Új Szó, 2002. szeptember (55. évfolyam, 203-227. szám)
2002-09-09 / 209. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. SZEPTEMBER 9 SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) 16.30 A rettegés arénája (amerikai) 18.15, 20.30 AUPARK - PALACE: 40 nap és 40 éjszaka (amerikai) 15.20, 17.20 Milliókért a pokolba (amerikai) 21.50 Egy fiúról (amerikai-angol) 14.25,20.10,22.20 Amélie csodálatos élete, (francia-német) 19.15, 21.45 Rossz társaság (amerikai) 19.20, 21.45 Penge 2 (amerikai) 22.10 Bízd a hackerre! (amerikai) 14.10, 16.30, 18.50, 21.10 Felpörgetve (ausztrál-kanadai-amerikai) 22.30 Édes Ids semmiség (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 A fegyverek szava (amerikai) 22 Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) 14,16,18,20 Üldözési mánia (amerikai) 14,16.20 Men in Black- Sötét zsaruk 2 (amerikai) 16.30,18.30,20.30 Stuart Little, kisegér (amerikai) 14.55 A rettegés arénája (amerikai) 15.10, 17.30, 20, 22.30 A hűtlen (amerikai) 22.25 Pókember (amerikai) 14.15, 16.45 A madarak világa (francia) 14.10,16.10, 18.10 Scooby Doo - A nagy csapat (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 A belső bolygó - K-Pax (amerikai) 16.55, 19.25 Katonák voltunk (amerikai) 18.45, 21.35 Kísérleti gyilkosság (amerikai) 14.45, 17.15, 19.45, 22.15 PÓLUS - STER CENTURY: Milliókért a pokolba (amerikai) 21.20 Rossz társaság (amerikai) 14.20, 16-40, 19 Bízd a hackerre! (amerikai) 14.40, 17, 19.20, 21.40 Édes kis semmiség (amerikai) 14.10, 16.05, 18.10, 20.10, 22.10 Lilo és Stich - A csillagkutya (amerikai) 15.10 Men in Black - Sötét zsaruk 2 (amerikai) 15.10, 17.40 A rettegés arénája (amerikai) 15.55, 18.25, 20.55 A madarak világa (francia) 20, 22 Scooby Doo - A nagy csapat (amerikai) 14.05,16,18 A belső bolygó- K-Pax (amerikai) 20.05, 22.35 Katonák voltunk (amerikai) 20.15 Kísérleti gyilkosság (amerikai) 17.05,19.05,21.55 KASSA TATRA: A harcos és a hercegnő (német) 17, 19.30 CAPITOL: Kísérleti gyilkosság (amerikai) 15.45,18,20.15 ÚSMEV: Lilo és Stich-A csillagkutya (amerikai) 16,18 A rettegés arénája (amerikai) 20 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: 40 nap és 40 éjszaka (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Katonák voltunk (amerikai) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Álmok útján (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLÄZA: Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés (francia-német) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Austin Powers - Aranyszerszám (amerikai) 18.30, 20.30 Bizsergés (angol-német) 13.45, 16, 20.15 A buli- szerviz (színes feliratos amerikai vígjáték, 92 perc, 2002) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Édes kis semmiség (amerikai) 18.15 Felpörgetve (ausztrál-kanadai-amerikai) 20 Jégkorszak (amerikai) 13,15.45 A kaptár (amerikai-német-angol) 17.45, 20 Men in Black - Sötét zsaruk 2. (amerikai) 16,18,20 Most már elég! (amerikai) 17.45,20 On-lány (angol-amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Rossz társaság (amerikai) 13.15, 15.30, 20 Scooby Doo - Á nagy csapat (amerikai) 13.30, 15.30, 17.30 Stuart Little, kisegér 2 (amerikai) 14, 15.30,17,18.30 Szilaj - A vad völgy paripája (amerikai) 14 Wasabi - Mar, mint a mustár (francia-japán) 14.30,16.30 Czuczor Gergely Múzeumot avattak Andódon Példamutató életmű ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Andód. Czuczor Gergely Múzeumot avattak tegnap a költő, nyelvész, bencés tanár szülőfalujában. Ünnepi beszédében Csáky Pál, a kormány alelnöke kiemelte: Czuczor Gergely életpályáját, munkáit tanulmányozva az a nagy belső elszántság ragadta meg őt leginkább, amivel ez az ember életét leélte és munkáit alkotta. Nem hagyta magát letéríteni az általa választott útról, tudta, neki küldetése van a földön, és olyat alkotott, amire mi, magyarok, mindig büszkék lehetünk. E nagy elszántsághoz, odaadáshoz pedig a szülőföldhöz való ragaszkodás, az iskolái iránti szere- tete, valamint a bencés rend felemelő szellemisége és megtartó ereje adta az alapot. „Ha ezt a múzeumot, emlékhelyet látjuk, gondoljunk arra, hogy ne csak impozáns múltunk, hanem jövőnk is legyen a szülőföldünkön.” - mondta Csáky. A múzeum létrejöttére vonatkozó kérdésünkre Miskolczi László polgármester megjegyezte: „Úgy érezzük, tartozunk annyival falunk szülöttének, hogy híven ápoljuk emlékét, eszmeiségét.” Véleménye szerint Czuczor Gergely sajnos a mai napig nem kapta meg a magyar irodalomban és történelemben az őt megillető helyet. A múzeumban kiállított dokumentumok, fényképek, korabeli újságcikkek segítségével végigkísérhetjük a paptanító, költő, nyelvész, forradalmár életét. A kiállítás Vágvölgyi Szilárd helytörténész munkáját dicséri. A tegnapi ünnepélyes megnyitón részt vett Láng Judit, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének’ ügyvivője, de jelen voltak többek között a Jedlik Ányos Társaság és a Rákóczi Szövetség képviselői is. (vkm) Csáky Pál ünnepi beszédében Czuczor elszántságát, odaadását méltatta (Vas Gyula felvétele) A tárlaton megtekinthető egyebek közt Jókai íróasztala, számos saját készítésű rajza és maga faragta sétabotja is A város őrzi szülöttei emlékét Mácza Mihály: Kiállításunk büszkesége a 12 pont egyik eredeti példánya (Vas Gyula felvételei) Komárom. Két év megszakítás után idén május ötödikétől a városban ismét látható a Jókait és Lehárt bemutató állandó kiállítás. A kényszer- szünetet az okozta, hogy a kiállításnak addig otthont adó épület a restitűció folyamán visszakerült a görögkeleti egyház tulajdonába. V. KRASZNICA MELITTA A múzeum vezetőinek azonban a várossal összefogva sikerült méltó helyet találnia a tárlatnak. A város- központban, a Zichy-palota addig üresen álló helyiségeit újították fel, ami már csak azért is szerencsés választásnak bizonyult, mivel így egy épületbe került a másik állandó, várostörténeti kiállítással. A város híres szülöttei: Jókai Mór és Lehár Ferenc elnevezésű tárlat, amint azt a neve is jelzi, elsősorban a két személyiség és a szülőváros viszonyára épül, de nagyvonalakban felvázolja a két művész életművét is. „Annak ellenére, hogy Lehár Ferenc életének csak első hét hónapját töltötte Komáromban és felnőttként - bár szeretett volna - már nem jutott el városunkba, mindig büszke .volt rá, hogy itt született - magyarázta Mácza Mihály, a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma igazgatóhelyettese, a kiállítás összeállítója. - És természetesen Komárom is hűen ápolja Lehár emlékét: ezt bizonyítja a róla elnevezett utca, park - ahol egykor szülőháza állott -, a Lehár- napok és a fiatal tehetségek számára bemutatkozási lehetőséget jelentő, háromévente megrendezett nemzetközi Lehár énekverseny.” A Jókai-kiállításoknak komoly hagyománya van a városban. Az elsőt még 1925-ben, az író születésének centenáriumára állította össze a Jókai Közművelődési és Múzeumegyesület. Az első állandó kiállítás 1936-ban Alapi Gyula vezetésével készült el, majd 1954-ben, az író halálának 50. évfordulójára dokumentumkiállítás nyílt. Ä következőt 1968-ban rendezték, és 1975- től 2000-ig volt látható a görög katolikus templom melletti épületben az az állandó kiállítás, amely a jelenleginek képezte az alapját. A számtalan dokumentum és fénykép mellett a kiállítás egyik különleges darabja annak a Domonkos János szerb kereskedőnek a ruhája, akiről az író az Aranyember című regényének Tímár Mihályát mintázta. A ruha a kereskedő koporsójából került elő a rác temető felszámolásakor. Az eredeti bútorokkal berendezett szalonban láthatjuk például Laborfalvy Róza komódját, Jókai íróasztalát, ülőgarnitúráját és kártyaasztalát, utazásai során használt toll- és tintatartóját, saját készítésű rajzait és maga faragta sétabotját. „Különös története van a komáromi Jókai-szobomak is, amelyről szintén számos dokumentumot őrzünk - kalauzolt tovább a kiállításon Mácza Mihály. - Az első csehszlovák köztársaságban a hatóságok évekig nem engedélyezték Jókai szobrának felállítását. Miután azonban a harmincas évek derekán már érezhető volt a német veszély, Milan Hodza - akinek hamvait a közelmúltban szállították haza Amerikából - a közép-európai országok közeledését szolgálva, mintegy gesztusként a magyarok felé, engedélyt adott a szobor felállításához szükséges pénz gyűjtésére. Mi több, maga 10 ezer koronát adományozott erre a célra és ő helyezte el a szobor alapkövét is. Az avatóünnepségen pedig ötvenperces beszédet tartott magyar nyelven a közép-európai népek egymásrautaltságáról. Szomorú fintora a sorsnak, hogy az avatás után 10 évvel, 1947-ben már el is távolították a szobrot, nem éppen az egymás megbecsülésének szellemében. A szobor 1952-ben, a ledöntött szobrok közül elsőként került vissza méltó helyére. Ugyancsak érdemes megemlíteni, hogy a szobor elkészítésére kiírt pályázat győztese, Berecz Gyula először egy mellszobor gipszmintáját készítette el, mivel nem lehetett tudni, mennyi pénz gyűlik össze. Amint látjuk, nagy volt a lakosság adakozókedve, hiszen végül egész alakos szobrot készíthetett a művész. A szalon egy részlete „Heti egy előadás, úgy gondolom, már lehetővé tenné számomra, hogy főállásban foglalkozzam az énekléssel." Egyelőre a gyalugép mellett nótázilc GAÁL LÁSZLÓ A Pátria rádióban szombat délutánonként hallhatók a júniusban Bősön megrendezett első szlovákiai magyarnóta-versenyen készült felvételek. A nótaénekesek sorában a közelmúltban hallhattuk Ivány Árpádot, akit végül a zsűri győztesnek kiáltott ki. A 36 éves vezekényi fiatalemberrel a versenyről és a magyar nótához fűződő viszonyáról beszélgettünk. Örökölted az énektudásodat, vagy tanultad az éneklést? Sosem jártam énektanárhoz. Alapiskolásként szerepeltem először, akkoriban a május elsejei ünnepségeken énekeltem. Komolyabban úgy négy-öt éve kezdtem a nótázást. Egyébként véletlenül kerültem a mikrofon közelébe. Egy társaság mulatott az egyik vezekényi vendéglőben, és egy ismerősöm javaslatára én szórakoztattam őket az énekemmel. Véledenül ott volt a nádszegi nótaest egyik szervezője is, ő figyelt fel a hangomra és hívott meg Nádszegre énekelni. Hogyan jutottál el a bősi nótaversenyre? Tavaly Vágsellyén és Felsőszelin is részt vettem egy-egy nótaesten, ott találkoztam Bősi Szabó Lászlóval meg Dóka Zsuzsával. Ők alapították meg a Szlovákiai Magyar Nótaénekesek Klubját, és szervezték meg a bősi nótaversenyt, is, amelyen az ő meghívásukra vettem részt. Hogyan zajlott a nótaverseny, mely dalokat adtad elő? A verseny kétfordulós volt. 1 lar- mincvalahányból tizenöten jutottunk be a második fordulóba. A zsűriben magyarországi nótaénekesek is helyet foglaltak, a zsűri elnöke pedig Papp Sándor, a Pátria rádió főszerkesztője volt. A versenyzőknek a jelentkezésük alkalmával két-két hallgatónótát, csárdást és andalgót kellett megjelölniük, a zsűri ezek közül választotta ki a versenyen elhangzó nótákat. Én elsőként a „Lemondás”-t, másodikként a „Még azt mondják, ez se szép, az se szép”, utolsóként pedig a „Hajnalom, csülagom...” című nótát énekeltem el. Nótaverseny-győztesként megváltozott-e az életed? Azt hallottam, hogy már külföldön is énekelsz. Nem külföldön, legfeljebb külföldiekkel. Pesti előadóművészekkel, B. Tóth Magdával és Miklóssy Józseffel léptem fel közösen Kelet-Szlovákiá- ban eddig két alkalommal. Nagyon jól éreztem magam köztük, és sokat tanultam tőlük. Az emberek hogyan fogadják az effajta szórakoztatást? A közönségnek tetszik, és azt gondolom, hogy az emberek hiányolják az effajta előadásokat. Szlovákiában sajnos nincs hagyománya a ma- gyamóta-előadásoknak. Az utóbbi években inkább a népdal műfajának volt nagyobb sikere, számomra azonban a magyar nóta kedvesebb. Nem mintha nem szeretném a népdalt, de nem az én stílusom, a népdalokra valahogy nem tudok ráhangolódni. Milyen terveid vannak, felcseré- led-e a deszkagyalulást a világot jelentő, gyalult deszkákon való fellépésekkel? Egyelőre nincsenek ilyen irányú terveim, mivel pusztán az éneldésből nem tudnék megélni. Jelenleg csak mellékállásban vagyok nótaénekes. Heti egy előadás, úgy gondolom, már lehetővé tenné számomra, hogy főállásban foglalkozzam az énekléssel. Egy nótaénekesnek Szlovákiában igazából nincs túl sok bemutatkozási lehetősége. A Szlovákiai Magyar Nótaénekesek Klubja részben éppen azért alakult meg, hogy felkutassa a tehetséges nótaénekeseket, és bemutatkozási lehetőséget biztosítson a számukra. A bősi magyarnóta-verseny óta gyakrabban kapok meghívásokat. A közeljövőben, budapesti előadóművész barátaim meghívására a Kispesti Vigadóban rendezett klubnapokon lépek fel. Van-e egy nótaénekesnek kedvenc nótája? Kedvenc nótám talán nincs is, nekem minden nóta szép. De arra emlékszem, hogy az első nóta, amit megtanultam, az a „Vecsemyére szól a harang” című volt. Négyéves koromban még csak két autó volt a faluban, az egyik az apámé volt, ő szállította a cigányokat, ha lakodalomba mentek muzsikálni. Én persze mentem velük, a prímás pedig az ölébe ültetett, ott, az autóban próbálkoztam először az énekléssel. Később, amikor búcsú napján bementem a kocsmába - mert csak búcsúkor jártam oda - és meglátott a prímás, mindjárt a „Vecsemyére szól a harang”-ot húzta. De a „Lemondás” még jobban a szívemhez nőtt, mindig az volt a vágyam, hogy azt egy- -szer Vezekényen elénekelhessem. Úgy gondolom, hogy a bősi versenyt is azzal nyertem meg, a másik két nóta csak amolyan ráadás volt. Ivány Árpád: Meggyőződésem, hogy a magyar nótákat sosem fogom megunni. (A szerző felvétele)
