Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-12 / 212. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 12. KOMMENTÁR Sokkolt autósok SIDÓ H. ZOLTÁN Rövidesen mérséklődhetnek az ország közútjainak forgalmát bénító dugók. Persze, senki ne gondoljon tehermentesítő új elterelő utak, körgyűrűk, négysávos autópálya-szakaszok átadására. Az ok ennél sokkal prózaibb: viharosan emelkedik a kőolaj világpiaci ára. A tegnapi prágai keltezésű hír szerint Csehországban 2 koronával drágul a benzin literje, Magyarországon az autósok népes tábora pedig máris az Európai Unióban érezheti magát, mivel az ottani benzinárak az osztrák szintet is meghaladják, sőt, holnaptól tovább emelkednek. Semmi kétség, a hazai piac meghatározó szereplője, a Slovnaft rövidesen szintén lép - az autósok korlátozott örömére. Ha úgy tetszik, így nyilvánul meg a globalizáció; az Egyesült Államok és Irak között szikrázik a levegő, s ennek - másokkal együtt - a hazai motorosok is megisszák a levét. A nyers kőolaj világpiaci átlagára augusztusban meghaladta a barrelenkénti (159 litér) 30 dollárt, s erre az utóbbi 18 hónapban nem volt példa. Az áremelkedés oka Irak visszafogott kitermelése, továbbá az egyre fokozódó idegesség az energiahordozóban dúskáló Kö- j zép-Keleten. Minden közel- és közép-keleti háborús készülődés automatikusan áremelkedést gerjeszt, ezt megtapasztalhattuk az 1991-es Öböl-háború és a tavaly októberi Afganisztán elleni hadjárat során. Az eseménysornak számunkra nincs igazán tanulsága, hiszen az olajárat befolyásoló tényezők tőlünk függetlenek, ezért inkább készüljünk fel a következményekre. A Szlovák Nemzeti Bank nagy elégedettségére az éves infláció alakulása eddig kedvező volt, ez rövidesen megváltozhat, ha az Irak elleni amerikai neheztelés fegyveres konfliktusba torkoll. A nagyobb ütemű pénzromlás pedig még észrevehetetlenebbé teszi az utóbbi két évben tapasztalt mérsékelt reálbér-növekedést. További folyományként Szlovákia vitatható makrogazdasági szilárdságát a behozatalból származó kőolaj eddiginél is nagyobb számlája áshatja alá. A kilátások tehát nem túl rózsásak. Ismerve hazai viszonyainkat, nem kizárt, hogy a küszöbön álló parlamenti választások hevében esetleg néhány párt a jelenlegi kormánykoalíció szemére veti a közlekedőket fájdalmasan érintő áremelkedést. Sovány vigasz, de igaz: a Dzurinda-kabinet számos hiba, tévedés, rossz döntés miatt okolható, azonban a világgazdasági folyamatok kedvezőtlen hatásainak begyűrűzése miatt tényleg nem vonható felelősségre. Az már csak költői kérdés, hogy vajon a világpiac időnkénti kedvező hatásai viszont miért nem jutnak el hozzánk is? egyéb foltjait. Megtalálta, több száz példányban kinyomtatta, majd éjnek évadján teleragaszt- gatta velük a városka utcáit. De most jön csak az Örkény mester tollára illő jelenet: mialatt a gaz ellenség bandájával épp főszereplőnket próbálta lejáratni, alig húszperces késéssel egy másik őrjárat is útnak indult. Hősünk és kompániája szaggatta le dühösen ám módszeresen a már kiragasztott „pedigréket". Csak nem eléggé sikeresen, mivelhogy az ominózus plakátokból még másnap reggel is olvasható volt az utcán egy-két tépett, megtaposott példány. A világhálót meg ugye nem lehet csak úgy központilag, ukázra kikapcsolni, sajnos. A kisvárosi biliben tehát kirobbant a vihar, főszereplőnk nagy keservesen még pártja helyi elnöki tisztéről is lemondott, ha a verebeknek hihetünk, pusztán egészségügyi okokból. Jellemző. Amúgy persze nem történt semmi. Hősünk továbbra is becsült személyiség, csak most éppen mártír. Beteg mártír. Viszont meggyőződésem, hogy rövidesen kutya baja se lesz. Amúgy meg minden elemében undorító mese ez. Csak egy óriási baj van. Az, hogy igaz. Kisvárosi ügynökmese BUCHLOVICS PÉTER Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros és ebben a kisvárosban élt egy ügynök. Ügynökünknek mindezidáig jól alakultak a dolgai, egyre-másra halmozta a fő- és mellékállásokat, funkciókat, posztokat, és bár igazándiból egyikhez sem értett, ez ott igazán nem számított. Sok olyan hasonszőrű ember akadt a környezetében, akiktől a legcsodálatosabb trükköt tanulta el: felfelé bukni. Volt ő már minden, a rendszer- váltás előtt elvhű kommunista, aztán nemzetünk vesztén bú- songó mélymagyar, kultúrbaj- nok, a legutóbb pedig... Nos, a legutóbb akadt egy kis malőr. Hősünk párt-alapszerve- zeti elnökként épp országgyűlési képviselőségről ábrándozott, ezért a listára kerülés érdekében lobbizni kezdett. S ekkor beütött a mennykő, azaz egy másik lista. A Cibulka-féle. Valami sötét alak megtalálta az interneten hősünk bizonyítványát, fedőnevét és múltjának TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY A lap szerint a Smernek elfogadható egy olyan koalíció, amelyet a HZD-vel és még egy harmadik párttal alakítana úgy, hogy a HZD-t a HZDS-ből átlépő képviselők erősítenék. Ebben a kabinetben nem kellene tekintettel lenni az MKP követeléseire és az SDKÚ két politikusának, Mikulás Dzurindá- nak és Ivan Miklósnak sem kellene helyet adni. A lap szerint érdekes helyzet áll elő akkor, ha Fico olyan képviselőkkel szövetkezik, akik a választások után a HZDS-ből a HZD-be lépnek át, hiszen a Smer erkölcsileg elfogadhatatlannak tartja az átlépéseket, sőt, a saját jelöltjeivel erkölcsi nyilatkozatot íratott alá, hogy nem tesznek ilyesmit. „Nekünk, választóknak pedig csak az a remény marad, hogy továbbra is különbséget tudunk majd tenni jó és rossz között” - írja a Hospodárske Noviny kommentátora. LISTAMUSTRA HZDS - Meciarnál a pénz beszél Vladimír Meciar hatalmasat újított a négy évvel ezelőtti listán, bár ezt négy évvel ezelőtt szintén megtette. Akkor azonban nem valamiféle pénzpiaci körsétát tett, most viszont úgy tűnik, néhány nagyvállalkozót az ellenzéki padsorokba ültet. MOLNÁR NORBERT Nem is kell leírni, ki vezeti a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom- Néppárt listáját. Vladimír Meciar- nak, a jogtudományok doktorának neve a cégjegyzékben ritkán fordul elő, ám családjának kiterjedt gazdasági érdekeltségei vannak. Második az első szőke nő, Éva Antosová, No- vá Dubnica polgármestere, a HZDS központi tikára, aki egy fizetésképtelenné vált cégben érdekelt. Harmadik Sergej Roziik képviselő, a párt gazdaságpolitikai mindenese, negyedik az árnyék-külügyminiszter, Rudolf Ziak, egy öt és fél milliós cég társtulajdonosa, Lexa idején a titkosszolgálat külföldi osztályának vezetője a kulturális terepről került a külpolitikaira. Életrajza szerint már 1977 és 1980 között a szövetségi külkereskedelmi minisztérium tolmácsa volt, ám csak egy nyelven beszél, angolul. Ehhez képest 2000- ben angol nyelvtanfolyamon vett részt Amerikában, előtte pedig beiratkozott egy kezdő csoportba egy pozsonyi nyelviskolában. Felejteni könnyű. Ötödik Vojtech Tkác képviselő-alel- nök, aki elsőként ismerte el a HZDS- esek közül, hogy pártja 94 és 98 között hibás külpolitikát folytatott, s a szakszervezetekből indult a politikába. Hatodik a politikában ismeretlennek számító zsolnai egyetemi professzor, Ján Mikolaj, hetedik a volt közlekedési miniszter, Ján Ja- sovslcy, nyolcadik az első gazdasági nagyágyú, Tibor Mikus. Az egykori karatebajnok az atomlobbi tagja, volt a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű és a Szlovák Villamos Művek (SE) igazgatója is, sőt, a Dzurinda- érában a SE igazgatójának tanácsadója. Küencedik Viliam Sobona egykori egészségügyi miniszter, Meciar egyik fürdőprivatizátora, ma az egy- egy milliós szliácsi és kovácsi fürdőt működtető rt. igazgatótanácsának elnöke, emellett három cég tulajdonosa. Tizedik egy újabb gazdasági mogul, Viliam Veteska, a Szlovák Légitársaság felügyelőtanácsának elnöke, 2000 januárjáig igazgatója, emellett a Wili nevű, 78 milliós alaptőkéjű cég tulajdonosa, a légi mentőket üzemeltető cég igazgató- tanácsának tagja (ugyanitt elnök a HZD listáján induló Jozef Stude- nic). Veteska még két cég ügyvivője. Tizenegyedik Ján Kovarcík alelnök, a Rádió Nitra tulajdonosa, a Rádió Hviezda FM igazgatója, a nyitrai borüzem felügyelőtanácsának tagja. Tizenkettedik Ján Gabriel képviselő, 1995-től 98-ig a VÚB elnöke, majd a HZDS képviselője. Mostanság cég nélküli, de korábban húszban is érdekelt volt. Tizenharmadik Ludmila Musková képviselő, mögötte egy ismeretlen, Anton Blajsko bánfai osztályvezető, tizenötödik az árnyék-pénzügyminiszter, Ivan Kino, egy egymilliós könyvvizsgáló cég tulajdonosa, 95-98-ban a Szlovák Takarékpénztár elnöke. Tizenhatodik a volt belügyi államtitkár, Ladislav Polka, mögötte volt főnöke, a sok botrányt megélt, referendumölő Gustáv Krajci volt belügyminiszter. Tizennyolcadik Milan Re- hák hallgatag képviselő, aki az utolsó Meciar-kormány idején a Vagyonalap alelnöke volt. Sokat tudna mesélni a meciari privatizációról. Tizenkilencedik Igor Pinkává nagy- szombati menedzser, aki egy 243 milliós cég felügyelőtanácsának alelnöke, egy egymilliós igazgatótanácsi elnöke, és tagja egy 80 milliós felügyelőtanácsának, ahol a tanács elnöke Ján Povrazník, a meciari Vagyonalap igazgatótanácsának alelnöke. Huszadik Tibor Cabaj, a HZDS hű parlamenti frakcióvezetője, huszonegyedik Stanislav Húsár egykori privatizációs államtitkár. Huszonkettedik a küenc cégben érdekelt Miroslav Abelovsky. Három vállalkozás tulajdonosa, egy 348, egy 1 és egy 5 milliós cég felügyelőtanácsának elnöke, egy 79 és egy 395 milliós felügyelőtanácsának tagja, hasonlóan egy egymillióshoz, amelyben egy másik ismerős névvel is találkozhatunk, méghozzá Jaros- lav Svéchotáéval. 23. a 31 éves Eduard Kolesár, aki azért érdekes, mert annak az Alojz Englis képviselőnek az asszisztense, aki csupán a kilencvenedik helyre tudta beverekedni magát. A huszonötödik Jozef Brhel képviselő állítólag jó kapcsolatokat tart fenn Meciar négyévente lecseréli képviselőinek legalább egyharmadát. Ivan Lexával, és két egymillió korona fölötti értékű cégben érdekelt. Őt követi Miroslav Maxon volt pénzügyminiszter, aki egykoron egy agrárpártból igazolt a HZDS-be. 27. Ján Mikus, aki egy 53 milliós alaptőkéjű állami teherszállító vállalat ügyvezetője Liptószentmiklóson, emellett a 463 milliós St. Nikolaus és egy 43 milliós fürdő felügyelőtanácsának tagja és egy cég tulajdonosa. Harmincegyedik Karol Dzupa nagymihályi orvos, egy cég társtulajdonosa Alexej Ivankóval, az SDKÚ képviselőjével, aki idén a 24. Dzurinda listáján. Harmincadik Irena Belohorská képviselő, harminc- kettedik kollégája, Dusán Jarjabek színházi szakember, míg 33. a következő szőke nő, az SOP-ból átigazolt 29 éves Diana Dubovská, aki csak a 3 millió alaptőkével működő TV Sever társtulajdonosa. Nem úgy félje, Jozef Majsky - bár a pletykák szerint már nem élnek együtt aki ellen eljárás indult, s akit Szlovákia leggazdagabb emberének tartanak. Majsky és közvetlen családja mellesleg 47 cégben érdekelt, köztük az egymilliárdnál többet érő Sipoxban és a Twist rádióban, s ő Ciprus pozsonyi tiszteletbeli konzulja is. Lehetne még írni Majskyról az utolsó bekezdésben is, de hát ő nem jelölt. 36. Gabriel Karlin képviselő, aki négy cég egyedüli tulajdonosa, közülük egy 24 milliós, emellett egy cég igazgatótanácsának a tagja. Csak negyvenkettedik a harsánysá- gáról elhíresült Ján Cuper jogászképviselő, de néhány mostani képviselő még rosszabbul járt: Ján Danko 44., Lubos Lackovic - aki egyben árnyék-belügyminiszter - az 50., Peter Baco, a földekkel igencsak ellátott volt földművelési miniszter, jelenlegi kampányfőnök az 59., Katarina Tóthová egykori miniszterelnök-helyettes a 60., Pavol Kacic a 74., Imrich Andrejcák volt védelmi miniszter pedig csak a kilencvenhe- tedik. Bár még náluk is rosszabbul jártak azok a képviselők, akik nem vonultak ki Iván Gasparoviccsal, s Meciar listájára sem kerültek fel: Olga Keltosová, Augustin Marián Húska, Július Binder, Pavel Delinga vagy Roman Hofbauer - pedig elég erős névsor. Helyet kapott viszont a névsorban az egykori síelő, volt képviselő Janka Gantnerová (63.), Meciar lapjának, a Novy dennek a főszerkesztője, Hana Pravdová (78.) és Alexander Patkoló, Meciar romája, akinek valószínűleg nincs ínyére a 75. hely. Találtunk a listán magyart is, igaz nagy kezdőbetűvel: a 133. jelölt Ladislav Magyar Kisszebenből (Sabi- nov), akiről nehéz elképzelni, hogy neve a nemzetiségét takarja. A www.cibulka.com két nevet ismert fel a listavezetők közül. Az egyik Doktor néven volt bizalmi a kommunista állambiztonságiaknál, míg a másikat Vilda néven tartotta számon az StB. MAGYAR HÍRLAP Megbukott a kísérlet Az osztrák kancellár belebukott a nagy kísérletbe. Két és fél évig ment-mendegélt az együttműködés a „megújult”, „Haider-mente- sített", „mérsékelt” Szabadság- párttal, amelyről Wolfgang Schüssel 31 hónapon át igyekezett elhitetni otthon és Európában, hogy nem az, ami. Nem populista hőzöngők alakulata, akik mindig azt mondják, amit közönségük hallani akar. Nem euro- szkeptikus, bővítésellenes, idegengyűlölő csapat, amely pártérdekekből akár az országot is összeugrasztja szomszédaival. Nem korrupt kommandó, amely haverokat, hozzá nem értő hullámlovasokat ültet kormányposztokra. De hiába mondta ezt folyamatosan a szélsőjobbal „ágyba bújt” Schüssel kancellár, mind az osztrákok, mind Európa kételkedett szavaiban. Joggal. Jörg Haider ugyanis nem képes másra. A néppárti-szabadságpárti koalíciókötést követő európai szankciók arra kényszerítették a szereplési vágytól fűtött Ha- idert, hogy fokozatosan háttérbe húzódjon. Előbb pártelnöki tisztét volt kénytelen nemzetközi nyomásra átadni saját kreációjának, Susanne Riess-Passernak, majd végül, amikor már csak azzal kerülhetett a címlapra, hogy meglátogatta Szaddám Huszeint Bagdadban - kénytelen volt kivonulni a koalíciós egyeztető tanácsból is. Sarokba szorítva azonban Haider mindenre képes - így most szétrúgta a kormányt, hogy elszigetelt, funkció nélküli kormánypártiból ellenzéki frontember legyen. Elérkezettnek látta az időt, hogy visszatérjen a-címla- pokra, és ezért nem volt drága neki sem pártja, sem az ország sorsa. Populistákkal nem lehet jól kormányozni - ez az osztrák epizód fő tanulsága. A mérsékelt osztrák jobboldal naiv volt vagy cinikus, amikor hatalmi érdekből maga mellé vette a fenegyerek csapatát. Schüssel kancellár lehet bármennyire elkötelezett Európa- párti demokrata önmagában, Haider nyitott sportkocsijában, az anyósülésen, ahol a kormányalakításkor mosolygott, nem lehet az. Schüssel mindvégig a választói akaratra hivatkozott, hogy ugyanis e két párt a választók többségét képviseli. A matematikai igazság azonban nem jelent politikai igazságot is. A 27 százalékos Szabadságpártról és annak vezetőjéről ugyanis világos volt, hogy a hitleri foglalkoztatáspolitikát, a Waffen-SS veteránjait dicsérő nyilatkozatai után nem szalonképes egy demokráciában, érjen el bármilyen eredményt is. Schüssel felrúgta az íratlan szabályt. Azóta többen megtették ezt Európában. Többek között Hollandiában, Olaszországban, Dániában, Portugáliában kerültek kormányra populista, radikális jobboldali pártok. Az új jobboldal, amely hol idegengyűlöletével, hol EU- ellenességével, hol egyszerűen szociálisan demagóg hülyeségével hódít, ugyanolyan kiszámíthatatlan partner, mint Haiderék voltak Ausztriában. Ha rajtuk múlik a kormánytöbbség, bármivel zsarolhatják az országot. A velük szövetkezett mérsékelt jobboldalnak az osztrák eset mutatja meg, mit jelent ez a paktum. Schüssel azt próbálta meg eljátszani, ami Orbán Viktort egy ideig hatalomban tartotta. Igyekezett a Szabadságpárt többségét leválasztani Haiderről, és Riess- Passer alkancellárnővel együtt bedarálni őket, átvenni választóikat. De kénytelen volt belátni, hogy ez neki nem megy. A beda- ráláshoz ugyanis Schüsselnek fel kellett volna adnia politikusi énjének alapelveit. Meg kellett volna vétóznia például Csehország EU-tagságát a Benes-dekrétumok miatt vagy véghezvinni az adó- csökkentéseket az árvízi katasztrófa ellenére. Nem alkut kellett volna kötnie, hanem eggyé válni, összeolvadni a szélsőséggel. Van, aki képes erre, van, aki nem. Bár Schüssel most az erkölcsösebb utat választotta, és beleegyezett az új választásokba, ez nem menti őt. Megkötötte az alkut a populistákkal, és ezért a választók minden bizonnyal meg fogják büntetni. Miként mindenkit, aki a szélsőséggel lepaktál. Újvári Miklós Kampánygyűlés előtt (Lubomír Kotrha rajza)
