyar nemzetiségű szülők kö­rülbelül 20-30 százaléka nem a város magyar iskoláit választja, pedig azok színvonala semmi­ben sem marad el a szlovák tanintézményekétől. A követ­kezményekről szólva megjegy­zi: „A csökkenő gyermeklét­számmal arányosan csökken a kulturális aktivitás. Kevesebb a magyar rendezvény és szűkebb körű a látogatottság”. Zsolnay Ernő, a város polgármestere a Hont-Ipoly menti régió havi­lapjában hangsúlyozza, hogy a város kénytelen lesz racionali­zálni a hatáskörébe került helyi oktatási intézmények hálóza­tát. „Ipolyságon hét óvoda működik, mindegyik saját konyhával. Jövőre az önkor­mányzatnak, a demográfiai adatokat is figyelembe véve, számolnia kell a létező oktatási hálózat célszerű átformálásával is” - mondja Zsolnay. (korp) rr—o- A férjem elmúlt ötven, ezért két diplomája ellenére sehova sem vették fel. De jó a testfelépítése, ezért sze­rencsére kidobólegénynek alkalmazták! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVjNY Vladimír Meciar a szeptemberi vá­lasztások után nem akar kormányfő lenni - ezt maga a HZDS elnöke nyi­latkozta a cseh napilapnak. Az el­nökválasztással kapcsolatban elis­meri, hogy az ő személyisége ellent­mondásos. „Jobb volna hát, ha vala­ki olyan lenne az államfő, aki job­ban képes egyesíteni a társadalmat, mint én” - mondta Meciar. Ha a HZDS a legtöbb mandátumot szerzi a parlamentben, kötelességének tartja, hogy a HZDS-t a kormányba juttassa. „Ha koalíció lesz szüksé­ges, úgy szeretnénk eljárni, hogy a személyem ne legyen akadálya a kormány működőképességének” - hangsúlyozta a politikus. A Smerről továbbra is az a véleménye, hogy az Robert Fico egyszemélyes pártja. „Fico úgy képzeli, miniszterelnök lehet és megszerezheti az én szak­értőimet, akiket négy éven keresztül készítettem a kormányzati munká­ra, s így sikeres kormányfővé válhat. Ez gyerekes elgondolás. Sajnos, Szlovákiában ilyen a politika” - véli a legnagyobb ellenzéki párt elnöke. Iraki szakítópróba Ankara és Washington közt - a törököket mindenekelőtt a kurd kérdés érdekli Török és amerikai érdekek Nem véletlenül jelentette ki Napóleon már 200 éve, hogy „Constantinople, C ’est la domination du Monde!”, te­hát hogy aki Konstantiná­polyi ellenőrzi, az uralja az egész világot. A francia csá­szár szavai világosan mutat­nak rá Törökország rendkí­vül előnyös, stratégiailag na­gyon fontos fekvésére, még akkor is, ha mai szemmel nézve kissé túlzónak tűnnek. ONDREJCSÁK RÓBERT Ennek ellenére már pusztán az or­szág fekvésének földrajzi leírása is sok mindent sejtetni enged. Török­ország Európa és Ázsia határán fekszik, ráadásul területének nagy része közel áll Ázsia és Afrika talál­kozásához, valamint a Kaukázus térségéhez, amely szintén fontos észak-déli és keleti-nyugati össze­kötőkapocs Eurázsiában. Minde­zeken túl természetes szárazföldi hidat képez Európából a Kauká­zustól délre fekvő területeken át Közép-Ázsia felé. Hála a Közel-Ke­letre hosszan benyúló Anatóliá- nak, a török területek nagyon kö­zel esnek a térség olajforrásaihoz is (az észak-iraki, Moszul környéki olajmezők pedig kifejezetten a „határ másik oldalán” vannak), amelyek a legnagyobbak a vilá­gon: Irak, az Öböl-térsége, Irán, Azerbajdzsán, Közép-Ázsia. Ezen kívül Törökországnak nagyon hosszú, több ezer kilométeres föld­közi-tengeri és fekete-tengeri part­vonala van, ráadásul az említett két tengert összekötő tengerszoro­sok, a Boszporusz és a Dardanellák is török ellenőrzés alatt állnak. Fi­gyelembe véve földközi-tengeri partvidékének hosszát és helyze­tét, viszonylag közel terül el a Szu- ezi-csatorna és a levantei partvi­dék is. Előnyös fekvésének követ­keztében (is) Törökország mindig is előkelő helyet foglalt el a nem­zetközi kapcsolatokban és a straté­gák tervezőasztalán egyaránt. Az Oszmán Birodalom hanyatlása után a törökök már inkább csak ala­nyai voltak a nagyhatalmak dönté­seinek, igaz, nagyon fontosak. A britek számára évszázadokon ke­resztül rendkívül fontos volt Török­ország támogatása, mert a Földkö­zi-tenger keleti medencéjében ez volt az egyetlen hatalom, amely ké­pes volt valamilyen mértékben el­lenállni az orosz terjeszkedésnek. Miután az Orosz birodalom Szov­jetunióvá alakulása sem jelentette a hagyományos déli orosz terjeszke­dés befejezését, Törökország a hi­degháború idején is megtartotta a Kelet-Mediterráneumban az orosz- ellenes, Nyugat-barát bástya szere­pét. A19. és a 20. század fordulóján Törökország fekvése az említett észak-déli irányú tengelyen kívül még egy kelet-nyugati irányú ten­gely létrejötte miatt is jelentős volt. Miután a németek elhatározták, hogy megépítik a Berlin-Bagdad va­sutat (amely komoly veszélyt jelen­tett a britek egyiptomi és indiai po­zícióira), nyilvánvalóvá vált, hogy a terv kulcspontja Törökország (ak­kor még a Közel-Kelet nagy része is török fennhatóság alatt állt, bele­értve a mai Irak és Szíria területét is), így az ország a német-brit ha­talmi vetélkedés egyik legfonto­sabb színterévé vált. A hideghábo­rúnak és az annak ideje alatt élve­zett török pozíciónak köszönhetően Törökország bekerült a NATO-ba és a térségben az egyik legfontosabb amerikai szövetséges lett. Ezen kí­vül fontos tényező volt az is, hogy Törökország az iszlám hagyomá­nyokkal és kultúrával rendelkező országok közül egyedüliként mondható szekulárisnak. Ennek je­lentősége abban rejlik, hogy a - többi iszlám országhoz képest - modem, fejlett, a Nyugattal szoros kapcsolatokat ápoló világi Törökor­szág reális alternatívaként állhat az iszlám világban a fundamentaliz­mussal, szegénységgel és az USA, illetve Nyugat-ellenességgel szem­ben. A hidegháború végét követően Ankara - sok más országhoz hason­lóan - szintén elkezdte keresni he­lyét a Nap alatt. Ebben a folyamat­ban meghatározó elem volt, hogy radikálisan csökkent az orosz befo­lyás a Közel-Keleten és a Balkánon, ezáltal jelentősen megnőtt Török­ország mozgástere. Sőt, a Szovjet­unió széthullása után az új kö­zép-ázsiai iszlám köztársaságok­ban és a Kaukázus térségében is Ankara a moszkvai befolyás ellen­feleként lépett fel. A törökök megkí­sérelik létrehozni a török államok közösségét, amely egészen a kínai határig terjedne, és magába foglal­ná a török nyelvű és etnikumú kö­zép-ázsiai országokat. Megkönnyí­tette a törökök dolgát, hogy az új helyzetben gyakorlatilag egybees­tek Törökország és a nagy szövetsé­ges, az Egyesült Államok érdekei az említett térségekben. Ez foko­zottan érvényes például Közép- Ázsiára, ahol egyre inkább megje­Amerika érdeke, hogy Moszkva ne vonja teljes el­lenőrzése alá a térséget. leniek az iráni törekvések is Tehe­rán régióbeli szerepének és befo­lyásának erősítésére. Ebben a hely­zetben az USA számára sokkal elfo­gadhatóbb, ha az ottani űrt a szö­vetséges Törökország tölti ki, mint az ellenséges Irán, és az amerikai­ak érdekében áUt-áll az is, hogy Oroszország ne vonja ismét telje­sen ellenőrzése alá a térséget. A közép-ázsiai vezető szerepre tö­rekvés egyik elemének tekinthető az is, hogy Ankara néhány hónapja átvette a britektől az Afganisztán­ban állomásozó nemzetközi béke­erők (ISAF) vezetését is. A közel- keleti helyzet fontos eleme a szo­ros török-izraeli együttműködés is. Ez a kooperáció rendkívül in­tenzív például a hadiipar területén is, ami azért is fontos, mert Izrael és Törökország a Közel-Kelet egyértelműen legerősebb katonai hatalmai. Az említett tengelynek elsősorban Szíria-ellenes éle van, mivel Damaszkusz mindkét ország számára komoly veszélyforrás (természetesen a körből nem zár­ható ki Irak és Irán sem). Ezen kí­vül azonban kettőjük szövetségé­nek fontos következménye a török és az izraeli pozíciók kölcsönös megszilárdítása is. Törökország pozícióit erősítette Irak meggyengülése az Öböl-hábo­rúban, mivel így egy nagyon erős regionális ellenfél iktatódon ki dél­keleti határai mentén. Ezzel együtt viszont sajátos helyzet alakult ki Észak-Irakban. Miután Bagdad ve­reséget szenvedett, Irak északi és déli részén megszűnt a központi kormány hatalma, mivel az ameri­kaiak így akarták megvédeni az őket támogató kurdokat és síitákat Szaddám Húszéin bosszújától. Mi­vel azonban Törökországnak nem állt érdekében, hogy az észak-iraki kurdok túlzott önállóságra tegye­nek szert - tekintettel a törökorszá­gi kurd kisebbség szeparatista tö­rekvéseire - Ankara úgy döntött, bi­zonyos mértékig saját maga tölti ki az észak-iraki hatalmi vákuumot. Ezzel magyarázhatóak a török had­sereg ottani akciói is, a kurd erők el­len. Ugyanezzel magyarázható An­kara jelenlegi álláspontja az Irakkal szembeni amerikai akcióval kap­csolatban. A törökök szeretnék el­kerülni, hogy Szaddám Húszéin megbuktatása után az észak-iraki kurdok - ha jogilag nem is - gya­korlatilag önállóságra tegyenek szert. Ennek ellenére azonban vár­ható, hogy ha az Irak elleni USA- hadművelet megindul, Törökor­szág mégis támogatásáról fogja biz­tosítani Washingtont, még ha fenn­tartásokkal is. Ennek pedig egy­szerű oka van: Törökország számá­ra létfontosságú, hogy megmarad­jon az USA létfontosságú térségbeli szövetségesének. Ez pedig csak úgy tartható, ha együttműködik az USA-val, többek között Irakkal kap­csolatosan is. Várható tehát, hogy az iraki szakítópróba ellenére a mindkét fél számára rendkívül előnyös amerikai-török kapcsola­tok a jövőben is hasonló iptenzitá- súak lesznek, mint jelenleg. LEVÉLBONTÁS Választási gulyás helyett Sorsdöntő választások előtt áll az ország, melyekben valóban jövőnkről határozunk. Rajtunk múlik, hogy csatlakozunk-e az eu- ro-adanti struktúrákhoz vagy sem. Milyen lesz az összetétele az új parlamentnek, azt nehéz meg­jósolni, de hogy milyen arányban lesz benne biztosítva a magyarság képviselete, ez csakis rajtunk mú­lik. Miért fontos, hogy hány kép­viselőnk jut a parlamentbe? Csak néhány okot említenék: - döntő mértékben meghatározza az adott párt szerepét, súlyát a kor­mányalakítási tárgyalásokon, majd később részvételét a végre­hajtói hatalomban - több képvi­selőnk vehet részt különféle par­lamenti bizottságok tevékenysé­gében, prezentálhatja helyzetün­ket a külföld előtt is - nagyobb be­leszólásunk és felelősségünk lehet az ország és saját sorsunk irányí­tásába, alakításába. Hiú ábránd az, hogy egyes szlovák pártok né­hány képviselője támogatni fogja a magyarság érdekeit. Most ígére­tekből van bőven, de ha majd a tettek mezejére kell lépni, ott nagy lesz a gyávaság. Okulásként itt az elmúlt utolsó négy esz­tendő. Suttogva, félig halkan ki­mondva el-elhangzik szlovák részről, hogy szeretnének ne­künk segíteni. Én viszont hango­san és érthetően kimondom: ma Szlovákiában nincs olyan szlovák politikai erő, amely nyíltan vál­lalná a magyarokkal való együttműködést. Mi több, a szlo­vák politikai közeg ilyen irány­ban befogadóképtelen. Rabja lett a maga kovácsolta bilincsének. Én szeretem szülőföldem ropo­gós kenyerét, zamatos almáját, édesanyám palóc kiejtését, az igét magyarul hallgatni. Én ma­gyarul imádkozom, számolok, netán káromkodom. Nekem így jó. Én tudom, hogy nekem mi a jó. Ne hagyjuk, hogy mások mondják meg, döntsék el, ne­künk mi jó és belőle mennyi elég! Péter József Érsekújvár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents